Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
Cukortermelésünk tegnap és ma BESZÉLGETÉS NAGY LÁSZLÓVAL, A CUKORIPARI VÁLLALATOK TRÖSZTJÉNEK VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL Új sebességváltók — kitűnő eredmények a Csepel Autó egri gyárában Emlékszünk? Néhány esztendeje még azon keseregtünk, hogy dollármilliókat kell költenünk cukorimportra. Az 1970 és 1976 közötti időszakban ugyanis nem kevesebb mint 800 ezer tonna cukor importjára kényszerültünk. Ebben az időszakban kezdődött meg a cukor- termelésben az áttérés a kézi művelésről a gépesített, iparszerű termelésre. Ezt a folyamatot gyorsította meg a párt XI. kongresszusának a határozata, hogy az ország cukorszükségletét döntően ' hazai termelésből kell kielégíteni. Mi történt a határozat óta? A cukorrépatermelés helyzetéről, az idei feladatokról és jövő terveiről beszélgettünk Nagy Lászlóval, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával — Hol tartunk, meddig jutottunk a cukorrépa-termelésben? — Kezdjük a végeredménnyel: már 1977-ben elértük a kitűzött célt, a mezőgazdasági üzemek annyi cukorrépát és olyan minőségben szállítottak a cukoriparnak, hogy a gyárak 448 ezer tonna cukrot gyárthattak — válaszolt a vezérigazgató. — Ilyen mennyiségű cukor előállítására a hazai cukoripar történetében addjg még nem volt példa. Ez a mennyiség a kubai cukorimporttal kiI egészítve, teljes egészében fedezte az Ország cukorszükségletét, sőt még tartalékolásra is jutott. Tavaly ismét sikeres évet zártunk: a cukortermelés meghaladta az 500 ezer tonnát, ez a meny- nyiség pedig 200 ezer tonnával több mint amennyit 1975- ben termeltünk. Ez az eredmény figyelemreméltó, s az érdem elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemeké, amelyek együttmű- . ködve a cukorgyárakkal, vállalták az újnak, az ismeretlennek a kockázatát. Ennek eredményeként sikerült rövid idő alatt megváltoztatni a cukorrépatermelés teljes technológiáját. Mindez természetesen nagyon sok pénzbe, fáradságba, szellemi erőfeszítésbe került, hiszen nem kevés új tudásanyagot kellett átvinni a gyakorlatba, és nagyon sok százmillió forintot követelt az új fajták, gépek, vegyszerek beszerzése, bevezetése a termelésbe. Mindenesetre rövid néhány év alatt alapvető változás következett be a termelésben, többszörösére növekedett ennek a fontos ipari növénynek az üzemi mérete, kialakult a termesztés új, korszerű technológiája, sikerült megteremteni a technika működtetésének műszaki és szervezési feltételeit. — A nagyüzemek a megmondhatói, hogy mindez rendkívül sok gonddal, problémával járt. Különösen az okozott nagy ne. kézséget, hogy a termelés növelésével egyidőben rendkívül leromlott a répa minősége, a gyárak az addig megszokottnál sokkal kisebb cukortartalmú répát kaptak feldolgozásra. Miként sikerült ezeken a gondokon úrrá lenni? — Valóban nehéz feladat volt a termelés minőségi színvonalának a javítása, a cukorrépa bél-tartalmi értékének a növelése. Volt olyan esztendőnk is, amikor a répa cukortalma még a 13 százalékot sem érte el, s ez rendkívüli mértékben megdrágította a cukorgyártást. A mezőgazdasági üzemekkel a gyárak, a kutatóintézetek, legfőképpen pedig a termelési rendszerek közösen, esztendőkön át dolgoztak azon, fcogy a mennyiségi fejlődéssel egyidőben a minőség is javuljon. Egyszóval mindenki megértette a fő célt, hogy nemcsak a vetésterület növelésével lehet a cukortermelésünket fokozni. Legalább annyira fontos a termelési színvonal, a cukorrépa beltartalmi értékének a növelése, a tárolási, a feldolgozási veszteségek csökkentése. Elmondhatom, hogy ebben a munkában nagyon jó együttműködés alakult ki a cukorgyárak és a mezőgazdasági üzemek között. Ez a kapcsolat segítette a termelés új technológiájának a kialakítását, és azt is, hogy most már harmadik esztendeje észrevehetően javul a cukorrépa minősége is. Nem kis eredmény az sem, hogy a mezőgazdasági üzemek ismét azt mondhatják, hogy a cukorrépa termesztése megfelelő jövedelmet nyújtó ágazata lett a mező- gazdaságnak. A cukorrépatermesztés mennyiségi és. minőségi stabilizálódása folytán lehetségessé vált, hogy az előző évekhez képest, mintegy 10 százalékkal csökkentsük a cukorrépa termő- területét. Az idén például mintegy 110 ezer hektárról takarítják be a nagyüzemek a répát, a tavalyi 122 ezer hektárral szemben. A termőterület csökkentése elsősorban a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező, és a gyengén gépesített, rossz hatékonysággal termelő üzemekben vált szükségessé. — A cukorgyárak már megkezdték az idei répa feldolgozását. Vajon ho. gyan sikerül az idei kampány? — Az idén valamivel később kezdődött meg a cukorgyártási idény, mint a korábbi években. így tehát valamivel érettebb répát kapnak már a kezdeti időszakban is a cukorgyárak. Azért is kezdhettük ebben az évben később a cukor- gyártást. mert az idén már munkába állhatott az új Hajdúsági Cukorgyár. Remélhető, hogy az első feldolgozási idényben az új gyár legalább 250—300 ezer tonna répát fel tud dolgozni, ezzel is csökkenti a többi gyár terhét, így az egész cukorgyártási kampány a korábbi 130—140 napról az idén 110—116 napra rövidül le. Az új gyár egyébként a későbbiek során évente 600 ezer tonna répát képes majd feldolgozni. Az első évben természetesen nem várhatjuk, hogy ugyanannyit termeljen, mint amennyit a későbbiek során teljesíteni tud. Az első cukorrépa-szállítmányokat már feldolgozták a gyárak, s ebből megállapítható, hogy az idei cukorrépa mind a gyökértermés, mind a cukortartalom szempontjából jónak mondható. A gyárak és a répatermelő gazdaságok jól felkészültek az idei szezonra. Mindenütt idejében, írásban rögzítették a répa szedésének és átadásának ütemét. Ennek lényege, hogy a feldolgozás első időszakában csak annyi répát takarítsanak be és adjanak át a gyáraknak, amennyit azok néhány napon belül fel tudnak dolgozni. A szeptemberi és az október elején szokásos melegben ugyanis nem tárolható sokáig a répa. Október közepétől aztán már gyorsabb ütemben szedhetik a gazdaságok a termést, természetesen akkor is az előírt megállapodások szerint. A gyárak az átadás időpontjától függő térítést fizetnek a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Visszatérve a cukorrépatermesztés helyzetére, el kell azt is mondanom, hogy néhány gyenge láncszeme még ma is van a kialakult termesztési technológiának. Ilyen például az egyelés nélküli termelésnél a tőszám- egyenetlenség, a nem eléggé tartós vegyszerhatás miatt a nyári gyomosodás, a nagy betakarítási veszteség. A következő időszakban tehát a technológia e területeit tovább kell fejleszteni, tökéletesíteni. Az idén gondot okoz a répatáblák gyomosodása. Ez ugyanis nemcsak a termés minőségét károsítja, hanem megnehezíti a betakarítást is. A mezőgazdasági üzemek elegendő betakarítógéppel rendelkeznek ahhoz, hogy egyéb munkák mellett a kívánt ütemben betakarítsák és átadják répatermésüket. Mi mindenesetre azt kérjük a mezőgazdasági üzemektől, hogy betakarítógépeiket szakszerűen beállítva üzemeltessék, szabványszerűen végezzék el a répa fejelését, törekedjenek arra, hogy minél kisebb vesztességgel takarítsák be termésüket. Nem kevésbé fontos, hogy a felszedett répából is távolítsák el a gyomokat. A rosszul fejelt, gazos répa az átadáskor ugyanis felesleges viták forrása lehet. — Ha már a vitákat említette, az új átvételi rendszer nem szaporítja-e a viták számát? Hogyan vált be eddigi tapasztalataik szerint a répa cukortartalom szerinti minősítése? — Mint ismeretes, az idén első ízben új felvásárlási, átvételi rend lépett életbe. Ennek lényege, hogy most már nem csupán a súly, hanem, a súly és a cukortartalom együttes figyelembevételével történik a répa felvásárlása. Az objektív minősítés pedig éppen abban segít, hogy csökkenjen a minősítéssel kapcsolatos viták száma, és a mezőgazdasági üzemek érdekeltté legyenek téve a jobb minőségű cukorrépa termesztésében, átadásában. Az új felvásárlási, átvételi rendszer bevezetésére a szükséges előkészületeket idejében megtették a gyárak. A termelő üzemek idejében megismerték a cukortartalom szerinti átvétel rendszerét, idejében megkapták hozzá a szükséges információkat, s jól tudják, hogy a jobb minőségű répáért többet, a kevesebb cukrot tartalmazó répáért pedig kevesebbet kapnak. Érdekük tehát kitűnő beltartalmú nyersanyagot szállítani a gyáraknak. Aminőség szerinti átvételi rendszerre való felkészülés is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy elmondhatjuk: most már harmadik éve kedvezően alakul, javuló tendenciájú a répa cukortartalma. Ennek köszönhető, hogy tavaly például a répa cukor- tartalma átlagosan meghaladta a 15,7 százalékot, s nagyon reméljük, hogy az idén is hasonló eredményt érünk el. A termelő gazdaságokkal való szoros együttműködés mindenesetre biztosítékot nyújt arra, hogy az idei cukorgyártási szezont január 10—15 körül zökkenőmentesen zárjuk. Ehhez azonban megfelelő együttműködésre van szükség a betakarításban, az átvételben, a szállításban. A gyárak kielégítően felkészültek az idei kampányra, a' karbantartások és a tervezett beruházások határidőre elkészültek. Fontosnak tartjuk azonban azt is, hogy a cukorgyártás során keletkezett melléktermékek kellőképpen hasznosuljanak. Általában nőtt a kereslet a melléktermékek iránt, viszont néhány cukorgyári körzetben, így például Mezőhegyes, Sarkad, Ercsi körzetében a nedves répaszelet iránti igény kisebb a termelésnél, kár lenne tehát veszni hagyni ezt az értékes takarmányt. Végezetül arról is beszámolhatok, hogy hazánkban a cukorellátás zavartalan. Kedvezőnek tekinthető, hogy a korábbi évekhez képest nőtt a fogyasztói csomagolású termékek mennyisége és részaránya. A csomagolással azonban nem mindig vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunk a továbbiakban a csomagolás javítása. — Köszönjük az interjút (Cs. F.) r------------------------------------------------------------------------------------------------^ Á jövő bátorsága A FENTI CÍMNEK egyszeri olvasásra nem túl sok értelme van. Lehetne magyarázni, hogy arra utal: a jövőhöz bátorság kell, s egy kissé erőitetten talán még azt is bele lehetne magyarázni. hogy majd megjön az a bátorság, illetve most van megjövőben, amely föltétlenül szükséges a jövő gondjainak megoldásához. Egy szó mint száz, a cím kissé problematikus. Mentségére legyen mondva, hogy a jövő is. És most nem az annyiszor megjósolt energia-, és nyersanyaghiányról, nem a környezetszennyezés óceántól- ózonrétegig tartó problémájáról vagy nem elsődlegesen erről van csupán szó. Hanem a bátorságról, ahogy a jövőt várjuk, előkészítjük magunk számára és fogadni igyekezzük. A legnagyobb hiba, amit talán el lehet követni a jövővel szemben, a bátorság hiánya. Sokszor még képzeletünk is bátortalan. Furcsa módon, ahogyan haladunk előre a legkülönbözőbb tudományágakban, ahogyan egyre jobban gyarapszik az általános emberi tudás, valamiképpen fordítottan arányosan gyarapszik a képzelet. Aminek paradox módon éppen az lehet az oka. hős- annyira bízunk a ma tudó mányában, a ma érvénybe' lévő gondolati rendszereink,- ben, hogy el sem próbáljuk szakadni tőlük. JÓ PÉLDA erre az úgynevezett Római Klub első jelentése — a Növekedés határai — amelyben a tudós társaság a ma állapotaiból kiindulva megkongatta a vészharangot a fejlődés előtt, nem is olyan távoli végét jósolva annak. Ma —, amikor ismét ülésezik a nagy tekintélyű társulat — már bebizonyosodott, hogy a Római Klub első jelentése nem mindenben igazolódott vissza, s hogy a megjósolt jövő várhatóan nem úgy következik el, ahogyan azt látni vélték. A jövő ugyanis Marx szavaival élve nem a jelen „egyvágányú, egyenes vonalú folytatása”. Nem a mát kell tehát kivetíteni a holnapra, s nem biztos. hogy a meghúzott egyenest pontosan úgy fogják tovább rajzolni utódaink, ahogyan azt mi elképzeltük. Erre mondta Gábor Dénes Nóbel-díjas fizikus, hogy a jövővel szemben kötelességünk lehetőséget hagyni a változtatásra. „Arra, hogy szükség esetén másként tervezhessenek, mint mi”. A jövő-bátorság legnagyobb hiányossága, hogy éppen ezen a téren teszünk keveset. Pavel Apostol profesz- szorral, a jövőkutatás nagy nemzetközi szaktekintélyével — éppen Budapesten készí- ettek a közelmúltban inter jút, — amikor is a Romániában élő tudós annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szocialista országok rendelkeznek a legnagyobb lehetőséggé) a változásokhoz való alkalmazkodásra. A szervezési és oktatási rendszerek azonban nem elég nyitottak, s ezek akadályai lehetnek a jövő-bátorság- pak. „ ... az a társadalom, amely nem képes tömegesen termelni és tervezni kezdeményező típusú, alkotóképes ... embereket, az a nemzetközi munkamegosztásban, könnyen hátrányos helyzetbe kerülhet” —mondta Pavel Apostol. A jövőhöz tehát már a jelenben is bátornak kell lenni. Bátran kell kezdeményezni és segíteni a kezdeményező kedvet, még akkor is, ha az a jelent kevésbé segíti, mint a jövőt. Olyan bátorságra is szükség van, amely megdönthetetlennek hitt bálványokat, szokásokat kérdőjelez meg. Az a tény, hogy az erősen iparosodott országokban egy szervezési rendszer csupán két-két és fél esztendeig hatékony, egy sor dolog fölött eltöprengésre kell, hogy kényszerítsen bennünket A túlzott óvatosság, a folytonosság túlhangsúlyozása a megszakítottsággal szemben nem csupán eszmei, ideológiai téren jelent gondot. Mennél inkább „közeledik” a jövő, annál inkább mindennapi problémává válik a jövő-bátorság. NEM ART, ha módszeresen szoktatni kezdjük magunkat hozzá. Szigethy András (Fotó: Perl Márton.) Sebességváltók gyártására specializálódott a Csepel Autó egri gyára. Évente 15 ezer darab hagyja el a gyár kapuit és jelentős a pótalkatrészek gyártása is. Ez évben NSZK licenc alapján új sebességváltó gyártását kezdték meg a gyárban. Az első tapasztalatokat már sikerként könyvelhetik el a gyáriak. A megrendelő elégedett az egriek munkájával. Kongresszusi munkaver- seny-vállalásaik szintén méltóak a gyár hírnevéhez. Mivel a pótalkatrészhiány már- már krónikus betegsége gazdaságunknak, a Csepel Autó kollektívája vállalta mind a belföldi felhasználású (AUTÖKER), mind pedig az export (MOGÜRT) pótalkatrész-kötelezettséget. Az 1979. évi pótalkatrész-kötelezettségüket ez év november 30-ra, Eger felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére teljesítik. Vállalásaikban szerepel még a selejtek csökkentése, a munkaerő- és munkaidő-gazdálkodás színvonalának javítása. Mindezek 37 800 munkaóra megtakarítást jelentenek majd. A gyár 18 milliós készletét a jobb készletgazdálkodással, szervezési intézkedésekkel, 12 százalékkal csökkentik az év végére. Felvételeinken (fentről lefelé): Harangozó Józsefné automata furatköszörűn készíti a mikronnyi pontosságot igénylő munkadarabokat. — Mintegy 2000 darab sebességváltót készítenek az egriek ebben az évben. A ké_ pen: Tregova Tamás. — Tóth István egy NDK gyártmányú, kétmillió forint értékű berendezéssel szövetszerkezeti viz*- gálatot végez. A
