Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Fenyegető árnyék Ázsiában MIKÖZBEN PEKING MAGATARTÁSA MIATT semmi eredményt nem hoztak a vietnami—kínai tárgyalások, a két ország határáról újra riasztó hírek érkeznek. A jelentések önmagukért beszélnek. Néhány hónapos viszonylagos békeállapot után Kína ismét egyértelműen fenyegető katonai manővereket hajt végre Vietnam határai közelében. A hírek szerint éppen egy tucat kínai hadosztályt és hadtestet vontak össze, négy kínai hadosztály pedig a laoszi határ mentén zárkózik fel. Ezek a jelentések akkor is nemzetközi aggodalmat keltetének. ha a világ nem ismerné az időbeli előzményeket, az agresszió pekingi ideológiai” körítését — az egész szomorú hátteret. Dehát ismeri és a kínai vezetés egyébként is gondoskodik arról, hogy senkinek ne maradhassanak kétségei a katonai akciók politikai jellege és céljai iránt. Üjabban már alig van nap, hogy a kínai fővárosban ne hangzanának el felelős, magas rangú vezetők nyilatkozatai „Vietnam ismételt, sőt esetleg többszöri (!) megleckéztetéséről”. Sokasodnak az arról szóló hírek is, hogy a vietnami légtérben rendszeressé váltak a veszélyes kínai provokációk. Az, hogy egy hatalom ilyen eszközökkel, a szüntelen katonai fenyegetések gyakorlatát megvalósítva folytassa „külpolitikai” tevékenységét, világszerte aggodalmat kelt. A jelek szerint azonban nem minden ország osztja ezt az aggodalmat. SZAMOS MEGFIGYELŐ EMLÉKEZTET ARRA, hogy a provokációk valósággal szárnyakat kaptak Walter Mondale amerikai alelnök kínai látogatása után. A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda nem véletlenül hívja fel a figyelmet éppen most arra: a fejlemények fényében Washington hiába akarja Pekinggel kiépített kapcsolatait egyszerű „normalizálásként” feltüntetni. Harmat Endre Chile: Meghosszabbított rendkívüli állapot, letartóztatások Mit visz masával Strauss? Robert Strauss, Carter amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja vasárnap Szadat elnökkel folytatott másfél órás tárgyalása után felsőfokú jelzőkkel teletűzdelt nyilatkozatban adott számot a megbeszélések eredményességéről és határtalan bizalommal szólt a palesztinai autonómiával kapcsolatos tárgyalások várható sikereiről. Szadat egyiptomi elnök ezzel szemben az átfogó rendezést célzó „békefolyamat” megvalósításra váró terveivel kapcsolatban. Egyiptom Izrael és az Egyesült Államok „teljesjogú partneri viszo- j nyát” emelte ki, célozva ar. i ra, hogy az Egyesült Álla- i mokban kellene életet lehel- < nie az ingatag szövetségbe, i Amerikai diplomáciai források szerint Strauss nem vitt magával új javaslatokat, de mint megjegyezték, „a puhatolózás” mindig része küldetésének. Strauss meghallgatta Szadat elnök részletes beszámolóját múlt heti haifai kirándulásáról, ahol Begin kormányfővel lényegtelen kérdésekben sikerült ugyan dűlőre jutnia, de a palesztinai önrendelkezés ügye, a Camp David-i megállapodások sarokköve változatlanul megoldatlan maradt.” TASSZ-kommentár Castro: „Korunk legégetőbb kérdéseit vizsgáltuk” Az éjszakai vitát követően, vasárnap tartották meg az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletének ünnepélyes záróülését. Az ülésen Fidel Castro mondott beszédet. „Ez a találkozó, mint mondják. minden eddigieknél nagyobb szabású összejövetel volt” — állapította meg Castro. — A nemzetközi konferenciák történetében aligha volt eddig példa arra. hogy ilyen magas rangú személyek. ehhez hasonló intenzív és hosszan tartó munkát vé- keztek volna. A konferencián. a szofnbat éjjeli ülést leszámítva, kilencvenhárman szólaltak fel. Ezen a tanácskozáson korunk legfontosabb és legégetőbb kérdéseit vizsgáltuk, s eddig soha nem látott szolidaritás érződött — hangoztatta a kubai elnök. A Kubai Köztársaság elnöke ezután kijelentette: a konferenciának egyebek közt azért volt rendkívüli jelentősége, mert a mozgalom sokrétű volta, és az el nem kötelezettek ellenségeinek ama törekvései ellenére, hogy a Dajan Bonnban Santiago de Chilében a rendőrség tömeges letartóztatással válaszolt arra a tüntetésre, amelyen több százan fejezték ki szolidaritásukat 2500 eltűnt hazafi éhségsztrájkot folytató hozzátartozóival. A letartóztatottak közt van Halen Hughes, az amerikai ABC tévétársaság tudósítója, valamint több egyházi személy is. Az éhségsztrájkot folytató chilei családok egy csoportja táviratban sürgette az ENSZ .főtitkárát, lépjen közbe a Pinochet-rendszernél annak érdekében, hogy hírt kapjanak hozzátartozóik hollétéről. Mint már jelentettük, szombaton a junta hadügyminisztériuma további hat hónapra meghosszabbította a rendkívüli állapotot, amelynek határideje hétfőn járt volna le. Dajan izraeli külügyminiszter Uonnba érkezett. A képen vendéglátójával, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszterrel. (Népújság-tele fotó — AP — MTI — KS.) tagországokat szembeállítsák egymással, szinte teljes konszenzussal sikerült megállapodásra jutni minden kérdésben. — Éppen ezért kijelenthetjük, hogy a mozgalom ma egységesebb, határozottabb. erősebb és függetlenebb, mint valaha volt. Ami a Kubai Köztársaságnak a mozgalomban betöltött felelősségét illetj, Fidel Castro kiemelte: minden erőfeszítést megteszünk azért, hogy három évig méltó módon lássuk el az elnöki tisztet, teljesítsük a konferencia határozatait, és erősítsük a mozgalom egységét. Nyilvánvalóvá vált, hogy a különbözőségek ellenére mennyi közös érdek fűz össze bennünket. mennyi közös célkitűzésünk van. Fidel Castro végül köszönetét mondott a résztvevőknek a konferencia sikerének érdekében végzett munkájukért és az együttműködésért, majd az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletét befejezettnek nyilvánította. ★ Viktor Zaconyin, a TASZSZ szemleírója az el nem kötelezett országok VI. csúcskonferenciáját értékelő kommentárjában egyebek között a következőket írja: A havannai csúcs eredményeit elemezve, el lehet mondani, hogy az el nem kötelezett országok ismét teljes határozottsággal megerősítették mozgalmuk antiim- perialista jellegét, újból hangot adtak annak a törekvésüknek, hogy fokozni kívánják a békéért és a nemzetközi biztonságért, az imperializmus, a gyarmatosítás és az új gyarmatosítás ellen folytatott küzdelmüket, a fajgyűlölet és az apartheid felszámolásáért, a felszabadult országok politikai-gazdasági függetlenségének meg. szilárdításáért vívott harcukat. A konferencia egészében véve tevékeny, konstruktív légkörben folyt le. Ezzel együtt nem lenne igaz, ha azt mondanánk, hogy a tanácskozásuk során semmiféle probléma sem merült fel. Egyes delegációk szűklátókörűén értelmezett politikai célokat követve. ügyrendi kérdések felvetésével próbálták helyettesíteni korunk legfontosabb problémáinak megvitatását. A havannai tanácskozás, az elfogadott dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az el nem kötelezettek mozgalma új. fontos szakaszba lépett. A mozgalom a nemzetközi élet fontos tényezője lett és jelentősen hozzájárult azoknak a céloknak a megvalósításához. amelyeknek érdekében létrehozták — ál- lam'tia meg a TASZSZ szemleírója. Kik állnak az ügy mögött! Provokációk ‘More lánya ellen Az olasz politikai rendőrség (DIGOS) hétfőn De Matteo főügyész asztalára tette Anna Morónak, a meggyilkolt Aldo Moro egyik lányának ismeretlen személyek ellen tett feljelentését, amelyben tudtul adja, hogy az elmúlt hetekben három merényletszerű provokáció célpontja volt néhány hónapos kislányával együtt." Anna Moro szerint legutóbb szombaton fordult elő velük ilyen eset. Római lakhelyük környékén sétáltak, amikor egy Alfetta gépkocsi Nyugat-Szahara A trón a tét Hithű mohamedán létére „nehéz kereszt” cipelésére vállalkozott II. Hasszán marokkói király, amikor négy éve — terjeszkedési ambícióinak hódolva — a nyugat- szaharai kalandba bocsátkozott. Az egykori spanyol gyarmatot két szomszédja — Marokkó és Mauritánia — egy 1975. novemberében Madridban aláírt hármas megállapodás egyoldalú értelmezése alapján akkor felosztotta egymás között. A 286 ezer négyzetkilométernyi sivatagos és gyéren lakott terület értékét a jelentős foszfátkészletek adják meg. Nyugat-Szahara mintegy 100 ezer fős lakossága, amelyet senki sem kérdezett meg hovatartozási szándékáról, megszállóként fogadta a marokkói és a mauritániai csapatokat. Polisario Front néven felszabadítási mozgalom született, amely — az ugyancsak szomszédos Algéria erőteljes segítségére támaszkodva — fegyveres harcot indított a betolakodók ellen. A kibontakozott sivatagi ge- rillaháború a Polisario fokozódó sikereinek jegyében folyt eddig, s újabb győzelme révén úgy tűnik — marad. A gyengébb ország, Mauritánia, amelyre a Polisario Qjlémwb 1979. szeptember 11, kedd a fő tüzet zúdította, belefáradt a kilátástalan háborúba, s kiszállt belőle. A front harcosai állandó rajtaütéseikkel csaknem megbénították a mauritániai vasérc kitermelését és elszállítását Márpedig az ország exportjának háromnegyedét a vasérc szolgáltatja. Ez, valamint a katonai hadműveletek napi egymillió dollárra becsült költségei kibírhatatlan terheknek bizonyultak az egyébként is szegény ország számára. A tavaly júliusban lezajlott katonai puccs, amely elmozdította a Nyu- gat.-Szahara részbeni bekebelezésének szorgalmazóját, Ould Daddah elnököt, jelezte a lakosság elégedetlenségét az elhúzódó háborúval, amely együtt járt a Marokkótól való fokozódó függéssel. A puccs után a front és az új kormányzat tűzszünetet kötött, nemrég Algírban képviselőik békemegállapodást írtak alá. Ennek értelmében Mauritánia lemondott Nyugat-Szahara egy részére támasztott jogáról, s vállalta, hogy kivonja onnan csapatait, ami azóta meg is történt. A már említett okokon kívül Mauritánia döntését alighanem befolyásolta az Afrikai Egységszervezet nemrég Monroviában megtartott csúcsértekezletének Nytigat- Szaharát illető határozata. Ez tűzszünetre szólította fel a konfliktusban érintett három felet s arra, hogy a terület lakosaáaa nemzetközileg ellenőrzött népszavazás útján döntsön: kíván-e élni önrendelkezési jogával. Marokkó azonban nem vette figyelembe a határozatot, sőt uralkodója bejelentette, hogy országa „befagyasztott- nak tekinti” AESZ-tagságát. Mielőtt még a kivonuló mauritániai katonai egységek átadhatták volna a hatalmat a Polisario harcosainak, marokkói csapatok szállták meg a terület déli, eddig Mauritániához tartozó részét. Közigazgatási székhelyén, Dakh- lában felvonták a marokkói lobogót, s a területet újabb tartományként az „anyaországhoz” csatolták. A nemzetközi jog azonban az ilyesmit annexiónak minősíti... Ilyen körülmények között a Polisario folytatja fegyveres harcát, immár egyedül a marokkói megszállók ellen. Mégpedig az eddiginél jobb esélyekkel, mert a marokkói csapatok utánpótlási vonalai jelentősen meghosszabbodtak. A katonainál semmivel nem rózsásabb Marokkó helyzete a dinlomácia frontján. Szomszédiával. Algériával. amely a Polisario főpat- rónusa, a végsőkig kiéleződött a viszony. Algéria felkérte az Arab Ligát: ítélje el Marokkó terjeszkedő és te- rületbekebelezp politikájának újabb megnyilvánulását. Az Arab Liga, amely eddig elkerülte az állásfoglalást Nyugat-Szahara ügyében, . tovább nemigen halogathatja ezt. Ráadásul arra is ügyelnie kell. hogy ne kerüljön szembe az AESZ csúcs- értekezletének határozatával. o Nyugat-Szaharát illető igényéhez jogi alapnak Rabat eddig a Madridban aláírt megállapodást tekintette, amellyel — úgymond — Spanyolország átruházta felségjogát Marokkóra. Ám. Madridban újabban azt hangsúlyozzák, hogy nem a felségjog, hanem a „közigazgatási felelősség” átruházásáról volt szó a megállapodásban. A spanyol baloldal azt követeli a kormánytól, hogy tárgyalják újra az 1975-ös egyezményt és pontosítsák azt. Figyelembe véve Marokkó sűijtus gazdasági helyzetét, a lakosság és a hadsereg körében növekvő elégedetlenséget, nyugati lapkommentárok egyre sűrűbben hasonlítják össze II. Hasszán helyzetét korábbi uralkodótársával, Reza Pahlavi iráni császárral. Az USA-ban, amely Marokkó fő fegyverszállítója, reakciós körök arra buzdítják a kormányt, hogy „ne hagyja veszni még egy megbízható barátját”. Washington azonban — Algériához fűződő gazdasági érdekei és más meggondolások miatt — egyelőre óvakodik a nyílt állásfoglalástól Nyugat-Szahara ügyében. Azt sem látni pillanatnyilag, hogyan szándékszik kimászni ebből a sla- masztikából II. Hasszán. Lépnie azonban hamarosan kell, mert immár trónja a tét, Pálíi Viktor nagy sebességgel felrohant a járdára és úgy tett, mintha el akarná gázolni őket. Az asszony az utolsó pillanatban rántotta be kislányát egy kapu alá, mire a provokátorok tovább száguldottak és eltűntek a nagyvárosi forgalomban. Ezt megelőzően egy ismeretlen férfi be akarta tuszkolni Anna Morót gépkocsijába, végül is azonban elengedte a megrémült asszonyt. Az első eset pedig úgy történt, hogy egy ismeretlen megszólította az utcán. érdeklődve egy utcanév iránt. Hamarosan kiderült azonban róla, hogy ismeri az asszonyt, és ezután fenyegetni kezdte, illetve in- zultálta Anna Morót. Noha Anna Moro kislánya és saját életét féltve tett feljelentést az olasz rendőrségen, megfigyelők véleménye szerint nem valószínű, hogy „merényletről” volna szó. Hiszen ha ez volna az ismeretlenek célja, már megvalósíthatták volna. Inkább arról lehet szó, hogy ugyanazok a szélsőjobboldali elemek állhatnak az ügy mögött, amelyek Moro elrablásában és meggyilkolásában is közreműködtek. A Morc- lány ellen elkövetett provokációikkal újból meg akarják félemlíteni azokat a haladóbb polgári köröket., amelyek — csakúgy mint Moro elrablása előtt — kompromisszumra hajlottak a kommunistákkal és az olasz munkásmozgalommal. (MTI) Ki volt Taleghani? Az iráni iszlám forradalmi tanács hétfőn első alkalommal fedte fel egyik tagja nevét: bejelentette, hogy a vasárnap éjjel elhunyt Taleghani ajatollah a titkos testület’ vezetője volt. Ezek szerint Taleghani Khomeini ajatollah után az ország második emberének számított. Taleghani ajatollahot a síita egyházban a mérsékeltebb irányzat képviselőjeként tartották számon:' kapcsolatot tartott a Fedajin Khalk és a Modzsahedin Khalk el* nevezésű iszlám mozgalmakkal. A kurd kérdésben azonban Khomeini ajatollah ne-- aeteit osztotta.
