Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-13 / 240. szám

Ä hulladék nem szemét A büntetés: félmillió forint Ib'hivatal kontra Fémművek, avagy a drága szerződések © Ügy tűnik, hogy a jelen­legi kalkulációs előírások már-már a közgazdasági tar­talom rovására mennek, hi­szen ekképpen senki sem jár igazán jól. A helyes meg­oldás nyilvánvalóan az len­ne, ha a kifogástalan minő­ségű termékek esetében megközelítőleg ugyanakkora árat lehetne érvényesíteni, függetlenül attól, hogy mi­lyen a felhasznált nyers­anyag minősége. Esetleg, bizonyos árengedménnyel az árakban is kifejezésre lehet­ne juttatni azt, hogy a hul- ladékanyag-felhasználás mi­nőségi kockázata azért vala­mivel nagyobb, mint amivel a primer nyersanyagból ké­szült termékeknél kell szá­molni. Ez magyarul azt je­lenti. hogy a hulladékanya­gok hasznosításában nagyobb nyereséghányadot kellene engedélyezni, mint az elsőd­leges nyersanyagok feldol­gozásánál. Jó hír ebből a szempontból, hogy az Árhi-. vatal elnökének egyik nem­régiben megjelent rendelke­zése szerint 1980-tól mód is nyílik ennek a magasabb nyereséghányadnak az érvé­nyesítésére. a tisztességtelen haszon vádjától való féle­lem nélkül. Ez számottevő előrelépés lesz a vállalati érdekeltség fokozásában és az áttekint­hetőség szempontjából is előnyösebbnek tűnik, mint az a — 'sokak által vallott. — elképzelés, hogy a hulladék­hasznosítással foglalkozó vál­lalatokat különböző adóked­vezményekben, mentessé­gekben kellene részesíteni. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy a hulladék- anyag-feldolgozással foglal­kozó vállalatok érdekeltségi rendszere minden tekintet­ben megfelelő. Itt arra a tendenciára kell mindenekelőtt rámutatni, hogy a hulladékgyűjtés — az elnevezéssel szemben — egy­re kevésbé egyszerű felvá­sárló tevékenység. Az ipari . felhasználók mindinkább megkövetelik a begyűjtő vál­lalatoktól, hogy ázok megfe­lelően előkészített, szétválo­gatott, tisztított stb. hulla­dékanyagot kínáljanak a to- vábbfeldolgozóknak. Az ipari előkészítés költségei pedig egyre emelkednek. Idetartozik az a kérdés is, hogy a begyűjtők tevékeny­ségét a jelenlegi szabályozás belkereskedelmi tevékeny­ségként értelmezi — ennek megfelelően a MÉH-vállala- tok jövedelmezőségét keres­kedelmi adóval csökkentik, ami az átlagosnál jóval na­gyobb elvonást jelent. Jó üzlet lehetne A közgazdasági ösztönzők­ben érvényesülő korlátok felszámolásával talán ideha­za is eljutunk végre-valahá- ra ahhoz a felismeréshez, amire a nemzetközi tapasz­talatok már régóta figyel­meztetnek: a hulladék-hasz­nosítás jó üzlet, sok lehető­ség rejlik benne. Néhány példa: Chicagóban még 1970-ben is tonnánként 60 dollárt köl­töttek arra. hogy a különbö­ző üzemekben víztisztításkor keletkező iszapot elszállítsák és azt a város különböző pontjain feltöltésre haszno­sítsák^ Most kiadás helyett bevételt hoz az a megoldás, hogy az iszap számottevő ré­szét megszárítják, hajón Flo­ridába szállítják, ahol a cit- rustermesztőknek adják el jó pénzért. Közelebbi példa az a düs­seldorfi szemétégető, amely 700 ezer embert szolgál ki és a feldolgozott • hulladék minden tonnája után jelen­tős haszonhoz jut. Egyrészt, a szemétégetőt használó ipartelepek tonnánként meg­határozott díjat fizetnek a hulladék után. Másrészt, az égetés, folyamatában kelet­kező gőzt eladják más vá- i iatá létesítményeknek táv­fűtés. céljára. A kazánokból visszanyert ócskavasat napi áron eladják, de még a ha­mut is hasznosítják, mert ezt salaktéglák készítésére alkal­mas anyagként bocsátják áruba. Idehaza a hulladékhaszno­sításban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználását szorgalmazza többek között a Minisztertanács elé vitt már említett fejlesztési kon­cepció. Jelenleg az' ország­ban mintegy 5 millió tonna szilárd hulladék keletkezik. A termelési hulladékok évente 4, a fogyasztói hulla­dékok, mennyisége évente majdnem 7 százalékkal nő. Az említett 5 millió tonná­ból jelenleg évente mintegy 2,1 millió tonna összegyűj­tése megoldott. A Minisztertanács elé ter­jesztett koncepció értelmében 1981. és 1985. között mint­egy 4 és fél milliárd forin­tot kellene költeni a hulla­dékbegyűjtő, -előkészítő és -feldolgozó kapacitások fej­lesztésére. Ennek nyomán a visszagyűjtési arány a jelen­legi 52 százalékról 60 száza­lékra növekedne, s a má­sodnyersanyagok aránya áz ipar anyagfelhasználásában 1,7 százalékról 2,7 százalék­ra emelkedne. „Szemétadó” Végül érdemes szót ejteni egy további eszközről, amellyel radikálisan fokozni lehetne áz egész társadalom érdekeltségét abban, hogy kevesebbet szemeteljen, és jobban figyeljen oda, mit érdemes újrahasznosítani. Ha a termékárakban a termelői ráfordítások mellett figye­lembe vennék azokat a kör­nyezetkárosító hatásokat, amelyek a javak termelése és fogyasztása során kelet­keznek. s amelyekért egyéb­ként a társadalom egésze előbb-utóbb fizetni kénysze­rül, előbbre lehetne lépni. Vegyünk egy igen triviá­lis példát. Az Egyesült Ál­lamokban 1971-ben Oregon ■államban látott napvilágot az a törvény, amely egész egyszerűen megtiltotta az állam területén az üdítő ita­lok és a sör úgynevezett el­dobható csomagolásban való forgalomba hozatalát. A pa­pír- és konzervdobozok e radikális kitiltásának az volt az előzménye, hogy ezek a csomagolási módok a hatva­nas években viharos gyor­sasággal elterjedtek és szinte teljesen kiszorították a hagyományos üvegbetétes módszert. Látszatra ugyanis minden az eldobható meg­oldás mellett szólt: olcsóbb is volt az üvegnél, s aj fo­gyasztónak sem okozott fá­radságot, nem kellett az iivegvísszaváltással bajlód­nia. Csakhogy hamarosan qdáig fajult a helyzet,' hogy az utakat", köztereket szinte elborították ezek a csoma­golóanyagok. Ekkor a környe­zetvédelemmel foglalkozó közgazdászok felhívták a fi­gyelmet a következő egysze­rű tényre: ha az eldobható csomagolási módszerbe be­számítjuk azokat a költsége­ket, amelyeket az adófizető állampőlgárok zsebe terhére a közigazgatási hivatalok ar­ra fordítanak, hogy össze­szedjék, majd elfuvarozzák ezt a szeméthegyet, akkor az üv6gbetétes módszer végül is olcsóbb. A társadalom szá­mára ugyanis megtakarítást jelent mind az energia- és anyagfelhasználás szempont­jából, mind pedig a kör­nyezetvédelmi kiadások te­kintetében. Azt az elvet, hogy az ár- és költségviszonyokban érzé­keltetni kellene azokat a kü­lönbségeket, amelyeket az egyes anyagok, technológiák felhasználása okóz a környe­zetvédelem költségeiben, több ország kezdi már átül­tetni anyaggazdálkodási gya­korlatába. Ilyen elgondolás például, hogy az úgynevezett megsemmisítési költséget (másképpen a szeméttől való megszabadulás költségeit) be kell építeni az új termékek árába — akár úgynevezett szemétadó formájában. Az NSZK-bán például a használt motorolaj begyűj­tését és -továbbfelhasználását, ösztönzik így. A friss olaj szállítói kötelesek csekély összegű adót fizetni az olaj minden litere után. Ez az összeg egy elkülönített alap­ba kerül, s az állam ebből gazdálkodva köt szerződést különböző cégekkel arra. hogy egy-egy területről gyűjtsék be és dolgozzák új­ra fel a használt olajat. Forgács T. Katalin Erre még nem volt példa. Azóta persze már nem egye­düli eset, ami itt történt, de elsőnek szerepelni ilyen .