Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-14 / 215. szám
Korlátozások, áremelések hatására Szelídülő alkoholizmus Komlószüret a homokháton gi állandó növekedéssel szemben — 6 százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban a bolti kiskereskedelemben, főleg az első félévben, de még az áremelés után is nőtt a forgalom, az év folyamán összesen mintegy 11 százalékkal. Ha a boltok és a vendéglátóhelyek forgalmát együtt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1978-ban az előző évhez képest kissé megélénkült a bor, a sör és a likőr értékesítése, ám fi százalékkal kevesebb rum és pálinka. 8 százalékkal kevesebb brandy és ■ 16 százalékkal kevesebb kevert fogyott. Ez pedig már számottevő változás. Még kedvezőbb a kép, ha az idei adatokat vizsgáljuk. Az első félévben — a múlt év azonos időszakához képest — az egészséget, leginkább romboló égetett szeszes italokból 18 százalékkal fogyott kevesebb, és csak borból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Valamint a szeszmentes üdítő italokból, amelyek forgalma hosz- szú idő óta töretlenül emelkedik. Az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város tanácsa is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta az üzletek előtt, a tereken, a parkokban, általában a köz területeken szeszes italok fogyasztását. MESSZEMENŐ következtetést még nem vonhatunk le, de az már bizonyosnak tűnik, hogy a sokak számára népszerűtlen intézkedések legalábbis megállították a szeszesital-fogyasztás addig állandó növekedését. Gál Zsuzsa Kiskartali Illés, a komlókombájn garatjába adagolja a termést. Kordonok közt járunk. Fejünk felett hét méter magasságban drótok ívelnek keresztül, s rajtuk egészen a földig komlótobozok csünge- nek. Távolról nézve olyan mint egy nagy ketrec, pedig a legkorszerűbb ültetvény, amely értékes söripari nyersanyagot szolgáltat. A sorokban traktor halad pótkocsit húzva. Mögötte hozzákapcsolva egy homlok- rakodó tetejére szerelt vaskosárban áll Dósa Lajos, a Hevesi Állami Gazdaság betanított munkása, aki metszőollóval folyamatosan levágja a beérett leveles komlófüzéreket, melyeket a traktor pótkocsijába gyűjtenek össze. A vaskosár biztos védelmet nyújt hét méter magasban is. Korszerűbb berendezés, jobb munkakörülmények a huta bán. Képünkön: üvegfúvók az átépített ólomkádkemencénc (Fotó: Szabó Sándor) során a korábbi három ke- , vésbé megfelelő helyet két, minden tekintetben tökéleteset építenek, hogy egészségesebb munkahelyen, nem utolsósorban pedig évi, mintegy 400 tonnás olajmegtakarítással teljesíthessék a feladatokat. — További gépbeszerzésekre kerül sor, szolgálati lakás készül, garázst, raktárt építünk, s kialakítunk egy kedvünkre való dobozüzemet is, hogy csak néhányat említsek hamarjában a program következő részéből — magyarázza Varga Sándor. — Enyhíteni szeretnénk a jelenlegi zsúfoltságon, azon vagyunk, hogy itt is, ott is jobban férjünk. Tavalyelőtt jószerivel még kaptuk a csomagolóanyagot, ma már magunk kielégítjük az igényeinket. s például a dobozon belül fóliázásra is képesek vagyunk az idei évtől. Ha pedig sikerül a tervünk: még többre leszünk képesek. Így akarjuk, mert cseppet sem mindegy ám, hogy miben küldjük az árut! A törekvések persze, mint kiderül: természetesen nemcsak a dollár kedvéért történnek. Ha a külföldinél jelentéktelenebb is már a belföldi piac az évi 140 millió forintos termelési értékű — Tavaly fordult termőre ez az ültetvény — kiállt le a magasból Dósa Lajos. — Öt éve telepítettük. Most apróbbak a tobozok, mert a májusi aszály, a nagy szárazság ezeket sem kímélte. Azért a hektáran- kénti nyolcmázsás termés így is megvan. Tizenöt éve itt dolgozom a komlótelepen, régen mindent kézzel végeztünk, most meg itt vannak a gépek, amelyek megkönnyítik a munkákat. A pótkocsi közben megtelik terméssel, amelyet a Jászságba vezető út mellett, a közelben levő tanyaközpontba szállítanak. A szeptemberi verőfényben gépek zajától hangos a központ. Most délidében is működnek a komlófeldolgozó kombájnok, a szárító és a csomagolást segítő préselő. A gépszínbe épített szedőkombájn előtt álló pótkocsira felkapaszkodik Kiskartali Illés betanított munkás. Zöld védőkesztyűt húz, aztán a leveles komlófüzéreket egymás után adagolja a gép garatjába. Reggel hat órától este hatig ezt csinálja. — Ez a belga kombájn teljesen automatizált — magyarázza túl harsogva a gép zaját. — Csak folyamatosan táplálni kell és mindent elvégez. Teljesítményben dolgozunk. Augusztus 14-én kezdtük a betakarítást és a gépi feldolgozást, amely eltart szeptember utolsó hetéig. Régen kézzel válogattuk külön a leveleket a tobozoktól. ami nagyon sok időt vett. igéiybe. Most ezt mind elvégzi a gép, és ha nincs meghil ásodás, megvan a havi ötezer forint is keresetként. Benn a sz:n alatti zárt térben a ko hbájn gumiszalagjai autón etikusan dolgoznak és súlykülönbség alapján különválasztják a tobozokat és a leveleket. Az egyik szalag mellett ül özv. Bata Jánosnc, nyugdíjas, aki folyamatosan ellenőrzi, hogy a gép hibátlanul leválasz- totta-e a növényi részeket. Figyelmét teljesen a mozgó szalagra összpontosítja. — Most üt a betakarításnál segítek — mondja az idős asszony. — Arra vigyázok, hegy drót, vagy földdarab ne kerüljön a tobozok közé. Szőlőmunká.s voltam égés;; életemben, de most ezt s megtanultam Igaz. zajos i gép. de már megszoktam. Jól jön a pénz a nyugdíj rr éllé kiegészítésnek. A szalagn 1 a szomszédos Binder-szárítóra kerülnek a komlótobozok, ahol három órán át folj amatos meleg- levegő-átfúv; issal 9—10 százalékra crökken a nedvességtartalmuk. A megszárított komló végül egy végtelen szalagé n jut a csomagol ótérbe, ahol présgép segítségével 8( kilós zsákokba pakolják. Hevesen elismert növény a komló és nagy hagyománya van tei melésének. Már a hatvanas években is foglalkoztak ve e, de a korszerű termelését csak 1973-tól Dósa Lajos mctszőol lóval vágja le a kordonokról az érett komlófürtöket. (Fotó: Perl Márton) kezdték meg, ámikor a gazdaság csatlakozott a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát által létrehozott komlótermelési rendszerhez. Nagy István termelési igazgatóhelyettes egyik aktív irányítója ennek: — Itt a homokháton ma már 55 hektáron foglalkozunk iparszerű komlótermeléssel. Három fő fajtával foglalkozunk, egy korai érésű cseh, egy középkorai és egy késői érésű angol fajtával. Az iparszerű termelési rendszerben kilenc gazdaság van az országban. A bolyi- aktól rendszeres szaktanácsadást kapunk, a talaj- vizsgálatoktól a földmunkákon át egészen a betakarításig. Az idén, a kora nyári aszály ellenére is jó a termés, nyolc mázsa hektáran- ként. Így 450—500 mázsát értékesítünk a Söripari Vállalatok Trösztjének, amely ennek egy részét exportálja. Hogy mennyire jövedelmező a komlótermelés Hevesen, annak igazolására kimutatást vesz elő Nagy István: — 1976-ban egymillió 252 ezer, 1977-ben kétmillió 308 ezer forint volt a nyereségünk komlóból. Tavaly viszont a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt nyereséges a termelés. Az idén ismét jövedelemre számítunk. A korszerű telepítést az ötödik ötéves tervben már befejeztük és itt a jászsági út melletti tanyán, csaknem 11 millió forintért kialakítottuk a komlófeldolgozó géprendszert, amely bevált és jól segíti a munkát. A bólyi rendszernek a nyolcvanas években is tagja marad gazdaságunk, amely segítséget nyújt ahhoz, hogy jövedelmező maradjon nálunk is a komlótermelés. Mentusz Károly P 1979. szeptember 14. pentefii TAVALY a Belkereskedelmi Minisztérium sorozatos Intézkedésekkel igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást. 1978. januárja óta a vendéglátóhelyeken — néhány kivételtől eltekintve — reggel 9 óra előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak ki, megtiltották az alkoholtartalmú italok minden reklámozását, és azt is, hogy a nagyüzemek környékén kocsmát, italboltot nyissanak. A zöldség- és gyümölcsüzletek semmilyen, az édességboltok, a kávé-tea szaküzletek csak bizonyos fajta szeszes italt árusíthatnak. Az élelmiszerüzletek, ABC-áruházak eladóterének legfeljebb 8—12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978. július 24-én az égetett szeszes italok árát — a boltokban és a vendéglátóhelyekén — átlagosan 25 százalékkal felemelték. Mi tette szükségessé ezeket az intézkedéseket, és milyen hatással vannak a fogyasztásra? A Minisztertanács 1977. szeptemberében hozott határozatot az alkoholizmus elleni küzdelem fokozásáról. Eddig az időpontig ugyanis Magyarországon az egy lakosra jutó összes szeszesital- fogyasztás az 1950. évinek több mint kétszeresére nőtt, s a fogyasztás növekedési üteme a hetvenes években felgyorsult. Különösen az égetett szeszes italokból — rum, pálinka — emelkedett a forgalom igen erőteljesen: 1977-ben a fogyasztás hatszorosa volt az 1950. évinek, több mint háromszorosa az 1960. évinek, de 1970-hez képest is csaknem megkétszereződött. Hasonló ütemű növekedés Belgium, Hollandia és Lengyelország kivételével a 70-es években Európában nem volt tapasztalható, az égetett szeszesital-fogyasztás szintje pedig, Lengyelországot kivéve, mindenütt alacsonyabb, mint nálunk. BORFOGYASZTÁSUNK változása nem volt jelentős: fejenként és évenként 34—35 liter körül mozgott, ami jóval alacsonyabb az olaszországi, a franciaországi, a spanyolországi, de még a svájci fogyasztásnál is. Sörből egy lakosra számítva mintegy 80 liter fogy évente; ebben a tekintetben a kilencedik helyen állunk Európában, az NSZK. Csehszlovákia, Belgium, az NDK. Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 1977-es adatok szerint — az európai „élmezőnyben” voltunk. Pedig már ezt megelőzően is voltak áremelések, amelyek a fogyasztás mérséklését is célozták. Így 1970. és 1977 között a borok árát mintegy másfélszeresére, a sörét körülbelül 20 százalékkal, az égetett szeszes italokét pedig átlagosan 15 százalékkal emelték. Ezek az áremelések azonban csak átmenetileg befolyásolták a keresletet, ami részben azzal magyarázható, hogy egyidejűleg a lakosság jövedelmi viszonyai is kedvezően változtak. Az 1978. évi korlátozások és az égetett szeszes italok árának további emelése azonban módosították a fogyasztást. Tavaly a vendéglátásban értékesített összes szeszes ital mennyisége — az addiKevesen is sokat □ Parádsasváriak exportsikerei □ Mit kap a hazai piac! Megjelenését, létszámát, mindennapi munkáját tekintve. iparunkban — még Heves megyében is — mindmáig a kisebbek közé tartozik az Ü. M. Parádi Üveggyár. ám az exportban egyre inkább valóságos nagyüzemnek számít. Az igazgatója Varga Sándor, nem kevés örömmel újságolja, hogy a tőkés piaci szállítások értéke már tavaly a 90 millió forint felé közelített, az idén pedig jóval meghaladja azt, várhatóan eléri a 100-at is. Korábbi gondjaik elmúltak, ma már nincsenek különösebb problémáik az értékesítésben. Amíg néhány éve, például 1976-ban mindössze háromhetes megbízatással kezdték az esztendőt, most az 1980-as első negyedévi igényeket is ismerik. Visszatért a megszokott, régi jó minőség — amire egyébként üvegfúvót, festőt, csiszolót egyaránt ösztönöztek. Szigorúbb lett a meó- zás. az ellenőr csak a kifogástalan terméket veszi át., a gyár csupán az előírt munkáért fizet. Mivelhogy — ország, világ előtt bebizonyosodott — a gyárnak is teljesítménye alapján adják a pénzt Ki-ki. határozottan komolyabban veszi a dolgát — de a legkevésbé sem szeretnék ezt elkiabálni, mondja az igazgató. Csínján bánnak a bérfejlesztéssel is: egyelőre csak három százalékot emeltek átlagosan. Nem titok azonban, hogy ha az igyekezet megmaradj vagy fokozódik: többre, ötre is futja még ebben az évben. Svájcba, Franciaországba, Angliába, Kanadába, s fokozódó mértékben az Egyesült Államokba küldik gyártmányaikat, a márkás ólom- kristály kelyheket, készleteket, a népszerű evőeszköztartókat. s a káliüveg vázákat-. Részben megszokottat, másrészt pedig újat. Mert mindössze egyetlen olyan ország van megrendelőik kö-’ zott, ahol 19 esztendeje nem változott a kívánság, másutt általában öt-hat évenként módosul az óhaj. így az idén is 10 eredeti kristályszériát terveztek, hogy partnereik kedvében járjanak. Mi több: ezek egy hányadát már el is fogadta a zsűri sőt, gyártják. A fokozódó igények kielégítésére — folyamatos a fejlesztés Parádgasváron is. Tavaly további 46 millió forintos beruházás indult, amelynek programjából több elképzelés máris megvalósult. Egyebek mellett újabb gyémántkorongos csiszológépeket állítottak munkába, üzembe helyezték .a második savazó automatát. Megkezdték a hutai ólomkemencék korszerűsítését, amelyek Felde Dezső ólomkristály kelyheket készít elő savazásra az új automatánál gyár életében, mindenképpen újra meg újra tesznek a hazai fogyasztók érdekében. Számukra készülnek például nemrég óta az ólomkristály csillárfüggők, vagy a tavaly kialakított, s azóta kooperációban gyártott modem festett ivókészletek, hogy csupán a legutóbbiakról szóljunk. — Beszélgetésünk elején említettem, hogy a gondjaink elmúltak — mondja az igazgató. — Nos, pontosabban fogalmazok talán, ha azt állítom, hogy gondjaink nagy része a múlté. Az az igazság ugyanis, hogy azért még mindig van olyan, ami miatt éppen eleget fő és fáj a fejünk. Hogy csak egyről szóljak: a hutában ma is kevés a munkáskéz. Ha az utóbbi időkben tizenöten tettek is szakvizsgát, üvegfúvóból csupán a szinttartásra futja. Általában négyöt jelentkezőnk van, amikor 15—20 is elkelne. Pedig jól megfizetjük a szakmunkásokat, s egyre jobbak a munkakörülményeink is. Miért, miért nem, eléggé idegenkednek ettől a pályától. S ez bizony probléma a javából! Itt ugyanis nem számíthatunk a gépre, az ősi posztra emberek kellenek. (gyónt)
