Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
A látogatók fele fiatal Múzeumok és iskolák kapcsolata a vb előtt Látszólag szerény, ám jövőt formáló szándékában igencsak jelentős napirendet tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor a megyei múzeumi szervezet es az oktatási intézmények kapcsolatát elemezte. A tárgyilagos jelentés hű képet festett az iskolai nevelés, valamint a közművelődés dicsérendő egymásra találásáról, vagyis az eredményekről. Nem megfeledkezve persze a gondokról, azokról az anyagi és személyi problémákról sem. amelyek ma még bizony hátráltatják-" a gyümölcsözőbb kapcsolatokat. A téma jelentőségét misem bizonyítja jobban mint az a jelentésben is rögzített statisztikai adat, miszerint: a több mint másfél millió múzeumlátogató fele fiatal, a kiállításokat évenként megtekintő hétszázezer v látogató ötven-hatvan százaléka pedig diák. Mindemellett esedékes is volt a testület elé vinni az együttműködést sí mmázó beszámolót. A múzeumok és iskolák kapcsolatának továbbfejlesztésére ugyanis 1976-ban adott ki együttes irányelveket az Oktatási, valamint a Kulturális Minisztérium. Ez az állásfoglalás í jó slartkőnek bizonyult. Kapcsolat tizennégy iskolával Megyénk múzeumai 14 iskolával alakítottak ki kétoldalú munkakapcsolatot. Sikeresen oldották meg például a nevelési célok, tervek tartalmi összehangolását az egri Gép- és Műszeripari Szak- középiskolával, a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolával, a gyöngyösi Berze Gimnáziummal, az ugyancsak gyöngyösi 1-es számú Általános Iskolával, a Hámén Kató megyei ÜttörőEgri gimnazisták kiállítása Budapesten Az egri Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének kézimunkaköre 1975-ben alakult, A diákok kezdetben egymás ajándékozására apróbb kézimunkákat, játékokat, levél- tárcákat, népi hímzéseket készítettek. A legsikerültebbeket iskolai kiállításokon mutatták be, új lelkes résztvevőket szerezve ezzel is a ké- zi m unkák őrnek. Sikeres vállalásaik között a legnagyobb lendületet adó akcióként tartják számon az ajándéksapkák készítését a magukra maradt öregeknek. A nemzetközi gyermekév alkalmából Egerben rendezett „Kicsik és nagyok sportnapján” — 400 különböző nagyságú horgolt babaruhát adtak ajándékként a résztvevőknek. Jelenleg már 42 tagja van a kézimunkakörnek, s az egyéni ízlést, eredeti ötleteket bizonyító horgolt ruhákba öltöztetett babáik sok gyereknek, felnőttnek szereztek örömet, s toboroztak újabb híveket a kézimunkázok lelkes csoportjának. A gimnazisták számára újabb bemutatkozási lehetősé® Budapesten, az „Ez a divat” című képeslap szerkesztősége által szervezett kiállítás: a lap közönségszolgálata három napon át mutatja be a kézimunkakörben készült ajándéktárgyakat. A kiállítást kedden nyitották meg. s a bemutató idején Juhász An- tal'né tanárnő, a kör vezetője kalauzolja az. érdeklődőket, tart szaktanácsadást. 1879. november 21., szerda házzal, de lehetne sorolni még a jó példákat. Az 1978/79-es tanévben a pedagógusok véleményére támaszkodva két didaktikus összeállítású vándorkiállítást mutattak be — mégpedig sikeresen — Gyöngyösön, Hatvanban, Selypen, Recsken és Verpeléten. Az eredményekhez jelentős mértékben hozzájárult a megyei szakfelügyelőkkel kialakított munkakapcsolat is. A bemutatás módja is része a már említett sikernek: a kiállításokat komplex közművelődési módszerekkel (feladatlapok, diavetítés, ismeretrögzítés, valamint népszerű tudományos könyvek ajánlójegyzéke) rendezték meg. Világnézeti nevelést segítő összeállításokkal is gyarapodott a vándorkiállítás tematikája. Kiemelkedően sikeres eredményt hozott Az ember Származása, az Élővilág kialakulása és fejlődése című tárlat, amelyet tizenegy iskolában, illetve múzeumi kiállító helyiségben mutattak be mintegy harmincezer tanuló részvételével. Régészeti szakkör — közösen Az eredményeken felbuzdulva a megyei múzeumi szervezet további öt kiállítási anyag összeállítását, illetve vándoroltatását szervezte meg. Eredményes volt többek között a Kommunista ifjúsági mozgalom története Heves megyében című kiállítás, a Magyar Tanácsköztársaság Heves megyei eseményeit feldolgozó tárlat, valamint az Ady Endre emlékkiállítás előkészítése is. Az összmunka hatására emelkedett a múzeumi hónaphoz kötődő rendezvények száma, s javult színvonaluk is. Évenként átlagosan mintegy hatvan iskola tanulóit sikerült mozgósítani az ilyen ^ rendezvényekre. A Heves megyei Múzeumi Szervezet közművelődési tevékenysé- sében általánossá vált a gyűjteményekhez, az állandó kiállításokhoz kapcsolódó ifjúsági foglalkozások, aktív művelődési formák, tárlat- vezetések megszervezése. KISS BENEDEK: Korong lUlotyi ölma MESE KOVÁCS MARGIT KERÁMIÁIRA: 7. A Hegyeknél Magasabb Tornyok Szigete volt az, jól sejtette Matyi. Madara nem is tudta kivárni, hogy odaérjenek, s mikor már jócskán megközelítették, elröppent és körülröpködte a tornyokat izgalmában. Matyi meg érezte, hogy szíve tája lassacskán hűvösödni kezd, feje lesz egyre forróbb. Megijedt kicsit, mert eszébe jutottak a Legenda-Hasú Ember szavai, aki teknőccé változott, ám amikor pár pillantás múlva leereszkedtek puhán a tetőzetre, s a madár újból a vállára röppent, egyszerre érezte: feje lett hűvös, szíve maradt forró Szüksége is volt a hűvös fejre igen, mert az egyik torony így szólt a négy közül — négyen magaslottak' ott ugyanis, karjukkal békés egyetértésben érintve-karol- va egymást: — Bim-bam, bim-bam, jól figyelj Korong Matyi! Mi tudjuk, hogy te ki vagy és’ mit akarsz. Szándékod azonban, egyedül még nem elég. Mi tudjuk, hogy ki vagy: te felismersz-e bennünket? Ha méltó vagy arra, amit szándékozol, úgy biztosan felismersz minket, s mi is segítségedre leszünk. Ha nem, sajnáljuk, vissza kell fordulnod. Ennyit mondtam, Korong Matyi, bim- bam! Matyi már nyugodtan mosolygott, mert egy pillantás alatt szemei előtt latla a Gyöngyösön például megalakult az Ifjú Múzeumbarátok Köre, Egerben pedig a várbarátok körének ifjúsági szekcióját szervezték meg. A hatvani és -az egri múzeum a helytörténeti dokumentumok gyűjtésében szervezett sikeres akciót középiskolások bevonásával. A megyei úttörőházzal közösen eredményesen működik a . régészeti szakkör és sor került régészeti leletmentő ifjúsági brigádok megalakítására is. Iskolai órák, múzeumi környezetben Noha egyetlen vb-téma sem adható vissza egy rövid újságcikk keretében, mégis azon igyekszik a «krónikás, hogy minél többoldalúan bizonyítsa a tanácskozás hasznát és időszerűségét, miközben a tennivalókra is felhívja a figyelmet. Többek között arra, hogy a megyei múzeumi szervezet jó színvonalú munkája mellett sem sikerült kiaknáznia az együttműködés megannyi lehetőségét. Az. új tantervi dokumentumok bevezetése, az iskolában tanított tárgyak múzeumi szemléltetésének gazdagsága, a múzeumi ismeretterjesztési formák, kiadványok. kiállítási típusok alkalmazásának sokrétűsége még számos lehetőséget tartogat a múzeumok és az iskolák számára egyaránt. Ezért kell tovább szélesíteni az iskolákkal kialakított kapcsolatokat — summáz a testület által hozott határozat. Ehhez igazodik már a következő évre szóló elképzelés, illetve ígéret, amely szerint például: az általános és középiskolák a tanterv be szervesen illő órákat is tarthatnak múzeumi környezetben. Mert igaz ugyan, hogy Gárdonyi kellő szépséggel írta meg az Egri csillagok című regényét, történelem- tanáraink pedig szakértelemmel és lelkesen tudják tálalni a XVI. századot, mégis — mennyivel jobb, érdekesebb és hatásosabb lehet egy török, világról szóló történelemóra mondjuk fent, az egri várban. (m) jóságos Földöreget, s egy cseppet sem habozva máris válaszolt: — Köszönöm a szíves fogadtatást, Értelem Tornya! Üdvözöllek titeket is, Szeretet Tornya, Kitartás Tornya és Hűség Tornya! Földöreg- apámtól tudok rólatok, aki mindig tisztelettel emlegetett benneteket. Bár ő azt mondta, bennem éltek ti, meg az emberekben. — Jól válaszoltál, s jól mondta, amit mondott Föld- öregapád. De ahogy te — azt is tudjuk — az agyaghalmodat tiszteled Földöreg- apád gyanánt, vagyis egy darabot a Földből, úgy élünk mi is elosztódva, kicsi részecskék gyanánt az emberekben, s így élünk benned is. Kiben-kiben kisebb-na- gyobb mennyiségben, s nem is mindenkiben együtt. Ám nem elég rólunk csak hallani: minket csak az ismerhet föl, akiben együttesen vagyunk jelen. Jól válaszoltál, bim-bam! Vigyáztál ránk magadban eddig, mi is vigyázunk rád majd, amikor szükséges, és segítségedre leszünk. Most például a Világnagy Kiskosra lesz szükséged, akit mi őrzünk, bim- bam! ő repít tovább a Világűr-Korona Szigetére. A többit meglátod. Es vigyázz ránk magadban mindig! Ekkor a négy torony egyszerre szólalt meg nagy- fennhangon: Bim-bam, Kiskos, bim-bam! Vendégünk van. bim-bam! Vendégünk van, bim-bam, állatorvos volt Líbiában Két év telt el azóta, hogy dr. Soós János, a gyöngyösi járás főállatorvosa ideiglenesen áttette a lakóhelyét — Afrikába. Líbiába költözött. Nemrég tért haza és mindjárt kéthónapi szabadsággal kezdte a visszatelepülését. — Ugyanis kint egy nap szabadságom nem volt — kaptuk a magyarázatot. — Ott nem kérdezték, hogyan csinálom, mennyi időmbe telik, egyetlen dolog volt a fontos: jól menjen minden. Jelentés, beszámoló? Senkit sem érdekelt. Az előbbiekhez gyprsan hozzátette még: — Más ott az élet. Ez a bizonyos „ott” — Líbia. ★ — Miért éppen Afrikát választotta? — Valahogy mindig is vonzott ez a földrész. Meghatározó az is, hogy angolból tettem nyelvvizsgát, de ezzel együtt is szóba jöhetett volna akár Ázsia, akár az óceániai szigetvilág, nekem azoban a szívügyem Afrika volt, az is maradt. — Tehát kimenne megint? — Azt hiszem, igen. De már nem Líbiába, hanem valamelyik más afrikai államba. — A vonzalmaknak nehéz az okát adni. Így van ez most is? — Csak részben. Engem az is vonzott, hogy a fejlődő országokban rengeteg lehetőség nyílik egyfelől arra, hogy az ember megmutassa, mit tud, másfelől arra, hogy nagyon sokat tanuljon. — Sikerült ezeket is elérnie? — Hogyne. A farmon nekünk kellett megszerveznünk a termelést. Ide a .legkorszerűbb berendezéseket vásárolták meg. Nagyon sok a külföldi szakember mindenütt, akik sokféle tapasztalatot hoznak magukkal. De a legújabb technika megismerése is nagyon sok szakmai ismerettel gazdagítja az embert. — És az anyagi oldala? — Ez is sokat nyom a latba, de közel sem annyira, mint ahogy sokan elképzelik. Ott; kint a munkáltatóval kötött szerződés szerint kapjuk a fizetést. De mindenről magunknak kell gondoskodnunk. — Említette: az egy más világ. Az élet hétköznapi dolgaira hogyan . vonatkoztatható ez a megállapítás? — Kezdjük a lakással. Csak közvetít^ útján lehet lakáshoz jutni. A közvetítő, honoráriumot szab meg. Mi Trjpoliban az Omar Muktar- ról elnevezett részben laktunk. A mi házunk lassan magyar kolóniává alakult ki. Az élelmezésről szintén magunknak kellett gondoskodnunk. Az itthoni fűszerekkel ugyan nem volt gondunk, mert ezek ott is használatosak. 'de például már kuktát itthonról kellett vinnünk. Sertéshús és az abból készített hentesáru sehol, egy gramm sem. Csak csirke, birka és hal. Még valahogy a halat megettem. Kolbászt megpróbáltam marhahúsból csinálni. Hát, mit mondjak ... ? — Ital? — A Korán tiltja a szeszes italt, és ezt a tilalmat ott nagyon komolyan veszik. Nem is árusítanak sehol, még a külföldi diplomatáknak sem szeszes italt. Én nem vagyok ivós, de két évig így élni... ! A tea nélkül viszont meg sem tudtunk volna lenni. A hőmérséklet általában negyven fok fölött, a relatív páratartalom nggj'on alacsony, a többi elképzelhető ... Mindenki mindig izzadt. — Az ottani ételek? — A legkedvesebb és a leggyakoribb étel a kuszku- szi. Ez egy pörköltesen elkészített, sok zöldséggel főzött, darás körettel tálalt birkahúsos étel, amit nagy tálban tesznek ki a szőnyeg közepére. Mindenki körülüli és kezével szed belőle. Nekem, az európainak még kanalat is adtak hozzá, hogy könnyebbé tegyék az evést. Ezzel együtt is lecsurgattam magam a paprikás lével, hiszen a tál olyan messze volt, hogy nem leheteti mini dent megőrizni a kanálbanj — És a trópus varázsa? — Igen, a varázsa, a» tény. Hogy a líbiaiak más-$ ként élnek, mint mi, szokásaik is mások, hogy ott n<55 fedetlen arccal és egyedüí nem mehet - ki az utcára.; hogy a szórakozóhelyeken* is csak férfiak vannak, ezl mind közismert nálunk isá De azt talán kevesen tudjákj hogy az üzletek tömve áruk-s kai, pénz is van, mindent! meg lehet vásárolni. Ha ne4 künk a farmra kellett egyjf alkatrész, telexeztünk Lon-í donba vagy Hollandiába é& másnap hozta is a repülőjá-fí rat. ,, — Mindebből hogyan vet-t\ ték ki a részüket személy* szerint is? — Az anyagi javakból Tűt Hadd mondjam, a vámszaJf bályok mindent behatárol-^ nak. De ezek a határok elég* tágak ahhoz, hogy belefér-' jenek azok a holmik, amiket érdemes hazahozni. Nekünk:' egy Volvo gépkocsi volt a* legfőbb, azt vettem megí Svédországban és hoztam^ haza a megfelelő vámtétel; megfizetése után. — A család? — A feleségem velem vdlt* végig, a fiam viszont eg.v>f év után hazajött, mert kint* csak arab nyelven tanulha—i tott volna az ottani mező-4 gazdasági tagozaton. A nagy-i mama itthon maradt, a gyön-J gyösi lakásunkat nem ad-ij tűk fel, tehát a fiú itthon? befejezhette a tanulmányait, . — Milyen farmon dolgozott Líbiában? — Tripoli mellett volt at farm, Tezsurában. Katonák: létesítették, és katonai parancsnokság irányította ad'-: dig. amíg a megfelelő szakembereket a külföldi tanácsadók ki nem képezték. Csirkét tenyésztettünk, illetve nagyüzemi módon termeltünk. — Érdekli « csirketenyésztés? — Bevallom, a szarvas- marha és a juh a „kedvenc” állatom, dehát mi olyan képzést kaptunk az egyetemen, mi, valamennyien, magyar állatorvosok, hogy minden állatot ismernünk kell. A szakosodás csak újabb keletű törekvés a mi pályánkon. Ezért nem. lepődtem meg a csirke miatt sem. Korábban azt is említettem már, magam is szerettem volna tanulni, ez a csirke ügyében is 'igaz volt. — Maradhatott volna még kint a két év letelte után? i — Igen. Az újabb szerződést előkészítették, csak alá kellett volna írnom, így is mondhatom. De két év után már nágyon vágytam haza. Ha azonban később, valamelyik afrikai államba megint kimehetnék, örömmel vállalkoznék rá. Azt hiszem, ezt is említettem már. — Az, hogy kimegy vagy nem megy, csak elhatározás kérdése? — Tulajdonképpen igen. Jelentkezni kell, a külföldi nyelvet ismerni kell és a többi már csak formaság. És persze, a nemzetközi kapcsolat függvénye. Így lehet Afrika-járt ember az egzotikum iránt érdeklődőből. ahogy lett azzá dr. Soós János is. Dehát az a két év egyáltalán nem valamiféle kiruccanás, ahogy az előbbiekből is kiderült. Ö mondta, legyük hozzá tehá: az eddigiekhez, hogy a kint dolgozó magyarokat megbecsülik. mert munkájukkal ezt megérdemlik. Mert úgy igaz még, hogy aki nem bírja, az nem várja meg' a két év leteltét. Ilyen is volt. Egyszóval: ott is dolgozni kell, méghozzá nem is akárhogy. hiszen annyi nemzet annyi szakembere gyűlt ott össze, hogy egymást is serkentik. ha másért nem, szakmai önérzetből. Ez is lényeges, G. Molnár Ferenc * Kovács Margit: Hommage a Szentendre (Mészáros András fotója — KS) repülj vele vígan! A Világnagy Kiskos megjelent — éppen abból az épületből jött ki, amelynek tetőzetére szállt a Törpeszarvas —, és Matyink újból paripát váltott. A négy torony, az Értelemé, Szere- teté, Hűségé és Kitartásé, víg bim-bamozás- sal integetett utánuk. Matyi úgy érezté, szárnyai nőttek, olyan sebesen szállt fölfelé, mindig fölfelé a Világnagy Kiskos. Alig volt nagyobb Matyinál, s neki üzemanyag-tartályra sem volt szüksége. Ügy látszik, belső energiáit használta az őrjítő iramú repüléshez. Süvített Matyi fülénél, si- vított a levegő, ahogy szelték az eget, de így is kihallatszott egy félelmetes, fájdalmas hang belőle. Mintha valaki emberi hangon nyüszítene rettenetes fájdalmában. Mert nem is jajgatás volt az,, még csak jajveszékelés sem, hanem száraz sóhajtások közé ágyazódó fájdalmas nyüszítés. Sebzett állat vinnyogásának lehetett volna vélni inkább, ha nem lett volna mégis benne az emberi jaj. Matyi szíve a torkában dobogott. A Kiskos megérezte riadalmát, mert hátrafordult, fékezett is kicsit, s azt mondta: — Ne ijedj meg. de jegyezd meg jól ezt a hangot, és soha se felejtsd el: ez az Eget Verő Fájdalom sírása. Már közeledünk hozzá. — És nem lehetne beszélni vele? — Dehogynem lehet! Sőt, szeretném is, ha találkoznátok. (Folytatjuk) I
