Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
Nem elég! A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBÓL megérkeztek a fontos elvtársak, hosszan tárgyaltak, majd visszautaztak. A következő napon az irodák íróasztalai fölül kicsavarták a neon égőtestekből az egyik fénycsövet, és sok egyéb intézkedés 'irellett arra is sor került, hogy egyik üzletükből a pénztárosnő lábát melegítő kis hősugárzót leszerelték. A kirendeltség helyi vezetői ezután igen elégedetten nyugtázták, hogy eleget téve a takarékossági felhívásoknak, nagyot lendítettek a népgazdaság szekerén. Hátrafelé. Nem azzal az ugyan parányinak nem nevezhető kárral, hogy az észszerűden spórolás miatt valószínűleg idő előtt romlik majd az adminisztrátorok szeme, az ajtó mögött ülő pénztárosnő minden bizonynyal a téli hónapok java részét táppénzen tölti a megfázások miatt és helyettesítéséről gondoskodni nem is olyan egyszerű dolog. Mondom, nem ezzel a korántsem apróságnak számító következményekkel mozdítják hátrafelé a maguk kis területén a népgazdaság szekerét. Hanem gondolkodás- módjuk ragályosságával. Megjelenik egy rendelet, kiadnak „fölülről” egy utasítást, nosza, gyerünk, hajtsuk végre minden betűjét — igyekeznek eleget tenai a kívánalmaknak ott „lent”. Csakhogy éppen ezzel okozzák a legnagyobb kárt. ,A mai megváltozott gazdasági és politikai körülmények között, ugyanis nem végrehajtani, és főleg nem szolgaian betű szerint kell alkalmazni a felsőbb irányelveket, elképzeléseket,. A rendelkezések, a közös céljainkat megvalósítani kívánó intézkedések szellemét kell megérteni és ezt alkotó módon alkalmazni. Ez a ma követelménye, és csak így tehet az igen bonyolult helyzetekben helyes döntéseket hozni. A viharos gyorsasággal ala- koló valóságban ugyanis minőségi változás következett be. Ma már az élet minden szintjén dönteni kell. Kevés, nem elegendő az, ha automatikusan végrehajtják a megfelelő és odavonatkozó szabályokat. A MA ABBAN TÉlt EL lényegesen a tegnaptól, hogy a kreatív gondolkodás és a vele párosuló cselekvőkészség mindennapi munkaeszközzé vált. E nélkül csak rosszul lehet dolgozni. Való igaz, hogy jóval könnyebb és kényelmesebb volt, az utasítások korszakában. élni. Nem csupán azért, mert megkímélt a gondolkodás nehézségeitől, de a felelősséget is leakasztotta a végrehajtó válláról. Ma „parancsra” tenni kevés. Parancsokat osztogatni sem lehet, legfeljebb irányt mutatni. A döntést, a konkrét helyi döntést azonban ma nem pótolja semmi. Az az illetékes, aki úgy érzi, hogy egy neoncső leszerelésével; vagy egy szükséges hősugárzó eltávolításával például helyesen cselekedett a mai energiatakarékosságra ösztökélő gazdasági helyzetben, a múltban él, és rossz szolgálatot tesz a mának. Ésszerű takarékosság helyett felelőtlenül spórolt. Erre pedig egyetlen vállalatnak és a népgazdaságnak sincs szüksége. Arra viszont igen, hogy ne hangzatos kampánnyá, látványos, adminisztratív úton kimutatható versengéssé váljon a takarékosság, hanem előtérbe kerüljön a sokkal szerencsésebben felfogható, nem pazarló életmód, munkamódszer és viselkedési norma. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy meg lehet valósítani valamilyen kettős életformát, gondolkodásmódot. Takarékos, pontos, jó munkahelyi életnorma nem képzelhető el a mindennapi életforma ugyanolyan felfogása nélkül. A jövőkutatók annyit emlegetett „ijeszgetése” bevált. Korunkban sor került arra, hogy változtassunk a kialakult, a megszokott, berög- zött értékrendeken, felfogási sémákon. Természetes, hogy mindez az igény a gazdasági alépítmény szférájában jelentkezik elsődlegesen és sürgető módon. Ott szorít legjobban a cipő. A változás szükségesség^ azonban nem csupán kizárólagos gazdasági probléma, mint ahogy a gazdasági élet a valóság ' nem elszigetelt, különálló része. HA ÜGY KÖZELÍTJÜK a kérdést, hogy sokkal szélesebb az a kör, amelyben alkalmazkodni kell a változásokhoz, valószínűleg helyesebb értelmezésre lel például az ésszerű takarékosság elmélete is. Szigethy András Plusz 70 fillér Nagyszerű eredmények a kongresszusi munkaverseny jegyében, a MEZŐGÉP hevesi gyárában 22 FOKOS OLASZRIZLING Szűrőt Abasáron Friss a reggel a Mátra alján; mackósar. öltözött férfiak igyekeznek az abasári határba. Ők kezdenek a szőlőhegyen; mert ahhoz, hogy a. meredek részükön szüretelhessenek a nők, előbb ki kell rakni a tőkék alá a műanyag . ládákat. Széles nyomot hagy 1 a szikkadt földön az erőgép után kapcsolt csúszólap. rajta a ládák. — Az idén már konténerrel szállítjuk a feldolgozóba — Húsz éve nem volt ilyen ragyogó ősz — mondja a csoportvezető —, most könnyű a szüret. A vénrsszonyok nyara persze más hasznot is hoz. Úgy hírlik, hogy átlagosan legalább három cukorfokkal lesz jobb az idei bor, mint a tavalyi, pedig azzal sem kellett szégyenkezniük. De hát például i a Cibike-dűlő messze földön híres olasz-' rizlingjét már most 22 cuban viszont alig dolgoznak néhányon, mindössze hét emberre van szükség, hogy zavartalanul menjen a mun-, ka. — Nem kell több, mert itt minden gombnyomásra működik — világosít fel Sárost István főborász, ágazatvezető, s mutatja is a vezérlőasztalt. A hegy leve — az abasári bor keresett portéka külföldön — Í10 százaléka idegen országokba kel majd el az idén is. Aba Sámuel egyko- kori birtoka sok-sok borverseny rangos díjával dicsekedhet, s mondják a helyiek: a napokban befejeződő szüret, no meg persze az új bor csak öregbíteni fogja jó hírüket. F. Gy. Hatalmas ember, valóságos óriás Bettenbuk Józsefet MEZŐGÉP hevesi > gyárának párttitkára Mi sem termesze! esebb, hogy mint ilyen — nagyon szerény, távol áll tőle mindenféle kivagyiság, hivalkodás. Mindez azonban, a legkevésbé sem jelenti azt, hogy amikor szükséges, ne lenne határozott. Ez a — talán nem is egészen kétféle, ellentétes — tulajdonság jól megfér benne egymással, és mindig az dominál, amelyik éppen szükséges. Fentieket csupán azért érzem szükségesnek elmondani róla, hogy még csak véletlenül se gondolja senki, hogy üres dicsekvés lett volna tőle, amikor mély baritonján eldörmögte: — Ne mondják meg senkinek. . vagy tudják mit? — mondják csak el bátran: én biztos vagyok benne... Állunk a gyár őszi fényben sütkérező udvarán, a levegőben lehullott és hullásra kész levelek, lombok illata keveredik a friss festék szintén kellemes, szúrós illatával. A festék sárgán csillog az immár csak csomagolásra váró terményszállítókon, amelyek rövidesen elindulnak rendeltetési helyükre, az NDK-ba. Ezek után pusztán .az lenne már a kérdés, hogy ugyan miben lehet olyan biztos ez a mackó módra dörmögő, nagy darab ember? — Abban, hogy meglesz — azt mondja. — Igaz, a kongresszusi vállalásunkban nem igy szerepel, de jó kis gárda ez, tud ha akar, és mi itt most mindnyájan azon vagyunk, hogy november 7-re teljesítsük az éves tervet. De mondom, ne mondják... azaz hogy: igen.. — és nevet, mélyről, kurtán, mintha g föld nevetne. Az együttesen valami furcsa geometriai képet adó fémtestek egyikénél a festők mellett segédkező Hegedűs Józsefiével elegyedünk. szóba Mint asszony, éppenséggel már nem számit friss menyecskének: szülés után kitöltötte a gyest, és ehhez jön még két év