Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

I Úttörő- Tanácskozás feladat a rehabilitációról Tagadhatatlanul őszbe for­dult az idő. A hidegtől dé­delgetett krizantémok néhány nap múlva a temetők sírhe­lyein jelzik az élők tisztele­tét. A halottak napjának kö­zeledtével elgondolkoztató, hogy kijut-e majd a kegye­letből fakadó megemlékezés­ből mindazoknak, akiket megillet? Egerben, a Hatvani-temető főbejáratához közel, vaskerí­téssel határolt közös sírban nyugszanak az elesettek. Az 1843.—49-es kápolnai csatá­ban meghalt honvédek tisz­teletére állította a Honvéd­egylet. Mi tagadás, a sírem­lék gazdátlan, elhanyagolt állapotban van. Az idén, iskoláinkban az úttörőév jelmondata: Tettek­kel a mi világunkért! Hala­dó hagyományaink ápolását is magába foglalja ez, s a 4+1 elnevezésű akció má­sodik feladata szó szerint is leírja, hogy az iskolások' vé­gezzenek valamilyen közös­ségben végrehajtott hasznos tettet, cselekedetet, amit kör­nyezetükben a raj, vagy az őrs maga szervez meg. A hősök • síremlékének gondozása méltó úttörőíel- adat. Keszthelyig, vagy Kőszegig? Azt vallom, szép, ami régi és mindig szép az új is. Szépek a műemlékek, és milyen szépek az új M3-as autópálya sima vonalú hid­jai is. Nemrégen láttunk a tévében egy interjút és meg­tudhattuk. hogy az új M3-as már Hatvanig elkészült. Legkésőbb jövő ősszel már járhatunk is rajta .Hatvanig. Ezzel is közelebb kerül me­gint a főváros. Meglehetősen ismerem or­szágunk útjait, sokukat ma­gam is végigjártam. Isme­rem Debrecent, Szegedet vagy Kecskemétet épp úgy, mint Győrt' vagy Keszthelyt. Láttam Sopront, Szombat­helyt, Kőszeget. Szombathely mellett megcsodáltam a hí­res jáki templomot is, ha­zánk talán legszebb román­kori műemlékét. Kőszeg kör­nyékén láttam az Alpok lá­bánál Velem községet, a Vid-hegyi Vid-kápolnával. Itt ettem frissén sült hazai gesztenyét, de más nem tör­tént velem Velemberi... Az is elkerülte a figyelmemet, hogy innen indul Magyaror­szág leghosszabb szerpentin* útja... (Hát erről miért nem csinál riportot a té­vé... ?) Most láttam a képét a Népújságban és olvastam (79. X. 19.. 5. o.) alatta szó szerint: ,,Ez a szerpentin Ve- lemtől Keszthelyig ka­nyarog.” De jó neki. hogy olvan . hosszan kanyarog. Tessék elképzelni velerh, hogy Keszthely — a Bala­ton mellett — légvonalban kb. 85 km-re van Velem- től... Ha ez a szerpentin csak kétszer akkorát kanya­rog Keszthelyig, mint a lég­vonal. akkor is legalább 170 km .(!). kiéoített szerpentin­ről van szó.",.. Ez hazánk jelenleg leghosszabb szer- pentinúüa. Hogy ez nekem eddig elkerülte a figye'me- met.. Legközelebb k;fa- pfisztídnm. Mert. én eddig c«ak Velemtől a Kőszeg felé vezető szernentint is­mertem. . . De hát az ember tudása véges ... (Dr. Szemes Varga Béla) A Miskolci Megyei Kórház adott helyet az Országos Re­habilitációs Társaság és az Országos Traumatológiai Társaság négyévenként meg­rendezendő vándorgyűlésé­nek. E találkozók célja: a sérült emberek általános re­habilitációja. Nemcsak gyógytornászok, pszichológu­sok, jogászok is tartottak ér­dekes előadásokat a már ed­dig elért eredményeikről, va­lamint levetítették a témá­hoz kapcsolódó diákat és kisíi Imeket. A rehabilitációnak a lé­nyegét dr. Egyed Béla, az Országos Traumatológiai In­tézet professzora fogalmazta meg. Maga a rehabilitáció a biológiai restauráláson túl el kell hogy érjen a társadalmi gyógyításig. Ezt a munkát el­sősorban az orvos, a gyógy­tornász és a pszichológus vé­gezze. A rehabilitáció külön­leges problémái a „kell” és „lehet” szó ügyes kapcsolá­örvendetesen egyre nö­vekszik megyénkben is a sokféle folyóirat és újság előfizetőinek tábora Nem vitás ugyanakkor, hogy nincs könnyű helyzetben a lapki- hordó-gondokkal küzdő pos­ta. ám ez a helyzet semmi esetre sem lehet kifogás Sirrtkó István augusztus óta tartó kálváriájára. A nyáron három hónapra fizette elő egri olvasónk a rpegvei úiságot. de azóta is minden reklamációja hiába­való. Először azt a választ kapta, hogy szeptember 15- től fogják a címére beindí­tani a megrendelt lapot. Várt is addig türelemmel, de potvára. Október 1-től volt a következő ígéret, de a mai napig sem kézbesítik a la­sán múlik. A szakember tud­ja, hogy a balesetet szenve­dett beteget hogyan „kell” ellátni, de a beteggel együtt kell keresni, hogy hogyan „lehet” a megváltozott körül­mények ellenére is beillesz­kedni a társadalomba, az életbe. E kapcsolat legfontosabb formája a munka, amely ugyanakkor forrása is min­den , emberi értéknek, sőt magának az egyes embernek is. A rokkantság állapota rendkívüli ellentmondást hordoz. Ebből az ellentmon­dásos helyzetből nem lehet szabadulni. A szabadidőshöz fantázia, a szokványos mód­szerek, megrögzött nézetek, kényelmes tempó elhagyása — és mindehhez bátorság, az emberi értékek felszabadítá­sában és kibontakoztatásában érzett hit kell. Dobrovits Mária Eger kására a negyedévre előre kifizetett újságét.. Igaz, bo­nyolítja, hogy Egérben a Rákóczi úton (CSebokszári városrész) két helyen js van 60-as házszám(l). Ha már ez így is van (!), ez mégsem le­hetne akadálya a sokkal bo­nyolultabb címek ki nyomozá­sáról messze földön híres ma­gyar postának, már csak azért se, mert az előfizető azt is a címéhez írta. hogy az egy­kori Novotni-’dllában van a lakása ‘ — Hová tűnhetik el az előfizetett újság? Történik Dedis mindez a Nénip.ság olvasójával. aki az előfizetés ellenére továbbra is az utcai árustól kénvfolen megvenni kedvenc lapját... (simon i.) Egy ember- egy park Könnyű dolga volna annak, aki az egri közterek történe­tét meg akarná írni. Űj vá­rosrészek nőnek ki a föld­ből s a cementtömbök között bőven van hely parkok szá­mára. Jórészt szemetes, gon­dozatlan területek ezek. ame­lyeket be lehetne népesíteni virágokkal, de a tömbök la­kói sokszor nein figyelnek azoknak a jó szándékú kez­deményezőknek a szavóra- akik közös munkára hívják őket a telep szépítése érde­kében. Egyetlen l<is parknak a történetét azonban ‘ máris meg lehet írni. annál is in­kább, mivel rendhagyó mó­don kezdődött. A Tavassy Antal és Jan* kovics Dezső út találkozásá­nál valamikor a háború előtt csinos ház állt a háromszögű területen. 1944 júniusában a a ház gazdáit elvitték, nevük a gázkamrák áldozatainak szomorú névsorába került. A harcok közeledtével a házat bombatámadás pusztította el. A háború után az épület még használható, anyagát szét­hordták. a telket gyom és szemét lepte el. A közeli 3. számú iskola úttörői időnként kitakarították, míg 1979. ta­vaszán egy ősz hajú ember egy szál magában, egy szál ásóval felósta. Az ember 66 éves, a telek száz négyzetméter, a föld át­kozottul kemény. Ezek voltak mm% Egy előfizetés kálváriája ★ LEVELEINK KÖZÖTT TALLÓZVA ★ iz udvariasságról A levél, amelyet Baráth Mihály írt Egerből, már ér­kezésekor is vitát váltott ki. Udvariasak-e a mai fiatalok? Örökzöld téma ez, az volt húsz, harminc évvel ezelőtt is, hogy csak az utóbbi há­rom évtizedet nézzük, de úgy sejtem, egyidős lehet ez is a generációs problémával. „Örömmel tapasztalom — ír­ja levelében —, hogy váro­sunkban a fiatalok kezde­nek udvariasak lenni. Idő­sebbeknek, kisbabát váró mamáknak egyre többen ad­ják át a helyüket az autó­buszokon. A Lcfjosváros felöl utazom gyakran, s szívesen írok erről a tapasztalatom­ról, bizonyára sokan egyetér­tenek velem.” , ^ajnos nem' annyia^, amennyien utaznak. A Cse- bokszári-lakótelepről uta­zóknak már némileg kedve­zőtlenebb a véleményük. Ügy vélem,, nyugodtan el­mondhatjuk, azért a fiata­lok többségére az a jellem­ző, hogy észreveszik a kis­mamákat, és a nagymamá­kat., A hiba nem is jtt van. Inkább a mg felnövekvő szülőnemzedékben, amely gondosan nevelgeti udvari­atlanságra cseperedő cseme­téjét. Nagyon sokan járnak be á városba a Csebokszári* lakótelepről, s nemcsak fel­nőttek, kis- és nagyobb is­kolások is. Számtalanszor voltam magam is szemtanú­ja a következő jelenetnek: felfűrakodik a hat-nyolc esztendős gyerek, utána a mama,, szatyrokkal megra­kodva. Az élelmes kis cse­mete gyorsan leül, és mellé áll a mama a tömött szaty­rokkal, s még némi elége­dett mosoly is játszadozik a szája körül, hogy lám, mi­lyen ügyes is a kicsi. A ma­mának, s éppen ezért gyer­meknek sem jut eszébe) hogy helyet is cserélhetné­nek. S ha ' saját, édesanyjá­val nem udvarias a kicsi, ugyan miért lenne mással az? Szomszédban lévén az is­kola, sűrűn látom, hogy még nyolc-kilenc éves gyerek elé is eljön a gondos nagyma­ma, féltőén lefejti válláról a táskát és cipeli. " Véletlenül sem a gyerek Annak, úgy mondják: nehéz. • Telnek az évek, a gyerek­ből kamasz lesz, s hirtelen elkezdik számon kérni tőle az udvariasság ama apróbb jeleit, amelyeket-amíg kicsi volt, soha sem kértek szá­mon. S nyegle válaszára mindenki megdöbbenve jegy­zi meg: ézek a mai fiata­lok. De, kérem, hát milye­nek legyenek? Hiba szá­mon kérni azt, amire vala­kit nem tanítottunk meg. Jó lenne hát egy kicsit példát mutatni, egy- kicsit nevelni, hogy egyre több fiatalról ál­lapíthassák meg az öregek: vannak azért kivételek is. Hadd legyen már rosszabb példa a kivétel, s a jó az ál­talános. Amatőr fotósok a Bervában A Finomszerei vény gyár kapuja előtt, a hosszú, fedett autóbusz-megállóban szabad­téri kiállítást rendeztek az amatőr fotósok: 11 jelentke­ző 74 beküldött fotója közül válogatta ki a zsűri azt a 34 pillanatfelvételt, amely ki­állításra került. Díjazták is a felvételeket, Molnár Lász­ló és Vígh József fotói első, Járdán Rafael és Szabó La­jos második, míg Pásztor Ti­bor és Bukta Imre fotói har­madik dijat kaptak. Vigh József Tájfutó c. felvétele IV! [Ä1 [ MŰSOROK: RÁDIÓ KOSSUTH 8.30 Lányok, asszonyok. 8.55 4x4. 10.05* Opcra­művészlemezek. _ 11.00 Is­meretlen isrhérősök. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 14.06 Címkék. 14.16 A népművé­szet mestere idei kitünte­tettje: Badacsonyi Lajos. 14.30 Megtelik-e az ország éléskamrája? 15.05 Üj ze­nei újság. 16.00 168 óra. 17.30 Üj melódialemezeink­ből. 18.01 Kórusok. 18.16 Hol volt, hol nem volt... 18.40 Sporthírek. 18.45 Rá­diószínház. Ezen már nincs mit okoskodni. 19.33 Üj népdalfelvételeinkből. 19.58 Brahms: g-moll zongorarté- gyes. 20.37 Verdi: Simone Boccanegra (opera). 23.15 Versenyművek. PETŐFI 8.33 Nóták. 9.30 I-Iógy tét­szik lenni? 10.33 Válaszó­lunk hallgatóinknak. 10.48 Fúvósindulók. 11.05 Suppé- nyitányok. 11.40 Fiatalok­nak! 12.33 Jó ebédhéz szól á nóta. 13.20 Éneklő ifjú­ság. 14.00 Harminc perc rock. 14.35 Orvosi tahá- csok. 14.40 Pirandello két jelenete. 15.05 Könnyűzéné. 15.42 Barackvirág. 16.33 Pophullám. 17.30 Közkívá­natra! 19.30 Operettégyütté- sek. 20.00 Újdonságainkból. 20.38 A Magyar Rádió Ka­rinthy Színpada. 21.35 Dzsesszklub Békéscsabán. 22.35 A verbunkos zené mesterei. 23.10 Slágerrftú- zeum. SZOLNOK 17.00-töl 18.30-ig. MISKOLC 8.30 Hírek, időjárás, lap­szemle. 8.40 Visszapillantó. Szerkesztő: Nagy István (Információk,, tudósítások, riportok a hét legfontosabb eseményeiről) — 9.00 Észak-magyarországi króni­ka — Édésanyanyelvünk országos versenymegnyitója Sátoraljaújhelyen —• Az eg­ri vár feltárása (Napjaink kérdései. Wirth Lajos jegy­zete — 9.30 Mikrofonlánc. Dr. Déváid József ország- gyűlési képviselőveT beszél­get Dobog Béla — 9.45 Ho­va menjünk, mit csinál, junk? Zenés programaján­lat. 9.52 Lap- és műsorelő­zetes. .. 5.00 Tévétorna. 8.05 Iskola­tévé. 9.55 Mindenki közle. kédik... 10.10 Szeress ma éjjel! (amerikai film). 11.25 Arany és ezüst. 13.45 Nagy amerikai burleszkek. 13.55 Idesüss! 14.20 Fókusz. 14.55 Pergő képek. 15.35 Latinca Sándor. 16.20 Költőnk és kora. 16.50 9-es stúdió. 17.30 Főzőcske — de okosan. 18.00 Híres magyar könyv­tárak. 18.55 Egymillió fon­tos hangjegy. 19.20 Tévé­torna. 19.30 Tv-hírádó. 20.00 Tetthely (bűnügyi filmsoro­zat). 21.30 Elton John. 22.20 Tv-hiradó 3. 22.30 Jelene­tek egy házasságból (svéd tévéfilmsorozat). 2. MŰSOR 18.10 Az utolsó nap (tévé­játék). 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Forgószin. 20.40 Faú- tasia — A ló Marokkóban (francia rövidfilWi). 21.05 Tv-hiradó 2. .NénÜÚM Sí 1979. október 27., szombat a tényezői ennek a magányos társadalmi munkának. A ré­gi, gyomos fűcsomók gyöke­reit kiszedte, új fűmaggal ve­tette be a kiskertet, helyet hagyva közepén egy virág­körnek. Eleinte sok baj volt a fűvel, mért a szomszéd ga­lambok jóízűen lakmároztak a fűmagból s az új fű gyéren kelt, de azért csak kizöldült szépen a kis háromszög. Az­tán kapta magát Skornyák József leballagott a városi kertészetbe, szalviát hozott középre, meg egy kis tuja- bokrot, a szegélyvirág még kikerült az otthoni, kö­zeli kiskertből. Hogy min­den rendben legyen, hösz- szú gumitömlőt vásárolt, bekapcsolta kis házának víz­vezetékébe és saját számlájá­ra locsolta nap mint nap a parkot. Ma is .virul égővörös színeivel az egyszemélyes park, az arrajárók nem kis gyönyörűségére. A Hazafias Népfront egri szervezete szép levélben köszönte meg a kü­lönösen értékes és példamu­tató társadalmi munkát. Skornyák Józsefről annyit, hogy két évvel ezelőtt költö­zött Egerbe Keszthelyről. Ott, szerette meg a virágokat. Nyugdíjas. Űj egri tehát, mint igen sokan mások, de két év alatt övé lett a város és többet tett érte, mint so­kan, akár a régi egriek közül is. (kapor)

Next

/
Thumbnails
Contents