Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
Munkásvélernények a „Minden szerdárT’-roi Egy javifös fiúról, egy ueteránről, o „ereealDSlo99 ffíimro?... A rossz családi viszonyok közt élő fiatalember betör egy áruházba. Hamar elfogják a szándékosan otthagyott ujjlenyomatok alapján. Miután kiszabadult a javítóból. megismerkedik egy öreg veteránnal, aki arra kéri. menjen el hozzá — minden szerdán — elbeszélgetnek arról, hogyan lehet okosan élni. Hatására Pityu elhatározza. hogy becsületes lesz... Pereg a film, a Minden szerdán, azon a vetítésen, amelyet a munkásfilmna- pok keretében a minap tartottak a Hatvani Cukor- és Konzervgyár mintegy száz dolgozójának. Hagyomány immár e rendezvénysorozat. S hogy az lett, annak okai közt nyilván többszörös haszna szerepel elsősorban. Hiszen lehetőséget ad nemcsak arra, hogy fölhívja a figyelmet a közélet gondjaira, a munkás mindennapokkal foglalkozó produkciókra, de arra is, hogy egy-egy beszélgetés során az alkotók szembesüljenek azokkal, akikről és akiknek készítették filmjüket. Ezeken a forró hangulatú vitákon első kézből szerezhetnek tudomást arról, mennyi- •9''re húsbavágó, mennyire hi- .-j-teles, őszinte a film. menynyire érdekli a munkásokat. Az ilyenkor feltett kérdések egyben szinte izgalmas válaszok is. így volt ez alkalommal is. amikor a gépek mellől nemrég fölállt dolgozó, a tollat, iratokat nemrég letett tisztségviselők szóltak arról, mit jelentett számukra Gyarmatiig Lívia rendező és Marosi Gyula író munkája. Pereg a film, már a végén járunk, ahol Pityu ismét beveri az ablakot... (!) (?) Az utána következő vitán elhangzott véleményekből összegyűjtöttünk egy csokorra valót. Ahogy néztem a filmet, két dolog motoszkált a fejemben. Az egyik, hogy miért nem lehet a mai időkről olyan produkciókat csinálni, amelyek komoly dolgokkal foglalkoznak, mégis szóra- koztatóak, izgalmasak. Van erre példa, a Veri az ördög a feleségét. Ogy éreztem ugyanis, ez az alkotás nem köt le eléggé. Pedig érdekes problémát feszeget és meg is gondolkodtat. Mivel a fiú a film végén ismét csak betör egy kirakatablakot, tanakodhat az ember, vajon sikerült-e jó útra téríteni, vagy ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Előre jut-e vagy zsákutcába. Azon is elgondolkodtam. vajon mi kellett volna még ahhoz, hogy végleg átnevelődjön. Alapjában tetszett a film, mert reálisan mutatja az életet. Azt, hogy milyenek a lakásviszonyok, hogyan zül- lik szét egy család, mekkora a protekciózás. milyen a melós, avagy éppen a vendéglős élet. Én ezt is várom a magyar filmektől. Abban is realista volt. hogy azt mutatta. a fiú visszaesett. Ez is a leggyakoribb. Mindig így olvasni az újságban, hogy a legtöbben visszakerülnek a börtönbe, a javítóba. Vitatkoznék. Szerintem nincs befejezve a film és éppen ezért a fiú még megjavulhat Az újabb ablaktörés legfeljebb azt jelenti, megint érzelmi válságba került, mint az elején. De ebből a válságból ki lehet lépni és nekünk azon kell gondolkodni, hogyan lehet segíteni, hiszen mindez nagyon fontos éppen itt, Hatvanban. Aszódról ideszöknek először a javítósok és sok kerül ide közülük azután is, ha kiszabadul. Mi itt ebben élünk. Ezért kell azzal foglalkoznunk, mit l,ehet velük csinálni, hogy lehetne őket ellenőrizni. Az biztos, hogy nem szórakoztató, sőt nagyon is nehéz. Azt mondhatnám, a tévében csak akkor nézném m,eg, ha kipihent lennék. Pédig így utólag be kell vallani. hogy érdemes volt. Mert fölhívta a figyelmet az emberi kapcsolatok fontosságára. Vagy például a nemzedéki ellentétekre. Erről is jutott eszembe az, hogy van egy pár dolog, amit én természetesnek tárták ebben a filmben, de a fiatalok nevetgélni fognak például a május 1-i felvonuláson... Hiába, ők már másképp gondolkodnak. Nekem az tetszett a legjobban, hogy a Minden szerdán-ban végre a munkásokat nem gyermekdeden ábrázolják. A legtöbb filmben azt lehet látni, hogy a melósok majd szétcsattannak az öntudattól és közben hatig sem tudnak számolni. Itt viszont igenis bemutatják, hogy a munkások sem mind angyalok. Nem szakad bele mind a dologba és inkább a jól fizető helyeket keresik. Bizony ilyenek is vagyunk. Hogy aztán ezen a pénzhajhászá- son mit lehetne változtatni, hát arról el lehet gondolkodni. Németi Zsuzsa fl tábláiéi a házi tévéig Villanások egy kitüntetett tantestület hétköznapjaiból Újsághír: Eredményes nevclő-okta- tató munkájának elismeréseként az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tantestülete megkapta a megyei tanács közoktatási díját. Az ünnepségen Kamenicz- ky Antal igazgató képviselte kollégáit, az az ember, aki a ritka gyakorlati érzékkel megáldott pedagógus, aki régóta szakavatottan irányítja kartársai szerteágazó és felelősségteljes tevékenységét. akinek felkészültséggel társult emberségét oly sokan — többek között e sorok írója is — emlegetik. Ö mégis az összekovácsoló- dott gárda igényességét, ismeretgyarapítási vágyát, az új. a korábbinál hatékonyabb módszerek iránti érzékenységét hangsúlyozza. Mutatkozzék be hát ez a kollektíva, idézzünk villanásokat sikerekben bővelkedő hétköznapjaikból... Szepesi Lajos igazgatóhelyettes valaha az iskola diákja volt. s általános műszerészi képesítést szerzett. Később elvégezte a műszaki egyetemet, s visszajött oda, ahol tanulóskodott. Az elmúlt húsz esztendő során maga is azért szorgoskodott, hogy a fiúk és lányok minél többet kapjanak útravalóként. — Ifjú korunkban nem volt könnyű sorsunk. Az órák után nem haza, hanem a munkahelyre siettünk. A szemléltetőeszközöknek még hírét sem hallottuk. Vizuális élményt legfeljebb a táblára írott szöveg nyújthatott. A tanári leleményesség azonban kárpótolt bennünket mindenért. Soha nem felejtem azt a Kátai Mihályt, aki szakrajzot tanított vérbeli nevelőre valló türelemmel és ötletességgel. Ma is példaképemnek tartóm, s azért is nagyra becsülöm, hogy fiatal kolléga létemre majdhogy apai szeretettel segített át a minden kezdéssel járó buktatókon. — 1966-ban kettőezer-hét- száz leendő szakmunkással kellett foglalkoznunk. Csak összehasonlításként említem, hogy most „csak” 1452-en járnak hozzánk, s így is a megye legnagyobb középfokú oktatási intézménye vagyunk Hajdanán helyiségeket béreltünk. s öt helyütt oktattunk. Ilyen körülmények között aligha lehetett szó arról. hogy hadba vessük a korszerűség teljes fegyvertárát. Ennek ellenére sem panaszkodott senki, hanem igyekezett, képességei legjavát bizonyítani. A túlzott elfoglaltság, lekötöttség senkit sem gátolt abban, hogy magasabb képzettséget szerezzen. Az általános iskolai pedagógusok zöme egyetemet végzett, vállalva a levelező tagozattal járó fáradalmakat. Nem maradtak ki a sorból szakoktatóink sem; ők is arra törekedtek, hogy mind magasabb 'szintet érjenek el. Amkor megkaptuk a Kertész utcai új épületet, összefogtunk. s a gyerekekkel karöltve láttunk hozzá dédelgetett álmaink megvalósításához. Tizenegy szakmai szertárt hoztak létre, méghozzá úgy, hogy az eszközök többségét saját maguk készítették. Ez az öntevékenység ma már hagyománnyá vált. Az iskola karbantartásáról szintén ők gondoskodnak. Senki sem tart attól, hogy emiatt esetleg csorba esik a tekintélyén. Abban hisznek, hogy a jó, a követésre méltó példa legalább olvan ragadós, mint a rossz. Ök. akik munkára