Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

OKTÓBER 2 2.: A Mátra egyetlen szállodaegysége, az Avar Hotel, bizony nem a kispénzű turistáknak épült. (Fotó: Szabó Sándor.) W9 ffőidenyben Tudományos konferencia a leszerelésről Az ENSZ leszerelési hetének magyarországi \ programja Csendes a Mátra, az ősz mintha aranyos brokáttal vonta volna be. Bukdácsolva hullanak a levelek a máskor oly forgalmas útra, erdei ös­vényekre De ahogy közele­dünk az üdülők felé. úgy változik meg szinte egy csa­pásra minden. Nyüzsgés, .iö'vés-menés, de már meleg holmikba öltözött emberek kisebb-nagyobb csoportjai mindenütt. —r Nálunk mindig fősze­zon van — jegyezte meg Vadász József, a Mátra— Bükk vidéki Üdülési és Sza­natóriumi Igazgatóság igaz­gatója. — Szinte semmi kü­lönbséget nem érzünk a kü­lönböző évszakok között. Még azt sem mondhatjuk, hogy az őszt főként az idősebbek kedvelik. Non-stop üdültetés, azt is mondhatnánk ezek után. Itt nem panaszkodhat senki ar­ra, hogy nem használják ki a lehetőségeket. Pedig nem is olyan könnyű feladat az üdültetés. ★ Néha nem kerülhetjük el a számokat. Így azt sem, hogy ehhez az igazgatóság­hoz egyszerre 3300 személy érkezhet beutalóval. Nincs is ennyi mindig, pedig az egyáltalán nem jó az itt dolgozóknak, ha üresen ma­rad egy-egy szoba vagy né­hány ágy Ugyanis ők asze­rint kapják a pénzügyi tá­mogatást, hogy az évente lehetséges összes üdültetési napot mennyire teljesítik. Ha késik valaki a turnusból, ha korábban elmegy, az ne­kik tehát kész ráfizetés. — Előfordul nemegyszer, hogy egy-egy butaló „be­fagy”. mi ezt így mondjuk — halljuk az igazgatótól. — Az történik ilyenkor, hogy aki a beutalót kapta, valami miatt nem tudja igénybe • venni, de ha közli is ezt a , munkahelyén a szakszerve­zettel. már olyan későn te­szi. hogy nem tudják átadni a beutalót másnak. — Mi lesz ilyenkor a té­rítési díjjal? — Ez az illetékes szak- szervezettől függ. Megtörté­nik. hogy magukra vállalják a kifizetését — Jönnek-e ide törzsven­dégek? — Sokan szeretik a Mát­rát, de akad köztük olyan is, aki egyik évről a másikra is visszatér. Mi ilyenkor nem tehetünk semmit, mert a beutalót nem tőlünk kapta. Észrevételünket megtehet­jük. De olyan is előfordult már, hogy a beutalt nem volt szakszervezeti tag. — Visszaküldték? — Felajánlottuk, hogy a költségek egészét térítse meg és akkor itt maradhat. — Mi lesz azokkal a he- . Ivekkel, amelyekre a beutalt nem érkezik meg? — Ezeket szeretnénk a jö­vőben felhasználni, méghoz­zá úgy. hogy azokat kiad­hassuk beutaló nélkül is. Például: üdül nálunk vala­ki Azt kéri. hadd marad­jon még néhány napot az­OMwüsw 1979. október 20,, szombat után is, hogy a beutalója le­telik. Ha megtéríti a költsé­geket és van szabad helyünk, miért ne maradna? De úgy is üdülhet nálunk valaki, ha egyáltalán nincs beutalója, és elfogadja a fel nem hasz­nált helyet, amikor ilyennel rendelkezünk. Ezt az érté­kesítési formát szeretnénk kiterjeszteni az igazgatóság egész területére. — Gondot okoz ez? — Többletmunkával jár, ezért is kell szót értenünk az üdülők vezetőivel. Lám, az új lehetőség: szakszervezeti üdülőben, „maszek" alapon, nagyobb költséggel — két hétig Is akár. ★ Ma már egyre több al­kalmat kapnak a fiatalok is, a családosok is, a gyerekek is arra, hogy szervezett for­mában üdüljenek Mátrahá­zához tartozik például a bor­sodi Üjhuta, ahol szakmun­kások nyaraltak, Sátoralja­újhelyen és Párádon az idén mintegy hétszáz ifjú töltött el örömteli napokat. A gye­sen levő kismamák a gyere­keikkel együtt kaphatnak beutalót, ami szintén az új­fajta szolgáltatások közé tartozik, ha nem is tegnap kezdték el ezt az üdültetést. Tudjuk azt is, hogy éven­te mintegy százhuszonötmil­lió forintba kerül csak ezen a mátraházi igazgatóságon a beutaltak fogadása, ellátása, az éoületek karbantartása és minden egvéb költség. Éven­te sok milliót költenek az éoütetekre is, amelyek mind régiek. Egyetlen új üdülőjük sincs. Előkészületek fognak egy új üdülő építésére Eger­ben. de szóba került má? Mátraháza is. Jól mutat ugyan a mátra­házi Sport, a „pagoda”, de nem rajonganak érte a be­utaltak, mert a szobák ki­csik, az épület elhasználó« dott, sok benne a fából ké­szült szerkezeti elem, ami nem nagyon erősíti a falak teherbíróképességét. De hát a beutalt mindez­zel nem akar foglalkozni, neki egy célja van: pihenni akar. kikapcsolódni. Mit tesznek ezért? Prog­ramokat szerveznek. Ha úgy tetszik: van egy forgató- könyvünk a turnus egészére és lényegében ezt. használ­ják ismételten. Olykor-oly­kor eltérnek tőle. ha az ŐRI küld egy-egy neves színészt, előadót Ilyenkor beléptidí- jat is szednek, de a tiszte­letdíjat ebből az összeeből nem tudnák fizetni. Bele kell tehát nyúlni az üdülő pénztárcájába is. Ezzel a kö­vetkezménnyel azonban ele­ve számolnak. De hát a vendégek, a be­utaltak érdekében... ★ Hogyan érzik magukat az üdülők? Erre csak egyféle módon lehet válaszolni: — Az egyik így. a másik úgy. Az idősebbek érzéke­nyebbek, több az észrevéte­lük Már azt is szóvá teszik, hogy a kultúros vagy a fel­szolgáló nem mosolygott, rá­juk elég kedvesen, szerin­tük Tudták ezt mindazok, akik az üdülőben dolgoznak, és igyekeznek is megtenni mindent. Igen, de'hát ők is embe­rek. Nem is mindegyikük azért választotta ezt a mun­kahelyet, mert erre a fel­adatra érzett elhivatottsá­got. Ezer és egy oka lehet annak, ha valaki „elássa” magát egy hegyi üdülőben, Ma már a fizetések álta­lában jóval magasabbak, mint akár néhány évvel ez­előtt is voltak, meghaladják átlagban a kétezer forintot. Számítsuk hozzá, hogy alig kell valamit fizetniük a la­kásért, a kosztért. De ennek ellenére is elég gyakori a változás az egyes munkahe­lyeken Igaz, ennek is több oka lehet, olyan is. milyen a vezető stílusa, egyénisége. Egyszóval: üdültetni nem ugyanaz, mint üdülni, még­ha a hely. földrajzilag ugyan­az is. ★ Főszezon egész évben, ti­zenkét hónapon át. Nagy­szerű, mondja az, aki a be­utalót várja. Állandó fele­lősség, állandó készenlét, mondja az, aki a beutalta­kat várja. Erre is gondoljunk, ha eszünkbe jut a Mátra vagy a Bükk egy-egy varázslato­san szép tája, az ebbe a táj­ba jól illő, hangulatos üdü­lője, akár Galyatető, akár Lillafüred vagy bármelyik más. 39. Nem szóltak erre se sem­mit; ezzel is takarékoskod­tak az erejükkel. Cipelték tovább hárman a hordágyat, csak éppen elől az asszony meg a lánya megcserélték az oldalt. Ezután már a kertek alatt mentek. Az asszony járása szabta meg a léptüket. Egyenletesen haladtak, pi­hentető lassítás, észbe kapó nekilendülések nélkül. And­rás, mögöttük járván, s hozzájuk igazodva elnézte iz­mos karjukat, izmos lábukat, teherhez szokott, természetes mozgásukat. Eszébe jutott, hogy nem mondtak neki se nevet, se semmit, még a kérdésre se; s hogy miért... S rájött, hogy amit irántuk érez, az miért nem a hála, s miért nem az érthető rokon- szenv, amit az ember a raj­ta önzetlenül segítők iránt érez. Hanem kevesebb en­nél s több is. Az együvé tar­tozás. Mintha családja tagjai cipekednének vele együtt. Egyébként Julis... így szó­lította a másik asszony. Bár így hátulról nem eo­ÍIcYCSÍ közművelődési nap — Tiszafüreden Mindjobban elmélyül a két „szomszédos” nagyközség, Heves és Tiszafüred kapcso­lata. A barátságnak nem akadálya