Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
Tizenöt lóerős kocsi-leszerelés a gyermekszobában? Tiltott gyümölcs... A semleges Svédország fejéhez mérten részt vesz fegyverkezésben — ugyanis ejlett hadiipara termékeit a ilág számos országába ex- ortálja. Nos, ezentúl legalább leiföldön nem fognak a svéd tyerekek háborút játszani, a karácsonyfák alatt a jövőben nem állnak minimé- etű páncélosok és bombá- :ók. Ebben állapodtak meg igyanis nemrég a svéd já- ékkereskedők képviselői, a ogyasztók érdekvédelmi szerkezete, valamint a gyermek- áték tanács vezetői. Különböző szervezetek már ivek óta harcolnak Svédor-. szágban a gyermekszobákten örténő leszerelésért. Az ?gyik szervezet szóvivője kijelentette: „Gyermekeink szobáiban a kisfiúk a har- nadik világháborúra készüllek. Ha meg akarjuk őrizni a békét, le kell őket fegyvereznünk”. Az 500 helyi szervezetet és 35000 tagot számláló „Otthon és társadalom” elnevezésű háziiasz- szony.szervezet is zászlajára irta e követelést, és fölszólította a kereskedőket e „gyermekjáték-kínálat szanálására” — kezdetben eredménytelenül. Ám amikor a svéd kirakatokban feltűntek a — Svédországban különösen népszerűtlen — vietnami háború fegyverei, páncélosai és katonái, az említett szervezetek támogatóinak tábora nagymértékben megnövekedett. Az egész országban bizottságok alakultaik, amelyek nyomást, gyakoroltak a kereskedelemre. Svédországban sok helyütt hadijátékokat bojkottáló plakátokat ragasztottak ki az utcákon, az áruházak előtt tartott beszédekkel igyekeztek jobb belátásira bírni ve- vöket és eladókat egyaránt. A tömegtájékoztatás segítségével kialakult lázas- kampány pszichológiailag csak azzal magyarázható, hogy a svédek, akik gazdaságilag még hasznot is húznak a háborúból, legalább ott bizonyítani akarják pacifista érzelmeket, ahol ez gazdaságilag a legkevésbé fájdalmas. Hiába követeltek a játékgyártók bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy a .katonai játékok valóban károsak a gyermekekre. A fogyasztók ' érdekvédelmi szervezetének képviselője le- tromfolta őket: „Véleményünk nem kutatási eredményeken alapul — hanem egyszerűen azon a meggyőződésen, hogy a háborús gyermekjátékok nem lehetnek jó játékok a gyermekek számára.” Ezzel az érveléssel szemben a gyártók tehetetlennek bizonyultak, szinte az egész ország ellenük fordult. „Olyan a hírünk már, mint a hátm-ús uszítóknak” — panaszkodott Fritz Petter- son, a svéd játékkereskedők szövetségének ügyvezetője. Már tavaly is csak csekély többséggel vetette el a svéd parlament azt a törvényjavaslatot. amely megtiltotta volna hadijátékok behozatalát és árusítását. A hat szavazatnyi győzelem mégis felért egy vereséggel a játékipar számára: egyidejűleg ugyanis a pari ment ipari bizottsága rendeletet adott ki a fogyasztók érdekvédelmi szervezete és a gyermekjáték tanács számára, hogy folytasson tárgyalásokat a játékipar illetékeseivel az áruválaszték megtisztításáról. Idén azután megszületett a megállapodás: Olyan hadijáték, amely az 1914 óta lezajlott háborúkat idézi, nem kerülhetnek forgalomba Svédországban. Ám római légionáriusnak vagy gyújtogató vikingeknek öltözve továbbra is szabad a kicsinyeknek megölni „ellenségeiket”, a változatosság kedvéért pedig játszhatnak akár amerikai polgárháborút is. Sőt — a kereskedők árusíthatják modern pisztolyok, puskák és kézigránátok másait is — ezek ugyanis rendőrségi fegyvernek számítanak. x A kereskedelem és az állam közötti egyezség aligha jeleníti a gyerekszobák felfegyverzésének a végét — sőt, ennek az ellenkezője igaz. Alig száradt meg a tinta a megállapodáson, ugrásszerűen megnőtt a kereslet harci játékok iránt, a kereskedők emelkedő forgalomról számolnak be. Srten Hegeler dán pszichológus egyszerű magyarázattal szolgál a jelenségre: „A tiltott gyümölcs mindig édesebb”. mindenfelől Autóhasonmás Egy berni sportkocsi-tulajdonos riasztotta a rendőrséget. mivel kocsija eltűnt a parkolóból. Röviddel később egy járőr meglátta és megállította a keresett gépkocsit. A kocsit vezető hölgy igencsak elámult, amikor megtudta, hogy jogtalanul használ egy eltulajdonított autót. A rejtélyre hamarosan fény derült: a hölgy tévedésből egy. az ő kocsijával színre és típusra teljesen megegyező autóba szállt be abban a parkolóban, ahol ő is hagyta kocsiját. Még jobban elképedtek a rendőrök, amikor megállapították. hogy a hölgy kulcsa csakugyan pontosan beleillik az ..eltulajdonított” sportkocsi ajtajának zárjába, sőt még a gyújtáskulcs helyére is. Ittas repülő Négyhónapi elzárással és pilótaengedélyének bevonásával sújtott a dániai Ros- kilde város bírája egy 44 éves férfit, aki tökrészegen vezette magánrepülőgépét. Már a földről is feltűnt az illető különös repülési stílusa. Szerencsére azonban csak leszállás után történt egy kis baleset: a gép szárnya meghúzta a hangár kapuját. A kihívott rendőrök szondája 3,12 ezrelék alkoholt mutatott ki á vakmerő pilóta vérében. Csigaverseny Nemrég egy francia községben megtartották a 11. nemzetközi csigafutóversenyt. Népes, fogadni is hajlandó közönség előtt tíz, meleg vízzel, zseblámpával, zajjal és kis retekszeletekkel „ügetésre fogott” csiga versenyzett „Az év leggyorsabb csigája” címért. A győztes Amin Dada lett: kerek húsz perccel a rajt: után érte el az ötméteres pálya célvonalát. Az egyik favorit, Caroline verseny közben flörtölni kezdett egy Babar nevű Veseny- zővel, s ezzel időt vesztett. (MTI fotó) Autóperiszkóp Egy amerikai mérnökcsoport azt javasolja, hogy a gépkocsivezetők használjanak periszkópot. A periszkóp alkalmazása állítólag el tudná hárítani a közlekedési balesetek 25 százalékát is. GULTAS PÁL: Az utolsó ige — részletek — Nem lehet megmozdulni. Összevissza fecsegünk bár. mint friss patak vize csobog beszédünk. — a nagy hallgatások malomkövét szorítja ajkainkra — egy árnyék, ó a röpke szó elillan mint egy madár. Az utolsó ige malomköve forog lassan fölöttünk, őrölve életünknek útjait, szivünknek dobbanását... Az élet robbanásai közelednek, az éjszakától villámok futnak szerteszét s elmossa könnyedet a zápor. Most emeld fel a szemfedöket! Fut a halál mint egy katáng s az elemek rablánca csörrcn az anyag roppant torlaszán. Könnyű annak, kinek nincs lelke, lepni kevélyen és elszántan az ágyúk dörgése között, a háború vak viharában, sárban taposni, agyra lepni, meszet önteni haragos tusák után vérre és észre, az őrültség lángtarajos forgatagában ... Könnyű annak, akit a lélek nem emel, kit nem vonzott soha a Hold még, ez a földöntúli teher. Ki adja vissza énnekem az első hajnal étherct? Ha él még benned irgalom, hozz egy feledtető zenét! Ne azt, amelyik jéghideg csontbillentyűkön átszalad, — azt a zenét hozd, amelyik ott fekszik egy fűszál alatt! Humorszolgálat /fát/£J0tAÍiiv^ — Végre megjött! — sóhajt fel a lakástulajdonos, amikor beállít a vízvezetékszerelő — Már egy hete hívom magukat.... — Akkor rossz címre jöttem — válaszol a szerelő. — Az, akihez ma mennem kell, már öt hónapja telefonál... — Nem akar biztosítást kötni a felesége bundájára? — kérdezi a biztosítási ügynök. — Nem, tegnap találtam valakit a szekrényben, aki vigyáz rá. — Már háromszor emlékeztetsz arra a nyomorult százasra Ez nekem olyan kellemetlen, hogy a legszívesebben soha nem kérnék tőled többé kölcsön egy fillért sem. ★ — Nézd csak! Látod azt a helikoptert? Már 10 perce egy helyben függ. — Talán elfogyott a benzinje ... ★ A pszichológusnál: — Képzelje el, hogy bezárkózik egy szobába egy üveg konyakkal és egy szép lány- nyál. Mihez nyúl legelőször? — Legelőször a villany- kapcsolóhoz. Az élelmiszerüzletben: — Nem akarom megsérteni, vezető úr, de hogyan lehet az, hogy ez a plakát, amin „A higiénia éve” felírás olvasható, egészen tele van légy piszokkal? — Hát... a legyek nem tudnak olvasni. ★ A futballmeccs után mondja az öltözőben az edző: — Ha van a világon valami, amit teljes szivemből utálok, az a lusta középcsatár. A középcsatár válasza így hangzik: — Ha pedig van a világon valami, amit a lusta középcsatár teljes szívből gyűlöl, az magg! LÖVÖLDÖZNI THJ O. •«•• • • i t* A napokban benézett hozzám egy Bel- licose nevű ember, s könyörögni kezdett nekem, hogy legyek az Amerikai—Mexikói Baráti Társaság vezetőségi tagja. — Ugyan miért kellene ezt tennem? — kérdeztem. — ön talán nem olvas újságot? Mexikó, lubickol az olajban. Meglehet, hogy nagyobb tartalékai vannak a „fekete aranyból”, mint Sza- úd-Arábiának. Sok éven keresztül nem vettünk tudomást a mexikóiakról, de most minél hamarabb meg kell javítanunk velük a kapcsolatainkat, különben másnak fogják eladni az olajukat. — Igaza van — jegyeztem meg. — Tisztelettel kell viseltetni bármely ország iránt, amelynek eny- nyi ,.fekete aranya” van. Véleménye szerint mekkora olajtartalékai vannak Mexikónak? — Ezt egyelőre senki sem tudja pontosan. Ám valahányszor ledöf egy botot a mexikói földbe, minden alkalommal feltör egy száz méter magas olajszökö- kút. — Nekem mindig tetszettek a mexiArt Buchwald: Olajláz — Hát akkor minek nevezzük őket? — Spanyolajkú turistáknak, akik eltévedtek. — Tetszik az ötlet. Képzelheti, mi lesz, ha még a mexikóiak gúnynevét, a „nedves hátút” is elfelejtjük. — Szerintem ezt is meg kell tennünk — jegyezte meg Belli- c őse. — Akkor kiket fogunk „nedves hátúnak” hívni? — Az olimpiai úszókat, akik a Rio Grande-ban végeznek mellúszó-edzéseket. — A mexikóiak bizonyára értékelni fogják ezt! — Rendkívül nagy a tét, és nekünk be kell bizonyítanunk, hogy ígéreteink — miszerint a mexikóiak iránt tisztelettel fogunk viselkedni — nem üres szavak. Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesz több olyan televíziós reklámadás sem, amelyben a sombreróban sütkérező lusta mexikói szerepel. — Kit teszünk a figura helyére? — Bruce Jannert, amint olimpiai aranyérmet szerez, aztán pedig ezt mondja: „Nem érhettem volna el ezt, ha nem szeretném a mexikói nemzeti eledelt, a húsos törtkukoricát paprikával”. De ez még csak a kezdet. Nyilván tudja, hogy Robert Redford, Paul Neivman, Raguéi Welch és John Tra- volta félig-meddig mexikóiak? — Eddig még sohasem jutott az eszembe. hogy a származásukról gondolkozzak. — Na látja, önnek éppen az lenne a feladata, hogy erről a témáról adjon anyagokat az amerikai sajtónak. — És ha Rcdford, Newman és a többiek elutasítják ezt a verziót? — Akkor szerezzenek Iránban benzint az autójukba! Fordította: Zahemszky László kóiak — jelentettem ki. — Igaz, eddig még senkinek sem beszéltem erről, de Pancho Villától (Mexikó nemzeti hőse, paraszt- felkelés vezetője. — A ford.) el voltam ragadtatva. — Igen, rendkívüli ember volt — hagyta helyben Bellicose. — Most még Pershing tábornok szalmabábját is elégethetnénk! — javasoltam. — No azért nem kell olyan messzire mennünk — válaszolta Bellicose. — Mikor Pershinn Villára vadaszott, még nem tudtuk, hogy Mexikónak ekkora olaj- tartalékai vannak. — Pershing tábornoknak tudnia kellett volna — mondtam felháborodva. — Hiszen a rendelkezésére állt a felderítő szolgálat... Mit tehetnénk még mi, amerikaiak a mexikóiak érdekében? — El kell érnünk, hogy az amerikaiak ne nevezzék „illegális külföldieknek” azokat a mexikóiakat, akik megfelelő iratok nélkül lépik át az USA határát. Hobo-hobó Újabban elég gyakran hallhatjuk és olvashatjuk a címbeli angol szót Valójában divatszóvá kezd válni, ugyanakkor kevesen ismerik a jelentését. A szótárakban felsorakoztatott fogalmi értékekhez viszonyítva éppen napjaink szóhasználatában igen változatos jélentéstár- talmakat társítanak ehhez a megnevezéshez. Különösen tapasztalható ez azokban a versrészletekben, amelyekben a kulcsszó szerepét vállalja a hobó szóalak. Már az is érdekes jelenség, miért éppen erre a nyelvi formára van szüksége a költőnek mondanivalója kifejezésére. De lássuk a példatárt: „Ki a pocakos erszényű / papa hobója..." (Utassy József: Hungária kávéház). — „Asztalánál nyomdász / hobó firkász” (Pátkai,Tivadar: Újabb távirat). — „S tovatűnik / bankárok, böllé- rek és / hobók évszakában / a halak elmosódó csillagképe alatt” (Szepesi Attila: Rimbaud elköltözött). — En, a nyüzsgésben nyüzsekvő, / vagyok csöndes, mint a hó, / tülekvéstelen tülekvo, f érinthetetlen hobó” (Szécsi • Margit: Birodalom), Hogy milyen jelentéstartalom és használati érték kifejezésére alkalmas ez az angol szó, arról ez a jelen- téstörténeti vázlat tanúskodik. Észak-Amerikában és Ausztráliában ezzel a névvel minősítették a csak alkalomszerűen dolgozó, csavargó és vándorló életmódot folytató személyt. Ebből az alapjelentésből alakultak ki ezek a jelentésváltozatok: vándormunkás, „vándormadár”, csavargó módjára élő ember; koncsorgó, tekergő, kószáló stb. Az idézett versrészletekből azonban az is kitűnik, hogy a rosszalló értékű minősítés megszelídült, és olyan magatartásbeli sajátosságra is utalhat ez a szó, amely kizárja a jelentéskörből a kiábrándultságot, a szabadosabb életforma kóros tüneteit felidéző jelentésimulzustj Vannak, akik úgy érzik és tudják, hogy ezt az angol «zót ebbe a rokon értelmű sorba kell beillesztenünk: különc, különcködő, bohó, bohóskodó, bohókás, egyénieskedő stb. Hallottam egészen eredeti értelmezést is. A hobó ebben a szövegrészletben jelentkezett: „Ezek a hobók azt hiszik, övék az egész világ, valóban hóbortosok ezek a fickók.” dr. Bakos József
