Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Értekezlet Pesten MEGJÖTT a telexértesítés, hogy másnap három osztályvezető jelenjék meg a vállalati központban, fontos megbeszélésen. Az érintettek, legyen bármi más lényeges dolguk, féíretehe- tik azt, s vághatnak neki az útnak hajnalok hajnalán, lévén a központ a fővárosban, ők meg onnét kétszáz kilométerre. Persze, a vállalati működésnek ilyesfajta vonásai is természetesek, mi több, szükségesek, ha... Ha a megbeszélés valóban fontos témát ölel fel, ha nélkülözhetetlen a személyes jelenlét, ha ráadásul a három ember jelenléte elengedhetetlen. Sajnos, a szóban forgó értekezleten — ahol a vállalat hat gyárát tizennyolc fő képviselte, s a központot majdnem ugyan- ennyien — rövid félóra alatt kiderült: fölöslegesen szólt a gyülekezőt hirdető trombita. Az előadó tudniillik azt tudatta a megjelentekkel, hogy ha majd lesz elektronikus kisszámítógé- pe a vállalatnak — mostani állapot: megrendelték —, akkor miként „viszik gépre” az anyagnyilvántartást, de csak úgy, ha a gyárak... S itt hosszú fölsorolás következett, mi mindent kell majd a gyáraknak megtenniük akkor, ha — a vállalati központ elkészíti a nyilvántartás fölállításának rendező elveit, egységes módszertanát. Addig viszont a vállalatok semmit nem tehetnek, így az értekezés egyetlen értelme: most már tudják, majd lesz valami.., Példa ez persze, s talán — reménykedjünk — nem is tipikus eset. Az azonban bizonyos, hogy miközben — a Minisztertanács két egymást követő határozata alapján — az államigazgatásban lényeges erőfeszítésekre kényszerülnek az ügyviteli költségek csökkentése érdekében, a vállalati szervezetnél alig tapasztalható annak érzékelése, hogy új szelek fújnak a gazdálkodásnak ezen a sokáig mellékesen kezelt terepén is. Amit az is bizonyít, hogy az ún. vállalati általános költségek a legutóbbi esztendőkben minden más költségfajtánál gyorsabban növekedtek! S emögött nemcsak fölösleges kiadások húzódnak meg, hanem — és elsősorban, döntő fontossággal — az is ott áll, hogy a lehetségesnél jóval kisebb a gyárak, gyáregységek, telephelyek önállósága, hatásköre. OLYASMIBEN is a vállalati központ dirigál, — megyénkben is nem kevesebb mint 16 gyáregységnek, üzemnek —, amiben ez szükségtelen, amit a helyiek sokkal jobban tudnak, ismernek S nemcsak a több telephelyű vállalatoknál divat a túl gyakori berendelés gyakorlata, hanem a különféle irányító szervek munkastílusára is; persze, a főváros említése a címben pusztán jelkép, hiszen akkor sem más a helyzet, amikor megyéket szel át, s vezet más közigazgatási egységbe — legtöbbször jó távolra T- az útirány. Némi képet kaphatunk e közpénzű utaztatás lehetőségeiről, ha leírjuk: a szocialista iparban 1413 cég — vállalat és szövetkezet — tevékenykedik, ezek azonban 9430 ipartelep birtokosai. Mégha tudomásul vesszük is, hogy a telepek egy része ugyanazon a földrajzi helyen található, mint a vállalati központ, akkor sem zsugorodik kicsinnyé az előbbi számadat. Ráadásul nemcsak az utazásokról van szó, hanem a sürgősre, meg azonnalra kért telefonok tömegéről, a papírhegyekről — hiszen „jó az, ha papír van róla” —, s mindezek okán arról, hogy az indokolt értekezés, az indokolt papír rangja is devalválódik, s már arra sem figyelnek az érintettek, amire kellene. Az előbbiekben említett 9430 ipartelep mindössze tizenkét százalékában foglalkoztatnak háromszáznál több munkást, azaz meglehetősen kicsiny, áttekinthető termelőhelyek ezek, ahol nincs szükség a vállalati központ adta napi, operatív beavatkozásra, még kevésbé diktátumra. Elkerülve a félreértéseket: a nagyvállalati szervezetben sokféle előny rejlik, különösen, ha a tevékenység valóban azt fogja át, amit a termelés technikai, technológiai színvonala indokol, tehát például a fejlesztést, az értékesítés stratégiáját, a bérpolitika egységes elveit s így tovább. A tapasztalatok azonban nyomatékosan arra figyelmeztetnek, hogy miközben sok fölös, párhuzamos tevékenység foglalja le a vállalati központok apparátusát, a tényleges központi feladatoknak csak töredékét látják el, azzal érvelve, mentve, magyarázva a helyzetet, hogy nincs idő, erő rá... ! TÜNET AZ értekezlet Pesten — vagy bárhol másutt —, ha nem szolgál mást, mint a központ fontosságát tudatni azokkal, akik „valahol lent a gyárban, gyáregységben” tevékenykednek. Tünet, mert a szervezet működésének formális elemeit helyezi a középpontba, az alá_ és fölérendeltséget, a hierarchiát testesíti meg a feladatok rangsorolásában, s nem a feladatok súlyát, szerepét véli elsődlegesnek. S ezért az igazán nagy veszteség — bár ez sem lebecsülhető — nem csupán az utazások ideje, költsége, a papírhegyek élőállításának ára — munkabérben, írógépkopásban, sokszorosítópapírban és festékben, postai díjban — s nem is a telefonálgatások, a telexezé- sek forintjai a vészesek, ha_ nem az, ami belőlük következik. A kezdeményezőkészség lehűtése, az egymást keresztező intézkedések okozta zűrzavar, az a távolság, amely a működés lehetséges és tényleges eredményeit elválasztja telephelyeken, gyáregységekben, vállalatoknál. L. G. A XII. pártkongresszusra készülnek Befejeződött Hatvanban a városi pártbizottságon a pár talapszervezeti titkárok értekezlete, amely két napon át tartott. Az ideológiai munka feladatai a pártalapszerveze- tekben címmel dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást. A résztvevők neves előadókkal megvitatták, hogy mit tegyenek az alapszervezeteknél a XII. pártkongresszusra való felkészülés során. Képünkön dr. Fraknói Gábor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság munkatársa a pártalapszervezetek és pártszervek fegyelmi munkájáról szerzett tapasztalatait ismerteti. (Fctó: Szabó Sándor) Fejlesztünk, fejlesztgetünk Van egy nagyon jól hangzó kifejezés, amit manapság elég gyakran használunk. Így szól: gyártmányfejlesztés. Ha ennek nincs jó csengése, akkor semminek. Ha rágondolunk is, lázas tevékenység, szorgos munka, szellemes ötletek sora, műszaki rajzok precíz rendje képződik meg előttünk. Feladat is a gyártmányfejlesztés. Tehát, ha végrehajtották, ki lehet pipálni. Kész, jöhet a következő. Vajon mennyire él ez a követelmény az üzemeink mindennapjaiban ? TERVNEK LENNIE KELL Aki azt mondja, hogy jól átgondolt terv nélkül is lehet jól gazdálkodni mifelénk, az aligha szól bölcsen. A politikai képzés műhelyében Beszélgetés Béta Alberttal, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetőjével A szeptember nem csupán a diákok számára jelenti az iskolaév kezdetét, hanem igen sok felnőtt is megkezdi tanulmányait. A szakmai képzés mellett megyénkben egyre többen igyekeznek korszerű politikai ismeretekre is szert tenni. Bóta Alberttal, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetőjével a most kezdődő oktatási év fő feladatairól beszélgettünk. — A hagyományos oktatónevelő munkán kívül az idén új feladatokat is meg kell oldanunk. Egyrészt készülünk pártunk XII. kongresszusára, felmérjük, hogy a megyei pártértekezlet óta miként valósítottuk meg célkitűzéseinket, másrészt pedig jövőre lesz felszabadulásunk 35. évfordulója, és az évfordulót szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Azt is elmondhatom, hogy az új oktatási évben a képzés mellett egyre fokozottabb figyelmet fordítunk a továbbképzésre. Ez vonatkozik egyrészt a propagandisták továbbképzésére, de az idén, valamint az elkövetkező években mintegy háromezer pártalapszervezeti vezető továbbképzését is meg kell oldanunk. Munkánk során arra törekszünk, hogy minél korszerűbb ismereteket nyújtsunk, másrészt pedig arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy oktató-nevelő munkánk az eddigieknél még jobban segítse a gyakorlati politikai munkát. A Központi Bizottság 1976. október 26-i határozatának szellemében az eszmei nevelőrrlunka színvonalának emelésével párhuzamosan arra törekszünk, hogy erősödjön az oktatás mozgalmi jellege. — Hányán kezdik rneg, illetve folytatják tanulmányaikat az 1979—f980-as tanévben? — A marxizmus—leniniz- mus esti egyetem általános tagozatán 48 osztályban csaknem 1200 hallgató tanul majd, a szakosító tagozaton 12 osztályt, a kiegészítő tagozaton 10 osztályt, míg a speciális tagozaton 21 osztályt indítunk. Ezen túlmenően a pártiskolán háromszor kéthetes