Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
V 10(1 SZÁZALÉKOS FOGLALKOZTATOTTSÁG » TÓFALUI LÁTOGATÁS BUyiiggclgilhfin a munkaerö-tarflalék? Az áramszolgáltatók újdonsága Kis- és nagyvárosban, Budapesten egyaránt megszokottá vált már, hozzátartozik . az utcaképhez a kapukra kiakasztott hirdetőtábla. Üzemek, intézmények, híva- ' talok keresnek szakmunkást, segédmunkást, takarítónőt, gépírónőt... Munkaerőhiányról panaszkodik a vasút éppen úgy, mint a posta; munkaerő hiányában nem tudnak második, vagy éppen harmadik műszakot indítani fontos üzemek, nincs elég ember a javításokhoz, szolgáltatásokhoz, és így tovább. Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy pontosan mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a munkaképes férfilakosságnak 98, az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszonyban. Ami — hozzászámítva a férfiaknál a „szabadúszó” művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket, a nőknél a több gyermek miatt munkát' vállalni nem tudókat — csaknem százszázalékos foglalkoztatottságot jelent. Idő előtt A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves, és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbbentően nagy különbség onnan ered, hogy az 1918— 1920-as évek körül született férfiak voltak a második világháborúban a „frontkorosztályok”. Innen van az is, hogy ezekből az évjáratokTitok nélkül Könnyű dolga volt az igazgatóság elnökének: csupa kellemes dolgot közölhetett a küldöttgyűlés részvevőivel. Sorolhatta, hogy az év eddig eltelt időszakában milyen területen milyen eredményeket értek el, mennyivel haladták meg az elmúlt év azonos időszakának lépcsőfokait, de a mostani tervszinthez képest is mit. léptek előbbre. Egyetlen adatot sem idézünk most. A gyöngyösi á'ész dolgozói megismerhették azokat, volt alkalmuk értékelni, a kívülállóknak pedig úgysem sokat monadnak ezek a szá- I mok. Ami miatt mégis felemlegetjük ezt a küldöttgyűlést, annak a „titoknak” a . megfejtése lenne, ami a felfelé ívelő százalékok lendületét megmagyarázná. Sok mindent végigpróbálgathatnánk, ha magunkra kellene hagyatkoznunk a találgatás során. De erre semmi szükség nincs. A ■ kulcsmondatot az elnök fogalmazta meg a beszámolójában. Így hangzik: — Gazdálkodási eredményeink túlteljesítését elősegítette dolgozóink lelki- ismeretes munkája mellett az is, hogy igazgatóságunk rendszeresen értékelte az egyes szakterületek tevékenységét. Tessék, ennyi a „titok” — nem több. És ha valaki netalán nem tudná, ez a ■ legősibb módszerek egyike. Ügy szoktuk mondani, hogy nem elég csak a tennivalókat meghatározni, hanem azok végrehajtását rendszeresen ellenőrizni is kell. Ahogy a mellékelt példa is mutatja, a hivatkozott módszer csakugyan eredményes. Már csak egyetlen megjegyzés kívánkozik ide. Mintha mostanában már nemcsak < emlegetnénk azt, amit azelőtt is annyiszor elmondtunk, hanem komolyan vennék is. Alkalmazzuk is. Igen, a következetesség ... Mennyivel ■ könnl/cbb ilyen lenkörben megtartani egy, küldöttgyűlést. A gyöngyösi áfész dolgozói a megmondhatói ennek. (gmf) ból a korábbinál lényegesen többen mentek idő előtt rokkantsági alapon, nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számtani, az iskolákból kikerülő fiatal munkaerők éppen csak pótolják aí eltávozókat. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfoglalkozásban, átlagosan évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytatta a munkát a korhatár elérése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre vetített, a valóságban továbbdol- gozók száma ennél kevesebb, közülük sokan csak . részmunkaidőben dolgoznak.) Erejük teljében Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdorgozási pótlékot. Sokán élnek is vele, hiszen — nem mindenki érzi magát öregnek, aki betöltötte a nyugdíjjogosultságot jelentő kort. Sőt: az általános tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. Sokan ilyenkor vesznek telket, és azon dolgozgatnak megnövekedett szabad idejükben. Mások — különösen azok, akiknek „hiányszakmából” van szakmunkás-, vagy akár magasabb képesítésük — iparengedéllyel, vagy anélkül vállalnak alkalmi (és általában jól fizető!) munkákat. Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt elérők közül- sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulási szándékukat. Jó néhány munkahelyen lélektelenül, bürokratikusán intézik a nyugdíjkorhatárt elérők ügyeit. Ha az évtizedek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni — egyszerűen tudomásul veszik. Nem ritkán személy szerint is azok, akik már a következő percben telebeszélik fölötteseik és kooperációs, vagy anyag, alkatrész szállítására váró partnereik fejét, mondván: elviselhetetlen gondokat okoz a munkaerőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok legtöbbje, hogy sokéves, vagy éppen több évtizedes gyakorlattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga helyén kulcsembernek számító dolgozókat első szóra elengedjen, vagy éppen elküldjön. nyugdíjba? A rendelkezések messzemenő önállóságot engednek az egyes,- vállalatoknak. Van- például mód arra is, hogy magas szintű szakismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tájékozottsággal és önállósággal, valamint felsőfokú képesítéssel rendelkező szakembereket műszaki-gazdasági tanácsadóként tartsanak tovább a vállalatnál. A MÉM egyik legutóbbi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő . díjazással. N.em volt‘ritka, hogy a volt igazgató száz forintot megközelítő órabérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros, de nyilván magával hozza, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Megkérdezik tőle A megoldás valahol ott van, ahol például a budapesti Kőbányai Gyógyszergyárban keresték és meg is találták. Létrehozták a nyugdíjelőkészítő albizottságot, s 'már a kritikus születésnapot jócskán megelőzve beszélgetnek az idpsödő dolr gozóikkal. Megkérdezik tőle, hogy akar-e maradni, s' mindjárt azt is közlik vele,, hogy a vállalat szükségesnek tartja-e továbbdolgozását. Yele együtt döntenek a továbbiakról. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótszabadságon kívül a vállalati keretből 10 százalék pótdíjat is fizetnek! Más üzemekben, vállalatoknál is alkalmaznak már hasonló módszereket, noha ez még korántsem vált általánossá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szükség van minden, dolgozni tudó és akaró ember alkotó erejére, tudására, tapásztala- tárg. A vállalatok a termék- és profilváltások során nagyon jól tudják hasznosítani a régi dolgozók véleményét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugdíjkorhatárt elért ember számára pedig egész további életére kihatással van az, hogy érzi: szükség van még rá. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az olykor reménytelennek látszó munkaerőhiány-gondokat éppen velük, a legtapasztaltabb, a vállalaton belüli helyzetet és lehetőségeket legjobban ismerő dolgozókkal lehet enyhíteni. Várkonyi Endre Ha csak úgy átutazik az ember a községen, talán fel sem tűnik, legfeljebb a figyelmes szemlélőnek: Tófalun a régi megszokott vezetékek mellett újfajta, szokatlan elrendezésű huzalok is láthatók a villanypóznákon. Ez az új elrendezés igen fontos műszaki, újdonság az iparágban. Bejegyzett szabadalom, amelynek hasz-' nosságáról már itt is meggyőződhettek. Kedden bemutatót rendeztek a faluban, az ország minden részéből Tele érkezett áramszolgáltató szakemberek részére; látogatásuk a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az ÉMÁSZ központja által,rendezett három napig tartó szeminárium programja volt, s szorosam a témakörbe illő. A Mezőkövesden rendezett ankétsorozat célja ugyanis tapasztalatot cserélni a szerelési munkák termelékenységének javításáról, a technikai újdonságok alkalmazásáról. A Magyar Villamos Művek Tröszt árairrí szolgáltató vállalatai fontos feladatul kapták az V. ötéves tervben a gazdaságosság, a termelékenység javítását — ennek szép példája Tófalun a mintegy három és fél kilométeres új vezetékhálózat. Mi is az újdonság ebben? ■ A magyarázatot első kézből az egyik feltalálótól, Kiss Gyulától, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győri üzemigazgatójától kaptuk a tófalui látogatáson. — A legfőbb igény, hogy minél üzembiztosabb legyen, ugyanakkor kevesebb karbantartást kívánjon a hálózat. Ezen kísérletezett négytagú csoportunk, és megterveztük az úgynevezett térköztartós villamos szabadvezeték-hálózatot, amely azóta szabadalom is lett. Ami itt Tófalun látható, azt másfél éve építették a verpeléti kirendeltség dolgozói. A legtöbbet persze otthon, Győrben szereltük, de az egri igazgatóságon kívül a debreceniek, szegediek is foglalkoznak • már vele. — Hogy mi az előnye? A hagyományos villanyvezetékek ' nagy távolságra, néha másfél méternyire vannak egymástól, s mégis előfordul, hogy berezegnek, összefújja őket a szél. A új szerelésnél, láthatja, tíz centire vannak a- drótok, közöttük bizonyos távolságra az úgyluxms motorvonatok iMméziémak A Ganz-MÄVAG motorvonatja a tuniszi megrendelésre készülő sorozatból (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Jól vizsgázott Tófalun is az áramszolgáltatók találmánya; bemutató a szakembereknek. (Fotó: Szántó György) nevezett térköztartók; korábban szigetelt alumíniumból, az új változatnál erős műanyagból. Öt vezeték együtt, ebből egy a tartóhuzal. Egységgé rendszer az egész, erősebb, soha nem verődik össze, s hosszú évek tapasztalata bizonyítja már, a madarak sem repülnek be a drótok / közti szűk térbe, soha nem fordul elő rövidzárlat. A beszélgetésbe az ország különböző vidékeiről érkezett szakemberek is bekapcsolódtak. Kiderült még egyebek mellett, hogy amíg a hagyományos vezeték egy kilométeren átlagosan 250 ezer forintba kerül, * a térköztartós 140 ezer forint mindössze. A hagyományoshoz egy kilométeren 790 kiló vasanyagot használnak, ehhez az újhoz az oszlop- rögzíteseknél kell mindössze 190 kiló. A régi villanyoszlopon a leágazástól függően 50—60 tartó, rögzítő szerke- . zetet alkalmaztak, ide viszont két-három elem is elég. Sorolni lehetne még az előnyöket/de az mindenképpen ide kívánkozik még, hogy Tófalun, ennél a hálózatnál a másfél év alatt, egyetlen üzemzavar sem volt, míg a hagyományosan megszokott a havonkénti kettő-három. Karbantartásra sem volt itt még szükBefejeződtek a futópróbák az első négy tunéziai, megrendelésre készült, háromrészes luxus motorvonatokkal. A következő napokban a Ganz-MÁVAG telephelyén már a befejező munkálatokat végzik a vonatokon, be- állítják az automatikákat, festik a kocsikat, majd csomagolják és útnak indítják a szerelvényeket. A luxusvonatok november első felében Rijekába mennek, majd onnan haján szállítják Tunéziába. A tunéziai vasúti társaság összesen húsz motorvonatot rendelt a Ganz-MÁVAG-tól, keskeny, illetve normál nyomtávú pályatestekre. A Ganz-MÁVAG egyik fontos idei feladata a tunéziai motorvonatok elkészítése. A megrenedlők igen magas műszaki és minőségi követelményeket támasztottak a. ■ gyártókkal szemben, hiszen légkondicionált, luxus kivitelű vonatokat rendeltek. A gyár ezért széles kooperációra támaszkodott, a Ganz- MÁVAG valamennyi gyáregysége és ÍR külső vállalat, illetve szövetkezet segítette munkájukat. Az első négy motorvonat próbaútja sikeres volt. Az 1200 lóerős, dízelmotorral épített szerelvények, amelyek óránként 130 kilométeres sebességre .is képesek — körülbelül kétezer kilométert futottak a magyar vasútvonalakon. ség, s nem is kell, ki tudja meddig. A bemutatóra eljöttek három külföldi áramszolgáltató vállalat vezetői is: a kelet-szlovákiai, a közép-szlovákiai áramszolgáltatók és a drezdai energiakombinát képviselői. Megkérdeztük Gubala Jannak, a középszlovákiai áramszolgáltató vállalat főmérnökének véleményét : — Mi is foglalkozunk hasonló fejlesztéssel, most az . úgynevezett önhordozó vezetékekkel kísérletezünk. Ennek itt sok előnyét láttuk, gyorsabb, könnyebb a szerelése, nincs üzemzavar. A mi időjárási viszonyaink közt az okozhatna gondot, hogy nagy a zúzmaralerakó- dá.s veszélye. Mindeneseire I nálunk is érdemes volna ki- ^ próbálni. Érdemes volna elsősorban itthon zöld utat adni ennek a találmánynak. Francia cégek, amint a szabadalmat bejelentették, mindjárt meg is vették a technológiát, s érdeklődnek más országokból is. Itthon pedig még mindig — 1973 óta — csak kísérleti szakaszok épültek meg. Pedig a háttéripar, az alkatrészellátás is biztosított — s nálunk ez' is nagy dolog. Látványnak is szép ez a tófalui villanyvezeték. Kíváncsian várjuk, hol és mikor láthatunk még újabbakat. környékünkön. Hekeli Sándor Hasznos kezdemniyras • j A közelmúltban szokatlan levelet kézbesített a posta Eger valamennyi üzemének, vállalatának, intézményének, társadalmi és gazdasági szerveinek. A városi tanács elnöke küldte meg Heves megye és Eger város tanácsa, valamint a bíróság és ügyészség tiayfélfogadási rendiét. Azzal az indoklással, hogy a munkaidő jobb kihasználása érdekében a különböző vállalatoktól, intézményektől munkaidőben csak akkor menjenek az ügyfelet: ügyes-bajos dolgaikat intézni — amikor v a n ügy- félfogadás, Hasznos e kezdeményezés, hiszen kevesebb lesz azi „üresjárat” a hivatalokban, de a gyárkapukon belül is. (kaposi) 1979. október 31., szerda I
