Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

I Családi összeesküvés — a moziban Hitchcock szórakozik Krimiről lévén szó, szent­ségtörés lerne elárulni, ho­gyan keresztezik egymást, végül pedig hogyan jutnak egy csomópontba a film szá­lai. Legfeljebb egy más ter­mészetű kulisszatitokba avat­hatom be az olvasót: el­árulhatom például azt, hogy tulajdonképpen A kedves szomszéd című új magyar filmről szerettem volna, írni és nem erről az igazi profi módra kigondolt és elköve­tett Családi összeesküvésről. A forgalmazás szeszélye azon­ban — amelyet számos szem­pont diktál, sőt irányít — péntekre tette a szokásos csütörtökii premiert, nem be­szélve arról, hogy a vitatha­tó hangulatú és technikájú Bródy, moziba helyezte át az új magyar film bemutatóját. Talán éppen a helyszín diktálta ezt a műsorosztást, , mivel egy hajdani bordély- j ház omladozó falai között ' játszódik a magyar film életképsorozata, s e történet­hez úgymond stílusosabbnak találtatott az omladozó Bró- dy mozi. minta másik, a Vö­rös Csillag, Igaz, az sem va­lami különleges, de legalább mozi, az egyetlen Egerben, amely érdemes erre az elne- . vetésre. Persze csak akkor, ha nincs nagVon meleg, vagy hideg a nézőtéren és a két előadás között sor kerülhet némi szellőztetésre is. Azért említem . mindezt, hogy illusztráljam: milyen aggasztóan kevés a megye- székhely két „mozija”, amelyből csupán az egyik nevezhető filmszínháznak. S ez a „kevés" bizony gyakran megköti a műsorelosztást, sőt a műsorpolitilcát is, amely mint jelen esetben a jogo­san várható siker reményé­ben biztosított elsőbbséget — jobb és nagyobb mozit — en^ek az ame^kai kriminek. A szép kort megért ma­tuzsálem-rendező. Alfred Hitchcock femjében nem csa­lódtam. Kellemes játékot, jó szórakozást nyújtottak a tit­kokra építkező ötletek, kép­sorok. A közönségtől azon­ban többet vártam: nagyobb érdeklődést, telt házat. Igaz ugva.i, hogy a „borzongás mágusának titulált Hitch­cock., aki szinte egyedül­álló bravúrral tudja megte­remteni az idegborzolás képi bűvészmutatványát. ebben a filmjében szolidabban. ele- gánsabban. mondhatnám szalonképesebben adagolja a rémületet. * Ezúttal háttérbe szorulnak a horrorelemek, s helyettük az ügyesen bonyolí­tott történet, a kissé elnéző, de nagyon kellemes humor kap nagyobb hangsúlyt. Nem szeretem az erősza­kosan hátborzongató véres, bűnügyi történeteket,', nem tartozom a Hitchcock-rajon­OíMMkM 1979. október ‘11., szombat gók sorába. A meglepetések­re, váratlan fordulatokra épí­tett játékosan fejtörő krimit azonban n.indig* szívesen megnézem: a Családi össze­esküvés ilyen volt. És mint említettem, igazi profimun­ka, amelynek rendezési fogá­sait. sz.ínész.vezetését és ope­ratőri munkáját bizony taní­tani kellene. Két szálon fut a film cse­lekménye. A rokonszenves szélhárhospárt, az ifjú jósnőt. valamint barátját, a taxiso­főrt, Barbara Harris és Bru­ce Dern emeli az ironikus ábrázolás rangjára, míg a két nagystílű bűnözőt Karen Black és William Devane formálja meg könnyed ele­ganciával és némi rokonszen- vet is keltve a nézőben. ' A történetet Ernest Lehman ír­ta és Leonard J. South fény­képezte. Tetszett a film. Gondolom, az olvasónak, a közönségnek is akkor tetszik igazán. Jia ennél többet nem mesélek róla. Ehhez tartom magam, őrzöm a titkot. Márkus/ László November 2-től Politikai könyvnapok Immár 18. alkalommal rendezi meg á Kossuth Könyvkiadó a pártszerveze­tekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményé­nek ünnepélyes megnyitóját november 2-án Salgótarján­ban, a József Attila Művelő­dési Központban tartják, ahol kiállítás is nyílik az el­múlt években kiadott és az ez alkalomra napvilágot lá­tott politikai művekből. A politikai könyvek Idei seregszemléjére 23 könyv je­lenik meg, csaknem egymil­lió példányban. Az újdonsá­gok mellett gazdag válasz­tékban kínálják a párt ki­adójának idén közreadott egyéb köteteit is. A Kossuth Kiadó ■> vezetői elmondták hogy a könyvműhelyekből több mint 250 kötet jut ez évben az olvasókhoz, 8 milliót meghaladó példány­ban. A gazdag kínálat közép­pontjában az MSZMP veze­tő személyiségeinek frissen közreadott művei állnak. Így megtalálják majd az érdek­lődők Kádár Jánosnak' Cse­pelen, a budapesti pártakti- ván elmondott, füzet alak­ban megjelentetett beszédét. Válogatást adnak közre Né­meth Károly utóbbi öt év­ben elhangzott beszédeiből, cikkeiből. A kötetben közölt írások, többsége az ötödik öt­éves terv teljesítéséhez kap­csolódik­„Forradalmak és Tanács- köztársaság Magyarországon” címmel hagyja el a nyomdát Nemes Dezsőnek a Tanács- köztársaság 60. évfordulója alkalmából írt tanulmányait tartalmazó kötet. Mai éle­tünket megvilágító, elemző írásokat közöl Aczéí György­nek már korábban megjelent műve, amelyben kulturális életünk időszerű kérdéséiről írott tanulmányait gyűjtöt­ték össze. A politikai könyvnapok idején az ország megyéiben, s a főváros kerületeiben több mint ötezer rendezvé­nyen, köztük kiállításokon, író-olvasó találkozókon nép­szerűsítik a politikái irodal­mat. (MTI) Kilencen a hálás utókorból DECEMBER elsején lesz kétszáz esztendeje, hogy az egri Hatvanu temetőben-nyu­szik Kracker János Lukács „jeles műfestész” teste. Hogy pontosan hol, ma már nem lehet teljes bizonyossággal megállapítaná, mert igaz ugyan, hogy megszürkülő szobor áll, jelezvén a sírt, csak éppen azt nem lehet tudni, hogyan nyugszanak a csontok: merre van a fej, a szobor keleti vagy nyugati felénél. Persze ezzel fölös­leges törődni, mert a, sírha­lomnak nyoma sincs. A szo­bor magányosan áll, előtte út, mögötte út, letaposta a hálás utókor. Mert, hogy el ne felejtsük, a szobor talap­zatán i lévő márványtábla szövege szerint: „Kracker János Lukács jeles műfes­tész emlékére a hálás utó­kor. Született március 3-án 1717. Meghalt Egerben de­cember 1-én 1779”. A hálás utókor megjelölés mögött rendszerint egyetlen ember, vagy testület húzódik meg szerényen. Ennek a szo­bornak elkészítésére Bezegh András apát, kanonok adott megbízásit Bauer György egri szobrásznak, Marco Casn- grande olasz mester segédjé­nek. Bezegh András 1841-től 1859-ig viselte ezt az egyházi tisztséget, az emlékszobor tehát ebben az időközben készült, démendi köböl. Ez a szobrász: anyag, sajnos ke­véssé áll ellen az időnek. Casagrandénák a bazilika előitt álló hatalmas köszé.it- jeit, pontos másolatiban már kicserélték a közelmúlt évek során, dunaharaszti mész­kőre. mert ugyancsak demén- dii kőből készültek s erősen látszottak rajtuk a hámlás nyomai, pedig százötven éve­sek sem voLtalk. MIÉRT HÁLÁS az utókor Kracker János Lukácsnak? Ez a bécsi születésű művész, aki huszonegy éves korától tizenegy évig volt a bécsi Képzőművészeti Akadémia növendéke, elég későn, negy­vennyolc éves korában ke­rült Egerbe, tehát mindössze tizennégy évig dolgozott itt. Pályája elején Cseh- és Mor­vaország volt művészi mun­kájának színhelye. Brünn, Znaim, Troppau, Prága ol­tárképei. mennyezetfreskói őrzik nevét templomokban. Ausztriában, Felső-Magyar ­országon ugyancsak kisebb- nagyobb oltárképek dicsérik ecsetjét. Egerben pedig utol­só éveinek gazdag termése született meg. A minoriták templomának főoltárképén kívül a régi székesegyház számára készült két nagy méretű vászna a volt kis- préposti palota mennyezet- freskója a nagyterem-ben, a volt servita rendház ebédlő­jének két faliképé stb. Krak­ii er több vidéki templom oltárképének megfestésére is kapott megbízást (Egerbakta, Kerecsend, Mezőtártká.iy, Egerszalók, Kápolna. Feldeb- rő, Jászárokszállás. stb.), hi­szen Eszterházy Károly, a nagy építő egri püspök hívta meg Egerbe, aki püspökségé­nek csaknem négy évtizede alatt több mint száz temp­lomot építtetett a nagy ki­terjedésű egri egyházmegye területén. A templomi fesitők mindig nagy becsben álltak az egy­ház vezetőivel, a pápánál, püspököknél, mert ők. voltak azok, akiik hihetőbbé tették a hitet, a hitben a hihetet­lent. Mintha valaki szétfúj­ná a felhőket, az ég súlyos kárpitjait, ecsetjük nyomán megnyílik a" mennyek orszá­ga, a térdelő, imádkozó, ma­gasba névülő, arcú alakokat nem a nap világítja meg, hanem valamely túlvilág! su­garak, amelyekből szárnyas kölyökangyalok tekintenek alá. A hitszónokok s-zavai csodákról, szentekről, jele-. nősekről, megdicsőülésekről, a szó törvényei szerint el­szállnak, de ott a kép, a szó igazolást Italai a képben, melyben a' festő alkotó kép­zelete megteremti, térben, formában, színeiben meglát­tatja a láthatatlant. Emberi alakot öltenek a látomások, csodák, megdicsőülések; a va­lóság illúzióját keltve. Ez a képek vallásos, egyházi vo­natkozása. 45. — Hol tanult logikát? — A forradalomban. — Remélem, maga sem veszi komolyan. amit itt olyan szónokian előad. — Bíiza rám, hogy komo­lyan veszem-e?! De mégnem válaszolt arra, hogy mit ten­ne az én helyemben?!. — Én, barátom, ha maga a kezembe kerül, biztosítha­tom, hogy minden teketória nélkül lepuffantom! Mellőzve minden szónoklatot és ideo­lógiát. — Az anyád rohadt iste­nit. .. 1 — rontott volna ne­ki a hegyes bajúszú katona. De András rászólt: — Állj!... Csak szabályo­san. Bár az is lehet. hogy nekem is egyből le kellett volna puf fari tanom — for­dult megint Uporniczkyhez. — De egészen biztos nem va­gyok benne. A szónoklatért egyébként bocsásson meg! Akárhogy is áll a dolog, szó­noklatokat nem köteles vé­gighallgatni. Mindent el fo­gok követni, hogy átadjam a dandárparancsnokságnak. — Dandárparancsnokság ?! Őrültség! Hol van már itt dandár? — Van dandár! — ordí­tott rá most minden dühével András. — Van dandár! Fogja Yneg azt a hurdágyat! A géppuska, mintha csak igazolni akarná, hogy való­ban van dandár, újra meg­szólalt. Bizonyára ugyanaz a géppuska; bár nem egészen ugyanarról a helyről; nyil­ván közben tüzelőállást vált­hatott, hogy a románok, be ne lőjék. Uporniczjcy nem szólt töb­bet. Nem sápadt el, nem mu­tatott ijedtséget. A lelfető legközömbösebben tudomásul vette, hogy az eszmecsere véget ért. Odalépett a hord­ágyhoz, szabályosan beállt a két rúd közé, és lehajolt; megérintette a rudak nyelét, de még nem ragadta meg. Várta, hogy a katona is meg­fogja elöl a magáét. Arankg nem félt'.' Feküdt ernyedten a furcsa hord­ágyon. semmi erőt nem ér- * zett magában, és semmi ér­deklődést; érzékszervei is szinte kikapcsoltak. Fél kar­jával fogta a pólyát; de még ezt a legfontosabb feladatát is — hogy állandóan észlel­je a pólyát, s ezáltal minden pillanatban a tudatában le­gyen, hogy nem veszítette el a gyereket — még ezt is igye­kezett öntudatlanul, ösztönö­sen beidegződéssé, reflexszé alakítani. Himbálódzotó. tehát vitték. Előtte és mögötte egy-egy, úgyszólván arc es jelleg neL küli emberi lény; eszébesem jutott volna, hogy megnézze valamelyiket, s nemcsak azért, mert akkor fel kellett *tolna emelnie a fejét, vagy elfordítani; nemcsak nyakiz­mainak ettől az esetleges erőfeszítésétől tartózkodott, hanem attól is, hogy egyál­talán befogadjon valamilyen felesleges észleletet. Nem, nem semmi, semmi. Nem is látott semmi mást, mint a kék eget. Még a ke­rítéseket, fákat, kukoricát sem látta; semmit, ami mel­lett elmentek. Még az ég is, még az is túlságosan elég volt; azt sem kívánta látni. Időnkint be­becsukta, csukva tartotta a szemét. Az ég, ez a tiszta ég különben ismerős volt, de nem törte rajta a fejét, s így jó darabig még az sem jutott eszébe, hogy hol és mikor is látott már ugyan­ilyen eget. Mintha régen, na­gyon régen egyszer már vitték volna, mintha talán ugyanígy vitték volna egy ugyanilyen kék ég alatt... szép tiszta kék ég, leheletnyi felhőfátyolokkal. .. De ez is annyira távoli múltnak tűnt. .. olyan megnyugtatóan távoli múltnak... Közben egyszer az is volt, hogy feküdtek a kukoricás­ban, a kicsi felsírt, g akkor ő megszoptatta. Ez is em­lékké vált, s már erre sem emlékezett egészen élesen, tisztán. A mozdulatai, aho­gyan a blúzát kibontotta, s melle bimbóját a pici szájá­ba nyomta, ezek nem tuda­tos mozdulatai voltak... hi­szen ezek százezer éves moz­dulatok, melyek most ösztö­nösen, tudata és akarata se­gítsége nélkül őbenne' is megmozdultak... Egyetlen­egyre emlékezett világosan: András föléje hajolt aggód­va. s akkor ő, rámosolygott. Ezt tudta, hogy mosolyog. És ez a mosoly meg is ma­radt benne, ahogy aztán rin­gott tovább a hordágyon az ismeretlen hordágyvivők já­rásának a ritmusára. S erről a mosolyról gombo- lyodtak le aztán még emlék­szálak. .. Ténfereg a -Keleti pályaudvaron, hogy lehetne egy vonatra feljutni... Gya­logol a poroszlói ország­úton. .. a csónak a Tiszán, az ám, a kék éggel... Belép András, ledobja a derékszí­ját, tompán puffan az agyag­padlón, András itt van!... És a gyerek is, istenem, hát megszülte a gyereket!... De aztán megint elölről a ren­díthetetlen út, megy, megy Andrást megkeresni, megy a csúcsos hasával. Mindez ahogy felbukkant: egyszerre rögződött, és em­lékké távolodott benne. S emlékként mítosszá is kristá- lyosult a nagy időtömbök terhe alatt, melyek elválasz­tották már ezektől az emlé­kektől. . . Mert mintha nagy idők, nagy, súlyos időtömbök nyomultak volna be a teg nap és a ma közé. s még a ma órái közé is. De hát ta­lán ki sem lehetett volna mindezt bírni másképp; ha nem táyolodik emlékké, nem távolodik mítosszá. ' (Folytatjuk) A MŰVÉ 7ZETTÖRTÉNET, a művészi alkotások ismerő­je, értékeinek őrzője, az al­kotó tehetség munkáját szemléli ezekben a képek­ben, egy téma megoldását különböző mesterek keze nyomán, különböző korokban. Kracker János Lukácsot a tizennyolcadik század barokk festői között igen jelenté­keny helyre állítja a mű­vészettörténet. Ahogyan el­helyezi, egymással kapcsolat­ba állítja alakjait, más szó-1 val kompozicionális készsége, a ruhák redőzetének hullá- moztiatása, színeinek egy­más melletti érvényesülése, vagy egymásba tűnése a megvilágítás hatására, az alakok térből való kiemelése, más szóval plaszticitása, a legnagyobb barokk festők közé sorolja Krackert. E tu­lajdonságai a minorita temp­lom főoltárképién figyelhetők meg világosan. i A tanárképző főiskola épü­letében lévő könyvtár hatal­mas mennyezetfreskója már eltér a barokk művészet mozgalmasságától, komor, majdnem félelmetes. Fegyel­mezett rendben, szinte me­reven sorakozik fel a trienti (tridenti, olaszosan trentoí) zsinat ünnepélyes ülésének 132 alakja, amint tépcsoze-' tesen körben ülnék és hall­gatják a jezsuita szónak elő­adását. Ez a zsinat, bíboro­sok, püspökök, rendfőnökök gyülekezete 1545-ben nyílt meg és tizennyolc évig tar- lott, így alighanem a világ leghosszabb értekezletének piálmáját érdemli. Kemény zsinat volt ez. az egyház lel­kiismeret-vizsgálata és első lépés a lutheri reformáció el­len. Ezt a képiét Kracker már nem egyedül, hanem vejének. Zách Józsefnek köz­reműködésével festette, mi­vel már gyöngélkedett. (Egy évvel halála előtt, 1778-ban készült a kép.) Külön érde­kessége, hogy a festés mód­ja a távlatot rendkívüli ma­gasságba emeli. A könyvtár falai a festmény gótikus bol­tozataiban folytatódnak. Ezek a gótikus boltozatok igen bonyolult vonalvezetéssel egyesülnek a képi közepén, lehet., hogy a tisztább meg­oldás még nagyobb emelke­dés látszatát keltette volna- A hálás utókor tisztelgő em­lékezését a művészettörténet is kifejezte a Magyar Nem­zeti Galériában rendezett ki­állítással, s a kálilítással ka"p- oso latban kiadott értékes ka­talógussal. , Miért, hálás Eger polgára Kracker János Lukács iránt? Mert amit a barokk építé­szet teremtett kívülről, rit­kaságszámba menő egységes városképben, azt belülről ő és művésztársai tették teljessé. A művészettörténet a műve­lődés, a műveltség szerves résize, ezért volt örvendetes, hogy a múzeumi hónap ke­retében az Egri Vár Baráti Köre koszorút helyezett a szobor talapzatához. Majthé- nyi Júlia titkár keresetlen szavai kíséretében. KILENCEN voltak ott a hálás utókor nevében. clr. Kapor Elemér Rendezői tanfolyam j Az amatőr színjátszás fej­lesztésének elősegítésére alap­fokú képzettségű színjátszó rendezők számára továbbkép­ző tanfolyamot szervez, a Néo-' művelési Intézet. A jövő ev februárjában kezdődő tánio- lyamon középfokú képzett­ségben részesítik a hallgatóka;: rendezéselméletet és gyakor­latot, dramatúrgiát, esztép - kát. közművelődést, mozgas- és beszédtechnikát, színjáték- pedagógiát, korstílust taníta­nak. Az első évfolyamon meggyőződnek arról is. hogy az. új középfokú tananyag mégfelel-e a kövételmények- nek. A tanfolyamra decem­ber 1-ig jelentkezhetnek a rendezők. • , *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents