Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

A HQRTI HATÁRBAN Ahol már kigazdálkodták n tűz után Nagyrédén •jv* a termésveszteséget Telik a vetőgcp, aki a munkái felügyeli: Váradi Miklós traklorista., Ezekben az október végi - napokban a horti határ sem mutat kedvezőbb képet, mint a megye bármely sarka. Küszködnek a talajművelő gépek a sziklakeményre szá­radt földekkel, legalábbis ott. ahol valamit ér a gépko­pással, rongálódással járó vállalkozás, kellett is új tárcsagamitúrákat vásárol­ni a négy idei beszerzésű vetögép mellé, egy garnitúra fogas pedig a javítóműhely­ben van, hogy a holnap le­robbanó helyére állhasson. Ahogy Horváth Sándor ága- zatvezetö mondja, mind e nehézség ellenére elvetették, már a Kossuth Termelőszö- •. vetkezet 300 hektár őszi ár­páját, az 1200 hektárra növelt búzaterületen pedig október 25 táján kerül földbe az utolsó szem vetőmag. Ezzel párhuzamosan takarítják be 900 hektárról a kukoricát, hogy helyén azonnal kezd­hessék a szárégetést, műtrá­gyaszóróst, egysoros tárcsá­zást, s mind ez után az eső­ben reménykednek a mély­szántás kezdése végett. ötmillió forint Ahogyan Plósz Tibor fő­könyvelő megjegyzi: az első fél esztendő szélsőséges idő­járása ennyi értékű termés- kiesést okozott a közös gaz­daságnak. A búza például a tervezett 45 mázsa helyett 33, az árpa pedig 42 helyett 34 mázsás átlagterméssel „hálálta meg” a ráfordított munkát, tápszert. Szerencsé­re ugyanekkor a kukorica, amelynek a felét takarították be eddig, számítások szerint csaknem kétmillió forinttal több árbevételhez juttatja a termelőszövetkezet, mint ahogyan eltervezték. S itt1 jelentkezik annak az előnye, hogy a KITE-rendszerhez csatlakoztad annak idején a hortiakat. A megadott talaj­művelési, tápanyaggazdálko­dási módszer, valamint a „kézhez kapott’ vetőmagfaj­ták nagyszerűen beváltották a hozzájuk fűzött reménye­ket. A Pionír 3784-es kuko­ricából volt hatvan hektár, amely 80 mázsás átlagter­méssel fizetett. De egy nyolc- vanhektáras táblán a szege­di MSC 515-ösből is 65 má­zsát takarítottak be átlago­san. A másik kiesést pótló kultúrának az ugyancsak KITE-rendszerben és ^80 hektáron termesztett napra­forgó bizonyult. A fejleszté­si pótlékkal együtt mázsá­jáért 900 forintot inkasszált be a gazdaság, s mivel hek- táranként terven felül hat mázsával többnek bizonyult a termés, ezért további há­rommillió forint pluszjöve­delemhez jutott a ..Kossuth”. Az elkövetkező gazdasági év­ii 10 hektárral meg is nö­.. hogy aztán meginduljon a gép és jó magágyba kerüljön a jövő évi kenyérnekvaló. (Fotó: Szabó Sándor.) vélték napraforgó-vetésterü­letüket. Még tart a paradicsom A zöldségeket tekintve volt a termelőszövetkezetnek 116 hektár dinnyéje is, hiszen hagyomány itt ez a növény. Félmillió forint többletho­zammal, s különösképpen a jól beütött sárgadinnye lé­vén, ez a földterület szintén hozzájárul az ágazat éves árbevételi tervének teljesíté­séhez, sőt a többlethaszon­hoz. És bár még tart a pa­radicsom, a termesztett 238 hektárból ötvennél többnek a betakarítása hátra van, a jelekből ítélve nem vall szé­gyent a hortiakkal az SPE- rendszer, a gazdaság pedig ugyancsak megtalálja a szá­mítását. A földterület ter­mését egyébként régi gya­korlat szerint teljesen a Hatvani Konzervgyárnak kö­tötték le. Az kihelyezett Hortra egy lényerő vonalat, amelynek csak az üzemelte­téséről kell a gazdaságnak gondoskodnia. E két kultúra, a dinnye és paradicsom, ta­lajorientáción alapuló új ter­mesztési helyét jobbára szin­tén meghatározták a Kos­suth Termelőszövetkezet szakemberei. Az idén beta­karított, levágott kukorica földjének egy részére, meg­közelítően 400 hektárnyi te­rületre kerülnek a zöldség­félék. Legfőbb kerékkötő... már mint a különböző rendszerekhez tartozó kuko­rica, búza, napraforgó és pa­radicsom korszerű, az elő- fc'&aak és * tov&lélmáayélfe. nek megfelelő termesztésben, a munka más-más fázisában. Hogy mi ez? A közös gazda­ság szakemberei egyértel­műen vallják, hogy a vető­magfajták általában rendre beválnak, a megszerzett mun­kagépek segítségével az igé­nyelt talajművelést ugyan­csak elvégzik, megoldható a kívánt fajtarotáció, terület­csere is, a gyomirtó szer vál­tását azonban képtelenek ki­vitelezni az akadozó, rossz központi elosztás miatt. Már. pedig mindenféle rendszer­gazdálkodás sikerének alap­ja az összehangolt, együtt jelentkező fajta és szerrotá­ció. Pláne nehezíti a helyze­tet a növényvédő szerekhez szükséges csapadékmennyiség hiánya. Ha szerellátás dol­gában az új gazdasági év so­rán is marad minden a régi­ben, komoly bajok származ­hatnak belőle. S nem csupán helyileg, hanem az egész mezőgazdaságra érvénnyel...! Moldvay Győző Hétfő volt, a bet! munka­kezdés reggele. A Szőlőskert Termelőszövetkezet hűtőhá­zának, illetve a 2. számú klí­matárolóban felújítást végző Hőtechnika Építő- és Szige­telő Vállalat dolgozói foly­tatták az elmúlt hét végén abbahagyott munkájukat. Az élet a szokásos kerékvá­gásban kezdődött, s talán ugyanúgy zajlott volna lé ez a hét eleji nap is, mint a többi —. ha nem következik be a tragédia ... Az óra éppen negyed nyol­cat mutatott, amikor hatal­mas dörrenés rázta meg a levegőt, s egy szempillantás alatt lángba borult a 2. szá­mú hőtároló, majd a mellet­te lévő helyiség, az előcsar­nok. sőt az emeletes vezető liftakna előtere is. Az épü­let ajtaján hatalmas erejű szúróláng csapott ki. pillana­tok alatt felismerhetetlenné égett a rakodórampa alumí­niumteteje. s a jó néhány méterre álló épület faajtaja. A hűtőházból kiabálás hal­latszott, s néhány kétségbe­esett ember támolygott ki a füst- és lángtenger függö­nye mögül. A történtek után elsőként Rudas László tar­goncás kapott észbe, s egy munkatársával a telefonhoz rohant, értesíteni a tűzoltó­kat .. 1 Szörnyű órák voltak Győry József. a termelő- szövetkezet tmk-dolgozója még ma sem nyugodt meg. Szaggatottan, nehezen kezd hozzá a történtek felidézésé­hez. — Benn dolgoztunk az egyik hűtőtérben... Szabó Jánosnak segítettem hegesz­teni. mert azt a feladatot kaptuk, hogy a tartókonzo­lokat egy 150 mm-es darab­bal szélesítsük meg ... A sa­rokban felhegesztettünk egyet, aztán a másikkal is elkészültünk. A harmadik­nál már nem volt rám szük­ség. elindultam hát kifelé, hogy előkészítsem a többi anyagot. Alig értem ki, ta­lán két perce jöhettem ki, amikor megtörtént a tragé­dia... Szabó még ki tudott jönni, fejére borította a munkaköpenyét, ketten azonban benn maradtak a legbelső helyiségben, s egy munkatársunk, Hanák Gá­bor is életveszélybe került. Kivés János, hűtőházveze- tő veszi át a szót: — A tűzoltás és a benn szorult emberek mentésének megkezdése után, úgy fél nyolc körül jelentettem a rendkívüli eseményt a hűtő- ipar vezetőinek. Kértem, hogy biztosítsanak hűtőteret és szállítóeszközöket a tárolt készlet megmentésére, elhe­lyezésére. Nem kis értékről, mintegy 60 millió forintos készletünk került veszélybe. Nem közvetlenül a tűz mi­att, hanem inkább azért, 1 mert elégtek az elektromos vezetékek és megszűnt a hűtés. Szerencsére délután­ra sikerült üzembe helyezni a hűtőláncot, így nem kellett — Itt csaptak ki mögöttem a lángok, amelyekből Szabó Jánosnak sikerült kimenekülnie... — mutatja Győry József. (Fotó: Szántó György.) a készenlétben álló tíz hű­tőkamionnak Miskolcra, il­letve Dunakeszire szállítani az árut. — Mindenesetre szörnyű órákat éltünk át — szögezi le a két nagyrédei szakem­ber. Mi történt valójában a tűz előtt? Az előzetes vizsgálatok sze­rint. a budapesti Hőtechni­ka Építő- és Szigetelő Vál­lalat munkásai a 2. számú klímatároló oldalfalainak és mennyezetének hőszigetelé­sét végezték. A falakat a BONOBIT—H, első tűzveszé­lyességi fokú ragasztóanyag­gal kenték be, ezzel rögzí­tették fel a műanyag hőszi­getelő táblákat. A vastag műanyag lapokat egy másik ragasztóval — ez tűzveszé­lyesség szempontjából a har­madik kategóriába tartozik — illesztették egymáshoz. A helyiség szellőztetésének hiá­nya miatt nagy mennyiségű oldószerből és ragasztóból származó gőzzel telítődött a levegő. A másik helyiségben eközben kezdtek hozzá a tartókonzolok hegesztéséhez. A lehulló szikrától, s az elektromos ívhegesztő láng­jától az egyik pillanatban tü$et fogott a már felerősí­tett műanyag szigetelő, ekkor még csupán egy-két centi- méteres terület izzott, ezt Szabó Jánosnak sikerült el­oltania. Amikor ismét he­geszteni akart, észrevette, hogy egy másik helyen már tenyérnyi darabon lobbant fel a láng. Lekapta a mun­kaköpenyét, s azzal próbál­ta eloltani a tüzet, ám eb­ben a pillanatban megtör­tént a robbanás.. 1 Az első sajtójelentésekből kiderült, hogy az ott dol­gozó Juhász Miklós 20 éves asztalos és a 18 esztendős Jónás József asztalos — a — A csoda állítólag három napig tart. A Bánfy-csoda többig tartott, s valószínű tart ma is, bár magamon még nem tudom ellenő­rizni, hogy valóban képes-e a hajnövesztő az idő le­aratta. tart felekből ismét lobogó sörényű üstököt csi­nálni. A Bánfy igazi hatá­sa azonban nem a feleken, hanem a fejekben végezte nem csekély munkáját. Ké­pes volt arra, hogy sorba­állásra bírlon nemre, val­lásra és vártállásra való te­kintet nélkül nagy (ómene­ket Azzal, hogy kevés volt belőle, hogy protekcióval lehetett kapni. Hogy a fürdőszobák polcain igazi rangnak számított, ha va­lakinek volt nánfu-ja. Most azonban már sorbaállás nélkül lehet kapni. Ott van az illalszerüzlet pol* A csoda vált. A Bánfy hajszesz nem tartozik többé a nagy té­mák közé. Pedig nem sza­badna olyan könnyedén le- gyinteni erre az ügyre. Sőt! Érdemes volna mély ku­tatási munkákba merülni, hogy feltárjuk a Bánfy szindróma lényegét. Mi lenne ha jól megfize­tett angolul, németül, fran­ciául beszélő turistáink a tőkés világpiacon el kezde­nének suttogni: úgy hal­lották, nem biztos, állítólag úgy hírlik, azt beszélik stb., hogy van egy magyar gépipari termék! Aztáii néha megjelenne ebből a termékből egyegy a piaco­kon. Tréfa? Pe rsze. hggp az' sága. Hogy egy jelentékte­len (?) Bánfy hajszesz-üqy mennyire megmutatja, hogy még nem szoktunk hozzá a kereskedéshez, nem tudunk még jól „ke­reskedelmi’’ nyelven, mert hozzászoktunk az elosztás­hoz. Csak hogy más az el­osztás és más a kereskede­lem. Eddig valahogyan úgy hittük, hogy minden el van intézve, ha jó terméket gyártunk. Elképzeléseink­ben a gyártmánv'’truktúrá- tól, a termelékenységtől. a jó minőségtől teljesen elkü- löntíve, egy másik, szinte hermetikusan elzárt világ­ban jelent meg a kereske­delem. örülök ennek a Bánfy haiszesznclz. Ha orvos len­nék. h'risten felírnék re­ceptre belőle egykét tuca­tot néhágiy- ga,z^aáágpgliti­Hőtechnika dolgozói — a helyszínen meghaltak. A termelőszövetkezet egyik tagját, a 18 éves Hanák Gá­bor nagyrédei lakost pedig súlyos égési sérülésekkel szállították a hatvani kór­házba, állapota azóta sókat javult. A helyszíni vizsgálatok már az első percekben meg­állapították. hogy a tűs meg­előzhető lett volna, ha be­t tartják az előírásokat. A nagyrédei munkálatoknál azonban egy sor szabályta­lanságot követtek el. Csak néhány ezek közül: nem szakemberek végezték a he­gesztést, ráadásul olyan he­lyen dolgozlak a készülék­kel, ahol a tűzveszélyesség miatt nem lett volna szabad. Ezen túl: nem biztosított'’’c megfelelő tűzvédelmi fel­ügyeletet, s nem volt a hely­színen tűzoltókészülék sem. A vizsgálat természetesen nem fejeződött még be, a felelősség megállapítására ezután — minden fontos adat. lényeges körülmény fi­gyelembe vételével — kerül majd sor. Egy tény. a tűz rendkívül nagy kárt okozott a termelőszövetkezetnek. Megkezdődött a termelés és a helyreállítás A tűz helyszínén Molnár Flórián elnökhelyettes kala­uzol bennünket. Kivés Já­nos, hűtőházvezetővel együtt mutatják meg hogy egy hát alatt rendbe tették a nagy tisztaságot és higiénés felté­teleket kívánó munkahelye­ket. Éjjel-nappal dolgoztak a négy hatalmas teljesítmé­nyű mosógéppel, így elérték, hogy 15-én reggél megindult a termelés: málnát és zöld­babot osztályoztak az asszo­nyok. — Győrből és Miskolcról érkeztek hűtőipari szakem­berek, hogy megvizsgálják a tárolt készletet: nem káro­sodott-e? — tájékoztatnak. — Megnyugodtunk, amikor kiderült, hogy a lehűtött készletnek semmi hibája nincs, mind az érzékszervi, mind pedig a mintavizsgálat jó eredményt mutatott. A 160 vagonos tételt —, ebből mintegy 50—70 vagonnyit külföldi megrendelésre — nyugodt lelki ismerettel el­szállíthatjuk a közeljövőben. Szilvás István i

Next

/
Thumbnails
Contents