Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-09 / 236. szám

Gazdaságpolitikai aktíva ígerben (Folytatás az 1. oldalról) Megkezdődött a. munkaerő átcsoportosítása Az ágazati irányító, illet­ve a helyi párt- és tanácsi szervek kezdeményezésére megkezdődött a munkaerő vállalatok közötti átcsopor­tosítása. A fogyasztási. az ipari szövetkezetek koncent­rációja révén is szabadult fel munkaerő, elsősorban az adminisztratív területről és ezek • egy része is a terme­lésbe került. Az üzemek közötti átcso­portosítás összességében 1000—1200 főt érintett az utóbbi években, ami az összes foglalkoztatottak tö­redékét teszi ki. Az átirányításnál tapasztal­ható volt, hogy a dolgozók egy része nem kívánt mun­kát vállalni a szervezettebb, nagyobb követelményeket támasztó üzemekben Néhány jelentősebb üzem létsáám-felülvizsgálattal, belső szervezési intézkedé­sekkel igyekszik alkalmaz­kodni a követelményekhez. A belső tartalékok feltárá­sára és hasznosítására több területen konkrét intézke­dés van folyamatban. A veszteségidők feltárására és csökkentésére például a Mátravidéki Fémműveknél, a Finomszerelvénygyárban, a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnál, a . Gagarin Hőerőműnél, a Csepel Autó Egri Gyárában; a normák felülvizsgálatára a Parádsas- vári Üveggyárban, az Egye­sült Izzó Gyöngyösi Félve­zető és Gépgyárában; a ter­mékszerkezet korszerűsíté­séhez kapcsolódóan végzett létszámátcsoportosításra, a Finomszerelvénygyár és az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárában került sor. Eredményesen csökkentette az ügyviteli lét­számot a Heves megyei Fi­nommechanikai Vállalat. Az intézkedések elsősorban a hatékonyabb foglalkoztatást kívánják elősegíteni, i lét­számfelesleg csak elvétve került megállapításra. Nem tapasztalható tudatos tevé­kenység az üzemen belüli létszámfelesleg tényleges fel­mérésére. A gazdálkodó egységek többségénél jelenleg is egy­idejűleg jelentkezik mun­kaerőhiány és pontosan fel nem mért, de létező mun­kaerő-felesleg. A munkafegyelem tenden­ciája némileg javuló. A szocialista iparban csökkeni az igazolatlan hiányzás, mérséklődött a táppénzes állományban levő dolgozók száma. Csökkent a munka- erőfo'-calom. 1975-ben az összes foglalkoztatottak 21 százaléka változtatott mun­kahelyet, ez az arány 1978. bán 17 százalékra csökkent Nem javult a munkaerő kihasználása A megyei székhelyű Ipar- vállalatoknál és szövetkeze­teknél azonban a munka­erő-kihasználás az utóbbi két évben nem javult. 1978. II. negyedévében a fizikai foglalkoztatásúnknál a telje­síthető munkanapok 14,3 százaléka, két évvel koráb­ban 14,2 százaléka volt az egész napos kiesés. Az egy főre jutó egyéb fizetett egész napos távoliét 8,4 szá­zalékkal emelkedett. Az egyéb fizetett egész napos távoliét 259. két évvel ko­rábban 224 fő pegyedéves munkaidejével volt egyenlő. Az egy főre jutó igazolat­lanul mulasztott napok száma 2,7 százalékkal emel­kedett, és az igazolatlan hiányzás miatt, kiesett idő — a két évvel korábbival egyezően — 32 fizikai * foglalkozású munkarend szerint teljesít­hető .negyedévi munkaidejé­nek felelt meg. Az egész napos távollétek arányának emelkedése mellett a tört- nápi kiesések növekedése is rontotta a munkaidő-kihasz­nálást. Az építőiparban a fizikai foglalkozásúak egész napos kiesésének aránya az 1977. évi 14,2 százalékról 13,5 százalékra mérséklődött. ^ A fizikai foglalkozásúak összes teljesített munkaórái­nak száma az utóbbi két év­ben az iparban és az építő­iparban is csökkent, ugyan­akkor a túlórák szánna és aránya csak az építőiparban alakult kedvezően. A szocia­lista iparban a túlórák száma 1978-ban 8 százalékkal haladta meg a két évvel korábbit és aránya 3,2 százalékról 3,5 százalékra emelkedett! Az átlagosnál gyorsabban nőtt a túlórák száma a mi­nisztérium gép- és épitő- anyagiparában. Kevesebb munka, több bér Az elmúlt években a nagy­arányú kereset (bér)-ki­áramlás ellenére sem dif­ferenciálódtak eléggé a vál­lalatok közötti személyi jö­vedelmek. A különböző cí­men igénybe vehető* prefe­renciák hatására az átla­goshoz közeli bérfejlesztést hajtottak végre azok a vál­lalatok is, ahol a nyereség csökkent és a termelékeny­ség sem nőtt. A gazdasági eredmények­kel összhangban nem álló, a teljesítménymutatók alap­ján a’lehetségesnél nagyobb bérfejlesztésre mutat példá­ul az, hogy a megyei szék­helyű iparvállalatoknál és szövetkezeteknél az 1978. év­ben a bérfejlesztési befize­tési kötelezettség több mint két és félszerese, a kiske­reskedelmi vállalatoknál és szövetkezeteknél csaknem hatszorosa az előző évinek. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknél az ered. mény 25 százalékos csök­kentése ellenére is az átlag­bér 1978. évi növekedése meghaladta az előző évit. Tapasztalható, hogy a vál­lalatokon, üzemeken belül az azonos munkakörben dolgozók keresetkülönbsége csak részben függ az egyé­ni teljesítménytől. A jelen­legi differenciálódás tehát nem ösztönöz kellően a tel­jesítmények növelésére, a munkaerő jobb kihasználá­sára. A Központi. Bizottság 1979. június 29—i határozatának ismertetése során a pártta­gok és pártonkivüli dolgo­zók részéről is gyakran el­hangzott, hogy minden munkakörben nagyobb kö­vetelményeket szükséges támasztani a munkavállalók­kal szemt»" hiszen a dol­gozók — megfelelő munka- fe!té+elek birtosítása mellett — jóval nagyobb teljesít­ményre ké'gsek. Egyöntetű­en megfogalmazódott az is, hogy a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítése egybeesik a dolgozók többségének igaz, ságérzetével és igénylik ennek megvalósítását. A Politikai Bizottság 1979. május 29-i — munkaerő­gazdálkodásra vonatkozó — határozatát a megyei szer­vek és több nagyvállalat ve­zetője ismeri. Véleményük, hogy a pártszervek kezde­ményezésére a konkrét in­tézkedések megtétele idő­szerű és várhatóan me­gyénkben is eredményekre vezet. A végrehajtó bizottság szeptember 18-i ülésén úgy foglalt állást, hogy a gaz­dálkodás hatékonysági kö­vetelményei és a munkavál­lalók indokolt érdekei fi­gyelembevételével a munka- erő-átcsoportositás folyama­tait megyénkben is fel kell nyorsítani a. termelő és nem termelő területeken egyaránt. Alapvető népgazdasági ér­dek, hogy. a munkaerőt a társadalom számára haté­kony területeken foglalkoz­tassuk. Meg kell valósíta­nunk azt az elvet, hogy a megye minden gazdasági egységében, intézményében csak annyi dolgozót és olyan összetételben foglal- , koztassunk, amennyi az adott tevékenység haté­kony ellátásához szükséges. Első lépésként konkrét fel­mérést kell végezni a va­lóságos munkaerőfelesleg, és hiány megállapítása céljá­ból. A racionális munkaerő- gazdálkodás megvalósítását — ezen belül létszámfelül­vizsgálatot — ö§sze kell kap­csolni a teljesítmény-köve­telmények fokozásával; a folyamatos munkavégzés feltételeinek javításával; a munka szerinti elosztás el­vének követekezetesebb ér­vényesítésével; a munka- és üzemszervezés korszerűsí­tésével. A munkaerő-gazdálkodás tökéletesítése folyamatos tevékenység legyen, szoro­san kapcsolódjon a gazda­ságos termékszerkezet ki­alakításához. segítse elő a termelés hatékonyságának növelését. összehangolt, közös munkát Az előadó ezután azokról a tennivalókról szólt, ame­lyek elengedhetetlenül szük­ségesek a munkaerő-gazdál­kodás hatékonyságának ja­vításához megyénkben. Va­lamennyi politikai, társadal­mi, állami szerv — feladat­körének megfelelő — össze­hangolt közös munkájára, azonos elvekben alapuló egységes magatartására van szükség — hang­súlyozta Barta Alajos. — Elengedhetetlen, hogy minden gazdálkodó szervnél és intézménynél azonos el­veken alapuló követelmény- rendszert alkalmazzanak és egyidejűleg tegyenek intéz­kedéseket a munkaerő-gaz­dálkodás javítására. Külö­nösen fontőSv hogy a párt­szervek és pártalapszerveze- tek legyenek a feladatok végrehajtásának kezdetné- ■ nyezői, bátorítsák a gazda­sági egységek, intézmények vezetőit a konkrét intézke­dések megtételére. A munkakörök felülvizsgá­lata terjedjen ki a megye egészére, a megye minden dolgozój ára. A felmérés nyújtson reális képet arról, hol van mun­kaerőhiány, vagy felesleg. A vizsgálat alapján felsza­baduló dolgozók részére el­sősorban a gazdasági egysé­geken belül kell más mun­kaköröket felajánlani, ha erre nincs mód, élni kell az áthelyezés, vagy felmondás lehetőségével. A munkaerő-átcsoporto­sítást úgy kell végrehajtani, hogy az létbizonytalanságot ne okozzon. Az áthelyezésre kerülő dolgozók személyére, a törvényességet betartva, az indokolt szociális és humánus szempontokat is figyelembe véve, a gazdasá­gi vezetők tegyenek javasla­tot. A javaslatokat egyez­tessék a munkahelyi párt-, szakszervezeti és KlSZ-szer- vekkel. A feladat eredményes meg­oldása minden szervtől (gaz­dasági, politikai, társadalmi, munkaügyi, jogi, érdekképvi­seleti) egységes gondolkodást, magatartást és megvalósítást igényel. Számolni kell azzal, hogy lesznek aggályoskodók, kibú­vókat keresők, panaszkodók, hangadók. Azzal is számolni kell, hogy az intézkedések nem mindenkinél találnak egyetértésre, esetenként, sze­mélyenként szembeállást válthatnak ki. Ezért a feladatok megvalósítása érdekében széles körű fel­világosító munkát kell ki­bontakoztatni. A pártszervek, pártalap- szervezetek irányításával, az állami és tömegszervezetek­kel együttesen a dolgozók többségére támaszkodva ké­pesek vagyunk a feladat eredményes megvalósítása-, ra —. hangsúlyozta. Barta Alajos. A megye ipari, mezőgazda­sági üzemeiben, intézményei­ben dolgozó becsületes több­ség többször bizonyította, hogy felelősséget érez a szo­cializmusért, vállalatáért, szövetkezetéért, munkájá­ért, egyéni sorsáért. Erre a ■ többségre most is bizton számíthatunk, velük együtt akarjuk ezeket a feladatokat megoldani. Minden munkahelyen egy­értelművé kell tenni, hogy a munkaerőhelyzet felülvizsgá­lata elsősorban a gazdasági vezetés feladata, amelynek megoldásához nélkülözhetet­len a párt-, a szakszervezeti és KISZ-szervek összehan­golt munkája. A feladat megvalósításában döntő'szerepük van a külön­böző szinten dolgozó politi­kai, gazdasági vezetőknek. Elsősorban a vállalatok, gyá­rak. szövetkezetek, intézmé­nyek vezetőin múlik, hogy a gazdaságpolitikai cél megva­lósítását hogyan készítjük elő, milyen ütemben és ered­ménnyel valósítjuk meg, és hogy a dolgozó kollektívák megértsék, elfogadják az ész­szerű munkaerő-gazdálkodás általánossá tételét. A felszabaduló dolgozók meghatározásakor szocialista társadalmunk szellemében és törvényei szerint kell el­járni. A gazdasági vezetők a politikai és társadalmi szer­vekkel közösen minden sze­mélyre külön-külön mérle­geljék a körülményeket, szo­ciális szempontokat. Ha a vállalaton belül va­lamely területen a felmérés munkaerőhiányt jelez, lehe­tőséget kell v biztosítani a máshol felszabaduló munka­erő e területen való foglal­koztatására; belső átcsopor-' tosítással, minőségi cserével,, vagy a szükséges átképzéssel. A teljes foglalkoztatottság továbbra is cél A gyakorlati intézkedések­nél nagyon körültekintően kell eljárni, hogy indokolat­lan feszültség ne forduljon elő. Erősíteni kell az alapelvet: szocialista rendszerünk lé­nyegéből fakad a létbiz­tonság, a munkához való jog gyakorlásának lehető­sége. A teljes foglalkoztatottság továbbra is társadalmi cé­lunk, de ez nem jelent egy- egy dolgozó számára garan­ciát arra, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfog­lalt helye, a betöltött mun­kaköre egyszer és minden­korra változtathatatlan. Azt kell jól megérteni, hogy a vállalatnak joga van belső átcsoportosításra, a betöltött munkakörök megváltoztatá­sára, amellyel a munka szer­vezettségét, hatékonyságát növeli,^ vagyis összességében a kollektíva munkájának eredményességét javítja. Vál­jon üzemen belüli igénnyé, hogy minden munkavállaló hasznos munkát végezzen és az töltse ki teljes munkaide­jét. A technikai fejlődéssel együtt jár a munka növekvő szakképzettségének követel­ménye, amellyel nem tud rpinden dolgozó lépést tar­tani, vagy nem vállalja az átképzést, az új szakma meg­tanulását. A termékszerkezet átalakításával, a gazdaságta­lan termelés megszüntetésé­vel előfordulhat, hogy adott összetételű, képzettségű dol­gozókra nincs szükség a vál­lalaton belül, így jól dolgozó, becsületes munkavállalókat is át kell csoportosítani olyan munkahelyekre, ahol a tár­sadalom számára leghaszno­sabb munkát végezhetnek. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy ugyanakkor bi­zonyos hiányszakmákban to­vábbra is lehet munkaerő­felvétel. Mindezek egyértelműen mutatják, hogy a jelenlegi létszámfelülvizsgálat célja nem az elbocsátás. Természe­tesen felszabaduló létszám esetén szükségessé válhat a felmondás is. amely egyik eszköze lehet a munka haté­konyabbá tételének. A pártszervek és alapszer­vezetek a pártellenőrzés so­rán a vezetők beszámoltatá­sánál fordítsanak nagyobb figyelmet a szervezett és fe­gyelmezett munka gazdasági feltételeinek kialakítására, lépjenek fel nagyobb igény­nyel a kommunisták példa- mutatása érdekében. A munkaerő-gazdálkodás jelenlegi és átfogó feladatai­nak megoldásában támogas­sák a kezdeményező vezető­ket, ösztönözzék, bátorítsák a bizonytalankodó, bátorta­lan vezetőket. összességében elmondhat­juk, hogy jól felfogott társadalmi, vállalati és egyéni érdek is, hogy a munkaerő-gazdál­kodás kérdésében megfon­toltan, de viszonylag gyor­san előrelépjünk. Az emberek többsége szük­ségesnek érzi összekapcsolni a végzett munka mennyisége és minősége szerint megkü­lönböztetett erkölcsi és anya­gi elismerést. A szocialista módon vég­zett munka becsületének erősítése hozzájárul a mun­kavállalók tulajdonosi szem­léletének, tudatosságának nö­veléséhez. Ezáltal fokozódik a munkatársak egymással szembeni igényessége, a kö­zösség érdekeit sértő mun­kavállalók szigorúbb elítélé­se. Bizonyára megnőnek azok a példák, amelyekben a fe­gyelmezetlen, indokolatla­nul hiányzó, csak követelő­ző, de nem dolgozó munka­társakat maguk a közössé­gek zárják ki soraikból. A munkavállalók személyi­sége, magatartása, erkölcsi felfogása, a közös célok ér­dekében kifejtett aktivitása megmutatja a szocialista er­kölcs gyakorlatban érvénye­sülő követelményeit. Joggal igénylik a dolgozók a szo­cialista humanizmust, a kol­lektív segítséget, de ezt csak azok várhatják el, akik saját képességeik alapján min­dent megtettek és tesznek a társadalmi célokért. Szeretném hangsúlyozni — mondotta a továbbiakban a megyei pártbizottság titkára —. hogy a munkaerő-gazdál­kodás javítása önmagában nem oldja meg azokat a gon­dokat, amelyek gazdaságunk­ban tapasztalhatók. A mun­kaerő ésszerű felhasználása azonban összességében előse­gíti a gazdálkodós hatékony­ságának növelését. Végezetül néhány szerveze­ti intézkedés szükségességére hívta fel a figyelmet, majd ezekkel a szavakkal zárta beszédét Barta Alajos: Az. előttünk álló feladat nagy politikai szervező mun­kát igényel. Ebben jelentős szerepe van a helyesen ki­alakított felvilágosító, moz­gósító munkának. Ezért szük­séges, hogy ez a munka a dolgozók fe­lelősségérzetén alapulva, aktívan, támogatóan irá­nyuljon a munkafegyelem megszilárdítására és helyes munkahelyi légkört te­remtve segítse a fegyelme­zett munkát igénylő, meg­valósító vezetőket, szolgálja az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítését, népszerűsítse az élenjáró eredményeket. A termelési szerkezet gyors ütemű változása, a munka­erő hatékonyabb foglalkoz-> tatása új, magasabb színvo­nalú követelményeket tá­maszt mind a ma, mind a holnap dolgozójával szem­ben. Hangoztassuk minden­hol, hogy a növekvő igények­nek csak az tud megfelelni, aki megérti e változások szükségességét, és képes al­kalmazkodni az értékesebb, a hasznosabb., a mindannyi­unkat eredményesebben se­gítő intézkedésekhez, mun­kákhoz. Az aktíva résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Szántó György; 1979. október 9„ kedd k

Next

/
Thumbnails
Contents