Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
< 1 Szerda esti külpolitikai kommentár: i > Változó ! és változatlan álláspontok Kedden Moszkvában Gromiko külügyminiszterrel I és Ponomarjovval, az SZKP Központi Bizottságának 1 titkárával tárgyalt Jasszer Arafat, a Palesztinái Fel- | szabaditá.si Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke. } Nem először került sor magas szintű szovjet—palesz- { fin eszmecserére, a közel-keleti helyzet közös átte- I kintésére. Most azonban néhány körülmény különös I fontosságot ad a tárgyalásoknak. Az egyik a PFSZ növekvő nemzetközi elismerése, tekintélyének gyors térhódítása. Ma már Nyugat- j Európa több országában politikai tényezőnek tekin- J tik a palesztin szervezetet és több tőkés kormány azt 1 is elismeri, hogy a PFSZ a palesztin nép kizárólagos | képviselője. Ha bizonyos árnyalati különbségek máig I is fennállnak a nyugat-európai országok és a PFSZ ! kapcsolatában, a múlthoz képest az álláspont gyöke- ' résén változott. t Nem kevésbé fontos tényező, hogy a közel-keleti } különalku, az egyiptomi—izraeli—amerikai rendezési | elképzelés végrehajtása egyre nehézkesebbé válik. ] Amint azt már a .Camp David-i megállapodás sejtet- I te, egy bizonyos ponton a rendezés megfeneklik. Ez | a pont: a palesztin kérdés, amely változatlanul az | igazságos és tartós közel-keleti béke alapvető prob- } lémája. j A Szovjetunió számtalanszor kifejezésre juttatta, | hogy az átfogó rendezés csak abban az esetben jöhet } létre, ha a palesztinai arab nép törvényes nemzeti ! jogait biztosítják, beleértve az önrendelkezésre és az önálló államalapításra való jogot is. Ami az izraeliek magatartását illeti, sajnos, a í Begin-kormány merevsége változatlan. További olaj a t tűzre a Ciszjordániában váratlanul kirobbant válság. } Nablusz polgármesterének az izraeli hatóságok által | történt fogvatartása óriási felzúdulást okozott, s a } legfrissebb jelentések a ciszjordániai és a gazai váro- | sok élén álló politikusok egyharmadának lemondását \ adták hírül. Arafat időközben Waldheimhez, az ENSZ | főtitkárához fordult, közbelépését kérve a meghurcolt 1 polgármester kiszabadítása érdekében. | Ebben az összefüggésben különösen fontos hangI súlyt kap a PFSZ küldöttségének moszkvai eszmecse- | réje. Híven példázza azt a figyelmet, amelyet a szov- ] jet vezetők a közel-keleti helyzet alakulása iránt ta- | másítanak. Egyszersmind azt is világosan érzékelteti, í hogy a Szovjetunió változatlanul keresi az igazságos J és tartós rendezéshez vezető utat, szoros összhangban | barátaival és szövetségeseivel, valamennyi erővel, amely \ a térség realitásait elismeri. I Gyapay Dénes Közös közlemény Arafat—Gromiko megbeszéléséről Moszkvában közleményt adtak ki Jasszer Arafatnak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének látogatásáról. Mint ismeretes, Arafat a szovjet fővárosban kedden megbeszélést tartott Andrej Gromikóval, az SZKP Kß Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével és Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjával, a KB titkárával. A közlemény szerint a megbeszéléseken a fő figyelmet a közel-keleti helyzetnek, a palesztin probléma rendezésének szentelték. A palesztin kérdést az átfogó és igazságos rendezés keretein belül kell megvalósítani. A tárgyalásokon arabelle- nes összeesküvésnek minősítették a Camp Davidben amerikai közreműködéssel létrejött egyiptomi—izraeli különalkut. A közlemény szerint a felek megállapították: Egyiptom megalkuvó politikája akadályozza < a Közel-Kelet tartós békéjének megteremtését, kárt okoz az arab és az afrikai népek nemzeti érdekeinek, mindenekelőtt annak az igazságos harcnak, amelyet a palesztin arab nép vív szabadságáért, elidegeníthetetlen nemzeti jogainak helyreállításáért. A felek elítélték a különalkudozások útját, azokat a kísérleteket, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetét valamilyen formában be akarják vonni az ilyen alkudozásokba. A Szovjetunió nagyra érté. kelte a PFSZ következetes elvi magatartását a közel- keleti kérdés rendezését illetően. A PFSZ minden módon tovább szilárdítja a barátságát és együttműködését a Szovjetunóival és a szocialista közösség más országaival, mert ezt tekinti a palesztin kérdés megoldása, az átfogó közel-keleti rendezés létreho. zása egyik legdöntőbb tényezőjének. Kína—Nyugal-Európa Hua huszonnégy napja Huszonnégy nap telt el attól a perctől kezdve, hogy Hua Kuo-feng a párizsi repülőtér betonjára lépett addig, amíg négy nyugat-európai ország meglátogatása, után repülőgépe újra kínai földön, Urumcsiban szállt le. Még körútja előtt fogadta a BBC-televízió forgatócsoportját, s nyilatkozatában elsősorban a „hegemonizmus elleni küzdelemről” beszélt. (Ezt a kifejezést akkor használják Peking mai vezetői, ha a Szovjetunióról van szó.) „Minden számba jöhető erővel készek vagyunk egyesíteni erőinket ebből a célból” — mondta az angol tv-riportereknek a kínai kormányfő és pártelnök. A szovjctcllenesscg jegyében Bár különböző hangnemben, de lényegében ugyanezt ismételte meg Hua Párizsban, Bonnban, Londonban és Rómában. A szembeszökő hangnemkülönbség oka, hogy sem Giscard d’Estaing, s főleg Helmut Schmidt jelenlétében nem lehetett olyan kínosan átlátszó és nyers szovjetellenes tirádát elmondani, mint a moszkvai szándékokat és politikát szándékosan sötétre színező, nemegyszer hidegháborús beállítottságú Margaret Thatcher, angol konzervatív kormányfő előtt. Ha Franciaországban és az NSZK-ban a Szovjetunióval való baráti BiSnűj cffn. 1979. november 13., csütörtök kapcsolatok (a Rajna partján ezt még külön motiválja a keleti politika bővülő folytatásának szándéka) akadályozták, hogy Hua nyersebben fogalmazzon, Rómában az olasz kommunisták súlyának és tekintélyének felismerése tartotta vissza ettől. Londonban azonban már nem érzett semmiféle gátlást. A szovjetellenes politikai megnyilatkozások konkrét ellenértékeként Hua legfel, jebb a Londonban kapott fegyverszállítási ígéretet könyvelheti el. (Harrier-tí- pusú, helyből felszálló vadászbombázók szállításáról van szó.) Másutt csupán előkészítették a további tárgyalásokat olyan ipari berendezések szállításáról, amelyeknek egy része katonai célokat is szolgál. Érdemes ennél a tárgykörnél a már említett BBC-interjú egyik részét idézni. Hua azt állította, hogy a modernizálási programmal Peking gigantikus kísérletet tesz a nyugati világ utolérésére. Hozzátette: sokan felteszik a kérdést: miért e sietség? „Az a véleményünk, hogy egy elmaradott ország nyitott a támadás előtt”. Hua tehát azt próbálta sugalmazni angol nézőinek, hogy Kínát, az elmaradott országot támadás fenyegeti. Ez csak kiegészítése volt a szokásos kínai világábrázolásnak, _amelyben a Szovjetunió mindenkit fenyeget. Becsvágyó tervek háttere A meglátogatott négy állam vezetése és közvéleménye, függetlenül a pekingi propagandaszólamoktól, objektív képet alakított ki ma-. gának a vendég országának helyzetéről. Kína népessége valószínűleg elérte már az egymilliárdot; a gabonatermés tavaly meghaladta a háromszázmillió tonnát — ám a népességnövekedés ellén az egygyermekes család modelljét reklámozó vezetés az élelmiszer-ellátásban is gondokkal küzd. Hallatlanul becsvágyó tervek sorát hirdették meg, majd e célkitűzéseket a nyilvánosság előtt mérsékelték. Az egész kínai életet átfogó úgynevezett, „négy modernizálás”-ban ha történt is elsőbbségi, rangsorolási változtatás — általában a mezőgazdaság, a könnyűipar javára —, a fegyverkezési tervek mérsékléséről a vezetés hallani sem akar. Hua egyáltalán nem titkolt fő céljainak egyike, az ipari berendezések vásárlása és hitelek megszerzése, nem járt azzal az eredménynyel, amit Pekingben reméltek. Két megnyilatkozás segít megérteni, mennyire nem azonos fontosságú a két fél számára a Nyugat-Euró- pa és Kína közötti gazdasági együttműködés. Az első Genscher külügyminiszter, a ZDF tv-állomásnak kijelentette: Bonn és Peking gazdasági kapcsolatai jelenleg olyan nagyságrendűek, mint a nyugatnémet—luxemburgi kapcsolatok. A második: Bemard Buckmannak, a brit —kínai kereskedelmi tanács alelnökének nyilatkozata. Buckmann a maga 25 éves tapasztalataira hivatkozva óvott minden olyan illúziótól, amely a most 350 millió font összegű brit kivitel gyors bővítését reméli. (Egyébként Hongkong—Kína gazdasági kapcsolatainak ösz- szege kilencszer nagyobb.) Ciszjordániában izraeli katonák cirkálnak NEW YORK: A ciszjordániai Nabluszban továbbra is megerősített izraeli katonai egységek cirkálnak az utcákon, hogy megakadályozzák a tiltakozó megmozdulásokat a város polgármesterének bebörtönzése miatt. Radioaktív csapadékot észleltek Üj-Zélandban, aí elmúlt napokban — jelentette be kedden dr. P. J. O. Brien, a wellingtoni nukleáris kutatóintézet igazgatója. Az új-zélandi 'tudósok véleménye szerint a rádió- aktív szennyeződés háromhónaposnál nem régebbi mesterséges atomrobbanástól származik, s így szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy szeptember 22-én nukleáris robbanást észleltek a Dél-afrikai Köztársaság közelében. Ugyancsak kedden New Yorkban nyilvánosságra hozták Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár jelentését a nukleáris robbantás kivizs-, gálásáról. A jelentés mellőz minden kommentárt, s kizárólag a Dél-afrikai Köztársaság és az Egyesült Államok álláspontját tartalmazza a robbantással kapcsolatban. A pretoriai rezsim változatlanul tagadja, hogy bármifajta robbantást hajtott végre. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) MOSZKVA: Aczél György fogadta a Lelkiismeret Felhivása Alapítvány delegációját Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szerdán a Parlamentben fogadta az Amerikai Egyesült Államok egyházainak képviselőit tömörítő társadalmi szervezetnek, a Lelkiismeret Felhívása Alapítványnak elnökét, Arthur Schneiner rabbit és az alapítvány hazánkban tartózkodó küldöttségének vezető személyiségeit, köztük David H. C. Read presbiteriánus lelkészt és Silas New York-i görögkeleti püspököt. A fogadáson jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, valamint Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Dél-Afrika semmibe vészi azt, hogy a Biztonsági Tanács határozatban ítélte el Angola ellen elkövetett fegyveres agresszióját — írja szerdai kommentárjában a Pravda. Pretoria újabb mélységesen elítélendő lépést tett a független afrikai országok ellen. Békés lakosokat gyilkol és súlyos anyagi károkat okoz. Agresszív lépéseivel az angolai rendszer szeretné megingatni azt a rendszert, mely a kontinens déli részén küzdő felszabadítási mozgalmak élcsapatának számít. A magyarázatot abban kell keresni, hogy a kínai üzlet — egymilliárdos ország piaca! — nem ígér sem gyors, sem biztos profitot. Hiszen Pekingben nincs készpénzvagy nemesfém-fedezet; a hitelek törlesztésére a majd megnyitandó olajkutakat, s az egyelőre csak térképeken szereplő nyersanyagbányákat ajánlották fel a kínai politikusok. Négy + egy főváros Érdekes volt figyelni: szinte egyetlen komolyabb értékelés sem mulasztott el emlékeztetni rá, hogy Hua négy fővárost érintő körútja idején egy ötödikben Kína számára fölöttébb fontos megbeszéléssorozat zajlik. A moszkvai szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi tárgyalásokról van szó. Peking számára ott és most lehetőség adatott, hogy a régóta — és nem Moszkva hibájából — rendezetlen kínai—szovjet viszonyt terhelő kérdéseket feltárják, megoldják. Ezek a tárgyalások felölelhetnék és rendezhetnék a Moszkva— Peking kapcsolat minden valóban kétoldalú kérdését — úgy persze, hogy Peking ne kísérelje meg más, a tárgytól idegen témák tárgysorozatra erőltetését. A nyugat-európai út nem váltotta be a reményeket. Kína számára a következő évtized rendkívüli tennivalókat ír elő. A Szovjetunió — és a többi szocialista ország -+ nyilván számos területen tudna a kölcsönösen előnyös együttműködés jegyében közreműködni abban, hogy a valóban elmaradott Kína behozza hátrányát. Ehhez Moszkva és a szocialista világ a békés egvmás mellett élés politikáját ajánlja. Ez ugyan más, mint amit Hua Kuo-feng Párizstól Rómáig 24 napon át hirdetett —. de Kína számára ez lenne az igazán célravezető. Gárdos Miklós Lubomrr Strougalt fogadta a japán császár A Lubomir Strougal miniszterelnök vezette csehszlovák kormányküldöttséget, amely hivatalos látó-, gátason tartózkodik Japánban, kedden fogadta Hiro- hito császár. A delegáció szerdán tálál- kozott a japán—csehszlovák barátság előmozdítására alakult parlamenti csoport tagjaival, A találkozón a két ország parlamentjei közötti együttműködés kérdéseit vitatták meg. A szerdai nap folyamán a csehszlovák küldöttség több japán elektrotechnikai vállalatot is felkeresett. (TASZSZ) Kambodzsa nem tűr beavatkozást A moszkvai nagykövet sajtótájékoztatója „Kambodzsai kérdés nem létezik, megoldására . tehát nincs szükség. A „kambodzsai probléma” felvetése az ENSZ-ben nem más, mint belügyeinkbe való beavatkozás — jelentette ki szerdai sajtóértekezletén Kheo Prasath, a Kambodzsai Nép- köztársaság moszkvai nagykövete és hozzáfűzte: „ha vannak - is országunknak problémái, ezek lényege az, hogyan tudunk megszabadulni a Peking-barát Pol Pót—leng Sary rezsim súlyos örökségétől . és elhárítani Kína és más reakciós erők durva beavatkozási kísérleteit”. A nagykövet, aki korábban külügyminiszter-helyettes volt, és nemrégiben vette át Kambodzsa moszkvai nagykövetségének irányítását, emlékeztetett arra, hogy 1979 januárjában felülkerekedtek a demokratikus erők és az országban megindulhatott az újjáépítés, a megbénult gazdasági élet helyreállítása, s* Külpolitikai vonatkozásban sem könnyebb a fiatal népköztársaság kormányának helyzete: bár szövetségeseire és barátaira — ezek között említette a nagykövet a VSZK-t, Laoszt, a Szovjetuniót és a többi szocialista országot — mindenkor számíthat, .Pe^ king újabb és újabb támadásokra ösztönzi a reakciós erőket. „A kambodzsai nép és kormánya senkitől és semmiféle formában sem tűri el, hogy beavatkozzék az ország bel ügyeibe” —mondotta, majd rámutatott: a Kambodzsában állomásozó vietnami csapatok kérdése kizárólag e két országra tartozik. Mint a Heng Sam- rin legutóbbi vietnami látogatásáról kiadott közös közlemény is leszögezi, a vietnami csapatok a kambodzsai kormány kérése alapján tartózkodnak az országban, hogy megóvják az ország békéjét és biztonságát a pekingi expan- zionistáktól. Ha az agresz- szió veszélye elmúlik, a két kormány^ megállapodásának megfelelően a vietnami csapatok elhagyják Kambodzsa területét — fűzte hozzá a diplomata. Kheo Prasath végezetül leszögezte: a kambodzsai Népi Forradalmi Tanács a függetlenség, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján kész , kapcsolatba lépni a világ bármely országával. A fiatal köztársasággal eddig 31 ország vette fel a diplomáciai kapcsolatot. (MTi)