nevelnek, természetesen nem húzódoznak attól, hogy ha kell, maguk is dolgozzanak, ötletekért egvszer sem mentek a szomszédba. A zárt láncú tévérendszert kezelik, működtetik, forgatókönyvet írnak, sőt rendezik is az egyes műsorokat. megfelelően készülnek leendő hivatásukra. — A szakma kiváló tanulója és a tantárgyi versenyeken mindig szépen szerepeltek fiaink. A legutóbb megyei szinten huszonhat kategóriában indultak, s tizenhat első helyet szereztek. Az országos mezőnybe tizennyolcán kerültek be, s ott sem hoztak szégyent színeinkre. Történelemből elsők, szakrajzból másodikok lettek. Az országos összesítés a dobogó második fokára sorolt minket. Közismereti tárgyakból — ezt az Oktatási Minisztérium állapította meg — miénk a legjobbnak járó pálma. © 0 0 Adódtak nehéz idők, amikor hatványozott helytállásra volt szükség. Ezekre utal Pálfy István igazgatóhelyettes, aki épp ekkor érkezett ide. Ez a szorgalom, ez a hivatásérzet, ez a közös egyet akarás meg is hozta a gyümölcsét. Erről tanúskodnak az alábbi kifejező adalékok. — Örülünk annak, hogy az utóbbi esztendők alatt a tanulmányi eredmény általában két-háromtizeddel emelkedett, Megérte ezért fáradozni, hiszen ez jobb, mint az országos szint, s azt is jelzi, hogy gyerekeink komolyan veszik munkájukat, s nagyjából képességeiknek Azt mondják; ide érdemes 1 pályakezdőnek jönni, mert ismeretlen a torzsalkodás, a másutt gyakran előforduló intrika. A számybontogató- kat felkarolják, s ígéretes javaslataikat elfogadják, életrevaló ötleteiknek zöld jelzést adnak. Ezt igazolja Besenyei Béla KISZ tanácsadó tanár a saját példájával. — 1971-ben végeztem az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika—műszaki szakán. Már az első hetekben kellemesen csalódtam, hiszen terveim, elképzeléseim felől érdeklődtek. Meg is bíztak azzal — ez pártfeladat volt —, hogy szervezzem meg az Ifjú Gárda-szakaszt, majd -századot. Később a KISZ-szervezetet patronáltam. Ügy is fogalmazhatnék, hogy minden lehetséges eszközzel segítették érvényesülésemet. Az intézetnek köszönhetem azt is — jó néhány kollégám há- - lás ugyanezért —, hogy lakáshoz jutottam. A megyei tanács révén ugyanis jelentős összegű kamatmentes kölcsönt biztosítottak számomra. Nálunk a vezetők örülnek annak, ha az ifjú nevelők új utakat keresnek, kísérleti próbálkozásba fognak. Azt hiszem, ez a magyarázata annak. hogy innen sédjei sem akar elvándorolni. A bérezésnél érvényesül a differenciálás: az kap többet — a különbség olykor az ezer forintot is eléri —, aki valóban többet nyújt a másiknál,: így egészséges versengés formálódik, s ennek igazi győztese a diáksereg volt és lesz. Pécsi István Én tisztelem ennek a filmnek az íróját, de fölte szem a kérdést, kinek lett ez a film készítve? Én lekapcsolom a tévét, ha ilyet lá-^ tok. A fiatalok meg biztost hogy be sem mennek a moziba. Eleget törődünk napközben az ilyen bácsikkal, meg fiatal gyerekekkel, meg a sok bajjal. Este ez már engem nem érdekel, valami szórakoztatót szeretnék látni. A filmkészítés drága mulatság, nem szabad ilyen unalmas, meddő, érthetetlen dolgokat csinálni.-I A Mizija együttes nagy sikerű fellépése Targovisteiek dallal, tánccal Egerben Mint már hírül adtuk a bulgáriai testvérmegyéből, Targovistéből 60 tagú néptánc- és népdalegyüttes érkezett egy hétre Hevesbe. A vendégek pénteken és szombaton megtekintették a megyeszékhely történelmi ne* vezetességeit, s ellátogattak Utü. ttltfóbw £1« vasárnap a dohánygyárba, ahol találkoztak a dolgozókkal. Műsorukat első alkalommal a siroki művelődési házban, szombaton este pedig a Megyei Művelődési Központban mutatták be. A népdalokat, népijátékokat, táncokat, zenekari számokat előadó Mizija együttes mindkét pódiumon nagy sikert aratott. A csoport ma Bélapátfalván lép föl délután 6 órakor. Hétfőn pedig Petőfibá* nyán folytatja az előadó . körutat. 40. András szigorúan rágta a szája szélét. Odafordult az asszonyhoz meg a lányához. — Ne jöjjenek tovább!... Majd mi most már... Fejmozdulattal jelezte, hogy a kis fekete fog tovább cipelni. Ebben az is benne volt, .hogy mi, meg az is, köszönje meg, hogy cipelhet, nem így kellene vele bánni. S az asszony ezt meg is értette. S helyeselte is; nem tiltakozott; bólintott, nem nézett a fekete katonára. — Hát akkor... a jó isten őrizze meg magukat! Leguggoltak Arankához, ő is meg a lánya is, megcsókolták egyik egyik, másik másik felől. Aranka még egyszer rájuk nyitotta a szemét. De csak a szempillájával intett búcsút. András kezet nyújtott nekik. Ez bizony egy kicsit furcsa volt, kezet fogni. De odaadták a kezüket, hagyták megszorítani. — Hát Julis néném. ÍJ — mondta. — és Julis húgom. Ezen egy picit el is mosolyod tak. — Isten megáldja...! Jó, gondolta András, mondta ő is úgy: — Isten áldja magukat is! Megvárta, amíg elindulnak, s nézett utánuk még néhány pillanatig. Aztán visszafordult a két katonához. — A puskátokat, halljátok, azt, azért nem kellett volna elhagyni. Ezt a lengyel is megértette; mutatta a sebesült karját- lábáit, aztán sóhajtott, s az égen tekintett szét, minha az mutatná meg, m; van, mintha onnan verődne visz- sza mindenfelől az a sok ki- sebb-nagyobb ropogás, dörrenés. A kis fekete azonban nyilván nem szerette, ha kötekednek vele. Vállát s bajúr szát megvonva megjegyezte: — Nem olyan sokat számít már az itt, hogy egy puskával több vagy kevesebb. Andrásnak esze ágában sem volt vitát kezdeni; hiszen tudta, hogy mit számít most az idő; de ezt szó nélkül nem hagyta. — Nem szégyellsz ilyet mondani ? — Én szégyelljek? — pattan a katona. — Miért éppen én szégyelljek? Nem lehetett világosan érteni, hogy mire gondol, s hogy vajon ki is szégyellje magát őhelyette? De András semmiképpen sem folytathatta az érdeklődést. A körtefa levél rácsán át egy embert látott meg, aki szembő. menetirányukkal ellentétesen, osonva közeledett a kertek aljai szegély bokrok árnyékában. Csak a szeme villanásával intett hallgatást a kis mérges bajúszú katonának, s ahogy tudott, még egy kicsit lejjebb is húzódott. Ingujjban, rossz cájgnad- rágban, parasztszandálban, de pisztollyal a kezében kö- ledett az ember. András bízott abban, hogy csak akkor tótja majd meg őket, hal egyenlő távolságra lesznek a körtefától. Az ingujj meg a nadrág már majdnem megnyugtatta, de szerencsére időben meglátta a pisztolyt is. Paraszt pisztollyal. Nesztelenül levette a puskát a válláról, és mindenesetre ki- bizitosította. Lógatta a puskát csövével lefelé, úgy, hogy minden pillanatban felkaphatta. A fickó hátra-hátratekintett. Talán éppen mert ébersége ilyen egyirányú volt,’ csak akkor vette észre őket, mikor már szinte beléjük botlott, .nem is megkerülve a fát, hanem inkább átbújva lehajtó ága alatt. Megtorpant, és magia elé kapta a pisztolyát. Csak most isimerte meg András. Uporniczky volt; hajdani K. u. K. főhadnagy, s ma reggel még a harcoló magyar vörös hadsereg vezérkarának különmegbízottja, aki a támadás előkészületeit ellenőrizte. Ügy látszik, nem szerzett eléggé biztató tapaszta latokat. — Lám. a vezérkari elvtárs. .. ! Ugyan hol jár itt, ahol a madár se jár? Uporniczky kihúzta magát, s igyekezett magabiztosnak mutatkozni. A pisztolyt! nem engedte lejjebb. — Maguk mit csinálnak itt? — S megszokott szigorúságával tekintett végig ^ furcsa társaságon. (Folytatjuk<J
