Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

Gazdaságpolitikai aktívaülés Gyöngyösön

Ilii er legen:

pärtcsoportmunka

Megyénk pártszerveiben, pártalapszervezeteiben javában tart a XII. kongresz- szusra, a megyei pártértekezletre való felkészülés. E fontos munkafolyamat részeként kerül sor a beszámoló taggyűléseket megelőző, az elmúlt időszakot összegező pártcsoport-ülésekre is.

Javult a színvonal

Néhány helyen már sor került az ülések megtartására, a munka zöme azonban még hátra van. Érthető, hiszen megyénkben mintegy 2300 pártcsoportnak kell véleményt alkotnia az elmúlt évek munkájáról, a pártmegbizatások teljesítéséről, ugyanakkor szóit kell ejteniük a pártalapszer- vezet, az alapszervezeti vezetőség tevékenységéről, és természetes, hogy a felmérő, elemző munka során szóba kerülnek az üzemi, a termelőszövetkezeti, vagy az intézményi munka eredményei és gondja is. Aszerint, hogy melyik pártcsoport milyen munkaterületen dolgozik.

A pártcsoportmunka ösz- szegezése tehát zömében még hátra van, de az elmúlt évek tapasztalatai mégis egyértelműen bizonyítják, hogy a pártcsoportmunka színvonala a XI. kongresszus, _ a megyei pártértekezlet óta fokozatosan javult, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az alapszervezetek is eredményesen megoldhatták feladataikat.

A pártcsoportok jelentős része az ipari, a mezőgazda- sági üzemekben, a szövetkezetekben fejti ki tevékenységét. Részben ez, másrészt pedig a Központi Bizottság, a megyei pártszervek gazdaságpolitikai határozatainak végrehajtására irányuló törekvés magyarázza, hogy az eltelt időszakban a pártcso- porttfiunkában is előtérbe kerültek a gazdaságpolitikai kérdések. A pártcsoportok igen nagy erőfeszítéseket tettek a munkahelyi problémák feltérképezésére, a gazdasági feladatok megoldására való mozgósításra. Nemcsak elvben foglaltak állást, hanem konkrét javaslatokat is tetteik például a munkaszervezés színvonalának javítására, feltárták a rejtett tartalékokat, és javaslatokat tettek, hogy hol, miként lehet takarékoskodni az anyaggal, az energiával. A gazdasági vezetőket rendszeresen beszámoltatták a végzett munkáról, a javaslatok valóra váltásáról, a hozott intézkedések hatékonyságáról.

Ugyanakkor — esetenként — némi bizonytalankodás is érzékelhető volt a munkában. Néhány pártcsoportnál a kommunisták igen jól látták és látják a népgazdaság nehézségeit, politikusán fejtik ki véleményüket, de korántsem látták, illetve látják ugyanilyen világosan a konkrét munkahelyi teendőket. Ebből is adódik, hogy viszonylag kevés a termeléshez kapcsolódó pártmegbiza- tás.

Egyénre szabva

Ennek ellenére a pártmunka másik területén — a' pártmegbizatások teljesítése terén is jelentős az előrehaladás. A megye kommunistái közül alig akad olyan — kivéve néhány idős, vagy beteg párttagot — akinek ne lenne konkrét megbízatása. Igen sok, párttag folytat eredményes tevékenységet a munkásőrségben, a különböző társadalmi szervezetekben, sokan dolgoznak tanácstagként, és igen nagy munkát fejtenek ki a KISZ- alapszervezetekben.

