Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

MSPsaa-ensaa *» *« s •«••»*■••• sssssw»! •sbbss5»ms ww» ?■: ssir~*s-^s * jj f HÉTTŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: M ■ Tuniszi kérdőjelek m TUNISZBAN VÉGET ÉRT az arab külügyminisz- 5 terek tanácskozása és a konferencia „egy osztállyal S magasabb szintre” lép: keddtől csúcsértekezletet tar- | tanak a tunéziai fővárosban. A külügyminiszterek feL ■ adata az volt, hogy előkészítsék a kormány- és állam­fők találkozóját. Ezt a lehetőségek keretein belül meg : is tették — csak éppen a lehetőségek bizonyultak kor­■ látozottaknak. Az egyik legfőbb téma a dél-libanoni helyzet volt. S A dilemma magva: a véres izraeli támadások után S Tel-Aviv műidig arra hivatkozott, hogy a térségben ■ palesztin alakulatok tevékenykednek, amelyek „zak- ! látják az izraeli határterületeket, így rendszeresen ■ veszélyeztetik Izrael biztonságát”. A libanoni vezetés­• ben az izraeli támadások elkerülésére irányuló óhaj S erősebbnek bizonyult, mint a palesztinokkal való szo- i lidaritás, így igyekezett a PFSZ-t dél-libanoni akciói­• nak korlátozására, sőt beszüntetésére bírni. A bejrúti : kormányzat a tuniszi fórumot is megpróbálta felhasz. • nálni ennek a kényes kérdésnek a számára kedvező • befolyásolására. Mint várható volt, mérsékelt siker- 5 f€l AZ ÜGYBEN VALÓSZÍNŰLEG senkit sem kielé- 5 gitő kompromisszum született: a PFSZ csak azt vál- 5 lalta, hogy a jövőben „tartózkodik az Izrael-ellenes • akciók deklarálásától”. A libanoni vezetés „cserében” ; elismerte: a palesztinoknak „joguk van ellenállni az E izraeli nyomásnak valamennyi arab fronton”. Nehéz elképzelni, mit kezdhet a csúcsértekezlet : egy ilyen felemás dokumentummal — de hát a jelen­: légi bonyolult helyzetben a legoptimálisabb arab ; kommentátorok sem várhattak kristálytiszta, egyér- ; telmű állásfoglalásokat. A felemásság majdnem ha- E sonló mértékben nyomja rá bélyegét a többi várható • téma tárgyalására is. Mindenekelőtt az iráni—ameri­: kai konfliktusban elfoglalt álláspontról van szó. AMI VISZONT EGYÉRTELMŰNEK és határo­• zottnak bizonyult Tuniszban, az a Camp David-i kü­• lönalku változatlan elítélése és ennek nyomán Egyip- j tóm fokozódó arabközi elszigetelődése. Kairó reagálá­■ sa nemcsak különösnek, hanem csaknem gyermeteg­■ nek minősíthető: Butrosz Ghali külügyi államminisz- 5 tér televíziós beszédében egyszerűen kijelentette, hogy • az egyiptomi kabinet „érvénytelennek” minősíti a ■ külügyminiszteri konferencia már meghozott és a 5 csúcsértekezlet még meg sem hozott (!) határozatait... • • Harmat Endre ll|aB.aaaa*a'' ­Gromiko Madridban Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter meghívására háromnapos hi­vatalos látogatásra Madridba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A szovjet diplomácia vezetőjé­nek látogatása, amely négy évtized óta az első magas szintű hivatalos szovjet lá­togatás Spanyolországban, Oreja külügyminiszter ez év elején Moszkvában tett láto­gatásának viszonzása. A tár­gyalások középpontjában a kétoldali kapcsolatok fejlesz­tésének témája mellett vár­hatólag a jövőre Madridban megrendezendő európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet problémái fognak állni. Andrej Gromiko a spanyol főváros repülőterén nyilatko­zott a spanyol vezetőkkel folytatandó tárgyalásokról'. A szovjet diplomácia ve­zetője elmondta, hogy a meg­beszélések középpontjában a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése áll majd. Mindkét fél arra törekszik, hogy szé­lesedjenek a Szovjetunió és Spanyolország kapcsolatai, amit az enyhülési folyamat elmélyülése, valamint az egyenjogúságra és a kölcsö­nös előnyökre való törekvés lehetővé tesz —, mutatott rá Andrej Gromiko. Kiemelte, hogy a tárgya­lásokon megvitatják a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket is. A Szovjetunió az enyhülési folyamat elmélyí­tésére és a béke megszilár­dítására törekszik. Ezt tanú­sítják többek között a Le- onyid Brezsnyev által leg­utóbb előterjesztett békeja­vaslatok —, hangoztatta a szovjet külügyminiszter. Madridban hétfőn meg­kezdődtek a hivatalos tár­gyalások Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szov­jet külügyminiszter és Mar­celino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter között. DÉL-AFRIKA Müállam-taktika A DÍSZLETEK ÉS A REN­DEZÉS kétségkívül színpom­pás és nagyszabású volt. Tá­lán túlságosan is az, hiszen valójában minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók tömege, a hatalmas címer, s a látványos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi államalapí­tás helyett csak műállamnak szól a csinnadratta. A szín­játék egyébként is túlságosan ismerős már: három eszten­dőn belül a harmadik ban- tusztánt hozták létre a Dél­afrikai Köztársaságban, az ország északkeleti szögleté­ben, a félmilliós vhavenda törzs lakóhelyén. És a „Ven- da köztársaság” semmiben nem különbözik némileg idő­sebb társaitól, Transkeitől és Bophuthatswanától: éppúgy a látszatfüggetlenség példája, az apartheid terméke, mint elődei. De mit is takar a dél­afrikai fehér hatalom maka­csul folytatott bantusztánpo- litikája? Még az unió hírhedt fajül­döző miniszterelnöke, Voer- woerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülöní­tett fejlődésén alapuló or- szágrend kegyetlen vízióját, amelyet mostanában az utó­dok próbálnak elfogadható­nak tetsző formákba önteni. A rabszolgatartás korszaká­nak tovatűnésével ugyanis a fekete őslakosság elnyomásá­nak klasszikus államát is „utolérte” a kérlelhetetlen va­lóság: a fajüldözők számára mind nagyobb belső és kül­ső problémákat okozott a 20 milliós fekete lakosság teljes jogfosztottsága. A 4,5 millió­nyi fehér kisebbség minden­ható uralma persze csak erő­szakkal, brutális rendőri­katonai erővel tartható fenn, t> ez a Dél-afrikai Köztársa­NpiwícFn WJD. november 20., kedd Ságban a társadalom alapve­tő jellemvonásának tekinthe­tő „módszer” mind nagyobb mértékben szigetelte el az országot a külvilágtól, meg­nehezítve nemzetközi politi­kai és gazdasági kapcsolata­it. Olyannyira, hogy a tőkés világ számára rendkívül fon­tos ásványkincsek ellenére Pretoria mind többször poli­tikai konfliktusokba került legfőbb mentorával, az Egye­sült Államokkal is. Bár attól nem kellett, s ma sem kell tartania a dél-afrikai kor­mányzatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesen leír­ják, avagy valóban hatásos gazdasági-politikai tilalma­kat vezetnek be ellene, még­is immár jó évtizede erőtel­jes nyomásnak van kitéve szövetségesei részéről. (A nyomás persze nem akadá­lyozta meg az apartheid­politika folytatását, s a dél­afrikai atomfegyver kifej­lesztését sem.) EZ A KÜLSŐ TÉNYEZŐ párosult a fekete lakosság mind nagyobb belső mozgo­lódásával, amelyet egyre kel­lemetlenebb volt pusztán nyers erőszakkal elfojtani. Ez indította Pretoriát arra, hogy lépéseket tegyen a faj­üldözés klasszikus formáinak megváltoztatására. A fekete faj teljes — rabszolga jelle­gű — alárendelését hivatott felváltani az elkülönített fej­lődés politikája, az aparthe­id. Lényegében országfelosz­tást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársa­ságban a feketék már koráb­ban is csak meghatározott körzetekben, városnegyedek­ben élhettek, kizárólag enge­déllyel léphettek fehérek te­rületeire. Az apartheid „továbbfej­lesztése” a külön „törzsi ál­lamok” megteremtését jelen­tette. Ezek az „államok”, az úgynevezett bantusztánok „fügéétlensévet” kapnak Pre­toriától és felruházzák őket az államiság minden külső jegyével: saját kormány, hadsereg, zászló, címer, him­nusz stb. Lakói elveszítik dél-afrikai állampolgárságu­kat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, valóban független lét­hez? Nyilván nem. Hiszen ezek a műállamok nem is lé­tezhetnének a Dél-afrikai Köztársaság nélkül. Gazda­ságuk jóformán egyáltalán nincsen, területeik, az ősi törzsi területek, a sok évszá­zados faji elnyomás miatt megmaradtak a kezdetleges viszonyok között. A bantusz- tánlakó tehát, ha élni akar, csak a dél-afrikai gazdaság­ban dolgozhat, persze, ha be­engedik. Így aztán ez a rend­szer állandó, olcsó és az ed­diginél is kevesebb joggal rendelkező munkaerőt bizto­sít a fehér gazdaság számá­ra. Ha pedig megnézzük az ed­digi bantusztánokat, rögtön feltűnik az aránytalanság is: a három „függetlenített” te­rületen már a dél-afrikai fe­kete lakosság közel ötödé zsúfolódott össze, de ez az ország területének csupán huszadrésze. A képlet tehát nagyon is világos. A látszat­függetlenség, az elkülönítés taktikája nyomán a Dél-afri­kai Köztársaság őslakossága kiszorul, „idegen állampol­gárrá” válik saját hazájában, míg a fehér kisebbség meg­tartja magának az ország te­rületének nagyobb részét, mindazokat, amelyeken eu­rópai viszonyok uralkodnak, vagy gazdasági szempontból fontosak. TfZ ILYEN BABALLAMOT AKAR Pretoria létrehozni, de már az első három bebi­zonyította, hogy a bantusz- tán-politika nemzetközileg csődöt mondott. A bárom közül egvet sem ismert el a világon Pretorián kívül sen­ki. Csak a dél-afrikai fehér kormányzat képtelen beletö­rődni abba, hogv az idő rá­kényszeríti a változásokra. A. K. 13 túsz stábod Washington hallani sem akar a sah kiadásáról A teheráni amerikai nagykövetségről szabadon engedett tú­szok közül hárman Koppenhágába érkeztek, ahonnan a ter­vek szerint tovább utaznak az NSZK-ba. A képen a három túsz a dán fővárosba érkezés után röviddel megjelent az újságírók előtt. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Az Egyesült Államok tehe­ráni nagykövetségéről hétfőn hajnalban szabadon enged­tek nyolc színes bőrű férfit és öt nőt — közölte az iráni rádió. A tizenhárom sze­mélyt egyúttal kötelezték ar­ra, hogy haladéktalanul hagy­ja el Iránt. Hárman közülük máris úton vannak Koppen­hága felé. Az iszlám diákok­nak — mint jelentettük — Khomeini szombaton adott utasítást „a kémkedésben ár­tatlannak bizonyuló színes bőrűek” és a nők szabadon bocsátására. WASHINGTON A teheráni amerikai nagy- követség túszainak túlnyomó többsége fogságban marad mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem adja ki a volt sahot, s a kémkedéssel vá­dolt amerikai foglyokat iráni bíróság elé állítják —■, je­lentette ki Khomeini ajatol- lah vasárnap, három nagy amerikai tv-társaságnak adott nyilatkozatában. Közlései fo­kozták az aggodalmat wa­shingtoni kormánykörökben, ahol azonban továbbra sem akarnak hallani a sah kiadá­sáról. A Carter-kormány va­lószínű fő reménye, hogy Re- za Pahlavi hamarosan más országba utazik. Khomeini Qum városában fogadta a CBS, az NBC és az ABC hálózat tudósítóit. A külön-külön folytatott inter­júkban a mohamedán főpap hangoztatta: az egész iráni nép követeli, hogv adják ki a sahot, mert felelősségre kell vonni a 37 éves uralma alatt elkövetett bűneiért. Azt is meg kívánják tőle tudni, hova menekítette „magánva- gyonát”, amelyet szegény or­szágától harácsolt össze. Iránnak nincs viszálya az amerikai néppel, csak a sah kiadatását igényli. Az ameri­kai nagykövetség túszainak sorsa Carter elnök kezében van: ha kiadja a volt ural­kodót. a túszokat szabadon engedik. Brit-irancia csúcstalálkozó LONDON Gisoard d’Estaing francia elnök hétfőn délben egy­napos munkalátogatásra Londonba érkezett. Az ál­lamfő kíséretében van Jean Francois-Poncet külügy-, Yvon Bourges hadügy- és Andre Giraud iparügyi mi­niszter. Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Gis- card elnök két négyszem­közti megbeszélést tart, a délután nagy r~ izében a brit és a francia minisz­terek bevonáséval tanács­koznak. A brit—franca csúcsta­lálkozó középpontjában a két ország közös piaci ér­dekellentétei állnak és a megbeszélések várhatólag kiterjednek a Közös Piac költségvetésére, a mezőgaz­dasági rendszer egyes prob­lémáira, a termékek szabad piacára az energiapolitiká­ra és a halászati politikára is. Kicserélik véleményüket a kelet-nyugati kapcsola­tokról, a nukleáris fegyver­kezési tervekről és a NATO ezzel kapcsolatos új lépé­seiről és várhatólag né­hány más földrész problé­máiról. így Iránról és Rho­desiáról is. Olasz tömegmozgalom a leszerelés érdekében RÓMA Miközben az olasz kor­mány arra készül, hogy a NATO miniszteri tanácsá­nak decemberi ülésén meg­szavazza az amerikai szár­nyasrakéták egy részének Olaszországba telepítését, az olasz baloldal, elsősorban a kommunisták kezdeményezé­sére a hét végén tucatnyi gyűlésen tiltakoztak az újabb fegyverkezési program el­len. Luigi Petnoselli polgár- mester részvételével Rómá­ban tartottak gyűlést vasár­nap. Hasonló jellegű tilta­kozó gyűléseket tartottak a hét végén Milánóban, Ná­polyban. Bresciában, Rimi- niben, Firenzében, Veroná­ban, Forliban, Genovában, Materában, La Speziában, Tarantóban, Vareseben és másutt. Római megfigyelők meg­jegyzik, hogy Olaszország­ban évtizedek óta nem volt hasonló jellegű tömegmoz­gósítás a béke, az enyhülés és a leszerelés érdekében. Szadat béke-emlékműve Szadat egyiptomi elnök hétfőn ünnepélyes külsősé­gek között emlékezett meg jeruzsálemi útjának máso­dik évfordulójáról. A cere­móniára a bibliai Sinai-he- gyen, a Szent Katalin kolos­tor közelében kerítettek sort. Ezt a területet, amelyet Iz­rael csütörtökön ürített ki, Szadat most „hivatalosan” is újra birtokba vette Egyip­tom számára. Beszédében az elnök felszólította az érde­kelt három világvallás hí­veit: járuljanak hozzá anya­gilag egy, a helyszínen fel­állítandó „béke-emlékmű” építéséhez. VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első 'titkára a hét végi l Szczecinben és környéken töltötte, ahol többek közi) látogatást tett az Adói. Warski hajógyárban és a „Police—2” vegyíüzem, a lengyel vegyipar utóbbi öl éve legnagyobb beruházásá­nak építkezésén. Látogatása során Edward Gierek talál­kozott a nyugati tengermel­lék dolgozóinak képviselői­vel és gyűlésen mondott be­szédében válaszolt számn- kérdésükre. WASHINGTON Párt j ának m érsék e Hé b I) erői is támogatják Ronald Reagant, aki máris a repub­likánus szavazóknak csak­nem b felére számíthat, a The Washington Post felmé­résének hétfőn nyilvánosság­ra hozott eredménye szerint Howard Baker szenátort 2(1, John Comally volt texasi kormányzót csak 15 százalék támogatja saját pártjában. BELGRAD Dél-Jugoszláviában tovább pusztít a nagy esőzések okoz­ta árvíz, amely helyenként, katasztrofális méreteket ölt. Crna Gorában Kolasin, Ce- tinje, Pluzsine és Savnik vá­rosokban és környékükön a hadsereg és a polgári véde­lem alakulatai vasárnap megfeszített erővel dolgoztak a családok, százainak kiköl­töztetésén, az anyagi javak mentésén. Közben- további gazdasági létesítmények, utak, középületek és lakóhá­zak kerültek víz alá. Több község ivóvíz nélkül maradt. SANTIAGÓ DE CHILE A chilei katolikus egyház hétfőn kérte a chilei fellebb- viteli bíróságot, hogy vizs­gálja ki a santiagói temető­ben talált mintegy 320 jelte­len sír ügyét. A feltevések szerint a sírokba az 1973-as fasiszta katonai puccs után letartóztatott és meggyilkolt vasúti munkások és tornász­tok egy részét temették el. A fejfákra csak az 1973—1974- es évszámot, vagy az. „isme­retlen” megjegyzést írták., A sírokba két-három megcson­kított embert temettek egy­szerre. ' Ui, fiiggetSen állam: Öj­i'IelaraddSc I KORALL ■■■ v--------I ■ UJ HEBWO*Ky j ~ ~_7 ,1 m- íJIOÍSJji) . TlW.fR I« ! AUSZTRÁLIA I-......-UJ-KALfnOWiA > j I n, Ä7T UJ-HEBRIDAK (Fr -MBr ) —-*-■____* fiunk j .__——----------- ­— UiiíÁiiln LJSú I "ikr\ m-Jel KORA! L- . TZ=Z===3IU------­T ENGER -£=rzrJlI _~: — ~ I ii/imi**—•fiiiimu 1-----200 km­r belli A 14.7 ezer négyzetkilo­méter területű közel 100 ezer lul>osú vulkanikus szi­getcsoportot a portugálok fedezték fel Ifí06-ban. 1887 óta áll Nagy-Brilan- nia és Franciaország közös ellenőrzése alatt. Ez év szeptemberében egy külön­leges bizottság elfogadta a szigetcsoport tervezett alkot­mányát. Novemberben vá­lasztásokat tartanak, s rár- hatóan 1080 elején fíj-Heb- ridák függetlenné válik. Gazdasági életének alapja, az ültetvényes mezőgazda­ság. Fő terményei a kávé, a kakaó, gyapot, kókusz, gyü­mölcsök. Az egykor jelen­tős mangánérc-bányászat visszaesőben van. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents