Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
A JÖVÖT TERVEZIK Élelmiszer-gazdaságunk a hetvenes évek végén Gyakra szóbeszéd mostanában, hogy az élelmiszer a világgazdaságban stratégiai anyaggá vált. Való igaz ez, hiszen földünkön 1945. és 1975. között az egy főre jutó élelmiszer-ter nelés csaknem tíz százalékkal nőtt. Hazánk adottságai kedvező feltételeket biztosítanak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termeléshez, az ellátáshoz és az exporthoz is. A világ legjobbjai között Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-i ülésén értékelte a mezőgazdasági és az élelmiszeripar helyzetét. Határozatában kiemelte, hogy „a Szocialista alapokra helyezett mezőgazdaság, az agrárviszonyok fejlődése jelentősen hozzájárult az ország anyagi és szellemi gyarapodásához, az életszínvonal emeléséhez...” Az utóbbi időben, főleg a 70-es évtized eddig eltelt részében mezőgazdaságunk gyorsan fejlődött. 1961. és 1978. között például évente átlagosan 3,1 százalékos növekedési ütemet ért el. Ez világviszonylatban is a legjobb teljesítmények közé tartozik. Néhány termelési ágban —, mint például a búza- és kukoricatermelésben, vagy a baromfitenyésztésben — éppen a hetvenes évek eredményei alapján, a magyar mezőgazdaságot a legjobbak között tartják számon. Ennek az évtizednek nagy sikere, az iparszerű termelési rendszerek térhódítása, a termőföld célszerű hasznosításának megterem- ' tése, a korszerű gépek és gépsorok, a nagy hatású kémiai anyagok: műtrágyák és növényvédő szerek széles körű alkalmazása, a nagyüzemek méreteihez igazított termelési szerkezet kialakítása —v hogy csak a legfőbb jellemzőket említsük. Gabona- termelésünk például 1978- ban soha nem tapasztalt rekordot ért el a hektárankén- ti 42,8 mázsával, kukoricatermelésünk átlaga pedig meghaladta az ötven mázsát. Kedvezően halad a Minisztertanács által meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési és zöldségtermelési program megvalósítása is. Agrárpolitika a gyakorlatban Ä társadalmi viszonyokban bekövetkezett változásokat számba véve, megalapozottan állapította meg a Központi Bizóttság a már említett ülésén, hogy „az eredmények meggyőzően bizonyítják a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének fölényét...” Napjainkban tehát hazánk jelentős búza-, hús-, gyümölcs-, zöldség-, szőlő-, és bortermelő, illetve -exportáló ország lett. Ebben Heves megye élelmiszer-gazdasága is szerepet játszott. Szűkebb pátriánkban a mezőgazdasági termelés az ötödik ötéves terv eltelt időszakában dinamikusan növekedett és csaknem 13—14 százalékkal haladta meg a negyedik ötéves terv eredményeit. A gyors növekedés ellenére országosan és megyénkben is problémák mutatkoztak a termelés, az irányítás szervezésében, és a hatékonyság növelésében. Noha agrárpolitikai gyakorlatunk a 70-es években is helyesnek bizonyult, egyszer-egyszer mégiscsak az adott körülményekhez kellett igazítani. Az elmúlt években, így főleg 1976-ban és 1977-ben hatályba lépett több olyan jogszabály, amely agrárpolitikánk jobb megvalósítását szolgálta és szolgálja. Ilyen volt egyebek között a termelöszö- vekezeti törvény módosítása, a háztáji adóztatás könnyítésé, a földügyi és a termékforgalmazási szabályozás. Mindezek ellenére még nagy különbségeket tapasztalhatunk az egyes területek —, így megyénkben is az alföldi és a hegyvidéki környezetben gazdálkodó üzemek között. Mindez az egységnyi termőfölddel való eltérő gazdálkodással, az anyagi ráfordítások gyors növekedésével magyarázható. A hetvenes években élelmiszer-termelésre több ipari eredetű anyagot használ mezőgazdaságunk, mint valaha máskor: főleg műtrágyát, növényvédő szereket és energiahordozókat. Az anyagi ráfordítások növekedése így lényegesen meghaladta a termelés bővülését. Az útkeresés állapotában Noha,' mezőgazdaságunk ma már sok korszerű géppel, eszközzel dolgozik, ennek ellenére még nagy a kézi munkaerő és a hagyományos technológia szerepe is. Még gyakran összehangolatlan a termelési folyamatban részt vevő gépek teljesítménye. ' Feszültséget jelent az infrastruktúra fejletlensége is, amely a mezőgazdasági üzemekben az átlagosnál is rosz- szabb. A hetvenes években gondot okozott az is, hogy a korszerű nagyüzemi termelési technológiák nagy része csak a növénytermelésben, illetve a baromfitenyésztésben alakult ki. Az állattenyésztés más ágazataiban még csak az útkeresés állapotában vagyunk ebben. A biológia eredményei ugyanis nem mindenben tartanak lépést a műszaki fejlődéssel. A növekvő ráfordításokat jól hasznosító fajták hiányában viszont az élenjáró technika alkalmazása sem jár nagyobb hatékonysággal! A technikai fejlődés iramával a mező- gazdaságban dolgozók fel- készültsége a kezdeti időszakban nehezen tudott lépést tartani. A hátrány ledolgozása most a hetvenes évek második felében kezdődött meg. A gondokat számba véve a további fejlődés lehetőségei azonban adottak élelmiszer- gazdaságunknak. Az eddigi kedvező tapasztalatokat felhasználva a 80-as években az élelmiszer-termelés fejlesztését a ráfordítások hatékonyságának növelésére kell alapozniuk az üzemeknek. A termelés minőségi javításával tudnak csak mennyiségi növekedést elérni. Mint azt a Központi Bizottság múlt évi március 15-i ülésén hangsúlyozták: „A mezőgazdaság feladata a termelés intenzív fejlesztése. Az élelmiszer-termelés növelését a termékek feldolgozási színvonalának emelésével, az élelmiszeripar gyorsabb fejlesztésével lehet elérni..." Az új szabályozók hatása A megváltozott gazdasági helyzet jelei már az idén is észrevehetők. 1980-tól azonban még érezhetőbbek lesznek, amikor a hatályba lépő új közgazdasági szabályozók közvetítik majd a követelményeket. A Minisztertanács október 29-i ülésén jóváhagyta a szabályozórendszer módosítását. Ennek fontos része a mező- gazdaságban felhasznált ipari eredetű termelőeszközök: gépek, kemikáliák, energia- hordozók árának jelentős emelése. Az intézkedésnek azonban nem célja a jövedelemelvonás, így a mező- gazdasági termények felvásárlási árai is emelkednek. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink tehát érzékelik az új követelményeket. Az egyre szigorúbb közgazdasági feltételeket a tartalékok mozgósításával igyekeznek ellensúlyozni. A növekvő beszerzési árak ugyanis az eszközök takarékos felhasználására ösztönöznek. Az élelmiszer- termelés hatékonyabb növelésének egyik tartaléka a 80-as években a termelési szerkezet módosítása lehet. Nem nagy a változtatás lehetősége, inkább az ésszerűség kell, hogy áthassa ezt a folyamatot, amely az eddigi veszteségek csökkentésé* nek, illetve mérséklésének forrása lehet! Az átrendeződés legjellemzőbb vonása, Heves megyében is a kukorica és a kalászosok területcseréje. Főleg a megye északi részén, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között, a hegyvidéki környezetben gazdálkodó üzemekben kukorica helyett célszerűbb búzát, vagy őszi árpát termelni. Erre már az idén is voltak kezdeményezések! A jobb termőképességű, főleg sík alföldi részen viszont indokolt a kukoricatermelés területi növelése, de csak az ágazatak ésszerű társításával! A jól gazdálkodók segíthetnek A termelési szerkezet változtatásának másik nagy lehetősége a takarmánytermelésben van. A szarvas- marha- és a juhtenyésztésben a takarmányozást az eddigi szántóföldi növények helyett egyre inkább a rétekre és legelőkre, illetve a melléktermékekre alapozzák. Ezzel ugyanis nagy területeket szabadíthatnak fel gazdaságaink a szántóföldeken, ahol ezután jövedelmezőbb növényeket termelhetnek. Elengedhetetlen a munkaszervezet korszerűsítése is, a technikával és technológiával való összehangolás, amely feltételezi a gazdasági folyamatok követését, a termelés közbeni elemző munkát és a rendszeres ellenőrzést. Az új közgazdasági szabályozórendszer várhatóan tovább erősíti majd a gazdaságok közötti különbségeket. Az ipari eredetű anyagok növekvő költségeit ugyanis a felvásárlási árak emelése csak a jól gazdálkodó üzemekben tudja ellensúlyozni! Heves megyében azonban több a közepes, sőt a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó nagyüzemek száma. Ezek csak .szigorú önvizsgálattal, a szakmai színvonal javításával érhetnek el az eddigieknél kedvezőbb eredményeket. Ehhez a jól gazdálkodó üzemek segítséget nyújthatnak tapasztalataikkal. összességében a vázolt feltételek mellett, az eddigi sikerek után nem könnyű feladat vár hazánk és ezen belül megyénk élelmiszer- gazdaságára. Az adottságok és lehetőségek gondos mérlegelésével, illetve kellő körültekintéssel alakíthatják ki a helyes üzemi magatartást! Mentusz Károly Uj Hűtőhöz Miskolcon A közelmúltban adták át Miskolcon a hű tőház új épületét, amelyben a tárolóraktárakon kívül modern feldolgozó üzemet is avattak. Ez az új hűtőház ezervagnnos feldolgozó- és tárolókapacitású, így teljesítménye kétszerese a réginek. A mélyhűtött termékek — főleg zöldségek, gyümölcsök és húsok többsége — tőkés exportra kerül. (MTI fotó — Herényi László felv. — KS) Közel 400 ezren nyaralhatnak szakszervezeti beutalóval Hamarosan megkezdődik az 1980. évi szakszervezeti üdülőjegyek szétosztása a 19 szakmai szakszervezet közA kétezer forintos válla* ** lati segély kiutalása után — a címzett nevében a pénzt az egyik munkatárs vette át — a döntést, miszerint együtt teszik tiszteletüket a táppénzen levő kollégánál, egyhangú szavazattal hozta meg a tizenegy tagú kollektíva. Minden úgy is történt, ahogyan eltervezték. A kijelölt napon ünneplőbe öltöztek, ki-ki megvette az ajándékcsomagot, aztán a műszak végén irány: a jó barát. Mondani is fölösleges: az öröm nem ismert határokat. Előbb a házigazdá tartott egy rövid ismeretterjesztő előadást bélműködési zavarairól, majd a vendégek számoltak be az üzem hétköznapjairól. Közben előkerültek az ajándékcsomagok, aztán a pálinkás-, a sörös- és a borosüvegek, s egyre gyak- rabbant koccantak össze a további események fő kellékei, a gyógyulást sürgető poharak is. Nem volt hiány jobbnál jobb falatokból sem, mert a vendégváró háziasszony tyúkokat vágott, húst, kolbászt, hurkát sütött, felbontotta az általa legjobbnak tartott savanyúságot, az első osztályú presszóból vásárolta a dióstortát és a sósrudakat. Az első nótát a húsleves elfogyasztása után a házigazda énekelte el, majd átadta a szót a többieknek. Az óra már az éjfélt is elütötte, amikor valaki megpróbálta megköszönni a szívélyes fogadtatást és megkeresni a kijáratja ajtót^^ A szolgálati éveket, a végzett munkát, valamint a Dínom-dánom, meg ami belefér... helyiség befogadó méreteit mérlegelve az üzemrész negyvenkét dolgozójából csak 23-at hívtak meg a központi ünnepségre. Az utóbbiak a tizenkétezer forintos jutalom ellenére is vérig megsértődtek, és ellencsapásnak szánva úgy döntöttek: ők is csapnak egy bulit. Kibérelték az egyik másod- osztályú étterem legtágasabb termét, meghívót nyomtattak, s az eseményre az asszonyokkal együtt indultak el. Mint utólag kiderült: messze nem erőn felüli vállalkozásba fogtak, mert családonként mindössze 450 forintot kellett összedobniuk az elfogyasztott ételek és italok költségeihez, valamint a zenekar kollektív foglalkoztatására ... Harminchét család gyülekezett a vállalati kultúrteremben rendezett névadó ünnepségre. A műsort Váci Mihály egyik versének el- szavalása vezette be, majd a gazdasági igazgató köszöntötte az újszülötteket, s természetesen az édes- és a névadó szülőket is. Ezt követően az alapszervezet párttitkára emelkedett szólásra és rövid, ódig 20 perces beszédet a kővetkezőkkel fejezte be: ..Most pedig megkérem a kedves vendégeket, hogy fáradjanak át üzemünk éttermébe és fogyasszanak egészségükre az ételekből, italokból...” Két óra múlva az édesanyák kormányozásával egymást kerülgették a hangosabbnál hangosabb gyermek- kocsik a gyárudvaron. A vendéglátók és az apukák „természetesen” bent maradtak az étteremben és megpróbálták széfjén elénekelni még a Székelyhimnuszt is ... A város műszaki értelmiségei közül kivezényelt hallgatóság valamennyi tagja észrevette, hogy a rendezvény levezető elnökének már percek óta integet egy sötétkék ruhás férfi a bejárati ajtótól. Mivel a többszöri sziszegés sem segített, ezért a sötétkék ruhás előkapta parkertollját, s néhány sort írt egy , darab cetlire. A papírka kézről kézre járt tovább, míg végül megérkezett a levezel ő elnökhöz. Mint a további események egyik résztvevőjének később alkalmam volt elolvasni a papírra irt szöveget. Ez pedig a következőképpen hangzott: „Az őzet megsütöttük és feltálaltuk. Szóljál az előadónak, v hogy beszédét fejezze be, mert különben a kaja elhül és hiába dolgoztunk ...” Hangulatos külsejű ház a Bükkben. Az épület körül huszonhárom személyi tulajdonban üzemelő személy- gépkocsi pihen. Őrzője ki- mérten, de udvariasan közli: — „Uram! Ha nincs meghívója, kérem menjen tovább!” — Kik vannak az épületben? — próbáltam faggatni az öreget. — Nézze meg a rendszámokat! Ha azokból sem találja ki, akkor nagyon sajnálom ...” Végül is barátságot kötöttünk és bizalmába fogadott a mester. „Csak nekem” mondta el, hogy az ünnepelt elvtárs Pestről érkezett, ‘ ő tartotta az egyik nagytanácskozás vitaindító referátumát és a magas rangú helybéliekkel együtt kapcsolódik most ki egy kicsit. — Tudja, nagy itt a forgalom mostanában. Ügy látszik szeretik ezt a vidéket — tette Jiozzá búcsúzásképpen, majd kezet ráztunk ... Hogy szeretünk enni, inni, azt sohasem titkoltuk/ De mint a példák is bizonyítják: az utóbbi időben e „ne-» mes” hagyományainkra is gyakran ráteszünk néhány „lapáttal”. i Különösen, ha nincs is szükség hozzá a saját pénztárcánkra ... Koós József pontja és a megyei szakszer-} vezeti tanácsok között, ahonnan további szétosztásra kerülnek a vállalatokhoz, intézményekhez. Amint a SZOT Üdülési és Szanatóriu- m’ Főigazgatóságán elmondták: jövőre, az ideihez hasonlóan, összesen 388 ezren nyaralhatnak, pihenhetnek kedvezményesen szakszervezeti beutalóval. A SZOT elnökségének állásfoglalása szerint előnyt élveznek a nehéz fizikai munkát és az egészségre ártalmas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a munkában élenjárók, az alacsony keresetűek és a nagycsaládosok. A tapasztalatok szerint azonban ezeket az elveket az eddiginél következetesebben kell érvényesíteni. Az üdülők egy részében most is fogadnak vendégeket. Az év végéig még három turnus váltja egymást a téliesített üdülőházakban, a hegyek között, a Dunakanyarban, a gyógyfürdők mel- lett és a Balaton partján né- hány helyen, így a többi kozott Bogláriellén és Siófokon. Jelenleg főként nyugdíjasok, egyedülállók pihennek itt. De a-'téli iskolai szünet idején sokan érkeznek a családdal együtt. A vendégeket csak nyáron fogadó üdülőházak némelyikében sem állt le az elet, a balatonszéplaki SZOT- hdülőben például a Budapesti Csokoládégyár ad téli munkaalkalmat a személyzetnek, — csokoládét csomagolnak — a siófoki üdülőben pedig az esztergomi Granvisus-gyár számára szemüvegkeretek készülnék 1979. november 18., vasárnap
