Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-20 / 271. szám
Mit mondanak a felvásárlók, értékesítők Nyugodt volt az idei ősz A szakszervezetek közös ajánlása alapján Sót oldalú szerződések az áruellátás javítására Nemcsak a termelőszövetkezetek készültek különös gonddal az őszre, hanem azok a vállalatok is, amelyek az év utolsó hónapjában learatott termést felvásárolják, amelyek különböző anyagokkal, vegyszerekkel, alkatrészekkel látják el a termelőüzemeket. Számukra is befejeződött gyakorlatilag az idei esztendő, bár néhány üzemben még most is javában dolgoznak. Zavartalan felvásárlás A Heves megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalatnál a vártnál több kukorica felvásárlásáról, elhelyezéséről kellett gondoskodni. A tervek szerint mintegy 26 ezer tonna került volna a magtárakba, de a terméseredmények ismeretében a tröszt csaknem 9 ezer tonnával emelte meg az eredeti célkitűzést. Arra számítanak, hogy az év végéig ennek túlnyomó része felvásárlásra került. Elégedettek a minőséggel is, mivel a kukorica a meleg őszben szépen fejlődött és megfelelően beérett. Az alacsony víztartalom következtében kevésbé volt szükség a szárítóberendezésekre, ami tovább javította fontos terményünk minőségét. A kedvező felvásárlási ár, valamint a kalászosok rossz áttelelése ösztönözte arra a gazdaságokat, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb területen termeljenek napraforgót. Bár a napraforgó értékesítése javarészt a termelési rendszereken keresztül történik, de a vártnál több jutott a gabonaforgai- minak is. A tervezett másfél ezer tonnával szemben több, mint kétezer tonnát vettek át a termelőktől. Több éves gyenge sorozat után az idén jó termést adott a rizs is. A megye egyetlen rizstermelője, a Hevesi Állami Gazdaság kiváló hozamokat könyvelhet el magának, s tőlük vásárolták fel á&t a 338 tonnát. Az elmúlt időszakban világossá vált, hogy minden irányítási rendszer alapkérdése: hosszabb távon versenyképessé tudja-e tenni a gazdaságot — nemzetközi mércével mérve? Nyilvánvaló tehát a rugalmas alkalmazkodás, s így az áruk meghatározó — orientáló — szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozórendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai ezért a termelői árak körében lépnek életbe. Méghozzá úgy, hogy alapjaiban átalakul az árképzés módja, s az ár- mechanizmus. Ma már talán elég utalni a közismert ellentmondásra: termelői áraink sok esetben fölülmúlták a fogyasztói árakat, a termelő tevékenység fönntartása ezért csak támogatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét, és nehezítették hatékonyságának biztonságos megítélését — egyszerűen szólva abban nem lehetett mindig biztos a népgazdaság, hogy kire. milyen vállalatra fizet rá, s kire. mire nem. Nem lehet csodálkozni azon. hogy mindennek hatására sokszor a hatékonyan dolgozók nyeresége fedezte a nehezen boldogulok veszteségeit. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciója, nem közvetítette, a világpiaci folyamatokat és értékítéleteket a vállalatok irányába. Egy vállalat sem tudta pontosan, hogy milyen világgal áll szemben. Az „itthoni” lényegesen különbözött a határon túlival — s nyilvánvaló hogy ilyen konfliktus is, amit a dévabányai hán- tolóban dolgoznak majd fel. A takarmányhiány megszüntetése érdekében egyébként a vállalat minden olyan terményféleséget felvásárol, amely takarmányozási célra felhasználható, így került a magtárakba cSak- nem 160 tonna fénymag, 100 tonna köles, és valamennyi bab, muharmag is. Lesz tavasszal vetőmag Nem kisebb érdeklődéssel várták az idei év terméseredményeit a Vetőmag Vállalatnál sem. Mi tagadás, a vállalat vezetői csak részben elégedettek. Alacsonyak voltak a termésátlagok, s előfordult az is, hogy a határjárások során egy-egy tábla termését visszamondták, mivel már látható volt, hogy minősége nem éri el majd a kívánt szintet. A vártnál ily módon kevesebb borsót, repcét, olajlent vásároltak fel, s ami legérzékenyebben érinti a vállalatot, a tervezett 34 vagonnal szemben mindössze 12 vagon lucernamagot tudtak átvenni a gazdaságoktól. Ennek ellenére, nem várható tavasszal e fontos takarmány- növény magjából hiány, mivel állami tartalékkészletekből sikerült pótolni. Legfeljebb a fajtaválasztékot és a szaporulati fokot kifogásolják majd egyes termelők, de ilyen esztendő után semmiképp sem lehet okuk panaszra. Ezzel szemben kiváló a vörösheremag-termés, amiből 32 vagonos a készlet, s hasonlóan elégedettek a csemegekukorica, az uborka-, dinnye-, -tökfelvásárlással is. Több, mint 50 mázsával haladja meg a felvásárolt mennyiség a tervezettet napraforgóból, s jelenleg már csaknem két és fél ezer tonna vár feldolgozásra a vállalat raktárában. Jelentős mennyiséget — várhatóan mintegy négyszáz mázsát — exportálnak majd paradicsomból, amit a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezettől, az állami gazdaságtól, a horti és a tarnaesetén milyen megoldást választott. Az 1980. január elsején az iparban alkalmazott termelői árak többsége —amelyek összemérhetők a nemzetközi piacon is — versenyár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét, másrészt azt, hogy az alapvető energiahordozók, nyers- és alapanyagok, féltermékek termelői ára szorosan a világpiaci árak szerint alakul. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 6/1979. számú rendelete például félreérthetetlenül kimondja, mellékelve a részletes termékjegyzéket is, hogy „.. .a felsorolt alapanyagot, vagy félkészterméket forgalomba hozó vállalat a termék árát — függetlenül attól, hogy az hazai előállítású, vagy milyen viszonylatból importálják — az 1. számú mellékletben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámolású tartós import, illetve export árak — ideértve azok emelkedését, illetőleg csökkentését — és a belföldi piaci viszonyok figyelembevételével alakítják ki.” Némi egyszerűsítéssel —az energiahordozó és alapanyag- árak lényegében annyiba kerülnek a vállalatnak, mint a népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpiacon kaphatók. Téhát a termelő nem kap külön támogatást azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk — a villamos áram, vagy a szénhidrogén, a kőolaj. Másik oldalon a versenyár hatása így érvényesül: a termelő nem hámérai üzemtől vettek át. A napokban kezdődött meg a magvak előkészítése, csomagolása a vállalat üzemében, ahol emellett hozzákezdtek az exportra szánt borsó és az ugyancsak külföldre utazó vörösheremag három műszakos feldolgozásához is. Alig volt szükség az ügyeletre Nyugodt hónapok állnak a Heves megyei AGRO- KER mögött is, hisz talán még egy esztendőben sem volt ilyen kiegyensúlyozott az alkatrészkereslet, mint az idén. A szeptemberben indított őszi ügye- . leinek alig akadt dolga, pedig a száraz talaj kellően igénybe vette a gépeket. Mintegy 130 milliós forgalomra számítottak a vállalat alkatrészosztályán, s e tervüket teljesítették is. A vevőket mintegy 43 millió forintos készletből szolgálják ki, s tulajdonképpen különösebb panasz nem volt az ellátásra, a választékra. Maradtak persze hiánycikkek is, igaz jóval kevesebb, mint korábban: még mindig hiába keresik a gazdaságok a Rába- gépekhez a külső gumiköpenyt, egyes kombájntípusokhoz akadozik az ékszíjellátás és van néhány időszakos motorikus hiánycikk is. Az AGROKER ezekben a hetekben feltölti alkatrész- készleteit, ugyanis a gazdaságoknál rövidesen megkezdődik a téli gépjavítási időszak. Épp ezért a közeli napokban további 5—fi millió forint értékű alkatrész érkezik majd a társvállalatoktól. Számottevően csökkent viszont a "műtrágyaforgalom, de ezen az őszön is, mintegy 15 féle műtrágyát kínáltak vevőiknek. Az eredeti megrendelésekből mintegy 50 millió forint értékű műtrágyát visszamondták időközben a gazdaságok, ami első--mban nehezebb' anyagi helyzetükkel magyarázható. (czirákü) ríthatja át indokolatlan költségeit a vevőire, mért árainak alapja az exportár. Az az ár, amelyért a vállalat képes termékeit eladni a világpiacon. Megint némi egyszerűsítéssel: az új árképzés csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat ismeri el a vállalatnak — a pluszköltségeit — a termelés alacsony színvonala, gazdaságtalansá- ga, korszerűtlensége miatt —, nem. Egy példával élve: eddig egy vállalat termékének árába valamennyi költségét belevehette: ha túl sok anyagból, nagy veszteséggel dolgozott — lényegében e veszteséget a vevő fizette. Ugyanúgy, ha a vállalat túl sok embert foglalkoztatott, túlzott energiafelhasználással működött; ha túl sokat költött adminisztrációjára, stb. E költségeket 198(1. január 1-től korlátlanul nem számolhatja el, hiszen nem annyiról állíthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült ily módon a termék! Hanem csak arról állíthat ki. amennyit az a termék valójában, reálisan a társadalomnak ér — nemzetközi megítéléssel is hitelesítve! Az árak folyamatosan alakulnak. változnak a vállalatok számára a jövőben — ahogy alakulnak — változnak a világniacbn. Tehát emelkednek és csökkennek. Ugyanakkor az új szabályozó rendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának ezt a káros hatását. Persze a fő szabály alól vannak kivételek — így például kivétel a mezőgazdasáMeggyorsult a munka üteme Pakson Pakson elkészült s feszültség alá helyezésével az országos főhálózat része lett az atomerőmű 120 KV- os alállomása. Az állomás az. Atomerőmű Vállalat első üzembehelyzetit létesítménye, amelyet egymás után követnek az újabbak. Még ebben a hónapban átadják az úgynevezett indító transzformátort s ezzel üzembehelyezhető a Duna partján épült vízkivételi mű hatalmas szivattyúja, amely nagy mennyiségű vizet emel ki a folyóból az atomerőfnű főépületében kezdődő próbákhoz, mosatásokhoz. Csehszlovákiából megérkezett a tizenként méter hosszú, 132 tonna súlyú nyomáskiegyenlítő tartály — az úgynevezett térfogat kompenzátor — amelynek a reaktor szabályozásában van fontos szerepe. A 125 atmoszféra üzemi nyomásra tervezett berendezés, továbbá két nagy gőzgenerátor beemelése a reaktortérbe, a következő napok fontos eseménye lesz. Minderről, továbbá az építés-szerelés téli teendőkről Balogh Ernő, az Erőmű Beruházási Vállalat főmérnöke adott tájékoztatást az MTI munkatársának. Elmondotta: az év folyamán meggyorsult ' munkaütemet a kedvezőtlenebb téli időszakban is fokozni kívánják. Bármilyen zord időjárás köszöntsön is Paks térségére, az ott dolgozó több mint kilencezer ember minden nap és minden ' éjszaka, ünnepeket sem kivéve, folyamatosan halad majd a munkával. A sok irányú intézkedés célja, hogy az idei, várhatóan hét milliárdos program után az 1980-ra kitűzött több mint tíz milliárd forint értékű feladat késedelem nélkül megvalósuljon. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a jövő év végén az atomerőmű üzembe helyezése megkezdődjön, az 1981-^82-es téli csúcsban pedig már biztonságosan termeljen villamos energiát a Paksi Atomerőmű első 440 mw-os blokkja. gi termelés, ahol a versenyárelvet nem lehet érvényre juttatni. Ugyanígy kivételt képeznek ez alól a szolgáltatások, vagy , az építőipar területei, Ám az árképzést e szektorokban is szigorúbban vizsgálja az új szabályozó rendszer, s csak azokat a költségeket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak. Azaz: irányadóak lesznek a jól dolgozó, hatékony termelők árai. Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozórendszer? Alaposan elolvasva a megjelent árhivatali rendelkezéseket, kiderül belőlük, hogy az ármechanizmus automatizmusai rugalmas működése gondoskodik a világpiaci árak folyamatos érvényesítéséről. Az iparban a szabad árforma válik általánossá, csak az energiahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. Az árkéozés szempontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) minősített iparágakban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához igazítják. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. Fölmerül a kérdés a termelői árakkal kapcsolatba^: hogyan érinti ez az árszabályozás a vállalótok munkáját, nyereséaét? Mit jelent a nor- matívitás, s miként differenciálódnak versenyár hatására a jövedelmek? E kérdésekre következő folytatásban visz- szatérünk. (Folytatjuk) Matkó István Mindennapjaink szinte állandóan bírált, elemzett, újabb és újabb feladatok megoldására sarkalló problémaköre a lakosság fogyasztói cikkekkel való ellátása. A minőség javítását, az áruellátás színvonalának emelését tűzte ki célul az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-én hozott határozatában. Az ebben foglalt előírásoknak, útmutatásoknak megfelelően született meg az idén a MEDOSZ, az ÉDOSZ és a KPVDSZ megyei bizottságának közös ajánlása az élelmiszeripari, a kereskedelmi vállalatok és a mezőgazdasági üzemek együttműködésére az élelmiszer-alapanyag termelés, feldolgozás és forgalmazás összhangjának megteremtésében. Kérésünkre Kovács Gyu- láné, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának titkára foglalta össze — megmutatva az írásos dokumentumot — az állásfoglalással kapcsolatos elképzeléseket: — A közös ajánlás részletesen meghatározza, hogy melyek lehetnek az együttműködés főbb területei, milyen módszerek segíthetnek az említett szerveknek abban, hogy mint azt megfogalmaztuk — a kapcsolatok bővítésével erősödjön a szerződéses fegyelem, enyhüljenek a szállítási gondok, javuljon a termékek minősége a termelés, a szállítás, a feldolgozás, valamint az értékesítés terén egyaránt. Külön is felhívjuk az üzemek és szövetkezetek figyelmét arra, hogy az igényeknek leginkább megfelelő szerződéseket kössenek egymással, s pontosan tartsák be az azokban foglaltakat. Fordítsanak még nagyobb gondot az exporttervek kölcsönös támogatására, a belföldi élelmiszer-ellátás zavartalanságának biztosítására. Persze, ez a kooperáció érvényes más területekre is: például a kulturális és sportkapcsolatok fejlesztésére. A következő állomást a többoldalú szerződések megteremtésében a KPVDSZ megyei bizottságának augusztus 30-án megtartott ülése jelentette. Az itt kialakított feladattervben már a módszerekre vonatkozó konkrét javaslatok is megfogalmazódtak. Csak tételesen felsorolva: egymás képviselőinek meghívása a szocialista brigád vezetők tanácskozásaira, közös verseny felaján lások, hatékonyabb együttműködés a fogyasztói igényeknek az ipar felé továbbításában, az információs hálózat kialakítása a hiánycikkek, a választékhiány. a minőséggel kapcsolatos problémák folyamatos, rendszeres jelzésére. ' Természetesen a javaslatok, tervek, elképzelések igazi fokmérője, hogy mi valósul meg belőlük. Az első lépések megtételének bizonyítékaiként további dokumentumok sorakoznak az asztalon. Jelentés a parádi áfész szocialista brigádvezetőinek szeptemberben megtartott tanácskozásáról, amelyre meghívást kaptak a tejipar és a FŰSZERT egri kirendeltségének, valamint a Heves me(Tudósítónktól) Pályakezdő és; gyakorin gépkarbantartók 1 részére hirdette meg az' idén is a Kohó- és Gépipari Minisztérium a KISZ Központi Bizottságával és a Vasas Szakszervezettel közösen a Ki minek a mestere? sza’ mai vetélkedőt. A kohó- é gépiparban több mint másfélezer fiatal vett rész a vállalati selejtezőkön, az ezt követő miskolci területi döntőn pedig az Egri Finomszerelvénygyár két versenyzője nyert. A hét végén a Csepel Autógyárban rendezték meg a kétgyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat képviselői is. Áz ülés résztvevői egyebek között közös kongresszusi munkaverseny indítását határozták el. Az Eger és Vidéke A fesz együttműködési megállapodás megkötését kezdeményezi a ZÖLDÉRT Vállalattal és a FÜSZÉRT-tel — egyelőre csak brigádok között. A GYÖNGYSZÖV Áfész, a júniusi igazgatósági ülésen született jegyzőkönyv tanúsága szerint, ugyancsak együttműködést kíván létesíteni a Nógrád, Pest, Komárom megyei FÜSZÉRT-tel a helyi árualapok kiegészítésére, továbbá a Szolnok megyei szövetkezetek tésztagyártó üzemeivel a kínálat javítására. Mint a gyöngyösi áfész áruforgalmi osztályán elmondották, ősszel az első eredmények is megszülettek: az egri áfész-szel együtt beléptek a SKÁLAKOP szervezeti hálózatába, amely biztosítani hivatott a magas színvonalú ellátást valamennyi fogyasztási cikkből. A napokban került sor — . igaz, háromhetes próbaidőre — standard áruszállítási szerződés megkötésére a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal. A már elkészült megállapodások sorában említhetők a ZÖLDÉRT Vállalat szerződései. A brigádszintűek közül kiemelkedik a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Mátra szocialista brigádjával megteremtett együttműködés, amelynek fő célja a lakossági ellátás további javítása. A legjelentősebb azonban kétségtelenül a Hatvani Lenin Termelőszövetkezet és a ZÖLDÉRT Vállalat között létrejött együttműködési szerződés. Mint a megállapodásban olvasható, a legfontosabb feladatnak mindkét fél a burgonya-, zöldség- és gyümölcsfélékkel kapcsolatos igények megfelelő kielégítését és az értékesítési biztonság fokozását tekinti. Ennek érdekében az egyéves és hosszabb távú tervek kialakításánál kiterjesztik együttműködésüket a fennálló és jövőbeni mezőgazdasági termékértékesítési szerződések feltételeinek létrehozására. A ZÖLDÉRT hatvani telepe ezentúl vállalja, hogy maradéktalanul eleget tesz átadás-átvételi kötelezettségének, figyelemmel az áruminőség javításának, az exporttervek teljesítésének, a lakossági ellátás színvonalának követelményeire. Együttműködnek a felek az áruforgalmazás során felmerülő problémák megoldási lehetőségeinek kidolgozásában, s kölcsönösen tájékoztatják egymást a gondokról, hiányosságokról. „ Bár a továbblépést — mint Kovács Gyuláné elmondta — nehezíti, hogy megyénkben nincsenek központjai a szaknagykereskedelmi vállalatoknak, s nagyipari vállalat sem található. Az előbbiekben részletezett megállapodás jó példával járhat elöl további együttműködési szerződések megkötéséhez a lakosság fogyasztási cikkekkel való még jobb ellátásának érdekében. napos országos döntőt, ahol a területi fordulók a legjobbjai mérték össze tudásukat. Az elméleti, gyakorlati és politikai versenyben a Bervából Pala Karoly a nyolcadik. Kakuk József pedig 14. helyen végzett. Mindketten oklevelet és értékes tárgyjutalmat kaptak. Simon Imre 1979. november 20., kedd SZABÁLYOZÓK - I960. H. n termelői őrá!« ♦ (szaláy) Ki minek a mestere? Bervai fiatalok az országos döntőben
