Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-28 / 253. szám

Mit tanulnak a vezetők? Beszélgetés Ganczer Sándor miniszterhelyettessel, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatójával „Bármely piacon8B ;:. de az sem mindegy, hogyan HA KÉT VÁLLALAT ! VITATKOZIK ~ Alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza hazánkban a szer­vezett és intézményesí­tett vezetőképzés. Mikor és milyen céllal hozták létre az önök intézetét? — Az Országos Vezetőkép­ző Központ 1967-ben alakult meg a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet támogatásá­val, s létrehozását az a felis­merés indokolta, hogy a ve­zetői feladatok elvégzése a megfelelő szakmai felkészült­ség, a politikai ismeretek, s a vezetői készség mellett egy sor olyan speciális ismere­tet is igényel, amelyek a szokásos egyetemi, főiskolai oktatásban nem sajátíthatók el. Az Országos Vezetőképző •I Központ elsősorban a mi­nisztériumok vezetőinek — osztályvezetőktől főosztályve- i zetőkig — és a legnagyobb i vállalatok vezetőinek, vala­mint ezek utánpótlásának továbbképzésével foglalko­zott. A kezdeti időszak fő feladata az intézmény meg­szervezése volt, s ezzel pár­huzamosan erőfeszítéseket kellett termünk annak érde­kében, hogy a vezetők az új gazdaságirányítási rendszer | legfontosabb összefüggéseit I megismerjék, hogy a nagyobb | vállalati önállósággal megfe- | lelően ólmá tudjanak. f Az Országos Vezetőképző Központ megalakulásával lé­nyegében egy időben jöttek létre az ágazati vezetőképző intézetek, amelyekben azok­nak a vezetőknek a képzésé- . ved foglalkoznak, akik nem [ tartoznak a mi hatáskörünk- : be. Ma úgy látjuk, hogy a vezetőket a tanfolyamok mellett egyéni tanulási rend­szer keretében keli tovább - képezni, ennek kialakításán most dolgozunk. Ügy gondol­juk, hogy a komplex jellegű | képzés mellett — figyelembe véve az állandóan • megújúló ismeretanyagot, valamint a gazdasági életben bekövetke­ző változásokat is — min­denképpen indokolt egy rendszeres továbbképzés, amelynek különböző formái lehetnek; a megalapozó jel­legű tanfolyam mellett kü­lönféle szakismereteket bőví­tő szemináriumok, tapaszta­latcsere jellegű megbeszélé­sek szolgálnak arra, hogy a vezetők állandóan lépést tudjanak tartani a növekvő követelményekkel. A fő oktatási formánk az öthetes vállalatvezetői komp­lex tanfolyam, mely a leg­aktuálisabb gazdaságpoliti­kai, külgazdasági összefüggé­sek bemutatásán túl alapvető vezetési és szervezési isme­reteket nyújt a hallgatók ré­szére. A tanfolyamok szervezése mellett az OVK a vezetőkép­zés bázisintézménye is Ma­gyarországon, ami azt jelen­ti, hogy a nálunk kidolgozott tananyagokat, tanterveket, kutatási eredményeket fel­használják a több; intéz­ménynél is. Rendszeres kap­csolatban állunk az ágazati vezetőképző intézetekkel, s szeretnénk elérni, hogy a ve­zetők továbbképzése az egész országban egységes rendszer­ben történjék, természetesen úgy, hogy az ágazati sajátos­ságok is érvényesüljenek. — Milyen a kapcsolatuk a tár sintézetekkeh, s ho­gyan kerülhetők el a párhuzamosságok az ok­tatásban? •— Az. átfedések elkerülhe­tők, mivel a minisztériumi, főhatósági vezetők tovább­képzésével az ágazati inté­zetek nem foglalkoznak. Az, hogy a tanfolyamok felépíté- ’ se hasonló, természetes, mert igaz, hogy a nagyvállalatok­nak speciális problémái is vannak, de azért van a ve­zetésnek egy sor olyan álta­lános jellemzője, amelyek ismerete minden vezetőtől '^megkövetelendő — gondolok itt bizonyos szociológiai, pszichológiai, vagy éppen gazdasági ismeretekre. A koordinációt ezen kívül egy fórum is elősegíti: a munka­ügyi miniszter elnökletével működik az Országos Veze­tőképzési Tudományos Ta­nács, amelyben a miniszté­riumok vezető beosztású munkatársain kívül a tudo­mányos élet azon szakembe­rei is részt vesznek, akik a vezetéssel egyébként is fog­lalkoznak, ehhez értenek, s ebben érdekeltek. Ez tulaj­donképpen egy tanácsadó szerv, s olyan kérdéseket vi­tat meg, amelyek nemcsak a mi intézetünket, de az egész magyar vezetőképzést érin­tik. — Milyen kapcsolatuk van más országok ha­sonló intézményeivel, s hogyan tudják hasznosí­tani a külföldi tapaszta­latokat? — Elsősorban a szocialista országok megfelelő intézmé­nyeivel működünk együtt, de ismerjük a legnagyobb tőkés továbbképző intézetek tevé­kenységét is. Rendszeresen figyelemmel kísérjük a szo­cialista országokban folyó kutatásokat. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy minden további nélkül át­vesszük egy-egy ország ve­zető továbbképzési rendsze­rét. Figyelembe kell ven­nünk a speciális adottságo­kat s ennek megfelelően igyekszünk hasznosítani mind a szocialista, mind a tőkés országokban összegyűlt ta­pasztalatokat. — Talán furcsának tű­nik, hogy ezek után, s éppen öntől kérdezem: lehet-e vezetőket képez­ni. másképpen fogalmaz­va, lehet-e a vezetést tanulni? — A jó vezetéshez elsősor­ban az kell, hogy mór a ve­zető kiválasztása jó legyen. Tehát ha valakit — bármi­lyen szinten — vezetővé ki­neveznek, akkor mindenkép­pen vegyék fi gyeimbe azt a hármas követelményt, ame­lyet párt- és kormányhatá­rozatok is rögzítenek, hogy a vezetőnek megfelelő szakmai és politikai felkészültséggel, valamint vezetői adottságok­kal kell rendelkeznie. Ne­kem meggyőződésem, hogy a vezetői készséget lehet fej­leszteni, lehet a vezetők munkáját magasabb színvo­nalra emelni, de mindennek szükséges feltétele bizonyos adottságok megléte. Ha va­laki eleve, alkatánál fogva alkalmatlan arra, hogy több embert irányítson, akkor hiába szerez meg bizonyos ismereteket a vezetőképzés során, ettől még nem válik jó vezetővé. — Hosszú évek óta, de mostanában különösen sokat beszélünk arról, hogy a megváltozott kö­rülmények új szemléle­tet, új vezetési stílust követelnek. Mit tudnak tenni azért, hogy mind­ez ne csak kinyilatkoz­tatás maradjon, hanem a vezetőképzésben is érvé­nyesüljön? — Az a törekvésünk, hogy alaptanfolyamaink tematiká­ját állandóan korszerűsítsük. Az utóbbi években már sok­kal nagyobb figyelmet fordí­tottunk a gazdaságpolitikai, külgazdasági ismeretek be­mutatására, s nagyobb súly- lyal szerepelnek szervezési ismeretek is. Ezen túl nem­csak ismereteket igyekszünk közvetíteni, hanem készség- fejlesztő foglalkozásokat is tartunk. S ugyancsak nagyon fontos, hogy meghallgatjuk és feldolgozzuk a vezetők vé­leményét, figyelmbe vesszük például azokat a tapasztala­tokat, amelyeket a szabályo­zó rendszer működésével kapcsolatban szereztek, s mindezeket az oktatás során igyekszünk hasznosítani. — Hogyan próbálják mérni a továbbképzés hatékonyságát? — Azt szokták mondani, hogy a vezető munkáját el­sősorban az általa vezetett gazdasági szervezet, vagy in­tézmény munkája minősíti. Ez azonban csak részben igaz, hiszen egy termelő szervezet eredményessége sok más tényezőtől is függ. A képzés hatékonyságát leg­inkább azon keresztül lehet megítélni, hogy a hallgatók mennyire sajátították el a részükre közvetített ismere­teket. Történnek kísérletek a képzés szélesebb értelemben vett hatékonyságának méré­sére, de ezen a téren igazán megbízható, használható módszerünk ma még nincs. — Milyen gondjai, s eb­ből következően milyen további feladatai vannak a magyarországi vezető- képzésnek? — A gondok között emlí­teném, hogy szükséges len­ne az eddiginél jobban koor­dinálni a különböző vezető­képzéssel foglalkozó intéze­tek munkáját. Arra is min­denképpen szükség lenne, hogy az itt oktatók felkészí­tése rendszeresebbé váljék, s hogy az eddiginél egysége­sebb szemléletben oktassa­nak. Ezt különösen a külső előadók esetében nehéz meg­valósítani, hiszen általában nagyon elfoglalt emberekről van szó, akiknek az oktatói konferenciákon, megbeszélé­seken való részvétele nagyon nehezen valósítható meg. A fő feladat mindenképpen az, hogy a vezetők tovább­képzése minél jobban iga­zodjék a megnövekedett kö­vetelményekhez. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyan­is rendkívüli módon megnő a vezetők szerepe, sokkal bo­nyolultabb és nagyobb köve­telményeket támasztanak ve­lük szemben — ehhez kell a vezetőképzésnek is felnőnie. Föld S. Péter Beszélgetek a nagyválla­lat egyik vezető emberével. Nem fontos, milyen vállalat, melyik vállalat. Az sem fon­tos, mit beszélgetünk. Igaz­ság szerint már jó ideje nem is tudom követni az illető magyarázatát, mert máson jár az eszem. Egyre azon gondolkodóm, vaj’ mi most milyen szinten tárgyalunk egymással. Nem építészeti szempont­ból, természetesen. Ezzel nincsenek gondjaim. Tudom, hogy az irodaház hatszintes épület, három emeletet jöt­tem felfelé, tehát most kö­rülbelül középszinten va­gyunk, ezen a szinten tár­gyalunk. Hanem a tárgyalá­sunk szintje hol lehet? Mert jó, emberem — mint irodája ajtaján is olvashattam — fő­osztályvezető. Ami a pozíciót illeti, ez vállalatnál már fel­ső szint, ha nem is a legfel­sőbb. Tudniillik fölötte van az igazgatói szint. Ám, hpl az én pozicionális szintem? Annyira fönt, mint a főosz­tályvezetőé, bizonyára nincs. Namármost, ha mi itt tár­gyalunk egymással, kinek a szintje határozza meg a tár­gyalásunk szintjét? Az övé-e vagy az enyém? Minden okom megvan rá, hogy ezen az akadémikus kérdésen töprengjek. Amióta itt ülök, s beszélgetni kezd­tünk, a főosztályvezető szá­jából szakadatlan röpködnek a szintek. Megtudom, hogy vannak dolgok a vállalatnál, amelyeket egyszerűen csak csoportvezetői szinten tár­gyalnak. A főosztályvezető legyint, hogy az ilyen ügyek­nek általában nincs valami Tanulságos és minden bi­zonnyal emlékezetes beszél­getéseket sikerült szerveznie az idei műszaki heteken tu­dományos egyesületeinknek. A vezetés legfelső szintjén dolgozók jöttek el és tájékoz­tatták a szakemberek egy- egy szűkebb csoportját ar­ról, mire számíthatnak a jö­vő esztendőkben. Meg a vi­tákról, amelyek egy új — s nem is ellentmondásoktól mentes — tervidőszak előké­születei során zajlanak. A KÜLFÖLDHÖZ MÉRVE Bármilyen ágazatról is van szó — ez ma már természe­tes — a végkövetkeztetés mindig az: a megtermelt áru­ból mit tudunk eladni kül­földre. mégpedig az úgyne- vezett „bármely piacon”. A mérce az eladhatóság, jó áron, gazdaságosan, nyereség­gel. Át kell rendezni ehhez gazdaságunk felépítését, azt kell és úgy kell termelni, hogy mindenütt kapjanak utána, szívesen megvegyék. De ha már a termékminő­ség gondjairól beszélünk, arról is szót kell ejtenünk, hogy nem vagyunk pillanat­nyilag a legjobb helyzetben a kereskedelem ‘ dolgában sem. Hirtelen nagy feladatok zúdultak a régi beidegződé­sek szerint, kényelmesen dol­gozó, kockázatokat nem na­gyon ismerő külkereskedői hálózatra. A változó követel­ményekhez igazodni akarnak természetesen kereskedőink is. A „hogyan”-ról vártak nagy érdeklődéssel tájékoz­tatást a megyei vállalatveze­tők a napokban Káplár Jó­zsef külkereskedelmi minisz­Barátságvonaton 360 szov­jet fiatal érkezik hazánkba a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója al­kalmából: a komszomolisták az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vendégeként október 28-a és november 10-e között Budapest és több nagyváros nevezetességeivel ismerkednek. nagy horderejűk. Ha mégis előfordulna komolyabb eset, akkor persze osztályvezetői szinten is megtárgyalják. Az ilyen — többnyire már átrá­gott, jól előkészített — anyag végül aztán főosztályvezetői szinten kap végleges, vagy majdnem végleges formát. Előfordulhatnak persze olyan fontos kérdések — mint például... (megfon­tolt, gondterhelt magyarázat, pontosan nem emlékszem, miről!) —, nos, ilyen eset­ben már eleve csak főosz­tályvezetői szinten tárgyal­nak. Ezen, ugyebár, nincs is mit csodálkozni... A szintkülönbségek ugyan­ekkor — mint megtudom — nemcsak pozicionálisan je­lentkeznek. Mert vegyük, mondjuk ... (Ha agyonütnek sem tudom már megmon­dani, hogy mit vettünk!) Elég az hozzá, hogy a szo­ciális és társadalmi vonat­kozásait, világos, hogy poli­tikai szinten kell értékelni. Csakhogy azonnal felmerül­nek bizonyos technológiai megfontolások. Azaz: semmi­re sem mehetünk, ha mű­szaki-tudományos szinten nem tárgyalják meg a dol­got. És ezzel még nincs vé­ge... Hol vannak ugyanis az anyagiak? Persze, hogy le kell ülni gazdasági szin­ten ... Kicsit bonyolult — jegy­zem meg ekkor félszegen. A főosztályvezető azonban rög­vest tiltakozik, hogy szó sincs róla. Már az osztály- vezetői szintű tanácskozás is lehet olykor műszaki-tudo­mányos szintű. De — ne ves­sük el a sulykot — műszaki szintű legalábbis lehet... terhelyettestől, a Mátravidé- ki Fémműveknél rendezett kerekasztal-beszélgetésen. AZ EGYENSÚLY IRÁNYÁBA Ismert dolog, hogy behoza­talunk az idén és jövőre is kisebb kell, hogy legyen, mint 1978-ban volt. Ugyan­akkor nagy iramot kell vin­nie a tőkés kivitel gyarapo­dásának. Bár a következő év gazdasági programjai csak nagyjából ismertek, biztos, hogy ez lesz a fő elv jövőre is, hiszen az egyensúly meg­teremtéséhez következetesen, akár népszerűtlen döntések­kel' is, de a meghatározott irányba kell szabályozni a gazdaságot. A módszerek viszont már vitát válthatnak ki, bár a döntésekkel nem lehet soká­ig várni. Gazdaságosságról és exportnövelésről beszélünk egyszerre: a mostani hely­zetből kiindulva jó előre le­het azonban látni, hogy egye­lőre képtelenség ilyen meny- nyiségű árut gazdaságosan eladni külföldön, ártámoga­tás nélkül. Itt jönnek az el­térő javaslatok: milyen vál­lalatokat, milyen mértékben szabad a jövőben támogatni. Mert egyébként a nemzetközi piac hatásaitól sem szabad mindenáron védelmezni a gazdálkodókat, hiszen akkor soha nem lesznek képesek az alkalmazkodásra. Vagyis árnyaltan a takarékosságra mindenképpen ösztönözve, de a jó lehetőségektől el nem zárva kell bevezetni a re­form magasabb szintű • sza­bályzóit. Még elmondani sem egy­szerű. Az utazási iroda ugyan­ennyi magyar fiatallal a Szovjetunióba indít barátság- vonatot. A magyar fiatalok bekapcsolódnak a moszkvai november 7-i ünnepség ese­ményeibe, részt vesznek a felvonuláson, több emlékhe­lyen koszorúznak és felke­resik Moszkva világhírű múzeumait is. (MTI) Főosztályvezetői szinten pe­dig szinte minden előfordul­hat. A főosztályvezetők — főosztályvezetői szinten — tárgyalhatnak, ha kell gaz­dasági szinten. Esetleg tudo­mányos szinten ... Hogy po­litikai szintről ne is beszél­jünk ... Ez a sok szint, rengeteg tanácskozást jelent — vetem közbe. Nem lehetne ezeket a szinteket esetleg . jobban kö­zelíteni egymáshoz? Mond­juk, ha vállalati szinten tár­gyalnának általában ... Az­tán dolgozna mindenki a ma­ga helyén: csoportvezetői szinten, osztályvezetői szin­ten, főosztályvezetői szin­ten ... A főosztályvezető ettől kissé bosszús lesz, hogy eny- nyire nem értem a helyze­tet. Magyarázza, hogy ezek a szerkezeti formák, a kü­lönböző szintek, évek gya­korlatában alakultak ki. Ha odafigyeltem a magyarázatra (mégiscsak oda kellett volna figyelni?), látnom kellene, hogy a modern ipari terme­lés nem nélkülözheti ezt a mai differenciált irányítást. Bólogatok nagy értelme­sen, de egyelőre nem adom meg magam. Hivatkozom az üzemi demokráciára, hogy ha ezen a szinten gondolkodná­nak, mégsem lennének olyan nagy szintkülönbségek. Mert ahogy haladunk felfelé a szintek lépcsőin, esetenként mintha halkulna a közvéle­mény hangja. Lévén, hogy a döntés joga mind szűkebb kör kezébe tevődik át. Eszembe jut erről egy ugyancsak magabiztos vál­lalati vezető, aki — három reprezentációs konyak szin­Tanulságos volt, amit á miniszterhelyettes tájékoz­tatásul elmondott az anké­ten, de figyelemre méltóak voltak az észrevételek is, a hétköznapok tapasztalatai. Varga Lajos, a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat igazgatója elmondta például, hogy nyugatnémet cég szeretne vásárolni tőlük alagútzsalut. Az eszközök mellé 15—20 munkás is kel­lene, a szereléshez, az otta­niak irányításához. A zsalu a NIKEX, az ember a TES- CO Külkereskedelmi Válla­lat profilja, s jó ideje nem tudják eldönteni, kié is tu­lajdonképpen ez a három­millió dolláros üzlet. Amiből is nem is biztos, hogy lesz üzlet, hiszen a tőkés nem vár hónapokig. Adják, vagy megy máshová. Dr. Domán László, az Egri Dohánygyár igazgatója ar­ról beszélt, hogy hatszázezer dolláros importot jelent a cigaretták filteranyaga. A Lábatlan! Papírgyár 16 mil­lió forintos beruházással svájci gépet vásárolhatna, s így hazai gyártásból is le­hetne füstszűrő. Nem is idei téma ez már; hitelre volna szükség a papíripar és a do­hányipar közös beruházásá­hoz. Persze sok egyedi tapasz­talat kell a megalapozott ál­talánosításhoz, de bizonyára nem véletlenül akarja a kül­kereskedelmi szervezetek korszerűsítését a minisztéri­um. Figyelemre méltó pél­dául, hogy megszüntetni szándékoznak a külkereske­delmi vállalatok merev pro­filjait; lehessen közöttük választani. Törekednek arra is, hogy egy termelő válla­lat kivitelét lehetőleg egy külkereskedő cég lebonyolít­hassa. Bonyolult feladatok ezek,’ hiszen az átfogó, nagyobb horderejű döntéseknél példá­ul arra is figyelni kell, hogy mennyire felkészült, milyen érdekszövetségekbe tömörült külföldi kereskedő hálózat­tal állnak szemben a hazai­ak. Mert nagy a versengés, és ennek hatásai nem érhet­nek bennünket felkészület­lenül. ten — őszintén megmondta? náluk van üzemi demokrá­cia, hogyne volna, csak mun­kaidő után kezdődik! Ez az illető vezető ember a legfel­sőbb szint mindenhatóságára esküdött, s végül — érthe­tően — minden szinten elé­gedetlenek lettek vele. Erre jóváhagyó főbólin- tás a válasz. Az üzemi de­mokráciáról valóban nem szabad megfeledkezni. Kö­zösségi szinten vetődött fel a téma, és most minden szinten megtárgyalják. Osz­tályvezetői szinten már túl vannak a tanácskozáson és az a megnyugtató vélemény alakult ki, hogy az üzemi demokráciával nincsenek kü­lönösebb bajok. Valószínű, hogy főosztályvezetői szinten is ez lesz az álláspont. A főosztályvezető végül azzal fejezi be, hogy sokrétű, bo­nyolult világot élünk, smin­dent a maga szintjén kell elrendezni. Majd kivágja az adut, hogy ez különben fel­ügyeleti szinten is így elfo­gadott. Nekem nincs ilyen adum, ami volt, már kijátszottam. Kibámulok az ablakon. Az irodaépület alatt él a gyár. Műhelycsarnokok, raktárak.. Az udvaron villamos targon­cák jönnek-mennek, egy kormos ablakon fekete füst szivárog a tiszta égbolt felé. Elmélázva kérdem: és ott mit szólnak mindehhez? A főosztályvezető néz rám, hogy hol. A földszinten! —< mondom. D. Kiss János 1 Nmisäte* 1979. október 28., vasárnap } Hekeli Sándor ’ Fent és lent November 7-re Fiatalok csereutazása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents