Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
Munka és védelem Vita a tó körül Bürokrácia? Jogszabálysértés? Pénztelenség?! GONDOLKODÁSRA KÉSZTETŐ ADATPÁR: az üzemi balesetek száma a népgazdaságban — kiváltképp az állami iparban, de a mező- gazdaság és az erdőgazdaság területén is — 1970 óta fo- kozotosan csökken, ugyanakkor a halálos kimenetelű és a csonkulással járó szerencsétlenségek mind gyakoribbak. Ha csupán a közelmúlt számait vesszük figyelembe: 1975 és 1977 között, éves átlagba, 116 ezer üzemi baleset történt, s ebből 453 volt halálos, 887 pedig csonkulásos. Tavaly kevesebb üzemi balesetről számolhatott be a statisztika: 111 ezerről, ám a sérültek közül 478-an haltak meg. Az idén, tíz hónap alatt — időarányosan — ismét emelkedett a halálos végű munkahelyi tragédiák száma. Heves megyében az idén éddig 23 halálos üzemi baleset történt; tavaly — amikor szintén rekordot döntöttünk —, egész évben volt 20 halálos baleset. Adatok háromnegyed évről: a három napon túl gyógyuló balesetek száma -2279, a kiesett munkanapok száma 54 725. Az elmúlt év kilenc hónapjának adataival összehasonlítva, ezek a számok csökkenő tendenciát mutatnak, hiszen 135-tel kevesebb a baleset és 1483-mal csökkent a kiesett munkanapok száma. Nem ez a helyzet azonban a halálos és a különösen súlyos csonkulásos balesetekkel. .. A technika fejlődik, mind bonyolultabbá válik, a mező- gazdaságban például immár nem lovakkal, hanem fejlett műszaki ismereteket igénylő gépekkel dolgoznak, s az emberek szakértelme (hozzátehetjük: fegyelme) mintha nem lenne képes hasonló léptékváltásra. Az iparban — két év átlagában — az üzemi balesetek csaknem 40 Az előző folytatásokból kiderült: a szobályozás kifejezetten arra törekszik, hogy pontosabban mérjen és különböztessen még hatékonyan dolgozó és nem hatékonyan működő vállalat között. Ennek kedvező hatásai elvitat- hatatlanok — gyorsabban fejlődnek a nemzeti jövedelem termelésében élenjárók, az eredményes vállalkozások. Másszóval — a hatékony vállalatok nagyobb teret, támogatást élveznek. Ez összhangban áll azzal a követelménnyel, hogy gazdaságunk számára feltétlenül fontos és elsőrangú feladat a hatékonyság gyarapítása, s ezen keresztül az egyensúlyi helyzet javítása. Mint láttuk a megkülönböztetés, a differenciálás egyik kifejezője az új termelői árrendszer. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy pontosan mire és mire nem ösztönöz a világpiaci követelményeket, tendenciákat közvetítő ár? Az árképzés törekvései, szempontjai a kompetitívnek (a nemzetközi mezőnyben is összemérhető) minősített ágakban úgy jutnak kifejezésre, hogy a hazai vállalatot (terméket) a nemzetközi ranglista kritériumaival ítélik meg. Másként fogalmazva: valamely termék ára attól függ, hogy , mennyit ad- nak-adnának érte a külföldön, s ez természetesen visz- szahat a vállalat anyagi helyzetére. Ettől a megítéléstől függ bevétele, nyeresége, jövedelme. Minél hatékonyabb egy vállalat (ilyen megítélésben) — annál nagyobb lesz a nyeresége —, s annál többet fordíthat fejlesztésre és a munkásainak, vezetőinek honorálására. AzonnaJ hangsúlyozzuk: e nagyobb nyereséget nem fölözi le oly mértékben a népgazdaság, hogy eltűnjön a íútá— )sMU£keUul*_ a haszázaléka vezethető vissza a dolgozók szakképzettlensé- gére, gyakorlatlanságára, 17 százaléka pedig a munka fielytelen szervezésére, a felügyelet hiányára. NEM VÉLETLENÜL SZIGORÍTOTTA meg megyénkben is ellenőrzéseit a szakszervezetek megyei tanácsának munkavédelmi osztálya. A halálos balesetek okainak vizsgálatakor kiderült, hogy leginkább járművel, közlekedéssel kapcsolatosak ezek a balesetek. A legtöbb sérülés figyelmetlenségből, fegyelmezetlenségből adódik a munkahelyeken. Az elmúlt fél év alatt egyébként a munkavédelmi felügyelők több felelősségre vonásra tettek javaslatot, mint tavaly egész esztendőben. Az országosan rossz helyzet indokolta, hogy a Minisztertanács napirendre tűzze a munkavédelem helyzetét, ám az elsődleges ok mégsem ez volt, sokkal inkább az, hogy mindmáig nem volt olyan jellegű átfogó jogszabály, mint amilyet legutóbbi ülésén a kormány elfogadott. A munkavédelemről a Munka Törvénykönyve tartalmazott elvi jelentőségű szabályokat, részletesebb rendelkezéseket pedig a törvény végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tartalmaz. A munkavédelem országos irányítása a SZOT feladata. 1965-ben jelent meg az általános balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabály, amely az ágazatokra is vonatkozik. A hetvenes években jelentek meg a munkavédelmi tárgyú szabványok, s a sok rendelet idővel bonyolulttá, áttekinthetetlenné vált. A SZOT kimunkálta azt az előterjesztést, amelynek alapján a Minisztertanács rendeletet alkotott. Ez a tékonyan dolgozó vállalat és egy kevésbé hatékonyan működő között. Éppen ellenkezőleg! — a legjobban, leghatékonyabban dolgozók külön támogatásban is részesülnek, hiszen a népgazdaság elsőrendű érdeke, hogy fejlődésük, termelésük a legjobban kibontakozzon. Ezzel szemben a kedvezőt- . lenebb hatékonyságú, illetve a nem hatékony vállalatok esetében az árak — magától értetődően — nem tartalmazhatnak semmiféle „külön juttatást”. így — a hatékonyság arányában ezekből a normatív árakból vagy kifizetődik a vállalat termelése, vagy nem. Megeshet, hogy csak ráfizetéssel termelhet a vállalat, mert termékeinek ára nem fedezi a ráfordításokat. Mi történik velük? Nos,- a szabályozó- rendszer alkalmazása kellő lehetőséget teremt arra, hogy a gyengébbek, a nem hatékonyak, vagy a nem eléggé hatékonyak — meghatározott keretek között — fölzárkózhassanak. Az érintett vállalatok meghatározott időt kapnak arra, hogy átformálják a termékszerkezetüket, végrehajtsák azt az átszervezést, amely a nyereség emeléséhez vezet. Ha azonban a rendelkezésre álló — velük egyedi megállapodásban rögzített — határidőn belül sem boldogulnak' más módszerhez, esetleg tevékenységük. visszafejlesztéséhez, gyökeres átalakításához ' szükséges nyúlni. Nagyon fontos körülmény, hogy e folyamatban végig határozottan érvényesülő „zsinórmértéket” nyújtanak számukra a világpiaci realitásokhoz igazodó termelői árak, az arányosságot tisztelő árrendszer. Pontosan kivehető tehát a logikai és okozati, gazdasági összefüggés a vállalati eredmény és a vállalat lehetőségei között, na-ikiimr. mint a vállalati jb* munkavédelem valamennyi kérdését átfogóan, egységes logikai rendben szabályozza. A népgazdaság egészére érvényes, tehát nemcsak az állami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre, kisiparosokra, magánkereskedőkre is! A rendelet megfogalmazza a munkafolyamatokra szóló követelményeket, szabályozza az oktatás, az ellenőrzés rendjét. A miniszterek 1980 végéig kötelesek újra' szabályozni a munkavédelmet oly módon, hogy a korábbi rendeletei- ket összevonják és újakkal egészítik ki. Ez a helyi sajátosságok miatt. a jövőben sem mellőzhető. Az új szabványok a nemzetközi kapcsolatok miatt is szükségesek. A KGST munkavédelmi alapszabványa 1980. január 1-én lép hatályba, s egyik célja, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor azért nem helyezhetők üzembe Magyaországon külföldi gépek, mert az eltérő munkavédelmi követelmények miatt nem felelnek meg a hazai előírásoknak. AZ ŰJ JOGSZABÁLY CÉLJA egyértelmű, áttekinthetőbbé teszi a munkavédelem egész rendszerét. De ez csak egyik eszköze annak, hogy a népgazdaságban csökkenjen a súlyos munkahelyi szerencsétlenségek száma... Simon Pál nehézipari és Unf Sundqvist finn iparügyi miniszter nyitotta meg kedden a finn műszaki napok rendezvénysorozatát a Technika Házában. Mint a miniszterek rámutattak, a két ország közötti hagyományos vedelmek, a nyereség, valamint a dolgozók jövedelme, nyeresége között. A vállalat és annak kollektívája — az árakon keresztül — nyilvánvaló útmutatást kap: mit, miért és hogyan kell tennie. Aligha kétséges — ilyen körülmények között igen fontossá, jelentőségteljessé válik a vállalat kapcsolata a külgazdasággal. És a közvetítő láncolatához „technikai értelemben" — tehát, a jó információkhoz, gyakorlatilag jól és pontosan érvényesülő kapcsolatrendszerhez, külkereskedelmi szervezethez. A szabályozórendszer ennek érdekében ösztönzi a termelők és külkereskedelmi vállalatok jobb együttműködését, például újszerű társulási formában való együttműködésüket, hiszen mindkettőjük érdeke a jobb árak elérése a külföldi piacokon. (Megszűnik a külkereskedelmi vállalatokat terhelő külkereskedelmi adó. s a termelő oldalán fokozottan jelentkezik a külkereskedelem eredményeiben való részesedés igénye.) Az új szabályozás segíti a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közös társulásainak . létrehozását — tehát a közös informálódás, a közös értékesítés, a terimelés kérdéseinek „külkereskede- lem-centrikusabb” összehangolását. Különös fontosságot kap — az ár szerepének fokozódásával együtt — az ármunka, az, árismeret. A vállalati önállóság e körben fokozódik — ám a felelősség is. Az új szabályozórendszer ezzel kapcsolatban közvetve és közvetlenül számos új követelményt és lehetőséget megfogalmaz. Ezzel összefüggésben utalunk arra is: megváltozik 1980. január elsejével a tisztességtelen haszon fogalma és minősítése. Az új szabályozórendszer^-- tben továbbra ir-megmarad a Gyönyörű helyen van ez a falu. Az ember csak nézi, nézi a meredek hegyoldalakat és a közöttük szikrázó tavat, a szép házakat, amelyek a lankákon épült utcákban sorakoznak és örül a látványnak. Juhász József, Márkáz tanácstitkára elkedvetlenedik, amikor a falu szépségét emlegetem: — Elkészült nekünk néhány évvel ezelőtt az üdülőterületi parcellázási tervünk. mert szerettük volna, ha benépesül vendégekkel a tó környéke, de sajnos kútba esett ez a vállalkozásunk. Létezik a bükki és a mátrai területnek egy fejlesztési terve, amelyet az úgynevezett 1026-os kormányrendelet tartalmaz. Ebben az áll, hogy Marka* környékét, a víztárolót üdülőövezetté kell fejleszteni és alkalmassá tenni 850 személy fogadására, akik vízisportokat űznének itt. Nekünk nem voltak meg erre az anyagi lehetőségeink, ezért úgy szerettük volna megoldani, hogy az ide- költözők viseljék a terheket. Zárt kert formájában kezdtünk a vállalkozásunkhoz, mert még a községi fejlesztési terveinkhez sincs elég pénzünk, nemhogy az üdülőtelepi közművesítéshez! No, elég az hozzá, hogy volt elég jelentkező, és mi beadtuk ezeket a terveket, de a járási földhivataltól elutasító választ kaptunk 1976kapcsolatók jó alapot teremtettek a műszaki-gazdasági együttműködés gyors fejlődéséhez. A mostanihoz hasonló rendezvények hozzájárulhatnak a magyar és a finn vállalatok kooperációjának bővüléséhez. (MTI) már ismert négy árforma, ám közülük nőni fog a szabad árformába tartozó termékek köre — azzal, hogy szigorú előírások szabályozzák az előzetes bejelentés kötelezettségét. Minisztertanácsi jogszabály írja elő — mit kell ténnie az árhatóságoknak, és mit a vállalatnak az árak kialakítása során. S bár az áralakulás — mint láttuk — elsősorban közgazdasági eszközökkel történik, de bizonyos jogi eszközök is befolyásolják majd — így például a tisztességtelen haszon kritériumainak előírásával. E fő szabály szerint tisztességtelen a haszon akkor, ha azt a vállalat az árképzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével érvényesített árral éri el, különösen, ha az ár aránytalanul magas. Az első pillanatban ebben nem látunk újdonságot — ám az önmagáért-beszél: nincs benne az a .kritérium, ami az eddigi szabályban benn volt — az indokolatlan méretű nyereség. Ugyanis az új szabály egyik lényeges eleme: önmagában a nyereség nagysága nem perdöntő, ha az ár arányos. Az új szabály megfogalmazta a magas, illetve a nem aránytalanul magas ár fogalmát. Eszerint az ár akkor aránytalanul magas, ha a hasonló. illetve helyettesítő termékek árával — azok használati tulajdonságait és értékeit figyelembe véve nincs összhangban, illetve a hazai árviszonyokba, vagy a külkereskedelmi árarányokba nem illik bele. Mint látható, az árszabályozás e bonyolult körében is sikerült megfelelő biztosítékokat kialakítani ahhoz, hogy az árak alakulásának felső határát reálisan állapíthassák meg. (Folytatjuk) Maiké István bán. Azóta nem tudunk lépni, mert a földtörvényre hivatkozva megvétózták a tervünket. Láthatta pedig, szép terület ez, még a kékestetői dolgozók is szeretnének ideköltözni, annyira jó a levegő, csakhát... Most már egyre kisebb az esély a tó kihasználására. A tó vízvédelmi övezetében sok szedett-vedett horgásztanya, nyaraló épül, amelyeket a környékbeli üzemek, különösen a Gagarin Hőerőmű dolgozói emeltek a vállalat támogatásával. Ezek elcsúfítják a környéket és szennyezik a vizet, mert nincsenek közművesitve. Engedély nélkül készültek, mi meg semmit sem tettünk ellenük. Azon a területen pedig, ahol üdülőtelepünket szerettük volna kialakítani, a tsz szőlőt telepít. Hogyan feleljünk meg ennyi elvárásnak és hogyan mentsük meg a tavat? Elém teríti a terveket; gondos, szép s mellette az elutasító határozat. Elked- vetlenedek én is s böngészem a papírokat, próbálom elképzelni a tóparti üdülőtelepet, s olvasom a határozatot, amelynek végén egy mondat szemet szúr: „Egyben megállapítást nyert, hogy a terület mint üdülőterület felhasználási terület legyen, egyben az elkészült rendezési terv, mint üdülőterületi rendezési terv továbbra is felhasználható.” Ezt nem egészen értem. Miért fulladt be hát ez a vállalkozás? Bürokrácia lenne ez,-puszta szófa- csarás? + A Matra—Eger—Nyugatbükki Intéző Bizottság munkatársát, Dér Lászlót, a terület fejlesztési elképzeléseinek egyik legjobb ismerőjét faggattam erről: — Először is azt kell tisztázni, hogy mi az a zárt kert. Olyan helyeken lehet ilyet létrehozni, ahol a nagyüzemi művelés nem gazdaságos. Mindössze egy 12 négyzet- méter alapterületű szerszá- moskamra építhető rá, amelyben nem lehet lakni. ígyhát az ilyen nem lehet üdülőtelep. Alapos a gyanúm, hogy Markazon a szerszámoskam- ra helyett valami más készült volna el. Megkerülve az idevonatkozó . rendelkezéseket, a községi tanács egy közművesitet.len. összevissza épített üdülőtelepet akart itt létrehozni. A regionális terv ugyan valóban tartalmaz markazi fejlesztési elképzeléseket, de ezt a rendelkezést nem követte egy hosszú lejáratú fejlesztési terv, amely az anyagi lehetőségekkel is számol Most dolgoznak egy olyan kiegészítésen, amely 1981. december 31-ig egy új kormányhatározattal együtt látna napvilágot. A kialakuló zártkert-rendszer csak zavarta volna a távolabbi elképzeléseket. A földhivatal valószínű átlátott a szitán, ezért nem engedélyezte a zárt kertté nyilvánítást. Minket egyébként meg se kerestek az üdülőterület terveivel a markaziak, pedig mi, ha korlátozott anyagi lehetőségeink vannak is, mel- léállunk azoknak, akik nem kerülő úton akarnak járni, s ha a helyi tanácsok társadalmi és anyagi eszközeiket mozgósítják, mi is letesszük a magunk forintját. A járási tanácsnak most már azonnal meg kell vizsgálnia az engedély nélküli építéseket és 1981-ig esetleg ideiglenes fennmaradási engedélyeket adhatna ki. Mindenképpen meg kell várni a központi terveket, és azokhoz kapcsolódni, s ahol megvan ez a szándék, mi is megtesszük a tőlünk telhetőt. Az ilyen egyéni akciókat pedig csírájában el kell fojtam. mielőtt nagyobb .baj nem lesz belőlük. Érdemes lenne megkérdezni a földhivatalt, hogy miért hozta ezt a nagyon ésszerű döntést. ★ Megfogadva - tanácsot, a következőnek Cserrik lózse ■ fet, a Gyöngyösi Járási Földhivatal vezetőjét kerestem meg. Kéeésemí« elődeite az ügy három évvel ezelőtti dossziéját és a térképeket.. A parcellázási tervet és a határozatot ismerősként üdvözöltem, de érdeklődve lapoztam az elém tárt jegyzőkönyvekbe. — Amint a markaziak kérelmét megkaptuk 1976. márciusában, azonnal kitűztük a határszemlét az illetékes szervek részvételével. Egyértelműen megállapítottuk, hogy a terület nagyüzemi művelésre alkalmas, így zárt kertnek nem nyilvánítható. Ha elfogadjuk a terveket, akkor sem ér vele a tanács semmit, mert a jegyzőkönyvből kitűnik, hogy pénzügyi kérdésekről is szó volt, mert a tsz csak megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért lett volna hajlandó átengedni a területet, de a tanácsnak nem volt pénze. Mindenképpen jogszabályellenes lett volna a zárt kert helyébe üdülőtelepet építeni, de ennek megítélése a műszaki osztályra, nem a földhivatalra tartozik. Mi elsősorban a terület nagyüzemi művelhetősége felől döntöttünk. Ahogy most nézem a térképet, igen furcsának találom, hogy az autóutaktól kezdve a parkolókig és a kijelölt házakig minden rajta van. Ez a zárt kerteknél szokatlan, ez inkább egy üdülőterület terve.- ... ★ Végül Kavách Lászlóval, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának építési csoportvezetőjével beszélgettem, aki a legtöbbet tud a tó sorsáról. — Ez a történet 1974-ben kezdődött Az 1026-os kormányrendelet megjelenése után az osztályunk azonnal megkérte a részletes rendezési tervet a Markazi-tó környékére. A tervek több százezer forintért el is készültek s minden szerv, amélynek jóvá kell hagynia, el is fogadta azokat, de anyagi lehetőség híján nem valósultak meg. Ilyen sajnos más helyeken is előfordul. Akkor jött az az ötlet, már nem tudom kitől származott, hogy zárt kert legyen azon a helyen. Mi ezt jobb híján hallgatólagosan támogattuk. Va- lószínűleg az elkészült rendezési terv kapott egy másik címkét, hiszen a községi tanácsnak nem lett volna pénze újabbra. A terv aztán a földtörvény szigorúsága következteben megbukott. — Az engedély nélküli építések ügyében személyesen mentem el a Gagarin Hőerőmű Vállalathoz, de ők nem hallgattak rám, a víztároló az övék. ezért úgy gondolták, szabályosan járnak el. Én jeleztem ezt a problémát a járási hivatal műszaki osztályának, de az épületek nemhogy fogytak, de sokasodtak azóta. Tudja, a pénzkérdés az elsődleges. Csinálhatunk mi akármilyen szép terveket, ha nincs meg a fedezet rá, nem fog megvalósulni belülők semmi. Az intéző bizottság is csak ott tud segíteni, ahol pénz és társadalmi munka van, de ki végezne társadalmi munkát a faluba költöző idegenek kedvéért Markazon? ★ Az utam végéhez értem. Az anyagi lehetőségei; híján marad hát a fiókban a szép terv, amelyet még jogszabály-kijátszással sem sikerült megvalósítani. Most központi irányítás, rendszabályozás "élküi épülnek a házak a Markazi-tó környékén, elcsúfítva, elpiszkitva ezt a s.nét '.idekel. Mi lesz végül a sí.'-v helyi és központi terv között árván maradt tóval'.’ ttábor László W& eevember 21., #ze*d* Szabályozók — 1980. (III.) Az árak határa ................ .... . " .....■' «'■■■ ' ' F inn műszaki napok
