Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
99 „SÜSS FEL, NAP, FÉNYES NAP ... A FIATAL MAMÁK és papák nem is sejtik, menynyi játék, mekkora élmény eredményét, színét, zamatét, szivórványszerűségét akarja nekik továbbadni a kicsinyke óvodás, ha hazamenve. akár unszolásra, akár csak úgy magától elkezdi énekelni az óvodában tanult, megszerzett dallamot. Mindezt azért teszi, mert a szeretet vonzásában meg akarja osztani azt a kincset, amit éppen kapott. Mert az ugyebár nem kétséges, hogy a pöttöm magyarok az óvó néniktől szerezték meg ezt az újabb ismereti csodát, a hangok egymásutániságából és kapcsolatából előálló zenét. és oda akarják tenni azoknak, akik eddig számukra a világot jelentik. A gyermekeket kis- és nagycsoportosokra osztják és határozottan körvonalazott munka folyik az óvodákban: játékosan, mindig is az élmény elsőbbrendűségét, könnyedségét, magától értetődő hatását keresve. Az a kis közösség, a néhány nyíladózó kis elme még tudatosan nem keresi a világban a vendet. így a hangok rendjét sem, rá kell vezetni őket Ez a rávezetés, ráhangolás apró kis mozzanatokkal, apró és jelentéktelennek látszó mozdulatokkal, játékkal, tánccal megy végbe. Az a fontos, hogy a gyermekben — ha csak elemi szinten is — felébredjen a zeneiség. Egyiknél könnyebben, a másiknál nehezebben található meg az érzék, a kétség a dallam, a ritmus befogadására. De a közösség, a közös játék, az emberi hang, az óvó néni éneklése, az apró parancsok a sorbanállás- ra. a szükségszerű fegyelmezésre,. az ujjak, a karok, a lábak mozdítására, az együttes cselekvésben megmutatkozó nagy-nagv utánzási hajlam kihasználásával, végül is ..összehozzák” azt a pillanatot, amikor a földből alig kilátszó gyerekek átveszik a nekik felajánlott, elé- bük terített hangsort. Az agvuk fel sem fogja, milyen folvamat ment. végbe, kitárult előttük esv világ, amely nélkül az emberi élet, az emberi érzelmek kifejezése, kinyilvánítása szerencsétlenül szegénves lenne. KODÁLY SZERINT — mondja Magyar Istvánná és dr. Kádár Károlyné, akik Egerben felelősei az óvodai zeneoktatásnak — már a gyermek születésétől kezdve el kell kezdeni ezt a zenei nevelést. Ez a Kodály-gon- riolat nálunk nem írott ma- laszt. vagy száraz gondolat. A gverekek mintegy hatvan százaléka a bölcsődékből kerül az óvodákba és itt folyik aztán tovább a nevelés a kiscsoportosoknál lazább, a nagyobbaknál már viszonylag feszesebb munkarend szerint. Az a tapasztalat, hogy szabad Idejükben is — amikor foglalkozás nincs — szívesen énekelnek a gyerekek, élvezik a megismert dallamvilágot. Amit a szakemberek hangsúlyoznak. az az önfeledtség. A játékot. amely mozgással és énekléssel egybekötött szórakozás. önként elkezdik, a gyerekek. Weöres Sándor, Zelk Zoltán zenélő verseire, az általuk írott versek fülbemászó ritmusára valóban lehet a gyermekekkel játszani. táncolni, énekelni. Mire az óvodából átballagnak a kicsinyek az általánosba, hatvan-hetven dallamot ismernek. Forrai Katalin szakkönyve nagyon jó alapot nyújt ehhez a munkához. Az emberi hang elsőbbsége ebben az oktatási formában magától értetődő De érdekli őket a hangszeres zene is. Módszer és lélektani bevezetés kell hozzá, de megéri a fáradságot, hogy a gyerekekkel már ebben a korban a hangszeres zenét megszerettessék. A hegedűn eljátszott dallamot figyelik, óvónői segédlettel, ráének- léssel hamar meg is tanulják — beszéli el egyik élményét dr. Kádárné. Az óvodák felszereltségéhez képest a zenehallgatás betervezett program. És az eljátszott zeneszámok után megújuló érdeklődés azt is bizonyítja, hogy a zenei készség mekkora. A lemezek leforgatása után maguk is próbálgatják azt, amit hallottak. Gyakori eset az is. hogy a rádióból hallott zene nyomán a gyerekek táncolni kezdenek, mert úgy találják, hogy a ritmus nekik szól és be kell kapcsolódniuk a játékba Érdeklődtünk a legkisebbek zenei oktatása után. Elmondták. hogy ezt a munkát az óvónők kellő zenei alapműveltség birtokában végzik. Tanmenet szabja meg a foglalkozások rendjét. A 3—4 éveseknél hetente egyszer, az 5—6 éveseknél hetenként kétszer, mintegy 30—35 perces zenei foglalkozást kell tartani, az előírt tananyag szerint. És hogy mennyire fontos az élményszerűség a gyerekeknél: amikor a Diótörőt képekben végigmagyarázta az óvó néni és lemezen „ment” a zene hozzá, a gyerekek még hetek múlva is kérték az ismétlést. A TECHNIKA IDE IS behatolt, a lemez, a magnó a gépi megoldásokat szinte rákényszeríti az emberekre, elkényelmesítve olykor azt is, aki nagy lelkesedéssel Megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete Egyesületet alakítanak a népművelők, a közművelődés fő hivatású és tiszteletdíjas munkásai. A Magyar Népművelők Egyesülete alakuló közgyűlését december első felében tartják. A művelődési intézményekben, gazdasági egységekben. társadalmi szervezetekben dolgozó népművelők. a közművelődés szakmai és módszertani irányítói. tudományos munka-, társai és a népművelő szakos hallgatók — mintegy 1500-an, akik mágusban közzétett felhívásra jelentkeztek — lesznek az alapítók. A továbbiakban természetesen tovább gyarapszik majd a társadalmi testület tagjainak száma. QJ/mműt 1979. október 19., péntek Az egyesület azt is feladatának tekinti majd, hogy figyelemmel kísérje a közművelődésben dolgozók élet- és munkakörülményeit, főleg a fiatal pályakezdő népművelők munkáját, beilleszkedését. Szakmai fórumot kívánnak teremteni a kezdeményezések. kísérletek, tapasztalatok megvitatására is. A népművelők szakmai képzését és továbbképzését is előmozdítja az egyesület. Szándéka szerint támogatja korszerű módszerek, az elméleti kutatások eredményeinek alkalmazását, a köz- művelődési célok elérésére mozgósítja tagjait. A népművelők igényeit, s a társadalmi követelményeket figyelembe véve fogalmazták meg a dokumentum szövegét, amelyet a közgyűlés véglegesít. s dönt az egyesület szervezeti felépítéséről, működésének módjáról is. végzi nevelői munkáját. Nem vagyunk mi sem a technika, a lemez, a magnó, a gépzene ellen: azért mégis azt tartjuk a. legtisztább zenei hatásnak, ha a' gyermek az anyja, az apja, vagy az óvó néni hangján keresztül ismeri meg a mi dallamainkat. a szomszéd népek dalait. azt a zenei kincset, amely kitörölhetetlen nyomot hagy a tízen aluliak lelkivilágában. Ezért is írtunk erről a nagyon fontos és soha fél kézből nem teljesíthető nevelői munkáról, mert az a bizonyos lélek, amely a jövő generációban majd munkálkodni fog, most alakul ki. És később nincs javítási lehetőség, ha az alapok gyengékre sikerültek! Farkas András Új tr-sorozatok Több sorozatot forgatnak a televízió munkatársai ezekben a hetekben. A nagy magyar költő, Petőfi Sándor életét végigkísérő hat epizód — amelynek Múlt századi történet címmel felidézik kalandos, hányatott sorsát — megörökítése során a tv stábja, Horváth Adám rendező irányításéval, szinte az egész országot: Pannonhalmától Szegedig, Soprontól Keszthelyig bejárta. A sorozat nem titkolt célja, hogy ne csak ünnepi évfordulókkor tartsa ébren a nemzet legnagyobb költőjének emlékét. A főszerepeket Józsa Imre, Kovács Nóna és Molnár Piroska alakítja. Ugyancsak 6 részben ismerkedhetnek meg a közeljövőben a nézők Jókai Mór: Névtelen vár című romantikus regényével. Az alkotás bemutatja a századforduló magyar vármegyéjét, tipikus alakjait. Főszereplők: Koncz Gábor, Tordai Teri, Pap Vera és Márkus László. A tcstvcrmcgyc Targovistéből Bolgár * népdal- és néptáncegyüttes érkezett Egerbe Heves tertvérmegyéjéből. a bulgáriai Targovistéből hatvantagú népdal- és néptáncegyüttes érkezett csütörtökön Egerbe, ahol is Polgár Miklós, az SZMT osztályvezetője fogadta őket. ötnapos vendégszereplésükkel az Egri Szimfonikusok látogatását viszonozzák. A kereken húsz esztendővel ezelőtt alakult Mizija együttes — több bulgáriai fesztivál díjnyertese, aranyérmese — itt-tartózkodása alatt bemutatkozik a megye- székhelyen, pénteken fél négykor a siroki, vasárnap hat órakor a bélapátfalvi, hétfőn 3 órakor pedig a petőfibányai művelődési házban lép fel. Szombaton hat órakor a vendégek az egri Megyei Művelődési Központ színpadjára lépnék érdekes programjukkal, amelyben a különböző bolgár népdalokon, néptáncokon kívül népzenei feldolgozásokat, illetve újévi és lakodalmas játékokat is hallhatnak, láthatnak az érdeklődők. A csoport tagjai ittlétük alatt megismerkednek a megyeszékhely és környéke történelmi, illetve jelenkori nevezetességeivel. Találkoznak az Egri Dohánygyár, a Bélapátfalvi Cementmű és a Parádsasvári Üveggyár dolgozóival is. Olyan gyerek... A családban két gyermek van. A papa hajnaltól estig lót-fut a tsz-ben, a mama a községi tejbolt vezetője. Egyetlen fix pont a hetvenesztendős nagymama, akit mindig otthon lehet találni, és aki tulajdonképpen ellátja övéit. — Hogyan élnek? A papa válaszol: — Nincs megállásunk egész nap. Egyik üzemegységből ki,' a másikba be, úgyhogy a motorkerékpárom is elkopik lassan a folytonos mászkálásban. Ma például csak itt, a falun belül több mint száz kilométert száguldoztam a Pannóniával. — És maga, Évike? — Látja, jól vagyunk. Mindenünk megvan, a lakást tavasszal bútoroztuk. Szépen kérésünk, de azért meg kell fogni a garast, hogy minden jusson. Nem is hiszi, hogy milyen sok megy a gyermekekre. A fiú kollégista, a kis Évi meg hét ördög. Ilyen ruha, olyan szalag, nekem ez kell, nekem az... Mintha csak bizonyítani akarná a gyerek a mamája által mondottakat, beront a szobába. — Anyu! Adjál pénzt! Megyünk Veronkával a boltba. — Évike — miközben tovább beszél —, köténye zsebében keresgél, és kivesz két forintot. — Itt van. Azután igyekezz haza! A gyerek kezébe veszi a pénzt, nézegeti egy ideig, aztán mérgesen a földhöz csapja. — Nekem ennyi nem kell! Mit ér ez a két forint? Ennyivel nem indulhatok el sehová. Az asszony röstellkedve nézi a lányát, azután, hogy mentse a helyzetet, meg hogy szabaduljon a dühös gyerektől, átad neki egy fémtízest. — Itt van, csiillagom, ne bömbölj. Amit majd visszakapsz .., Ezt azonban a gyerek már nem hallja, mert lóhalálban vágtat a barátnője háza felé. Kicsit zavartan tovább beszélgetünk. — Látja. így van! Ezek a mai gyerekek nem becsülik a pénzt. Nekik két forint az semmi. Cukorra való, az nulla. Szemtelenek, követelőzők, és ezért is kerülnek sokba. Hálátlan szerep nevelőmunkát végezni ilyenkor, de azért megkockáztatom. — A gyerek olyan, amilyennek nevelik. Évike értelmes asszony, és ahogyan pestiesen mondják,' „veszi a lapot”. — Nevelhetem én, ha máshol mást lát. Mit gondol, mit lát az iskolában? Ennek ennyi pénze van, ennek most ezt vettek. Nekem miért ne lehetne. Nincs előttük becsülete a kevésnek. Évike pedagógiáját el kell fogadni: nevel az otthon, az iskola, a környezet. Azon kellene hát lennünk, hogy a cukorra kapott pénzért mindenütt és mindig köszönöm szépennel válaszoljon a gyerek .., Szalay litván 38. — Nem, a párja megvan Arankánál.. fogadja el. Kihúzta a komód felső fiókját, s odatette, bele egy kis festett ládikóba. — Nahát akkor... Látnivaló volt. hogy a petrencerúd-hordággyal nem lehetne a szobából kifordulni. Ki kell hát hozni Arankát a konyhába. — Várjon, felöltöztetjük. Leült addig a konyhaszékre. és sebtében kihúzta köc- cal a puskacsövet, megtörül- gette a závárzatot. Benyomott egy tárat, s elő is készített annyit, amennyi belefért a tölténytáskába. Biztosított; egyelőre. Mikor megint bement, Aranka már ruhában feküdt az ágyon. Óvatosan alája dugta a karját, ölbe vette. Míg kivitte, a feje egy só- hajtásnyira rábukott a vállára. Odakint aztán a két asz- szony segített lefektetni a szalmára. A kicsi Aranka gyorsan lekuporodott mellé, s megcsókolta. Egy kicsit szipogott; most nem bírta ki egy kicsi szipogás nélkül De hát a bába már hozta is pólyában a gyereket, helyet kellett neki adni. Aranka próbált egy picikét jobbra húzódni a szalmán, s balról tették a pólyát; rögtön" át is fogta kívülről a bal karjával. András még egyszer megigazította magán a szíjat, hátrahúzta a kenyérzsákot, megzörrent benne a tartalék lőszer. Végül mégis a hátára vette a puskát. Akkor lehajolt, két kézzel megmarkolta a petrenceru- dat. Elöl az egyik oldalon az asszony, másik oldalon meg a nagyobbik lánya fogta. Az ajtón elég nehéz volt így kiférni; csak egymás után bírtak kitárolni, s úgy hátráltak ki az udvarra. Nem a kapu felé indultak, hanem a kertnek. Még kétszer kellett megállni, s óvatosan megint farolni. De kicsi Aranka előreszaladt, és tartotta előbb a baromfiudvar ajtaját, aztán a kertajtót. Eddig kísérte őket a bába is. Köszönöm helyett is, búcsúszó helyett is csak egy pillantást Váltottak. S András már nem is látta, hogy az öregasszony meg a kislány ott állnak-e még. s néznek-e utánuk, vagy megindultak már visszafelé. El ne felejtse már ez a kislány eloldani a kutyát, ahogy az anyja mondta neki. Habár... Aranka bal kezével tartotta a pólyát, jobbjával meg önkéntelenül megfogódzott a rúdban. Bizony, nem esett ez most valami jól neki. ez a himbálódzás. Elég nehezen haladtak a szűk kerti ösvényen, hagyma-, répa-, petrezselyem-, káposzta- és paprikáságyások között. _ Egy valamikori kis léckerítés maradványaihoz értek. Az asszony meg a lánya óvatosan átlépdeltek felette a hátulsó szomszéd telkére. Egy ugyanolyan konyhakertbe értek, csak most a végéből. fordítva, kukoricával kezdődött és hagymával végződött, s aztán a baromfiudvarral folytatódott. Ezen a baromfiudvaron csak néhány tyúk ténfergett . meg egyetlen kakas. Kint, az első udvaron öregasszony állt egyedül a tornác előtt. Ráncokból szőtt, szürke, néma arca volt; csak bólintott. ók is szótlanul, köszönés nélkül vonultak el előtte. Már el is hagyták, amikor az öregasszony észbe kapott, fürgén elsietett mellettük, és kinyitotta nekik a kaput. Ki ig nézett előbb jobbra is meg balra is. s csak azután engedte ki őket. Ez egy kicsi utcácska volt, ahova kiléptek; fű verte fel az árok partját. Az öregasz- szony kapuja előtt régen beszakadhatott a hídállás; nem akarták a hordágyat megzökkenteni, . elmentek inkább a szomszédig, s ott vitték át az árok felett. Nem nagyon örült ennek András, mert a nyílt utca mégiscsak veszélyesebb, jobb lenne rajta minél hamarabb túl lenni. Dé az asszony még a lánya olyan ügyesén, botlado- zás nélkül siettek át a keményre szikkadt kerékriyó- mokon, hogy szinte pillanatok alatt már be is nyitottak a szembülső kapun. Ott meg a kutya rögtön elkezdett ugatni, s arra a házbeliek kicsődültek az udvarra. Egy kis sánta embér volt, meg egy öregasszony, még egy fiatalabb asszony és vagy három gyerek. Riadtak voltak meg kíváncsiak is; szájtátva bámulták őket. s a fiatalabb asszony megkérdezte : — Te jó isten, kit visztek, Julis, csak nem sebesültet? De aztán oda is szaladt, mind odagyűltek, s látták a pólyát, látták az anyát a gyerekkel. — Szűzmáriám. .. csak nem le akarjátok a Tiszához? Az asszony bólintott rá, nem állt meg. — Na, hadd segítsünk! — kapott észbe az öregasszony. — Legalább amíg itt átértek. S a két asszony el is vette a rudak elülső végét. A sánta ember meg a kutyát csendesítette, mert nagyon ugatott. Lecipelték a hordágyat a kertjük végébe, a gyerekek meg szaladtak mellettük. Tetszett nekik a furcsa menet, rikkantgattak. — Kotródjatok csak visz- sza, te! — kergette őket a fiatalabbik asszony. — Vi- sítnak itt, mint a malacfal- ka! Ez is elég volt a két asz- szonynak; igen lihegtek, mikor visszaadták, a ruo végét. — Na, nesze, Julis, hallod-e, nem tudom, hogy bírjátok el olyan messzire... ! — De meg oda sem értek! — csóválta a fejét az öregasszony is. — Hiszen amarra meg már átmentek a falun a románok. (Folytatjuk.) Ének, zene az óvodában