a köztük húzódó megyehatár és a Tisza sem. Ellenkezőleg, mintha ez a tény még jobban inspirálná mindkét település vezetőit a már kialakult kapcsolatok fenntartására, elmélyítésére és újak keresésére. Ennek jegyében érkezik ma népes hevesi küldöttség a szintén szépen fejlődő Ti­sza menti nagyközségbe, ahol a délelőtti órákban a művelődési központok igaz­gatói, Czakó József és Nagy- máté Attila tartanak egy kis szűkebb körű szakmai ta­nácskozást, majd délután — nem utolsósorban a nem­zetközi gyermekév kapcsán — minden bizonnyal szín­vonalas gyermekműsort ad­nak a hevesiek. Ennek so­rán bemutatkozik Tiszafüre­den a zeneiskola kamaraze­nekara (vezeti: Szabó Tirá­dámé igazgató), a Művelő­dési Központ ifjúsági nép­tánccsoportja Bukus Ignác- né vezetésével, majd a kör­zeti általános iskola citera- zenekara Bcncsik Jánosné irányításával. Sor kerül még — ugyancsak a gyermekmű­sor keretében, amelyet Per­laki Mariann vezet — Kó- csai Katalin tanár irányítá­sával az 5. sz. Általános Is­kola kórusának műsorára, végezetül pedig Harmati Kálmán bűvész bemutatko­zására. A további program kere­tében a hevesi tűzoltózene­kar ad térzenét a Hősök te­rén Csabai János vezetésé­vel, a kora esti órákban pe­dig Báder Miklósné, a He­vesi Háziipari és Népművé­szeti Szövetkezet kiállítását, Czakó József a „Gyermek- világ” fotókiállítást nyitja meg, Jakab Sándor művé­szeti előadó pedig a „Heves ’79” c. keskenyfilm vetítését vezeti le. kát láthatott Aranka arcából, szerette volna kifürkészni, vajon milyen állapotban van, hogy bírja ezt a különös uta­zást. Szemhéja leeresztve, majdnem egészen lecsukva, rezzenéstelen. Nyugalom ez? Vagy figyelem? Ügy igyekezett, hogy mi­nél közelebb, minél rövi- debbre fogja a rudat, hogy a teher nagyobbik része, jóval nagyobb része essen rá. De így a felelőssége is nagyobb volt azért, hogy minél ki­sebb legyen a hordágy ráz­kódása. Ügy dolgozott a kar­jával, hogy ügyesen kiegyen­lítse az út egyenetlenségeit, hogy úgy működjön, mint a lehető legjobb, erre a célra kiválasztott, kiképzett rugó. Egyszer azt vette észre, hogy elől valahogy mégis bizonytalankodni kezdenek. A lépésük is lassult. Előre­pillantott, s rögtön felfedez­te, hogy mi tette őket bi­zonytalanná. Egy rossz kerítés tövében, öreg, görbe körtefa alatt ku- corgott két vöröskatona. András is tétovább lett, s néhány lassú lépéssel már oda is értek, hát megálltak. Október 22-én, hétfőn, tu­dományos konferenciával kezdődik az ENSZ leszere­lési hetének hazai program­ja. A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat budapesti stúdiójában sorra kerülő egész napos fórumon Gyovai Gyula, a Külügyi Intézet igazgatója „Az enyhülés és napjaink nemzetközi politi­kai viszonyai” címmel tart­ja meg a plenáris ülés főre­ferátumát. Az ENSZ leszerelési heté­nek és a békemozgalom őszi akcióinak megnyitóját — az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének ajánlása és a Béke­világtanács felhívása alapján A Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója október 29-én hétfőn este 17 óra 5 perctől fórumműsort sugá­roz „A pénzünkről van szó” címmel. Ezúttal az Országos Taka­rékpénztár és az Állami Biztosító Borsod, illetve He­ves megyei Igazgatóságának vezetői válaszolnak hallga­tóink kérdéseire. Szó lesz egyebek mellett a kislakás­építési, a lakáskarbantartási, a telekvásárlási kölcsönök- ről, az OTP-lakások értéke­sítéseinek ügyeiről, személyi és áruvásárlási hitelekről, gépkocsivásárlásról, takarék- betétekről, illetve a külön­féle biztosítási módozatok­ról, különös tekintettel a gépjármű-, a háztartási, a CSÉB-, a mezőgazdasági és a tanulóbiztosításokról. Kérjük hallgatóinkat, az Országos Takarékpénztár és az Állami Biztosító tevé­kenységével, munkájával, il­letve a szolgáltatásaival ösz­— Hát itt? Egy nagy szőke volt meg egy kis fekete. — Ez itt megsebesült — mutatta a kis fekete. — Ez a lengyel. Éppen kötözöm be­fele. A lengyel valami tönkfélén ült; a zubbonya ujja le volt nyiszálva, de talán csak egy rossz bicskával. A felső kar­ja már valódi kötszerrel elég tűrhetően bekötözve és saját derékszíjával a nyakába akasztva. De most éppen a fekete már a lengyel comb­jával bajlódott. Arról is le­vágta a nadrágot; de arra már nem maradt kötszere. — Tegyük csak le! ' — szólt András. — Óvatosan! — figyelmez­tette az asszony. Letették a hordágyat. — Kicsit errébb! — kapott észbe András; s behúzták szorosan a kerítés tövébe, hogy legalább messzebbről ne lehessen látni. Leguggolt András a sebe­sülthöz. — Na, mi van veled? — Kapott ide is valami szilán kott — magyarázta a kis fekete; hetyke kis bajú­— országszerte gyűlésekj konferenciák, tudományos fórumok és kiállítások kö­vetik. E találkozókon szó esik a SALT—II ratifikálá­sának, a közép-Sltrópai had­erőcsökkentési tárgyalások­nak a jelentőségéről, és af szocialista országoknak a po­litikai és katonai enyhülést szolgáló javaslatairól. Ezek! az események lehetőségét kínálnak a fegyverkezési! verseny megállításáért, a tö­megpusztító fegyverek betil-4 fásáért, a leszerelésért foly­tatott harc további széles körű társadalmi támogatás sára. szefüggő kérdéseket levél-’ ben szíveskedjenek eljuttat­ni címünkre: Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stúdiója, Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. irányítószáma: 3527. A borí­tékra kérjük ráírni: Fórum. Az adás időpontjában Bor­sod megyei hallgatóink at 16-427 és a 35-510-es telefo­non, Heves megyei hallgató­ink pedig a 12-946-os számon kérdezhetnek Közvetítőko­csink pedig Miskolcon, a Szemere és a Széchenyi ut­cai kereszteződésben tartóz­kodik az adás ideje alatt, így az érdeklődők ott is kérdez­hetnek. Azokra a kérdésekre, ame­lyek megválaszolására az adásban nem kerül sor, az Észak-Magyarországban, a Déli Hírlapban és a Heves megyei Népújságban vála­szolnak az OTP és az Álla­mi Biztosító vezetői. sza volt. Mint egy huszár ti­zedes — gondolta András—, de még a tizenkilencedik századból. Elég csúnyán fel volt tép­ve a hús, még friss vér szi­várgott. — Hát valahogy el kellene jutni a Tiszához — mondta András. — Hátha át tudják még hordani a sebessülteket. — De így sem volt egészen világos, hogy kiről beszél; hiszen látták, hogy ő maga is hordágyat cipel. Gondolkozott. Közben kö­rülnézett, mintha a fűben, a gazban vagy talán a kerítés­re akasztva találhatna egy kis géz, vattát, fertőtlenítőt. Az asszony levette a fejé­ről a kendőt. — Ez nem lenne jó? — Arra esetleg <— mondta a kis fekete katona —, hogy lássa szegény, lám, mégis bekötözzük. Elvette a kendőt, s eléf ügyesen bekötözte vele a lengyel katona combját. Jó szorosan, hátha megfogná valahogy a vért. A bajúsza hegye igen élénken ugrált közben; vajon hogy tudja ilyen szép hegyesen még­őrizni a bajúszát? De nem a bajúszát kérdezte meg tőle András. — Hol a puskátok? — azt kérdezte. —Én támogattam eddig — vonogatta a vállát a ka­tona egv kis röstelkedéssel. — Valahol elhagytuk. — Messze? — S arra für­készett András, amerről jöt­ték, a körtefa mögötti kert­be. — Hát bizony.. 1 — Szóval nem tudsz már érte visszamenni? — Ott már ők vannak. (Folytatjuk.) G. Molnár Ferenc FÓRUM A MISKOLCI RÁDIÓBAN fl pénzünkről van szó... Magyar Rádió Körzeti Stúdió Miskolc

Next

/
Thumbnails
Contents