Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hét 3 kérdés© Kádár János meghívására Magyarországon tartózkodott Hel­mut Schmidt, az NSZK kancellárja. Képünkön: a kancellár vendéglátója társaságában. (Népújság-teleiotó — KS) Milyen eredményeket ho­zott Schmidt kancellár budapesti látogatása? Helmut Schmidt személyé­ben először látogatott el Magyarországra az NSZK egy kormányfője. A bonni kancellár — mint ezt több­ször hangsúlyozta maga is — nem először találkozott Ká­dár Jánoskái, hiszen már 1975-ben Helsinkiben, az összeurópai értekezlet záró­okmányának aláírásakor megismerkedtek, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pedig két éve már járt Bonnban, akkor már mélyreható eszmecseréket és eredményes tárgyalásokat folytattak. Schmidt a mosta- 'ni tárgyalások végén meg­rendezett sajtóértekezletén nagy nyomatékkai jelentette ki, a Magyar Népköztársaság fontos és jó partner... Miben mutatkozhatok meg ez? Politikai téren abban, hogy a két ország társadalmi rendszerének különbözősége és más szövetségi rendszer­hez való tartozása ellenére tevékenyen hozzájárul az eu­rópai enyhüléshez, a föld­rész békéjének fenntartásá­hoz, a biztonsághoz szüksé­ges bizalmi légkör kialakí­tásához. Valószínűleg a bé­csi haderőcsökkentési tár­gyalásokon mutatkozhatik meg a kedvező hatása a ma­gas szintű eszmecserének. Egy év múlva pedig Madridban, az újabb összeurópai értkez- let eredményessé tételében jelentkezhetnek a közös szándékok. Ugyancsak politikai-dip­lomáciai síkon konkrét ered­ményként könyvelhető, hogy a két ország közötti párbe­széd magas szinten folytató­dik (Ká.dár Jánps meghívást fogadott el, a bonni kormány külön meghívta Lázár György miniszterelnököt is), a szakminiszterek, különbö­ző bizottságok találkozásai rendszeresebbé válnak. Rendkívül nagy jelentősé­gű — különösen a mai gaz­dasági helyzetben —, hogy fejleszteni kívánják a gazda­sági együttműködést, az áru­csere fokozásán és a vállala­tok kooperációján kezdve egészen a „magyar hetek” szervezéséig. (Schmidt kan­cellár kíséretében ott volt a gazdasági minisztérium ál­lamtitkára, a hamburgi ki­kötő igazgatótanácsának el­nöke, egy nagy kohómű igaz­gatótanácsának elnöke...) Milyen jelzésekkel szol. gált az el nem kötele­zettek mozgalmának helyzetéről, erőviszo­nyairól a havannai csúcsértekezlet? Amint az már asz előké­szítő nagyköveti, majd kül­ügyminiszteri tanácskozások során megmutatkozott, főleg Washingtonból és Pekingből „zavajjp akciók” indultak el az el nem kötelezettek anti- imperialista vonalának meg­másítására, a mozgalom megosztására. Fidel Castro a csúcsértekezlet megnyitó ülé­sén messzehangzó módon uta­sította vissza az el nem kö­telezettek ellenségeinek pró­bálkozásait. Kínai és amerikai nyo­másra az el nem kötelezett országok közül többen a Pol Pot-rezsim képviselőjét fogadták volna el a csúcsér­tekezleten Kambodzsa he­lyén, Kuba, Vietnam és szá­mos más ország viszont a kambodzsai nép küldötteit. A csúcsértekezlet végül is úgy döntött, hogy egyelőre betöl­tetlen hagyja Kambodzsa he­lyét, majd a mozgalom egy későbbi, külügyminiszteri szintű értekezletén fognak határozni, annak a jelentés­nek ismeretében, amelyet egy, a kambodzsai kérdés vizsgálatára kiküldött bi­zottság tesz meg majd. Az el nem kötelezett or­szágok soraiban a fejlődő