Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Új termék, új piac Figyelmet érdemlő törekvések az egri KAEV-nél CSAKNEM másfél száz millió forintos már a KAEV egri gyárának éves termelési programja, s a munka mint­egy fele export. Idehaza és külföldön egyaránt számot­tevő, amit a Kistályai úti telep új falai között végez­nek nap nap után. Súlya, rangja van az itteniek tevé­kenységének s a sok esz­tendő alatt összeszokott gár­da törekvését őszinte érdek­lődés kíséri a szakmában. Az egykor, úgyszólván mindenfélével foglalkozó üzeminek mind markánsabb külsőt kölcsönöz a terebélye­sedő gépgyártó profil. Csu­pán a legutóbbi időkben nem kevesebb, mint 60 millió fo­rint — az országos nagyvál­lalat, exportfejlesztésre fel­vett kölcsönének kereken ne­gyede — jutott ide, amiből modem hőkezelő berendezés­re, korszerű festő gépsorra, nagy teljesítményű gépekre, s még egy sor más hasznos felszerelésre futotta. A leg­szembetűnőbben pedig egy új, kétezer négyzetméteres munkacsarnokra, amelyen a kivitelezők már az utolsó simításokat végzik. Veréb József igazgató és Farkas János főmérnök, a közelmúlban folytatott be­szélgetésünk alkalmával lep­lezetlen örömmel nyugtázták a fejlődést. Nem kevés büsz­keséggel emlegették, hogy a szocialista piacon partnereik közé tartozik az NDK, Cseh­szlovákia és Bulgária, a tő­kés országok közül pedig az NSZK-ba, Jugoszláviába, Ausztriába, Hollandiába, sőt a tengerentúlra, az Egyesült Államokba is szállítanak. Mi több: holland együttműkö­déssel még november 15-ig megjelennek klímaberendezé­sükkel Tanzániában is. Egye­lőre 3,5 millió forintos az af­rikai megrendelés, de ha elé­gedettek lesznek vele a vá­sárlói, jövőre már nagyobb tételről lehet szó. S a kör — egyre bővül. Mint újságolták: éppen a napok­ban, angol szakemberek jár­tak Egerben tájékozódni. Kétszázötvenezer dolláros gyöngyösi üzletkötésük után vettek Vészt a megyeszékhelyi bemutatón, amely után — próbaképpen — mindjárt megrendelést helyeztek kilá­tásba a csákozó berendezé­sekre. FELTÉTLENÜL sikernek számít, hogy a jövőben tel­jes egészében Heves megyé­be kerül a könnyűipari ki­vágó gépek gyártása. Gyön­gyös profilja lesz a kisebbek készítése, Egeré pedig a kö­zepeseké és nagyoké. Tulaj­donképpen ez utóbbiakhoz épült a már említett új csar­nok is, ahol már az eddig máshonnan beszerzett gép­vázak előállítása sem lesz gond. — Reméljük, hogy az USA részére novemberben szállí­tandó s a 2100-ashoz hason­lóan, szintén Egerben kifej­lesztett C 2088-as középgé­pünk az úgynevezett „nyú­zópróbán” is megfelel Ame­rikában s így jövőre sem szakít velünk a partner. Lé­nyeges lenne ez, hiszen havi öt-tíz, évi 100 berendezésről beszélgettünk megrendelőink­kel annak idején — mondta Veréb József igazgató — s ez 350 ezer forintjával csep­pet sem rossz üzlet. A nyu­gatnémet Schőn-cégtől vi­szont már is megvan az igény 10 nyolcvanhatos típusra s néhány nehézgép 1980-as cso­magolására. — Milyenek a további el­képzelések, lehetőségek? — Bár még jó 'néhány hét van hátra az idei év végéig, s ellátási problémáink miatt éppen eleget fáj a fejünk 1979-es munkánk miatt is — magyarázta Farkas János főmérnök —, természetesen foglakozunk a jövővel. Több más mellett például térbeli — vízszintesen dolgozó — kivágó gépek kooperációban történő kifejlesztése került szóba az NSZK-s kollégá­inkkal, s licence vásárlásával szeretnénk megoldani a be­rendezés automatizálását is. Ugyanekkor „házon belül” iparkodunk automatizálni a C 2090-es típust, s klímagé­pei mk tökéletesítésével kí­vánjuk kielégíteni a tőkés partnerek igényeit. Tervünk, hogy hidraulikus emelő asz­talainkból az eddig kialakí­tott egyetlen típusból hét­tagú családot teremtsünk va­lóban a legszélesebb körű felhasználásra, megrendelő­ink legváltozatosabb igényei­hez igazodva. A tavaszi BNV-n s több jövő évi nem­zetközi bemutatón, vásáron már így kívánunk jelentkez­ni. KÉTSÉGTELENÜL tiszte­letre méltó az egriek igye­fceaete. Elképzeléseik meg­valósítása azonban — aho­gyan a beszélgetés során ki derült — korántsem ilyen egyszerű. Különösen export­tevékenységüket nehezíti, hogy például a munkájukhoz szükséges minőségi öntvényt csupán sürgetésre, vezér- igazgatói beavatkozásra tud­ják megkapni, s így is csak meglehetősen lassan, „cső pögtetve” Feladataikban elég. gé jelentős a tőkés importból származó alkatrész, amit szintén nem könnyű megsze­rezni, hazai helyettesítésük­ről pedig még csupán tárt gyalni tudnak. Az értékesí­tésben pedig az a kellemet­len. hogy a szocialista pia­cok kontingenseiben sok a tisztázatlan kérdés, a nyu­gati partnerekkel folytatott megbeszélések pedig gyakran hónapK>kig elhúzódnak. Egybehangzóan vallják az egri gyárban, hogy ha mind ezek nem zavarnák műszak jaikat, még előbbre járná­nak. • Gondjaik, panaszaik — saj­nos — nem egyedüliek, má sutt is találkozhatunk hason-, lókkal. Jó lenne erre oda­figyelni, s még inkább tenni a helyzet javításáért. Mert a többhöz, jobbhoz — talán kár ezt ismételni — meg­felelő feltételek is kellenek. Mit sem ér az igyekezet, ha fékezik! Gyóni Gyula Szakmunkástanulók versenye Szombaton délelőtt gya­korlati vetélkedőkkel foly­tatódott-az ipari szövetkeze­tek negyedik területi szak­munkástanuló-versenye. A fiatalok Egerben, Gyöngyö­sön és Hatvanban bizonyít­hatták, hogy mennyire isme­rik az autószerelő, a bú- torasztalos, a cipőfelsőrész­készítő, a festő-mázoló, a kő­műves, a női szabó szakmák gyakorlati fortélyait. A di­ákokat kísérő szakoktatók ez idő alatt egész napos kiránduláson vettek részt, megtekintették a Mátra ide­genforgalmi . nevezetessége­it. Este a Megyei Művelődési Központ nagytermében dis- cót rendeztek. Ma délelőtt a fiúk és a lányok szellemi vetélkedőn vesznek részt. Ezt követően értékelik a versenyt, s át­adják a díjakat a nyerte­seknek. Ki hol tart? A verseny jól kezdődött Petőfibánya. Akaratlanul is hozzá társul a kifejezés: széncsata. Mondtuk, mond­ták, de úgy is volt: felaján­lás felajánlást követett. Mi­előtt a bányászok beszálltak volna a „népiesbe”, a nyiko- rogva, zörögve, nagyokat rándulva zötyögő villamos vonatba, amely a léghuzatos altáróba vitte be őket a sik- tába, kint, a „felolvasónak” nevezett csarnokban bá­nyászzenekar köszöntötte őket, a bányamester lelkes szóval biztatta a szürke ru­hás tömeget, a szakszervezet titkára pedig felolvasta azok­nak a névsorát, akik a leg­jobb teljesítményt érték el. Fényképüket pedig kitették a dicsőségtáblára. Vörös és nemzetiszín zász­lók díszítették a transzpa­renst, amelyen a még na­gyobb teljesítmény elérésére lelkesítő jelszó állt. Mindez olyan teátrálisnak, megren­dezettnek tetszhet ma, talán mosolyogni valónak is, pre­dig akkor sokan érezték őszintén mindazt, amit mond­tak és hallottak a munka- versenyről. A szén az ipar kenyere. Így hangzott a régi igaz­ság. És ma talán nem így igaz a hajdanvolt summá- zás? Petőfibánya ma is az, ami volt. Csak éppen a bányá­szok nincsenek sehol, de a vegyesüzem igazgatói irodá­jában a valamikori bányász­dinasztiák második generá­ciójának képviselője, Morvái László idézi a mai munka­verseny tételeit. Mellesleg, illetve: egyálta­lán nem mellékesen — édes­apja valamikor ugyanezen a folyosón várta a hozzá be- kopogtatókat, néhány ajtóval arrébb innnen. Azon az aj­tón- a cédulán ezt lehetett olvasni: Pártiroda. — Ä kongresszusi válla­lásaink között szerepelt egy kommunista szombat is, amit {uár szeptember végén letöl­töttünk, méghozzá szép si­kerrel — kezdi el a felsoro­lást az üzem igazgatója, összesen 320-an jöttek be dolgozni. A több mint negy­venezer forintot kitevő munkabért a zánkai úttörő­város, valamint a vállalati üdülő építkezése között osz­tottuk szét. Amit ezen a műszakon megtermeltek, elérte a ne­gyedmillió forint értéket. Tulajdonképpen folytatták azt a munkát, amit addig is csináltak. Így például a vi- sontai cellagyártó telep be­fejezését gyorsították meg. Ez a beruházás teljes élte­kében megközelíti az ötven­millió forintot összesen harminc brigád fogalmazta meg a kongresz- szus tiszteletére a vállalása­it. Miután a kezdet jól si­került, a folytatás sem lehe­tett ennél rosszabb. Gyöngyösön a Fecske ut­cában az óvodát bővítik. En­nek költségéhez ötmillió fo­rintot a szénbánya vállalat biztosít. Ha befejezik a mun­kát, száz gyerekkel tudnak többet elhelyezni ebben az intézményben. Az építkezés­hez a mostani év elején fog­tak hozzá A tervezett befe­jezési határidő az év utolsó napjára esne. Ügy döntöt­tek, a kongresszus tisztele­tére két héttel korábban ad­ják át a kibővített óvodát. Az anyukák és az apukák a megmondhatói, milyen sokat számít az így nyert két hét is. ★ Árbevétel. Lehet mintegy hatmillióval több? De hát hogyan tudnak több forintot kipréselni a megrendelőktől? Egyszerűen: az év közben kopogtató megrendelőknek sem tárták szét sajnálkozva a karjukat. Szívesen fogad­ták őket és nemcsak hellyel kínálták meg a kuncsaftot, hanem azt is megkérdezték: — Miben lehetünk a szol­gálatukra? Egyikük-másikuk talán az első pillanatban szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől. Kemény menetekre számí­tott, ehelyett pedig vállal­kozói készséget talált. Így mosolygott rá a sze­rencse a selypi cukorgyári­akra, mivél különösebb u-n- szolgatás nélkül ráálltak a petőfibánya iák arra. hogy ott kicseréljék a tetőszerkezetet. Az év utolsó negyede már nem szokta sem az építő­ipariakat, sem a faipariakat túlzottan igénybe venni az­előtt. Most pedig... Ha egy­szer munkaverseny, akkor minden egészen másként van. ★ Visontán többletként neki­fogtak egy hétszáz méteres szalagpálya tartóállványza­tának elkészítéséhez és be­építéséhez. Miután az ehhez szükséges anyag is előkerült, decémber végére kézszorítás­sal „pecsételhetik meg” a vállalásuk teljesítését. A márkushegyi bányában négy szalagpálya kiépítése vár rájuk. A határideje en­nek a feladatnak ugyan még kissé távolinak tetszik, hi­szen csak 1981 második ne­gyede lenne. Az önkéntes rövidítés következtében vi­szont előbbre csúszott, még­pedig 1980. első félévének végére. Ennek a munkának van még egy érdekessége. Itt alkalmazzák először a szál­lítószalagok hevederfeszítő- jét. Hazánkban még ilyet nem szereltek fel eddig. Az újdonság bizonyos feszültsé­get is kelt, ami csak haté­konyabbá teszi a feladat végrehajtását, Kellett az is a szállítósza­lagokhoz, hogy a vállalat megfelelő osztálya is bekap­csolódjék ebbe a munkába, ahogy a Bányászati Kutató Intézet is tette ezt. Így jött létre a közös vállalás — az együttműködés a kongresszu­si munkaversenyben. Formálisan is rendszere­sen értékelik a munkaver­senyt, de a termelést rögzí­tő összesítések is megfelelő tájékoztatást nyújtanak a ] rtiUBkahe&i vehetőknek is, a dolgozóknak is, hiszen ezek­ben benne található mindaz, ami a vállalásokat is kite­szi. Könnyű így nyomon kö­vetni, ki hol tart. Így például, jól rajtolt a Lovász József nevét viselő aranykoszorús szocialista brigád, amelynek Bocskai Mihály a vezetője. Mellet­tük a Kun Béláról elneve­zett ezüstkoszorús brigád ta­lálható, amelynek munkáját Fáczán Tibor irányítja. Az ezüstkoszorús Ságvári Endre brigád tagjai Reviczki József vezetésével a visontai cellagyártó telep munkáiban jeleskedtek. Most már csak a jó foly­tatás ‘hiányzik, a többi bri­gáddal együtt, hogy a még jobb befejezés se maradjon el. G. Molnár Ferenc A tsz kovácsai A törött vetőgéptengely helyett egy új, igazi, olyan mesteri munka készül az üllőn Elvétve látni az országban igazi füsttől és koromtól pisz­kos, üllőesilingelésitől hangos kovácsműhelyeket. Amelyek még megvannak, azokból is kihalófélben van a mester­ség romantika ja; mind több gép és ügyes szerszám segíti az itt dolgözók egykor nehéz fizikumot követelő munkáját. A pétervásóri Gárdonyi Ter­melőszövetkezet kovácsmű­helyében ma már a lópat- kolás nem az elsőrangú fel­adatok egyike, hanem a me­zőgazdasági célgépek olykor ritkán kapható alkatrészei­nek az utánpótlása, a meg­lévő fogatok vasasimunkáinalc az elkészítése. Több mint húsz éve dolgosnak szak­májukban Ivády István és Telek András mesterek, a termelőszövetkezet kovácsai. Holnap már indulhat is a kocsi a mezőkre a betakarításhoz. A műhelyben történt az abroncscsere (Fotó: Szabó Sándor) Betűk helyett csillagok Két külön, de egymással szorosan összefüggő rende­letet adott ki a belkereske­delmi miniszter a kereske­delmi szálláshelyek osztály­ba sorolásáról, illetve azok áráról, díjáról. A rendelet szerint a szál­lodák és a kempingek osz­tályait — az Idegenforgalpii Világszervezet és a KGST határozatának, valamint a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — ezentúl be­tűk helyett — A. B. C. ka­tegória — csillagokkal jelö­lik. A rendelet melléklete részletesen meghatározza, hogy mi tekintendő 1—5 csil­lagos szállodának, üdülőház­nak, szállodai szolgáltatás­nak, s előírja a szállodák, a kempingek, a bungalow-k, a turistaszállások és a fizető- vendéglátó szálláshelyek szolgáltatási és ennek alap­ján osztályba sorolási köve­telményeit, feltételeit. Ebben változás az, hogy az eddigi hat szállodai osztály ötre csökkent, új szállásfaj- tjgíént viszont ako­rábban sokféleképpen neve­zett fogadó^ Az üdülőházak közül eddig'a legfeljebb há­romágyas, mosdós szobásak minősültek első osztályúnak, ezentúl ebbe a kategóriába legfeljebb kétágyas, fürdő­szobás vagy zuhanyfülkés és önálló WC-vel rendelkező szobák sorolhatók. A fizető­vendéglátásban — elsősor­ban az idegenforgalmi terü­leteken a kjsebb helységek­ben megnövekedett igények szervezett kielégítése érdeké­ben — a korábbi első és második osztály mellett har­madik osztályt is rendszere­sítettek. A másik rendelet 1 Ínyege, hogy a maximéit árú turis­taszállások kivételével vala­mennyi kereskedelmi szál­láshely — a korábban ma­xi máit árú C kategóriás szállodák, az üdülőházak és a fizetővendéglátó szobák is — szabad árformába kerül­tek. A rendelet módosította a. uixstasaa-lascik arait, ame­lyek személyenként az A ka­tegóriában 25 forintról 50 forintra, a B kategóriában 20 forintról 40 forintra emel­kedtek. Az előzetes tájékoz­tatások szerint a szabadáras alacsonyabb osztályú szállo­dák árának mintegy 30 szá­zalékos, a fizetővendéglátó szobák árának körülbelül 60 százalékos növekedése vár­ható. A rendelet a korábbiaknak megfelelően szabályozza, hogy a szálláshelyeken mi­lyen szolgáltatásokért lehet és melyekért nem szabad külön díjat felszámítani; új rendelkezés viszont, hogy a szobaárak mindenütt maguk­ban foglalják a fűtési díjat is. (MTI) timüsSaGl

Next

/
Thumbnails
Contents