Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

Művészet vagy tudomány? Csak a jó munkának legyen TfecstTTete ÉVEK ÖTA TART a vita a vezetés elméletével és gyakorlatával foglalkozó tu­dósok körében: a vezetői te­vékenység napjainkban tu­domány. vagy művészet? Akadnak, akik az előbbire, akadnak, akik az utóbbira adják „voksukat”, de nem hiányoznak a „középutasok” sem, akik tudománynak és egyben művészetnek is te­kintik a vezetés folyamatát. Anélkül, hogy megpróbál­nánk e vita eldöntéséhez hozzájárulni, megállapítható, hogy napjainkban mind a szocialista, mind a kapita­lista országokban kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a vezetésnek. Nem véletlenül. Hiszen a mindinkább élese­dő gazdasági versenyben egyre talpraesettebb, egyre ügyesebb vezetőkre van és lesz szükség, akik biztos kéz­zel képesek kormányozni a rájuk bízott gazdasági egy­ség „hajóját”. Az is köztu­dott, hogy a gazdaságban, a gazdálkodásban egyre bonyo­lultabb folyamaitok játszód­nak le, és ezeknek a folya­matoknak az áttekintése, ér­tékelése egyre nagyobb szakképzettséget, rendkívül alapos ismereteket és igen nagy körültekintést igényel. Egy-másfél évtizeddel ez­előtt megyénkben is akad­tak még olyan termelőszö­vetkezeti elnökök, akik „zsebből” irányították a ter­melést, a gazdálkodáshoz, a vezetéshez szükséges összes adat elfért egy kis noteszben, amely a zsebben lapult. És azt is hozzátehetjük, hogy az említett elnökök jelentős ré­sze nem is vezette rosszul a gondjaira bízott gazdaságot. Viszont ma már aligha akad olyan szövetkezeti elnök, aki ne fordítana naponta néhány órát a rendeletek, jogszabá­lyok, különféle gazdasági elemzések tanulmányozására. E kis példa is csupán je­lezni akarja, hogy tíz-tizenöt esztendő alatt mennyit vál­toztak a követelmények, mennyiben korszerűbb, tudo­mányosabb lett a gazdálko­dás, és ma már-bizony egy vezetőnek korántsem elég, ha csupán az üzemen belüli dolgokkal van tisztában. Is­mernie kell a környező or­szágok eredményeit, a világ­piacon lejátszódó eseménye­ket, a következő évek várha­tó gazdasági mozgásait. És még számtalan olyan ténye­zőt, amelyek ismerete alap­vetően befolyásolhatja a gazdálkodás eredményeit, — jó, vagy rossz irányban. Hi­szen csupán egyetlen példát említve — nem érdemes most tojástermelésre berendez­kedni, amikor sem belföldön, sem külföldön nem lehet gazdaságosan értékesíteni. A VEZETŐI KÖVETEL­MÉNYEK természetesen nem csupán a mezőgazdaságban dolgozó irányítóknál emel­kedtek, hanem hasonlókép­pen az ipari üzemekben, de nem túlzás kijelenteni, hogy az élet minden területén. És természetesen nem csupán szakmai vonatkozásban. Hi­szen ma a jó vezetőnek nem Műszaki hetek Gazdag program a jövő héten Most, a Heves megyei mű­szaki hetek félidejében ke­rül sor talán a legjelentő­sebb eseményekre a rendez­vénysorozat keretében. A Közgazdasági Társaság He­ves megyei Szervezete a MTESZ Heves megyei Szer­vezetével közösen például dr. Csikós Nagy Bélát, az Országos Anyag- és Árhiva- ,al államtitkárát várja elő­adóként hétfőn, a Technika Házában arra a tanácsko­zásra, amin árpolitikánk időszerű kérdéseiről lesz szó. Másnap ugyancsak a Tech­nika Házában kezdődik meg a dohánytermesztők és ciga­rettagyártók országos talál­kozója. Az ankéton a do­hánnyal szemben támasztott minőségi követelményeket vitatják meg és az előadó, dr. Domán László, az Egri Dohánygyár igazgatója, a feldolgozás kérdéseiről is szól majd. A hét végén Egerben kerül sor ugyan­csak az Országos Erdészeti Egyesület egri csoportjának rendezvényére. A téma: a műszaki fejlesztés aktuális kérdései. Gyöngyösön október 16-án a nehézipar fejlesztésének fő irányvonalairól tart előadást dr. Juhász Ádárn, a Nehéz­ipari Minisztérium államtit­kára. Egy nappal korábban 20 éves jubileuma jegyében ,artja rendezvényeit a Gép­pari és a Híradástechnikai Tudományos Egyesület gyöngyösi szervezete. Elő­adások hangzanak el az elektronikai ipar hazai hely­zetéről, a legfrissebb elektro­nikai és tranzisztorkutatá­sokról. Külön beszámoló is­merteti az ipari robotok gyártásának eddigi tapaszta­latait az Egyesült Izzó Fél­vezető- és Gépgyárában, de értékelik a különböző tanul­mányutak, berendezések al­kalmazásánál szerzett értékes tapasztalatokat is. A GTE gondol a kisgyermekekre is, akiknek külön előadásokat, filmvetítéseket tartanak az elkövetkező napokban Az apci Qualitál Könnyű­fémöntődében az alumíni­umhulladékok feldolgozásá­ról lesz kedden szó és az előadó külön értékeli a kü­lönböző alumíniumötvözetek gyártásának műszaki és gaz­dasági kérdéseit. Sírokban a fiatal műszaki értelmiség szerepéről vitatkoznak a fia­talok a Mátravidéki Fém­művek rendezvényén októ­ber 18-án. Visontán kedden nagysza­bású előadássorozat kezdő­dik, amin a KGST-országok villamoshálózatának távlati fejlesztésétől kezdve az erőművi füstgázok kéntele- nítésén keresztül a hulla­dékhő hasznosításának le­hetőségéig számtalan témát elemeznek a résztvevők. csupán a termelés, a gazdál­kodás kérdéseivel kell tisztá­ban lennie, nemcsak a világ- tendenciákat kell ismernie, hanem vezetői, szervezői eré­nyekkel is bírnia kell, de talán, ami a legfontosabb: politikai vezetőnek kell len­nie. Érthető is ez, hiszen akármilyen jól felkészült szakember valaki, akármi­lyen jó elképzelései is van­nak — a kollektíva aktív támogatása nélkül semmit sem tud valóra váltani. A politikai vezető viszont isme­ri és jól hasznosítja a moz­galmi módszereket, érti az emberek nyelvét, tud moz­gósítani a célkitűzések meg­valósítására. Megyénk üze­meiből is számtalan példát lehet felhozni, hogy ahol az első számú vezető nagy fi­gyelmet fordít az üzemi de­mokrácia fórumrendszerei­nek aktív működtetésére, ott nem maradnak el a gazdasá­gi eredmények sem. A pártszervek, pártszerve­zetek megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a vezetők kiválasztására, a vezetés színvonalának állandó eme­lésére, a vezetői munkastílus és módszerek tökéletesítésé­re. Manapság különösen in­dokolt ez. Népgzadaságunk gondjainak felszámolásához az szükséges, hogy a maga posztján mindenki jobban, hatékonyabban dolgozzék. A követelmények egyre növe­kednek, a gazdasági szabá­lyozás szigorúbb közgazdasá­gi követelményeket teremt, és ilyen helyzetben kell a vezetőknek jobb és jobb eredményeket elérniük. A KOLLEKTÍVÁK MUN­KÁJÁT, szerepét természe­tesen senki sem becsüli le, hiszen egy gazdasági üzem eredményes munkája nem a felső és középvezetők tevé­kenységére szűkül le. Az azonban tény, hogy egy helytelen vezetői döntés az egész kollektíva munkáját eredménytelenné teheti. Ezért fontos, hogy a vezetők érez­zék . felelősségüket, javítsák munkájuk színvonalát és az egyre bonyolultabbá váló feladatok között is otthon érezzék magukat. És az is nyilvánvaló, hogy a jól dol­gozó, munkájukat kitűnően értő vezetőket még inkább meg kell becsülnünk, hiszen mindannyiunk javára dol­goznak. Kaposi Levente •«Sikerre csak akkor számíthatunk, ka mindenütt magasabbra teszik a mércét... Beszélgetés Kócza Imrével, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatójával A munkaerő-gazdálkodás időszerű feladatairól rende­zett megyei gazdaságpolitikai aktíva — lapunk 1979. októ­ber 9-i számában részlete­sen beszámoltunk róla — referátuma fölötti vita egyik legtöbb gondolatot ébresztő résztvevője Kócza Imre, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója volt. A té­mával kapcsolatos eredmé­nyekről. gondokról, az ellent­mondásokról, valamint a legfontosabb tennivalókról mi is véleményt cseréltünk a vezérigazgatóval. — Az egri Finomszerel­vénygyár évről évre keve­sebb létszámmal termel töb­bet, dolgozik és gazdálkodik, egyre eredményesebben. Ho­gyan sikerül, miként csinál­ják? — Való igaz, hogy példá­ul a IV. ötéves tervidőszak alatt a korábbinál 400 dolgo­zóval kevesebbel, több mint 50 százalékkal növeltük ter­melésünket és körülbelül ma is annyian vagyunk, mint 1975-ben, termelésünk vi­szont mintegy 40 százalékkal magasabb az öt évvel ez­előttinél. — Ezek szerint a vállalat mai kollektívája többet dol­gozik, mint a korábbi? — Én inkább azt monda­nám, hogy másképpen. S hogy konkrétan mire gondo­lok? Hát például arra, hogy az elmúlt években felülvizs­gáltuk és korszerűsítettük a vállalat szervezeti felépíté­sét. Gépesítettük az ügyvi­telt, felfrissítettük, megerő­sítettük a műszaki gárdán­kat, saját célgépgyártó üze­met hoztunk létre, rendsze­res ' veszteségvizsgálatokat végzünk, ma már igen jól képzett szakemberek irányít­ják az üzem- és a munka- szervezési feladatokat. A ko­rábbinál 7,3 százalékkal dol­goznak ma többen teljesít­ménybérben, 2,4 százalék­kal csökkentettük a nem fi­zikai dolgozók állomá­nyát és 6,2 százalékkal növeltük a produktív fi­zikai dolgozókét, s az elmúlt három év alatt több mint 680 ezer normaórát takarítottunk meg. Oj prémiumrendszere­ket dolgoztunk ki az éssze­rű létszámmegtakarítások ösztönzésére, széles körben bontakoztattuk ki vállala­tunknál a Dolgozz Hibátla­nul ' munkarendszert is. Sok­ra vállalkoztunk, sokat vál­toztattunk tehát, és bár egyik üj lakótelep épül Gyöngyösön Tavaly kezdett hozzá a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Gyöngyösön, a Vörös Hadsereg úton, a lebontott régi házak helyén egy új lakótelep építéséhez. Ez év végéig 124 lakást adnak át az építők, további 248 lakás átadására 1981-ig kerül sor. Képünkön: Hajdú György komplex brigádja és Majzik Sándor festőbrigádja az év végén átadásra kerülő V—1-es-épületen szorgoskodik. (Fotó: Szabó Sándor) sem volt könnyű, egyszerű, de hogy megérte, azt min­dennél jobban bizonyítják eredményeink. — A vállalat munkáját évek óta a legjobbak között tartják számon megyénkben. Említett felszólalásában mégis azt mondta, hogy a hatékonyabb termelést szol­gáló célkitűzéseiknek csak egy részét valósították meg, illetve adottságaik, lehetősé­geik alapján még előbbre járhatnának. — Sokkal előbbre, hiszen igen jól képzett munkáskol­lektívánk, erős törzsgárdánk van. Hogy mégsem ott tar­tunk, ahol szeretnénk, annak elsősorban az az oka, hogy bár vezetőink többsége — minden szintű és rangú ve­zetőre gondolok — igen fo­gékony az új, a korszerűbb iránt, érti, szereti munkáját, összességében azonban még­sem vagyunk elégedettek az irányítási munka színvona­lával. Sajnos, még ma sem tudunk mindig gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni a gyakran változó gazdasági körülményekhez, sokszor akadozik a munka folyama­tossága, ütemtelen a terme­lés. Vezetőink egy része ma is alacsony követelményeket szab, s ami még ennél is na­gyobb .baj, hogy nem meg­felelő rendszerességgel és kritikával kérik számon az elvégzett munka mennyisé­gét és minőségét. Elfogadják a középszerű teljesítéseket, a bérezéssel, a jutalmazások­kal nem megfelelően ösztö­nöznek az értékesebb, a jobb munkára. Egyebek mellett ezért is döntöttünk úgy, hogy ezen a szemléleten a lehető legrövidebb időn belül vál­toztatunk, az igényesebb ve. zetést, a vezetői példamuta­tást munkaköri kötelesség­ként kérjük számon, és aki nem alkalmas vezetőnek, annak más munkakört ke­resünk. Tudomásul kell ven­nünk ugyanis, hogy a veze­tés, a vezetők felelőssége meghatározó' tényezővé vált a termelésben és a munka­erő-gazdálkodásban is. A tervszerű, a folyamatos, a jó munka ma már elképzel­hetetlen tehetséges, szakmai­lag és politikailag jól kép­zett vezetők nélkül. Minden­képpen növelni kell tehát az irányítás színvonalát, a ve­zetés felelősségét. Enélkül ugyanis hiába a sok Ügyes, lelkes kétkezi munkás, és mit sem érnek a legmoder­nebb gépek sem. — Mindezekre aligha csak az egri Finomszerelvénygyár- ban van, vagy lesz mielőbb szükség. — Véleményem szerint ha­tékony, magas színvonalú ve­zetés nélkül egyetlen üzem, vállalat sem tud megfelelni az egyre növekvő követelmé­nyeknek. — És ha mégsem minde­nütt így gondolkodnak, s fő­leg nem így cselekednek majd? — Akkor egy lépéssel sem jutunk előre. Sikerre a mun­kaerő-gazdálkodásban is csak akkor számíthatunk, ’ ha mindenütt magasabbra te­szik a mércét, ha csak a jó munkának lesz becsülete. Különben veszik a kalapju­kat az emberek és oda men­nek. ahol fele annyi munká­val is többet. kereshetnek. És ez nemcsak anyagi, ha­nem morális veszteséggel is jár majd. Ugyanis azokat a becsületes dolgozókat sért­jük meg legjobban, akik nemcsak munkájukat, hiva­tásukat, hanem üzemüket is szeretik, s ragaszkodnak hozzá. A vezetőknek , ezért mindenütt és mindenkor a társadalom, a népgazdaság, a vállalat igényei alapján kell, a feladatokat meghatá­rozniuk, elvégzését számon- kérniük és értékelniük. A sorból senki sem lóghat ki! Adjuk vissza anyagi, erköl­csi, társadalmi rangját a pél­damutató, jó munkának, s vegyük el azoktól, akik lóg­nak, rosszul, hanyagul dol­goznak. — Ehhez azonban az üze­mek ereje és akarata egye­dül nem biztos, hogy elég lesz majd. — Nagyon is kevés! Ép­pen ezért mielőbb szükség lenne a jelenlegi bérkategó­riák központi korszerűsíté­sére, a bértömeg-gazdálkodás további bővítésére. A jól dolgozó vállalatok részesül­jenek nagyobb arányban a különböző társadalmi jutta­tásokból, a jelenlegi bérpre­ferenciák és elvonások is gyakran okoznak zavart a vállalati munkában. Végül éppen ideje lenne a munka- vállalással kapcsolatos jogo­kat és kötelességeket is mó­dosítani, egyszerűsíteni. — Ez utóbbival kapcsolat­ban mire gondol? — Az esetek többségében ma nem a felmondás, de még egy áthelyezés is rázós ügynek számít. A szinte megszámlálhatatlan egyezte­tés, a különböző fórumok „megnyerése”, aztán a se­gélykérő telefonálgatásak szinte lebeszélik a vezetők^ a szigorúbb szankciókról, a keményebb büntetésekről. Pedig az elkövetkezendő időkben például az áthelye­zések, az átcsoportosítások nélkül aligha lehet majd ész­szerűen gazdálkodni a mun­kaerővel. És azt is őszintén el kell mondani, hogy egy- egy átszervezés során nem­csak azok kerülhetnek új munkakörökbe, akikkel baj volt, hanem azok is, akik kifogástalanul dolgoztak, de ezután más területen lesz rájuk szükség. — A gazdaságpolitikai an­kéton is elhangzott, hogy az idén is tovább nőtt az úgy­nevezett tört és az egész napos távollétek száma. Va­jon mi lehet ennek az oka? — Csak részben a lógás, a fegyelmezetlenség. Sajnos nálunk is az a helyzet, hogy a különböző városi, járási, megyei szervektől, intézmé­nyektől egyre több olyan levél érkezik hozzánk, amelyben munkából kérik el a dolgozókat. Igen tetemes idő esik ki ezzel is a terme­lésből.’ — Még a vezetők között is vita van arról, hogy q.z át­csoportosításokat, vagy az áthelyezéseket az irodákban, vagyis felül, vagy az üze­mekben, vagyis alul kell-e elkezdeni? — Szerintem ennek nincs általánosítható receptje, ott kell csökkenteni, vagy nö­velni a létszámot, ahol szük­ség van rá, ahol tartalékaink vannak. Gyorsan hozzáte­szem azonban, hogy az em­berek „mozgatása”, vagyis az átszervezés, áthelyezés ko­rántsem csak gazdasági, ha­rtem igen nagy felelősséggel járó politikai munka is. Em­berekről, sorsokról van szó, ezért jól megfontolva, nagy körültekintéssel kell az ilyen döntéseket előkészíteni, meghozni és végrehajtani. — A sok-sok tennivaló közül ön mit tart legfonto­sabbnak, hogy megyénkben is mielőbb javuljon a mun­kaidő ésszerű és hatékony kihasználása. — A követelmények egy­séges emelését, valamint hogy a kifizetett jövedelmek az utolsó fillérig függjenek az elvégzett munka értéké­től. Koós József tömkíis 1979. október 14., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents