Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
r Erken vízmű, Mérőn egészségügyi kombinát épül r ígéretes, szép ez az ősz Tarnamérai utcarészlet Csintalan Gyula tanácselnök: — Hát... ez van ... • Svéd rendszámú gépkocsi fékez Tarnamérán az ABC előtt. Két férfi és két oá száll ki a kellemesen melengető októberi déli napsütésben. Elénk beszélgetés kíséretében mennek be az áruházba, ahol a gondolák közt keresgélnek, eltávolodnak egymástól, majd a kenyérrészlegnél újra találkoznak. Bevásárló műanyag kosarukban kolbász, paprika, konzervek. Egyik férfi most svédül kér valamit, de az eladó jelzi, nem érti. — Zsömlét — mondja erre tiszta magyarsággal a svéd — hatvanat. Annyi ügye elég lesz — fordul társaihoz szintén magyarul, nem is annyira kérdéssel, mint inkább megállapítással ,és fásai egyetértenek vele. * — Igen, elég, minden bizonnyal. ... Csintalan Gyula tanácselnöktől — éppen az imént látott jelenet kapcsán — azt kérdezzük, elképzelhető-e napjainkban Tárnáméra idegenforgalom nélkül? — Aligha — feleli. — Ahogyan terjed a strandfürdőnk híre. szerte az országban és külföldön, úgy növekszik évről évre az idegenforgalom. — ... és a Zaránkkal közös tanácsú község vezetői természetésen örülnek ennek. — Természetesen. Erőnktől telhetőén, lehetőségeink függvényében mindent megteszünk, hogy a nálunk megforduló vendégek jól erezzek magukat. Ezt pedig aligha lehetne cáfolni, mert így igaz. Sokkal inkább kérdés, mit érez a jóból az 1873 tarnamérai és a 870 zaránki lakos? Most, 11)79 negyedik negyedévében. — Nagy hiányt pótölt, régi igénvf elégített ki, hogy hosszú várakozás után 1977 decemberében megnyithattuk ezt az új áruházat, amely véleményünk szerint korszerű — mondja Erdős Józsefné, az ABC vezetőhelyettese. — A régit teljesen kinőtte a forgalom. és ez egyelőre jó. bár kétségtelen, hogy öt-tíz évnél tovább ez sem lesz elegendő. — Ez nem valami sok, de maradjunk a jelennél: a kereskedő akkor örül, akkor 1979. október 21., vasáruul) elégedett, ha a vevők is elégedettek Itt mi a helyzet? — Szerintem nem rossz, a húsellátás is kielégítő, a töltelékáru, aztán a parizer, az olaszszalámi, a száraz gyulai, téliszalámi. ... szóval ezek. ezekről már nem lehet sok jót mondani, de hát ez nemcsak a mi gondunk. A forgalom ennek ellenére szép. Tavaly 12.86 milliót hoztunk, az idei tervünk pedig 14.8 millió. Az első háromnegyed év arányában 102 százalékos a tervteljesítésünk. — Ez nyilván összefügg az idegenforgalommal.... — És az átmenő forgalommal. Jönnek ide Boconádról, Erkről, Zsadányból. Örsről... Nyáron sok a külföldi, néha- néha ilyenkor is betévednek. Látták, úgye az előbb is, a négy svéd.... — Mi az ami most hiányzik a polcokról? — Hááát. ... most az Ultra. meg az Ultrakrém, meg ezek a készítmények. Nem tudom, mi az oka, én rendelem világba, de az igényeknek így is csak kb. 40 százalékát* tudjuk kielégíteni. Hát: ez van illetve — nincs. — És ha most egy kívánságuk teljesülhetne....? — Több szárazáru, nagyobb keret. Juhász Lászlóné eladó, aki eddig amolyan csendestársként vett részt a beszélgetésben, most megszólal: — És még egy az ÜVÉRT és a PIÉRT ne hó végén, hanem hó elején szállítsa az árut. így hónap végére el tudnánk adni, több lenne a pénz is. Feljegyezzük a „mesebeli” kívánságokat, bár tudjuk: kevés már az olyan ember, még vénasszonyban is, aki hisz a csodákban... — Ez igaz — helyesli Csintalan Gyula —, de azért úgy gondolom, ha csodákat nem is, de néhány jó és szép dolgot azért fel tudunk mutatni. A hiányzó árucikkek ellenére számunkra például az áruház is az, a strandunkról pedig már nagyon sokan és nagyon sokszor kijelentették, hogy „csoda "-szép, és úgyszintén az ifjúsági tábor. S bár hasonlóképpen nem tartozik a csodák szférájába, de számunkra nagyszerű, hogy bár nem saját erőből, hanem KPM-kivitelezésben — éppen most fejeződött be két utcánk, az István és a János út bitumenezése. Látszólag nem sok. a kettő együtt ötszáz méter, mégis rengetegéi jelent az ott lakóknak, hogy akár ma elkezdődhet az esőzés nem kell sárban taposniuk. A tanácsház mögött visz az István utca, látni az ajtóból, hogy az útépítők éppen most fejezték be az utolsó simítást, elkészültek. — Kinek köszönhetik a méraiak az új útburkolatot? — Nem jár érte köszönet, mi csak a munkánkat végeztük, — mondja Tari Ferenc útőr, majd bemutatja két munkatársát. Nyitrai Sándort és Kovács Istvánt, akik aztán hozzáteszik, hogy a KPM közúti igazgatóságának hevesi üzemegységéről valók, még közelebbről a Zöldi. és Bíró-brigádból. — Nyolcadikán volt a műszaki átadás — mondják —, megfeleltünk a követelményeknek. — Hasonló jókat mondhat-e az elnök? — Ha már itt tartunk — javasolja — nézzünk be az új Gelka-átvevőbe, éppen itt van az István úton, csak néhány lépés az egész. Régi épület friss vakolat — ez az első benyomás. Itt működik augusztus 1-től a gyöngyösi szerviz kihelyezett fiókja. Kérdés, rnit tudnak nyújtani ? — Sok mindent — mondja Özsvári Istvánná átvevő. — Csak az a baj, hogy még kevesen tudnak rólunk. Pedig javítunk olajkályhát, tévét, rádiót, hűtőt, kávéfőzőt, darálót, porszívót, szinte mindent. Heti négy alkalommal jönnek a szerelők, és • egyelőre ugyan még elviszik a készülékeket, de rövidesen helyileg is lesz már javítás. Tovább sétálunk a friss úton, de néhány lépés után a tanácselnök megáll, visszafordul, a Gelka-átvevő épületére mutat: — Ez a majdani szolgáltatóház is, de ez még sajnos." pénzügyi probléma... Igen, mint annyi más. Néhány percig szótlanul lépkedünk, talpunk alatt kellemesen keresik helyüket a bitumenben az apró, friss kövek. Aztán szép nagy, új porta előtt visz el az utunk, míg Tárnáméra egyik legújabb és legjelentősebb épületéhez, a leendő egészségügyi kombináthoz tartunk. A tágas udvaron nagy halom kukorica, három öregasszony hánt- ja ki a napfényben aranyló, sárga kukoricacsöveket. Szidi néni, Szűcs Istvánná köztük a legidősebb, 92 esztendős, mellette Somodi Lászlóné, a másik szélén meg Szidi néni lánya, Blahó Istvánná, aki bizony maga is rég nagymama korba került, nemigen emlékszik a bakfisidökre. Tőle tudakoljuk, kellemesen telik-e így az idő? — Nem nagy szórakozás ez, kedves.... Nagyon kis nyugdíjjal rendeltek el bennünket, azért kell dolgozni. Hiába, ilyen az élet: gazdag házak körül — és belül — is akadhatnak hétköznapi gondok. Míg ezen elmélkedünk, megérkezünk a fogorvosi rendelőre ráépülő egészségügyi kombináthoz amelynek földszintjén a rendelők, emeletén pedig két lakás kap majd helyet, egyik természetesen a körzeti orvosé lesz, aki itt lakik, éppen a szomszédban, és rövid ráérő idejében a kerítésnek támaszkodva maga is az építkezést figyeli. — Dr. Simonváros Sándor — nyújtja a kezét bemutatkozásra. — Ne haragudjon, doktor úr, de nem látszik túlzottan elégedettnek... — Nos nem nagyon — feleli nyíltan. — Nézzék meg: lassan esteledik, és csak most kap egy kis napot... Nem azt mondom, a tervezésnek nyilván igazodnia kellett a meglévő helyzethez, de azért még sincs így jól Aztán a fűtés: lent központi, fent a lakásokban olajkályha. Jó-jó, tudom, hogy kevés a pénz, de valahogy észszerűbben kellene gazdálkodni. Mindegy — teszi végül hozzá, mintegy önmaga megnyugtatására —. a következő fázisban a patika már derékszöget képez majd ezzel az épülettel, az legalább elég napfényt kap majd... Hiába: semmi sem lehet tökéletes! —Mi ennek ellenére nagyon örülünk neki — vallja meg őszintén a tanácselnök —, egyik legnagyobb eredményünknek tartjuk csakBallagó Ágnes: — Tessék, ez ma a födém ... úgy mint a Zaránkon épülő vízmüvet most kezdjük. A maga nemében mindkettő igen nagy jelentőségű, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy különösebb állami támogatás nélkül valósítjuk meg. Ezen a téren mindkét községben sokat vállalt a lakosság, és „természetesen” a gazdasági szervek: a téesz, az áfész, a hevesi építő ktsz... A korán közeledő este hűvösében sétálunk tovább, és egy kis melegítőre térünk be az étterembe. Itt szintén .szokatlan a kép, egymáshoz „ragasztották” az asztalokat, olyan kicsire húzódtak össze, amennyire csak tudtak, a korábbi presszórészbe. — Szűk volt már az étterem — ad magyarázatot az elnök, most a korábbi kocsmával bővítik, és ide csatolják a műszaki bolt egy kis részét is. így — mondja mosolyogva —, itt már komolyabb műsorokat is rendezhetünk majd. ha már egyszer a művelődési házunk életveszélyes. Az. Méghozzá nagyon. Ballagó Ágnessel, a klubkönyvtár vezetőjével mégis bemerészkedtünk, s miközben néhány letört, korhadt gerendadarabot mutat, elmagyarázza, hogy a könyv az általános iskolába került, de igényesebb rendezvényekre jelenleg nincs lehetőség. Hiába: nincsen rózsa tövis nélkül. És nekünk mégis úgy tűnik, hogy nemcsak szép és kellemes, ígéretes is ez a mérai ősz. B. Kun Tibor A GYÖNGYÖSIEK VÁLLALÁSA A lakosság cs az üzemek összefogása a yárosért Gyöngyös első szocialista üzemének, a kitérőgyár kollektívájának felhívása nyomán a helybeli üzemek, valamint a lakosság csatlakozott a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága, az SZMT, a KISZ és a Heves megyei Tanács felhívásához, miszerint: tegyük szebbé, csinosítsuk és fejlesszük közösen lakóhelyünket. A gyöngyösiek vállalták, hogy versenymozgalmat, társadalmi munkaakciókat szerveznek a városfejlesztési és szépítési feladatok megvalósítására. A kitérőgyár kezdeményezésére alapozva a népfront városi bizottsága, a városi szakmaközi bizottsági a KISZ városi bizottsága, valamint a városi tanács vállalta. hogy a „Tiszta, virágos Gyöngyösért” mozgalmat közösen továbbfejlesztik: jövőre is megszervezik a város enész területét érintő tisztasági és fásítási heteket. Ui parkok építéséhez, illetve a. meglevő pihenőhelyek félti íítá sóhoz és gondozásához az eddigieknél lobban számítanak a lakosság társadalmi munkájára. Megszervezik, hogy a város iskolái vállaljanak védnökséget a közterületek tisztán tartása felelt, ehhez a munkához biztosi*- iák a szükséges feltételek:et. Közösen határozták el. hoay az elkövetkezendő időszakban ezekkel a társadalmi munkákkal csökkentik a. költségvetési és feilesztési alapból származó kiadásokat, ezzel mintegy fél százalék költségmegtakarítást kívánnak elérni. A város szépítésében részt vevő vállalatok és üzemek közösen vállalják, hogy a sástói úttörőtábor építését 1980. május 3Ing befejezik, ezzel alkalmassá teszik a gyermekek nyári táborozására. Boconádon: Eoyütíaz iskola és az áfész Jelentős eredménynek itsá- mított az elmúlt évben Boconádon, hogy — a tarnamérai áfész hatékony segítségével — sikerült megoldani az alsó tagozatos iskolások napközivel kapcsolaton problémáit, úgy, hogy valamennyiük számára ebédet biztosítottak. Az új tanév kezdetével most már a felsősök is részesülnek ugyanebben a juttatásban, és ez nem kis gondot vesz le a szülők válláról, akik közül sokam eljárnak dolgozni, sokan pedig a termelőszövel^ kezet tagjai. Nyugodtabbak lehetnek teJ hát most már a szülők, és gondtalanabbá tanulhatnak a gyerekek is. hiszen íjv módon felügyeletük és kedvezményes árú ebédjük — biztosított. Fásítás a Bakonyban Fásítják a Bakony déli vonulatát, a Veszprém— Várpalota közötti dolomit fennsík erodált területeit A múlt században még ezt a vidéket is összefüggő erdők borították. A gazdag faállományt az akkori tervszerűtlen fakitermelés pusztította ki, s ezzel utat nyitottak a Bakony magasabb vidékeiről a Balaton medencéje felé tartó erős északi széleknek és a csapadék okozta eróziónak. A kietlen ..kősivatagot” a környezetvédelmi program részeként 10 év alatt űibói fásítják. Októberi hangulatkcp (Futó: Perl Márton.)