fizetés nélküli szabadság. — ... Hogy éppen engem tudnak kérdezni... nem tudom én, hogy kell mondani az ilyet, csak augusztus 1-től vagyok a gyárban, mint segédmunkás. Korábban...? Otthon, a téeszben. de ott nagyobb a kötöttség Innen meg, mire a gyereket ki kell Az idén már konténerre! szállítják be a termést. (Fotó: Bánhalmi János KS) a szőlőt mindenhonnan, ahova csak el tudunk jutni gépjárművel — újságolta Valiskó Andor, a helyi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Egy konténerszállító járművünk van. azzal naponta 800—8Ő0 mázsa szőlőt tudunk fuvarozni. Benépesül a határ, 247 hektárnyi területről szüretelik a szőlőt, további fi? hektáron csak egy-két év múlva fordul termőre az ültetvény. A Cibike-dűlőn Pásztor Béláné csoportvezető irányítja' a . munkát. Társai gyakorlott mozdulatokkal kezelik a metszőollót, vigyázva rakosgatják a hatalmas fürtöket a ládákba, nehogy megtörjön a szőlő. korfokosra becsülik a Rákóczi Termelőszövetkezet szakemberei. Farkas Ervin főargonómustól hallom, hogy talán jó lett volna néhány 'hete egy kis eső, attól ugyanis lédúsabb a szőlő, bár könnyen meglehet, hogy akkor nem számíthatnának ilyen magas cukortartalomra. Tény. hogy az időjárásra nem lehet panaszkodni, hiszen vagy 8—10 százalékkal várható több termés a tervezettnél. A feldolgozó pontosan a. község közepén épült, talán központi fekvésével is azt kívánták hjmgsúlyozni, hogy Abasáron majd mindenki a szőlővel, borral keresi a kenyerét. Lám, a feldolgozásAktívaülés Egerben a munkaerőgazdálkodásról Már holnap kell cselekedni... A megyei aktívaülést követően minden városi, járási pártbizottság fórumot szervez a munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében szükséges intézkedések megvitatására. Erre került sor csütörtökön a megyeszékhelyen is. A városi pártbizottság aktívaértekezletén jelen volt és felszólalt Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság első titkára. Kovács János, az egri városi pártbizottság titkára üdvözölte a megjelent mintegy kétszáz vállalati és intézményvezetőt, majd Schmidt Rezső, a városi pártbizottság első titkára tartott tájékoztatót a város munkaerőhelyzetéről. Többek között hangoztatta: Humanista típusú — mindenki számára munkaalkalmat teremtő — ipar- politika valósult meg Egerben is, és az idővel elavulttá vált gazdaságszerkezet átalakítására már történtek intézkedések. Még pontosan nem mérték föl azonban, hol alakult ki munkaerő-felesleg, amellyel pótolni lehelne más ágazatok indokolt létszám- igényét, nem elég elterjedt a teljesítménykövetelmények alkalmazása. A városi pártbizottság első titkára elmondta, hogy november 15-ig minden üzemben, intézménynél aktívaülést tartanak a városban, s az itt elhatáro- zottak nyomán készült intézkedési terv a munkaerő-gazdálkodás javítására. Körültekintően, de határozottan és gyorsan, már holnap kell cselekedni — hangsúlyozta Schmidt Rezső. A felszólalók között volt s munkahelyének, a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás érdekében tervezett intézkedéseit ismertette Pintér László, az egri Finomszerelvény- gyár pártbizottságának titkára. Szót kért Vaskó Mihály is, aki azt hangsúlyozta: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy halogathassuk a munkaerő-gazdálkodás javítására hozott határozatok végrehajtását. Meg kell teremteni a feltételeket a munkához, így lehet, követelni nagyobb fegyelmet. Gazdaságunk mostani gondjaiban a kiutat jelentheti, ha rendet teremtünk a munkaerőgazdálkodásban — mondta felszólalásában a megyei pártbizottság első titkára. Varga Jenő hozni az oviból, otthon vagyok. — Hol van ez az otthon? — Tarnamérán. — Érdemes onnan Hevesre járni? — Nekem igen. Most kaptam 70 fillér órabéremelést. Az az igazság, hogy a fiatal asszonynak még így sem egetverően magas a fizetése, de a munka sem nehéz — Előkészítjük az anyagot, csiszolunk, zsírtalanítunk... — Tehát nincsen sok gond? — Az éppen van. Nemcsak nekem, mindenkinek, lennénk vagy tizenöten-húszan. akik Méráról és Zsadányból járunk dolgozni, a busz viszont csak Boconádról jön ide, Hevesre Még- szerencsénk, hogy az építő ktsz megengedte, hogy az ö buszukkal járjunk. — Visszatérve az órabérre: elégedett a 70 fillérrel? — Én igen. Ügy gondolom, ki hogy dolgozott, úgy kapta. Ki hogy dolgozott... ezt érdemes közelebbről is megvizsgálni, és a kérdést röviden át is tekintjük Hever Lajossal, a gyáregység mindenkihez közvetlen, barátságos — „mellesleg”: 12 éve országgyűlési képviselő — igazgatójával. — Azt hiszem — mondja —, hogy nagyon mélyen nem érdemes szakmai kérdésekbe bocsátkozni. Talán c.sak annyit, hogy ebben az évben profilváltozás volt nálunk. Korábban a vállalat gyáregységének dolgoztunk be, kooperációs munkát végeztünk, takarmánybetakarító gépek részegységeit csináltuk. Most — miután a szolnoki központunkkal egyeztettünk — magunk gyártunk az NDK-beli Fortschritt-cégnek komplett terményszállító berendezést. elemenként küldjük ki. ott szerelik össze, és egy 70—80 méter hosszúságú gépmonstrum lesz belőle. A profilváltozás óta jobb technológiával és nagyobb munkakedvvel dolgoznak a MEZŐGÉP hevesi gyárában. — Ez csak természetes — mondja Hevér Lajos —, amikor a konkrét gyártást csak június elején kezdtük, június végén pedig már 3 millió értékű termék kiszállítására került sor. Maguk a megrendelők sem akarták elhinni... Most pedig már a 25. vagon kiszállításnál tartunk. Mi nem szeretjük a nagy szavakat, de azzal mindenki tisztában van, hogy nemcsak a több pénzért megy itt a hajtás. Igaz, az eddigi eredmények alapján lehetőség nyilt arra. hogy rendezzük az órabéreket. Átlagosan 70 fillérrel. Ebből ötven mindenkinek kijárt, a fennmaradó húszat pedig a legjobbak között osztottuk fel. Úgyhogy: szerintem ifi most aligha léhet elégedetlen embert találni, jól és jókedvvel megy a munka, biztos, hogy teljesíteni tudjuk, amit a kongresszusnak felajálottunk... — Konkrétan? — 105 százalékos tervtúlteljesítés és a nyereségterv 110 százalékos teljesítése. — Ez szép, de van rá reális esély? — Van Nem semmiség az, hogy dolgozóink csatlakoztak a kongresszusi munkaversenyhez. Olyan lendületHegedűs Józseí'nc ben vágyunk — hogy is mondjam? — szóval. . . nemigen lehetne már készakarva sem leállítani. Már szinte el sem tudjuk kerülni, hogy novemberre teljesítsük az éves tervet A reményünk meg, ezen belül a forradalom évfordulója lenne. .. Ezzel vissza is kanyarodtunk oda, amiről Bettenbuk Józseffel is beszéltünk, és egyben a' gyárudvarra, ahol most Varga Jenő lakatossal váltunk néhány szót A 25 éves fiatalember az Április 4. szocialista brgádban. a vállalat kiváló brigádjában dolgozik, jélenleg 17.20-as órabérért. — De csak elsejétől — mondja szerényen. — Én 1,20-at kaptam, Éppen lókor jött: van egy két és fél éves kislányunk, és most született egy kisfiúnk is. hát mit mondjak — dupla volt az örömünk„Ki hogy dolgozott.. .” — mondta Hegedűs Józsefné — és ez mind a 250 itt dolgozó emberre érvényes, va- lamennyiükre. akik mosl meg akarják mutatni a kongresszusnak is. önmaguknak is és mindenkinek: nagy eredményekre képesek, mert tiszta és világos előttük a cél B. Kun Tibor 1979. október 19., péntek