ügyben nem éppen kellemes dolog. Viszont annál inkább tanulságos. Mint korábban hírül adtuk, gazdasági bírsá­got szabtak ki a Mátravidé- ki Fémművekre, mert nem vállalt kötelezettséget ütemes, havonkénti szállításra, ugyanakkor ennek elleneben árengedményt sem tett, pe­dig erre rendelkezés kötele­zi. A vád: jogtalan haszon- szerzés. A büntetés: félmillió forint. Szállítási fegyelem, forintban kifejezve Az Országos Anyag- és Árhivatal 1977 decemberé­ben rendelkezést adott ki az ütemes szállítással kapcsola­tos árkalkulációkról. Az árak kialakításánál ugyanis a szállítás pontosságára, is tekintettel kell lenni. Ha külön kikötés nincs, minden hónapban, rendszeresen, ugyanazt a mennyiséget kell szállítani a megrendelt ter­mékből a termelő vállalat­nak. Ha ezt nem teszi, csak mondjuk negyedévi határidő­ket tud felajánlani, úgy ár­engedményre köteles. Ha vi­szont egy hónapon belül többször is szállít, felárat számolhat el. Ennyi elég is a rendelet- ismertetésből. Világos, nogy ezzel a szabályozással a szerződéses fegyelmet igye­keznek erősíteni, anyagilag is érdekeltté téve a válla­latokat a megbízható gazdál­kodói kapcsolatok kialakítá­sában. Sokszor leírtuk már: nincs szerződéses fegyelem. Ráadásul mulasztásaikkal egymást mentegetik a válla­latok, mondván, hogy a vá­daskodások csak rontanának a helyzeten. így aztán felül­ről, kívülről jött a beavatko­zás, mint az történt a Fém­művek esetében is. A söriparban átfogó vizs- gálatot végzett az árhivatal. A szállítási szerződéseket böngészve bukkantak a Mát- ravidéki Fémművek nevére; a Kőbányai Sörgyár meg­rendelésein látták, hogy a sörösüvegeket záró korona­dugókat havonta meghatáro­zott ütemben kérte a gyár, a visszaigazolásokban vi­szont csak negyedévi ha­táridők szerepelnek. Vagyis az év első két negyedében: január 1—április 7, illetve április 1—július 7. A már említett árhivatali rendelke­zés 1978. januártól érvényes, így aztán a szerződésben ilyen határ idő-vállalás mellé már árengedményt is cda kell írni,' Ez bizony a sör­gyár és a Fémművek szállí­tási megállapodásában nem szerepelt. A revizorok így aztán ter­mészetesen hamarosan meg­jelentek Sírokban, Füzes­abonyban is. Nem vállalták, de teljesítették... Az első és a második ne­gyedév szállításairól szóló adatok bizonysága szerint a havonkénti ütemes szállítás­sal nem vglt különösebb táj. Néhány tételnél mutatkozott ugyan lemaradás, de a nagy tömeghez képest valóban je­lentéktelen mennyiség. Nem is lehetett másként, riiszen a szállításra kényszeríti a. gyá­rat g felgyülemlő tengernyi koronadugó: több .millió ké­szül naponta Ez volt a Fém­művek védekezésének leg­fontosabb pontja is: „Nem vállaltuk ugyán, de teljesí­tettük a havonkénti ütemes szállítást, így nem okoztunk kárt, s nem jutottunk jog­talan haszonhoz sem.” Vagyis: nem vállalták, de teljesítették. Ezért nem rek­lamált a sörgyár, bár két­ségtelen, e vállalatok között sem volt szokás a reklamá­ció... Ám ezek a tények nem befolyásolták az árhivatalt abban a szándékában, hogy megtegye bírósági indítvá­nyát. Megkérdezték ugyan a felügyelet, a KGM illetéke­seit is, ahonnan meglehető­sen sajátságos állásfoglalást kaptak válaszul. A mulasz­tás valóban megtörtént, de a rendelkezés életbe lépése óta ezt az évet még átmeneti időszaknak tekintve, bírság helyett figyelmeztetést java­soltak. Furcsa álláspont, hi­szen ha van egy érvényes rendelet, akkor azt be kelj tártani. Nincs „átme.iet”. Különösen nem 1978. január 1-e óta. Nem is hatotta meg ez a vélemény sem az árhi­vatalt, sem a bíróságot, Sőt. Enyhítő körülmények Az Egri Megyei Bíróság, mint gazdasági biróság, szep­temberben tárgyalta az Or­szágos Anyag- és Árhiv.itpl indítványát, 1 millió 4-ü) ezer forint bírság megfizettetését, mondván, hogy legalább er.y- nyit tesz ki az az összeg, amit az ütemes szál! Pást nem vállalva, a Fémművek árengedményként .Köteles lett volna elismerni. Megállapította a bíróság, hogy a negyedévre s/óló visszaigazolás ellenére a ha­vi ütemet nem jelentős el­téréssel, mégiscsak tartotta a cég. Mulasztás viszont tör­tént, s hogy kellő tanulsággal szolgáljon az ügy, enyhítve aj büntetést, félmillió forint bírságot ítélt meg. Az íté­letbe a Fémművek belenyu­godott. A gazdasági bírság a ter­melés költségeit növeli. A kollektívát ért büntetést a rendelkezések szerint követ­nie kell a házon belüli fe­lelősségre vonásnak is. A Kohó- és Gépipari Minisz­térium, a vállalat felügyele­te valószínű kezdeményezi majd ezt. De a tényeket per­sze itt is enyhítő körül­ményként veszik majd fi­gyelembe; mint Marsai Fer­dinand gazdasági igazgatótól megtudtuk, a füzesabonyi gyárban — de a vállalatnál másutt is — szigorú intéz­kedéseket hoztak a körülte­kintőbb, a feltételeket ponto­sabban tartalmazó szerződés- kötésekre. A partnerekkel már megegyeztek az esetle­ges árengedmények mérté­kében. ★ Tanulságos história ez és — bizony jellemző. A nagy vállalat hibát követ ei, rá­jöttek, nem maradhat el a felelősségre vonás. C izia- ságpolitikai céljainkkal nem éppen egyező módon védi levele tanúsága szerint a felügyelete. A büntetés jo­gos, de az már nem a bíró­ság ügye. hogy azóta példá­ul akadozik a koronadugók gyártása, mert Dunaújváros­ból nem kap lemez-alap­anyagot a Fémművek. A Du­nai Vasmű néha négyhónapi készlettel, is elárasztja .1 cé­get. aztán meg semmi. Most éppen a „semminél” tarta­nak. Igaz viszont, a dunaújvá­rosiak szerződésében szere­pel. hogy vállalják a havon­kénti ütemes szállítást... Hekeli Sándor Penge villan az éjszakában TÖBB AKCIÓ: NAGYOBB KÖZBIZTONSÁG HATVANBAN A Park Étteremben fo­gyasztotta el vacsoráját a két fiatal művész. Majd nem sokkal később fölkerekedett, hogy a konzervgyárban biz­tosított szállására jusson. Mindkettőjük/ fejében már a következő nap eseménye, el­ső önálló tárlatuk megnyitá­sa forgott. Gondolták, idő­ben lefeküsznek, hogy pihen­ten ébredjenek. A Zagyva hídján járhattak; amikor a népkerti Aranyfácán felöl, ahonnan diszkózene szólt, eléjük toppant három árny­alak. — Kérsz belőle? — villan­totta meg ujjai között a bo­rotvapengét a középtermetű; s a következő pillanatban már szó nélkül vágott, ka­szabolt. A villogó acél hom­lokán, két szeme közt se­bezte meg a grafikust. A legtagbaszakadtabb a festő­nek esett, s ütött, rúgott. Az­tán ahogyan megjelentek, úgy suttyantak tova a Vö­rös Hadsereg utcán. A ká- bultan feltápászkodó pesti vendégművészek csak gyor­san távolodó lépteiket hall­hatták. Legjobb a megelőzés — Sajnos, gyakorj 'Az ilyen e& .hasonló Elég egy szórakozóhelyen el­fogyasztott pár pohár szeszes ital, s már zúdul az ököl, villan a kés. Teremben és utcán. Leginkább a bor, a pálinka hevületében. Ez az állapot visz sok fiatalt in­goványosabb területre is: Elég egy ötletadó, s a külön­ben jó természetű ivócimbo­rák betörésbe, rablásba, ,útonállásba keverednek — mondja dr. Kocsári Péter büntetöbíró, aki Hatvan és Gyöngyös környékén számta­lan hasznos előadást tart a bűnözés megelőzése végett. — Egyébként érdekes jelen­ség. hogy némelyik szórako­zóhely melegágya a törvény­telenségeknek. Börtönből sza­badultak, rendőri- felügyelet alá helyezett egyének ütnek tanyát tilalom ellenére egy- egy asztalnál, s idővel hozzá­juk csapódnak gyanútlan if­jak, hogy egyszer csak a ‘bűn lejtőjén találják magukat. Legjobb ellenszer, legbizto­sabb megelőzés a gyakori ellenőrzés, az üzleti előírások betartása. Lőrinciben a rend­őrség körzeti megbízotti cso­portja például a következe­tes munka rpvén minimális­ra csökkentette a garázdasá­gokat, visszahúzódásra kész­tette a bűnöző típusú embe­reket, s ezáltal útját állta annak, hogy- tfetesséiei talok balhékba keveredje­nek. Persze nehéz a vendég­látóipari alkalmazottak hely­zete. Legtöbbjük nő, s okkal fél attól, hogy a megtaga­dott italért belekötnek. Nem­rég a hatvani Rózsa presszó egyik felszolgálóját fenye­gették meg, lesték ki... Bírság a helyszínen Nem ok nélkül elevenítet­tünk fel bűncselekményeket, s idéztük a büntetőbíró sza­vait. Az ismétlődő, mind rendszeresebbé váló. s na­gyon következetes megelőző, ellenőrző rendőri munka so­rán a napokban összehangolt, eredményes akciót bonyolí­tott le Hatvanban a rendőr- kapitányság önkéntes ifjú­ságvédelmi csoportja, termé­szetesen a hivatásos állo­mány közreműködésével. A két csoport tevékenysége az éjszakába nyúlt, a rendőrök és önkéntesek éltek a szá- . monkérés. a helyszíni bírsá­golás lehetőségével. S raz­ziájuk két igen exponált hely, a vasúti vendéglő, va­lamint az Aranyfácán presz- szó és söröző földerítésére összpontosult. Ez persze nem jelent; azt, hogy egyéb, út­jukba eső szórakozóhelyre pillantottak volna be. S ami szomorú: a várakozás beigazolódott! Mindent egy­bevetve, három óra leforgá­sa • alatt ötven személyt kel­lett igazoltatniuk, akiknek a felénél még személyi igazol­vány sem volt. Maga e tény alaposan megdrágította az il­letők esti szórakozását, mert a helyszíni bírságolás során a rendelkezés megszegése miatt száz. forintot kellett fi­zetniük. Padrongálásért, szé­kek összezuzásáért, ami az elfogyasztott itaimennyiség hatására történt, hat sze­mély ellen tett feljelentést a razziázó két csoport. Sajná­latos módon több fiatalkorút ittasan találtak a rendőrök. Ennek következménye kilenc átirat a szakmunkásképző intézetnek. illetvq a Bajza Gimnáziumnak, hogy az igazgatók iskolán belül foly­tassanak fegyelmi eljárást. Figyelmeztették az Ara.nyfá- cán söröző vezetőjét is, amiért nem vette figyelembe a fiatalkorúak kiszolgálására vonatkozó előírást. Vége a bújócskának Az akció kapcsán vissza­térhetünk a büntetőbíró ész­revételére, megállapítására is. mert a razzia igazolta. Különböző szórakozóhelye­ken hét olyan személy akadt az ellenőrzést végző rend­őrök hálójába, akik Lőrinci­ből, Petőfi bányáról a város­ba ..menekülve" követtek el szabálysértést, illetve itt próbáltak dekkolni. A szá­monkérés, a megbolygató« valószínűleg visszatartja ez­tán őket a- hasonló kirucca­násoktól, valamint arra kényszerít. hogy a rendőri felügyelet törvényadta sza­bályához igazodjanak. S ne fertőzzék nyilvános szórako­zóhelyeken a fiatalságot az oda betérői jóérzésű dolgozó­kat. Akad persze dörzsöltebb vagány, aki úgy próbál átjut­ni a razzián, hogy letagadja személyi igazolványát, majd ivócimboráinak súgott ha­mis név és cím mögé rejtő­zik. E kísérletek azonban már nem vezettek sikerhez legutóbb. Éspedig azért, mert a rendőrségnek gyanús hely­zetben joga, sőt kötelessége, hogy a kapitányságon előál­lítsa az illetőt személyi ada­tainak azonosítása végett. Ott pedig megszűnik a me­se, vége a búj ócskának. Az akció résztvevői egyébként meggyőződéssel vallják, hogy valóban több hasonló, kellő szigorral és körültekintéssel végrehajtott ellenőrzésre van szükség Hatvanban. Csak ez a következetesség szünteti meg a fiatalkorúak kilengé­seit, életútjuk félresiklásá- nak veszélyét. S ezen. a mó­don szűrhetők ki a társasá­gi életből a fertőzés legfőbb kórokozói. A munka és ké­résé? nélkül lézengő, de a bűnre annál inkább kapha­tó kártékony elemek. Akik ma tornek-zúznak, , védtele­neket támadnak róeq hecc­ből. hogy legközelebb profi módra kövessenek el gaz­tetteket. .. Moldvay Győző ifw ily 1979. október 13, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents