Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
A Dunától a Szajnáig Magyar költészet, magyar zene Franciaországban Utak a műveltséghez Cigány munkásfilmklub Komlón A közelmúltban kétnyelvű költői estet rendezett Párizsban a Magyar Intézet. A műsort elsősorban Radnóti emlékének és a kortárs magyar költészet bemutatásának Szentelték. Szabolcsi Miklós akadémikus tartott bevezető előadást, majd Major Tamás és Egressy István, valamint Vicky Messica £r«ncia előadóművész felváltva magyarul és franciául szavalta költőink legszebb verseit. Radnóti költeményeinek hivatott tolmácsolója újabban Jean- ■Luc Moreau professzor, aki nemrég adta közre egy párizsi kiadónál „Erőltetett menet” címmel a Radnóti-élet- mű legkimagaslóbb alkotásait. A fiatal professzor nemcsak kiváló műfordító, de 'nyelvünk tanára is az egyik legtekintélyesebb felsőoktatási intézményben, a Keleti Nyelvek Főiskoláján. Költeményeink franciául- Ez a költői est csak egy •kiragadott esemény az irodalmi műsorok gazdag füzérében. A Magyar Intézet -nemrégiben a híres Pompi- .dou Kulturális Központtal együtt adott otthont az Illyés Gyulát ünneplő irodalmi ösz- •szejövetelnek. Költészetünk Franciaországban legismertebb képviselőjét a patinás irodalmár egyesület költői nagydíjjal és a népek barátságának szolgálatában kifejtett tevékenységéért elismerő okirattal tüntette ki: ez alkalomból ismertették legújabb műveit francia költő barátai. Az elmúlt esztendő során csupán Adyról hat esten emlékeztek meg; irodalmi összejövetelt rendezett a két költészet kapésolatainak jegyében az UNESCO, a strasbourgi egyetem, a párizsi Magyar Egyesület, a PEN CLUB és sok város. Ahhoz, hogy magyar költők franciául is megszólalhassanak, nem elég a hagyományos kulturális diplomácia. Meg kell találni azokat a költőket, akik nemcsak érdeklődnek hazánk irodalma iránt, de a poézis olyan szintjén is képesek tolmácsolására, amely lehetővé teszi, hogy a költemények el is jussanak az igényes francia közönség szívéhez. Az említett Moreau-n kívül magyar költők fordításaival tűnt ki Gaucheron, Rousselot, Guil- levic, Seghers, Clancier, a PEN elnöke, és sok francia poéta. Nélkülük nem jelenhettek volna meg az irodalmi folyóiratok magyar kü- lönszámai, nem hangozhattak volna el a rádióműsorok, nem adhatták volna ki költészetünk antológiáit. Sikeres hangversenyek Az irodalmi kapcsolatokban jeleskedő „költőnagyköveteken” kívül talán a legjelentősebbek azok az előadóművészek, zeneszerzők, énekkarok és zenekarok, akik és amelyek a magyar muzsikának is valóságos franciaországi nagykövetei lettek. Mégpedig nem egy esetben „utazó nagykövetei”. Az év elején zajlott le Ránki Dezső emlékezetes sikerű párizsi hangversenye. A fiatal magyar zongoraművész nevét ugyan következetesen „Desző”-nek írják az öles betűs plakátokon, de azt mondják: ezzel közelítik meg leginkább a helyes kiejtést. De akárhogyan írják: nevét a francia zenekedvelők jól ismerik nemcsak koncertjeiről, de lemezeiről is. Ránkit, a párizsi koncertlátogatók egyik kedvencét, legutóbb Arthur Rubinstein, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze is köszöntötte, amikor a közönség kilencszer tapsolta ki a francia rádió szimfonikus zenekarának hangversenyén. A francia rádió kórusa egyébként azzal lepte meg hallgatóságát, hogy Kodály remekét, a Psalmus Hungaricust magyarul énekelte el. Helsinki szellemében Igen bevált kezdeményezés volt és most már szerencsés „divattá” is vált Franciaországban a komplex irodalmizenei hetek, hónapok megrendezése. Egy-egy város hívja meg a magyar művészeket, ezeknek a rendezvényeknek keretében és a műsort sok esetben filmbemutatók is kiegészítik. A legsikeresebb ilyen vállalkozás Ma- sonban zajlott le, ahol egy hónapon át magyar művészek szerepeltek minden színházban, moziban, kulturális és művelődési otthonban, múzeumban, hangverseny- teremben. Nemrégiben a Párizshoz közeli Laon városkában volt magyar kulturális hónap. A párizsi Magyar Intézet arra törekszik, hogy megismertesse hazánk művészetét, s hogy tükrözze a honi valóságot, amelyet Franciaországban nem ismernek eléggé. Meg kell küzdenie azzal az aránytalansággal is, ami az oktatási rendszerek, a könyvkiadás, a kulturális politika eltérő irányzatainak következménye, és amely nem mindig mozdítja elő azt a kölcsönösséget, amelyre törekszünk. Az intézet alapvető feladatának tartja a jobb kapcsolatok előmozdítását, a kölcsönös érdekű közeledést a két ország között kulturális téren is — vagyis azt szolgálja, amit Európában „Helsinki szellemeként” szokás emlegetni. Kudnyánszky István Nem könnyű az ingázó dolgozók helyzete. Kora reggel kelnek, s általában sötétedéskor érnek haza. Többnyire elcsigázottak, fáradtak, pedig rájuk vár még a ház körüli tennivalók egy része. Csoda-e, ha a népművelők zöme lemond róluk, s ők sem gondolnak arra, hogy folyvást gyarapítság ismereteiket. Még nehezebb, ha ci~ gányszármazásúak. Ök ugyanis messziről indultak, jókora hátrányt kellene behozniuk. Egyedül nem boldogulnak, csak akkor mehetnek valamire, ha akadnak olyanok, akik önzetlenül felkarolják őket, s a műveltséghez vezető utak türelmes kalauzának bizonyulnak. így kezdődött A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál erre a feladatra vállalkoztak. Elhatározták, hogy segítenek kömlői cigány dolgozóikon. Méghozzá úgy, hogy házhoz viszik a kultúrát. A már kezdetben ígéretesnek tűnő ötlet részleteit így idézi Friedrich Sándor, köz- művelődési igazgatóhelyettes: — Megállapítottuk, hogy közülük sokan nem fejezték be általános iskolai tanulmányaikat. Ügy véltük: előbb ezt a hiányosságot kell pótoltatni velük. A községi tanáccsal és a pedagógusokkal jó kapcsolat formálódott, ezért megegyeztünk abban, hogy mi térítjük a költségeket, a tanítók és tanárok megoldják az oktatást. Természetesen a szervezés is a mi dolgunk volt. Ennek két esztendeje, s örömmel mondhatom, hogy a jelentkezők megszerezték a nyolcadik osztályos bizonyítványt. Ez a nem mindennapi siker olyan alapnak látszott, amelyre bízvást lehet építeni. — Egerben régen működtetünk munkásfilmklubot, s érdeklődésben soha nem volt hiány. Felötlött bennünk: miért ne lehetne ezt az alföldi községben is megcsinálni, végtére is hetvennyolcvan emberünk jár onnan dolgozni. Az elképzelések szerint havonta rendezünk vetítéseket, s ezekre nemcsak a munkásokat, hanem családtagjaikat is elvárjuk. A Heves megyei Moziüzemi Vállalattal megállapodást kötöttünk: a bemutatandó anyagot együtt válogattuk össze. Arra törekedtünk, hogy betartsuk a fokozatosság elvét. A klubtagok számára esetenként íróolvasó találkozókat szándékoztunk rendezni. Az is felvetődött, hogy valamelyik egri tárlat anyagát is kiállítsuk helyben. Igazi mecénásként Már túljutottak a tűzkeresztségen, s azt mindenki örömmel nyugtázza, hogy a tapasztalatok kedvezőek. Ezt hangsúlyozza Kerek László, a hevesi járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője is. — Nagyra értékeljük a vállalat közeledését. Annál is inkább, mert a faluban már az év elején létrejött az oktatás és a közművelődés gyakorlati közelítését szolgáló komplex intézmény. Az itt tevékenykedő kollégák ötleteket kaptak hétköznapi teendőik mind maradéktalanabb ellátásához. A benyújtott igények bizonyos mértékben iránytűt jelentenek számunkra. Az igazi mecénásra valló anyagi támogatás — a cég csatlakozott a művelődési ház közös fenntartásából részt vállalók köréhez — a működtetés gondjait enyhíti. Ezek után érthető, hogy a nevelők sem szűkmarkúak, s lehetőségeikhez képest hozzájárulnak az itt élő kétkezi munkások ismeretgyarapításához. Van kiút Meglátogattunk egy Egerben tevékenykedő kubikosbrigádot, s ennek tagjait is megkérdeztük, hogy miként értékelik a javukat szolgáló kezdeményezéseket. Öröm volt hallani, amit mondtak, mert minden szavuk arról tanúskodott, hogy érdemes a cigányság fel^ emelkedéséért áldozatot hoz-- ni. Akkor is, ha gyakori a megtorpanás, akkor is, ha minden lé^pés komoly erőpróbát kíván. Túró Jánost a katonaságnál vették rá arra, hogy iratkozzék be a nyolcadikba. — Először vonakodtam, de társaim előtt nem akartam szégyenben maradni, ezért csak hozzákezdtem. Nem ment könnyen, de megérte, mert azóta sokkal határozottabban mozgok a világban. Lóié András kömlői sorstársait dicséri: — Szerintem minden a munkán múlik — ezt vallja nálunk mindenki —, aki dolgozik, különösebb nehézség nélkül elveti múltjának: - hibáit. Csonka Pál brigádvezető á helyi iskolában, a vállalat által szervezett oktatás keretében fejezte be a nyolca-* dikat; — Ügy éreztem: beosztás somhoz ez nélkülözhetetlen! Nincs már akadály előttem, ha egyszer majd tovább óhajtok tanulni, akkor bármelyik szakmában szívesen fogadnak. Szó esik a filmklubról is; a vele kapcsolatos információk kevésbé szívderítőek. — Hallottuk, hogy vari ilyen, de mi.iket senki nem hívott sehová. — Szívesen mennénk, ha-* vönként egy estét készségé gél fordítanánk erre, hiszen mi válunk tájékozottabbak- ká. Író-olvasó találkozókon sem jártunk, s kiállításokon sem fordultunk meg. Újdonság lenne számunkra, persze, hogy kíváncsiak vaJ gyünk. — Jól ismerem az igazga-J tóhelyettest, majd megkér rém, hogy rólunk se feled* kezzék meg. Egy dolog nyilvánvaló: ai szervezés — minden jó szándék ellenére — nem sikeredett jelesre. Az viszont vigasztaló, hogy az igény megvan, csak fel kell fedezni, s alapozni rá. Ez a helyi közművelődés fontos,, felelősségteljes tennivalója, mert a műveltséghez vezető utakra értő, lelkes kalauzok is kellenek. .. Pécsi István Az első magyar felelős kormány tagja — 175 éve született Klauzál Gábor — KISS BENEDEK: Korong Matyi alma MESE KOVÄCS MARGIT KERÄMIÄIRA Régi keletű felismerés, hogy bizonyos történelmi korszakokban, mintha megszaporodnának a jelentős egyéniségek, az események kulcsszerepet játszó figurái. Ilyenkor a társadalmi fejlődés felhalmozódott problémái között megjelennek azok a személyek, akik képesek megoldani az aktuális, politilcai, kulturális, tudományos, művészeti feladatokat. Az újabbkori magyar történelemben ilyen korszak volt a reformkor, amikor a polgári átalakulás érdekei egy Széchenyit, egy Kossuthot, egy Deákot, egy Wesselényit növesztettek ki többek között a nemzetből; az irodalomban a Kisfalu- dyak, Vörösmarty, Bajza, Arany és Petőfi jelentkezett, a művészetben Ferenczy, Pollák Mihály, Markó Károly és mások alkottak. Ennek az időszaknak volt az elsők között sem utolsó szereplője Klauzál Gábor is. A korban egyáltalán politikai szerephez juthatott középnemes tipikus pályája az övé. Jogi vizsgálatok után megyei aljegyző Csöng- rádban (a megyéhez mindig hű maradt), majd ülnök, táblabíró, s végül ország- gyűlési követ, a liberális követelések nagyhatású vezéregyénisége. Az 1839—40-es diétán, második ' követi jelentkezésekor. már a Deák vezette szabadelvűek helyettes vezére, aki az örökváltság kimondásában döntő érdemeket szerzett. Vezérszónokként a cenzúra ellen, Wesselényi. Kossuth és az ifjak elítélése ellen szónokolt, ugyanakkor a család-. g| Mmsm 1979. november 18., vasárnap jára egyébként is jellemző élénk közgazdasági érdeklődésével a kibontakozó kapitalista gazdálkodást segítő váltó- törvény, kereskedelmi törvény és részvénytársasági cikkelyek elfogadtatásában is hatásosan közreműködött. Az 1843—44. országgyűlésen — Deák távollétében, de végig szellemi irányítása alatt az ellenzék elismert vezére. Fellépései a magyar nyelv érdekében, a zsidó egyenjogúságért, az önálló kereskedelmi és ipari fejlődés kibontakoztatásáért hozzájárulnak, hogy 1848-ban ő legyen az első felelős magyar minisztérium tagjaként az átalakulás egyik irányítója. Nem volt forradalmár. Elvei és egész habitusa a békés megoldások, a fokozatos reformok, a jogi biztosítékok országgyűlési-legális kiharcolására utasították. Március 15-e körül, mint a közcsendi bizottmány tagja és országos királyi biztos a népmozgalmak leszerelésére, lecsendesítésére kapott feladatot, és ezt a feladatot legjobb tudása szerint el is végezte. Ugyanakkor egyre kevésbé tudta követni az események alakulását, a kibontakozó forradalmat és szabadságharcot. Békepártiságával nem fért össze az 1848 szeptemberi radikális fordulat, így a Batthyány-kormány több tagjával együtt ő is lemondott és birtokára vonult vissza. Ám rövid miniszteri ténykedése idején is fontos kezdeményeket tett hivatala megszervezése, statisztikai hivatal létesítése, a fegyver- gyártás beindítása és az önálló vámterület létrehozásáért. Még fellépett a kibontakozást kereső 1861-es országgyűlésen a mérsékeltebb, úgynevezett felirati várt egyik vezetőjeként, de a helyeselt deáki művet, a kiegyezést már nem érhette meg: 1866-ban meghalt. (dér er) 5. Észre se igen vette, hogy •rég kivilágosodott már, amikor egy konda közelébe ért, A konda, kanok és emsék, kicsik meg nagyok éhes röf- fentgetéssel túrták a földet egy ingovánnyal szegett erdő szélén. Ragyogott a nap, s a mezőn, az erdőben és a nádasban egyaránt nagy, pogány madárpatália fogadta Matyit. No, meg a Kiskon- dás, aki pedig szépen faragott ökörszarvtülkén fújta épp a reggeli napköszöntőt. Matyi rögvest megcsodálta hosszú, sötét szűrét, amire az egész kunkori farkú kondát ráhímezték, s ugyancsak kunkori virágokat, még madarat is. Nem kellett sok szó, hogy elmondja, mi is történt, s hová igyekszik. — Nem tudtam aludni az éjjel, s láttam a nyáj égre ragadását. — Mondta a Kis- kondás. — És ezt velem is bármikor megteheti ez a förtelmes fajzat! Segítek hát, pajtás, mert segítségedre lehetek! — Azzal a Kiskondás a nádas felé fordult, szájához emelte a tülköt, és egy különös cifrázású hívogató dallamot fújt belé. Kisvártatva egy tüzes csikó csörtetett ki a nádasból, s fejét lesunyva hozzájuk trappolt. így is állt meg előttük, szolgálatkészen, fejét lesunyva. — Ez az én ajándékom. Ezzel járulok hozzá, hogy a Világrontó Banyát és hetvenhét alakot öltő sárkányát legyőzhesd. Táltos, de fiatal még, még csak egy ló erejével bír. Azért jó szolgálatot tehet, hogy utadat meggyorsítsa. Fogd, tied. Ha meg már nem lesz szükséged rá, fordítsd vissza! — mondta testvérien a Kiskondás, s. Matyi nem is kérette magát. Megölelték egymást, mint a testvérek, a Kiskondás jó szerencsét kívánt, s Matyi a táltoscsikó hátára pattant. Mint a szélvész, vágtatott a csikó Matyival, nemigen kellett serkentgetnie, még irányítani is alig, mintha tudta volna ő a járást. Hegyeket, mezőket, de biz már országokat is hagytak maguk mögött anélkül, hogy megálltak volna, hogy fáradtak volna. Matyi madara, a kék erdőben, zöld mezőben sétáló, csőrét vasfűvel fenő madár, felröppent néha Matyi válláról, szárnyait megmártogatta a napfényes levegőben, s repülve követte őket. Majd meg ha eleget lengette már szárnyait, s ellankadt, újra csak , gazdája vállára telepedett. Sok ország lehetett már mögöttük, mikor sötétedni kezdett az ég. Rengeteg erdőségbe értek, csökkenteni kellett az iramot. — Hej, csak már közelébe érhetnénk a Banyának! — sóhajtott föl magában Matyi, s nem is gondolta, mennyire közelébe ért. Mert ez a rengeteg volt bizony a Világrontó Banya birodalma. Hirtelen egy vicsorgó oroszlán rontott elő a sűrűből, s bőgve vetette volna magát rájuk, ha a madár vasfűvel fent csőrével orrára nem koppint. Ettől meghőkölt kicsit, de még nem lett volna elég, hogy megfutamítsa, mikor azonban dühösen villogó szemei felé kezdett csapkodni, szűkölve, hatalmas mancsával csapkodva mindjobban visszahátrált a sűrűségbe, s kénytelen-kelletlen utat engedett Matyi- nak. Azt pedig honnan is gondolhatta volna Matyi, hogy ez a környéket rettegésben tartó gaz csahos egy valahai elvarázsolt vitéz, ki egykor szintén a Világrontó Banya ellen fenekeden, jelenleg azonban egyik legébe- rebb strázsája! Mert ha ezt csak sejdíti is, tudhatta volna, hol jár. így azonban gyanútlanul, bár óvatosabban haladtak tovább a rengetegben, melyet a temérdek holló fekete károgása, kányák és keselyűk vijjogása még sö- tétebbé, még félelmetesebbé tett. Egyszer csak mintha pisla fény világa rebbegne elő a sűrűség távolából. Hát ott lakott a Banya éppen, egy tisztáson emelt kacsalábon forgó palotában — már amilyenben az ilyen boszorkányok tudvalévőén lakni szoktak. Matyi madara a palota tetejére röppent, csőrével megcsapta a pörgő szélkakast, mire a kacsaláb forgása egyszeriben lassulni kezdett, mígnem a palota is megállt. Matyi leszállt csikójáról, s kicsanta legelni, maga pedig a vállára röpne- nő madárral fölment a lépcsőn. , — Jó estét, édes öreganyám, de jó, hogy ébren találom még! — köszönt a Banyának Matvi illendően, rányitva az ajtót. Az azonban föl sem nézett, csak még sebesebben villogott kezében a kötőtű, merthogy harisnyát kötött éppen. Nem is akármilyet: acéldrótharisnyát kötött a sárkányának, aki épp nem volt otthon. Mit tudhatta ezt Matyi! Szelíden folytatta hát: Kovács Margit: Harisnyát kötő (Mészáros András fotója — KS) — Mondaná meg, édes öreganyám... *— öreganyád ám a varan- gyosbéka! — förmedt közbe a Banya, mintha legalábbis darázs csípte volna. — Még ha öreganyádnak szólítottál is, el nem vinnéd szárazon, ha az a madarak csúfsága a válladon nincs! Ha meg az ellen fenekedel, akit az ostobák Világrontó Banyának neveznek : tudd meg, rossz úton jársz! Vissza kell menned a rengeteg kezdetéig, s ki kell kerülnöd. Jobban tennéd azonban, ha visszafordulnál egészen és szopnál még egy kis anyatejet, mert ha az ostobák által Banyának nevezett nagyasszony sárkányával találkozol, ízzé-porrá tör! Többe): nem mondok! (Folytat luk]
