Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-07 / 235. szám
Leonyid Brezsnyev nagy fontosságú bejelentése az NDK-jubileumon Heti külpolitikai összefoglalónk (Folytatás az 1. oldalról.) bi szocialista országban, valóban átfogóan gondoskodnak a dolgozók jólétéről, arról, hogy a társadalom minden egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe. Őrzik és továbbfejlesztik a német munkásmorgalom legjobb hagyományait, valóra váltják a német forradalmárok, humanisták, gondolkodók nagyszerű csapatának eszméit. Szomszédaival az NDK baráti kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműködésre, a kölcsönös megértésre. A szocialista közösség többi országával együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberiség ne sodródjék ismét a háború pusztító örvényébe. Mindez mély tiszteletet vált ki. Ebben gyökerezik az NDK állandóan növekvő nemzetközi tekintélye. Az NDK nemzetközi jogi elismerése lényegében az európai biztonság megszilárdulásának fordulópontjává vált. Mint azt önök jól tudják. ez egyáltalán nem volt könnyű! Az elismerésért, a hetvenes évek ismert szerződéseinek megkötéséért, a háború utáni realitások figyelembevételéért, az összeurópai konferencia megtartásáért a szocialista közösség országainak évtizedekig kellett harcolniuk. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia elfogadta a záródokumentumot: az európai népek biztonságának egyfajta chartáját, a békés élet, az államok közötti békés kapcsolatok okmányát. Hő óhajunk, hogy ez charta teljes egészében valósággá váljék. A szavakból ítélve úgy tűnik, mintha a nyugati államférfiak is ezt akarnák. Sajnos azonban pamereink tettei meglehetősen gyakran más irányba mutatnak. Nem hunyhatunk szemet a valós tények előtt: a fegyverkezési hajsza hívei bármilyen, sőt mondhatni, akár nem létező, kiagyalt ürügyet is felhasználnak arra, hogy kiélezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épületét, annak alapját próbálják aláaknázni. Komoly aggodalomra adnak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezésére vonatkoznak, amiről most az egész nyugati propaganda harsog. Mondjuk meg nyíltan: ezeknek az elképzeléseknek a valóra váltása lényegesen megváltoztatná a kontinensen kialakult stratégiai helyzetet. E tervek célja az, hogy szétzúzzák az európai erőegyensúlyt, és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. A katonai fölény kérdésével kapcsolatban azt mondhatom: a dolog majd elválik. A szocialista országok természetesen nem szemlélnék közömbösen a NATO militaristáinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kellene tennünk a szükséges intézkedéseket biztonságunk megszilárdítására. Más lehetőségünk nem marad. Az azonban tökéletesen világos, hogy a N ATO terveinek valóra váltása elkerülhetetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszélyes tervek előkészítésében az Egyesült Államokkal együtt nem kis szerepet szántak a Német Szövetségi Köztársaságnak. őszintén szólva azok, akik ennek az országnak a politikáját meghatározzák, most nagyon' komoly választás előtt állnak. Dönteniük kell, hogy mi jobb az NSZK számára: hozzájárulni az európai béke megszilárdításához, H139. október 7., vasárnap az európai államok békés, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztéséhez a jószomszédság és a fokozódó kölcsönös bizalom szellemében — vagy beleegyezni abba, hogy területén olyan amerikai nukleáris rakétafegyvereket tároljanak, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei célpontjaira irányulnak. Világos, hogy a második esetben jelentősen rosz- szabbodna az NSZK helyzete is. Nem nehéz megérteni, milyen következményekkel járna az NSZK-ra nézve, ha ezt az új fegyvert gazdái valaha bevetnék. Az imént mondottak természetesen a többi európai NATO-tagországra is vonatkoznak, amelyeket abban akarnak „szerencséltetni”, hogy területükön amerikai középhatósugarú nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el. Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hogy mi nem törekszünk katonai fölényre. Sohasem volt és nem is lesz szándékunk egyetlen ország vagy államcsoport fenyegetése. Stratégiai doktrínánk kizárólag védelmi jellegű. Semmi közük sincs a valósághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai erejét az európai kontinensen. Ez a közvélemény tudatos becsapása. Mind Európában, mind a világ minden más térségében békét, tartós békét akarunk. Ez külpolitikánk alapja és gerince. Ezt a politikát következetesen és ingadozás nélkül folytatjuk. — Mint a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke, teljes határozottsággal kijelenthetem: 10 év óta a Szovjetunió európai részének területén a középhatótávolsá. gú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növeltük. Ellenkezőleg, valamelyest még csökkentettük is a középhatótávolságú rakéták indítóberendezéseinek mennyiségét, éppúgy, mint e rakéták nukleáris tölteteinek hatóerejét. Csökkentettük a középható- távolságú bombázók számát is. De a Szovjetunió más államok területén ilyen eszközöket egyáltalán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európában állomásozó csapataink létszámát sem. Többet mondok. Készek vagyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített középhatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további, közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket. Szeretném ünnepélyesen kijelenteni, hogy a Szovjetunió sohasem fog alkalmazni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról cs vásárlásáról, s területükön nincsenek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indíttatva, hogy az európai katonai enyhülés elérése érdekében tett, több éves erőfeszítéseket kivezessük a zsákutcából, példát mutassunk a szavakról a reális tettekre való áttérésre. az NDK vezetőségével történt egyeztetés, valamint a varsói szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után, úgy döntöttünk, hogy egyoldalúan csökkentjük a Közép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövetkező 12 hónap során a Német Demokratikus Köztársaság területéről 20 000 szovjet katonát, 1000 harckocsit, valamint meghatározott mennyiségű haditechnikát vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Európa és az egész világ népei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszeretetének és jó szándékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Felhívjuk- a NATO-országok kormányait, hogy értékeljék kellően a szocialista államok kezdeményezését és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő intézkedéseket. Mi egyebek között, készek vagyunk megállapodni abban, hogy a nagyobb szárazföldi hadgyakorlatok előzetes bejelentése, — amit a Helsinkiben hozott záróokmány előirányoz — a jelenleginél korábbi időpontban, és nem a mostani 25 000 fős szintnél, hanem kisebb. mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsönösségi alapon arra is készek vagyunk, hogy ne tartsunk , olyan hadgyakorlatot. amelyen 40—50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is érvényes a szocialista országoknak az a javaslata, hogy be kell jelenteni minden nagyobb légi, és olyan haditengerészeti gyakorlatot, amelyet a helsinki konferencián részt vett államok felségvizeinek közelében tartanak. Még azt is szeretnénk javasolni a Nyugatnak, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott térségben idejekorán jelezzük ne csak a hadgyakorlatokat, hanem a 20 000 főnél nagyobb alakulatok szárazföldi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más elképzeléseket is, amelyek az államok közötti bizalom erősítésére, az európai háború veszélyének csökkentésére irányulnak. Az európai katonai enyhülést célzó intézkedések széles kérdéskörének megvitatására a legalkalmasabb fórumot továbbra is a politikai szintű összeurópai konferenciában látjuk, amelynek előkészítése és összehívása rendkívül időszerű, mondhatni, megérett feladat. Mint ismeretes, fontos tárgyalások várnak ránk a SALT-—Ill-mal kapcsolatban Is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgyalásokat a SALT—II. hatálybalépése után azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek vagyunk megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb fegyverfajták korlátozásának lehetőségeit is, természetesen minden erre vonatkozó tényező figyelembevétele és a felek azonos biztonsága elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi európai szocialista ország világos perspektívát javasol: valamennyi európai nép biztonságos és békés életének reális szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd: készek-e számolni a népek akaratával és létérdekeivel. Reméljük, hogy a realizmus, az államférfiúi bölcsesség, azaz végül is a józan ész kerekedik felül. A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd talajon áll. Ezt mi magunk teremtettük meg, elérvén, gazdaságunk szakadatlan fejlődését, tökéletesítve a szocialista demokráciát, biztosítva népeink életszínvonalának állandó emelkedését, közös erővel szilárdítva honvédelmünket. Kapcsola- laink mélyen gyökereznek és sokfelé ágaznak és mind jobban működünk együtt. Nagyszerű dolog, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a valódi internacionalizmus légkörében ünnepel. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, a béke és a szocializmus megbízható bástyája Európában! Éljen a szocialista államok dicső közössége! Éljen a béke és a kommunizmus! A hét 3 kérdése 1. Mit hozott Carter elnök beszéde a „kubai ügyben”? Álválságra • álmegoldás született — a tekintélyes New York Times szellemes megállapítását szintp az egész világsajtó idézte. Carter elnök valóban bonyolult helyzetbe manőverezte bele önmagát: miután a Fehér Ház is úszott az árral, egyes szenátorok szélsőséges hangulatkeltésével, mind nehezebbé vált elismerni, hogy nincs „kubai ügy”, s a szovjet katonai kiképzők több, mint másfél évtizede tartózkodnak a szigetországban. A jó előre beharangozott Carter-beszéd így meglehetősen felemás arculatc t mutatott és igazából senkit sem elégített ki. Az elnök elismerte, hogy nincs indok a hidegháború legjegésebb korszakához történő visszatérésre. s nem lehet helye valamiféle „árukapcsolásnak” sem a szovjet kiképző személyzet kubai jelenléte, valamint a SALT—II. ratifikálása között. Ugyanakkor az Egyesült Államok katonai erőfitogtatásának újabb módjait jelentette be: partraszállási gyakorlatokat a Kuba területére ékelt guan- tanamói támaszponton; különleges katonai parancsnokság létrehozását Floridában; a karibi csapatmozdulatok és légifelderítés növelését. Mindezek nyomán elégedetlenek azok, akik tovább akartak játszani a nem létező válság húrjain, s azok is, akik képesek voltak pontosan felmérni a valós helyzetet Carter, abban a törekvésében, hogy egy erőskezű elnök képében jelenjen meg újra választási kampányának startjánál, tulajdonképpen gyengeségről és bizonytalanságról tett tanúságot. A viták és kommentárok során különösképpen gyakran hangzott el egy fontos külpolitikai kifejezés: a status quo. A latin szavak az adott helyzetet jelentik, ebben az esetben a szovjet—amerikai viszony bonyolult és ' összetett kapcsolatrendszerét, érdekviszonyait, beleértve nem utolsósorban a biztonsági érdekéket is. Aligha szükséges hangsúlyozni, milyen létfontosságú a status quo megőrzése. Nos, az Egyesült Államok. miközben a kubai állítólagos „harci dandár” ürügyén a Szovjetuniót vádolta a status quo felborításával, új katonai intézkedéseivel maga próbál ebbe az irányba lépni. 2. Mi a berlini ünnepségek nemzetközi jelentősége? A „kubai ügy” mesterséges hisztériájának időszakában a világ érthető figyelemmel kísérte a szovjet vezetés megnyilvánulásait. Erre három ízben is mód kínálkozott a hét folyamán, hiszen Leonyid Brezsnyev fogadta a Szocialista Interna- cionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacsoportját, a Szovjetunióban hivatalos látogatáson időző Karamanlisz görög miniszterelnököt, majd Berlinbe utazott, hogy a szovjet pártós kormánydelegáció élén részt vegyen az NDK kikiáltásának jubileumi ünnepségein. A szocialista német állam 30. születésnapjának jelentőségét mutatta, hogy magas szintű küldöttségek érkeztek a testvéri szocialista országokból, s a fejlődő világ számos államából. A nyilatkozatok kiemelték az NDK- nak, mint különösen fontos béketényezőnek szerepét az európai kontinensen, s a történelmi áttekintés, valamint értékelés mellett természetesen nagy súlyt kapott a nemzetközi helyzet mai állapota is. Leonyid Brezsnyev Moszkvában, illetve Berlinben elmondott szavai egyaránt tükrözték, hogy a Szovjetunió, a szocialista közösség folytatja következetes küzdelmét az enyhülés, s azon belül következő láncszemként a katonai enyhülés, a leszerelés érdekében. A világ ügyeiért érzett magas fokú felelősség csengett ki, amikor az SZKP főtitkára a nyolcvanas évtized távlatairól beszélt és felülemelkedve az óceánon túlról keltett hangzavaron, a leglényegesebb kérdéseket helyezte ismét előtérbe. (A Szocialista In- ternacionálé képviselőivel tartott megbeszélés során már a SALT—III. keretei is felvetődtek az európai földrészen elhelyezendő középhatósugarú rakéták, illetve azok korlátozása kapcsán. Csakhogy a hármat a számsorban és a SALT-témában is megelőzi a kettői Érthető, ha vissza-visszatér a SALT— II. szerződés mielőbbi életbe léptetésének szükségessége, miután ez a kiegyensúlyozott, gondosan kimunkált megállapodás alapvető érdeke a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, s az egész emberiségnek.) 3. Mi jellemezte a héten a magyar külpolitika aktivitását? Az ENSZ-közgyűlési ülésszakok hagyományaihoz és dramaturgiájához tartozik, hogy a csaknem százharminc napirendi pont megtárgyalása előtt, a tagállamok ösz- szegezik külpolitikai törekvéseiket az általános vitában. Ezt rendszerint a külügyminiszterek teszik meg, így lépett csütörtökön, a viMa kerül sor Japánban az . idő előtti parlamenti választásokra. Képünkön: Ohira miniszterelnök, a választási kampány utolsó beszédét mondja Tokióban. (Népújság telefotó — UPI — MTI — KS) lágszervézet szónoki emelvényére Púja Frigyes, a magyar diplomácia irányítója is. Külügyminiszterünk beszéde képet adott az MSZMP és a Magyar Népköztársaság következetes politikájáról, ‘ amelyet a szocialista közös- ’ séggel való szoros ’ együtt- . működés, az antiimperialis- ta erőkkel való szolidaritás, s a más társadalmi bérén- ', dezkedésű országokkal való , korrekt partneri viszony jellemez, a kölcsönösség alap- . ján. Mindez, akár ennek a , hétnek krónikájában is sok- . szoros igazolást nyerhetett. A Kádár János vezette párt- és . kormányküldöttség éppen [ Berlinben tartózkodik az .' NDK ünnepén — Budapest ! vendége viszont Karamanlisz görög miniszterelnök, első ízben történik ilyen J magas szinten politikai j érintkezés a két európai ország'között. Ám a heti budapesti vendégkönyvben nem kevés bejegyzés található a csehszlovák miniszterelnökhelyettestől a kuvaiti pénzügyminiszteren át a világ legnagyobb pénzintézetének, a Bank of Americának el- ; nőkéig. Amint kormányunk egyik tagja Bagdadban tár- , gyalt, s a Hazafias Népfront . főtitkára mexikói, panamai, ' Costa Rica-i és jamaicai körútjáról tért haza. Tréfá- san-komolyan szoktuk mondani, hogy „kis ország vagyunk”, s ez így igaz. Nem a szerénytelenség, de a reális helyzetfelmérés ösztön nözhet azonban a megállapításra, hogy lehetőségeink-' hez és képességeinkhez mérten, a többi szocialista országokkal együtt, igyekszünk mindent megtenni a békés viszonyok erősítéséért. Réti Ervin Pa rigaira aía Se öröme Panama átvette az igazgatást a csatornaövezetben. Képünkön: a közép-amerikai állam lakói széücpik az USA lobogóját. (Fotó: AP — MTI — KSJt
