Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-11 / 238. szám
Népművészeti kiállítás a Mátra Szállóban A gyöngyösi Mátra Szálló KISZ-szervezete a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezettel közösen a szálloda különtermében nép- művészeti kiállítást és vásárt rendezett. A galgamá- csai Vankóné Dudás Juli képeit, a parádi fafaragó Asztalos Johák munkáit, és a hevesi szőtteseket láthatják az ide látogatók október 17-ig. (Fotó: Szabó Sándor) Gyermekévben a gyermekükért! A Heves megyei képzőművészek egri tárlatáról A Heves megyében élő, az innen elszármazó, de a megyéhez a lelki rokonság kapcsán is kötődő képzőművészek — tizenkilencen — állítanak ki ezekben a na- pókban-hetekben harminckét művet a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, A megnyitó óta tartó érdeklődés a közönség részéről nemcsak a sínylődő gyermekek sorsáért aggódó nemzetközi szolidaritás gondolatából táplálkozik: a látogatók arra is kíváncsiak, kik és hogyan jelentkeznek ezen a tárlaton, van-e a kibővült, új együttesben olyan áttörő lendület, amely Eger ék a megye képzőművészeti életében újabb előretörést, újabb sodrást hozhat? Nos, ez a tárlat a fenti kérdésekre nem ad meggyőző feleletet. Inkább sejtetni engedi azokat az utakat, körvonalazza azokat a tájakat, ahol az indítás erőteljesnek látszik. Érzékelteti azt is, kikre lehet számítani, amikor a megyét, e tájat és a történelmi várost, (Szellőmét, érzelmi egységét alkotásokban kérik számon. A művészek nem gondoltak arra a kiállítás anyagának összeállításakor — legalábbis nem mindnyájan —, hogy éz az alkalom jó lehet a komolyan vett megmutatkozásra. Még mindig a törzsgárdát kell említenem, Nagy Ernőt, Kishonty Jenőt, id, Kátai Mihályt, Kas- taly Istvánt, akik a tárlatra elhozott munkáikkal egyéniségüket művészeti szemléletüket, alkotó elevenségüket bizonyították. Kishonty derűsen belemelegedett' a családi témakörbe és ezt az újabb színt, ezt a gazdagodást üdvözöljük nála. Nagy Ernő Erdei pihenője a bükki táj zordabb, fénytől távolibb völgyeit eleveníti meg, míg id. Kátai Mihály a sárgákban pompázó őszi derűjével köszön ránk évekkel ezelőtt készült lapján Kastaly Ist_ ván a hétköznapi tájhoz ragaszkodik s ami fény éri ezt a tájat, az a belső nyugalomra és szemlélődő elevenségre utal. Moldován István Alföldje a liláig sűrített levegőéggel súlyos, terhes tájat és sorsot ábrázol azzal a belső feszültséggel, ami a látványban érzékelhető. Molnár József Gőzösök című képe a színfoltok példás hadrendjét hozza. A szobrászok — Kő Pál és Pusztai Ágoston — a belső térben jól érvényesülő kompozíciókkal vesznek részt a tárlaton Kő Pál Iskoláslánya mozgalmas és tarka jelenség, Pusztai Ágoston . A múzeumi hónap Heves megyei eseményeinek sorában széles körű érdeklődésre számíthat a Hatvány Lajos Múzeum vasárnap nyíló kiállítása, mely az egykori Grassalkovich-kastélyt, a műemléki és kultúrhistóri- ai szempontból egyaránt fontos barokk épületet, annak Szárnyak című alkotása inkább a ritmusával hat. Külön világ és kedves ott- honiasság jelenik meg Fodor Etelka Babáival és textilből készült Faliképével. A grafikai anyag erőteljesnek látszik. Sarkadi Péter, Her- czeg István lapjai fiatalos képzeletről és határozott törekvésekről beszélnek. Dohnál Tibor ex librisei feszes fogalmazású apróságok, füles Béla spiráljai pedig arról győznek meg bentiünket, hogy ez a művész mindig úton van a formák és a mondanivalók között. A tárlat látványa és ténye adja a gondolatot: bárha ez az alkalmi összefogás kiszélesítené és elmélyítené azt a mozgást, amely az utóbbi időben Egerben és a megyében erős indítást kapott! Mert most még csak nyomokban láttuk azt. amit gazdagon kiteljesedve szeretnénk szemlélni egy újabb közös tárlat alkalmával. Farkas András hajdan volt szépségét idézi meg. A feladatra Korzim Erika iparművész, a kastély egykori főkertészének leánya vállalkozott, aki részben emlékezet, részben fennmaradt fényképek, metszetek alapján a textil ..nyelvére” fordította gyermekkorának képi élményeit. A hatvani Grassalkovich-kastélyt idézik 31. Le nem vette volna a szemét Aranka arcáról; neki magának is verítékcsöpp gyűlt az orra cimpája körül, s mebuggyant, majd meg is indult, hogy lecsurranjon a szája csücske felé. Szeretett volna odanyúlni, hogy letörölje, de karja önkéntelen, legkisebb mozdulatára Aranka még görcsösebben kapaszkodott belé. így hát tudta. hogy nem mozdulhat, hogy ő maga most nem egyéb, mint Aranka erőfeszítéseinek egyik pólusa, támasza; s tudta, hogy az a legjobb, amit tehet, hogy aláveti magát ennek az erőlködésnek. OÜB »»79. október 11., csütörtök Hogy úgy segíti ezzel asz- szonyát, ahogyan férfiak soha nem szokták párjukat segíteni. A bába felpillantott rá. Halkan, megnyugtatóan mondott is valamit; talán azt, hogy most már nem soké... hogy most már hamarosan túl les’Snek rajta, S hogy lám: valóban minden jól me6y, úgy, ahogy kell, és hogy éppen így kell mindennek lennie. S András felfogta ezt; tudomásul vette, hogy ez most itt így van rendjén. Hogy ez rendjén van, bár ő még az este nem is sejtette, hogy Aranka utánajön, megkeresi; hogy itt fog szülni, ebben a faluban; és hogy ő mellette áll majd, és odaadja a csuklóját, hjagy legyen mibe megkapaszkodnia, mibe belemarnia. mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Igen, elfogadta, hogy ez így van rendjén, bár nagyon jól tudta, hogy ez egyáltalán nem így szokás; s hogy tehát közönségesen nyilván nem is rendjén való az emberek között. Na de hát szokás-e úgy egymásra találni, ahogyan ők egymásra találtak októberben? Szokás-e az olyan hamari nász és habzsoló szerelem, ahogyan ők, egyik a háború nyomorúságából, a másik meg a hátország nyomorúságából egymásra találva, egymásba kapaszkodva, hirtelen felröppentek... mintha a "kék égben csattogtak volna a szárnyaik... ' Ö, bizony, ugyan mi a szokás, mi a törvény, mi a rend? Bár ez itt azért már mindezeken is igen túl van. Ez bizony, most már több, ez rendhagyóbb az egyetlen szikrától fellobbanó, béklyót- lan szerelemnél, rendhagyóbb a hetedik hónapban kötött házasságnál, s rendhagyóbb talán még magánál a forradalomnál is. És ez a Tör öle kézén Eger vara Megindul az ostrom A nagy lendülettel megindult török hadműveletektől Nyáry Pál annyira megzavarodik, hogy a Cogonara főhadmérnök által a falakon kívül készíttetett hasznos fu- tóérkokat. mellvédeket és kazamatákat leromboltatja, s a területet — miként Cogonara később jelentette, — „minden további nélkül feladja ... mondván, hogy nem akarja a katonákat az árokban kockáztatni, mert eredményesebben használhatja őket a falak védelmére." A nagy tapasztalaid itáliai hadmérnök szerint ez a döntés „nagyon elhamarkodott határozat”, mert hiszen akkor miért engedélyezte azok kialakítását. Az egri vár tulajdonképpeni ostroma 1596. szeptember 24-én veszi kezdetét. Ugyanekkor a várkatonaságot is összehívják és felesketik, majd pedig az egyes csapatok részére kijelölik helyüket a falakon és bástyákon. A török harcosok is benépesítik az elkészült árkokat és sáncokat, s a felvonult csapatok megkezdik előnyomulásukat. Minden számottevő háborgatás nélkül veszi az ellenség birtokába a külső várat három oldalról kerítő árkot. Ibráhim pasa már ezen az első napon megkezdeti a külső vár ellen egy nagy akna készíttetését. A szultán tüzérsége teljes erőbedobással nyitja meg a hosszú napokon át szakadatlanul tartó tüze% elsősorban a külső vár ellen, hogy a topcsik réslövései utat nyissanak a falakon a gyalogsági rohamra. Az erős. vastag és jól megépített falak azonban ellenállnak, és az ellenség minden erőfeszítése ellenére sem sikerül a muzulmán katonáknak rést. ütniük .a vár falán. A fanatikus hévtől hajtott igazhitű gyalogság elhamarkodottan egyik rohamot intézi a másik után, de a védők derék elhárító puskatü- zében minden vállalkozásuk összeomlik. A súlyos ellenséges ágyútűzben a falak javítása folyamatos, gondos munkát