Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-06 / 208. szám
Nélkülözhetetlen kisvállalat A bor kombinátnál 11 — 13 nap A szállítási csúcs küszöbén Alapos munkát várnak a közlekedés szervezóiiol Az utóbbi időben egyre jobban utat tör a felismerés, hogy a magyar vállalatok sorából hiányoznak a korszerű kis- és középvállalatok. Az ipari szervezet már a hetvenes évek elejére is rendkívül erősen központosított volt: az átlagos vállalat 1970-ben a szocialista iparban 1521 munkást foglalkoztatott, ami nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas szám. AZ ÖSSZEVONÁSOK HATÁSA A hagyományokon túl különösen a hatvanas évek elején végbement összevond, sok hatása tükröződik ebben. A hetvenes években ez a folyamat folytatódott. S bár 1976-ban — a riegativ következményeket felismer, ve — a központi szervek kialakult szervezet változatlanul tartása mellett foglaltak állást, még abban az év. ben is 17 vállalat szűnt meg összevonással a minisztériumi, 32 a tanácsi, és 40 a szövetkezeti iparban. Sor került ezernél, sőt kétezernél is több munkavállalót foglalkoztató vállalatok egye. sítésére is. „Nagyvállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot az egyébként laza szerződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, esetleges monopolhelyzetüket is. önkritikusan meg kell mondanunk. hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az utóbbi évtizedekben azzal, hogy — a könnyebb utat választva — túl könnyen elismerte az ágazati és a helyi érdeket”. — mondotta Faluvégi Lajos pénzügyminiszter az országgyűlés idei nyári ülésszakán. Kétségkívül vannak olyan termékek, amelyeket csakis nagyvállalat tud gazdaságosan előállítani, s magától értődő, hogy a nagyvállalatok éppen ilyen — számukra legalkalmasabb — terméket igyekeznek választani. S mivel a nagyvállalatok ezek. re a célokra — összpontosítanak, nem várható el tőlük, hogy — egyébként más szükséges — termékek ezreire is kiterjedjen figyelmük. A kereslet maradéktalan kielégítése azért megfelelő összetételű vállalati méretstruktúrát feltételez — sok-sok kisvállalkozással. KAPUN BELÜLI HÁTTÉRIPAR? A kisvállalatok beolvasztá. sával a nagyvállalatok gyak. ran éppen a „háttéripari” szállítások, a termelési kooperációk elégtelenségét akarták orvosolni — „kapun belüli” háttériparral. Felvetődik a kérdés: vajon miért ne épülhetne fel a termelés szervezete úgy, hogy egy- egy végtermék minden alkotóelemét ugyanazon vállalat különböző üzemei állítsák elő? Először is: ez a szervezet nem lenne hatékony. Hiszen ugyanazt a félkészterméket, részegységet,, segédanyagot a népgazdaság számos vállalatában sok-sok termékhez fel lehet használni. Nem lenne célszerű, ha az előállításukra alkalmas kapacitások csak egy vállalat céljait szolgálják. Másodszor: az így felépülő nagy- vállalat központja szükség- , képpen csak a fő termék termelésének fejlesztésére koncentrálna. E zárt vállalati termelési láncban elveszne a specializáció fő előnye: a termékek folyamatos fejlesztése. Az önálló kisvállalat legfőbb erénye, hogy saját kis termékkörében állandóan újr3 törekszik és azt rugalmasan — a nagy- vállalati szervezetnél sokkal rugalmasabban — tudja megvalósítani. A HIÁNYCIKKEK LEKÜZDÉSE A vállalati összevonásokkal, a kisvállalatok beolvasz. tásával nemcsak a „háttéripar”, hanem a készterméNem jutnak sorsára A kisközségekről van szó. Azokról a Heves m.gyei településekről, amelyek ez idő tájt ötszáz, ezer, vagy alig kétezer lakosúak. A megye százhárom községe közül 68 tartozik — szű- kebb, vagy tágabb értelemben — ebbe a településrendszeri kategóriába, s szűkebb hazánk lakosságának 22,1 százaléka él itt egyetértésben, a jövőt illetően pedig bizakodó hangulatban. Évekkel ezelőtt nem volt ilyen nyugodt a helyzet, a dunántúli Gyürüfü sorsát jósolták a hevesi kisfalvaknak is: az elnéptelenedést.. Való igaz, hogy akkoriban nálunk is voltak alig pár éve é-ített. beszögezett ajtajú, bedeszkázott ablakú házak. Lakóik a nagyobb lehetőségeket ígérő járási székhelyre, vagy a közelebbi-távolabbi városokba költöztek. Az elvándorlási hullámot — úgy tűnt — nem lehet megállítani. A kis települések azonban nem haltak ki, az egészséges lokálpatriotizmus, ez a kohéziós erő ellenállt minden kísértésnek. A szülőfalujukat szerető helybeliek ugyanis, megtalálták a fejlődés útját, a magasabb színvonalú élet lehetőségét az új településrendszeri formában: a közös községi tanácsok. valamint a társközségi kapcsolatok kialakításában. Igaz. évek kellettek hozzá, hogy megváltozzon a szemlélet, miszerint a társ- teleoülések a központi községek mostohagyermekeinek életét élik majd. Példák sora bizonyítja, hogy a közös tanácsi irányítás, a helyi tanácstagi csoportok együttműködése nagyban lehetővé tette a kisközségek dinamikusabb fejlődését. A közös „nagykalapba” kerülő forintokból — a fontossági sorrend figyelembe vételével — szükség szerint jut mindenre, ami a lakosság igényeinek jobb kielégítését, kulturális, egészségügyi és kereskedelmi ellátásának bővítését szolgálja. Az ivádiak azóta kaptak óvodát, amióta a pétervásári közös nagyközségi tanácshoz tartoznak, Mónosbélen vízvezetékhálózat épült a Bélapátfalván kezelt közös pénzből, 'Fedé- mes modern postahivatallal gyarapodott, Bükkszenter- zsébeten pedig új óvoda kezdi meg működését a közeljövőben. Közben az utcák foghíjain, a nemrég parcellázott telkeken újabb és újabb álomszép, tágas lakóházak épülnek: a hatszáz lakosú Szentdomonkoson például csak az idén öt. családnak adtak ki építési engedélyt. A szorgos helybeliek mindenütt segítik a közös tanácsok településfejlesztési munkáját. Általános tapasztalat a megyében, hogy a társközségek lakói mindenütt sokkal több és értékesebb társadalmi munkát végeztek, lakóhelyük fejlesztéséért, szépítéséért. Nem egy apró település képviselői ezért a jelentős és az élni akarást példázó összefogásért vehették át a megyei tanács nagy összegű díját. Vitatható-e hát, hogy elhamarkodott volt egykor a rekviem-mondás a hevesi kisközségekért ?! Szilvás István kék termelésének a köre is szűkült. Érezhető ez a fogyasztási cikkek gyakran fogyatékos választékában és abban, hogy minden igyekezet ellenére újra és újra keletkeznek hiánycikkek. Nem remélhető például gazdag bútor-, cipő-, vagy méteráruválaszték, ha termelésük néhány vállalat kezében összpontosul. Ezek a vállalatok termelésük gazdaságos, ságát elsősorban azáltal tudják növelni, ha nagy sorozatot és kis választékot termelnek. A kisvállalatok számára azonban a kisebb széria is nagynak számít. A hiánycikkek megoldhatatlannak látszó ügyében akkor várható előrelépés, ha nem a nagyvállalatoktól vár. juk, hogy „ezer apró cikket” gyártsanak, hanem, lesz egy sor olyan kisvállalat, amelyek egyetlen „profilja” éppen egy-egy hiánycikknek szávfiító termékkör. TECHNIKAI FEJLESZTÉS Mekkora a kisvállalat? Nálunk egy 500 fős vállalat már inkább kicsi, mint kö. zepes méretű. Valójában azonban a közgazdászok többnyire 10—100 fős cégeket szokták ebbe a kategóriába sorolni. Magyarországon ilyen alig van. Meglevő kisvállalatainkat, kis szövetkezeteinket többnyire „kóce- rájként” emlegeti a köznyelv. Ebben szerepet játszik a kisvállalatok jelentőségének lebecsülése, az a szemlélet, amely egyedül a nagyüzemet tekinti a szocia. lizmushoz méltó termelési szervezetnek, a szocialista gazdaság jellemzőjének. De sajnos minősíti ez a kifejezés kisvállalataink, kis szövetkezeteink műszaki állapo. tát is. Pedig a kis méret nem szükségképpen azonos a technikai elmaradottsággal. Szerte a világon léteznek kiválóan felszerelt, korszerű, ségben élenjáró kisvállalatok, amelyek országon belüli fontos funkcióik mellett még tetemes összegű exportra is képesek. Magyarországon ezt csak akkor érhetjük el. ha a kisvállalatok is elegendő fejlesztési eszközhöz juthatnak, megszűnik hátrányos helyze. tűk: akkumulációs forrásaik, hiteleik, gépvásárlási, anyagvásárlási, munkaerőfelvételi lehetőségeik megközelítően azonosak lesznek a nagyvállalatokéval. Schweitzer Iván A megye mezőgazdasági üzemeiben most már lassan minden készen áll az őszi munkák megkezdésére, s fokozott ütemben készülnek a különböző arra hivatott vállalatok a következő hetekben betakarításra kerülő termés szállítására is. Az őszi nagy szállítási csúcs főpróbája minden esztendőben az aratási időszak, amikor a gabonát, friss zöldséget viszi a vasút, a Volán és a termelő a raktárakba, illetve a tárolókba. Az mindenesetre biztató, hogy a nyáron különösebb fennakadás nem volt, igaz, a szállítási feladatokból egy tekintélyes részt a termelők vállaltak magukra, ugyanakkor a gabonaipar a termény fogadásához is biztosította a feltételeket. A primőr zöldség is többé-kevésbé zavartalanul utazott az utakon, a MÁV viszont olykor bizony próbára tette a gazdaságok türelmét. Július második felében például Kál, Hatvan és Hort-Csány állomásokon napokig várták a dinnyehalmok a vagonokat. Ezek a látszatra apróságok viszont felhívják a szakemberek figyelmét olyan hiányosságokra is, amelyek az igazi szállítási csúcsidő- szakban már jóval nagyobb zavart, esetleg anyagi veszteségeket. is okozhatnak. A tengelyekre kerülő áru mennyisége ugyanis ezúttal jóval nagyobb lesz, mint az a nyáron volt, hisz csak kukoricából a számítások szerint majd 120 ezer tonnát takarítanak be a kombájnok, de szállításra vár még 321 és fél ezer tonna siló- kukorica is. Az előbbit kétharmadrészt maguk az üzemek, 30 százalékban pedig a gabonafelvásárló vállalat gépjárművei juttatják a tárolókba. A silókukoricát viszont kizárólag a termelők szállítják el, hisz javarészt ők maguk is használják fel. Betakarítanak az idén a megyében több mint 16 ezer tonna napraforgót is 1200 vagon burgonyát és zöldségfélét pedig már a téli hónapokra helyez el raktáraiban a ZÖLDÉRT. A szeptember közepén kezdődő cukorgyártási kampánnyal együtt megelevenedik az élet a cukorrépaföldeken is. Az üzemekben — főleg Hatvanban — a megyéSzüreti készülidés... Pétervásári pillanatkép az áruházból. (Fotós Szabó Sándor) bői több mint 6600 vagon répa érkezik majd. Körülbelül ugyanennyi szőlőt szüretelnek a megye gazdaságai, s ebből csak a borgazdasági kombináthoz 45, ezer tonna érkezik majd. Éppen ezért a vállalat az idei szezonra 2000 hektoliter közúti szállítási kapacitást biztosított. Ezenkívül a következő hónapokban 140 vasúti tartálykocsi is a kombinátot szolgálja majd v ki. Ezek javarészt osztrák bérelt tartályvagonok. S ha a fentiekhez hozzászámítjuk, hogy a vagonokba, teherautókra, pótkocsikra kerülő áru 40 százalékát a különböző vegyszerek, istállótrágya és melléktermékek teszik ki, akkor látszik, hogy valójában mekkora feladatot is jelent a szállítóknak ez a kereken egymillió tonna rájuk váró termék. Érthető a kérdés is, hogy vajon e tekintélyes mennyiséghez adott-e a szállítási kapacitás. Mint azt a megyei tanács egyik jelentésében megállapítja, ....... kis ebb feszültségek előállhatnak, de ezek megfelelő intézkedésekkel megszüntethe- tők”. Nagyobb veszély akkor vár a termelőkre és természetesen az áru fogadóira, ha az időjárás esősre fordul, s a betakarításra, illetve a termék szállítására csak viszonylag kevés idő marad. Különösen nagy figyelmet igényel a közúti szállítás szervezése a közelmúltban megjelent központi rendelkezések nyomán, ugyanis a szállításokat a jövőben csak közúton lehet lebonyolítani, amennyiben az árut viszonylag rövid távolságra küldik. Ezáltal — ugyanis korábban ennek ellenkezőjére volt jó néhány példa — jelentős mértékben gyorsul, s gazdaságosabbá válik a vasúti szállítás. Az elkövetkezendő hónapokban egyébként is fontos szerep jut a szállítás szervezőinek. Eddig gyakran előfordult, hogy a járművek nem tudtak az eredeti terveknek megfelelően haladni, ugyanis az áruátvétel, a rakodás, sokkal inkább elhúzódott. sokkal tovább tartott, mint az indokolt lett volna. Mindazokon a helyeken, ahol ez indokolt, a jövőben is megszervezik a rakodási ügyeletet, s biztosítják a folyamatos áruátvételt. Várhatóan gyorsul a vasúti szállítás is a különböző intézkedések nyomán. A kért vasúti kocsikat a jövőben a MÁV már a reggeli órákban a szállítók rendelkezésére bocsátja, amelyek viszont igyekeznek a lehetőségekhez mérten rakodógépekkel, targoncákkal rövidíteni a rakodási időt. Már korábban is tapasztalták szállítási szakáll berek. hogy néhol az indokoltnál jóval hosszabbak a kocsifordulók. A borgazdasági kombinátnál például öthat nap helyett olykor 11— 13 napig is eltartanak. Sajnos az idén sem segíti a szállítást a göngyölegellátás. Feltehetően lesz elegendő, de csak a már régen elavult hagyományos fajtákból, hiányoznak még mindiga korszerű, könnyebben mozgatható, egyszerűbben elhelyezhető különféle zöldséges és egyéb rendeltetésű ládák, rekeszek. Mindezek ellenére ami tőlük telik, azt megteszik a termelők is, a szállítók is. Hisz mindenki tudja, hogy a nyár viszonylag szűkös termése után minden szem őszi terményre, zöldségre, gyümölcsre szükség van, s azt az érintettek lehetőleg veszteség nélkül, és minél gyorsabban akarják nemcsak betakarítani, hanem elszállítani is. A lopás árok egtérítéséről Csak cascósokra érvényes A gépjárművek számának növekedésével sajnálatosan emelkednek a személyi és az anyagi kárt okozó balesetek, szaporodtak a totálkárok — és ami korábban ritkábban fordult elő — a kocsilopások. Sokan érdeklődnek az iránt, hogyan pótolható az ellopott gépkocsi. Az Állami Biztosítótól a lopáskárok megtérítéséről tájékoztatták az MTI munkatársát. Hazánkban, bár korántsem nyugati méretekben, kétségkívül növekszik a gépkocsilopások száma. A biztosító 'Statisztikája szerint például 1977-ben 133, 1978- ban 254 kocsilopásra fizettek 1,6 millió forint, illetve 3,3 millió forint kártérítést. Az Állami Biztosító a külföldi biztosítótársaságokhoz hasonlóan természetesen csak a Cascó-biztosítás alapján vállal kockázatot a gépjárműlopások esetére. A kocsilopás — az elemi csapáshoz hasonlóan — a biztosított akaratától független káresemény, így a biztosító arra törekszik, hogy következményei kevésbé háruljanak a tulajdonosra, ezért a lopáskárok megtérítésénél részesedést nem is vonnak le. Amennyiben az ellopott gépjármű nem kerül elő, a kár totálkárnak minősül, s a kártérítés alapja az az ár. amennyit a kocsi az ellopás időpontjában ért. Ha az ellopott gépkocsi állapota megfelel a totálkáros autó pótláséval kapcsolatos feltételeknek, akkor a tulajdonos soron kívül kocsikiutalást kaphat. A gépjárműbiztosítás új szolgáltatásaként vezették be néhány éve a totál káros gépkocsik természetbeni pótlását, amely kivétel az Állami Biztosító gyakorlatában, hiszen a Casco-biztosí- tás feltételei szerint mindenféle kártérítés készpénzben fizetendő. Az Állami Biztosító a Merkur Személy- gépkocsi Értékesítő Vállalattal kötött megállapodása — a hazai gépkocsiforgalmazás helyzetéből adódóan — csak indokolt esetekben teszi lehetővé a soronkívüliséget, s feltételekhez köti a totálkáros vagy ellopott és meg nem került gépkocsi pótlását Eszerint csak a Merkúrnál vásárolt, gyári, új állapotban forgalomba helyezett, három évnél nem régebbi és még az első tulajdonos birtokában lévő, szocialista országban gyártott gépkocsikra adnak soron kívül kiutalást. A nyugati gyártmányú gépkocsi pótlására sem a Merkúrnak, sem a biztosítónak nincs lehetősége. Amennyiben az ellopott személygépkocsi nem felel meg az előírt feltételeknek, akkor a tulajdonos készpénzben kapja a kártérítést, amelyből az eltűnthöz hasonló használt autót vásárolhat. 1979. szeptember 6. csiitörtöfc
