Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-15 / 267. szám

< 1 Szerda esti külpolitikai kommentár: i > Változó ! és változatlan álláspontok Kedden Moszkvában Gromiko külügyminiszterrel I és Ponomarjovval, az SZKP Központi Bizottságának 1 titkárával tárgyalt Jasszer Arafat, a Palesztinái Fel- | szabaditá.si Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. } Nem először került sor magas szintű szovjet—palesz- { fin eszmecserére, a közel-keleti helyzet közös átte- I kintésére. Most azonban néhány körülmény különös I fontosságot ad a tárgyalásoknak. Az egyik a PFSZ növekvő nemzetközi elismerése, tekintélyének gyors térhódítása. Ma már Nyugat- j Európa több országában politikai tényezőnek tekin- J tik a palesztin szervezetet és több tőkés kormány azt 1 is elismeri, hogy a PFSZ a palesztin nép kizárólagos | képviselője. Ha bizonyos árnyalati különbségek máig I is fennállnak a nyugat-európai országok és a PFSZ ! kapcsolatában, a múlthoz képest az álláspont gyöke- ' résén változott. t Nem kevésbé fontos tényező, hogy a közel-keleti } különalku, az egyiptomi—izraeli—amerikai rendezési | elképzelés végrehajtása egyre nehézkesebbé válik. ] Amint azt már a .Camp David-i megállapodás sejtet- I te, egy bizonyos ponton a rendezés megfeneklik. Ez | a pont: a palesztin kérdés, amely változatlanul az | igazságos és tartós közel-keleti béke alapvető prob- } lémája. j A Szovjetunió számtalanszor kifejezésre juttatta, | hogy az átfogó rendezés csak abban az esetben jöhet } létre, ha a palesztinai arab nép törvényes nemzeti ! jogait biztosítják, beleértve az önrendelkezésre és az önálló államalapításra való jogot is. Ami az izraeliek magatartását illeti, sajnos, a í Begin-kormány merevsége változatlan. További olaj a t tűzre a Ciszjordániában váratlanul kirobbant válság. } Nablusz polgármesterének az izraeli hatóságok által | történt fogvatartása óriási felzúdulást okozott, s a } legfrissebb jelentések a ciszjordániai és a gazai váro- | sok élén álló politikusok egyharmadának lemondását \ adták hírül. Arafat időközben Waldheimhez, az ENSZ | főtitkárához fordult, közbelépését kérve a meghurcolt 1 polgármester kiszabadítása érdekében. | Ebben az összefüggésben különösen fontos hang­I súlyt kap a PFSZ küldöttségének moszkvai eszmecse- | réje. Híven példázza azt a figyelmet, amelyet a szov- ] jet vezetők a közel-keleti helyzet alakulása iránt ta- | másítanak. Egyszersmind azt is világosan érzékelteti, í hogy a Szovjetunió változatlanul keresi az igazságos J és tartós rendezéshez vezető utat, szoros összhangban | barátaival és szövetségeseivel, valamennyi erővel, amely \ a térség realitásait elismeri. I Gyapay Dénes Közös közlemény Arafat—Gromiko megbeszéléséről Moszkvában közleményt adtak ki Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bi­zottsága elnökének látogatá­sáról. Mint ismeretes, Ara­fat a szovjet fővárosban kedden megbeszélést tartott Andrej Gromikóval, az SZKP Kß Politikai Bizott­ságának tagjával, a Szovjet­unió külügyminiszterével és Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagjával, a KB titkárával. A közlemény szerint a megbeszéléseken a fő figyel­met a közel-keleti helyzet­nek, a palesztin probléma rendezésének szentelték. A palesztin kérdést az átfogó és igazságos rendezés ke­retein belül kell megvalósí­tani. A tárgyalásokon arabelle- nes összeesküvésnek minő­sítették a Camp Davidben amerikai közreműködéssel létrejött egyiptomi—izraeli különalkut. A közlemény szerint a fe­lek megállapították: Egyip­tom megalkuvó politikája akadályozza < a Közel-Kelet tartós békéjének megterem­tését, kárt okoz az arab és az afrikai népek nemzeti ér­dekeinek, mindenekelőtt an­nak az igazságos harcnak, amelyet a palesztin arab nép vív szabadságáért, elidege­níthetetlen nemzeti jogainak helyreállításáért. A felek el­ítélték a különalkudozások útját, azokat a kísérleteket, amelyek az Egyesült Nemze­tek Szervezetét valamilyen formában be akarják vonni az ilyen alkudozásokba. A Szovjetunió nagyra érté. kelte a PFSZ következetes elvi magatartását a közel- keleti kérdés rendezését il­letően. A PFSZ minden módon tovább szilárdítja a barátsá­gát és együttműködését a Szovjetunóival és a szocialis­ta közösség más országaival, mert ezt tekinti a palesztin kérdés megoldása, az átfogó közel-keleti rendezés létreho. zása egyik legdöntőbb té­nyezőjének. Kína—Nyugal-Európa Hua huszonnégy napja Huszonnégy nap telt el at­tól a perctől kezdve, hogy Hua Kuo-feng a párizsi re­pülőtér betonjára lépett ad­dig, amíg négy nyugat-euró­pai ország meglátogatása, után repülőgépe újra kínai földön, Urumcsiban szállt le. Még körútja előtt fogadta a BBC-televízió forgatócso­portját, s nyilatkozatában el­sősorban a „hegemonizmus elleni küzdelemről” beszélt. (Ezt a kifejezést akkor hasz­nálják Peking mai vezetői, ha a Szovjetunióról van szó.) „Minden számba jöhe­tő erővel készek vagyunk egyesíteni erőinket ebből a célból” — mondta az an­gol tv-riportereknek a kínai kormányfő és pártelnök. A szovjctcllenesscg jegyében Bár különböző hangnem­ben, de lényegében ugyanezt ismételte meg Hua Párizs­ban, Bonnban, Londonban és Rómában. A szembeszökő hangnemkülönbség oka, hogy sem Giscard d’Estaing, s főleg Helmut Schmidt je­lenlétében nem lehetett olyan kínosan átlátszó és nyers szovjetellenes tirádát el­mondani, mint a moszkvai szándékokat és politikát szándékosan sötétre színező, nemegyszer hidegháborús be­állítottságú Margaret That­cher, angol konzervatív kor­mányfő előtt. Ha Franciaor­szágban és az NSZK-ban a Szovjetunióval való baráti BiSnűj cffn. 1979. november 13., csütörtök kapcsolatok (a Rajna partján ezt még külön motiválja a keleti politika bővülő folyta­tásának szándéka) akadá­lyozták, hogy Hua nyerseb­ben fogalmazzon, Rómában az olasz kommunisták súlyá­nak és tekintélyének felis­merése tartotta vissza ettől. Londonban azonban már nem érzett semmiféle gátlást. A szovjetellenes politikai megnyilatkozások konkrét ellenértékeként Hua legfel, jebb a Londonban kapott fegyverszállítási ígéretet könyvelheti el. (Harrier-tí- pusú, helyből felszálló va­dászbombázók szállításáról van szó.) Másutt csupán elő­készítették a további tárgya­lásokat olyan ipari berende­zések szállításáról, amelyek­nek egy része katonai célo­kat is szolgál. Érdemes en­nél a tárgykörnél a már említett BBC-interjú egyik részét idézni. Hua azt állítot­ta, hogy a modernizálási programmal Peking gigan­tikus kísérletet tesz a nyuga­ti világ utolérésére. Hozzá­tette: sokan felteszik a kér­dést: miért e sietség? „Az a véleményünk, hogy egy el­maradott ország nyitott a támadás előtt”. Hua tehát azt próbálta sugalmazni angol nézőinek, hogy Kínát, az el­maradott országot támadás fenyegeti. Ez csak kiegészíté­se volt a szokásos kínai vi­lágábrázolásnak, _amelyben a Szovjetunió mindenkit fe­nyeget. Becsvágyó tervek háttere A meglátogatott négy ál­lam vezetése és közvélemé­nye, függetlenül a pekingi propagandaszólamoktól, ob­jektív képet alakított ki ma-. gának a vendég országának helyzetéről. Kína népessége valószínűleg elérte már az egymilliárdot; a gabonater­més tavaly meghaladta a háromszázmillió tonnát — ám a népességnövekedés ellén az egygyermekes család mo­delljét reklámozó vezetés az élelmiszer-ellátásban is gon­dokkal küzd. Hallatlanul becsvágyó tervek sorát hir­dették meg, majd e célkitű­zéseket a nyilvánosság előtt mérsékelték. Az egész kínai életet átfogó úgynevezett, „négy modernizálás”-ban ha történt is elsőbbségi, rangsorolási változtatás — általában a mezőgazdaság, a könnyűipar javára —, a fegyverkezési tervek mérsék­léséről a vezetés hallani sem akar. Hua egyáltalán nem tit­kolt fő céljainak egyike, az ipari berendezések vásárlá­sa és hitelek megszerzése, nem járt azzal az eredmény­nyel, amit Pekingben re­méltek. Két megnyilatkozás segít megérteni, mennyire nem azonos fontosságú a két fél számára a Nyugat-Euró- pa és Kína közötti gazdasági együttműködés. Az első Genscher külügyminiszter, a ZDF tv-állomásnak kijelen­tette: Bonn és Peking gazda­sági kapcsolatai jelenleg olyan nagyságrendűek, mint a nyugatnémet—luxemburgi kapcsolatok. A második: Bemard Buckmannak, a brit —kínai kereskedelmi tanács alelnökének nyilatkozata. Buckmann a maga 25 éves tapasztalataira hivatkozva óvott minden olyan illúzió­tól, amely a most 350 millió font összegű brit kivitel gyors bővítését reméli. (Egyébként Hongkong—Kína gazdasági kapcsolatainak ösz- szege kilencszer nagyobb.) Ciszjordániában izraeli katonák cirkálnak NEW YORK: A ciszjordániai Nabluszban továbbra is megerősített izraeli katonai egységek cirkálnak az utcákon, hogy megakadá­lyozzák a tiltakozó megmozdulásokat a város polgármeste­rének bebörtönzése miatt. Radioaktív csapadékot észleltek Üj-Zélandban, aí elmúlt napokban — jelen­tette be kedden dr. P. J. O. Brien, a wellingtoni nukle­áris kutatóintézet igazgató­ja. Az új-zélandi 'tudósok véleménye szerint a rádió- aktív szennyeződés három­hónaposnál nem régebbi mesterséges atomrobbanás­tól származik, s így szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy szeptember 22-én nukleáris robbanást észleltek a Dél-afrikai Köz­társaság közelében. Ugyancsak kedden New Yorkban nyilvánosságra hozták Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár jelentését a nukleáris robbantás kivizs-, gálásáról. A jelentés mellőz minden kommentárt, s ki­zárólag a Dél-afrikai Köz­társaság és az Egyesült Ál­lamok álláspontját tartal­mazza a robbantással kap­csolatban. A pretoriai rezsim válto­zatlanul tagadja, hogy bár­mifajta robbantást hajtott végre. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) MOSZKVA: Aczél György fogadta a Lelkiismeret Felhivása Alapítvány delegációját Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szer­dán a Parlamentben fogadta az Amerikai Egyesült Álla­mok egyházainak képviselőit tömörítő társadalmi szerve­zetnek, a Lelkiismeret Fel­hívása Alapítványnak elnö­két, Arthur Schneiner rab­bit és az alapítvány hazánk­ban tartózkodó küldöttségé­nek vezető személyiségeit, köztük David H. C. Read presbiteriánus lelkészt és Silas New York-i görögkeleti püspököt. A fogadáson jelen volt Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, valamint Philip M. Kaiser, az Egye­sült Államok budapesti nagy­követe. Dél-Afrika semmibe vészi azt, hogy a Biztonsági Ta­nács határozatban ítélte el Angola ellen elkövetett fegyveres agresszióját — ír­ja szerdai kommentárjában a Pravda. Pretoria újabb mélysége­sen elítélendő lépést tett a független afrikai országok ellen. Békés lakosokat gyil­kol és súlyos anyagi káro­kat okoz. Agresszív lépései­vel az angolai rendszer szeretné megingatni azt a rendszert, mely a kontinens déli részén küzdő felszaba­dítási mozgalmak élcsapa­tának számít. A magyarázatot abban kell keresni, hogy a kínai üzlet — egymilliárdos ország pia­ca! — nem ígér sem gyors, sem biztos profitot. Hiszen Pekingben nincs készpénz­vagy nemesfém-fedezet; a hi­telek törlesztésére a majd megnyitandó olajkutakat, s az egyelőre csak térképeken sze­replő nyersanyagbányákat ajánlották fel a kínai poli­tikusok. Négy + egy főváros Érdekes volt figyelni: szin­te egyetlen komolyabb érté­kelés sem mulasztott el em­lékeztetni rá, hogy Hua négy fővárost érintő körútja ide­jén egy ötödikben Kína szá­mára fölöttébb fontos meg­beszéléssorozat zajlik. A moszkvai szovjet—kínai kül­ügyminiszter-helyettesi tár­gyalásokról van szó. Peking számára ott és most lehető­ség adatott, hogy a régóta — és nem Moszkva hibájából — rendezetlen kínai—szovjet vi­szonyt terhelő kérdéseket feltárják, megoldják. Ezek a tárgyalások felölelhetnék és rendezhetnék a Moszkva— Peking kapcsolat minden va­lóban kétoldalú kérdését — úgy persze, hogy Peking ne kísérelje meg más, a tárgy­tól idegen témák tárgysoro­zatra erőltetését. A nyugat-európai út nem váltotta be a reményeket. Kína számára a következő évtized rendkívüli tenniva­lókat ír elő. A Szovjetunió — és a többi szocialista or­szág -+ nyilván számos te­rületen tudna a kölcsönösen előnyös együttműködés je­gyében közreműködni abban, hogy a valóban elmaradott Kína behozza hátrányát. Eh­hez Moszkva és a szocialista világ a békés egvmás mel­lett élés politikáját ajánlja. Ez ugyan más, mint amit Hua Kuo-feng Párizstól Ró­máig 24 napon át hirdetett —. de Kína számára ez len­ne az igazán célravezető. Gárdos Miklós Lubomrr Strougalt fogadta a japán császár A Lubomir Strougal mi­niszterelnök vezette cseh­szlovák kormányküldött­séget, amely hivatalos látó-, gátason tartózkodik Japán­ban, kedden fogadta Hiro- hito császár. A delegáció szerdán tálál- kozott a japán—csehszlovák barátság előmozdítására alakult parlamenti csoport tagjaival, A találkozón a két ország parlamentjei közötti együttműködés kérdéseit vi­tatták meg. A szerdai nap folyamán a csehszlovák küldöttség több japán elektrotechnikai vál­lalatot is felkeresett. (TASZSZ) Kambodzsa nem tűr beavatkozást A moszkvai nagykövet sajtótájékoztatója „Kambodzsai kérdés nem létezik, megoldására . tehát nincs szükség. A „kambod­zsai probléma” felvetése az ENSZ-ben nem más, mint belügyeinkbe való beavat­kozás — jelentette ki szer­dai sajtóértekezletén Kheo Prasath, a Kambodzsai Nép- köztársaság moszkvai nagy­követe és hozzáfűzte: „ha vannak - is országunknak problémái, ezek lényege az, hogyan tudunk megszaba­dulni a Peking-barát Pol Pót—leng Sary rezsim súlyos örökségétől . és elhárítani Kína és más reakciós erők durva beavatkozási kísérle­teit”. A nagykövet, aki koráb­ban külügyminiszter-helyet­tes volt, és nemrégiben vette át Kambodzsa moszk­vai nagykövetségének irá­nyítását, emlékeztetett arra, hogy 1979 januárjában fe­lülkerekedtek a demokrati­kus erők és az országban megindulhatott az újjáépí­tés, a megbénult gazdasági élet helyreállítása, s* Külpolitikai vonatkozás­ban sem könnyebb a fiatal népköztársaság kormá­nyának helyzete: bár szö­vetségeseire és barátaira — ezek között emlí­tette a nagykövet a VSZK-t, Laoszt, a Szovjetuniót és a többi szocialista országot — mindenkor számíthat, .Pe^ king újabb és újabb táma­dásokra ösztönzi a reakciós erőket. „A kambodzsai nép és kormánya senkitől és sem­miféle formában sem tűri el, hogy beavatkozzék az ország bel ügyeibe” —mon­dotta, majd rámutatott: a Kambodzsában állomásozó vietnami csapatok kérdése kizárólag e két országra tartozik. Mint a Heng Sam- rin legutóbbi vietnami lá­togatásáról kiadott közös közlemény is leszögezi, a vietnami csapatok a kam­bodzsai kormány kérése alapján tartózkodnak az országban, hogy megóvják az ország békéjét és biz­tonságát a pekingi expan- zionistáktól. Ha az agresz- szió veszélye elmúlik, a két kormány^ megállapodásának megfelelően a vietnami csa­patok elhagyják Kambodzsa területét — fűzte hozzá a diplomata. Kheo Prasath végezetül leszögezte: a kambodzsai Népi Forradalmi Tanács a függetlenség, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján kész , kapcsolatba lépni a világ bármely országával. A fiatal köztársasággal eddig 31 ország vette fel a diplo­máciai kapcsolatot. (MTi)

Next

/
Thumbnails
Contents