Jó néhány járási, városi pártbizotsági vagy végrehajtó bizottsági ülésen megfogalmazódott, hogy az elmúlt években a pártmegbizatásol^ egyre inkább „testre szabottak” lettek, a vállalások egyáltalán nem formálisak, hanem az érdemi munka hasznos segítői. Jelentős eredmény az is. hogy a pártcsoportok nem csupán az év végén számoltatják be tagakat a meabiaalá&ok teljesítéséről, hanem az év során folyamatosan ellenőrzik és esetenként segítik is e tevékenységet. Több helyen előfordult az is, hogy a párt- megbizatást nem teljesítőket felelősségre is vonták, és elmarasztaltak. Nagyon hasznos gyakorlattá vált, hogy az év végi összegező pártcso- portüléseken — a megbízatások teljesítése kapcsán — nem csupán azt elémeztéka résztvevők, hogy az adott párttag jól, vagy rosszul tel- jesitette-e feladatát, hanem őszinte, kritikus véleményt alkottak a pártcsopont-tagok magatartásáról, emberi gyengeségeiről — ezzel is elősegítve az egyén fejlődését. Ennek is köszönhető, hogy a csoportok olyan kommunista kollektívákká alakultak, amelyek valóban hathatós ■ tényezőkké váltak mind az alapszervezeti munkában, de a gazdasági tevékenységben is.

Igényeket támasztva

A csoportok munkája természetesen nem csupán a gazdaságpolitikai, , munkahelyi feladatokra való mozgósításra, a vállalások teljesítésére korlátozódott, hanem — értelemszerűen — foglalkoztak a pártmunka minden területével. Igen komoly szerepük volt és van a fiatalok párttaggá való felkészítésében, a politikai oktatás meg- . szervezésében, a közművelődési feladatok végrehajtásában, vagy éppen a munkahelyi demokrácia fejlesztésében. De nem lebecsülendő az az ideológiai tevékenység sem, amelyet azért végeztek,. hogy a vitás kérdések ne

maradjanak megválaszolatlanul, akár a nemzetközi munkásmozgalmat, akár a proletár internacionalizmust, vagy egyéb témákat illetően.

Az elmúlt években igen jelentős eredmény született abban is, hogy a pártcsoport- vezetők „magukra találtak1 elsődleges feladatuknak a csoport működését tartották, nem szűkítették le munkájukat a — korábbi helytelen gyakorlat szerint — a tagbélyegek kiosztására. Az is tény, hogy a pártcsoportvezetők zöme a pártmunkát jól ismerő és értő kommunisták közül került és kerül ki. Néhány helyen, ahol a csoportvezetők nem vették eléggé komolyan a munkáját, a pártcsoport javaslatára leváltották tisztéből, és helyette mást választottak.

Az igényesség, a nagyobb követelmények támasztása természetesen nem csupán ebben nyilvánult és nyilvánul meg. A pártcsoportok egyre világosabban látják feladataikat, hatáskörüket, és egyre inkább beleszólnak a •kisebb-nagyobb közösség ügyeinek érdemi intézésébe. A most sorra kerülő összegező ülések is e szellemben végzik munkájukat. Feltérképezik eddigi eredményeiket, kritikusan elemzik munkájuk gyengeségeit, állást foglalnak a pártái apszerve- zeti, a pártvezetőségi, a munkahelyi tevékenységet illetően, és természetesen meghatározzák az elkövetkezendő időszak feladatait. Tisztában vannak azzal, hogy munkájuk a kommunista közösségek javát szolgálja, ezért van szükség a számadásra, számvetésre.

Kaposi Levente

Lehetőségek es tennivalók: a munkaero gazdälkodäsban

Tegnap Gyöngyösön, a járási tanács nagytermében Szeksziusz Mihály, a járási hivatal elnöke köszöntötte a. járás üzemeinek, gazdálkodó szerveinek gazdasági és politikai vezetőit, akiket Petites István, a megyei pártbizottság tagja, a járási pártbizottság első titkára tájékoztatott a járás munkaerő- helyzetéről, a lehetőségekről, és a tennivalókról. ’Az első titkár elmondta, hogy a járásban minden feltétel adott, hogy a munkaerőhelyzetben gyors és gazdaságos változás álljon be.

Ezt támasztotta alá hozzászólásában Bódi Béla, a Ga- garin Hőerőmű Vállalat igazgatója, aki a belső tartalékok kihasználására és az ez utóbbit gátló tényezőkre hívta fel a figyelmet. Egy-, egy példát a felszólalásából: két év alatt 120 fővel csökkent a létszámuk, a túlóra a felére apadt, a termelés viszont 150 millió forintos értékben növekedett. Ugyanakkor: mintegy 90 „jogalap” van arra, hogy igazoltan ak-- kor marad távol a dolgozó a munkából, amikor és ahányszor aikar. Győri Sándor, a Mátraalji Szénbányák igazgatója a gazdasági vezetés politikai felelősségét hangsúlyozta és részletesen szólt arról, hogy az üzemek összevonásával milyen jelentős számú alkalmazotti munkaerőt szabadítottak fel.

A megyei pártbizottság nevében Papp János, a megyei pártbizottság tagja, a Népújság főszerkesztője köszöntötte a tanács,kozást, hangsúlyozva. hogy a munkaerő- helyzet javítása sürgős politikai feladat, amely egységes szemlélettel és összehangolt cselekedetekkel oldható csak- meg.

Kiváló védjegy a selyp! répamagon

A laboratóriumban Horváth Lászlóné és Pribula Béláné csiráztatásra készítik elő a répamagvakat.

(Fotó: Szabó Sándor.)

A raktárban szállításra készen állnak a tízkilós dobozok. Valamennyin rajta a jól

Tíz év hűségben

Birinyi Ferenc éppen tíz esztendeje szerzett jeles minősítésű ’ szakmunkás-bizonyítványt, s az idén kapta meg a „Kiváló dogozó” kitüntetést. Szerelő az AFIT hatvani üzemében. Mi indította el ezen a pályán? Hör- pint az imént kikért feketéből, s hátra simítja göndör fürtjeit.

— Ahogy visszaemlékszem, szomszédainkkal, a Hényel gyerekekkel már . általános iskolásként a motorokat biz- gattuk, bűvölgettük. Édesapám legjobb barátja pedig Komáromi Pista bácsi volt. Az egyik legjobb hatvani autószerelő kisiparos, közvetlenül a Rózsa presszó szomszédságában. Ö is biztatta a családot, hogy adjanak a keze alá tanulónak. Hát, valahogyan így kezdődött, s annyi esztendő után bevallom, jobban nem választhattam volna.

Dicsér

a műszakvezetö

Képes István müszakveze- tővel a „Kiváló dolgozó” cím és rang kiérdemelésének feltételeiről váltunk szót. Elmondja, hogy többféle szempont érvényesül egv-egy kiszemelt szakmunkás tevékenységének megítélésében, s a javaslat több fórumot megjár, amíg kitüntetés lesz kelőig

— Amikor Feri neve fölmerült, biztos voltam benne, hogy megfelel a kívánalmaknak, s üzemegységünk dolgozói a termelési tanácskozáson mellette lesznek. Pontos, lelkiismeretes szakmunkás. Igyekszik a műszak minden percet úgy kihasználni, hogy a vállalat hasznára legyen. Ez persze az ő javára is szolgál, csaknem húszforintos órabérrel dolgozik. De ugyanekkor arra sem emlékszem, akadt-e reklamáló az üzletfelek között. Olyan ember, aki visszahozta volna a kocsiját, mert a Birinyi rossz munkát végzett rajta.

A példa ereje

Amikor a műszakvezető utóbbi szavait idézem a szőke, megtermett motorszerelő, nek, fejet ráz.

— Lehet valami igazság a dologban, én mégis azt mondom, hogy magatartásomat a példa ereje alakította leginkább. Egykori mesterem, Pista báesi hozzáértése, nagy tapasztalata mellett emberséggel, türelemmel irányította munkánkat. A legnagyobb hajtás idején sem volt rest, hogy ötször-hatszor elmagyarázzon, megmutasson valamit. S ha éppen elszúrtunk, tönkretettünk egy munkát, egy értékes alkatrészt, morgóit ugyan, de legközelebb megint nekiszalajtott bennünket. Azért beszélek többes számban egyébként, mert velem inaskodott az öregnél Sisa Feri, Kepes Barna, akikkel aztán együtt jöttünk a szervizállomásig s legalább úgy dolgoznak, olyan szívvel és hozzáértéssel, mint jómagam.

Trabant és Wartburg

Hogy tni a szorosan veti feladatköre egy motorszerelőnek? Elég széles a skála Ha szükséges, szelepet állít, máskor a sebességváltó, a futómű vagy éppen a kormányszerkezet rendellenességeit igazítja ki. S ebben ma már különböző célszerszámok sejlik munkáját,'

Lehet aztán szakosodni is, ami speciális továbbképzéssel érhető el.

— Fekete Bandi, jóformán csak Skoda kocsikkal foglalkozik, Sós Pista leginkább a Dácia mestere, én a Wartburg és Trabant autókkal jegyeztem el magam. Persze ez nem annyit jelent, hogy a többi típussal esetleg hadilábon állok. Komáromi Pista bácsinál egyébként is minden megfordult a kezünk alatt, s özönvíz előtti kiadástól a legújabb Mercedesig. Mégis jónak tartom a szakosodást, mert nagyon megismerjük a választott típusokat, ilyenformán jobban, gyorsabban dolgozunk.

A szorgalom gyümölcsei

Tízesztendős Birinyi Ferenc motorszerelő szakmunkás-bizonyítványa, csaknem annyi ideje nősült meg, s hűséges munkahelyéhez is: létrehozása óta a hatvani AFIT-szerviznél dolgozik. És szorgalmából, hűségéből

több dologra' tellett, amit más 1 hasonló korú, fiatal munkás még nem ért el.

— Igaz, hogy takarék- pénztári kölcsönnel, de áll már a kis családi házunk a Joó György utcában. Berendezni még nem tudtuk teljesen, de ami késik, népi múlik —' mondja az A'FIT ..kiváló dolaozó”-.ia — Korábban vettem egy romos Trabantot is. hogy szép lassan üzemképes állapotba hozzam. Megtörtént! S ha a feleségemnek, két gyermekünknek kedve tartja, most már kirándulgathatunk.

— És ha előbbre vinnék, példáyl művezetőnek?

— Ilyen ambícióm nincs. S nem a tanulás miatt. De mi lenne, ha minden valamire való szakmunkás otthagyná a szerszámot! Szeretem a mesterségemet, hű akarok maradni hozzá...

ÉL Moldvqy-Győző

ismert háromszög, a Kiváló Áruk Fóruma védjegy. Dra- zsírozott répamagokat rejtenek a dobozok, a Mátra- vidéki Cukorgyáraik selypi magüzeménék kiváló áruját, amely nemrég nyerte el a megtisztelő címet.

Hét éve építették a Dániából vásárolt üzemet, amelyet az elmúlt években a drazsí- rozott magvak révén megismert az ország. A Dunán i nnenii megyék répatermelő gazdaságait látják el vetőmagvakkal. A sarkadi, a szerencsi, a mátravidéki, a hajdúsági és a szolnoki cukorgyáraknak szállítják, ezek juttatják el a termelőkhöz.

— A hetvenes évek közepén érte el mélypontját a répatermelés — mondja ka- lauzunk Sebök Gyula technológus. — A csökkenő munkaerő miatt már nem volt, aki a répaegyelést végezze.. Akkor egymás után gépesítették az üzemek a termelést, s mind nagyobb szükség lett az . egyelést teljesen megszüntető dnazsfrozott vetőmagvakra is. Ezelőtt hét évvel még a magvak 70 százalékos csíraképessége jónak számított, ma már viszont 85 százalék alatt el sem tudjuk adni. Az igények ennyire növekedtek. Jelenleg tízfajta répamaggal foglalkozunk, ezek közül a kiváló címet, a Sopronkor- pácson nemesített M—102-es nyerte el.

felső részét véknyitják meg. Ezután osztályozzák őket, majd a gép a levegőbefú- vással elválasztja egymástól a nehezebb és a könnyebb magvakat. A jobb csírázó- képességűek felfelé emelkednek. a többi viszont lent marad.

Mellettünk zöld overálílos nő ellenőrzi a koptatógép működését. Tekintete ráfeszül a rendszerre. Buda Istvánná odakiált a technológusnak :

— Minden rendben, 3,75 —4,75 milliméter közötti nagyságúak a magvak.

Hangja gyorsan elvész a gépek morajlásában. Az asz- szony három éve dolgozik itt.

— Nem könnyű a három műszak — magyarázza —, nehezen is szöktem meg. Sokrétű a munkánk, az előtisztítástól a koptatáson át egészei az osztályozásig, itt készítjük elő a magvakat drazsírozásra. Csupán azt drazsirozhatják, amelynek legalább 80 százalékos a csírázóképessége.

Az üzem laboratóriumának csendjében fehér köpenyes nők dolgoznak. Nedves szűrőpapírokra egymás után sorba rakják a beérkezett répáim agvaikat.

— öt nap alatt csíráznak ki — mutat a sorokra Horváth Lászlóné laboráns. — Arra vagyunk kíváncsiak, melyek a legjobbak, mert csak azok kerülhetnek további feldolgozásra. Naponta 40 mintát vizsgálunk meg. A magvakat a Mátravidéki Cukorgyáraik 14 Békés megyei. gazdasággal termeltetik, onnan küldték ezeket is.

Benn az elöfeidolgozóban gépek zümmögnek. Két gyártóvonal működik egymás mellett. Az ember szinte eltörpül a csarnokijain a hóri- hfiroMs szerkezetek között. Zsákokból öntik garatba a magvakat, melyek kéz érintése nélkül felvonón ár jutnak a kőplatóba, ahol. héjuk

A koptatott magvakat konténerekbe pakolják. Ezekből kerülnek át a szomszédos csarnokban levő drazsírozó- ba további feldolgozásra.

A csarnokból egyenletes ' meleg áramlik kifelé. A gépek folyamatosan működnek. A falon levő kapcsolótábláin fény villan. Köröm Mihályné ismerős szemekkel figyeli ezt, hiszen az elmúlt négy év során jól elsajátította a gép kezelését.

— A drazsé falisztből és kötőanyagból készül — mondja a munkafolyamatot követve —. melyhez növényvédő szert is adagolunk. Ezt az anyagot felvonó viszi egy kúpos keverőbe, és az abban előállított pépes anyag kerül ■ át a dra zsírozógépbe, amely bevonja a magvakat.

Fent az emeleten 40 fok a hőmérséklet. Kell ez a meleg, mert itt szárítják a már drazsírozott magvakat, óvatosan, hogy csíraképesek maradjanak! Erre nagyon ügyelnek, mert a jó minőség főleg ezen múlik. A kész száraz magvakat végül a földszinti konténerekbe pakolják. Szállítani azonban még nem lehet, mert előbb az Országos Vetőmag Felügyelőség minősíti valamennyit és ha megfelel a szabványnak, csak akkor csomagolhatják a tízkilós kartondobozokba.

| — Évente 70 vagon dra- zsírozott répavetőmagot készítünk — hangsúlyozza Sebők Gyula technológus. — Az M—102-es fajta, amely elnyerte a Kiváló Áruk Fóruma védjegyet., .99,7 százalék tisztaságú és 90 százalékos a csírázóképessége. Jól vethető és szép küllemű fajta. Miután a minőségi igényel, tovább növekednek, ennél több kell. hogy a színvonala! megtartsuk. így a technológia tökéletesítésére készülünk. Az újat keressük, és a Kertészeti Egyetem Zöldség- termelési Intézetével vesszük fél a kapcsolatot ennek érdekében. A jobb minőségért tesszük mindezt, mert. csak igv tudunk meghódítani még több gazdaságot, amelyek vállaljak magas színvonalon a cukorrén aterm elért.

Mentusz Károly