Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-22 / 273. szám
Ä beszámoló párttaggyűlésekről jelentjük: Nagyobb aktivitást Pétervásárán A varos „kinttui” közműveit A tanács: megértést, türelmet kér Egerben mind fontos, sürgető. S úgy gondoltuk, hogy ilyenkot o • só ősszel, tél elején, amikor már észrevehetően kisebb a vendégjárás is, könnyebbe t elviselhető. Az az igazs; . hogy a város gyorsan fejlődik. új létesítmények ege- sora épül. folytatódik a műemléki negyed nagy rekonstrukciója. a megyeszékhc :i rendre „kinövi" régebbi ku. műveit. — A TIGÁZ —. hogy csupán a kapásból említettek válaszoljak — már az uj szállodára gondol, amikor a környéket „feltúrja”, az ÉMÁSZ, miközben a szekunder hálózat felújításával foglalkozik, elvégzi mindjárt a belváros közvilágításának korszerűsítését is, hogy a követelményeknek sokkal inkább megfeleljen. A mélv- építő üzem az ivóvíz- és szennyvíz-vezetéket arra teszi alkalmassá a Beloiannisz utcában, hogy a sarkon felépülő újabb nagy társasház szükségleteit is kielégíthesse. Szóval: türelmet, megértést kérünk a helyi lakosságtól és a bosszankodó idegenektől. ígérjük, hogy december végére sokkal kedvezőbb lesz a kép, mint a mostani. S ha még maradSZABALYOZÓK — 1980. (IV.) A nyereségérdekeltség követelményei Egy-egy kollektíva személyi összetétele az élet valamennyi területén befolyásolja a mindennapi munkát, az eredményeket. Ennélfogva, például a pétervásári községi pártalapszervezet esetében is sok mindenre magyarázatot ad az, hogy létszámának fele nyugdíjas, a tagok közül hat a felmentett. Vagyis hat kommunisr ta tevékenységére eleve nem számíthatnak. Az éves — egyben pedig: immár a közelgő kongresz- szust közvetlenül megelőző — beszámolót hallgatván azonban mégis elgondolkodtató volt olyanokról is értesülni, hogy jó néhányan úgyszólván alapvető kötelességeiket sem túlságosan ipar- kadnak teljesíteni. El-elma- radoznak a csoportülésekről, taggyűlésekről, a tagok mindegyike még a szabad pártnapok iránt sem mutat érdeklődést. A politikai oktatásra beiskolázottak csaknem egynegyede még egyetlen foglalkozáson sem vett részt, hárman pedig mindössze egyszer ültek társaik közé. Nem kielégítő körükben a politikai irodalom terjesztése, még a vezetőség soraiban is akadt, aki lemondta a központi folyóiratot. Meglepő és furcsa, hogy a 34 tagú alapszervezet ünnepi eseményén — ahol egyébként, kivételesen most alig akadt hiányzó — mindössze hárman kértek szót a véleménynyilvánítás, a vita során jóllehet a beszámoló jelentős részében éppen az említetteket feszegette, a tapasztalható hiányosságokra, hibákra kereste az igazi választ, magyarázatot, az orvoslást. Olyasfélékkel foglalkozott, amilyenre szükség lenne a mozgalmi élet egészségesebb fejlődéséhez, a közéleti munka élénküléséhez, a párt ideológiájának terjesztéséhez, a tagság erősítéséhez. Mert nagy a terület, amelyet az alapszervezetnek át kell fognia. Pétervására öt település központja ma is, s csupán a legfontosabb gazdasági kérdések figyelemmel kísérése, a mezőgazdaságban, az iparban, vagy a kereskedelemben jelentkező feladatok segítése komoly erőfeszítéseket követel. Lenne teendő a pártépítésben is — hiszen igen szerény az a gyarapodás, amit az eltelt időszakban elkönyvelhettek —, amihez az eddiginél sokkal jobb kapcsolatokat kell teremteni a fiatalokkal, jára- tosabbnak kell lenni a politikában, jobban kell ismerni a különféle határozatokat, tennivalókat. Ilyenformán pedig semmiképpen sem engedhető meg a kibúvók keresése, feltétlenül elítélendő az oktalan „lazítás”, kiváltképpen az, ha valaki, mondjuk — mint a korábbiakban volt példa ilyenekre is — a korára való tekintettel még a tagság soraiból való törlését is kéri. Mert ha igaz is, hogy az idősebb emberek már fáradtak, kevesebbet vállalhatnak, mint a fiatalok, azért mindenképpen hasznosak lehetnek még. Ha mással nem, hát gazdag tapasztalataik átadásával, a nehezebb időkben megtanult küzdelem, helytállás átplán- tálásával, az erkölcsi példaadással. Az érdektelenség, a közömbösség — ahogyan a beszámolóból kicsendült — sajnos, másutt is tapasztalható. Megtalálható például a szakmaközi bizottság területén is. Igaz, az egyik hozzászólásból az is kiderült, hogy miért. Ügy érzi a felszólaló, hogy a tisztségviselőknek nincs kellő tekintélye a partnerek előtt. Egyik-másik gazdasági vezető valahogy lekezeli, nem sokba veszi a választott embert. Lehet, hogy előfordul ilyen. Nem szabad azonban elfeledni, hogy erről esetleg maga a tisztségviselő is tehet. A rangot ugyanis nem csak a cim jelentheti, hanem egy- egy ember saját magának is megteremtheti azt felkészültségével, viselkedésével. S ennek lehetőségéről sohasem szabad megfeledkezni. Az aktivitás kifogásolása kapcsán szó esett a közéleti- ségről. S mindjárt megfogalmazták azt is, hogy az ilyenféle szereplés nemcsak hivatalos fellépést, ügyintézést jelent, hanem gyakran egyszerűbb, kisebb munkát is. Alkotó eszmecserét például a családdal, rokonnal, a szomszéddal, az utcabelivel, egy brigádvezetővel, vagy éppen a boltossal. Amin szintén el lehet gondolkodni. A sok gond, progléma, feladat mellett — természetesen, azért Pétervásárán sem múlt el az idő eredménytelenül. Mint ahogyan a nagy-' községi pártbizottság végrehajtó bizottsága is megállapította minősítésében: a tagság soraiban ma már lényegesen kevesebb a mozgalmi munka alól felmentett kommunista, rendet teremtettek a pártmegbízatások terén, bár ma sem osztoznak egyformán a feladatokon. Javult a pártcsoport- munka, erősödött az eszmei, politikai, cselekvési egység. Az alapszervezet megfelelően foglalkozott a lakosságot érintő különféle kérdésekkel, jónak mondható a tömegszervezetek pártirányitása, hogy csupán néhányat említsünk. A jó mellett azonban inkább a fogyatékosságokra fordítsanak a párttagok az eddiginél nagyobb figyelmet, a hibák kijavításával törődjenek, hogy munkájuk sokkal eredményesebb legyen. Olyan, amely méltóbb a környék legnagyobb községi pártalapszervezetéhez! Gyóni Gyula Megint — vagy még mindig? — bontják az egri aszfaltót. A TIGÁZ —, hogy csupán néhány helyet említsünk — a Szálloda, a Klapka. a Bajcsy-Zsilinszky utcában, illetve a Széchenyi úton, az ÉMÁSZ a Marx Károly utca után az Alkotmány utcában, a városi tanács mélyépítő üzeme a Beloiannisz utcában ás vagy szerel. Jellegzetes, csíkozott korlátjaik egyidőben seregnyi forgalmas útvonalon korlátozzák, zavarják a város amúgy sem ideális közlekedését. A líceum mellől hetekre kiszorultak a jobb híján máskor itt parkoló gépkocsik meg a taxik. A főutca sarkán csaknem félszélességig feltúrt pálya „lépésváltásra” kényszeríti az autóbuszokat, teherautókat Valóságos „csatatér” a líceum sarka Ami már eddig megjelent Írásainkból kiderült: a gazdálkodás nyereségérdekelit- ségű marad. A vállalatok érdekeltségének középpontjában változatlanul a nyereség áll. Szántén láttuk azt, hogy 1980. január 1-től az árakon keresztül a nyereség jobban kifejezi majd a gazdálkodás hatékonyság-különbségeit. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vállalati tevékenység elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogalmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség. így nincs arra szükség, hogy a szabályozás a gazdálkodás eredményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A módosuló jövedelemszabályozás feladata, hogy a népgazdasági tervvel összhangban (s az egyensúlyjavítás igényei szerint,) jobban központosítsa a jövedelmeket. egyszersmind tegye lehetővé az önálló gazdálkodáshoz szükséges vállalati források képződését. A szabályozás abból indul ki, hogy a termelői árrendezés hatására javuló piaci egyensúly mellett nő a vállalatok érzékenysége költségeink alakulásával szemben. (Jobban kibontakoznak a termelési tényezőkkel való ésszerűbb gazdálkodás iránti belső igények.) A vállalatok továbbra is önállóan dönthetnek — az adózás után — alapjaik felosztásáról, felhasználásáról. Nézzük meg mindezt közelebbről is. Mint tudjuk — a jövedelemszabályozás szorosan összefügg az árrendszer reformjával, vagyis alapvetően megváltozik a gazdasági tevékenység révén keletkező tiszta jövedelem szerkezete. Legszembetűnőbb •jjáltoáBs’ megszűnik az eszközlekötésd járulék, mérséklődik a bérj’árulék. Ugyanekkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe — súlya. Mindez — s az árakkal együtt — határozza meg egy vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket kell leszámítani, illetve az 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek (várhatóan) : városi, községi hozzájárulás: 10—15 százalék általános nyereségadó: 40 —45 százalék Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami bevételeket — éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelemelosztás új szabályának azonban van ezzel egyenrangúan fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. Megszűnik az általánosan működő termelési adórendszer, szűk körre szorulnak vissza a támogatások, lényegében megszűnnek a nyereségadó-kedvezmények. (Bizonyos pénzügyi támogatások fennmaradnak meghatározott ideig, hiszen a zavartalan átmenet ezt megköveteli.) Ezzel is azok a tendenciák erősödnek, amelyekre már utaltunk: erőteljesebben differenciálódnak a vállalatok — tehát megbízhatóbban kiderül, hogy melyik, milyen hatékonysággal dolgozik — népgazdasági mércével mérve. S itt kap szerepet a nor- mativitás, amely leegyszerűsítve stabil, mindenkire egyaránt normaként érvényesülő' szabályozást jelent. Ez másként kifejezve azt jelenti. hogv a szabályozás a gazdálkodók számára egységes követelményeket támaszt. Felvételünk néhány napja még a Marx Károly utcában készült, Ma azonban mutathatná már az Alkotmány utcát is ... A Beloiannisz utca vége... Mikor lesz már vége?! (Fotó: Perl Márton) Azonos feltételek között teszi lehetővé a jövedelemképződést és a jövedelem felhasználását. (Egységes mérce: ez a lényege a normativitásnak.) E fontos célt szolgálja az is. hogy a vállalatok mérlegükben el kell, hogy különítsék január 1. után a mérleg ”“szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A szabályozás célja világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vállalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Másrészt, kiderüljenek azok a tevékenységek, ahol célszerűtlen, méltánytalan a nyereségérdekeltség fenntartása. Ismételten szükséges hangsúlyozni — az adózásnak e rendszere tudatosan hat a differenciálódás irányába. Ezt még az is szolgálja, hogy a jövedelmezően gazdálkodók azonos nyereségtömeg és részesedési alap mellett nagyobb fejlesztési alapot képezhetnek, mint a kevésbé jövedelmező vállalatok. Egyszóval a differenciálás — alapmotívuma az új szabályozó rendszernek. Vájom miért? — nézzük meg az adózás, a jövedelemelvomás oldaláról. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozó rendszer tulajdonkéooen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert ellene hat a hatékonyság javításának. A külső nivellálás helyett most normatív, egységes követelményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket azok fogják jól. jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. De — s ez a lényeg — ehhez fűződik a népgazdaság érdeke is, hiszen a nemzeti jövedelem termelése itt a leggazdaságosabb. Itt szükséges zöld utat nyitni a fejlesztésnek, jobban megfizetni az alkotó tevékenységet, s ezért érdemes vállalni a differenciálás miatt származó nehézségeket, esetleges kedvezőtlen hatásokat is. Azt nevezetesen, hogy az egységes követelményekkel nem mindenütt tudnak majd megbirkózni, vagy könnyen megbirkózni. A fent leírtakhoz, a differenciálódást erősítő ösztönzőkhöz számos fontos gazdasági érdekünk fűződik: a termékszerkezet gyorsabb átalakítása. a veszteséges tevékenységek fölszámolása, illetve a szelektív fejlesztés fölgyorsítása — összességében a népgazdasági teljesítmény javítása. Ám ehhez önmagukban a szabályozók csak feltételek — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a közmegítélés a szemlélet átállítása is a megszokott nivellálás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére. Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségűn - két. minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyan dolgozók hasznát. Hanem e hasznot ott fektetjük be, ahol az a leginkább kamatozhat. — a jövedelemelosztás úi szabályai is ezt szolgálják. (Folytatjuk) Matkó látván megannyiszor szinte a kórházig visszatartván a járműáradatot, torlódást, „dugót” okozván. Helybeliek és idegenek egyaránt bosszankodnak, szitkok röpködnek válogatás nélkül. — Vajon, hogyan kerülhetett sor minderre? Hogyan alakult ki a jelenlegi, látszatra valóban meglehetősen furcsa helyzet a városban? —; kérdeztük a tanács műszaki osztályának vezetőjétől, Zámbori Ferenctől. — Sajnos, egy kicsit valóban összefutottak a munkák — válaszolta a városi nak is további munkák, iparkodunk azokat úgy ütemezni, elvégeztetni, hogy kevésbé zavarják a közlekedést, 02 új idegenforgalmi főszezonban pedig ne csúfítsák különösebben a várost. Megnyugtatónak tűnik a válasz. Sokkal nyugodtabbak leszünk azonban, ha látjuk az ígért intézkedések hatását, eredményét is. Még inkább pedig: ha előrelátóbban terveznének! Gy. Gy. tanács osztályvezetője — jóllehet. Egerben is évek óta működik az ilyenféle feladatokat egyeztető, összehangoló koordinációs bizottság. Ám, amit csinálnak, 9. november ZZ., csütörtök