országok egy csoportja (Ja­maica kezdeményezésére) az olajexportálókkal szemben követelésekkel lépett fel, mondván, hogy az olajár J emelése főként a szegény és; olajbehozatalra szoruló fej­lődő országokat sújtja leg-l inkább. Több arab ország az olaj­ellentét miatt nem tudta megszerezni egyes fejlődő országok támogatását ahhoz a javaslathoz, hogy zárják ki, vagy függesszék fel Egyiptomot, megtorlásul az Izraellal megkötött külön­béke miatt. Mindennek ellenére a ha­vannai csúcsértekezlet — még ha korai is a végső mér. legét megvonni — megálla­píthatóan eredményes volt. Már az is jelentős, hogy a világ figyelmét felhívta az el nem kötelezett mozgalom- r ra, azon belül az antiimpe- rialista törekvésekre, lehető­séget adott Kubának, hogy az el nem kötelezettek élvo­nalába kerüljön, s ott is ma­radjon. (A legközelebbi csúcs- értekezletig Kuba látja el az elnöki tisztet az el nem kö­telezettek különböző fóru­main.) A különböző pekingi, washingtoni kísérletek nem érték el céljukat, ellenkező­leg, az él nem kötelezettek nagy világvisszhangot kivál­tó csúcsértekezletén le is lepleződött ez a kínai—ame­rikai összjáték. bánnák a légibombák, a rhodésiai kormány csapatai — igen, most már Muzore- wa katonái — gyilkolják a mozambiki lakosságot, meg akarják semmisíteni az ön­tözőműveket, szét akarják rombolni a lakóházakat, is­kolákat ... Honnan a bátorság, hogy ilyen gyilkos támadást in­tézzenek egy szuverén or­szág, Mozambik ellen? Smi a bűne egyáltalán Mozam- biknak? Fő bűne az, hogy haladó, antiimperialista po­litikát folytat a maputói kormány, amely az egykori portugál gyarmati területen a nép uralmát valósította meg. Mozambik már kisza­kadt a nemzetközi nagytőke birodalmából. A maputói kormány vi­tathatatlanul támogatást nyújt a zimbabwei mene­külteknek, befogadja őket, födelet ad fejük fölé, élel­met az éhezőknek. És nem tiltja meg, hogy a zimbab­wei fiatalok ne készüljenek fel a fegyveres harcra, amely majd hazájukat szabaddá teszi. Alighanem azoknak a hír­magyarázóknak van igazuk, akik összefüggést látnak a rhodésiai hadsereg agresz- sziója és a londoni „béke­tárgyalások” között. Vagy úgy, hogy Salisbury eleve kudarcra akarja ezeket kár­hoztatni, vagy pedig úgy, hogy a rhodésiai fehértele­pesek meg akarják törni a zimbabwei nép ellenállását és így szeretnének előnyök re szert tenni. Bizonyos, hogy Salisburyben éppúgy, mint Londonban, számosán szur­kolnak (vagy Muzorewára gondolva: imádkoznak) a konferencia kudarcáért. Pálfy József Üdvözlő táviratok Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke szombaton táviratban üdvözölte Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkárát, a Bolgár Népköztársaság Államta­nácsának elnökét és Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsának elnökét, rajtuk keresztül pe­dig a bolgár népet, nemzeti ünnepük, Bulgária felszabadu­lásának 35. évfordulója alkalmából. A táviratban szívélyes jókívánságaikkal együtt az egész magyar nép üdvözletét tolmácsolták. Hangsúlyozták, hogy hazánk érdeklődéssel és rokonszenvvel kíséri a testvéri or­szág szocialista építőmunkáját, jól ismeri kiemelkedő ered­ményeit s őszintén örül nagyszerű vívmányainak. A Bolgár Népköztársaság sikerei, testvérpártunk és a bolgár kormány dimitrovi hagyományokat követő politikája, hozzájárulnak a kommunista és munkáspártok egységeinek erősítéséhez, a testvéri szocialista országok együttműködésének bővítéséhez, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához, méltán vívták ki a békeszerető és haladó erők elismerését, megbe" csülését. Barátságunk töretlenül fejlődik, s a marxismus—le. ninizmus, a proletár internacionalizmus alapján szüntelenül gazdagodik országaink kölcsönösen előnyös együttműködése az élet minden területén. A távirat küldői befejezésül nagy sikereket kívántak az egész bolgár népnek, szocialista hazájuk felvirágoztatásában, a békéért, a nemzetközi biztonságért és az enyhülésért ví­vott küzdelemben. •ir Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György szombaton táviratot küldött Kim ír Szen-nek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Demokratikus Köztársaság elnökének és Li Dzong Ok-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsa elnökének is a KNDK megalakulásának 31. évfordulója alkalmából. A köszöntő távirat elégedetten állapítja meg, hogy a két or­szág együttműködésének bővítése egyaránt szolgálja a ma­gyar és koreai nép érdekeit, valamint a szocializmust épí­tő más népek közös ügyét, segíti a társadalmi haladás elő­mozdítását, a nemzetközi biztonság és az egyetemes béke megszilárdítását. A magyar vezetők elvtársi érzésekkel üdvözlik a koreai kommunistákat, a KNDK minden dolgozóját, további sike­reket kívánnak szocialista hazájuk felvirágoztatásához, és támogatásukról biztosítják az ország békés úton, demokrati­kus alapokon történő egyesítéséhez szükséges feltételek ki­alakítására irányuló erőfeszítéseiket. Üdvözlő táviratot juttatott el a két országba Apró An­tal, az országgyűlés elnöke, továbbá a SZOT elnöksége, a KISZ Központi Bizottsága, a HNF Országos Tanácsa. az Országos Béketanács, valamint a Magyar Nők Országos Ta­nácsa is. Kissinger ismét hallat magáról. A volt amerikai külügyminiszter a napok­ban Brüsszelben egy NA- TO-tanácskozáson amo­lyan nem hivatalos, kon­zultatív jellegű összejöve­telen síkraszállt az atlanti fegyverkezés fokozása mel­lett. Érve nem volt új. Épp eleget hallotta a világ az' utóbbi években — amikor már nem Kissinger az USA külügyeinek intézője. „A szovjet veszély", „a szovjet fenyegetés" régi lemezéi külügyminiszter korában Kissinger kevesebbszer tet­te fel a maga „politikai gramofonjára”, mint előd­jei, — most viszont Brüsz- szelben csatlakozott az utódjaihoz. Tollhegyen Ö is azt recsegteti, hogy ,,a Szovjetunió olyan mér­tékben fegyverkezik, ami már veszélyt rejt magában az USA-ra nézve”. Ezzel pedig beáll azok sorába, akik nem elégszenek meg az Egyesült Államok hadi kiadásának évi 3 százalékos növelésével, hanem már 5 százalékos többletkiadást sürgetnek. Érdekes: ez a Kissinger volt a SALT—I. megszer- kesztöje amerikai részről, ö nyilatkozott úgy, hogy igen­is, megállapodásra kell jut­ni a Szovjetunióval. Valami megváltozott vol­na? Vagy inkább valaki, az mindenesetre igen elgon­dolkodtató, hogy Kissinger egyes lapértesülések szerint 1980-ban szenátorjelöltként akar indulni. Talán a vá­lasztási kampányának költ­ségeit kívánja előteremte­ni mostani nyilatkozataival. Mert a hadiipari monopó­liumok minden bizonnyal hálásak mindenkinek, aki az ö nótájukat fújja. A régi lemezen. Emlékszünk a régi kép­re: ,,His master, s voice .. „A gazdája hangja” — egy kutya ült a gramofon töl­csére előtt és hallgatta gaz­dája hangját. fP- }■) NATO­tiadgyakorlatok Bemard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka, pénteken az NSZK-beli Wunstorf katonai repülőterén megnyitotta az Atlanti Szövetség „Au- tumn Forge—79” (őszi előre­törés) elnevezésű hadgyakor­lat-sorozatát. Az október elejéig tartó hadgyakorlatok, ra — a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya ajánlása alap­ján — a szocialista orszá­gok megfigyelőit is meghív­ták. A hadgyakorlat-sorozat ke­retében az NSZK Hessen tartományának északi részén szeptember 10-én kezdődik a „Constant Enforcer—79” (erőltetett menet) fedőnevű hadgyakorlat, amelynek mű­veleteiben az NSZK, az Egyesült Államok, Belgium és Kanada hadseregének több mint 30 ezer katonája, ezer harckocsija és páncé­los szállító harcijárműve, va­lamint mintegy 300 helikop­tere vesz részt. 1979. szeptember 9„ vasárnap Mi bátorította fel Rhode­siát a Mozambik elleni támadásra? Miközben a londoni kon­zervatív kormány a zimbab­wei kérdés rendezéséről szó­nokol, Muzorewa püspöknek, a salisbury-i kormány név­leges vezetőjének a bevoná­sával tárgyalásokat kezde­ményez, a rhodésiai hadse­reg szabályos harci cselek­ményekbe kezdett a szom­szédos Mozambik ellen. A Limpopo völgyében ro­pognak a fegyverek, rob­Bulgária nemzeti ünnepén A BOLGÁR NÉP ÉLETÉ­BEN gyökeres változást ho­zott 1944. szeptember 9-e, E napon a Hazafias Frontban egyesült népi erők, minde­nekelőtt a kommunista párt tagjainak a fasiszta kormány­zat elleni hősies küzdelme dia­dalt aratott. Győzelmük után a szovjet hadsereg oldalán részt vettek Magyarország felszabadításában is. Sok ezer bolgár harcos áldozta életét függetlenségünkért; emlékük elevenen él orszá­gaink hagyományosan jó és gyümölcsöző együttműkö­désének mindennapjaiban. Az eltelt harmincöt év eredményei bizonyítják: a felszabadulás óta gyökeresen megváltozott az élet Bulgá­riában, amelyet egykor Eu­rópa legszegényebb országai között tartottak számon. A világon szerte ismerik a bol­gár ipar termékeit. Hírnévre tettek szert a Balkancar targoncák — hirdetve a szo­cialista bolgár ipar nagyko­rúságát; Ugyanez mondható el az elektronikai iparról, a vegyiparról, a színesfém- kohászat sok termékéről. Bolgár barátaink továbbfej­lesztették mezőgazdaságukat, ennek termékei adják ma kivitelük jelentős hányadát. Ezekhez a sikerekhez nagymértékben hozzájárult Bulgária és a többi szocia­lista ország szélesedő, egyre tartalmasabb együttműködé­se. A szocialista Bulgária aktívan részt vesz a KGST integrációs programjának megvalósításában, gazdagí­tásában. Az is köztudott, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása során Magyaror­szág és Bulgária növekvő mértékben támaszkodik az együttműködésben rejlő le­hetőségekre. Jól jellemzi ezt az adat: a külkereskedelmi áruforgalom volumene az 1966—1978. években mintegy tízszeresére növekedett. A két ország külkereskedelmi minisztériumai 1977-ben megvizsgálták sz áruforga­lom bővítésének lehetősége­it és az 1978—1980. évekre további mintegy 40 millió rubel értékben írtak alá ki­egészítő megállano^óst. A magyar—bolgár kapcso­latok alakulásában kiemel­kedő szerepük van a rend­szeres magas szintű találko­zóknak. Ezeken a két ország vezetői fontos határozatokat hoznak a politikai, gazdasá­gi és kulturális kapcsolataik fejlesztéséről. Az idén júni­usban Todor Zsivkov, állam­elnök, a BKP főtitkára meg­hívására magyar párt- és kormányküldöttség tett ered­ményes látogatást Bulgáriá­ban Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével. SZERTE A VILÁGON nagy elismerés övezi a Bol­gár Kommunista Párt és a Bolgár Népköztársaság kor­mányának következetes poli. tikáját, amely a kommunis­ta - és munkáspártok össze­fogásának erősítését, a test­véri szocialista országok in­ternacionalista együttmű­ködésének további bővítését, a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdítását szol­gálja. Nemzeti ünnepén szívből köszöntjük a testvé­ri bolgár népet, további si­kereket kívánunk az ország társadalmi-gazdasági fejlő­désében, a szocialista közös­ség proletár internaeiorv’Us- ta szellemű erősítésében. Korea ünnepén HARMINCEGY ÉVVEL EZELŐTT, 1948. szeptember 9-én kiáltották ki a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságot. A kínai birodalom­tól való függés, majd a fél évszázados japán gyarmati uralom után új történelmi szakasz kezdődött ezzel a Koreai-félszigeten. Helye­sebben annak északi részén, hiszen délen — a jaltai, il­letve a potsdami értekezlet határozatait figyelmen kívül hagyva — távolról sem az ország egységes, demokrati­kus létének megvalósításán munkálkodtak. Az Egyesült Államok segédletével külön „szabad választásokat” bo­nyolítottak le. s 1948 augusz­tusában létrehozták a (Dél-) Koreai Köztársaságot. Erre válaszul alakították meg Phenjanban — általános vá­lasztások után — a Legfel­sőbb Népi Gyűlést, amely kikiáltotta a KNDK-t, s el­fogadta annak új alkotmá­nyát is. Északon á szocialista át­alakulást azonban hamaro­san derékba törte a véres koreai háború, amelyben — az ENSZ zászlaját felhasz­nálva — az USA nyíltan részt vett. A szocialista or­szágok tevékeny segítségé­nek is köszönhető, hogy az agressziós tervek kudarcot vallottak: kétéves diplomá­ciai kötélhúzás után 1953- ban Panmindzsonban aláír­ták a fegyverszüneti megál­lapodást. A helyreállítást gyors fej­lődés követte: a KNDK-ban viszonylag rövid idő alatt lerakták a szocialista nem­zetgazdaság alapjait. 1978- bán fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országként már második hétéves tervük megvalósítását kezdték meg. Phenjan — amely a hábo­rúban gyakorlatilag a föld­del vált egyenlővé — ma is­mét egymilliós lakosságú vá­ros. Korea „a hajnali nyugalom országa”. Az ország ősi elne­vezése sajnos még ma sem fedi teljesen a valóságot. A 38. szélességi fok menti — elvileg fegyvermentes — öve­zetben gyakoriak a konflik­tusok. Carter elnök válasz­tási ígéretei ellenére sem ke­rült sor csapatcsökkentvsre — az USA Dél-Koreába.n állomásozó szárazföldi erői­nek létszáma most is megha­ladja a 30 ezret. Ez is hozzá­járult a hosszú évek óta húzódó, ám ferlődést nem mutató észak—déli közeledé­si kísérletek eddigi kudarcá­hoz. A néni Korea résziről ugyanis a békeszerződés lét­rehozásának, a két országrész békés úiraanyesítésének eanik alapfeltétele az amerikai csávátok kivonása, E törek- vésáben a. KNDK nénivel szolidárisak a szocialista or­szágok is. NAGY NEMZETI ÜNNE­PÜKÖN kívánjuk a koreai névnek, hoa'ii sike­rekkel hctTnrfion előre a szo­cializmus útján.

Next

/
Thumbnails
Contents