Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-19 / 245. szám

Nem elég! A VÁLLALAT KÖZPONT­JÁBÓL megérkeztek a fon­tos elvtársak, hosszan tár­gyaltak, majd visszautaztak. A következő napon az irodák íróasztalai fölül kicsavarták a neon égőtestekből az egyik fénycsövet, és sok egyéb in­tézkedés 'irellett arra is sor került, hogy egyik üzletük­ből a pénztárosnő lábát me­legítő kis hősugárzót lesze­relték. A kirendeltség helyi veze­tői ezután igen elégedetten nyugtázták, hogy eleget téve a takarékossági felhívások­nak, nagyot lendítettek a népgazdaság szekerén. Hátrafelé. Nem azzal az ugyan parányinak nem ne­vezhető kárral, hogy az ész­szerűden spórolás miatt va­lószínűleg idő előtt romlik majd az adminisztrátorok szeme, az ajtó mögött ülő pénztárosnő minden bizony­nyal a téli hónapok java ré­szét táppénzen tölti a meg­fázások miatt és helyettesí­téséről gondoskodni nem is olyan egyszerű dolog. Mondom, nem ezzel a ko­rántsem apróságnak számító következményekkel mozdít­ják hátrafelé a maguk kis területén a népgazdaság sze­kerét. Hanem gondolkodás- módjuk ragályosságával. Megjelenik egy rendelet, ki­adnak „fölülről” egy utasí­tást, nosza, gyerünk, hajtsuk végre minden betűjét — igyekeznek eleget tenai a kí­vánalmaknak ott „lent”. Csakhogy éppen ezzel okozzák a legnagyobb kárt. ,A mai megváltozott gazdasá­gi és politikai körülmények között, ugyanis nem végre­hajtani, és főleg nem szol­gaian betű szerint kell al­kalmazni a felsőbb irányel­veket, elképzeléseket,. A ren­delkezések, a közös céljain­kat megvalósítani kívánó in­tézkedések szellemét kell megérteni és ezt alkotó mó­don alkalmazni. Ez a ma kö­vetelménye, és csak így tehet az igen bonyolult helyzetek­ben helyes döntéseket hozni. A viharos gyorsasággal ala- koló valóságban ugyanis mi­nőségi változás következett be. Ma már az élet minden szintjén dönteni kell. Kevés, nem elegendő az, ha auto­matikusan végrehajtják a megfelelő és odavonatkozó szabályokat. A MA ABBAN TÉlt EL lényegesen a tegnaptól, hogy a kreatív gondolkodás és a vele párosuló cselekvőkész­ség mindennapi munkaesz­közzé vált. E nélkül csak rosszul lehet dolgozni. Való igaz, hogy jóval könnyebb és kényelmesebb volt, az uta­sítások korszakában. élni. Nem csupán azért, mert megkímélt a gondolkodás ne­hézségeitől, de a felelősséget is leakasztotta a végrehajtó válláról. Ma „parancsra” tenni kevés. Parancsokat osz­togatni sem lehet, legfeljebb irányt mutatni. A döntést, a konkrét helyi döntést azon­ban ma nem pótolja sem­mi. Az az illetékes, aki úgy érzi, hogy egy neoncső le­szerelésével; vagy egy szük­séges hősugárzó eltávolításá­val például helyesen csele­kedett a mai energiatakaré­kosságra ösztökélő gazdasági helyzetben, a múltban él, és rossz szolgálatot tesz a má­nak. Ésszerű takarékosság helyett felelőtlenül spórolt. Erre pedig egyetlen vállalat­nak és a népgazdaságnak sincs szüksége. Arra viszont igen, hogy ne hangzatos kampánnyá, látványos, admi­nisztratív úton kimutatható versengéssé váljon a taka­rékosság, hanem előtérbe ke­rüljön a sokkal szerencsé­sebben felfogható, nem pa­zarló életmód, munkamód­szer és viselkedési norma. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy meg lehet valósítani valamilyen kettős életfor­mát, gondolkodásmódot. Ta­karékos, pontos, jó munka­helyi életnorma nem képzel­hető el a mindennapi élet­forma ugyanolyan felfogása nélkül. A jövőkutatók annyit em­legetett „ijeszgetése” bevált. Korunkban sor került arra, hogy változtassunk a kiala­kult, a megszokott, berög- zött értékrendeken, felfogási sémákon. Természetes, hogy mindez az igény a gazdasági alépítmény szférájában je­lentkezik elsődlegesen és sür­gető módon. Ott szorít leg­jobban a cipő. A változás szükségesség^ azonban nem csupán kizárólagos gazdasági probléma, mint ahogy a gaz­dasági élet a valóság ' nem elszigetelt, különálló része. HA ÜGY KÖZELÍTJÜK a kérdést, hogy sokkal széle­sebb az a kör, amelyben al­kalmazkodni kell a változá­sokhoz, valószínűleg helye­sebb értelmezésre lel például az ésszerű takarékosság el­mélete is. Szigethy András Plusz 70 fillér Nagyszerű eredmények a kongresszusi munkaverseny jegyében, a MEZŐGÉP hevesi gyárában 22 FOKOS OLASZRIZLING Szűrőt Abasáron Friss a reggel a Mátra al­ján; mackósar. öltözött fér­fiak igyekeznek az abasári határba. Ők kezdenek a sző­lőhegyen; mert ahhoz, hogy a. meredek részükön szüre­telhessenek a nők, előbb ki kell rakni a tőkék alá a mű­anyag . ládákat. Széles nyo­mot hagy 1 a szikkadt földön az erőgép után kapcsolt csú­szólap. rajta a ládák. — Az idén már konténer­rel szállítjuk a feldolgozóba — Húsz éve nem volt ilyen ragyogó ősz — mondja a csoportvezető —, most könnyű a szüret. A vénrsszonyok nyara persze más hasznot is hoz. Úgy hírlik, hogy átlagosan legalább három cukorfokkal lesz jobb az idei bor, mint a tavalyi, pedig azzal sem kellett szégyenkezniük. De hát például i a Cibike-dűlő messze földön híres olasz-' rizlingjét már most 22 cu­ban viszont alig dolgoznak néhányon, mindössze hét emberre van szükség, hogy zavartalanul menjen a mun-, ka. — Nem kell több, mert itt minden gombnyomásra működik — világosít fel Sárost István főborász, ága­zatvezető, s mutatja is a ve­zérlőasztalt. A hegy leve — az abasári bor keresett portéka külföl­dön — Í10 százaléka idegen országokba kel majd el az idén is. Aba Sámuel egyko- kori birtoka sok-sok borver­seny rangos díjával dicse­kedhet, s mondják a he­lyiek: a napokban befejező­dő szüret, no meg persze az új bor csak öregbíteni fogja jó hírüket. F. Gy. Hatalmas ember, valósá­gos óriás Bettenbuk József­et MEZŐGÉP hevesi > gyárá­nak párttitkára Mi sem ter­mesze! esebb, hogy mint ilyen — nagyon szerény, tá­vol áll tőle mindenféle ki­vagyiság, hivalkodás. Mind­ez azonban, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ami­kor szükséges, ne lenne ha­tározott. Ez a — talán nem is egészen kétféle, ellentétes — tulajdonság jól megfér benne egymással, és mindig az dominál, amelyik éppen szükséges. Fentieket csupán azért érzem szükségesnek elmon­dani róla, hogy még csak véletlenül se gondolja senki, hogy üres dicsekvés lett volna tőle, amikor mély ba­ritonján eldörmögte: — Ne mondják meg sen­kinek. . vagy tudják mit? — mondják csak el bátran: én biztos vagyok benne... Állunk a gyár őszi fény­ben sütkérező udvarán, a levegőben lehullott és hul­lásra kész levelek, lombok illata keveredik a friss fes­ték szintén kellemes, szú­rós illatával. A festék sár­gán csillog az immár csak csomagolásra váró termény­szállítókon, amelyek rövide­sen elindulnak rendeltetési helyükre, az NDK-ba. Ezek után pusztán .az len­ne már a kérdés, hogy ugyan miben lehet olyan biztos ez a mackó módra dörmögő, nagy darab ember? — Abban, hogy meglesz — azt mondja. — Igaz, a kong­resszusi vállalásunkban nem igy szerepel, de jó kis gárda ez, tud ha akar, és mi itt most mindnyájan azon vagyunk, hogy november 7-re teljesítsük az éves tervet. De mondom, ne mondják... azaz hogy: igen.. — és ne­vet, mélyről, kurtán, mint­ha g föld nevetne. Az együttesen valami fur­csa geometriai képet adó fémtestek egyikénél a fes­tők mellett segédkező He­gedűs Józsefiével elegye­dünk. szóba Mint asszony, éppenséggel már nem számit friss menyecskének: szülés után kitöltötte a gyest, és ehhez jön még két év fize­tés nélküli szabadság. — ... Hogy éppen engem tudnak kérdezni... nem tu­dom én, hogy kell mondani az ilyet, csak augusztus 1-től vagyok a gyárban, mint se­gédmunkás. Korábban...? Otthon, a téeszben. de ott nagyobb a kötöttség Innen meg, mire a gyereket ki kell Az idén már konténerre! szállítják be a termést. (Fotó: Bánhalmi János KS) a szőlőt mindenhonnan, aho­va csak el tudunk jutni gépjárművel — újságolta Valiskó Andor, a helyi Rá­kóczi Termelőszövetkezet el­nökhelyettese. — Egy konté­nerszállító járművünk van. azzal naponta 800—8Ő0 má­zsa szőlőt tudunk fuvarozni. Benépesül a határ, 247 hektárnyi területről szürete­lik a szőlőt, további fi? hek­táron csak egy-két év múl­va fordul termőre az ültet­vény. A Cibike-dűlőn Pász­tor Béláné csoportveze­tő irányítja' a . munkát. Tár­sai gyakorlott mozdulatokkal kezelik a metszőollót, vi­gyázva rakosgatják a hatal­mas fürtöket a ládákba, ne­hogy megtörjön a szőlő. korfokosra becsülik a Rá­kóczi Termelőszövetkezet szakemberei. Farkas Ervin főargonómustól hallom, hogy talán jó lett volna néhány 'hete egy kis eső, attól ugyanis lédúsabb a szőlő, bár könnyen meglehet, hogy akkor nem számíthatnának ilyen magas cukortartalom­ra. Tény. hogy az időjárásra nem lehet panaszkodni, hi­szen vagy 8—10 százalékkal várható több termés a ter­vezettnél. A feldolgozó pontosan a. község közepén épült, talán központi fekvésével is azt kívánták hjmgsúlyozni, hogy Abasáron majd mindenki a szőlővel, borral keresi a ke­nyerét. Lám, a feldolgozás­Aktívaülés Egerben a munkaerőgazdálkodásról Már holnap kell cselekedni... A megyei aktívaülést kö­vetően minden városi, járási pártbizottság fórumot szervez a munkaerő-gazdálkodás ja­vítása érdekében szükséges intézkedések megvitatására. Erre került sor csütörtökön a megyeszékhelyen is. A vá­rosi pártbizottság aktívaér­tekezletén jelen volt és fel­szólalt Vaskó Mihály, a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Kovács János, az egri vá­rosi pártbizottság titkára üd­vözölte a megjelent mintegy kétszáz vállalati és intéz­ményvezetőt, majd Schmidt Rezső, a városi pártbizottság első titkára tartott tájékozta­tót a város munkaerőhely­zetéről. Többek között han­goztatta: Humanista típusú — mindenki számára mun­kaalkalmat teremtő — ipar- politika valósult meg Eger­ben is, és az idővel elavult­tá vált gazdaságszerkezet át­alakítására már történtek in­tézkedések. Még pontosan nem mérték föl azonban, hol alakult ki munkaerő-felesleg, amellyel pótolni lehelne más ágazatok indokolt létszám- igényét, nem elég elterjedt a teljesítménykövetelmények alkalmazása. A városi párt­bizottság első titkára el­mondta, hogy november 15-ig minden üzemben, intézmény­nél aktívaülést tartanak a városban, s az itt elhatáro- zottak nyomán készült intéz­kedési terv a munkaerő-gaz­dálkodás javítására. Körülte­kintően, de határozottan és gyorsan, már holnap kell cselekedni — hangsúlyozta Schmidt Rezső. A felszólalók között volt s munkahelyének, a hatéko­nyabb munkaerő-gazdálkodás érdekében tervezett intézke­déseit ismertette Pintér Lász­ló, az egri Finomszerelvény- gyár pártbizottságának titká­ra. Szót kért Vaskó Mi­hály is, aki azt hangsú­lyozta: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy halogat­hassuk a munkaerő-gazdálko­dás javítására hozott határo­zatok végrehajtását. Meg kell teremteni a feltételeket a munkához, így lehet, köve­telni nagyobb fegyelmet. Gaz­daságunk mostani gondjaiban a kiutat jelentheti, ha ren­det teremtünk a munkaerő­gazdálkodásban — mondta felszólalásában a megyei pártbizottság első titkára. Varga Jenő hozni az oviból, otthon va­gyok. — Hol van ez az otthon? — Tarnamérán. — Érdemes onnan Hevesre járni? — Nekem igen. Most kap­tam 70 fillér órabéremelést. Az az igazság, hogy a fia­tal asszonynak még így sem egetverően magas a fizeté­se, de a munka sem nehéz — Előkészítjük az anyagot, csiszolunk, zsírtalanítunk... — Tehát nincsen sok gond? — Az éppen van. Nemcsak nekem, mindenkinek, len­nénk vagy tizenöten-húszan. akik Méráról és Zsadányból járunk dolgozni, a busz vi­szont csak Boconádról jön ide, Hevesre Még- szeren­csénk, hogy az építő ktsz megengedte, hogy az ö bu­szukkal járjunk. — Visszatérve az órabérre: elégedett a 70 fillérrel? — Én igen. Ügy gondo­lom, ki hogy dolgozott, úgy kapta. Ki hogy dolgozott... ezt érdemes közelebbről is meg­vizsgálni, és a kérdést rö­viden át is tekintjük Hever Lajossal, a gyáregység min­denkihez közvetlen, barátsá­gos — „mellesleg”: 12 éve országgyűlési képviselő — igazgatójával. — Azt hiszem — mondja —, hogy nagyon mélyen nem érdemes szakmai kér­désekbe bocsátkozni. Talán c.sak annyit, hogy ebben az évben profilváltozás volt ná­lunk. Korábban a vállalat gyáregységének dolgoztunk be, kooperációs munkát vé­geztünk, takarmánybetaka­rító gépek részegységeit csi­náltuk. Most — miután a szolnoki központunkkal egyeztettünk — magunk gyártunk az NDK-beli Fort­schritt-cégnek komplett ter­ményszállító berendezést. elemenként küldjük ki. ott szerelik össze, és egy 70—80 méter hosszúságú gépmonst­rum lesz belőle. A profilváltozás óta jobb technológiával és nagyobb munkakedvvel dolgoznak a MEZŐGÉP hevesi gyárában. — Ez csak természetes — mondja Hevér Lajos —, amikor a konkrét gyártást csak június elején kezdtük, június végén pedig már 3 millió értékű termék kiszál­lítására került sor. Maguk a megrendelők sem akarták elhinni... Most pedig már a 25. vagon kiszállításnál tartunk. Mi nem szeretjük a nagy szavakat, de azzal mindenki tisztában van, hogy nemcsak a több pénzért megy itt a hajtás. Igaz, az eddigi eredmények alapján lehetőség nyilt arra. hogy rendezzük az órabéreket. Átlagosan 70 fillérrel. Ebből ötven mindenkinek kijárt, a fennmaradó húszat pedig a legjobbak között osztottuk fel. Úgyhogy: szerintem ifi most aligha léhet elégedet­len embert találni, jól és jókedvvel megy a munka, biztos, hogy teljesíteni tud­juk, amit a kongresszusnak felajálottunk... — Konkrétan? — 105 százalékos tervtúl­teljesítés és a nyereségterv 110 százalékos teljesítése. — Ez szép, de van rá reá­lis esély? — Van Nem semmiség az, hogy dolgozóink csatlakoz­tak a kongresszusi munka­versenyhez. Olyan lendület­Hegedűs Józseí'nc ben vágyunk — hogy is mondjam? — szóval. . . nem­igen lehetne már készakar­va sem leállítani. Már szin­te el sem tudjuk kerülni, hogy novemberre teljesítsük az éves tervet A reményünk meg, ezen belül a forrada­lom évfordulója lenne. .. Ezzel vissza is kanyarod­tunk oda, amiről Bettenbuk Józseffel is beszéltünk, és egyben a' gyárudvarra, ahol most Varga Jenő lakatossal váltunk néhány szót A 25 éves fiatalember az Április 4. szocialista brgádban. a vállalat kiváló brigádjában dolgozik, jélenleg 17.20-as órabérért. — De csak elsejétől — mondja szerényen. — Én 1,20-at kaptam, Éppen ló­kor jött: van egy két és fél éves kislányunk, és most született egy kisfiúnk is. hát mit mondjak — dupla volt az örömünk­„Ki hogy dolgozott.. .” — mondta Hegedűs Józsefné — és ez mind a 250 itt dol­gozó emberre érvényes, va- lamennyiükre. akik mosl meg akarják mutatni a kongresszusnak is. önmaguk­nak is és mindenkinek: nagy eredményekre képesek, mert tiszta és világos előttük a cél B. Kun Tibor 1979. október 19., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents