Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Iskolaszövetkezet a Gárdonyiban mm minden a pénzen múlik Közművelődési térkép a hevesi járásból ■■■ Hol vagytok, szakképzettek? Önellátó diákok Manapság egyre több szó .sík a közművelődésről. A gyakorló népművelők sűrűn panaszkodnak az eredményes munkát gátló mostoha körül­mények miatt. Épp ezért nem érdektelen, ha' az irá­nyító szakemberek alapos felmérést készítenek egy-egy nagyobb közigazgatási egy­ség területéről. Ezt tették a hevesi járásban is. A körül­tekintő vizsgálódás tapasz­talatainak összegzésére, a jövőre szóló tennivalók jel­zésére kértük Kerek Lászlót, a járási művelődésügyi osz­tály vezetőjét. Terhes örökség ■ Arra mindjárt fény derült, hogy a tárgyi feltételek egy­általán nem kedvezőek. Ez jórészt a korábbi évtizedek terhes örökségének, vala­mint a régóta meglevő pénz­hiánynak a következménye. Sorakozzanak most a nagyon is pontos és igen kifejező részletek. — Művelődési otthon jel­legű intézményeink és könyvtáraink zöme még a telepítésre és az építésre vonatkozó rendelkezések megjelenése előtt, elsősor­ban az ötvenes és a hatva­nas években létesült 1969- ben, a típusbesorolás idején megállapították, hogy a mi­nimális szintet sehol sem érik el. Azóta nem sok vál­tozott, hiszen a beruházási keret terhére nem volt fej­lesztés. Anyagiak híján a korszerűsítés és bővítés sem érhette el a kívánt mérté­ket. Megdöbbentő, de tény, hogy Kiskörén, ezen a ki­emelt munkáslakta települé­sen és Tarnamérán, a leen­dő . üdülőközpontban, 1978. február közepétől nincs ott­hona a kultúrának. A tech­nikai felszereltség javult, de korántsem kielégítő. A bú­torzat kopott, a szemlélte­tőeszközök elavultak, rosz- szak. Színes tévé egyedül c;>ak . ,a hevesi könyvtárban Ü A költségvetés persze túl szerény, s ez nemegyszer akadályozza a munkaterv- ben rögzített ígéretes elkép­zelések valóra váltását. — A kis összegek évek óta nem gyarapodtak, holott eb­ben a tekintetben is jó lett volna lépést tartani, az ár­emelkedésekkel. Az állami támogatás a hetvenes évek elejétől lényegében nem vál­tozott. Ugyanakkor a fenn­tartási kiadások — s ezt nem kell senkinek se bizonygat­ni — folyvást gyarapodtak. Így történhet meg az, hogy Atány és Kisköre könyvtá­raiban a fűtés hiánya miatt képtelenség hosszabb ideig tartózkodni. A kényszerhely­zet olykor megalkuváshoz Vezet, s esetenként növelik a tetemes bevételt hozó, de színvonalasnak nem mindig nevezhető rendezvények szá­mát. > Új keverőpult Mimim . 1979, október 38., vasárnap A meglevő nehézségeket csak fokozza az. hogy a ta­pasztalatokban bővelkedő, a szakképzett népművelők is hiányoznak, holott az ö tá­jékozottsággal társult ráter­mettségük. lelkesedésük eny­hítené a bajokat, — A személyi változások gyakoriak, különösképp jel­lemző ez művelődési ottho­nainkra. A hevesi gárda egy esztendő alatt teljesen ki­cserélődött. A szakképzetlen új belépők tájékozatlansága egyre-másra szüli a mulasz­tásokat. Az se vigasztaló, hogy munkaköri leírást és működési szervezeti sza­bályzatot sehol sem készí­tettek. Aggasztóan sok a ké­pesítés nélküli. Megpróbál­koztunk azzal is, hogy bővít­jük a függetlenítettek körét, ám az előbb említett okok mi­att ez a vállalkozás sem vál­totta be a hozzá fűzött re­ményeket. Nehezen találni technikai alkalmazottakat, így aztán a rájuk háruló munkák egy részét — a fű­tést. a takarítást — is a népművelők végzik. Számottevő eredmények Ha valaki azt gondolja, hogy' ilyen körülmények kö­zött nem bontakozhat ki ér­demi tevékenység, akkor jó­korát téved: több helyütt ugyanis sikeresen birkóztak meg a gondokkal. — Szorgalmazták és elér­ték azt, hogy a termelőszö­vetkezetekben, az üzemek­ben létrejöjjenek a kulturá­lis bizottságok. Ez történt Hevesen az állami gazdaság­nál, a Rákóczi Tsz-nél, a vízmű vállalatnál, a MEZŐ- GÉP-nél, az áfész-nél. Jól dolgoznak a komlói közös gazdaságnál, a cipőipari szö­vetkezet tiszanánai részlegé­nél, a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság Kiskö­rei Szakmérnökségénél. Ezek vezetői gyűjtik össze a sajá­tos igényeket, s ők egyezte­tik a közművelődési intéz­mények irányítóival. A szol­gáltatások fejében az egyes cégek anyagi segítséget nyúj­tanak, s egy-egy szakkört, vagy amatőr művészeti cso­portot támogatnak, fenntar­tanak. Ezt teszik a hevesi, a kömlői, az átányi, és az er­dőtelki termelőszövetkezetek. Az is örvendetes, hogy ha lassan is, de csak fejlődött a tartalmi munka. Hozzájárul­nak az általános műveltség gyarapításához, van mire büszkélkedniük felnőttokta­tás terén. Elsősorban a tar- nazsadányiakat, a hevesie­ket. a kömlőieket, a tarna- méraiakat és a kisköreieket illeti dicséret. A gimnáziumi magánvizsgára előkészítő tanfolyamok . jól haladnak Hevesen, Kiskörén és Tisza- nánán. A könyvtárosok az olvasóvá nevelés, az infor­A Budapesti Elctkroakusz- tikai Gyár legújabb, integrált áramkörökkel felépített szte. reo keverőasztalát állították üzembe a Magyar Rádió ötös sztereostúdiójában. Az első berendezést még az idén több követi, amelyekkel kü­lönböző stúdiókban dolgoz­nak majd a hangtechnikusok. (MTI Fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) málás vonalán alkalmaznak igen hatásos, bevált módsze­reket. nem riadva vissza a kísérletezéstől sem Életké­pesek a szakmai alapismere­teket nyújtó tanfolyamok, szakkörök és továbbképzések is. A klubmozgalom egy kis­sé visszaesett, de keresi a kilábolás útját. Sorolhatnám tovább a példákat, de az ed­digiek is érzékeltetik azt, hogy nem minden a pénzen múlik. Merre tovább? Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hiányosságok is számottevőek. Az eddigi­nél sokkal több embert le­hetne megnyerni, ha válto­zatosabb, gazdagabb kínála­tot alakítanának ki. Más szó­val: hosszabb távon úrrá kell lenni a mai nehézségeken. Vajon miként lehetséges ez? — A témával a járási párt- bizottság is foglalkozott. Út­mutatása alapján intézkedési tervet dolgoztunk ki. Sokat várunk a közös fenntartás elterjedésétől, hiszen ha ez megvalósul, akkor — az anyagi támogatás erősödésé­vel — jobb működési körül­mények formálódnak, s a művelődési otthonok szelle­mi erőik egészét az érdemi feladatok megvalósítására összpontosíthatják. Felméré­sünk szerint a feltételek He­vesen, Kömlőn, Átányban, valamint Erdőtelken és Kis­körén adottak, s 1980. július elsejéig , fokozatosan el is érhetjük a kitűzött célt. A minőségi munkát ígéri a komplex intézmények létre­jötte. Ezek Kömlőn és Zsa- dányban már megszerveződ­tek. őket követi majd — 1984-gyel bezárólag — Tár­náméra, Tiszanána. Kisköre és Boconád. Megalakultak a társadalmi vezetőségek is. Egy egészséges folyamat kez­detén állunk, terebélyesedé- sétől joggal reméljük azt, hogy mind szélesebb réte­gek számára válik vonzób­bá az ismeretgyarapítás. Pécsi István 46. Egyszer ugyan felrémlett benne, hogy mindez, amire most olyan távolian emlék­szik, hogy hiszen mindez csak most volt, csak tegnap jött áit a Tiszán, s ma, ép­pen ma szülte meg a gyere­két, de ahogy erre rádöb­bent, meg is rémült, s igye­kezett ettől szabadulni, me­gint gyorsan elfelejteni, s emlékké távolítani. Ő, nem, nem... mindez naigyon ré­gen volt már. És sikerült. És aztán sike­rült úgy éreznie, hogy ez a most se most van, ez a him­bálódzás a hordágyon, a kék ég végtelenje alatt, ezekkel az emlék gomoly okkal a fe­jében. Hanem ez is csak egy emlékgomoly, ezt is idő­tömegek köde takarja, ez is ugyanazoknak az emlékek­nek egyik része, és folyama­tosan más emlékek részévé válik, ugyanannak a mítosz­nak a részévé, mely idővel majd össze kell hogy álljon, szépen ki kell formálódjon- csiszolódjon. András megke­resésének és az ő különös szülésének a mítosza ez. De míg himbál ód zott, zsib­badt érzékszervekkel, meg- tairtóztatva magát új észléle- tek befogadásától, elernyed- ve és erre az ernyedtségre törekedve, azt is tudta, ér­tette, nem tagadhatta le ön­maga előtt, hogy SBég nincs Kicsengetés után megélén­külnek a Gárdonyi gimnázi­um folyosói. Aki megéhe­zett, megszomjazott, a büfé­hez siet most. Hirtelen hosz- szú sor gyűlik össze, és min­denki türelmetlenné válik, hiszen mindjárt vége a szü­netnek. Az eladók azonban gyorsan és kedvesen kiszol­gálják a vevőket: — Te mit kérsz? Kólát? Tessék... Itt a füzeted, 1,20 visszajár .., Kösz ... És máris fogy a sor, a vá­sárlók elégedetten sietnek tovább: még mindig maradt öt perc a fontosabb megbe­szélni valókra, még át lehet nézni egyszer a matekot, a torit. — Mit lehet itt kapni? — furakodok közelebb. — Mindenfélét: iskoláié* jet, kiflit, zsömlét, üdítő ita­lokat, tanszereket, ami kell — válaszolnak a sorban ál­lók. — És kik az elárusítók? — Ők a szövetkezeti osz­tályból, a III. e-ből valók, iskolatársaink. A bennfentesek a harma­dik e-s Sághi Ágneshez kül­denek, azt mondják, ő ennek a boltnak a vezetője. — Az iskolaszövetkezet el­nöke vagyok — mondja Ági —, tavaly februárban vállal­ta el az akkor másodikos osztályunk az iskolabüfét, s engem bíztak meg akkor a vezetői feladatok ellátásával. — Nem jelent ez nagy megterhelést? — Évek alatt jó viszo- \ nyunk alakult ki a velünk kapcsolatban álló nagykeres­kedelmi vállalatokkal, ame­lyektől áruinkat kapjuk. A tejipar, a sütőipar, a Fü" szért Vállalat támogat ben­nünket. így nem okoz külö­nösebb nehézséget a beszer­zés. Csak a tejipari » válla­lattal van némi problémánk, vége; az emlék s a mítosz még nem kerek. És talán éppen ezért volit a legnagyobb szüksége az erőtlen ernyedés és érzék­szervei zsibbadtságának ál­lapotára, hogy ez a sejtése- tudása rémületté ne szökjék fel benne. Nem, nem, sem­mi. .. se fák, se földek, se kukoricák... se lódobogás, sem a gépfegyver kattogá­sa. .. sem a puskagolyók go­nosz, közeli sziszegése. Csak az a mosoly, talán egyedül 1 csak aiz, amivel Andrásra mosolygott, az az egy a fontos, a roppant je­lentőségű. De jaj, nem könnyű az embernek a félöntudatlanság enyhében megőriznie magát! Micsoda viasikodás ez is! Az aludni -aludni -pi henni -nem észlelni makacs monotoniája alól minduntalan feltörtek a tudat kínzó kis patitantyúi. Hogy hiszen lábra kell majd állnia, és mennie kell, me­gint menni, felvinni a ki­csit Budapestre... neki ma­gának kell felvinnie... s lát­ta is önmagát, amint ölében viszi majd a csecsemőt a po­roszlói országúton, vánszorgó sebesülitek, fegyverük vesz­tett katonáik között... Fel kell majd nevelnie... sok­sok munka, felelősség, min­dent csinálni kell, konokul, fárad hatat lan u 1, rend íthetét- lenül, akadályt nem ismer­ve. mert amióta gépi adatfel­dolgozást vezettek be náluk, hol túl sok tej, hol pedig semmi sem jön. Párádról járok be Egerbe nap mint nap, reggel áz órák előtt szoktam elintézni fontosabb feladataimat: ellenőrzőm az árukészletet és számláinkat. Hetente egyszer pedig meg­rendelem az árut, míg a busz nem indul. — Megéri-e nektek ezt a munkát végezni? — A forgalom után az elárusítóknak jár két száza­lék juttatás a haszonból, de ez egyáltalán nem nagy ösz- szeg. Voltaképpen ez szá­munkra egyéni és közösségi KISZ-vállalás Az áfész már rendezett számunkra juta­lomból klubdélutánt. A leg­nagyobb jutalom persze az, hogy büfénk népszerű a suliban, az egész iskoláért dolgozunk. — Mekkora a forgalom? — Havonta 20 ezer forint körül van, ezzel a pénzzel mi gazdálkodunk, problé­mánk az elszámolással még nemigen volt szerencsére, nagyon vigyázunk. Az iskolaszövetkezet ta- nárelnöke Pozder Péter, a harmadik e osztályfőnöke. Egy stencilezett iratot tesz elém, és egy díszes tagsági igazolványt. — Ez az iskolaszövetkeze­tünk működési szabályzata, ezt pedig minden új tag megkapja. Szervezetünk az áfész 349. számú egysége, teljesen önálló. Hosszú múltra tekinthet vissza: 1972-ben alakult. Most csak­nem 300 tagja van. iskolánk egyharmada lépett be szövet­kezetünkbe. — Hogyan lehet valaki tagja ennek a szövetkezet­nek? — Tágja lehet iskolánk bármelyik tanulója vagy ta­nára, aki letesz 20 forintot és De jaj, most még ne! Most még aludni... semmit nem tudni... kizárni még a kék eget is a szemhéja alól. Csak karjával a pólyát. Semmit. Így viaskodott. Aranka nagy dörrenésre riadt, nagyon naigy dörrenés­re, vagy még előbb arra, hogy meginog a hordágy, nemcsak úgy, hogy himbá­lódzik, mint szokott, hanem zuhanásszerűen, féloldala­sán. .. Zökkenve ért földet, nem letették, hanem elestek vele. A kicsi keservesen fel- nyöszörgött, tömény porszag furaikodott az orrába, de nem, a szemét még most sem nyitotta ki, nem akarta... Csak a kicsi ne sírna, sze­gény. .. ennyire picike, és már ilyen igen nagy símiva- lója van.... Odafordult hozzá, s kibon­totta, már bontotta is ki a blúzát. Ez a mozdulat már nem a legelső ilyen mozdu­lata volit, s ez már inkább volt az ő saját mozdu­lata. Duzzadó két meztelen keble közé vette a kicsi po­ronty kis vörös pofáját, s magához szorította, hogy érezze; hiszen egy ilyen pi­cike még semmi mást fel nem foghat, csak az anyja húsát, meleg, puha húsát ma­ga körül. csak az nyugtat­hatja meg. Vigyázott, hogy az orra kint maradjon, az a csöpp orra, hogy tudjon lélegezni. vállalja a működési sza­bályzatban foglaltakat. — Milyen munkát végez ez a szervezet? — Legfontosabb feladata az iskola ellátása, az árusítás a szünetekben és az órák előtt, illetve a különböző há­zi rendezvényeken szükséges áru beszerzése. Az áfész és a MÉSZÖV évi 10 ezer forint támogatást ad nekünk, ebből és a forgalomból származó haszonból telik különböző rendezvényekre. Évente két* három alkalommal közgyű­lést tartunk, amelyen a ve­zetők beszámolnak munká­jukról, a legközelebbi éppen novemberben lesz. Itt beszél­jük meg, milyen programo­kat rendezünk tagjaink szá­mára. Szerveztünk már író- olvasó találkozókat, részt vettünk a szövetkezeti sportversenyeken, tanulmá­nyi ösztöndíjat tudunk adni a kiemelkedő munkát végző szövetkezeti tagoknak. Az áfész és a MÉSZÖV támoga­tott bennünket még az isko­la pinceklubjának kialakítá­sában is. — Miért ítéli hasznosnak a szövetkezet munkáját? — A tanulók mindennapi szükségleteit elégíti ki bol­tunk, a gyerekeknek nem kell kijárniuk szünetben a boltokba vásárolni. Sok ná­lunk a bejáró tanuló, aki ko­rán reggel nem tud reggeliz­ni otthon. Vállalkozásunk mintegy kilencszáz családot segít, hiszen leveszi a vál­lukról a tízórai gondját.' Ezért jó lenne, ha a nagy­kereskedelmi vállalatok komolyabban vennének ben­nünket, nem a haszonra tö­rekednének. Nagy a pedagó­giai jelentősége is munkánké nak, hiszen tanulóink megta­nulnak önállóan és felelősen gazdálkodni a rájuk bízott javakkal. Gábor László ’ És így aludt tovább. így aludtak mind a ketten. Miközben a következő be­csapódás talán még közeleb­bi volt, a detonáció még na­gyobb, s a por nem ült el; hanem még inkább feldú­sult. új, nehéz porgomolyok- fcai. S a világ e naigy meg­roppanásai között süket csend támadt, teljesen süket csend. Elképzelhető, hogy lehet így aludni? Igaz, lehet, hogy aludtak így valameddig? fis meddig? Ki mérheti fel az időt, a süket csönd idejét? Azt fogta fel aztán me-' gint, de talán még almában fogta fel, hogy valaki azt kérdezi, hol a géppuska. Es talán ezt js csaik azért, mert Andrástól kérdezték. Mintha Andrástól kérdezték volna. Hogy hova lett az a gép- puskafésaek, vagy valami ilyesmit. Egészen új hang volt, egészen idegei! hang. — Hé, ti! Kik vagytok ti?! Nem láttatok egy géppuskát, egy géppuskafészket? Miért hallgatott el ez a géppuska? Kilőtték? Csak nem az ágyú­juk, az isten verje meg!? Már talán céloani is megta­nultak ? — Talán itt. erre... mint­ha innen a bokrokból hallot­tam volna legutoljára. Ez András hangja. András nyugodt, okos hangja. Milyen csudálatosán nyugodt hangja van ennek az Andrásnak, istenem, de jó hangja, igazi apának való, férjnek való, szeretőnek való hangja. — Ti meg hova?! Az ör­dögbe, de furcsa egy menet vagytok! — Le kellene jutnunk a Tiszához, elvtárs... de egye­lőre keressük meg együtt azt a géppuskát! Beszéltek még, most egy­szerre többen is beszéltek, de egyelőre semmit sem le­hetett érteni, mert mindent elnyomott a fegyverropogás, megint mindenfelől lövöldöz­tek. (Folytatjuk) j

Next

/
Thumbnails
Contents