Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
Elnémult a recski Lahóca Hanich János üzemvezető Nemrég jártunk itt. Gyönyörködtünk a csendes mátrai őszben, aztán leszálltunk t a kilométernyi mélységű aknába, hogy tanúi legyünk az új ércbánya megszületésének. Most újra ide, néhány száz méterrel arrébb szól a meghívásunk; az őszi táj azóta csendesebb, szomorkásabb lett. Utolsó bánya járásra indulunk a hajdan híres recski öreg bányába, a Lahóca- hegy oldalában. Százhuszonnyolc éve vág ták az első nagyobb járatokat, hogy kihozzák innen a rezet, ezüsttöt, aranyat. Az elmúlt napokban már végleg elcsendesedtek ezek a vágatok, az epeszkék, a fejtések. Bezárják a lahócai öreg bányát. ' 1849-ben a Baj-patak alsó szakaszán és a szomszédos Nagyrézoldalon, a felszínen találtak termésrezet. A korábbi évtizedekben elkezdett kísérletező bányaművelési vállalkozások után ettől az időtől vett igazán lendületet az érckutatás Recsk környékén. A Párád—mátrai Bányatársulat a Lahóca-hegy oldalán nyitott bányát, kihajtotta az úgynevezett György-tárókat, már a mai ércbánya színhelyén. Ezt folytatta a Gömör—lahóczai Társulat 1852-ben; egymás után nyíltak az új fejtések. „János”, „Sándor”, „Vélet. len”, „Istenáldás”; így nevezték el az új tárókat, kifejezve az itt élők, a munkát, megélhetést találók reménykedését. Hanich János üzemvezető és Kassai Jenő gépészeti vezető, ketten az' utolsók közül, akik még maradtak régi munkahelyükön. Ök segítenek nekünk az öltözködésben, s két fiatal villanyszerelő, Horváth Károly és Mi- kuska Béla társaságában velük indulunk az utolsó bá- ryajárásra. Hqzzánk csatlakozik még a régiek közül Juhász József vájár *is, aki hosszabb ideig lesz őrzője majd a néhány megmaradó vágatnak. Csend, üresség, kongó labirintus. Lámpáink fénye inibolyong előttünk a sötét mélységben. — Hej, de nagy zaj volt itt valamikor! — jegyzi meg Juhász József. — Mindenfelé embereket 'lehetett találni, dübörögtek a gépek, durrogás, csattogás, kiabálás, meg persze káromkodás, — mert az is volt. Most meg vége. Ami itt van, azt mondják, nem éri meg kihozni. Majd jön az új, dehát az már azért csak más lesz... A Lahóca gyomrát -jól összefúrkáltuk, nagyon gazdag ereket, töm- zsöket találtunk itt. Most mindezért majd mélyen a föld alá kell lemenni. Én húsz esztendeje jöttem ide csillésnek, ácsszakmával, eljutottam egészen a robbantómesterségig. Ezután majd a baktérium-kísérletnél dülgo- ; zom, itt a bánya egy részében,' három társammal. Állítólag ezek az apró jószágok. kioldják a rezet az ércből. Hátha még ebből is lesz valami. A többi vágatot meg elzárják, berobbantják. Ember oda már nem megy. Hanich János már megszokásból is magával hozta a kopogtató kalapácsot. Hosz- szú évek alatt beidegződött mozdulatokkal ütögeti a falat. nem lazult-e meg egy- egy kődarab. Csilléket kerülünk ki; a rozsdás síneken állva várják, hogy az utolsó, még kimenthető szerelvényekkel megpakolva a napfényre vontassák őket. Kékes színű lerakódásokat, cseppköveket tapogatunk. Csípős, savas szivárgásoktól nedves minden körülöttünk. — Ez itt rézgálic! Az öreg bányászok mesélték, hogy a háború után, amikor sokáig nem volt termelés, ezt gyűjtögették össze és eladták a falvakban borért, ennivalóért. A parasztok örültek, hogy kapnak gálicot, de aztán jól meg is járták, mert leégette még a szőlőt is! Már ez is a múlté. Jót nevetünk rajta. A Lahócában a fakóérces, Icovás, kaolinos kibúvások hívták fel a figyelmet, ezek nyomán indultak a hegy belsejébe a bányatársaság emberei. Az igazi fejlődés 1926-tól kezdődött, amikor a kincstár tulajdonába került a bánya. Korszerű berendezésekkel szerelték föl, új épületek, kiterjedt kutatás: a nagy gazdasági válság után gyors volt a fellendülés Recsk térségében. 1938-as adatok: 69 ezer tonna nyers- ércből ebben az esztendőben 168 kilogramm színarany, 1448 kilogramm ezüst, 327 tonna réz és 11 500 tonna kén volt a „termés”. 274 munkás, és 26 tisztviselő dolgozott itt ebben az évben. A felszabadulás után dr. Gagyi Pálffy András üzemvezető főmérnök irányításával önálló vállalattá fejlődött a bánya, 1950 novemberétől naponta már 200 tonna ércet dolgoztak fel. Az államosítástól eltelt 50 év alatt 1926 és 1976 között két„Két évtizede járom ezt a bányát”. Juhász József millió tonna ércet hoztak ki a Lahócából. A beruházási tervek szerint, az új bányának ez egyévi termelése lesz, már a nyolcvanas évek közepén. — A munkások már tudják a helyüket, nekünk még nem szóltak, mi lesz a sorsunk, — mondja Hanich János. — Azért biztosan lesz helyünk az új bányánál is, hiszen vágathajtást, kutatófúrásokat végzünk majd együtt az aknamélyitökkel. Százezren lemondták A Merkur tájékoztatója a személygépkocsi-helyzetről Én már hét éve jöttem ide, már megszoktam itt. miért mennék másfelé? Még ha sajnálja is az ember, meg kell érteni, ennek az öreg bányának itt már vége... Szigeti Károly, a recski rézércmű igazgatója terjedelmes tanulmányt írt a bánya múltjáról, jelenéről és — jövőjéről. Csak kisebb részben foglalkozik az elmúlt kétszáz év történetével, annál inkább a jövő lehetőségeivel. — Egy évtizede vagyok itt igazgató, megismerhettem, milyen hagyományokat teremtett a bányászkodás. De azt is meg kell mondanunk, az utóbbi időben már a gazdaságtalan termelés tipikus példája lett a lahócai fejtés. Csak azért tartottuk fönn eddig is, mert az új bánya nyitásához lehetett itt tapasztalatokat gyűjteni, s az emberek számára is meg kellett, hogy teremtsük az átmenet lehetőségét. Mindenkinek alkalma volt kipróbálni, bírja-e a mélyben a munkát, s dönteni, hol akar dolgozni. Az emberekre szükség van itt, hiszen várhatóan hamarosan fölgyorsul a munka, épül a sok kiszolgáló létesítmény. Akkor honnan szerzünk majd munkaerőt? Készülnek már például az 500 személyt befogadó munkásszállás tervei. A nagy feladatok nem érhetnek bennünket készületlenül. Az öreg ércbánya vége egy új, nagy dolog kezdetét is jelenti. — A KGST-bem minket bíztak meg a rézkinyerés bakteriológiai kísérleteivel. Az utolsó bánya járás; Kassai Jenő és Horváth Károly (Perl Márton felvételei) A vágatok egy részében ez a munka folytatódik tovább, a többit lezárjuk. Remélem, egyszer lesz még itt bányamúzeum is. A végleges lezárás egyébként néhány nap múlva megtörténik. Megkopogtatjuk a szállítópálya acélsínjeit. Néhol a savas csöpögés már úgy szétmarta a vasat, hogy elomlik a lábunk alatt. Nemigen jár- erre ember már utánunk. Az évmilliók csendje újra visz- szatér a hegy mélyébe. Kinn a kopott irodában kezembe kerül az utolsó termelési napló, a fejtések és a vágatokból kiszállított érc összesítése. 1979 szeptembert az RM-48 jelű lejtaknáhól 395 tonna. Két nap termése volt ez valamikor. S a jövőben? Egy műszak töredéke alatt kihoznak ennyit. Hekeli Sándor A személygépkocsi-értékesítés módosításáról szóló kormányrendelet értelmében — mint ismeretes — a január 20-a előtti és a jövő évtől visszaigazolt megrendelésekre befizetett 20 százalék előleget november 30- ig 50 százalékra kell kiegészíteni. A határidő másfél hónap múlva lejár. Ezzel kapcsolatban a Merkúrnál az MTI munkatársának elmondták, hogy a rendelet életbelépésekor 530 272 személy- gépkocsi-előjegyzést tartottak nyilván. Azóta október 1-ig 121 262 vásárló egészítette ki az előírásnak megfelelően 50 százalékra a vételelőleget, több mint százezren pedig visszavonták a megrendelést, s felvették a korábban befizetett 20 százalék előleget. Eddig csaknem 250 ezer gépkocsi-megrendelő nem nyilatkozott, hogy kiegészíti-e a vételárat, vagy visz- szavonja az előjegyzést. Az idő most már sürget, hiszen a hátralevő másfél hónapban több vásárlónak kell határoznia, — s ha úgy döntött, befizeti a különbözetet — mint korábban 8 hónap alatt. A döntés további halogatása óhatatlanul torlódásokkal jár. Az előlegkiegészítést ugyanis az úgynevezett számlavezető OTP- fiókokban — országosan mintegy 320 ilyen van — kell befizetni, s ott vehetik fel a pénzüket — a 20 százalék előleget — azok, akik visz- szalépnek a megrendeléstől. Akik november 30-ig nem egészítik ki a vételárelőleget, azok — a rendelet értelmében automatikusan elvesztik igényjogosultságukat, tehát erről nem is értesítik őket. A Merkur felhívja a figyelmet arra is, hogy azokra is vonatkozik a rendelet, akiknek erre az évre volt vagy yan gépkocsi-kiutalásuk, de az autót valamilyen oknál fogva nem vették vagy az év, végéig nem vészikát, s igy november 30-ig nekik is be kell fizetniük a vételárelőleg 30 százalékos különbözeiét, ellenkező esetben érvénytelenné válik a megrendelésük. A Merkur október 1-ig 81 ezer 325 gépkocsit adott át a megrendelőknek, s az utolsó negyedévben még mintegy 30 ezer autó értékesítésével számol. A nyári áremelkedés óta egyébként mintegy 10 százalékkal csökkentek a gépkocsi-megrendelések, számuk összesen jelenleg nem éri el a 440 ezret. A kevesebb előjegyzés között is több a kisebb, az olcsóbb kocsik iránti igény, amit a vállalat — bár nincs sok remény az eddigi típusösszetétel alapvető változtatására — igyekszik figyelembe venni a szerződéskötéseknél. Az már mindenképpen eredmény, hogy a Merkúrnak sikerült terven felül néhány száz Zaporo- zsec típusú kocsit beszereznie. Ezért a már visszaigazolt Trabant, Polski 126-os és Zsiguli kocsikra típuscserét ajánlanak a vevőknek; az új Zaporozsec-megrende- léseket a terven felüli készlet erejéig egy-két hónapon belül teljesíti a vállalat. (MTI) Holnap még többe kerül A termőföld védelmében Nemzeti kincsimk a termőföld, amelynek védelme val amennyi ür>k közügye. Jobb hasznosítása napjainkban a mezőgazdaság fejlődésének egyik kulcsponti kérdése lett. A föld termékenységének fenntartása és állandó fokozása nélkül ugyanis a termelés fejlesztése el sem képzelhető. Ez az alapja annak, hogy a termelésre fordított idő, emberi és gépi munka megfelelően növelje a mezőgazdasági termékek mennyiségét, minőségét es nem utolsósorban gazdaságosságát. Talajjavítás; három tájegységen ■i A föld nálunk, a hazai adottságok miatt még fokozottabb jelentőségű. A termőterületek növelésére ugyanis nincs lehetőség. Az elmúlt negyedszázadban csaknem 600 ezer hektárral csökkent a földterület, a településhálózat bővítése, az út- és vasútépítés, valamint az új beruházások miatt, ami legalább két megye területének felel meg. Ezért az ésszerű földhasználattal arra kell törekednünk, hogy megakadályozzuk további csökkenését és a meglevő földek termékenységét pedig fenntartsuk. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbb 1978. március 15-i ülésén foglalkozott a termőtalaj védelmével és határozata aláhúzza, hogy a föld hasznosítása az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja. Ennek nyomán a Minisztertanács tavaly ugyancsak határozatot hozott a mezőgazdasági vízgazdálkodás és talajvédelem fejlesztési programjának összehangolt kidolgozására. Heves megyében már a 60-as évek közepén megkezdődött a tervszerű lalajiavitfe és talajvédelem, három nagy tájegységen, az éghajlati és domborzati viszonyokban eltérő északi részen — főleg az egri járás területén —, az egri—mátraal- ji részen, valamint a mfegye déli, alföldi részén. Az üzemi meliorációs, talajjavítási tervek a természeti és köz- gazdasági adottságoknak megfelelnek. Tartalmazzák azokat a műszaki, vízrendezési létesítményeket, amelyek biztosítják a talaj védelmét és ésszerű hasznosítását. ' Mederrendezés a Tárnán és a Laskón Heves megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei a negyedik ötéves tervidőszakban háromszázmillió forintot használtak fel talajjavításra, amelynek több mist fele állami támogatás volt. Az V. ötéves tervben 250 millió forintot költenek gazdaságaink erre a fontos munkára. A gazdaságok tehát komoly erőfeszítéseket tettek eddig és gondot fordítottak a talajvédelemre. Ennek köszönhető, hogy a korábbi évekkel együtt, az V. ötéves terv közepéig fél- milliárd forint értékű meliorációs beruházást hajtottak végre Heves megyében. A melioráció biológiai, kémiai és műszaki intézkedéseket foglal magában, melyekkel a föld termőképessége fokozható és a mezőgazdasági termelés biztonságosabbá tehető. Ezek közül is első helyen szerepelt az elmúlt évek során megvalósított vízrendezés. Sor került a Tárná- és a Laskó-patak felső szakaszán, továbbá a Mérges- és a Szarvány-pata- kok mederrendezésére. A Tisza menti részeken pedig a fokozott belvízveszély miatt csatornázást végeztek, így főleg Poroszlón, Sarudon, Kiskörén és Tiszanánán. A kivitelező, a Hanyi—saj- foki Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat volt. Ezenkívül földúthálózatot alakítanak ki, belvízcsatornákat építenek és tereprendezést folytatnak. Megyénk alföldi részén sok a szikfolt, ezek megváltoztatására kémiai talajjavítást végeznek. Gipszpor-adagolás- sal igyekeznek megszüntetni, illetve javítani és ezzel ter- mőbbé tenni a szikeseket. Kémiai talajjavítást folytatnak a savanyú földeken is, aminek legfőbb oka, hogy a műtrágyákat nem elég szakszerűen hasznosítják. Az idén 3500 hektáron felnémeti mészporral javítják ezeket a földeket. Figyelmet a szakemberutánpótlásra Heves megye északi részén, főleg a hegyekkel, dombokkal övezett gazdaságokban sok a lejtő. A víz hamar lehordja a termőréteget, ezért gyakori az erózió. Ez ellen évente 15 millió forintot költenek gazdaságaink. Mindezt a vízmotó- sok megkötésére, tereprendezésre, úthálózat-kialakításra, valamint talajvédelmi gyepek telepítésére fordítják. Az V. ötéves terv eddig eltelt részében jelentős eredményeket értek el a lejtős területek talajvédelmében Szajlán, Bátorban és Pétervásárán. Megyénkben 1980-ig nagyarányú szőlőtelepítési programot valósítanak még az Eger környéki és a mátraal- ji gazdaságok. A hegyvidéki szőlőtelepítéshez azonban talajvédelemre is szükség van. Ennek megfelelően sikerrel végeztek tablásitást Ostoroson, Abasáron, Andornaktályán és Domoszlón, teraszokat építettek Abasáron. Az idén Heves megye 54 termelőszövetkezete közül 37-ben folytatnak tervszerű talajvédelmet. Ezt azonban tovább kell fokozniuk a következő, VI. ötéves tervben is, amelyhez meglesznek az állami támogatás feltételei. A jövőben mégis nagyobb rendre, átgondoltabb intézkedésekre lesz szükség a szántóföldi művelésből kivont területek megválasztásánál. A beruházások tervezésénél a termőföld védelmét kell az üzemeknek mindenekelőtt szem előtt tartaniuk. Emellett nagy tartalékok vannak a föld gazdaságosabb hasznosításában is. Az ésszerűbb talajerő-gazdálkodással, a jól szervezett növényvédelemmel, az éghajlati és domborzati viszonyoknak megfelelő termelési szerkezet kialakításával rövid idő alatt, az eddigieknél kedvezőbb eredményeket érhetnek el gazdaságaink. Ehhez azonban jól felkészült öntözéses-meliorációs szakemberekre lesz szükség, melyekből még kevés van, különösen Heves megye hegyvidéki gazdaságaiban. Ezért célszerű lenne, ha ezek a nagyüzemek a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi főiskolai karán végző szakemberekkel teremtenének kapcsolatot az utánpótlás érdekében. A talajjavítás folyamatos munka lesz a 80-as években is, mert a jó minőségit és termékeny földnek Heves megyében is nagy fontossága lesz. Ahol a talaj állapota még nem éri el a kívánatost,- ott sürgős beavatkozásra van szükség. Mindez ma még olcsóbban elvégezhető, mert holnap még többe kerül! Mentusz Károly .MemisöJoGí 1979. október 14„ vasáraag Ä 4 Hz utolso lifüRiiriaiciras
