Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
iAmiről nem beszélünk, nincs?! Az elmúlt tanévben egy gimnáziumba hívtak meg azzal a céllal, hogy segítsek beszélgetni a politikáról. Rövid eszmecsere után az érettségit követő lehetőségekre terelődött a szó, ha úgy tetszik, a felnőtté válás gondjaira. Szomorú volt a tájékozatlanság, amellyel a jövőről meditáltak. Ám még nagyobb lett a zavar, amikor váratlanul megkérdeztem: mi köze az ő jövőjüknek a politikához? Addig ugyanis legtöbbjük politikának csak a külföldi események ismeretét tartotta, ezenkívül legfeljebb a hazai évfordulók történelmi hátterében volt némi jártasságuk. Mindezek után újságolvasási szokásokra terelődött a szó, majd egy apró ugrással az iskola havonta megjelenő lapját kezdtük el vesézni. Kiderült, hogy a megjelenő cikkeket ugyan maguk írják, de azt csak szigorú igazgatói cenzúra után küldhetik sokszorosításra. Ám az ellenőrzés nemcsak a stílusra, a nyelvhelyességre terjed ki, hanem a témákra is. Dicsérni mindent szabad, bírálni azonban csak az iskolai KISZ-szervezetet, a diákokat. A belső légkörre jellemző példaként említették a legutóbbi diákparlament egy-egy mozzanatát. Az a néhány diák, aki közismerten „nagyszájú”, nem kapott szót. Az elnök ugyanis igazgatói segédlettel válogatott a hozzászólási jegyek között, és azokra, akiket úgy ismertek: „van véleményük”, sajnálatos módon nem maradt idő. Egy iskola politikai légkörét mi sem jellemzi jobban, mint a politika teljes hiánya A jelenség sajnos nem egyedi, erről számolnak be a diákparlamentek összefoglalói, jelezvén, hogy többnyire mindenütt a diákok kötelességeiről esett szó, ám ezen a címen is többnyire a tanulásról. Más témák, vagy tabuk voltak, vagy a gondolati megfogalmazásáig sem jutottak el. Talán mondani sem kell, ez a fajta iskolai légkör mennyire káros, milyen egysíkúvá teszi a fiatalok gondolkozását, elhiteti velük azt a téveszmét, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Azt sugallja, hogy az embernek csak önmagáról lehet véleménye, az őket vezetőkről, irányítókról nem. Törődjön mindenki a maga dolgával, abból nem lehet baj. Vagyis, hogy a konfliktusmentes élet az igazi. De hogyan készítsük fel akkor a fiatalokat arra, hogy életükben bizony lesznek akadályok, ledöntendő, nemegyszer láthatatlan falak, hogy saját és környezetük korlátainak meghaladása olyan cél, amelyet vállalni kell, hogy nincs konfliktusmentes élet? Az ember szinté ném érti, hogyan lehet ilyen légkörben történelmet, magyar és világirodalmat tanítani? Vajon miért törekszenek olyan gyakran a pedagógusok a politikától mentes iskola megteremtésére? A válaszok közt többnyire azt hallani, hogy a középiskolás korosztály még éretlen az ilyesmire, előbb szerezze meg hozzá az elméleti ismereteket, akkor tudja- majd eredményesen alkalmazni a demokráciát. Két dolog is következik ebből. Először az, hogy a pedagógus nem partnernek, csupán munkája alanyának tekinti a diákot. Passzív befogadónak, ahogy ezt már a múltban a polgári rendszer iskolapolitikája is sugallta. És még nem jutottunk el addig, hogy ezt a nézetet felszámoljuk. A másik ebből következik. Ha őszintébb, nyitottabb lenne az iskola, bizony hibái élesebben rajzolódnának ki, a személyi, vagy módszerbeli alkalmatlanság olyan kérdések elé állítaná a pedagógusokat, amelyek megválaszolásához őszintébb tantestületi légkör, s látszólag több idő kellene. Látszólag, mert az a tapasztalat, hogy a gondok takargatása sokkal több energiát emészt föl, mint amennyi azok megoldására kellene. Elénk tekintetű, őszinte, mosolygó kislány. Most kezdi a hetediket. Az egri IV. számú általános iskola angol tagozatára jár. Bátran, kedvesen beszél, nem látszik a tanévkezdés „bánata” az arcán. Ez érthető, hiszen eddig mindig színötös bizonyítványt vitt haza. De miért is érdekes ő? Ficzere Andrea nemrég érkezett haza Zánkáról, tagja volt annak a tíztagú megyei csapatnak, amelyik a Kincskereső című ifjúsági lap terjesztésében az első helyezést érte el. — Csapatvezetőnk megkérdezte, hogy volna-e kedvem részt venni tzen az idén először megszervezett zánkai táborozáson. A barátnőmmel elvállaltuk a félig játékos, félig pedig komoly feladatot, a többi már ment magától. Egerből még az V-ös és a Il-es számú iskolából voltak néhányan, a többiek pedig a Heves környéki községekbe érkeztek. A zánki.i úttörővé város lakóival barátkozlurk beszélgettünk, aztán pedig megkértük őket, vállalják a Kincskereső terjesztését a saAndrea — a lapterjesztő ját iskolájukban. A célunk az, hogy az eddig kevésbé ismert ifjúsági, irodalmi lap minél több iskolába eljusson. Ha sikerült megnyernünk barátainkat a terjesztésre, felírtuk nevüket, adataikat, s hogy ki hány lapot vállalt. A pontos számra már nem emlékszem, de úgy 4200 példány körül szerveztünk. Én valamivel több mint 540 lapot „adtam el”. Az első napokban sehogyan sem ment a dolog, bizalmatlanok voltak a többiek. Aztán rájöttünk, hogyan kell csinálni. Minden nagyobb eseményre elmentünk, s a sok gyerek közül néhánnyal mindig sikerült összebarátkozni. — Bizonyára sok emlékezetes esemény zajlott a táborban. — A tűzoltó-úttörőkkel együtt laktunk. Űk rendezÚseva — Fütedtöi ahányig „Enyém lesz az aranyjelvény?” Hát nyakig benne vagyok a vízben... 1 Méghozzá a Balaton kicsit hideg, hullámzó vizében, körülbelül 500 méterre a yajttól. Már nem vagyok ideges; nyugodt tempókkal szelem a „magyar tengert” Balatonfüredtől Ti- hanyig. Csak ezek a rakoncátlan hullámok okoznak még meglepetést nekem: vissza szeretnének szorítani. Vagy legalábbis próbára akarják tenni az erőmet. Hát rajta, hullámok, verdessetek az arcom — nem adom meg magam! Ami igaz, az igaz: Füreden „vízre szállás előtt”, ugyancsak próbára tette erőnket, idegeniket a szervező bizottság. Csaknem három órát álldogáltunk a parton, engedelmeskedve a táborvezetőség tucatnyi óhajának. Az izgalmakkal terhes órákban az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálaton vettünk részt, megkaptuk az eligazítást és a rajtszámokat, aztán irány a túlsó part. Ügy emlékszem, mintegy 1600-an feküdtünk a víznek, közöttük 100 nő. Korbácsolják a vizet a hullámok. Háttal úszom, így jobban egyensúlyozok. Itt nem lehet megállni, kifújni magam, mint Egerben a strandon. Még szerencse, hogy odahaza alaposan felkészültem a mai erőpróbára. Szinte minden tagomat, por- cikámat igénybe veszi a víz, de nem vagyok fáradt. Otthon 2—3 kilométer volt a napi edzésadagom, most 4 ezer métert kell úszni egy- folvtában... Öt esztergomi lány követ a vízben. Sátorban lakunk, az elmúlt éjjel egyikük arVendé-jiink: ról álmodott, hogy 6 lesz a győztes. Hogyisne! Amilyen jó formában vagyok... De erről majd később. Egyelőre csapatom élén haladok, egyre közelebb a tihanyi parthoz. „Várjál, Andrea! Ne hagyj magad mögött..." — kiabálja az egyik esztergomi kislány. „Gyere, csak gyere!...’’ — biztatom, de azért ne képzelje, hogy megvárom. A szintidő 2 óra 30 perc. Jó lenne hamarabb átúszni a Balatont. No, nemcsak azért, hogy kikerüljek a moszkvai olimpiára. Habár ki tudja! Talán ha bejutnék va legjobb kétszáz közé... Akik eleget tesznek az ötpróba követelményeinek (úszás, futás, kerékpározás, vízi túra, sí), azok ingyen utazhatnak majd az olimpiára. Csak elszántság, erő és akarat kérdése. Mindenesetre az „Aranyjelvényesek az olimpiára" mozgalom keretében — amelynek én is tagja vagyok — önmaga előtt is levizsgázik az ember. Például állóképességből, amelyre nekem most nagy szükségem van. A hasamra fordulók, mell- úszó tempókkal folytatom az utat. Ha valami ellen védekezni kell, az a hideg. Fázom, pedig citromos lanolinnal kentem be ipagam. De hol is tartok? Motorcsónakok kísérnek bennünket, tapasztalt „balatoni rókák” ügyelnek ránk. A táv felénél vagyok — gondolom. Furcsa érzésem van. mintha valaki hörögne mögöttem. Te jó isten! Fulladozik egy esztergomi lány. Vilámgyors kar- csapásokkal melléúszom, és felemelem a víz tetejére társamat. Integetek a csónakosnak,. az "rákapcsol és máris itt terem. A mentőcsónakhoz evickélek, kiemeljük a kislányt a vízből. Hát ez is megvolt!... Ügy látom, az elsősegély után egészen rendbe jött. Mos már nyugodtan úszom. Az igazat megvallva, legyengített ez a váratlan esemény, összeszedem magam, *a cél még odább van. Ml tagadás, éhes vagyok. Legszívesebben kiabálnék a kísérőnek, adjon egy-két falatot. De most nem enni kell, hanem úszni, mégpedig kiemelt fejjel, hogy a víz a légvételt ne akadályozza, A számon keresztül gyorsan és mélyen szívom a tüdőmbe a levegőt. A víz alatt kiléleg- zem. Nicsak! Már látom a célfeliratot, csak néhány száz méterre lehet tőlem, remélem, nem káprázik a szemem. A víz alatt sem csukom be, biztosan jól látok most is. Egvre jobban kivehetők az emberek, hű de sokan várnak rám a túlparton. Csapatom tagjai leszakadtak tőlem, csak nem hagyja cserbe őket az erejük? Egyenletes tempókkal közeledem a célhoz. A négy kilométert szép nyugodtan, azonos iramban tettem meg másfél óra alatt. Ez rekordnak számít! Még néhány tempó és... a tihanyi parton vagyok! Nagy üdvrivalgás, gratuláció. Sikerült a próba: átúsztam a Balatont. .. I » Túrna Andrea Hóba Blues Bánd Ilobóck közönsége Aligha kétséges, a nyári rockévad legjelentősebb hazai eseménye az Omega együttes 50 koncertből álló nagy országos turnéja, melyre július, augusztusban a Balaton környéki szabadtéri színpadokon és az ország nagyobb városaiban — Egerben, szeptember 12-én — kerül sor. Az európai hírű együttest nem kell bemutatni. a velük egy műsorban fellépő Hobo Blues Band-ről viszont érdemes egyet, s mást lejegyezni. A zenekar ugyan alig egy éve alakult, de tagjai „régi motorosok’’ a popszakmában. Az együttes vezetője Földes László — Hobo — pedig már a beatzene kezdeteinél is ott volt, később fellépett a legendás Kex, Syrius együttesekkel, s bár azóta keveset állt a reflektorfényben, mindenütt ott van, ahol a rockzenével kapcsolatban történik valami. Dalszövegeket ír a P. Mobilnak, előadásokat tart a rockzene művészeti jelentőségéről és társadalmi hatásáról. könyvet ír a Rolling Stones-ról, diplomamunkája tek egy tűzoltó-bemutatót, amelyen barátaink elsők is lettek. Emlékezetes esemény volt még a tűzijáték, az akadályverseny és a lovasbemutató is. Ami számomra a legemlékezetesebb, az a tábortűz volt. Itt sokat lehetett mókázni. A barátnőmmel — a közösséggel együtt nevetve — a Rómeó és Júlia modern változatát játszottuk el. Én voltam Rómeó, mert rövid a hajam. Aztán sok lehetőség volt a sportolásra is. — Milyen sportágban? — Versenyszerűen tornázom és teniszezem. A szegedi úttörő-olimpián is részt vettem. Nyáron úszni járunk, télen korcsolyázom, síelek, ami éppen akad. — Mindezek mellett hogy jut idő a tanulásra? — Van úgy, hogy csak egy félórát tanuiok otthon. Az írásbelit megírom, a többit gyorsan átolvasom. Lényegében már az órán megtanulom az anyagot. Aztán jöhe1 a játék, a sportolás és természetesen a Kincskeresővel való foglalkozás, : trrtes/’és. T. M. a rockzene formanyelvéről született, rockcentrumot szervezett egy művelődési házban, szerepelt színpadokon, beatköltők versét szavalta, fordított és Szeré- mi László álnéven novellái jelentek meg. önálló együttessel tavaly ősszel lépett fel először azzal a tudatos céllal, hogy az egyre inkább eloperettesedő popzenéről a fiatalok figyelmét ismét a rockzene tiszta vizű forrására, a bluesra irányítsa. A szakma éppúgy, mint a közönség, elismeréssel fogadta a kísérletet, s ebben közrejátszott az is, hogy a Hobo Blues Band, mint nevük is sugallja, olyan zenét játszik, amelyet sajnos mostanában ritkán hallani a magyar popegyüttesektől. — „Ezt a dolgot, amit most csinálunk — nyilatkozta Hobo — a Piramis, a P. Mobil, illetve a régi Tűz- kerék, Mini, a valamikori Kex kezdte el. Ezeknek a zenekaroknak a munkássága nem múlt el nyomtalanul, hatásuk közvetve érezhető, mert az emberekben igény támadt arra, hogy ne csak műőrjöngés, füst és köd legyen.’’ Hobo köré az elmúlt hónapok forrongásai után remek kis társaság szerveződött. Páka Egon basszusgitáros, Körös József szóló és Széniek János gitár, Döme Dezső dobos, valamint a kiváló bluesénekes, Deák Gyula — alias Bili. A Hobo Blues Band már színpadi megjelenésével, zenei felállásával három (gitár, dob, ének) is a kezdeteket, a nagy elődöt és példaképet, a Rolling Stones-t idézi. Koncertprogramjuk jelentős részét a feledhetetlen klasszikus blues- és rockszámok ■ — Hey Joe, Johhny B. Goode, Szimpátia az ördöggel, stb. — alkotják, saját feldolgozásban. „Az elmúlt években valahogy elfogadottá vált, hogy csak saját számokat kell játszani, mert az az igazi. Ez éppúgy nem lehet teljes program. mint ha valaki csupán külföldi dalokat utánozna — magyarázza Hobo törekvésük lényegét. — A közönség újra visszatér a színpadhoz, nem elégszik meg a közvetített zenével; látni akarja a színpadi személyiséget, hallani a zenét és a szöveget abban a hármas egységben, ahogy akkor és ott, többször ugyanúgy nem ismétlődő módon megnyilvánul. A blues pedig igazán élő előadásban hiteles.” Eleinte sok vád érte az együttest, hogy csak másolnak, interpretálnak. Az első önálló számok elkészülte után azonban kiderült, hogy nagyon is jellegzetes stílust képvisel a csoport és ha lefordították Kerouac, Sa- linger, Ken Kesey és a beatirodalom más képviselőinek műveit magyar nyelvre, miért ne lehetne a rockkultúra legjavából, a Cream. a Rolling Stone« Jimi Hendrix. Chuck Berr vagy a Doors együttes da Iáiból magyarra fordítani. Sebők János KOSSUTH 8.25: Operahármasok. 8.50: Népi zene. 9.43: Tarka mese, kis mese. 10.05: Csiribiri. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Zenekari muzsika. 12.35: Űj falusi krónika. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Örökzöld dzsesszmelódiák. 14.13: Amikor fölkelt a hajnal. 14.33: Kóruspódium. 15.10: Gondolások. 15.28: Zenéjét szerezte... 16.18: Nóták. 17.07: Mire jó a nyúlbőr? 17.32: Új lemezeinkből. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.30: Esti magazin. 19.15: Kilátó. 20.00: Masca- gni: Parasztbecsület (Opera) 21.10: Táncházi muzsika. 21.28: Jascha Heifetz 1917— 1955 között készült lemezfelvételei. 22.15: Sporthíradó. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: Operettek. 22.50: Az ostromlott Afrika. 23.10: Kamarazene. PETŐFI 3.05: A Magyar Rádió vonós tánczenekara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosz- szán. 9.28: Zenés játékokból. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: A Szabó család. 12.00: Népi zene. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Család, barátság, politika. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig... 16.00: Párbeszéd a novelláról. 16.35: Körkapcsolás bajnoki labdarúgómérkőzésekről. 17.25: Egészségünkért! 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: Slágermúzeum. 19.30: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Közvetítés az Ü. Dózsa—Dunaújváros bajnoki labdarúgó-mérkőzésről. 20.45: A bolgár kultúra hete. 21.25: Híres alma materek. 22.17: Kellemes pihenést! SZOLNOK 17.00-töl 18.30-ig. MISKOLC 17.00: Hírek. Időjárás. 17.05: Tíz perc mezőgazdaság. Szerkesztő-riporter: Borsodi Gyula — Cimbalomzene Tarjáni Tóth Ida felvételeiből. 17.30: Munkásportrc — A hajógépész. Riporter: Tolnai Attila — Filmzene — Sport. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25: Lap. és műsorelőzetes... TEJ 8.05: Tévétorna. 8.10: Iskolatévé. 9.25: Delta. 10.05: A faljáró (Francia film). 11.00: Lehet egy kérdéssel több? 16.35: Jó hangulat — zenével. 17.00: Az inkák kincsét kutatva (Amerikai rövidfilm). 17.15: A marsé- ille.i fiú (Olasz tévéfilmsorozat). 18.25: Pásztorkodás. 18.45: Staféta. 19.20: Tévétorna. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Maigrct felügyelő. 21.25: Kockázat. 21.55: Nyitott könyv. 22.50: Tv- híradó 3. 2. MŰSOR 20.01: Beszélgetés Keresz- túry Dezsővel. 21.05: A rajzfilmek kedvelőinek. 21.30: Tv-híradó 2. 21.55: Rasken (Svéd tévéfílmsoro. zat). AwmmGI 1979. szeptember 5„ szerda
