Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Tollhegyen I A nemzetközi életben is létezhetnek forgatókönyvek, ( nemcsak a filmgyártásban. Ott is előírhatják, mikor, ho- ! gyan, mit... 1 Mondale amerikai alelnök mostani kínai látogatása , minden bizonnyal egy-két esztendővel ezelőtt elkészült forgatókönyv szerint hozta meg annak bejelentését, hogy az USA nem újítja meg már a Tajvannal volt katonai . szerződését. Az egykori Csang Kaj-sek Kim, amely majd. j nem három évtizeden át Vashington számára „a” Kína { volt, most amolyan „senki szigetévé” süllyed. > Hol vannak már azok a melldöngető kijelentések, i amelyekkel a hivatalos amerikai a pekingi pingpong- < diplomácia első jelentkezésekor az USA és Tajvan örök í ; szövetségét méltatta? ? S ma? Mindez feledve. Közben eltelt egy-két észtén- S , dó. Ennyit irt elő az a bizonyos forgatókönyv. ! í Tajvan számára, a csangkajsekista politikusok, az! | amerikaiakkal szövetkezett katonák és üzletemberek < ; számára a forgatókönyv nem ígér „happy end”-et. ? Hacsak Kína nem csatlakozik társszerzőként az ame- > < rikai forgatókönyvhöz és közösen fej nem találmk vala- > { milyen fél-kapitalista és fél-nyugati megoldást... S az új \ J forgatókönyv szerint ez egy-két év múlva meg is való- < < sulhat. $ A hét 3 kérdése Mi a jelentőségük azoknak a vitáknak, amelyek az el nem kötelezettek csúcsér­tekezletét előzték meg? Hétfőn ül össze a szocia­lista Kuba fővárosában az el nem kötelezettek csúcs- értekezlete, de már ezen a héten nagyjelentőségű tár­gyalások zajlottak le Havan­nában. Előbb az úgynevezett koordinációs bizottság ülése­zett, majd a külügyminisz­terek láttak munkához, hogy előkészítsék az állam- és kormányfők összejövetelét, ahol az el nem kötelezett mozgalom legfőbb külpoliti­kai és gazdasági célkitűzéseit határozzák meg az elkövet­kező három éves időszakban. Mint várható volt, néhány — látszólag formai, valójá­ban azonban fontos politikai — kérdésben már az elő­készítés során vitákra került sor. így mindenekelőtt arról: ki képviselje Kambodzsát? A koordinációs bizottságban a nyugati orientációjú Ma­laysia (egykori angol gyar­mat, jelenleg pedig az ASEAN-csoport egyik hang. adója) azt javasolta, hogy a megbuktatott Pol Pot-rezsim embere már a koordinációs bizottság ülésen is helyet foglalhasson. Ezt az indít­ványt Kubán és Vietnamon kívül Laosz, Etiópia, Angola, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Kongó, Benin, Madagaszkár és Afganisztán is elutasította. A kérdést vé­gül is a külügyminiszterek elé utalták, de a legtöbb fel­szólaló azon a véleményen volt, hogy tulajdonképpen csak magán a csúcsértekez­leten lehet erről dönteni. Sokan azt jósolják, hogy Kambodzsa helye egyelőre betöltetlen marad. Vita volt a körül is, hogy a megfigyelői és a meghí- votti státuszban levő orszá­gok képviselői hol és milyen módon kapcsolódhatnak be a tárgyalásokba. A végén az a döntés született, hogy csak a nyilvános üléseken vehet­nek részt a meghívott vagy a megfigyelőként odaérke­zett diplomaták. (Példaként említhetjük, hogy Románia meghívottként van jelen.) Az el nem kötelezettek tá­bora bővül. Máris eldöntött- nek látszik, hogy például Irán. Nicaragua és a Zim­babwei Hazafias Front