Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

Jól ölni az adott RoHetősőgolclcol Beszélgetés az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatójával ŐSZ A NAGYGOMBOSI FÖLDEKEN ::: Zöldborsó helyett több tej Hu&zonhat vállalat és üzem ötvenezer foglalkozta­tottjának mindennapi mun­kája az egyik oldalon, a másikon a sokat emlegetett „olajválság” hazai hatásai­nak serege a termelői és a lakossági felhasználásban. Érthető tehát a közfigye­lem. ami a hazai szénhidro­gén-ipart övezi. A növekvő követelményekről beszélget­tünk dr. Bán Ákossal, az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt (OKGT) vezérigaz­gatójával. — Minisztertanácsi határozat rögzítette 1973-ban a hazai szénhidrogénkutatás alapvető céljait. Hol tart ennek megva­lósítása? — A szóban forgó útmu­tatás szerint a kitermelhető szénhidrogén-vagyont 60 millió tonnával kell növelni az ötödik ötéves terv végé­ig. A kutatási módszerek tö­kéletesítése és intenzív jel­legének erősítése lehetővé te­szi, hogy a kormány hatá­rozatában foglaltakat 1979 végére teljesítsük, s jövőre 6—8 millió tonnás túltelje­sítésre mutatkozik lehető­ség. Hozzáteszem azonban: sok helyen kutatunk, mivel az új területek készlete ki­csiny. jobb esetben közepes. Ez magyarázza az évenkénti 200 ezer méternyi1 kutatófú­rást, s az^, hogy a Kőrös— Berettyó vidékétől a Dunán­túlig, Barcs és Magyarszent- miklós térségéig ott vánnak feltáró csoportjaink. — Sok helyen kutatni és mind mélyebbre menni: kény­szer, mivel a geológiai adott­ságok következménye, összefér ez a kényszer és a gazdasá­gosság? — Valóban egyre mélyeb­bek kutatófúrásaink. A ha­todik ötéves tervben átlaguk 370 méterrel növekszik, el­éri a 2900 métert. Ezen be­lül azonban jelentősen meg­nő a háromezer, sőt a 4500 méternél is mélyebb fúrások aránya. Ez természetszerűen magával hozza a költségek növekedését — így például a fúrási eredmények számi­tógépes feldolgozása, új mély­fúrási. geofizikai eszközök beszerzése —, de: egy méter kutatófúrásra 35 tonna új ipari szénhidrogénvagyont tervezünk az 1981—1985 kö­zötti időszakban. Más tény­nyel érzékeltetve a gazdasá­gosságot: egy forint kutatási kiadás 13 forint eredményt hoz, azaz a mostani olaj­árakkal számolva, évi 12 mil­liárd forint eredményre te­szünk szert e ráfordítások segítségével, a kitermelhető szénhidrogénvagyonból. S a mai árak mellett az is ki­fizetődő, hogy a korábban fúrással megkutatott terüle­teken — mélyebbre hatolva — újra próbálkozzunk, ami Ül lés térségében sikerrel járt. Nem szabad ugyanis el­feledkezni arról, az import beszerzési árnak csak sze­rény részét érik el a hazai kitermelési költségek, azaz az itthoni szénhidrogének a legolcsóbbak a számunkra. — Világszerte nagy figyelmet kapnak az Un. másodlagos és harmadlagos kitermelési mód­szerek, amit nyilván az árvi­szonyok magyaráznak. A szak­emberek a hazai eredménye­ket sem tartják csekélynek. — Nagy erőfeszítéseket te­szünk a korszerű másod- és harmadlagos művelési eljá­rások hasznosítására, s en­nek köszönhetően Algyőn vízbesajtolással 40—45 szá­zalékra növeltük a kinyert kőolaj mennyiséget, a dél- zalai mezőkön széndioxid­gáz- és vízbesajtolással har­mincról 45—55 százalékra, Demjénnél pedig a réteg­nyomás fokozása végett, az olaj egy részének föld alat­ti elégetésével kísérletezünk. Kutatási, szakaszban van a leghatél<onyabb, de egyben legtökéletesebb eljárás, a míceiláris oldatok alkalmazása. Itt kell szólni arról is, hogy 1 a régebbi gáz­mezőkben csökken a réteg­nyomás. azaz több kutat kell mélyíteni, nyomásfokozó kompresszorállomásokat épí­teni; növekszenek a költsé­gek, egyre több fejlesztési alapra lenne szükségünk. Hozzátartozik a folyamatos ellátáshoz — a téli csúcs­fogyasztási igények kielégí­téséhez"— a föld alatti gáz­tárolók megnőtt szerepe, így a pusztaedericsi, a puszta­földvári tárolóé, vagy a haj- dúszoboszlóié, amelyet a közeli hónapokban adnak át rendel tetésének. — Ha a gázról szó esett: mi­lyenek a lakosság ellátásának feltételei szénhidrogénekből? Hol lelhetők gyenge pontok: vannak-e zavarforrások? — Trösztünk vállalatai kü­lönlegesen fontos feladatuk­ként kezelik a lakosság el­látását, ennek egyik oka az, hogy mi magunk is fogyasz­tók vagyunk. Tavaly az esz­tendő végén az országban 837 ezer háztartásban veze­tékes gázt, kétmilliónál több családban pedig pébégázt használtak. A változás rit­musát kitapinthatjuk egyet­len számadatból: tavaly 131 608 új háztartás kapcsp- lódott be az ún. palackos, azaz a pébégáz-ellátásba. Ami a zavarforrásokat illeti: átmeneti fennakadások vol­tak, vannak, jelenleg az im­portból származó pébégáz egyenlőtlen beérkezése, a ter­méktárolók hiánya. Algyőn most épül a 30 ezer köbmé­teres propán-bután-gáztároló, ennek elkészülte sok fejfá­jástól mentesít bennünket. A kőolajtermékeknél a ki­szállítást tartjuk gyenge pontnak, a tankautók két­harmada elöregedett, gyako­ri a javítás miatti kiesés, s ehhez társulnak még az őszi, téli kedvezőtlen útviszonyok. Sokat segítenek a biztonsá­gos ellátásban a termékve­zetékek. Ezek rendszere ezer kilométer hosszúságú, két átlóban szelik át az országot, s az évi 11 millió tonnás forgalom harminc százaléka már rajtuk bonyolódik le. Ami népgazdasági szempont­ból nem mellékes: a szállí­tás költsége e vezetékeken a legkisebb. terhieteken a sereghajtók kö­zött, ám a trösztön belül akadnak szembetűnő termelé- kenysegi különbségek. — Sok irányban mozgunk a népgazdasági követelmé­nyek teljesítése érdekében, a műszaki fejlesztéstől a jól ösztönző bérformákig húzva meg cselekvésünk körét. Példát említve ez utóbbira: kutató vállalatainknál eddig nyolc fúróberendezésnél ve­zettük be az egyösszegű utal­ványozást, s az eredmény 10—15 százalékos termelé­kenységnövekedés. Hasonló kedvező tapasztalatokat sze­reztünk e bérformával a Kő­olajvezetéképítő Vállalatnál. Mond valamit törekvéseink­ről, hogy idén hatszáz fővel csökkentjük a tröszt létszá­mát, a termelési érték, az ár­bevétel növekedése mellett. A korábbiaknál jelentősebb szerephez jutnak olyan té­nyezők, mint a költségelem­zés. vagy az, hogy a jövő év végére 34 ezer fizikai foglal­koztatottunk közül 23 szá­zalék idő-, több, mint har­minc százalék pedig munka­normák alapján dolgozik, kapja jövedelmét. Ami a ter­melékenységbeli különbsé­geket illeti: ennek vannak objektív — technológiai — okai, s olyanok is, amiket jobb szervezéssel, irányítás­sal, határozottabb vállalati vezetéssel megszüntethetünk, csökkenthetünk. — Nagy értékű beruházások terepe volt a kőolajfeldolgozó- es földgázipar. Ez lehetőséget teremtett arra Is, hogy növe­kedjék az ún. fehéráruk, azaz az értékesebb termékek ará­nya. Milyen további lehetősé­gek kínálkoznak ezen a terü­leten? — A termékszerkezet vál­toztatása egyben a termelé­kenységnek is fontos növe­kedési forrása, ezért minden jó irányú lépésre készek va­gyunk. Kedvezően dolgoznak a Dunai Kőolajipari Válla­latnál, a Komáromi Kőolaj­ipari Vállalatnál megvalósí­tott, s a nagyobb értékű termékek arányát növelő be­ruházások, főként ezek nyi­tottak utat annak, hogy ez évben 140 millió dollár ér­tékű kivitelt valósíthassunk meg. Folyamatban van Százhalombattán az export- árualapokat bővítő hitel se­gítségével további három beruházás, ezekhez is jogos reményeket fűzünk. Ahogy az ötödik ötéves tervben — az aromás extraháló, ben- zinizomerizáló és más fej­lesztésekkel —, úgy a hator dik ötéves tervben is lé­nyeges feladatunk az ún. minőségi benzinek előállítá­sának fokozása, újabb1 vegy­ipari, növényvédőszer-gyár­tási intermedierek — alap­anyagok — készítése, mert ez utóbbiaknál viszonylag szerény beruházásokkal je­lentős importot, takarítha­tunk meg. A következő kö­zéptávú tervidőszakban olyan lehetőségekhez is hozzányú­lunk, mint a ma fűtőolaj­ként értékesített termék to- vábbfeldolgozása, s belőle a benzin és gázolaj, kinyerése, mert hiszen nekünk a tröszt-, nek is alkalmazkodnunk kell a szénhidrogének minél cél­szerűbb. gazdaságosabb föl- használásának követelményé­hez — mondotta befejezésül az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vezérigazgatója. Mészáros Ottó Ezen a héten senki sem panaszkodott a Nagygombosi Állami Gazdaságban. A me­leg, napsütéses idő kedve­zett az őszi talaj munkáiknak, a búza vetésének, de igen­csak elősegítette a paradi­csom és a szőlő szüretelését is. Száraz József ék a Hat­vani Konzervgyár egyik bá­zisgazdaságának számítanak, 120 hektáron termesztenek paradicsomot, s idei elő­irányzatuk 350 vagon termés volt, amit saját lényerő ál­lomásukon készítenek elő a gyári sűrítésre. — Egyetlen paradicsom- betafcarító gépünk van, ezért a munkák jelentősebb felét kézi erővel kellett megolda­nunk — mondja a kerület­vezető. — Nem akartunk meglepetést, nem kívántuk az időjárás szeszélyének ki­tenni a gazdagon fizető nö­vényt, ezért örömmel fogad­tuk a gödöllői agráregyetem gépészkarának diákjait, akik három héten át segítették a szüretet. Teljesítményük hat- vamvagonnyi paradicsom és tizenöt vagonnyi szőlő volt. Nem is maradt utánuk na­gyobb terület, ami betakarí­tásra várna. ■k Ami az állaimi gazdaság 1300 hektár búzavetéséit ille­ti, a százötven gödöllői „ven­dégmunkás” e téren szintén sokat segített. Csaknem az egész vetőmag csávázásával ők végeztek, ilyenformán ok­tóber dereka után a jól elő­készített talajba kerülhet, a kényérnekval óh oz szükséges gabonaszem. A gazdaság ve­zetői természetesen igen fi­gyelmesek, gondosak voltak a diákok irányában. Ellátá­suk mellett »hasznos kirán­dulásokat is szervezlek az egyes csoportoknak. A fiata­lok megismerkedtek többi közt a borkombinát gyön­gyösi szőlőfeldolgozójával és a hatvani cukorgyárral. A paradicsom és szőlő szü­— Hosszú időn át gond volt a palackokkal, kevés volt be­lőlük. Egy tartalék palack kincsnek számított. Ml most a helyzet? — Gond valóban volt, de az idén lényegesen megvál­toztak a körülmények. Ma az új felhasználókat egy hó­napon bedül bekapcsolják vállalataink a palackosgáz­ellátásba, s túl ezen, viszony­lag rövid idő alatt kiszolgál­ják a tartalék palackot igénylőket is. Jövőre újabb lépést tehetünk, körülbelül 100 ezer tartalékpalackot értékesíthetünk. Rendeződik a 22 Rg-os palackok ügye is, új típusából 20 ezer darabot kapunk az idén. s a jövő évtől kezdve szintén ennyit. — Evek éta a kőolajtermé­kek és a földgáz felhasználá­sa Is nagy Iramban növeke­dett a termelőágazatokban éppúgy, mint a kommunális szektorban. A hazai termelési alapokat miként befolyásolja egyrészt a fogyasztás bővülése, másrészt a kutató-feltárö te­vékenység? — Gázkészleteink eddig — a felhasználás növekedé­se ellenére sem csökkentek, azaz a kutatás pótolni tudta a kitermelt mennyiségeket. Kőolajkészleteink azonban — bármennyire is sajnálatos ez — apadnak, s ez — sok más okkal egyetemben —az ésszerű fölhasználás, a taka­rékosság fontosságára fi­gyelmeztet. A következőkkel érzékeltethetem ennek a bi­zonyos résnek a nagyságát: most egy év alatt 8—8.5 mil­lió tonna kőolaj-egyenértékű szénhidrogént termelünk ki, a megtalált vagyon viszont 6—7 millió tonna kőolaj- egyenérték. Ennek ismereté­ben kapja meg valódi jelen­tőségét a Szovjetunióból származó behozatal a kívül­álló számára is. — Népgazdaságunk egésze sokat vár attól, amiről ma nap mint nap hallhat: a termelé­kenység növelésének szüksé­gességéről, az értékesebbé fel­dolgozott áruk arányának nö­veléséről, a termékszerkezet! változtatások jelentőségéről. Az OKGT eddig sem volt • Ándornaktálya — a „város gyermeke" Amikor kora délelőtt au­tónk a hosszú Rákóczi útra kanyarodik, rendezett, tisz­ta falu képe tárul elénk. Az aszfalttal burkolt főutcát kétoldalt gondosan ápolt fa­sor szegélyezi, s egyenlő távolságokban elhelyezett beton virágágyások dí­szítik. A vízvezetéket le­fektető zajos csoport tagjain kívül embert alig látni. Csu­pán néhány nyugdíjas bal­lag bottal vagy vizeskanná­val a kezében. Végül az egyik takaros ház kapujában né­zelődő nénike világosít fel: — A fiatalok kedveském, nagyrészt Egerben dolgoz­nak az üzemekben. A fiam, meg a menyem is oda jár be mindennap. Korán reggel mennek, késő délután jön­nek. Mi, öregek meg itthon, a ház körül dolgozgatunk. Nappal szinte teljesen kihalt ez a falu. De hát így van ez már rendjén! Továbbhaladunk, a csen­det távolabb gyermekzsivaj töri meg. Az általános is­kolában épp szünetet tarta­nak. Az iskolával csaknem szom­szédos községi tanácsházán Kardos Lajos elnök fogad bennünket. A bemutatkozás­kor gyorsan kiderül: talán a legszakavatottabb ismerője Ándornaktálya életének — immár huszonhármaink esz­tendeje tölti be ezt a fele­lősségteljes funkciót. Beszélgetés közben először a múlt kerül szóba, amikor még nagyon szegény volt ez a falu. A lakosság 95 szá­zaléka summás cselédként járta kora tavasztól késő őszig az országot. Sokan tu­fakőbe vájt pincékben lak­tak. — Azóta nagyot változ­tunk — folytatja a sort a tanácselnök. — Ahogy Eger iparosodott, úgy nőtt a lé- lekszám. s úgy fejlődött a község is. Persze, a városnak is „jól jön” ez, hiszen 1535 munkaképes korú lako­sunkból U00 dolgozik a me­gyeszékhely üzemeiben. Ez az egyik oldala annak, hogy nálunk ma már az embe­reknek nincsenek anyagi gondjaik. A másik: termelő- szövetkezetünk tagjainak évi átlagkeresete ma 30—40 ezer forint, s majdnem ugyaneny- nyi a háztáji szőlőből szár­mazó jövedelem. Ándornaktálya — ma úgy mondják — gazdag község. Ezt bizonyítja, hogy a jelen­legi lakóépületeknek 70 szá­zaléka az elmúlt három év­tizedben épült fel, illetve újjá. Ma már mindenütt megtalálhatók a legfontosabb háztartási gépek, a családok nyolcvan százalékának van televíziókészüléke, mintegy kétszázan vásároltak sze­mélygépkocsit. Számos egyéb hiányosságot is pótoltak: napközi otthonnal bővítették az általános iskolát, ma már minden utcában legalább az egyik oldalon van betonjár­da, megoldották a közvilágí­tás fejlesztését is: 138 hi­ganygőzlámpát szereltek fel. Az idén ősszel kezdte meg működését a község 50 férő­helyes, korszerű óvodája. Ennek azonban 'külön törté­nete van, . — 1974 óta szinte minden fórumon felvetődött az óvo­dakérdés — emlékezik Kar­dos Lajos. — Két évvel ké­sőbb elkészültek a tervek is. de nem volt meg hozzá a tel­jes pénzügyi fedezet. Ekkor sorra végigjártuk azokat a vállalatokat és üzemeket, amelyekben andornakiak dolgoznak. Az ő segítségükkel és a falu összefogásának eredményeként tavaly fel­épült a modern létesítmény. A múlt évben kezdtük meg az „évszázad beruházását” Andornaktályán: az ivóvíz­hálózat kiépítését, 21 millió forintos költséggel. Erre is égetően szükség volt már, a vizünk ugyanis nitrátos, kló- ros. Ezért eddig Egerből hordtuk a gyerekeknek. Nagy segítséget jelent, hogy a la­kosság nagy többsége vállalta részletekben tíz évre a 12 ezer forint víztársulati hoz­zájárulás befizetését. Tennivaló azonban még van bőven. A további tervek között szerepel a közutak megépítése minden utcában. Háromban az idén kezdik meg és várhatóan 1981— 1982-re fejezik be az aszfal­tozást. túlnyomórészt tár­sadalmi munkában. Az is sok gondot okoz, hogy nincs a községben parcellá­zásra alkalmas, beépíthető belterület, s így a több mint száz igénylőnek egyáltalán nem tudnak telket, házhelyet biztosítani. — Az általános iskolában — sorolja tovább a feladato­kat a tanácselnök — szükség lenne még négy tanteremre és egy tornateremre. Nem valami megnyugtató a köz­ségben a kereskedelmi és retelésével különben egybe­esett a silózás igen fontos feladata, figyelemmel a sza­kosított szarvasmarhatelep ezer tehenére és ezerötszáz növendékjószágára. Az októ­beri földekről ezervagonnyi silót sikerült gyűjteni, éspe­dig két műszakban, amit ugyancsak a gépészkari diaw kok segítettek. ★ — Az idei esztendő búza- és borsótermésének jelentős csökkentése folytán a tejter­melés fokozása lépett nálunk előtérbe. Éppen ezért fontos a kellő takarmány alap biz­tosítása — jegyezte meg lá­togatásunk során Száraz Jó­zsef. — A helyzet biztató. Már most látjuk, hogy a ter­vezett ötmillió liternyi tejnél lényegesen többet produkál a szarvasmarhatelep. Plusz­ként háromszázezer literre számítunk, ami reális válla­lás. Fokozott figyelmet for­dítunk a takarmányozásra, továbbá napi tejhozam dol­gában elkülönítettük az állo­mányt. Vannak 15—20—25 literes istállók, speciális ét­renddel. Egyik helyen több abrakot adagolunk, máshol a takarmány-utánpótlás növe­lésével igyekszünk a tehenek tejhozamát fokozni. Visszatérünk még az év el­ső felében bekövetkezett ele­mi csapásra, a lesült zöld­borsóra. Vajon visszariaszt- ja-e Nagygombos szakembe­reit a kudarc, a veszteség? Nos, jólesett hallani. hogy az esztendők során megho­nosodott növényi kultúra változatlanul a gazdaság terméklistáján marad, sőt jö­vőre, kicsit megemelve a földterületet, négyszázhúsz' hektár zöldborsó termelésére szerződnek a konzervgyárral. Fokozzák viszont a techno­lógiai fegyelmet, ami vonat­kozik majd a paradicsomra is. (m. gy.) szolgáltatási ■ ellátottság sem. Két vegyes- és egy házibolttal, valamint három vendéglátó­ipari egységgel rendelkezünk, s ezek is felújításra, átala­kításra szorulnak. Igaz, Eger közelsége sokat javít a hely­zeten. Szeretnénk növelni az itt működő kisiparosok szá­mát is, a fejlődéssel együft megnövekedetti igények ezt feltétlenül szükségessé teszik. A megyeszékhely közelsé­ge valóban nagy hatással van Ándornaktálya életére, amit az eddigiekben elmondottak is bizonyítanak. Ez a kap­csolat azonban — Kardos Lajos szavai szerint is — kölcsönös: — Kétségtelen, sok segil- séget kaptunk és kapunk a várostól. Mi viszont —. s ez1 sem szabad elfelejteni — munkaerőt biztosítunk Eger vállalatainak, üzemeinek, hi­szen az itt lakóknak csak­nem a fele dolgozik a me­gyeszékhelyen. Igen kedvel­tek az egri polgárok körében a hétvégi pihenők, az úgyne­vezett hobbikertek, amelye­ket a község zártkertjeiből adunk. Jelenleg négy kerl- szövetkezet működik itt. 450 fővel, de várhatóan emelked­ni fog a számuk. Egyébként a város vezetőivel jók a kapcsolataink, mégis nem ártana, ha évente1 egy-két alkalommal mi. az Eger kör­nyéki települések életének irányítói leülhetnénk velük megbeszélni közös gondjain­kat. Ügy érzem, ez is hoz­zájárulna kölcsönös kapcso­lataink erősítéséhez. S sze­rintem ez a jövő útja! Szalay Zoltán 1979. október 17., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents