Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-23 / 248. szám
Telefongondok — az országban Távbeszél j iink—röviden! Új kőolaj-feldolgozó a Dunai Kőolajipari Vállalatnál Bővítik a távhívó hálózatot Napjainkban új telefonok felszerelése, a meglevő hálózat bővítése, korszerűsítése országos ügy. Az eldugott kis falvak, a száz főnél nagyobb lélekszámú települések bekötése az országos távközlési hálózatba, — a posta egyik legfontosabb feladata. A telefonellátás helyzetéről, a tervekről, a gondokról a Posta-vezérigazgatóságon elmondották, hogy a távhívó rendszer kiépítésével, a Crossbar-központok üzembe helyezésével már 158 helységből hívhatják az előfizetők közvetlen tárcsázással az ország más vidékein levő előfizetőket anélkül. hogy emberi beavatkozásra szükség lenne a kapcsoláshoz. S hogy a távhívást az elmúlt években milyen mértékben szélesítették ki, erre egyetlen adat is elegendő: az összes előfizetők — számuk tavaly 534 ezer volt — 80 százaléka már távtárcsázással hívhatja egymást. Földrajzilag távoleső megyékben élő embereket köt össze percek alatt a telefon. Csak nappal működő telefonok A városokban általában éjjel-nappali távbeszélő szolgálatot teljesítenek a központokban. Sok helyen még ún. manuális, tehát kézi kapcsolású központok működnek és csak kezelői kapcsolják a kért számot. Jelenleg még 194 ilyen központ működik az országban s az ide bekapcsolt előfizetők száma 47 ezer. A legnagyobb gondot az a 2219 legrégibb típusú „tekerős” — induktoros központ jelenti, melyek a kisebb falvakban vannak felszerelve. Ezek a készülékek általában délután 16 órától másnap reggelig némáik maradnak, mert a kis falvaikban a postahivatalban nincs éjszakai szolgálat. Kevés vigaszt jelent az ott lakóknak, hogy igy sincsenek teljesen elvágva a külvilágtól, mert minden községből összegeket, hanem a hatékonyabb országos távközlési nagyüzem kiépítésére, a belföldi és a nemzetközi távhívási rendszer megteremtésére. A kétségtelenül látványos eredmények mellett a posta úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az országban a távközlési fejlesztés színvonala elmaradt az általános műszaki-gazdasági fejlettségtől. Különösen a fővárosban, de egyes megyeszékhelyeken is fokozza a posta gondjait az elavult közmű- és kábelhálózat. A csatornákat általában a múlt század végén építették, a víznyomócsöveket pedig 50—70 évvel ezelőtt fektették a földbe. Akkoriban az úttesten szekerek cammogtak, most sok tonnás kamionok dübörögnek. Az anyag kifárad, a régi úttesteket sem erre a terhelésre méretezték, ez okozza a csőtöréseket, kábelbeázásokat. Tehát még eső sem kell ahhoz, hogy néhány ezer telefon napokra elhallgasson... Az igazi veszélyt azonban mégsem ez jelenti, hanem a gázbetörés. A gázcsövek is elavultak, a száraz földgáz pedig egyre jobban kikezdi a csövek eresztékeit és a földben szivárog, terjed. Elárasztja az úttest alatt a postai kábelaknákat. Mielőtt egy kábel kijavításához hozzáfognának, előbb egy műszert kell leereszteni a postásoknak s meggyőződniük arról, hogy az aknát nem öntötte-e el a gáz... A közmű- és kábelhálózat átfogó rekonstrukciója milliárdokba kerül, egyszerre megoldhatatlan feladat. Kiterjesztik a távhívást A postát ostromolják a telefonigénylők. A központok bővülésével, a hálózat fejlesztésével minden évben új előfizetők ezrei kapnák telefont. A múlt évben 25 270 állomást kapcsoltak be, ebből 15 230-at vidéken. Az összes telefon több mint a fele üzemek, intézmények alközpontjaira csatlakozó mellékállomás. Ezeken napközben a kapacitásukat többszörösen meghaladó forgalmat bonyolítanak le. Ekkora terhelést csak nagyon nehezen viselnek el a központok berendezései, az előfizető pedig vonalra vár, és dühöng... Ebben az évben bekapcsolják az országos távhívó rendszerbe Tatabányát és Salgótarjánt. Ezeken a helyeken a jelenleginél háromszor nagyobb kapacitású központok állnak majd rendelkezésre. Ugyancsak bekapcsolják még Szekszárdot és Paksot is ebbe a Hálózatba. A jövő évben üzembe helyezik az új győri és mosonmagyaróvári központot, amely az egész megyében javítja majd a távbeszélő forgalmat. Komárom megyében például több központhoz szerelnek távhívó áramköröket, melyekkel nem közvetlenül az előfizető, hanem a postai kezelő tud bekapcsolódni az ország távhívó hálózatába, így az előfizetőnek a megrendelt hívást az eddiginél sokkal gyorsabban kapcsolják majd. Jövőre két megyeszékhely kerül még be a távhívó hálózatba: Kecskemét és Békéscsaba. Van azonban még mindig 2300 olyan község, ahonnan este nem lehet telefonálni. Ezeket fokozatosan — több községet összevontan — egy központba kapcsolják majd és ezzel megoldódik a cikk elején említett gond is. Tájékoztatás — mikrofilmről A távhívás kiterjesztése azt is megköveteli, hogy az ország bármely részén minden előfizető kapcsolási számát és lakcímét képes legyen megadni a tudakozó. Az óriási mennyiségű adatot naprakészen mikrofilmen tárolják majd és pillanatok alatt pontos felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek. Végül mégis jó hírrel szolgál a posta azoknak, akik telefonra várnak: a jövő évben 52 572 új állomást szerelnek fel, 30 252 állomást a fővárosban és 22 320 állomást vidéken. Bermann István Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat kiemelt beruházásaként 3,2 milliárd forintos költséggel épül az üzem harmadik nagy kőolajfeldolgozó üzemrésze, a DKV III. Elkészülte és termelésbe állítása után a vállalat évente tízmillió tonna kőolajból gyárt motorhajtó anyagokat, kenőolajat és egyéb olajipari termékeket. A ' beruházás megvalósítása a tervek szerint halad — a szocialista brigádok felajánlásai alapján még idén határidő előtt elkészül a százhúszezer köbméteres tárolótér. (MTI Fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) Műanyag lábrács és dugó, olajszűrő kocsi Új termékek Füzesabonyból (Tudósítónktól) Széles körű lakossági szolgáltatásairól. műanyagüze- méröl messze a környéken ismert a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet. Nemcsak létszámban,, hanem műszakilag, technikailag is sokat fejlődött a hajdani ktsz, amely most is újabb gyártmányféleségekkel igyekszik eddigi hírnevét öregbíteni. Az üzem hagyományos szolgáltatásaival egyre nagyobb mennyiségben elégít ki lakossági igényeket az építő, a festő, az asztalos, a lakatos és villamos szakmákban. A műanyagrészleg egyik új terméke a hazai etilén alapanyagból előállított bo- rosüvegdugó. Az idén 13 millió darabot készítettek el a borgazdaságok. palackozóüzemek számára, a továbbiakban pedig még 5—6 millió tétel gyártására kerül sor. A műanyag dugó jelentősége abban van, hogy importból származó parafát helyettesít. Mindössze 34 fillér az előállítási ára az 1 forint 40 filléres paraíadugóval szemben. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat által készítendő iskolai és honvédségi feszitettvizes medencékhez is Füzesabonyban készítik a műanyag lábrácsokat. Az ízléses, gombamentes, csúszásgátlóval ellátott műanyag padlók vállalati öltözők, mosdók, fürdők, vizes helyiségek rácsozására egyaránt kitűnően alkalmasak. A termékújdonságok legjelentősebb darabja az úgynevezett B—3-as olajszűrő kocsi, amely a fáradt és szennyezett gép- és motorolajok szűrésére, tisztítására, regenerálására alkalmas. A két keréken guruló, kis szekrény nagyságú szerkezet a Csepel Autógyár három mérnökének találmánya. A szabadalmazott termék gyártási jogát a füzesabonyi szövetkezet kapta meg a NO- VEX Külkereskedelmi Vállalattól és az első kocsik október végén már részt vesznek a fővárosban megrendezésre kerülő szimpóziumon. A bemutatkozás után az idén 12-őt gyártanak, mint nullszériát, jövőre pedig nyolcvan kocsi a gyártási tervük. Az olajszűrő kocsi, melynek minden alkatrésze hazai anyagokból készül, percenként 50 liter i olaj tisztítását képes élvégezni. A szűrésen kívül tartályok és hordók, mezőgazdasági gépek üzemanyag-feltöltésére is megfelelő ez a találmány. Alkalmazása egy-egy üzemben évente 800 ezer forint értékű olajmegtakarítást tesz lehetővé. Az olajszűrő kocsi mechanikus rés- és papírszűrői 5—10 mikronnál nagyobb szennyeződéseket szűrnek ki az olajból, és újra felhasználhatóvá teszik azt. Az új termék üzemi próbái a közeljövőben megkezdődnek, s nem kétséges, hogy a különféle olajfelhasználó üzemek, szövetkezetek számára egyaránt hasznos és gazdaságos lesz a füzesabonyi szövetkezet új gyártmánya. Császár István Szükség van minden munkáskézre Mozgáskorlátozottak osztoznak a gyári feladatokon egy, vagy több, a 100 lélek- számmál nagyobb településekről 1—1 állomás a helyi postahivatal zárva tartása után átkapcsolható a legközelebbi éj jel-nappal szolgálatot teljesítő központhoz. Ez természetesen csak szükségmegoldást jelent. de legalább ezen a készüléken lehet az adott településről orvost, mentőt hívni, vagy a tűzolókat, a rendőrséget értesíteni. Gazdasági lehetőségeink függvénye A távbeszélő hálózat országos fejlesztése elsősorban nem postai ügy, hanem gazdasági lehetőségeink függvénye. Erre utal az is, hogy az elmúlt években már nem a helyi hálózatok fejleszté- tésére fordították a nagyobb Tízezredik tonna cukor A PetőházS Cukorgyárban vasárnap legyártották a tízezredik torma cukrot. A gyár 25 napos folyamatos — é.i- jel-nappali — műszakban érte el a szép termelési eredményt. Az eddig feldolgozott répa cukortartalma magas, 16,8 százalékos volt. A gyár dolgozói a századik kampányukat kezdték meg szeptember végén. A jubileumhoz méltóan dolgoznak is. A naipi 300 vaigonos feldolgozási kapacitást jelentősen túlteljesítették. Fürge kezekben „ég a munka”. Nem nagy a feladat — madzagfélét csomóznak, majd fűznek gombokba —, de figyelmet, ügyességet igénylő. S bizonyos idő után: fárasztó is, bizony. Panaszról azonban szó sincs a szerény kis konyhában. Ugyanis segítségül jött a lehetőség, pénzt hoz a házhoz. Mert nem üzem, s nem is műhely, ahol e hasznos tevékenységgel telnek a percek, hanem csupán egyszerű lakás Egerben, Kállay Félixék otthona. Földön ül a lábatlan férfi, akinek „műszakjába” így bepillantok, s örömmel beszéli, hogy megint szükség lett rá, újra vállalatnak dolgozik, ismét keres. Hosszú esztendők után hívták „szolgálatba”, keserves évek múltán tartozik nagyobb közösséghez. Az Agria Bútorgyártól kapta a megbízást arra, amire a mégany- nyira okos gép sem vállalkozhat odakinn. Feltétlenül ember kell ehhez a babra- tnunkához, amivel a szép és drága kárpitok feszítő gombja készül! Valamikor az építőiparban és a vízügyi igazgatóságnál teltek a napjai, a fővárost meg a megyét járta szélben, esőben, hóban. Patakokban állva és ázva végezte a dolgát, mit sem gondolván arra. hogy egyszer elveszti alsó végtagjait. Egy évtizede, hogy leszázalékolták, öt éve vált meg második lábától. Volt ér- és meseműtétje is, s ma 100 százalékos rokkant. — 1622 forint a nyugdíjam, de ezerkétszáznál alig több, amiből gazdálkodhatunk. Sajnos a feleségem sorsa sem szerencsésebb: az ő nevére 1242 forintot hoz a postás. Ebből kellene megélni hármunknak, ebből kellene, hogy jusson szakmunkástanuló nagy lányunknak is erre, arra. Többre, mint, mondjuk, a magamfajta nyomorultnak, akinek már cipő sem kell, s mindegy, hogy milyen az inge,' kabátja... Szóval: jól jön minden fillér többlet. A próbamunkámért 140 forintot kaptam a gyártól, aztán a háromezer gomb után 420-at. Második keresetem egy hét bére■ ■. de az egész család igyekezete benne van... No, de ennyiben is kiegyeznék, ha a bedolgozás állandó elfoglaltságot jelentene. A munka azonban bizonytalan még mindig... A város más helyén kopogtatunk .Juhász Józsefné- ra Az idős asszony csípőficamos, s férje haláláig csupán háztartásbeli volt. Az ura után — mondja — keveset adnak, a gyerekektől nem akar kérni. Élettársára nem szeretne anyagilag is szorulni: ézéft gondolta, hogy megtoldja valamennyivel a jövedelmét. — Kétezer gombot kötöttem legutóbb -± magyaráz-. za. — S magam csináltam mindent! Kétszáznyolcvan forint az ára, ha nem sok is: valami. Igaz, a pénzért fel kell ballagni a hosszú parton egészen a Rózsa Károly utca végéig, ahol fizetnek, s ez az emberbe karolva sem éppen könnyű. Szepesi László számára szerencsére nem nehéz a mozgás. Keze, lába ép, s mindössze 34 éves. Azért eszi mégis a mozgáskorlátozottak kenyerét, mert — ha idegbetegség miatt, is — szintén leszázalékolták, nyugdíját pedig nem tartja elegendőnek, szintén nyugdíjas édesanyja mellett. — Korábban automata esztergán dolgoztam, s betegségem tulajdonképpen a legalább kétszáz gép zúgásában. dübörgésében kezdődött. Halláskárosodásom jó ideig lappangott,, nem vettem különösebben észre, csak azt éreztem, hogy valami nincs rendben, fgv kerültem más gyárba, köny- nyebb munkára, minőségellenőrnek. Aztán kiderült, hogy ez a beosztás is fárasztó. Vizsgálatok sora következett., kórházban is feküdtem. majd végül hp kellett fejeznem a szolgálatot.. Ahol érdeklődtem valamiféle kis nyugdíjkiegészítés iránt, ott ajánlották a Mozgássérültek Egri Egyesületének segítségét, amin természetesen boldogan kaptam. Ennek köszönhetem mostani munkám! —• Tetszik, amit csinál. — Jobb híján, feltétlenül! A kapott ezer gombot egyetlen nap alatt felfűztem. S nagyobb teljesítményre is képes lennék, ha lehetne! Most ugyanis az a helyzet, hogy összesen kaptunk 25 ezer gombot, s a munkáján hatunknak kellett osztozni. Bedolgozásunknak határt szab a bútorgyár munkája, csók annyi segítséget kérhetnek tőlünk, amennyire éppen szükség van. Szavaira — a vállalat központjában — igenlően bólint Máthé Ernő igazgató. Sajnálkozva széttárja a karját, amikor magyarázza, hogy a lehetőségeik mennyire korlátozottak. Csupán a „Csini” gyermekheverőhöz kellenek azok a gombok, s jövőre, egész évben is csak ISO ezer jöhet szóba. .. Gondoltak már, persze, másra is. Beszélgettek arról, hogy egyik új termékük, a szobai állvány szerelvényeinek, csavarjainak csomagolását is rábízhatnák a bedolgozókra. Könnyű munka lenne, s ezért is tudnának valamennyit fizetni. Ám. más, egyelőre fel sem vetődhet. A köny- nvebb munka ugyanis saját dolgozóiknak is kell. Mindig vannak például szülés előtt álló nők, aztán az idősebbeket, 1 a gyöngébbeket is istápolnt kell. Ezért inkább a támogatás más formáit keresik, tgy történt, hogy már nagyobb pénzösz- szeget is átutaltak az egri egyesületnek. Nem kevés. amit_az Agria Bútorgyár ad. s jóleső, hogy például az Egri Háziipari Szövetkezei is foglalkoztat két mozgáskorlátozottat. Az egyesület, azonban mégis gondban van, hiszen másfél száznál is több a tagjainak száma, s a felerészben Egerben élők közül mindössze néhány jut munkához, külön keresethez. Ha pedig hozzávesszük, hogy a megyében több százan élnek hasonló támogatásra szoruló emberek, s „szőkébb hazánk” egészében megoldatlan az annyit emlegetett rehabilitáció: még nagyobb a probléma. — Mit lehetne tenni? kérdezzük Király Józseftől, a Mozgássérültek Egri Egyesületének elnökétől — Megértjük, hogy a vállalatoknál, üzemekben nem könnyű helyet találni számunkra — válaszolja —. de úgy érzem: azért, ha nagyon akarják, csak sikerül. Hiszen napjainkban igazán szükség van minden munkáskézre. Ha itt is, ott is jobban szétnéznének, minden bizonnyal kiderülne: ezt vagy azt a munkát rábízhatnák a hozzánk hasonlóra is, s aki épkézláb ember, erősebb, szí- vósabb, ügyesebb: hasznosabb területre kerülhetne. Aztán, mondjuk, megoldás lehetne az is, amit legfiatalabb egyesületünk, a váci tervez: a munkahelyek a rehabilitációra fordítható pénzösszegeiket összeadják s belőle városi szociális foglalkoztatót létesítenek. Ha jól tudom, Vácott mintegy 800 ezer forint jött így ösz- sze máris, amivel feltétlenül lehet mit kezdeni... Gyóni Gyula JÜÍ@| 1979. október 23., kedd
