Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-31 / 255. szám
I CIRKUSZ! CIRKUSZ! üz o?oszlőnnak lelke ven __ T elep üléseink tisztasága i Néhány lépcsőn kellett fölfelé ménnem, aztán kopogtam az ajtón. A mély hangú igenre ugyancsak fog- vácogva nyúltam a kilincshez. Ha művészekkel kell találkoznom, mindig elfogó- dott vagyok. Szeszélyesek... Ki tudja, mire képesék... ? A cirkuszi sátorból idáig szűrődő vidám muzsika azonban biztatóan ölelt körül. Beléptem. Az utazókocsiban — amély- . ről ki hinné, hogy mennyire kényelmes — hatan ültek. öt hölgy és a kabátomat lesegítő Ludogor úr. — Tegye csak le — morogta. — Bár kint foga van az időnek, nálunk meglehe-' tősen kellemes. — Még mindig zavartan ültem le, izgalmam azonban percek alatt megszűnt a sugárzó családias légkörben. Megnyugtatott az is, hogy rutinos nyilatkozókkal álltam szemben. Szinte kérdések nélkül is mesélni kezdtek. — Bemutatom a feleségemet, Ritát — intett Ludogor, egy tizenkét év körüli asz- szonvság felé, aki kedvesen biccentett. — Ez pedig itt a négy gyerek. Blága. akit kollegánk, Szpaszov úr feleségéről neveztünk el, Kissé, — így a leányát hívják —, aztán Zaida, a legkomolyabb. és Viki, mindannyiunk kedvence. • Rámosolyogtam az öt, nyolc év körüli, eladósorban levő lányra, aztán föltettem az első szokásos kérdést. — Hogyan kerültek a pályára? Talán egyenesen Afrikából. .. ? Rita asszony elftevette magát. — Szó sincs róla. Bár afrikai származásúak vagyunk, a berber családból, mi hál’istennek valamennyien cirkuszban születtünk. Ez, mondhatnám, a szakma egyik alapfeltétele, hiszen csak így lehet könyvyen megszokni . az örökös vándorlást, a mindig más tájat, a változó körülményeket, na és persze a pódiumot, a közönséget. A párommal egy német truppal dolgoztunk, amikor megismerkedtünk a szófiai nagycirkusz művészével. Szpaszov úrral. A szimpátia kölcsönös volt, együtt folytattuk a munkát. A gyerekek szerencséjükre már csak öt ismerik. — Szerencséjükre? Miért? Ludógor úr megrázta hatalmas őszülő sörényét, mielőtt válaszolt volna, fűszeres forralt borral kínált. — Tudja, a szakmában két iskola van. Az egyikben a főnök a kemény kéz híve, szigorú eszközökkel fegyelmezni, kényszeríti a produkcióra beosztottjait. A másik iskola, hívei, mint Szpaszov úr is, azt vallják, hogy az oroszlánnak is van lelke. S a munka alapja a szeretet. a kölcsönös bizalom. Ö szinte együtt él velünk. Ha kell, háziorvos, ha kell, pszichológus, gondja van az ellátásunkra, ha betegek vagyunk, még az étel hőfokát is ellenőrzi. — A próbák során is teljes az összhang — szúrja közbe Kisza, aki idáig magát csinosítgatta. — Soha nem kéri ugyanis, hogy tekergőzzünk úgy, mint egy giliszta, vagy pitizzünk akár a kutyák. Csak olyasmit, amit szívesen csinálunk, s nem tesz nevetségessé. Ker- getőz’ünk, ki feszített kötélen mászunk, ugrálunk, akár tűzkarikán át is. Mindez csupa igazi oroszlános dolog. fgy előtérbe kerülhet a művészi munka humor, vagy ritmikus mozgás formájában. — Soha nincs nézeteltérés? — nézek Zaidára, aki a délutáni fellépés alkalmával mintha idegesebb lett volna. — Hát igen — morogta halkan, dallamosan, — mesélnek bizonyos eseteket... hallottam róla. .. Nos, bizony velünk is előfordulhat,- hogy valami felbosszant. Ilyenkor azonban Szpaszov úr soha nem fordulna a vízágyúhoz. Előzékenyen megállítja a produkciót néhány pillanatra — a közönség ezt persze soha nem veszi észre — megvárja míg lehiggadunk, s utána folytatjuk. Hát ez ő. — Csodálatos ez az összhang — bólogatok. — Vajort Jiogy lett ilyen barátságossá, kedvessé? — Nekem gyakran mesélt róla — szólal meg a sarokban Viki, a kedvenc. — A bolgár hegyvidéken született, s gyerekkorában szinte egyedüli játszótársai az állatok voltak. Kecskék, kutyák, borjak, sőt kismedvék, rókák. Megismerte, megszerette őket. Akkoriban alakult ki benne a meggyőződés, hogy ha jól bánnak vele, a legvadabb állat is kezessé válhat. Ennek egyszer nagy hasznát is vette, amikor 1944 telén egy megsebesített medve rátámadt Svájcban... 1950-ig egyébként táncművész volt, a cirkuszhoz csak akkor pártólt, amikor a legelsőt szervezték Bulgáriában, és az oroszlánszelídítő hiányzott. Hát azóta járja kerekeken velünk a világot. — És, — teszi hozzá Ludogor — bár hetvennégy évés, új számra készül. Nem úgy mint én, aki tizenöt évesen lassan nyugdíjba vonulok. Persze... — göcög — lehet, azért van így,, mert más koszton vagyunk. Velem szemben ő vegetáriánus... Figyelmeztető koppantást hallunk kintről, igen, nemsokára kezdődik az újabb előadás. Búcsúzom.-k Ahogy a város főutcája felé ballagok, mind mesz- szebbre tűnnek a hatalmas sátor gyöngyfűzérfényei. De bgnnem még pereg a műsor. A kupola alatt lengő artistákkal,, a kettéfűrészelt bűvészinassal, a kacagtató bohócokkal, na és persze a vérbő zenére félelmetesen keringő, ugró hat berber oroszlánnal, akik közt nyugodtan mosolyogva egy magas, egyenes tartású* öszes állatszelídítő vezényszavakat mond halkan. Egy pillanatra úgy * tűnik, nem is Ludogorral beszélgettem, hanem vele. De aztán elhessentem a gondolatokat. Hiszen végül is a cirkusz a csodák világa... Németi Zsuzsa 48. Most azon gondolközik. hogyan is vigyen tovább... talán azoknak, akik eddig hoztak, itt kell maradni... Mindegy. .Akárhogyarf, de tovább ken menni. Tovább. De már oda is kúszott a kis fekete katona. — Megengedi ez a parancsnok, hogy továbbmenjek veletek, szóltam neki. — Te nem akarsz itt maradni ? — Minek? Ahhoz az egy gépfegyverhez elegen vannak. Megdögleni is ráérek még. Hátha veletek meg valahogy mégiscsak átjutok még a Tiszán. Aranka érezte, hogy András valójában nemigen szeretheti ezt a beszédet, s ha most mégsem szól, az csak egyedül őmiatta van: hogy ő mindenképpen eljuthasson a Tiszáig a gyerekkel. — András.. . — Mondjad, Aranka! —■ Ha megpróbálnám most már... a saját lábamon... 1979. október ül., szerda Akkor András odaszólt a kis feketének: — Na, fogd meg, pajtás! Megfogták. Már éppen kezdték is emelni, amikor megszólalt a géppuska. Megindultak a románok? Vagy inkább már el is érték azt a távolságot, amelyikről érdemes volt rájuk lőni... András meg a katona visz- szaengedték a hordágyat, s elnyúltak mellette, vártak. Ta-ta-ta-ta... kilőttek egy teljes hevedert. Amikor a hosszú sorozat véget ért, felcsapott a románok csatakiáltása. Lőttek is, futás közben. Már a lábuk dobogása is hallatszott. Kapkodva fűzték be a következő hevedert. — Dolgozz, Upomyik százados, dolgozz! Az új sorozat, egészen rövid volt. Pedig a románok megint hosszút várhattak, rögtön lefeküdtek. — Állj! Figyelj! , Célzott rövid sorozatokat az elöl fekvőkre. Trrrf... trrrr... Ügy látszik, ez nagyon' érzékeny volt. A románok feküdtek, vártak, — Várj még egy kicsit, Aranka! András visszakúszotl. — Te meg mit akarsz itt már megint? — Engedj egy kicsit! Mesterlövész vagyok. Aranka most csak egy-egy dörrenést hallott, s a nyomában az elismerő felszisz- szenéseket. András sorra vette a csúcsos sapkákat, ami csak látt ható volt belőlük. A románok nem moccantak sem előre, sem hátra. , — Köszönjük, fiú! Na, ti menjetek most már! Nyilván menniük kellett. Ennél tovább Arankát a gyerekkel már nem kockáztathatta.' — Hát, fiúk... ! — Búcsút intett, és szaladt a hordágyhoz. Tudta, hogy ez az egyetlen, amit csinálhatnak. Hogy talán egy-egy ilyen itt-ott megkapaszkodott géppuska fedezete mögött valahol újrarendezik a. szétszóródott zászlóaljakat,. Hátha így biztosítani lehetne legalább a valamennyire szervezett visszavonulást a Tisza mögé. — Na. fogd! Megragadták. Már indulni is gyorsan indultak. Fürgén vitték és ügyesen. Aranka is úgy érezte, hogy Télépüléséink égyre égetőbb gondja: mi legyen a háztartásokban, az üzemekben, a hivatalokban, az építkezéseken naponta keletkező szeméttel, hulladékokkal; ki hogyan gondoskodjék az utcák, a közterületek tisztaságáról. A települések rendben tartása kétségkívül elsősorban állami feladat, amj a tanácsi intézményekre hárul, s amihez — ezt már itt megjegyezzük — nem nélkülözhető a( lakosság cselekvő közreműködése. Jelenleg az országbah öt nagy, úgynevezett tiszta profilú köz- tisztasági vállalat dolgozik — Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Sopronban. Ezenkívül 45 város- és községgazdálkodási vállalat és mintegy 130 kéltség- vetési üzem tevékenykedik; ez utóbbiak a szemét elszállításán belül utat tisztítanak, épületkarbantartással, parképítéssel és más kommunális teendőkkel is foglalkoznak. Mindezek együttesen teszik lehetővé, hogy országszerte csaknem 1 millió 600 ezer lakást már bevontak a rendszeres szemétgyűjtés hálózatába, az összes lakásnak több mint 43 százalékát. A falvakban is igénylik Itt tartunk tehát, s ez nem csekély eredmény, ha meggondoljuk, hogy a nagyobb településeken ’ többnyire már korszerű, tömörí- téses rendszerű, úgynevezett pormentes gyűjtő-szállító járművek szolgálják a köz- tisztaságot, s a szocialista országokból érkező berendezések értéke is meghaladja egyenként az egymillió forintot, nem is szólva a tőkés importról. Még sincs ok azonban elégedettségre. Egyrészt azért, mert a nagyvárosokban sem teljesen megoldott a szemétgyűjtés, a hulladékok elhelyezése. Hogy egy példát említsünk: Kaposvárott —. ahol nemrég a tanács megvizsgálta a köz- tisztaság helyzetét — a belterületi úthálózat fele burkolatlan földút, vagyis az év sokkal kevésbé himbálódzik, mint. bármikor eddig az úton. — Veled azért könnyebb — mondta a katona. András csak most vette észre, hogv puska van a vállán. Ügy látszik, szerzett egyet a halottakéból. Szégyejlted magad, nyavalyás, ugye, szégyellted. A pici kölyök nyöszörgött. Gyengécske hangon, kimerültén, de most már szinte megszakítás nélkül nyöszörögte keseryes panaszait. Aranka lágyan paskolgatta a pólyát, de hát ez aztán semmit sem használt neki. Istenem, gyermekem, kicsi fiam... Te aztán szép egy anyára akadtál. Ilyen bolond anyára, aki elment a világ végére, hogy ott szüljön meg téged... S milyen szép egy • világgal találkozol életed legelső óráiban... A két férfi megfontoltan, egyenletesen szedte a lábát. Szaporán is haladtak. S míg tekintetük előrefürkészett, h4llgatm meg visszafelé hallgattak, hogy kattog-e még mögöttük az a géppuska. Igen; idónkint fel-felkatto- gott. Ez a géppuska volt a bizonyosság, hogy átkerültek a front innenső oldalára. Hogy talán közvetlen veszély itt most már egyelőre nincsen. Ha ugyan ez egyáltalán frontnak tekinthető.. Ha ugyan másutt is akadnak ilyen megkapaszkodott géppuskák. S ha ugyan vannak még valahol csapatok, akik kiépíthetik azt a valamilyen ideiglenes hídfőt, amely majd biztosítja a visszavonulást a másik partra; s ha ugyan akad még valaki, aki szervezi . ezt a yisszavonu- lást.. • (Folytatjuk) nagy részében egyszerűen nincs mód a szemét elszállítására. Igaz, a somogyi megyeszékhelyen épp ezért sűrűn telepített konténerekkel igyekeznek enyhíteni a gondot. Említhetnénk persze sok más hasonló adottságú várost is. A kisebb városokban és a községekben — legalábbis a fejlődő településeken —joggal igénylik á városias szolgáltatásokat. A falvak többségében egyáltalán nincs szervezett szemétgyűjtés,' kiki úgy szabadul a hulladékoktól, , ahogy tud. Ez vezetett pda, hogy helyenként nemcsak a külterületen, hanem még a belső utcák végén, az árkokban, a lakóházak közvetlen közelében is szeméthalmok terpeszkednek. Ez így nem tartható sokáig. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala épp azért a közelmúltban fontos rendelkezést tett közzé: a helyi tanácsok költségvetésük és éves terveik kialakításakor az eddiginél nagyobb mértékben vegyék figyelembe a kommunális szolgáltatósokat, szigorúbb ellenőrzéssel és felelősségre vonással előzzék meg a közterületek szennyezését, s meg kell teremteniük a rendezett szemétlerakás és a közterületek takarításának feltételéit. Szélesedhet a kör Nem könnyű lecke,mindezek valóra váltása, hiszen a tanácsoknak sok egyéb, még égetőbb szükségletre is tekintettel kell lenniük, amikor a forintok sorsáról döntenek. Az mindenesetre a jielyi vezetők hozzáállásától, szemléletétől is függ, hogy a kevésből mi módon szorítanak pénzt a köztisztaságra. Bizonyos, hogy több szomszédos település összefogása az egyik járható útja az intézményes szemét- szállítás kiterjesztésének. Érvényes ez még az egymáshoz közeli városokra is: Békéscsabán, Gyulán és Békésen például jelenleg még küszködve, bajlódva mindegyik település maga igyekszik megbirkózni a feladattal; rájöttek azonban, hogy az erők egyesítésével előbbre tarthatnának, közösen akár szemétégetőt is építhetnének, s együttesen korszerű gépparkot hozhatnának létre a szemétgyűjtésre, az utak tisztán tartására. A három város külön-külön nemigen, de együtt ésszerűen kihasználná a drága gépeket. A települések összefogására még inkább szükségük van a falvaknak, mert nyilvánvaló, hogy minden egyes kis településen nem hozható létre köztisztasági vállalat. Négy-öt falu viszont könnyebben megszervezhet, közösen működtethet valamiféle köztisztasági apparátust. S említhetnénk egy mind erősebben kibontakozó szövetkezést: a városok és a környezetükben lévő községek kapcsolatait. A mosonmagyaróvári városgazdálkodási vállalat néhány év óta már ellátja a vóniáíkörzé- ! tében levő 16 falut is, köztük az idegenforgalmi jelentőségű Hegyeshalmot. Ehhez természetesen — mármint az üzem fejlesztéséhez — a környező községek is pénzzel járultak hozzá. Hasonló módon terjesztették ki működésüket egy-egy régióra ^alaton-parti nagyobb vállalatok. A lakosság közreműködésével f! A kommunális szolgáltatósok általánossá válásához mindenekelőtt az szükséges; hogy a megyékben ésszerű, megvalósítható tervekre épül-* jön a korszerűsítés. Pest megyében pl. tízéves fejlesz- , tési programot dolgoztak kij f 16 nagyobb kommunális szolgáltatásokat végző üze- t met jelöltek ki egy-egy te- ] rület településeinek a* el- , látására. Ezeket a bázisokat j fokozatosan megerősítik, a j tanácsok és az üdülőterület ■ védelmében érdekelt intéző bizottságok anyagi segítségét is felhasználva. A Dunakanyar három körzetében már működik a falvakra is kiterjedő intézményes szemétszállítás Szentendre, Váo és Nagymaros székhellyel Ahová at utak állapota miatt csak időszakonként jutnak el a járművek, ott is gyűjtő konténereket helyeznek el. Gond, hogy országszerte . kifogyóban vannak a régi agyagbányák, kubikgödrök, ahová mindeddig el lehetett rejteni a hulladékokat. Egyre távolabbra kell utaztatni a szemetet a települések határától. Vagyis a hulladékok másfajta száműzése ide- álisabb lenne. Ezért épül Budapesten szemétégetőmű és ezért töprengenek másutt is a megoldáson. Pécsett például olyasmivel próbálkoznak — igaz, egyelőre csak a tervezőasztaíort, —, ami nemcsak a szállítás megtakarítását tenné lehetővé, hanem az újrahasznosítható anyagok visszanyerését is. A települések rendjéért,' tisztaságáért maga a lakosság is sokat tehet. A környezetszépítő törekvésekre helyenként bizony árnyékot vet a nemtörődömség, olykor szemet zavaróan szemetesek az utcák, a parkok, a buszmegállók, a pályaudvarok és még folytathatnánk g sort. Egyesek a vízfolyások medrébe, az erdők lombjai közé rejtik a kiszuperált holmijukat. Ezért is fordult drámai hangú felhívásban a Komárom megyei tanács a megyei lakossághoz, az üzemi dolgozókhoz, a tanulóiskolákhoz. A tisztaság, a rend hiánya elkeseríti azokat, akik szeretik lakóhelyüket —, „védjük meg épületeinket, zöld területeinket”. S erre valóban nagy szükség van másutt is, mert csupán állami intézkedésekkel nem tehetők szebbé, üdébbé a települések. Ebben az égész társadalomnak, minden egyes lakónak részt kell vállalnia. Palkó Sándor (Fotó: Szántó György)