kép­viselői a csúcsértekezlet dön­tése alapján ezután a moz­galom teljes jogú tagjai kö­zé kerülnek. r A csúcsértekezleten a ven­déglátó Kubának jut az el­nöki tisztség, mint ahogyan már a külügyminiszteri érte­kezleten is Malmierca kubai külügyminiszter elnökölt. A koordinációs bizottság élére a következő három évben is Kuba küldötte kerül. Hogyan lehet értékelni az amerikai szenátus küldöt­teinek moszkvai eszmecse­réit? Értesítjük T. Gázfogyasztóinkat, hogy 1979. szeptember 4-én, 08 órától 1979. szeptember 4-én, 18 óráig, a vezetékes földgáz­szolgáltatást átkötés! munkák miatt szüneteltetjük, az alábbi utcákban: ÉSZAKI-LAKÖTELEP VÖRÖSTÜZÉR UTCA SAGVÄRI ENDRE UTCA VERŐSZALA UTCA Kérjük háztartási, kommunális és ipari fogyasz­tóinkat, hogy a gázszünet ideje alatt a gázfőcsa­pokat ZÁRT állapotban tartsák és a készü­lékek beüzemelésével, a biztonság Érdekében ne kísérletezzenek! A gázszünet ideje alatt folyamatos ügyelet Eger, Klapka utca 2. sz. alatt! Telefon: 13-833, 13-746, 12-238, ahol tájékoztatást adunk T. Fogyasztóinknak a GÁZSZÜNETTEL kapcsolatosan. Kérjük T. GÁZFOGYASZTÓINK megértését és türelmét a gázszünettel kapcsolatosan. TIGAZ MISKOLCI ÜZEMEGYSÉG Mostanában sűrűn meg­fordulnak Moszkvában ame­rikai törvényhozók. Hol a képviselőház, hol a szenátus tagjaiból toborzott csoportok indulnak útnak, hogy a Szovjetunióban a leszerelés kérdéseiről, a SALT—2 rati­fikálásáról, a szovjet—ame­rikai kapcsolatok alakulásá­ról folytassanak eszmecseré­ket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására, nemcsak szovjet képviselők­kel, hanem az SZKP és a szov­jet állam vezetőivel is. Most az amerikai szenátus külügyi bizottságának az európai ügyekkel foglalkozó albizott­sága küldött hat szenátort a szovjet fővárosba. A delegá­ciót Joseph Biden szenátor, az albizottság elnöke vezet­te. Az amerikai szenátorokat fogadta Alekszej Koszigin miniszterelnök is, aki a leg­hitelesebben tájékoztathatta a vendégeket a Szovjetunió álláspontjáról. Az amerikai küldöttség köreiből kiszivár­gott értesülések szerint Bi­den és társai kifejtették, hogy az amerikai honatyák milyen fenntartásokat fogal­maznak meg a SALT—2-vel szemben, s hogy egyes pon­tokon eltérő értelmezéssel fogadják el a Bécsben aláírt okmány rendelkezéseit. Az amerikai szenátusnak az ősszel esedékes ratifiká­lási vitája előtt kétségtele­nül hasznos az ilyen őszin­te véleménycsere, a szovjet —amerikai kapcsolatoknak csak jót tesz. ha a washing­toni politikusok első kézből kapják a tájékoztatást a Szovjetunió véleményéről a SALT—2 amerikai ratifiká­lását illetően. Van-e lehetőség a kurd válság megoldására? Szinte az egész hét azzal telt el, hogy ellentmondó hí­rek érkeztek Teheránból: egyszer tűzszünetet jeleztek, másszor újabb harcokat, az­tán vagy az iszlám gárdis­ták és az iráni hadsereg elő­nyomulását vagy a Mahabad körül kurd állások újabb megerősítését jelentették, közben pedig egymást érték a vallási vezetők különböző megnyilatkozásai. Figyelmet érdemel, hogy a síiták élén állók más-más véleményt hangoztatnak: míg Khomeini halált követel a kurd veze­tők fejére és azt a vádat hangoztatja, hogy a kurdok „kommunista államot” akar­nak létrehozni Irán nyugati tartományaiban, addig Ma- dari ajatollah tárgyalásokat sürget a kurdokkal és meg­egyezési készséget tanúsít. Taleghani ajatollah is elő­jött a héten olyan biztosíté­kokkal, amelyek alapján lét­rejöhetett volna a tűzszünet. A harci cselekmények mi­att mind nehezebb a polgári lakosság helyzete. Sokan me­nekülnek a harcok elöl a he­gyekbe. A városokban, fal­vakban fogytán az élelmi­szer, nincs gyógyszer, nincs orvosi ellátás. A kurdok ve­zetői a Nemzetközi Vörös- kereszthez fordultak segítsé­gért A kurd válság megoldását az nehezíti, hogy Teherán­ban a jelek szerint nincs, aki döntsön a tűzszünet és a kurdoknak adandó enged­mények dolgában. A vallási vezetők maguk sem képvi­selnek egységes álláspontot, a Bazargan-kormánynak vagy nem volt saját akarata, vagy ezt nem tudta érvénye­síteni, végül a hadsereg — mert kurdisztán hegyei köri a fegyvereké az utolsó szó — tudatában van kulcssze­repének és a maga érdekeit akarja érvényesíteni. Pálfy József Levegőben, útonr vasúton llhány ország... Tíz napot töltöttünk a Szovjetunióban. Helyeseb­ben: tíz napot rohantunk végig: Moszkva, Jereván, Tbiliszi, Kijev voltak a fő állomások. Ültünk repülő-, gépen, autóbuszon és a vé­gén vonat hozott bennünket Kijevből a Keleti pályaud­varig. Itt is eltöltöttünk né­hány napot, ott is. Mégis, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak és tapasztala­tokat is jócskán gyűjthet- tiink. Hadd említünk most néhá­nyat ezek közül. SZERVEZÉSBŐL KITŰNŐ Az IBUSZ gyűjtött össze egy csoportba bennünket, de az Intourist vendégei vol­tunk. A programot előre kézbe kaptuk, és most már utólag mondhatjuk: a való­ság mindenben megegyezett az előre megtervezettel. Aki már járt csoportosan külföldön, tudja, ez a preci­zitás nem mindig természe­tes. Könnyű az Intouristnak, mondhatnánk azt is, mert ez egy különleges intézmény. Saját szállodáikkal, étter­mekkel, közlekedési eszkö­zökkel rendelkezik. Nem kell senkivel szerződést köt­nie, mindent házon belül in­tézhet el. Ki a megmondha­tója, hogy naponta hány tíz- és százezer turistáról kell gondoskodnia és tud gondos­kodni. Gazdasági eszközeinek bő­sége tehát alig képzelhető el. Ez egyben a legnagyobb gondja is. Nemcsak azért, mert rengeteg embert fog­lalkoztat, hanem azért is, mert az eszközeit „el kell használnia”. Esért aztán akadnak ezek között olyan járművek is, szállodák is, amelyek már ugyancsak ki­szolgáltak. De még mindig használhatóak. A turista pedig azzal a busszal megy, amibe beülte­tik és abban a szobában la­kik. amit megnyitnak előt­te. Hogy mikor milyen jut, azt előre nem lehet kiszá­mítani, talán azt még a mindentudó Intourist sem tudja előre. Erre is volt pél­da. ISMERIK A MAGYAROKAT Bevallom, kezdetben ki­csit mérgelődtem, amikor Moszkvában a csoportunk vezetője egyre arra hívta fel a figyelmünket, hogy itt egy barkácsbolt, amott egy por­celánüzlet. kétszáz méterrel arrébb pedig egy hanglemez, bolt található. Miért nem arról beszél in­kább. mi ez a szép. újba- rokk-épület az utca túlsó oldalán? Erről is beszélt — később. A rejtély akkor oldódott meg, amikor az első alka­lommal a csoportunk tagjai megrohamozták a műszaki üzletet. Búvárszivattyúk, bankácskészletek kerültek eelő. és kerültek be a vá­rosnéző buszunkba. Aztán akadt még egyéb társuk is a sok-sok ezer kilométeres utunk alatt. Hát, ilyenek vagyunk, mondtam kicsit letörten. és rögtön elhatároztam, veszek én is egy saslik-sütőt. Saj­nos. nekem ehhez nem volt kellő szerencsém. Vagy nem voltam eléggé állhatatos? Az is lehet. De még csak egy szava is legyen bárkinek akár a szov­jet, akár a magyar pénzügy­őrökre! Megkérdezték: van-e búvárszivattyú, barkácskész- let a csomagok között. Van, mondták erre a boldog tu­lajdonosok. Egy nagy bőrön­döt ki is nyittattak az el­lenőrzéskor. ami tele voU ruhafélékkel. itthoniakká' aztán jó utat kívántak. Vietnam ünnepén SZEPTEMBER MÁSODIKA a független és demokratikus vietnami állam létrejöttének 34. évfordulója, e sokat szen­vedett ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A kommunisták köré tömörült nemzeti egységfront, a Viet Minh sokévi, ki­tartó japán- és franciaellenes felszabadító harcának ered­ményeként 1945. szeptember 2-án született meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Létrejötte egyúttal a gyarmatbi­rodalmak széthullásának nyitánya volt Délkelet-Ázsiában, s az egész világon. Vietnam újkori története, kis túlzással, napjaink világ- történelmének nevezhető. Kevés népet kényszerített a tör­ténelem olyan kemény erőpróbára, mint a vietnamit. Ho Si Minh nemzete — lélegzetvételnyi szünetektől eltekintve — harminc esztendeje harcol. Helytállt a francia gyarmatosítók „piszkos háborújában”, s az Egyesült Államok csaknem két évtizedes agressziójával szemben, példátlan áldozatvállalás, lemondás árán a világ legerősebb imperialista hatalmát le­győzve kivívta hazájának szocialista alapokon megvalósuló újraegyesítését. Nemzedékek önfeláldozásával így lett a VDK-ból VSZK, azaz Vietnami Szocialista Köztársaság, vagy ahogyan a vietnamiak nevezik gyakorta önmagukat: a szocializmus előretolt délkelet-ázsiai bástyája. Épp ez a regionális és világpolitikai jelentőségű változás lett a vietnami nép újabb megpróbáltatásának forrása. A szomszédos Kína nagyhatalmi törekvéseit látta veszélyeztetve az erős, egységes, ötvenmilliós Vietnamban. Peking hosszú ideje lappangó Vietnam-ellenessége végülis is nyílt agresszió­ba torkollott, másképpen fogalmazva: Kína csatlakozott' ah­hoz a dicstelen sorhoz, amely a japán császári hódítóktól kezd. ve a francia gyarmatosítókon át az Egyesült Államokig, mind vereséget szenvedett Vietnam földjén. Egyes nyugati lapok manapság tendenciózusan azt su­gallják: Vietnam népe annyira hozzászokott a háborúhoz, hogy nem tud már nélküle élni. Igazságtalan, rosszhiszemű és félrevezető propaganda ez! A vietnamiak milliói — a vi­lág többi népéhez hasonlóan, sőt jóval erőteljesebben — igénylik a békét, a nyugalmat. A háborúban felnőtt nemze­dék azt akarja, hogy gyermekeinek bőséggel jusson rizs, ne ismerjék a szegénységet, ne kelljen félniük többé járványok pusztításától. A vietnamiakban a békevágynál csak egy tulajdonság az erősebb: ragaszkodásuk nehéz küzdelemben megszerzett füg­getlenségükhöz. Ezt csaknem három és fél évtized szakadat­lan harca bizonyítja. Senki és semmi nem tudta őket meg­törni, s aligha valószínű, hogy ez bárkinek is sikerülne a jö­vőben. EHHEZ az elszánt küzdelemhez kíván sok sikert Vietnam népének hazánk, a haladó világ, amely ma éppoly szolidáris vele, mint tíz vagy huszonöt évvel ezelőtt. AMI MÉG JÓ LETT VOLNA A prospektus fürdőszoba nélküli elhelyezést ígért. Ezt tartották is. Jerevánban ugyan minden szobához volt fürdőszoba is. csak éppen a meleg víz nem folyt a csap­ból. Illetve: egyszer mégis folyt Gyorsan meg is fü- rödtek azok, akik éppen ott­hon voltak. A régebbi szállodák ugyan csodálatosan szén marván v burkolásúak, a kijevi szálló­ban még televízió és hűtőgép is volt minden szobában, a telefon az természetes kel­lékként hozzátartozott min­dig, de emeletenként csak egyetlen mellékhelyiség szol­gálta ezekben az ötven-hat- van éves, külsőre nagyon impozáns épületekben az ott lakók kényelmét. Ha azt is hozzágondoljuk, hogy Jerevánban és Tbili­sziben a negyven fok körüli hőmérsékleten éjjel és nap­pal egyaránt és egyenletesen izzadtunk, akkor érthető, hogy nagyon jól esett volna a zuhanyozás. Az is jó lett volna, ha időnként sört ihattunk volna, ha a magyarok olykor kávét kaphattak volna a tea he­lyett, ahogy kivételes eset­ként a bő lére főzött kávét meg is kóstolhattuk. Nekünk nagyon szokat­lannak tetszett, hogy az ot­tani presszókban sem tö­mény szeszes italt, sem bort, sem sört nem lehet vásárol­ni. Egy fagylalt, egy pohár üdítő vagy egy fánkféle sült tészta mellett ülnek a kis asztalkák mellett a vendé­gek. Eri tapasztaltuk egész utunk során. AHÁNY ORSZÁG, ANNYI FÉLE Mindenütt így van: ahány ország, szinte annyi világ. A Szovjetunióban a köztársasá­gokra is érvényes ez a meg állapítás. Az idegen, aki vendégként érkezik, illik, hogy alkalmazkodjék a helyi szokásokhoz. Feltehetően azért is utazik más tájakra, mert az ottani életkörülmé­nyekkel akar ismerkedni. Így voltunk mi is Igye­keztünk mindent a maga va­lóságában elfogadni. Min­denre kíváncsiak voltunk, amik érzékeink hatósugará­ba estek. Megértettük a fiatalokat, akik a rágógumi és a far­mer bűvöletébe estek. Mi már ezen a divathullámon túljutottunk. Talán a több ezer kilométeres távolság miatt ­Nem győztünk álmélkodni a moszkvai Gum és Cum, az óriási méretű áruházak for­gatagán. a déli városok vá­sárcsarnokainak keleti jelle­gű kavargó nyüzsgésén. Találkoztunk sok kedves és szívélyes szovjet ember­rel és láttunk mogorva el-i adókat, ahogy lassú mozgá-' SÚ felszolgálókat is a fürge és mosolygó pincérek mel­lett. Voltunk Jerevánban borkóstolón, ahol a magyar csoport végül öt más nem­zet fiaival alakított ki egy igazán jó hangulatú társa­ságot, közös énekléssel és tánccal, az ottani üzletveze­tő legnagyobb örömére. Ilyen is volt. AMI A LEGFONTOSABB Bejártuk a Kremlt, ismer­kedtünk történelmi emlékek­kel végig az utunk során, hallottuk az Állami Volga Népi Együttes és a Tbiliszi Grúz Együttes műsorát, ve­lük együtt énekeltük a Szu- likót, hallottunk szép legen­dákat és igaz hőstörténete- ket. láttunk építkezéseket, hatalmas gyárakat, beszél­tünk férfiakkal, akik részt vettek hazánk felszabadítá­sában és büszkén sorolták az akkor megtanult magyar szavakat, tehát ezer és egy élmény jutott részünkül, de mindig visszatért egyetlen szó, bárhol, bárkivel be­széltünk, találkoztunk: bar rátság. Ez volt a legtöbb, amit kaptunk és amit adhattunk^ G. Molnár Ferenc ] »

Next

/
Thumbnails
Contents