igényel. Csak az éjszaka alkalmas gz efféle munkára a fedetlen falakon. Claudio Cogo- nara irányítása alatt folyik ez a rendkívül lényeges és a védelmet befolyásoló munka, de a nyakas s amellett bizonytalankodó Nyáry főkapitánytól nem kap kellő segítséget, mondván „hogy sok katona elvesztése előbb-utóbb a vár nyomorúságos bukására vezet.” Mindennél élesebb és plasztikusabb képet rajzol a főkapitányról CQgonara. amikor elpanaszolja a faljavítás körüli huzavonát. „A katonák túlnyomó része otthagyta a falakon a munkát, azok pedig akik ott maradtak, nem akartak dolgozni. Ezért kénytelen voltam újból a parancsnokhoz (ti. Nyáry- hoz) szaladni, aki teljesen levetkőzve az ágyában aludt, mintha ezer mérföldnyire lenne az ellenség Egertől. Az ap- ródok nem akarták a várparancsnokot felébreszteni, sőt gúnyolódván, azt mondták, hogy költsem fel magam. Végül mégis bementek hozzá, és a parancsnok egyiküknek Utasítást adott, hogy embereket kapjak. Mielőtt azonban megérkeztek volna, kivirradt, és a fontos munka elvégezetlenül maradt. Minden éjszaka megismétlődött ez a hercehurca. Nap mint nap szaladgálhattam a parancsnokhoz, aki igen gyakran változtatta tartózkodási helyét, és ágyát, ezért egy- szer-másszor meg sem találtam. Közben pedig az ellenség egyre kedvezőbb körülmények közé került...” Ez meglehetősen nyílt beszéd, s jól rávilágít Nváiy Pád főkapitány; egyéniségére. Egész ostrom alatt nem számottevő a vár tüzérségének tevékenysége, hiszen a 26—30 löveg mellett csupán négy tüzér álL Az egri katonaság, megmutatkozó súlyos veszteségei ellenére is lelkesen küzd. Nemcsak a falakon áll helyt, erős puskatűzzel hárítván el egyik támadást a másik után, de bátran ki is tör a főkapun, és sikeres csatározást vív az ellenséggel. Az ostromló szultáni csapatok megkezdik már a módszeres ostrom keretében a vár körül húzódó ároknak a földdel. fával venyigével való feltöltését, is, hogy előkészítsék a falak előtti terepet a gyalogsági rohamra. Az első török akna a külső vár fala alatt szeptember 30» án robban fel, de szerencsére semmi kárt sem okoz. A robbanás keltette zavart kihasználandó a török gyalogság is megindul a várfal ellen, de a védők elűzik a janicsár rohamozókat. Október 2-án a külső vár falán már átjárhatónak mutatkozó rést tör az Almagyar- hegyről Hasszán pasa nehézr tüzérsége. Meg is kezdik a rés elérésére a fából-gallyak- ból álló töltés építését, de aa egriek, A- akárcsak Borne- misszáék 1552-ben, — fel- gyújtják a töltést, amely el-, hamvadva gátat vet az ellen*? séges akciónak. Most pár percre szakítsuk meg az ostrom krónikáját,, hogy nyomába szegődjünk.'' Miksa főherceg nagy létszá—j mú császári felmentő sere-»,; gének. Egert észak felé nagy;" félkörben kívánják megkö-s zelíteni, megkerülve a Cser- < hatot. De oly késlekedve so-- rakozik fel a had, hogy csak' 1596, október 4-én indulhat-1 nak el a Duna mellől, —^ ugyanazon a napon, melyen beteljesedik az egri külső vár tragédiája... Elesik a külső vár j * Október 4-én újabb török akna robban a külső vár nyugati végében, hatalma» rést törve az erődítmény fa-* Ián. Készenlétben álló jani-* csárok rohantak sűrű, tömött^ sorokban a rés ellen, de a\ derekasan helytálló védők* szilárd ellenállásom minden* megújuló roham meghiúsul.* Mintegy két óra múltán meg-i ismételt támadás során sikerül csak először az ellenség—c nek megvetnie a lábát Eger* vár falaim. S ekkor következik be talán az egész vár sorsát eldöntő tragédia... > Hallgassuk meg az esemé-' nyék szemtanúját, Cogonara , főhadmérnököt. „ .. .tűz került egy hordóba, melyben még volt egy kevés lőpor. A. robbanás levert a lábáról né-- hány katonát, mire több tár-' suk menekülni kezdett, mégpedig olyankor, amikor <t parancsnok (Nyáry Pál) arra a helyre ért. A parancsnok azután, ahelyett, hogy megállította volna a menekülőket, maga is igyekezett a többieket megelőzve visszavonulni ... A várparancsnok úr visszavonulását, és a bástyán lévő katonák menekülését látva, másik két hely magyar és német katonái szintén futásnak eredtek. Számuk elérte az 1500 főt. Erre a dombon (az A Lm-agyar-hegyent összegyülekezett ellenség jelt adott a várárokban és a futóárkokban lévőknek, és szinte ellenállás nélkül oly gyorsan a mieink után eredtek, hogy közülök több mint 500- at. főként németeket, levágtak. Az így keletkezett zűrzavart a törökök kihasználva, hatalmukba kerítették a külső várat.. Nyáry csak úgy tudott megmenekülni, hogy a belső és a külső várat összekötő hidat a két várrészt elválasztó árok felett, — a mai eger—put- noki vasútvonal nyomvonalának megfelelően, — megkerülte, mert azt eltorlaszol- ták fejvesztetten menekülő asszonyok és gyermekek”. A főkapitány leereszkedett az árokba, s futólépésben a közeli földbástya kis oldalajtaján jutott a biztonságot jelentő belső vár falai közé. Az egri külső vár elesté- vei rendkívül aggályossá válik a belső vár megtarthatá- sa is. A felvázolt vitathatatlanul tragikus eseménysorozat indirekte Eger vára teljes bukását okozza, mert az eladdig kétségtelenül hősies kitartással és elszántsággal küzdő várkatonaság elvesztette minden reményét a belső vár megvédhetóségenek a lehetőségében, s egyetlen gondolatuk, egyetlen céljuk puszta életük bármi útónmódon való megmentése. Kjátib Cselebitől tudjuk, hogy az egri külső vár megszerzése utáni „éjjel a janicsáraga és némely pasák és bégek az említett várat őrizték s környékre pedig őrjá• ratol<at küldtek.” (Folytatása következik) Sugár István falusi bábaasszony, ez merészelte ezt megengedni és szentesíteni. András, átérezve ennek a szülésnek a szokatlan ünnepélyességét, úgy tartotta oda a kezét, mint egy kivételes, új és mégis ősi szertartás kiválasztott résztvevője, nélkülözhetetlen szereplője. Várta az újabb szorítást, újabb kínos erőlködések jelét. talán már az utolsó nagy erőlködését. Hiszen azzal biztatta a bába — aki íme most megint az asszony teste fölé hajolt —, azzal biz- tatta4 *hogy most már mindjárt, most már nemsoká. Nagy lélegzetet vett hát ő is, olyanra sikerült, mint egy nagy sóhajtás; a bába egy villanásnyira rá is pillantott, s így ezért a következő lélegzetére jobban is vigyázott, hogy fogja vissza illő szerénységgel, s úgy viselje a maga mégiscsak másodrendű szerepét. Bizonyos megkönnyebbüléssel érezte, hogy Aranka valóban megint szorítani kezdi a csuklóját, majd egy kicsikét enged, hogy aztán annál nagyobb erővel újra megragadja. És akkor megremegtek az ablakok. Nem kapta fel a fejét, nem is jutott el rögtön a tudatáig; éppen csak odapillantott az ablakokra. .De; addigra már még jobban remegtek, s egymást követő dörrenések, döndülé- sek is hallatszottak, és sokkal közelebbről, mintsem gondolhatta volna az ember. — Akkor már aztán, persze, tudta, hogy ezek ágyúlövések. Sőt, azt is tudta, hogy nem is véletlen egy-két lövésről van szó, hanem sokkal komolyabbról, arról, hogy valami elkezdődött Most már futó lábak dobogását is hallotta, lónyerítést is, szekérzörgést is. * Szekér zörgött vadul végig valamelyik közeli utcán. S felfoghatatlan, szétválaszt- hatatlan mindenféle zajok összefüggő, nyugtalan nagy morgásba-nyüzsgés be-zsi- bongásba, riadalomba álltak össze; valami nagy megmozdulásba, zűrzavarba. Mintha a világ, az előbb még szinte lábujjhegyen álló, csendes világ egyszerre nagy roppanással megindult volna. Hát elkezdődött. Kint az udvaron is szaladt valaki, éles csattanással kicsapódott a verőceaitó, s meghökken- tén-sértódötten felugatott a kutya is. Mindenfelé elkezdtek ugatni a kutyák. Kis András ebben a pillanatban roppant világossággal tudta, hogy eljött a pillanat, midőn .minden eldőlhet. Tudta, hogy ez nemcsak egy háború, amelyben győztes és vesztes csaták váltakozhatnak; mert itt most már nem tologathatják egymást ide-oda, előre s vissza végtelen térben neki- gvűrkőző ellenfelek.; mert itt mesének lövészárkok, fedett dekungok, hónapokig tartó, tapogató lövöldözgeté- sek. # (Folytatjuk.) V t