tanfolyamot szervezünk a párttestületekbe javasolt kommunisták felkészítésére, míg az alapszervezeti vezetőségi tagok számára öthónapos iskolát indítunk három osztályban. Természetesen ezzel még nem zárul a sor, több rövidebb tanfolyamot is megszervezünk a propagandisták, az alapszervezeti titkárok, a reszortfelelősök számára. összességében több mint kétezren tanulnak. — Az oktatás szervezeti formáiban van-e valamilyen változás? — Igen. Egyrészt a marxista—leninista esti egyetem általános tagozatán kezdetét veszi az új program szerinti oktatás. Ez azt jelenti, hogv a marxizmus három al. kotórésze, a filozófia, a politikai gazdaságtan és a munkásmozgalom története mellett több figyelmet fordítunk a politikai, a pártmunkát segítő témák feldolgozására. Újszerű formában kezdik meg az idén tanulmányaikat a hallgatók a szakosító tagozaton. A korábbi négy év helyett három év lesz az oktatás ideje. Két évig az alaotagozat — filozófia, politikai gazdaságtan, vagy a magyar munkásmozgalom története — tananyagát sajátítják el a hallgatók, a harmadik évben pedig speciális, az alapszakhoz kapcsolódó ismeretekre tesznek szert. A filozófiához a szociológiát, az etikát, vagy a valláskritikát, a politikai gazdaságtanhoz az általános gazdaságpolitikát, az iparpolitikát, vagy az agrárpolitikát, míg a munkásmozgalom történetéhez a művelődéspolitikát, a nemzeti kérdést, vagy a politikai oktatás pedagógiáját választhatják. — Az új rendszerben nem kell tehát államvizsgákat letenni? — Nem. A harmadik év végén — a félévi, év végi kollokviumokon túlmenően — a hallgatók szigorlatot tesznek. Ez azt jelenti, hogy a korábbiaktól eltérően a hallgatók felsőfokú politikai végzettséget szereznek, de nem kapnak főiskolai érvényű oklevelet. — Ez csak a most beinduló osztályokra érvényes? — Igen. Akik korábban kezdték el tanulmányaikat, azok a korábbi évekhez hasonlóan végeznek. — Van-e még újdonság az oktatási évben? — Igen. Gyöngyösön Alberti Aladárné osztályfőnök vezetésével az esti egyetem általános tagozatán most kezdi meg tanulmányait egy propagandista-osztály. A három év során a kötelező tananyagon kívül 12 témakörhöz kapcsolódva megismerkednek a pártoktatás pedagógiai módszereivel. Ezzel is hozzá akarunk járulni a propagandisták pedagógiai, módszertani felkészítéséhez, és ha ez a kezdeményezés beválik, akkor a megyeszékhelyen is szeretnénk hasonló ossxtályt indítani — Az újszerű feladatok nem jelentenek-e gondot az oktatási igazgatóság tanári kara számára? — Ha gondot nem is, többletmunkát feltétlenül. Egyrészt, mint mondottam, az esti egyetem általános tagozatán új program szerint oktatunk, másrészt a szakosító tagozaton is változás történt. Ez nem csupán azt jelenti, hogy. az oktatási, nevelői munkában változtak a körülmények, hanem azt is, hogy jobban figyelnünk kell tevékenységünkre, össze kell gyűjtenünk a tapasztalatokat, másrészt biztosítanunk az oktatás folyamatosságát. Emellett aztán olyan sajátos feladataink is vannak például, hogy tanszékeinknek jobban be kell kapcsolódniuk a tudományos kutatómunkába, nem utolsósorban azért, hogy a párttestületek döntéseihez segítséget nyújtsanak. — Hányán tanítanak az oktatási igazgatóságon? — Majdnem százhúsz tanárunk van — politikai vezetők, gazdasági vezetők, pártmunkások, pedagógusok. Az elmúlt években végzett oktató-nevelő munka tapasztalatai alapján nyugodtan elmondhatom, hogy felkészültségüknél, lelkiismeretességüknél fogva képesek az egyre növekvő feladatok megoldására. Bízunk benne, hogv hallgatóink az idén is olyan ismeretekre tesznek szert, amelyek nem csupán tudásuk gyarapításához járulnak hozzá, hanem tágítják szemléletüket, és alapot adnak mindennapi munkájuk jobb elvégzéséhez, a párthatározatok végrehajtásához — fejezte be Bóta Albert. Kaposi Levente Ilyen ember nem is nagyon akad. De olyan annál több, aki látni akarja a papírra vetett tervet. Abban legyen natáridő is, legyenek benne felelősök is és elérendő célok is. Ne tagadjuk, ma még általában megelégszünk azzal, ha a többoldalas terv papír - kötegét a kezünkbe vehetjük, a lapjait végigforgathatjuk, és ha azt is ellenőriztük, hogy a megfelelő aláírások ott találhatók-e az utolsó oldalon, mindjárt készek vagyunk a kinyilatkoztatással: ez a gyár jól felkészült a feladatainak a végrehajtására. Tehát minden a legnagyobb rendben. Igenám, de mit csináljon a gyöngyösi Agromechanika, ha időközben „kitalál” jobbat is, mint ami a tervben szerepelt, vagy a korábbi gyártmányairól kiderül, hogy már nem kapkodnak úgy érte, mint addig? Erre azt lehet válaszolni, hogy a szövetkezetnél romlott a tervszerűség. Ami — látszólag — igaz is, hiszen már egészen mást gyártanak, mint amit gyártottak évekkel ezelőtt. Legalábbis a cikklista egy része megváltozott. Dehát nem az a jó, ha azonnal alkalmazkodnak a kereslethez? Még annak árán is, hogy ezzel „vétenek a tervszerűség ellen”? Valljuk be, erre a fajta mozgékonyságra még rá kell nevelnünk magunkat — általában. NEM MINDIG KIFIZETŐDŐ Azt hinné az ember, hogy ami korszerűbb és jobb termék. annak a gyártása több hasznot is hoz a vállalatnak. Igenám. de mi van akkor, ha a felhasznált jobb minőségű anyag ára magasabb, mint amilyen a korábbi terméké volt? Áthárítható a költségek növekedése vagy nem? Például az Öntöde és Gépgyárban a szürke öntvényért ma többet kell fizetni, mint valamikor. De lehetne egyéb példát is említeni. Az Agro- ' mechanika nemcsak az öntözőberendezéssel van így, hanem a fékdobbal is. Nem jutott más végeredményre a KAEV gyöngyösi gyára sem, amikor főbb termékeik gazdaságosságát vizsgálták. De az Izzó gyöngyösi gyára is tudna olyan terméket megnevezni, amely ugyan korszerű, de mégsem sikerült a tervezett jövedelmezőséget elérni ennél a cikknél. Részletezhetnénk azt is, hogy a gyártmányokhoz milyen mennyiségű és értékű importanyagokra van szükség, ezeknek az ára hogyan ugrott meg, akár a már előbb említett Izzó esetében is. Mindez azt a következtetést sugallja, hogy a korszerűbb termékre való átállás csökkenti a gyár jövedelmét. És ha így van? A korszerűbb termék az oka ennek? Vagy az a fajta magatartás, amely a váltás előkészítésekor nem tervezi meg a jövedelmezőség hozzáigazítását is — nem csupán az ár emelésével, hanem a gyártási költségek csökkentésével. Például azzal, hogy kevesebb munkaórát használnak fel, a nagy teljesítményű gépet nem egy műszakban dolgoztatják, hogy az állásidőket csökkentik és a szükséges szerszámokról is időben gondoskodnak. SEGÍTS MAGADON Csak így, minden egyéb megjegyzés nélkül: segíts magadon, te gyár. és akkor sokkal könnyebb lesz a gondjaidat megoldani. Igyekeznek is segíteni magukon. A MEZŐGÉP gyöngyösi gyárában a kézi műveletek arányát tíz százalékkal csökkentették. Az Öntöde és Gépgyárban az arány a formázó sor beállítása után is még mindig elég magas. A KAEV-nál a javulás elég jelentős. Mondjuk: majd az újító mozgalom segít. A gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy vagy egyhelyben topog az újítási tevékenység, vagy romlik, csökken a lelkesedés. Nem kell hozzá különösen nagy kutatás, hogy kimondjuk: az újítások bevezetése körüli huzavona, nyűglődés lohasztja le még azoknak a kedvét is. akik pedig mindig ott nyüzsögtek az élbolyban. Pedig mi minden jó származhatna ebből a gyárnak is, a jó ötletek kiagyalóinak is, ha nem kellene például rövid időn bélül három újítási megbízottat is keresni, mint az Öntöde és Gépgyárnál, Gyöngyösön. Mert azon is sok múlik, hogy kinek a kezébe futnak össze a javaslatok, ötletek. Jó volna, ha erről sem kellene sokat beszélnünk, hanem a tettek mondanának el mindent. LEGYÜNK TÜRELMETLENEK Azt ajánlom mindenkinek; ezentúl legyen türelmetlenebb a munkájával kapcsolatban. Ne nyugodjék bele, ha ez vagy az nem úgy megy, ahogy kellene. Ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy elővesz- szük a terveket és sorban kipipáljuk, mit tettünk meg eddig. Ne sóhajtsunk fel megkönnyebbülten, ha azt látjuk, hogy a „bázishoz” képest mennyit fejlődtünk. Például azzal, hogy ma már hány korszerű gyártmányt •állítunk elő, mennyivel csökkentettük a kézi megmunkálást a korábbi arányokhoz képest és azzal se büszkélkedjünk, ha kiderítjük, hogy az idén nulla egész öt tized százalékkal nőt a nyereség a tavalyihoz képest. G. Molnár Ferenc
