Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

Ha egy falu egyet akar... Látogatóban a boldogi tájházban Próbabábuk boldogi népviseletben (Fotó: Szabó Sándor) © Ha szóba kerülnek a bol- dogiak. akkor mindjárt így jellemzik őket: törekvőek, szorgosak, jómódúak. Az is tény. hogy ez a három mi­nősítő jelző összefügg egy­mással. Áz itt élők nagy- és dédszülei sok évtizeden át éppúgy küzdöttek a létfenn­tartásért. akárcsak a többi földművelő. A harcot azon­ban nem egykönnyen adták fel: úgy próbáltak úrrá lenni a nehézségeken, hogy tudá­sukat. tájékozottságukat gya­rapították. Korán felfedezték a paprikatermesztésben rej­lő lehetőségeket, s igyekez­tek ki is aknázni azokat. Meglelték a lassú, de biztos felemelkedés útját, s a szü- ' lök tapasztalataikat, átadták gyermekeiknek, unokáiknak, hogy azokat gazdagítva bol­doguljanak. A szakértelemmel társult helytállás meghozta gyümöl­csét: az 1955-öt követő évek, évtizedek során anyagilag is megerősödtek: erről bárki meggyőződhet, ha végigsétál a körútnyi szélességű főut­cán, s megcsodálja a szebb­nél szebb, tágasnál tágasabb családi házakat. Az itteniek nem feledték azt. amit elődeiktől útravaló- ként kaptak. Tisztelik — s ebben is kiemelkedőek — ezt az örökséget. Emlegették, s ma is idézik régvolt szeret­teik sorsfordulóit, hétközna­pi örömeit, gondjait. Napja­inkban óvják, mentik, őrzik népviseletüket, dalaikat, táncaikat. Hiába az atomkor, hiába a villának is beillő otthon, a legmodernebb, a legdrágább berendezés, a személygépkocsi, ünnepi al­kalmakkor felöltik a díszes ruhákat, s megelevenítik a múltat, ösztönösen is sejtve, hogy ennek becsülete nélkül aligha képzelhető el felhőt­len jövő. A tisztes ügy érdekében az áldozatvállalástól sem húzó­doztak soha. Esztendők óta járják a községet az átutazó turisták, felbukkannak az üz­letet hajszoló régiségkereske­dők. Jönnek és fillérekért felvásárolják a padlásokon még meglevő hajdani hasz­nálati eszközöket, ruhákat, hímzéseket. A lelkes lokálpatrióták eb­be nem akartak belenyugod­ni. Ezt a nemes buzgalmat így méltatja Cserkúti Ist­ván, a község tanácselnöke. '•— Elhatározták, hogy falu­múzeumot létesítenek. Segít­séget, megértést kértek, s arról is szóltak, hogy a tár­sadalmi munkától senki sem húzódozik. Nekünk is tet­szett az ötlet, s beálltunk a mecénások sorába. A bemu­tatandó anyag zömét már összegyűjtötték. Ebben első­sorban az iskola honismere­ti szakköre jeleskedett: a diákokat Bálint Sándorné tanárnő látta el számos jó tanáccsal. Lett épület is: a település egyik legöregebb háza épp a legmegfelelőbb környezetet kínálta. e Ügy vélekedtek, hogy né­hány hónap alatt meg is birkóznak a nagy feladattal. Így történt, hiszen majdhogy mindenkire számíthattak. Jelentkeztek a termelőszö­vetkezet irodáján dolgozók is. Erre utal Kállai Miklós­áé, bérelszámoló: — Mi. a Tyereskova szo­cialista brigád tagjai festet­tük a bútorokat. Arra töre­kedtünk. hogy az eredeti színben varázsoljuk újjá va­lamennyit. Dudás András, a hatvani közös gazdaság boldogi kerü­letvezetője ehhez a témakör­höz kapcsolódva jegyzi meg: — Gépeinkkel feltöltöttük a területet, s az asztalos- munkákat is elvégeztük. Készséggel csináltuk, mert tudtuk, hogy ezzel mindany- nyiunk javát szolgáljuk. Ennek az összefogásnak OüßffiB [ 1979. október li„ vasárnap köszönhető, hogy tavaly má­jus elsején már fogadhatták az első vendégeket. Látogatókban azóta sincs hiány. A kalauzolást Deák Ferenc biztosítja: — Nyugdíjasként látom el ezt a feladatot. Hivatalosan hetente egy alkalommal, va­sárnaponként tartunk nyit­va, ám. ha valaki hétköz­nap érkezik, akkor is elkí­sérem, hiszen itt lakom a szomszédban. Érdemes bele­lapozni a vendégkönyvbe, a látottakról mindenki elis­meréssel szól... o Ne gondoljon senki vala­miféle reprezentatív múze­umra. A kis házban mind­össze két helyiség van. Az egyikben a XIX. század vé­gének, a XX. elejének házi szerszámai sorakoznak. Sze­met gyönyörködtetőek a fes­tett tányérok: a motívumok névtelen alkotóik fantázia­gazdagságáról, a szép iránti igényéről tanúskodnak. Ott a szövőszék, amelyen a ru­haneműk, az ágyneműhuza­tok készültek. Aki itt elidőz, képet alkot­hat az egykori, a gondokkal terhes hétköznapokról, s tisztelettel adózhat az em­beri leleményesség előtt, s meggyőződhet arról, hogy • vérbeli ezermesterek is tud­tak lenni dédapáink. A piciny lakószoba ha­sonlít — legalábbis méretek­ben — modern lakásaink be- tonkalickáira. Mégis mennyi minden megfért itt. Az ak­kori elkeseredettségben va­lamiféle vigaszt nyújtó val­lás témáit felidéző szentké­pek kerültek a falakra. A mutatós almáriumot szintén ide helyezték. Nemcsak az iratokat, s a kevés pénzt őrizték benne, hanem alsó polcán a kenyeret is óvták a korai száradástól és a le­gyektől. A lócától, az asz­taltól nem messzire van a díszes párnákkal megrakott ágy, bizony ezt sem korunk kissé túltáplált embereihez szabták. Festése, díszítése azonban nem mindennapi ízlésre, s a megrendelő igé­nyességére vall. A komód felett fotográfia: meglepődve vesszük észre, hogy nem­csak a menyasszony öltözött népviseletbe, hanem az ifjú vőlegény kalapját is gonddal hímzett szalag ékesíti. Bal- rább a próbabábukra jutot­tak a híres, ,a színpompás boldogi öltözékek. Kilépve a temetőre látunk, oda, ahol azok pihennek, akik így éltek, örültek, szen­vedtek, vigadlak, keseregtek, alkottak egykor. A fejfák és a kőemlékek rogyadoznak, de ez a kiállí­tás azt bizonyítja, hogy déd- és ükapái emlékeznek rájuk, s büszkék a tőlük kapott hagyatékra. Egy dolog mégis megle­pett. Ütbaigazító, magyarázó feliratot sehol sem találtunk. 'Megtudtuk, hogy segítségért hiába fordultak a szakembe­rekhez: a kérést elutasítot­ták, mondván, hogy ez csak táj ház. Aligha érthető álláspont, mert minősítés ide vagy oda — ezzel a vendégek nem törődnek — a látogató csak ismereteket óhajt szerezni, s el akarna igazodni. Erre azonban nincs lehetőség. Ügy véljük, ezt az adósságot sürgősen törleszteni kell. An­nál is inkább, mert a hely­beliek egyébb terveket is valóra váltanak majd. — A ház környékén —te­rület van — szabadtéri be­mutatót rendezünk majd az egykori földművelés munka­eszközeiből, gépeiből. Bőví­tésre is gondolunk, de hát ehhez sok pénz kellene. Minden gond megoldódna, ha egy másik épületet meg­vehetnénk — mondja a ta­nácselnök. Dicséretes elképzelések, s úgy érezzük, hogy ezek a kívánságok is teljesülnek ott, ahol mindenki egyet akar. s ennek érdekében senki sem húzódozik az áldozat- vállalástól ... Természetesen az emberek jórészt pénzt kölcsönöznek. Itt azonban nem pénzköl­csönzésről van szó, hanem arról, hogy az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat egri Dobó téri kölcsönzőboltjában mit kölcsönzünk, mit kölcsö­nözhetünk. A kérdésre Kiss Gábornétól kértünk választ, aki tizedik éve vezeti már ezt a boltot. — Kölcsönözhető tárgya­ink, eszközeink értéke 680 ezer forint. A bolt szűkös te­rületéhez képest is elegendő árunk van, s ezekből nem­csak az egriek, de á kör­nyékbeliek is kölcsönözhet­nek. — Mik a legkeresettebbek egy-egy évszakban? — A nyár „slágere” a ki­rándulásokhoz, táborozá­sokhoz, nyaraláshoz szüksé­ges kempingfelszerelések. Jönnek a sátrakért, gumi­matracokért, kempingágya­kért. Egy 6600 forintos luxus sátorért például egy hónapra 350 forintot kérünk. Van bő­ven az ifisátrakból is, ami­nek napi húsz forint a köl­csönzési díja. A magnókat, rádiókat nagyon kevesen ké­rik ma mór. Legkapósabbak az edénye­ink, a tányérok, tálak, evő­A mezőkeresztesi epilógus Ebben az időben Miksa főherceg és Báthory Zsig- mond egyesített, körülbelül 40 ezer )ore rúgó hadsere­ge. 95 ágyúval n közeli Me­zőkeresztesnél áll. A szultán, hogy elhárítsa esetleges 1 _,ert felmentő tá­madásukat, 6 ezer harcosát 30 ágyúval küldj ellettük, de a muzulmán csapatokat megfutamítja a keresztény sereg. Az egri eseményeket rend­kívül jól és pontosan isme­rő Kjátib Cselebi szerint sokan úgy vélekedtek a szul­tán környezetében, hogy Egert el kell hagyni, hogy megütközzenek a hitetlen gyaur keresztény haddal. At­tól tartanak ugyanis, hogy ha Miksa főherceg és Bát­hory Zsigmond erdélyi feje­delem seregükkel rajtuk üt az egri völgyben, akkor az a törökök biztos vesztét je­lenti, mivel a keleti és a nyugati hosszan elnyúló dombsor közötti mély fek­vésű szűk völgyben nem le­het sikeres csatát vívni. „Ahelyett, hogy az ellenség jönne ránk. — döntöttek a pasák, — mi megyünk el­lenük!” 1596. október 26-án, 14 nappal az egri vár elbukása után Mezőkeresztes alatt fé­nyes győzelmet arat a ke­resztény hadsereg a törökök felett, megfutamítva az osz­mán csapatokat. A csata ré­szese, Ibráhim Pecsevi így ítélte meg a súlyos csata- vesztés adta szituációt: „ANNYI BIZONYOS. HOGY A MI HELYZETÜNK CSAK EGY HAJSZÁLON FÜG­GÖTT. A7. ISZt.éM sn.-p MAR ÖSSZE VOLT TÖR­VE!” A vad futásban menekülő török katonák látványán III. Mohamed kétségbeesik, hely­zete felismerése után, és már Sir Edward Bartbnt, az angol királynő követét akar­ja Miksa főherceghez kül­deni. hogy felajánlja neki a közeli napokban elfoglalt Eger várát, valamint Győrt, ellenszolgáltatásként fegy­verszünetet kérve, megment­ve saját és hadserege életét. Á pokoli zűrzavarban a fonva tartott Nyáry Pálnak s néhány fogoly társának sze­rencsésen sikerül kereket ol­daniuk. A győztes keresztény ka­tonaság azonban elköveti azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy nem üldözi, hogy meg­semmisítse az ellenséget, ha­nem mohó kapzsisággal a gazdag török táborra veti magát, s bőszült fosztogatás­eszközök. Többnyire lagzik- ra kérik ezeket. Éppen most készítettem össze egy 130-as készletet, szombaton falatoz­nak majd ezekből egy egri lagziban. Vannak persze na­gyobb terítékű lakodalmak is, ahová több százas gyüle­kezetnek kérik az edénye­ket. Igen keresett a babakocsi, a babamérleg. Ezeket a gyer­mekgondozást segítő-könnyí­tő cikkeket az év minden szakában seregestől viszik. A kocsikat, a mérlegeket hat-nyolc hónapra, sőt egy évre is kikérik. Az írógépeknek szeptem­ber, az ősz, az iskolaév kez­detén van nagy keletjük. Jönnek a gépírást tanuló diákok, s azok is, akiknek ilyenkor kezdődik gyors- és gépírótan,folyamuk. És jön­nek a főiskolások is. hogy maguk gépelhessék le szak- dolgozataikat, diplomamun­kájukat. Igen sokan vannak, akik hosszú hónapokra, sőt évekre kérik használatra gé­peinket. Kedvenc a táskaíró­gépek között a japán gyárt­mányú kis Royal. — Mi az, amit keresnek és nincs? ba kezd. A török pasák nyomban felismerik a hely­zetet, és visszafordítják meg­futamított mozlim hadinépü­ket, akik a fosztogatással el­foglalt keresztény katona­ságra vetik magukat, szét­verve, megsemmisítve a né­pes és jól felszerelt hadat. A török hadvezetés kiváló helyzetfelismerésével sike­resen fordította meg a már elveszett hadiszerencsét. A töi'ökök az EGítínek ne­vezett MEZOKERESZTESl csata diadala utón visszatér­nek Egerbe. Kellő létszám­mal feltölti a szultán a vár török őrségét, majd pedig 1596. Dovember 6-án, 24 nap­pal a vár elfoglalása után, hazaindul birodalma szék­városába. Konstantinápolyba. A szétvert és rendkívül súlyos vér- és hadianyag­veszteséget szenvedett ke­resztény sereg nem is gon­dolhat arra, hogy rajta üs­sön az Egerben tartózkodó törökökön, hanem szép o" ■ rndfbe'n elvonultak az élet­ben maradt katonák. Eger tragikus elbukásának végső epilógusaként az ural­kodó jelentéstételre utasítja Nyáry Pált. A volt egri fő­kapitány a gondjaira bízott vár elvesztéséért minden fe­lelősséget a vallon katonák­ra hárít, s ezzel — nem ke­vésbé tekintélyes udvari sze­mélyek pártfogó támogatása segítségével — sikerül elke­rülnie, hogy haditörvényszék előtt feleljen az eseménye- ké”t. Eger vára 1596. évi őszi elvesztésével új korszak nyí­lik nem csupán a vár és a város, de messze országré­szek történetében is. A TÖ­RÖK HÓDOLTSÁG 91 NE­HÉZ ÉS SÖTÉT ESZTEN­DEJE. .. Szomorú tanulságok Mindenképpen érdemes elgondolkodni az egri vár bukása tragikus körülmé­nyein. Az bizonyos, hogy a vár — tüzérek kivételivel — ncm szenvedett hiányt kato­nában, hiszen 3400 fegyve­resnél több szóba se jöhetett, és mindenképpen elegendő volt a védelemre. Bizonyos és elvitathatatlan, hogy a várvédők a külső vár eles- téig igen derekasan hacoltak és védelmezték az esküjük­kel gondjaikra bízott várat. A tragédia egyik legsúlyo­sabb forrását a PÁNIK je­lentette, amely a magyar— török háborúk korszakában a legtöbb várostromnál az ellenség sikeres szövetsége­sének bizonyult! A baj másik, súlyosan lat­ba eső srvökere Nnáry Pál főkapitány személyében, il­— A kultúrcikkek úgyszól­ván hiányzanak a bolt kész­letéből. Nincs például fekete­fehér vagy színes tévé, ehhez nem vagyunk felkészültek. Csakis egy nagyobb területű, szakosított kölcsönzőbolt se­gíthetne a helyzeten. Kere­sik péidiul a kertbarátok a rotációs kapát, a fűnyíró gépeket, de nem tarthatunk. Ugyancsak nincsenek bar- kácsgépeink, — készleteink. Parkettacsiszoló gépért is többen érdeklődtek már. — Találkozott-e már fur­csa, különleges kérésekkel? — Valaki például ágytálat akart kölcsönözni. Most nem­rég pedig egy jólöltözött, fiatalember karórát akart kölcsönbe kérni. A bolt kicsinysége, szűkös­sége ellenére is nagy forgal­mat bonyolít. Nyári hóna­pokban a kölcsönzési díjak értéke meghaladja az 50 ezer forintot, míg az évi pénzfor­galom 360—370 ezer forint körül mozog. — Jó üzlet hát a kölcsön­zés? Kiss Gáborné a fejét ráz­za: — Nem üzletről van itt szó. A kölcsönzés — szolgál­tatás. ' (-J) leivé magatartásában kere­sendő. Nem tartotta irgalmat nem ismerő vasszigorral kéz­ben az utolsó hetekben és napokban ö szeállt sok nem­zetiségű várőrsége embereit. Mint az eseménye A kitű­nik, bizonytalankodó, hatá­rozatlan, sőt sokszor hanyag módra viselte tisztét. Öt csakugyan elkapta a pánik és a felelem a külső várbeli lőporrobbanás nyomán, mint az asszonyokat és gyermeke­ket, s velük együtt futott eí a helyszínről, prédául dobva a vár egyik felét a töröknek. Borzalmas még rágondolni is, hogy egy ostromolt vár parancsnoka éjiéi elbujkal, hogy rá ne találjanak! Semmiképpen sem volt törvényszerű Eger vár bu­kása, még a nagy létszámú török sereg ellenére sem! Tény. hony merőben más­ként alakult volna a vár s az egész országrész sorsa, története, ha a mezőkeresz­tesi csatában győzelmet ara­tott katonák kellően fegyel­mezettek lettek volna, és az ütközet első ütemében meg­vert ellenségre megsemmisítő döntő csapást mértek volna, ahelyett, hogy fosztogatni kezdték a hátrahagyott török tábor sátrait, málháit. Miksa főherceg s Báthory Zsigmond hadserege részére nem je­lentett volna leküzdhetetlen problémát a már megvert és megfutamított szultáni had teljes megsemmisítésé, melynek természetszerű kö­vetkezménye lett volna az egri vár felszabadítása. Csakis akkor tudjuk ké'- löen és helyesen értékelni Dobó István és tisztikara pa­rancsnoki teljesítményét, ha feltétlen vasfegyelmet és maradéktalan katonai oda­adást megkövetelő magatar­tásukat az erélytelen, hatá­rozatlan, sőt pánikba esett Ny’rv Pói'al vetjük öocvie Nem jár helyes úton az, aki magyar múltunk mulasz­tásait, vétkeit, ha úgy tet­szik, „bűneit” diplomatikus hallgatással leplezi, semmit­mondó általánosságokkal el­üti, mert az is szerves része történelmünknek. Mohács, Nagymajtény és . Világos csakúgy a magyar nép his­tóriáját jelenti, mint Eaér vár veszte. S éppen Eger bu­kása körülményeinek tükré­ben kell még mélyebbén meghajtani elismerésünk zászlaját Dobó, tisztikara ér. maroknyi vitéz legénysége előtt! (Vége) Sugár István Csatornáznak Gyöngyösön Kicsit kellemetlen megle­petés éri azokat a járműve­zetőket, akik mostanában Gyöngyösön a Fő térről a megszokott útvonalon akar­nak tovább haladni a to­ronyház irányába. Ugyanis a porcelánboltnál lezárták az utat, mert hozzákezdtek a Rózsa utca szennyvizcsatór- nájának megépítéséhez. A Városgondozási Üzem végzi a munkát, amelyet ok­tóber 8-án kezdtek még és előreláthatóan a következő hónap végén fejeznek be, amikorra már az úttest hely­reállítása is megtörténik majd. összesen több mint 150 méter hosszan, mintegy két­méteres mélységben helye­zik el a szennyvízelvezető csatornát és a már kiépített főágazatba a 2-es kórház előtt csatlakoztatják. A mun­ka időtartama attól is függ, hogy milyen készséget mu­tatnak az utcában levő há­zak tulajdonosai a bekötés elkészíttetésére. Csak ennek a rövid út­szakasznak a munkálatai mintegy 300 ezer forintba kerülnek összesen. Pécsi István Mit kölcsönzünk? _______ ÜTürüic le ezen Eger líirp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents