Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Milliók a földben Az e^erszalőki vízkincs Ezek a milliók forintból valók. És nem azért teszik azokat a földbe, hogy a ké­sőbbi időkre a tulajdonosuk megőrizze, mint volt már er­re példa a fegyvercsörgéstől hangos években. Ezek a fo­rintmilliók örökre a föld mé­lyében maradnak. Így alakul ki a „föld alatti város”, amelynek épitkezési költsége majdnem annyi, mint a másiké, a föld felet­tié. Csak erről az „alvilág­ról” kevesebbet szoktunk be­szélni, mint a másikról, bár nélküle már nincs modern település, nincs összkomfor­tos családi otthon, sem ker­tes házban, sem tömbépület­ben. A modern kor szülötte ez a föld alatti világ. Mindig egy lépéssel hátrább Szó, ami szó, ha ezt hallja valaki: lakásépítkezés, mind­járt felkapja a fejét. Mi van vele? Ezt kérdezi azonnal. Belénk idegződött egy ehhez kapcsolódó kifejezés is: első a lakásprogram teljesítése. Ebből pedig az is követke­zik, hogy a közművesítés a legjobb esetben is csak a második lehet. Márpedig...! Ott az a csodálatos kétszo­bás lakás, amire olyan rég­óta áhítozott a „jogos igénylő”, De a csapból nem jön a víz. Azt a bizonyos mellékhelyi­séget sem lehet használni. Mit ér az ilyen lakás? Mindjárt kitetszik, hogy a közmű sem lehet a második. — Megtörtént a műszaki átadás a Mátrai úti lakóte­lepen. a közműveket elkészí­tettük, bár. .. az út és a jár­da, valamint a tereprendezés a következő évre maradt. Ne kérdezze meg senki: miért? A választ sem nehéz kitalálni: elfogyott a pénz. A lakás az első. Hogy aztán mit morognak össze az emberek az épülethez vezető úttalan utak bokáig érő sártengere miatt?... Mert az építőipariak is úgy vannak vele, hogy nekik is csak az a fontos, ami a föld fölött található. Hogy a loronydaru pont ott táblá­ból, ahová a közművek cső­vezetékei kerülnének? Tehet­nek erről az építők? Vi­gyék talán arrébb azt a be- hemót szerkezetet? És akkor mivel emelgessék a magasba a több tonnányi súlyú épü­letszerkezeteket, vagy a be­tont szállító tartályokat, amik nélkül öntöttfalas technoló­gia nincs is? — Időnként elhangzik a megjegyzés: a mélyépítők késnek, ők nem fejezték be még a csatornázást — je­gyezte meg Csider János, a Közmű- és Mélyépítő Válla­lat főépítésvezetője Gyöngyö­sön. — Pedig kijelenthetem, hogy miattunk még egyetlen lakás átadása sem késett so­ha. — És ha mégsem kapnak időben munkaterületet? — Akkor hajrázunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem ez a ránk mutoga­tás a jellemző. Bár volt rá példa Egerben is, nemrég pe­dig Gyöngyösön is. És ha nem is mi vagyunk a hibá­sak, ahogy a vizsgálódás nyomán kiderül, mégis kelle­metlen helyzet, amikor már magyarázkodnunk kell, ami­kor bizonygatnunk kell az igazunkat. Mennyivel egyszerűbb len­ne. ha a közművesítés ké­szülné el először. Van erre példa a határainkon túl, méghozzá általános érvény­nyel. akár a szomszédainknál is. Mennyivel könnyebb len­ne a szállítás, mennyivel gyorsabban lehetne a szere­lést elvégezni, ha már az utak mellett a víz és a hő is a rendelkezésre állna kezdet­től fogva. Dehát... Az építkezés, lakás az első. J§»á. uttYUKber iák, v**urna{> Hogy ez így tervszerű pa­zarlás? Ezt még senki nem mutatta ki, nem bizonyítot­ta adatokkal, mert erre még. „nem figyeltünk oda”. Ki süsse el a startpisztolyt? — Általában jók a kapcso­lataink, főként a beruházó vállalattal — hallottuk a fő­építésvezetőtől. — Csakugyan jó az, ha olyan jók a kapcsolataik? — Arra gondol, hogy en­nek következtében esetenként elnézőek velünk szemben? Jó, tegyük fel, hogy így van. Mi az általános gyakorlat ma, országosan nálunk? Min­dig meg tudjuk magyarázni, hogy a határidő eltolódása nem rajtunk múlik. Köt­bér? Valamilyen arányban a kártérítés eljut egy szemé­lyig, tehát nemcsak a válla­lat fizet ilyenkor. Mi lesz a következménye? Sértődés. Vége a jó kapcsolatnak. Pont mi legyünk szigorúak? — Dehát akkor ki húzza el a startpisztolyt? — Azt hiszem, egymásra várunk. Bár a mi igazga­tónk már meghúzta annak a startpisztolynak a ravaszát. Nem állítom, hogy mindenki túlzottan lelkesedik ezért a partnerok közül. Ha nem mindenki csinálja, ha nem mindenki szigorú... Igen, va­lahogy így kellene. De hadd említsek rrieg még valamit. Ha mi mindent betű szerint vennénk, mondjuk a bére­zésnél, mit mondanának a mi munkásaink? A másik vállalatnál lehet? Igen? Itt nem? Jó, akkor már itt sem vagyok. — Tehát nincs kiút? — De van. A teljesítmény szerinti, de igazán csak szi­gorúan a teljesítmény sze­rinti bérezés. — És a munkaszervezés? — Persze, anélkül nem le­het teljesítményt sem el­számolni. Arra gondolok, ha a betont kiviszi a kocsi, ak­kor ott mindenki igazán szorgalmasan dolgozik. Mert a beton nem mehet tönkre. Mert az emberek ma már azt is kiszámolják, mennyit ér egy köbméter beton, mi­lyen kára lenne a vállalat­nak abból, ha mondjuk két köbméter beton használha­tatlanná válna. Lám: csakugyan benne van a levegőben már a közgaz­dasági szemlélet? Ügy, ahogy a párthatározat ezt sugallja?. Legyünk óvatosak. Mondjuk úgy: a szele már megérin­tett mindenkit. A kongresszus tiszteletére Említettük már: befejez­ték a Mátrai úti lakótelep közművesítésének erre az Valahol az utcám kezdtem odafigyelni a lányomra. Ej­nye, de barátságtalan ez a gyerek. Nem szokott ilyen lenni. Igen, amikor azzal a '— kivei is? — találkoztunk. Azzal • az asszonnyal ... Akit még . . Honnan is ismerek ? Az ördög vinné el. Mindegy. Szóval, azt mondja ez az asszony, de igazán nagyon kedvesen mondja: — Hogy is hívnak téged, kicsikém? A gyerek meg rá se néz, szórakozottan tapossa egyik lábával a másikat Szólnom kell neki, hogy feleljen hát szépen, ha a néni kérdezi. Erre kinyögi, suttogja, vala­hogy : — Barbara! — De most sem néz az asszonyra, icsak a lábát cseréli, most eme cipő­fűzőjét tapossa. — Barbara! De 'szép ne­ved van — ujjong mégis az asszonv. — És jársz már is­kolába? — Elsőbe! — közli a gye­rek unottan. — Jé. elsőbe! És hogy íz­lik az ’*'-nla? — Hát...! — mondja a lányom és a homlokát rán­colja majd mesrángatja a ke­zem. — Igazán, apu, men­jünk már Ezért fejmosás jár. Micso­da beszéd ,.. ? A néni szépen kérdem, ő meg felel is, nem évre kijelölt munkáit. Most dolgoznak a Vöröshadsereg úti lakótelep mélyépítő munkáin, hogy az első épü­lettömb december 20-ra már mindenféle „vezetéket” meg­kapjon, tehát rajtuk ne múljon a várva várt laká­sok birtokba vétele. Éppen ezért hozták el Nóg­rádiról Rácz Béla hegesztő- brigádját is. ök a gázveze­ték acélcsöveit „varrják” egybe. Folytatják a vízmű re­konstrukciójában a szűrőház építkezését. Ezt a munkát csak a jövő év végére kell elkészíteniük. Ugyanez a ha­tárideje a sárhegyi kétezer köbméteres víztároló me­dence építkezésének is. Csak Gyöngyösön ebben az évben mintegy húszmilliós értéket adnak át a megren­delőnek a munkájuk nyo­mán. Igyekeznek a brigádok megfelelni a tennivalóiknak, így például a gépkezelők Ambruzs Lajos vezetésével törekszenek arra, hogy a kongresszus tiszteletére fel­ajánlott üzemanyag-megta­karítás meglegyen. Sipos Alajos kubikosbrigádja pe­dig az eredeti szerződésben vállalt határidőből igyekszik minél több napot lefaragni. — A vállalások részérté­kelését legutóbb októberben végeztük el — tudjuk meg a főépítésvezetőtől. — Pozitív eredményeket mutathattunk ki akkor. Megállapításainkat brigádgyűléseken, termelési tanácskozásokon adjuk köz­re. Mivel azonban nálunk gyakorlat az önértékelés, minden csapat folyamatosan figyelheti saját vállalásának teljesítését. Általában reáli­sak az önértékelések is, bár azt mindig követi a gazdasá­gi és a társadalmi szervek értékelő munkája is. Ezért azt is tudjuk, melyik brigád hajlamos arra, hogy egy ki­csikét maga felé húzzon a keze. A végső adatok a vál­lalat központjába is eljut­nak. Mindebből az is kiderül, hogy azok, akik évente sok­sok milliót „tesznek” a föld alá, nemcsak szerényen dol­goznak, hanem serények is, ők is „elsőnek” tartják a la­kásprogramot, emiatt még a kritikus helyzetekben inkább engednek is: „ráhajtanak” — rajtuk ne múljon a kulcsok átadása. így lesznek ők „kulcsem­berek”. is, undokowkodik. Rakom szépen a fejére az intelme­ket, mihelyt tovább me­gyünk. Hallgat konokul. Nem is tudom szóra bírni, mert megint megállunk. Régi ked­ves kollégámmal örvende­zünk egymásnak. Ür isten, milyen régen nem találkoz­tunk! Ideje volna leülni egy kicsit. Majd a kolléga: — A lányod? Hogy meg­nőtt! Hogy is hívnak téged, angyalka? A gyerek sötéten: — Barbara! — Barbara! De szép neved van. Aztán jársz-e már isko­lába. Barbara? B ól ogatás: — Első osztályba! — Barátom! Ki gondolta volna!? No, aztán milyen az iskola Barbara? A gyerek most a vállát rángatja.. Rászólok, de már kopott a hangom szigora: — Kislányom.! Felelj szé­pen a bácsinak! — Arra azonban nem hagyok időt, hogy tényleg feleljen, magam válaszolok: — Megy. megveget. mar hogy u ne menne az isko­A hatvanas évek elején — 1961. tavaszán —, mint talán még ismeretes, az olajkuta­tók váratlanul meleg vízre bukkantak az egerszalóki határban is. A ,.De 42.” jelű kút kincsének hamar híre futott a faluban és a kör­nyékén, elterjedt a megyé­ben. S megkezdődött mind­járt a találgatás is, hogy va­jon mire lehetne felhasznál­ni. Sokat még nem tudtak róla, de annyi máris bizo­nyosnak látszott, hogy a hő­forrás fűthetne például egy növényházat, primőrt ter­melhetnének az üveg alatt. Lévén pedig a nagyszerű lelet a helyi tsz földjén, a közös gazdaság kapott is a lehetőségen, próbára tette a szerencséjét. Vállalkozását azonban — ahogyan máig emlegetik —, sajnos, nem kí­sérte szerencse. Az egyik téli napon eldugult a nyitott ki­folyóról vezetett cső, s a lé­tesített kis „üzemben” úgy­szólván néhány óra alatt „le­fagyott” a gonddal nevelt kultúra. Amihez annak idején oly nagy reményeket fűztek, zsákutcába jutott. Az üveg­házat utóbb el is bontották, a vadregényes környezetben csupán egy parányi körme­dence maradt vissza, amit az építkezés alkalmával a lu- bickolóknak csináltak. S jobbára ez a pancsoló őrzi jelenleg is a víz koráb­bi hírét — no, meg az a ke­vés ember, aki bejutott a „lavórba”, fürdött már itt valahá. módot talált arra, hogy többször is megmár­tózzék. esetleg rendszeres vendége a tájnak. Hosszú szünet után nyil­vánosabb fórumon a közel­múltban esett szó újra a víz­ről, a Magyar Hidrológiai Társaság Heves megyei Szervezete által rendezett igen érdekes előadások al­kalmával, a műszaki hónap programiéban. Egyszerre több szakember is — geoló­gus, vegyész, balneológus, mérnök — beszélt róla lel­kesen, dicsérettel. Alapos elemzések, mérlegelések ta­pasztalatait emlegetve val­lották, hogy amit a szalóki határban találtak az „olajo­sok”, nem mindennapi. Az ec’ ’iginél sokkal nagyobb fi­gyelmet, törődést érdemel, Az „Y”-alakú völgyben bu­zogó, s a kincsét jószerivel haszontalanul elengedő for­rás jobb sorsra érdemes! Mert ez a víz nemcsak meleg, hanem jelentős mennyiségű, literenként 1600 milligramm ol Jött ásványi anyagot is tartalmaz. Az em­beri szervezet számára pó­tolhatatlannak tartott 24 la. Igazán semmi okunk panaszra. — Nagyszerű, igazán nagy­szerű — mondja a volt kolléga és búcsúzunk. — Nem értelek gyerme­kem! — szólok majd kissé elbizonytalanodva. — Egy iskolás okosan, szépen beszél a felnőttekkel... Igaz? Mi bajod van? — Hagyjál! — mondja a gyerek mogorván. Nem pisz­kálom tovább. Bemegyünk a hivatalba, ahol nekem valami papírt kell kitöltenem. Félfüllel hallom, hogy a tisztviselőnő, aki a papírra vár, a gyerek­hez beszél. — Mondd meg szépen a nevedet a néninek! — Csend. — Óh, hát ilyen nagy lány és nem tud beszélni? — Barbara! — szólok ki a papír mellől. ' — Barbara! — mondja lá­nyom ellenségesen. — Csodálatos — lelkende­zik a tisztviselőnő. Tudod, hogy nagyon szép ' neved van? — Tudja — mondom a pa­pír föle hajolva. elem közül nem kevesebb, mint 21-et hordoz. A közön­séges lubickoláson túl ilyen­formán minden bizonnyal alkalmas lenne a gyógyításra is, a balesetet szenvedett egyének utókezelésére, reu­más vagy más mozgásszervi bántalmak, idegzsába, ideg­gyulladás, az úgynevezett női betegségek bizonyos fajtái el­len, esetleg ivókúrákra hasz­nálhatnák. A szerves alkotó­részek még megbízhatóan meg nem határozható jelen­léte miatt pedig, a fürdözők állapotában megmutatkozó változások közvetlen lemér- hetőségével, újabb értékes tapasztalatokhoz juttathatná az orvostudományt! A kalciumhidrokarbonátos, kénes hévizek közé tartozó szalóki kincs — amit egyéb­ként. például a hajdúszo- boszlóival ellentétben még gázmentesíteni sem kell, zárt rendszerű vezetéken, speciá­lis megoldással mindenféle különösebb kicsapódás, lera­kódás nélkül lehet továbbí­tani, kellő hűtés után pedig sokoldalúan használni — mindenképpen megérdemel­né hát, hogy az időközben született tervek valamelyike alapján, az eddiginél gyü­mölcsözőbben kamatozzék a társadalom számára. Tervekben ugyanis — nincs hiány! Ha kisebb híre is futott, mint egykor a me­sés víznek, több elképzelést papírra vetettek az eltelt esztendőkben. A 67,S Celcius- fokú vízből percenként 700 litert adó forrós jövőjének kialakításában egész sor ko­moly munkával iparkodott segíteni a megbízást kapott Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat, a Heves megyei Tervező Vállalat, illetve a szolnoki KEVITERV is. Leg­először egy kisebb strand ki­alakításának programja ké­szült el, aztán a komplexebb hévizhasznosítás beruházási javaslata következett már nagyobb vendégsereget is ki­szolgáló fürdőre, valamint az előzőnél zavartalanabb, meg­nyugtatóbb mezőgazdasági igénybevételre. Utóbb a kör- nyék részletes rendezési ter­ve került a községi tanács­hoz jóváhagyásra, maid ki­dolgozták a termálfürdő be­építési tervét, eljutottak a kiviteli terv első üteméig. Sőt, egy 2,5 millió forintos beruházás is megvalósult. Utat építettek. Seregnyi fantázia, ötlet van a vaskosra duzzadt mű­szaki dokumentációban. Ter­veztek ötszáz, hatszáz, két­ezer, háromezer vendég szá­— Mi tetszik? — fordul felém a hölgy. — Azt mondtam, Barbara tudja, hogy nagyon szép ne­ve van. — Óh, igen — mondja a nő és megint, a gyereket kér­dezi: — Persze már iskolás vagy, ugye? — Elsős! — mondom. — Istenem elsős! — A hölgy összecsapja a kezét, s kérdezi tovább a gyereket: — No és mit szólsz az iskolá­hoz? — Imádja, asszonyom! Egyenesen imádja! — közlöm és összegyűröm a papírt. — 1-cgyen szives adjon egy má­sikat. Az anyám neve helyé­re írtam a lakcímet. Amikor kilépünk a hiva­talból, szavam sincs a gye­rekhez. csak a fejét simoga­tom. És ekkor jön Józsii, ha jól emlékszem a nevére, fő­út- volt valamikor a Vadka­csában. Megállunk kezet, fogunk. — Magáé? — mutat a gye­rekre. — Igen — felelem. — Emánuel. Nagyon szép neve i'an. Szeptember óta nyugdí­jas . .. Azt szólja hozzá, hogy ízlik neki... — Bizony, szalad az idő — bólogat szórakozottan Józsi. D. Kiss Ján«m v Ú mára. Szó van mestersége?® tóról, s a partjára építendő 200 személyes teraszos ven­déglőről, presszóról, hasonló befogadóképességű motelről, arrébb klubról, kempingről, jókora gépkocsiparkolóról, különböző korú gyermekék , által igénybe vehető játszó- ! kertekről, homokozóról, kü-'> lön játszótérről, a tónál is nagyobb, 2,5 hektáros terülc— j tü strandról — uszodáról, fürdő- és melegvízmedence-> ' ről — öltözőkről, bazársor—; i ról, valamint távolabb pedi^t sportpályákról. Egy mósikf program elhagyja a viztáro-» lót, s négy medencét ajánl. Egy további pedig: víkend­telepet is emleget 24 kis fa­házzal, nagyobb étterem mel­lett foglal állást, s amolyan „barlangfürdővel”, télen is használható medencével ka­cérkodik. j Igazán lehetne válogatni! Ez azonban még mindig messze van. .. Mivel mind­ezekhez bizony pénz kellene, és nem is kevés. Az anyagia­kat illetően viszont — mintiA jól tudjuk — meglehetősen ' korlátozottak a lehetőségeink Ez utóbbiakon nincs mifc vitatkozni. Lehet azonban máson! A jelenlegi helyzet­be semmiképpen sem szabad beletörődni! Az értékes eget - ’ szalóki kincs — a mezőgaz­dasági hasznosításra, a für­désre, gyógyításra egyaránt alkalmas, s másutt olyany- nyira megbecsült, az ország más részein élők, s a külföl­diek által is úgy irigyelt, vá-' gvott termálvíz — mindé»* cseppjének haszontalan el- eresztése: oktalan pazarlás! Igenis, jelenlegi körűimé-' nyeink közepette is lehet és kell valami okosabb megol­dást találni. Ha a tanács pénztárcájából, vagy az ál­lam támogatósából most ta­lán nem is futja sokra, a legszükségesebbek megte­remtéséhez okvetlenül hozzá kellene látni. Nyilvánvaló,' hogy viszonylag szerényebb beruházással is elkészülhetne például az említett víztároló, egyetlen nem túl költséges gát felépítésével kialakíthat­nának egy olyan mesterséges tavat, amelyben ki-ki meg­találná a számára legalkal­masabb hőfokot, kellő fel­ügyelet mellett gyógyulásra,' úszkálásra használhatná a Vi­zet. S kezdetben elég lenne talán mindehhez két egysze­rűbb öltözőépület, s néhány kisebb, kiegészítő létesít­mény. Csupán annyi kellene, hogy az érdeklődök jobban is kipróbálhassák a forrást, az orvosok több emberen is szemügyre vehessék az egye­lőre még ki nem mutatható anyagok egészségügyi hatá­sát, vizsgálatokat végezhesse- nek a lerakódó iszappal. » szélesebb körben is elterjed­jenek a kedvező tapasztala» tok. A túlzsúfolt megyeszék­helyhez igen közel, mindösz- sze néhány kilométernyire levő víz mór ennyivel nemcsak a község, hanem a város és vendegei­nek kiránduló-, s pihenőhe­lye lehetne, olyan embereit számára teremtve örömet, akik Eger medencéiből ma, sajnos egyszerűen kiszorul­nak. Aztán jöhetne a többi! AH kincset hivatalosan is gyógy­vízzé lehetne nyilvánítani, é-* sor kerülhetne más elk&pze-t lések megvalósítására. Válla-* lati összefogás, valamifel«» üdülőszövetkezet létrehozása, esetleg a szomszédos megyék együttműködése segíthetne lépésről lépésre abban, hogy valóban a legjobban kihasz­nálhassuk a remek lehetősé- get. Ez a víz sokat ér! Meghoz csáthatatlan könnye Imúséft lenne továbbra is tétovázni fölötte. A Gyónj Cbarife,, G. Molnár Ferenc Érdeklődés

Next

/
Thumbnails
Contents