Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Obira tévedése OKIRA MASZAJOSI japán miniszterelnök olyan helyzetfelmérési hibát követett el, amely hosszabb tá­von könnyen pályafutása megtorpanását, esetleg vé­gét is jelentheti. A miniszterelnök sohasem titkolta: nagyon zavarta, hogy pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDP) nem rendelkezik eléggé ,,izmos” többség­gel az országgyűlésben és ez szüntelen zökkenőket, veszélyhelyzeteket jelent a kormányzásban. Ez eddig érthető, minden politikus szereti, ha a törvényhozásban szilárd többségre támaszkodhat. Csakhogy Ohiránál erősebb volt az óhaj, mint a kö­rültekintés és a miniszterelnök rendkívül kockázatos vállalkozást határozott el. Egy teljes esztendővel meg- röviditette saját megbízatását és — a jelenleginél sok­kal több voks reményében — előbbre hozta az or­szágos választásokat. A lépés bumerángnak bizonyult: a kormánypárt nem több, hanem kevesebb — 1955 óta a legkeve­sebb! — mandátummal volt kénytelen beérni. Ohira az 511 tagú nemzetgyűlésben 276 helyet szeretett volna, ehelyett az LDP 248-at kapott. Ezt ugyan a független konzervatív honatyák együttműködése 258 mandátumos abszolút többséggé teszi, csakhogy 1. az effajta kisegítésnek mindig nagy ára van (hatalmi pozíciók átengedésében is!), 2. az ilyen támogatás mindig megbízhatatlan, hirtelen megszűnése komoly bajba sodorhatja a kabinetet. MIRE GONDOLT OHIRA, amikor előrehozta a választásokat? Nyilvánvalóan arra, hogy Japán helyzete a nem­zetközi összehasonlítás alapján kedvezőnek mondha­tó és az állapotok a választás eredetileg kitűzött időpontjára csak rosszabbodhatnak. Lehet, sőt valószínű, hogy a miniszterelnöknek ebben» igaza volt. A szavazók ’ azonban látványósan kifejezésre juttatták, hogy ők a jelenlegi körülmé­nyekkel is elégedetlenek. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy a Japán Kommunista Párt fennállása óta a legnagyobb sikert érte el: mandátu­mainak számát 19-ről 41-re növelte (!) és ezzel az ország harmadik legerősebb ellenzéki ereje lett. A JKP előretörésének oka pontosan ugyanaz, mint az LDP viszonylagos hanyatlásáé. Mind több japán választó követel nagyobb szociális igazságossá­got, kemény harcot a kormányszintű korrupció ellen és semlegességen alapuló japán külpolitikát. AZ LDP MINDHÁROM KÖVETELÉST VISZ- SZAUTASlTOTTA, a JKP mindhárom követelés leg­határozottabb szószólója a szigetországban. Ez az egy­szerű igazság jutott most kifejezésre a parlamenti matematika nyelvén is. Harmat Endre ÜJABB KÍNAI PROVOKÁCIÓK VIETNAM ELLEN A VSZK fővárosában ked­den nyilvánosságra hozott összefoglaló jelentés szerint az elmúlt napokban folyta­tódtak a Vietnam elleni ka­tonai provokációk. „A kínai katonák ismételten tüzeltek és behatoltak vietnami terü­letre, sok veszteséget okozva a határkörzetben élő lakos­ságnak” — közli a jelentés, amely a szeptember 28. és október 8. között történt leg­tipikusabb eseteket sorolja fel. Ezek színhelye elsősor­ban Hoang Lien Són határ- tartomány volt, és a kínai akcióknak vietnami határ­őrök mellett polgári szemé­lyek is áldozatul estek. Az összefoglaló jelentés emlékeztet rá, hogy „a pe­kingi propagandagépezet az elmúlt napokban azzal vá­dolta Vietnamot: katonái be­hatolnak kínai területre, pol­gári személyeket ölnek meg és háborúra készülnek Kína ellen.”, „sőt ismét azzal fe­nyegetőznek Pekingben, hogy Kína visszavág”. Ezek a vá­daskodások „senkit sem té­veszthetnek meg és nem fe­jtetheti k a Vietnam elleni kínai provokációkat” — han­goztatja a jelentés, majd fel­szólítja a kínai hatóságokat, hogy „azonnal szüntessék be Vietnam elleni veszélyes ak­cióikat”. Angol és nyugatnémet vélemény Á SALT—II. elutasítása // végzetes lehet" WASHINGTON Ha az amerikai szenátus nem hagyná jóvá a SALT— II. szerződést, ez kárt okozna NATO-tagállamok egységé­nek és katonai erejének, lé­vért, hogy a nyugat-európai szövetségesek a szerződés jó­váhagyása mellett vannak — állapítja meg egyebek kö­zött az amerikai szenátus külügyi bizottságának egy jelentése, amely egyben azt is hangoztatja, hogy a szer­ződés elutasítása „hátráltat­ná a NATO közös európai atomütőerejének korszerű­sítését”. A jelentés a továbbiakban rámutat: mind Angliában, mind az NSZK-ban a vezető politikai körök azon a vé­leményen vannak, hogy a SALT—II. szerződés törvény­beiktatásának meghiúsítása „végzetes lehet”, s a ratifi­kálást a nyugat-európai szövetségesek egyenesen - erőpróbának tekintik az Egyesült Államok szavahihe. tősége szempontjából. A pilóta felelős az athéni katasztrófáért Az athéni ügyészség ked­den vádat emelt a Swissair légitársaság vasárnap éjjel szerencsétlenül járt gépének pilótája ellen. A vád szerint a pilóta a felelős a gép ka­tasztrófájáért, amelynek so­Milanko Renovica a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalt A Parlament Delegációs termében kedden Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Mila.nko Re­novica, a Bosznia-Hercego­vina Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnö­ke folytatta tárgyalásait. Az eszmecserén a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségeit vizsgálják meg. Délután Milanko Renovica magyar vendéglátóinak kísé­retében a Ganz Villamossági Művekbe látogatott. A nagy­vállalat vezetője tájékoztatta az ipartelep termélési szerke­zetéről és részletesén ismer­tette a szarajevói vasutak részére készített villamos­motorvonatok tervezésében, gyártásában és fejlesztésében végzett közös munkálatokat. A vendégek a tájékoztatót követően megtekintették a nagyvállalat két modem üze­mét. rárt tizennégy ember életét vesztette, tízen pedig meg­sebesültek. Az egyik görög lap jelen­tése szerint a pilóta leszál­láskor a tapasztalatlan má­sodpilótának engedte át a gép vezetését, aki nem a ki­futópálya elejére, hanem csak annak közepére tette le a hatalmas DC—8-as gépet. Földet éréskor a pilóta azon­nal újra átvette a gép irá­nyítását és megpróbálta ki­javítani társa hibáját. A nedves, síkos betonon azon­ban már nem tudta megállí­tani a gépet, s így az lecsú­szott a pályáról, majd láng­ba borult. A pilóta felelős­ségét még csak növeli, hogy az ellenőrző torony már a leszállás előtt figyelmeztette a kifutópálya csúszósságára. MOSZKVA: Moszkvában kedden meg­kezdődött a KGST-országok atomenergetikai gépgyártá­sát koordináló kormányközi bizottság első ülése. Az ülé­sen magyar küldöttség vesz részt — Szekér Gyula mi­niszterelnök-helyettes veze­tésével. A bizottság első ülés­sé csütörtökön ér véget. PRÁGA: A hivatalos látogatáson Csehszlovákiában tartózko­dó Konsztantin Karamaniisz görög miniszterelnököt ked­den Prágában fogadta Gus- táv Husák köztársasági él- nök. ^ PÁRIZS: c Iránban két hónapon be­lül új, végleges kormány kezdi meg munkáját — je­lentette ki Ibrahim Jazdi iráni külügyminiszter Pá­rizsban tartott sajtóértekez­letén. Jazdi — aki az ENSZ- közgyűlésről hazatérőben szakította meg útját a fran­cia fővárosban — közölte, hogy két hónapon belül meg­tartják a népszavazást az új alkotmányról, valamint az elnökválasztást és azután az ideiglenes kormány végleges kabinetnek adja át helyét. NEW YORK: Egy rejtélyes ámokrepülő tartotta rémületben kedden több órán át az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i székhazának dolgo­zóit és a környék lakóit. A rendőrség, amelynek ér­tékelése szerint a repülőgép­nek három órára elegen - tartaléküzemanyaga lehetett, rádión vette a titokzatos ámokrepülő fenyegető fel­szólítását, amely szerint az ENSZ-nek „minden hibáját jóvá kell tennie”. Érdekeink összhangja MAGAS RANGÜ POLITI­KUSOK látogatása után rendszerint némi elégedett­ség tolt el bennünket. Ha ennek az elégedettségnek mélyére nézünk, elsősorban azt látjuk, hogy minden ilyen találkozó, barátságos tárgya­lás növeli az államok közötti bizalmat. Ez a kellemes érzé­sek döntő, bár nem egyetlen oka. Jólesnek az elismerő szavak is, amelyeket egy-egy vendég az országról, népünk­ről mond. Ilyenkor közvetle­nül is tapasztaljuk, hogy Ma­gyarországnak tekintélye van a világban. Soha nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a tekin­tély — mint egy klasszikus épület nemes homlokzata — két fő pilléren nyugszik. A nyugati partnereket például soha egyetlen pillanatra sem hagyjuk kétségben aziránt, hová tartozunk. Tudják, hogy amikor tárgyalnak velünk, a szocialista közösség egy tag­jával teszik ezt. Szövetségi rendszerünk szilárd, erős po­litikai, gazdasági és katonai hátteret ad a magyar diplo­máciának, a Nyugaton is ér­zékelik, hogy más dolog a Varsói Szerződés egy tagjá­val tárgyalni mint olyan kis országgal, amely egymaga áll a világban. Manapság az államok, a népek sok-sok szállal kötődnek egymáshoz, és jóformán senki nem be­szél és cselekszik csak a sa­ját névében. Ez azonban csak az egyik oszlop. Nem lehet tekintélye annak, aki a gazdaság, a szó­&,Nwüsm 7 1979. október 10., szerda ciális, a humanitárius fejlő­dés ösvényén csak bukdá­csol. Magyarország eredmé­nyei azonban ennek az el­lenkezőjét mutatják: olyan utat tettünk meg, amely mindenütt elismerést kelt. Ezt hallhatjuk a pohárkö­szöntőkben, olvashatjuk kül­földi újságcikkekben. De ha nemzetközi tekintélyünk ki­alakulásának ez a két fő forrása — a jövőt is lénye­gében ez határozza meg. Mi magunk — a másodikról szólva — mindenkinél job­ban ismerjük gyengéinket is. Tudjuk, minden eddigieknél nehezébb lesz tartani a fej­lődés ütemét, tovább halad­ni, újabb sikereket aratni határainkon belül, megőrizni az elismerést. Ezek a magyar—nyugati kapcsolatok fő jellemvonásai a túloldalról nézve. De me­lyek a mi szempontjaink? Elsősorban politikaiak. Ami­kor Kádár János a nyugat­német kancellárt üdvözölte Budapesten, ezt mondta: a vendég elismerésre méltó módon hozzájárult a hideghá. ború falának lebontásához, és most is az enyhülés elmé­lyítését vallja céljának. Partnereket keres tehát a magyar külpolitika a békés egymás mellett éléshez, s ta­lál is Ausztriában, Olaszor­szágban, Franciaországban, az NSZK-ban s egyebütt. Nagy távlatú közös szocia­lista (a szó nemesebb értel­mében vett) hadjárat kapott lendületet úgy tíz esztendő­vel ezelőtt: a háborús előké­születek szörnyű kilátástalan- ságával szemben megtalálni a másik utat. A kölcsönös elzárkózás fel­oldódása megnyitotta a ka­pukat a gazdasági kapcsola­tok előtt. Magyarországnak — amely termékeinek egy- harmadát exportálja — ele­mi érdeke, hogy a kereske­delmi csere kibontakozzék. A békés egymás mellett élés több mint a háború elkerü­lésé, de éppen e tekintetben van vitánk egy sor olyan nyugati politikussal, aki a fegyverkezésben, az elretten­tés és a félelem egyensúlyá­ban látja a megoldási Va­lójában a békés egymás mel­lett élésnek hozzá kell já­rulnia a népek közeledésé­hez, a társadalmi .haladáshoz, a gazdasági fejlődéshez, az élétszinvonal e neléséhez, az embéri kapcsolatok elmélyü­léséhez. Aki elolvassa azokat a záróközlemériyeket, ame­lyekét magas rangú látogatá­sok befejeztekor kiadnak, ta­pasztalhatja, hogy ezek a feladatok foglaltatnak ben­nük, ezekhez a célokhoz ve­zetnek egy-egy lépéssel kö­zelebb. MAGYARORSZÁG nem NAGY ÁLLAM, dé jelen van a nemzetközi életben, segíti a jó ügyet. A sokat vitatott nemzeti és nemzetközi érde­kek a mi esetünkben teljes összhangban vannak. Politi­kai és gazdasági szempont­ból egyaránt előnyösek szá­munkra ezek a kapcsolatok, egyben jó hatással vannak az általános európai légkör­re. Bizonyító erejűek. Éppen mert lelassult az enyhülési folyamat, s Nyugaton szá­mottevő erők kétségbevonják hasznosságát, sőt létét — nagy jelentősége van annak, hogy egy szocialista és egy tőkés állam vezetői barát­ságosán tárgyalnak és az eredményés munka tudatá­val kelnek föl az asztaltól. Tatár Imr«­Berlinguer és Carrillo madridi találkozója Széles körű megbeszélést folytatott egymással az Olasz Kommunista Párt és a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége főtitkárai vezetésével — mondotta San­tiago Carrillo, az OKP fő­titkárával együtt kedden Madridban tartott sajtóér­tekezletén. Egyúttal beje­lentette, hogy a megbeszélé­sekről szerdán közös közle­ményt adnak ki. Carrillo el­mondotta, hogy a találkozón véleménycserét folytattak a két ország és a két párt hely­zetéről, valamint a nemzet­közi helyzetről, ezen belül különösen az európai együtt­működés és biztonság, vala­mint a világ békéjének kér­déseiről. Bejelentette: . a nyugati világ gazdasági vál­ságával kapcsolatban „euro- kommunista” kezdeménye­zést is elhatároztak, ennek részleteit azonban egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, mert azt. előbb „a többi érin­tett párttal” is meg kell konzultálniuk. Carrillo hozzáfűzte, csak­nem minden megvitatott kérdésben teljes az egyet­értés. Újságírók kérdésére vá­laszolva Enrico Berlinguer ismételten elutasította, hogy a nyugat-európai kommunis­ta pártokat „eurokommunis- ta” és „nem eurokommunis- ta” pártokra osszák és ily módon megkíséreljék őket egymással szembeállítani. A most véget ért portugá­liai látogatásáról szólva el­mondotta, hogy mindig is jó volt a kapcsolat' az OKP és a PKP között. Látogatása nyó- mán az együttműködés és a kapcsolatok tovább fejlőd­nek. Berlinguer rámutatott, hogy az esetleges nézetkü­lönbségek nem akadályoz­hatják meg a kommunista pártokat abban, hogy kapcso­lataikat fenntartsák és fej­lesszék. B-52 es bombázók kényszerleszállása? Az okinawai Kadena ame­rikai légitámaszponton ked­den „kényszerleszállást” haj. tott végre az a 14 B—52-es bombázó és a légiosztagot kí­sérő több üzemanyag-szállító repülőgép, amely hivatalos indoklás szerint tájfun elől keresett menedeket Japán­ban. Tokiói megfigyelők ugyanakkor rámutatnak or­ra, hogy a Guam szigetéről érkező amerikai légierődök valójában nagyszabású had­műveletben vesznek részt. Ennek célja az hogy begya­korolják jelentős amexikai légi alakulatok nagy távol­ságokra történő átcsoportosí­tását, (Népújság telefotó •— AP — KS) Hazafiak harci sikerei Nyugat-Szaharában A Szaharai Arab Népi De­mokratikus Köztársaság Tá­jékoztatási Minisztériumá­nak közleménye szerint 2500 marokkói katona vált harc­képtelenné a Nyugat-Szaha- ráért folyó harc eddigi leg­nagyobb csatájában. Mint már jelentettük, október 6- án a Polisario Front fegyve­res alakulatai elfoglalták Semarát. a második legje­lentősebb nyugat-szaharai várost. Ennek a hadműve­letnek a során 1269 marok­kói katona vesztette életét, több mint 1200 megsebesült, elmenekült, vagy fogságba esett — köztük számos ka­tonatiszt. A front harcosai jelentős mennyiségű fegyvert zsák­mányoltak és lelőtték a ma­rokkói légierő három repü­lőgépét. A hivatalos marokkói köz­lemény viszont azt állítja, hogy a város birtoklásáért vívott harcokban a Polisario ezer katonáját ölték meg s a marokkói fél mindössze 120 főnyi veszteséget szenvedett.

Next

/
Thumbnails
Contents