Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

VIZSGÁLTAK A NÉPI ELLENŐRÖK Gazdálkodás fával - forinttal Egészségünkért... Az erdő, az erdőgazdálko­dás színvonala, jövedelme­zősége nem véletlenül került az elmúlt esztendőkben az érdeklődés középpontjába a megye északi gazdaságaiban. A h^tlyi természeti adottsá­gok ’ és a növénytermesztés szolid nyeresége mindinkább arra késztette az itt dolgozó mezőgazdasági üzemeket, hogy okosabban, jobban gaz­dálkodjanak a fával, amely egyiküket-másikukat nem­egyszer mentette meg nehéz anyagi helyzetben. Érthető hát, hogy az utób­bi időben társulások alakul­tak, egyre többen vásároltak közülük különböző erdészeti berendezéseket, gépeket, sok helyütt indítottak be feldol­gozó üzemeket, javítva a termelés biztonságát, színvo­nalának emelését. A korábbi, pusztán egy-egy évre szóló tervek mellett most már öt­éves időszakokra is összeál­lítják a gazdaságok elképze­léseiket, fejlesztési program­jukat az ágazat szinte min­den területén. E ma már nélkülözhetetlen tervek azonban helyenként még mindig meglehetősen vázla­tosak, a pontos fej le =si koncepciók helyett inkább csak irányelveket tartalmaz­nak. Egyebek közt ezt állapí­tották meg a közelmúltban az egri járás népi ellenőrei is, akik az északi szövetke­zetekben az erdőgazdálkodás helyzetét vizsgálták. De az eredmények mellett találtak még egyéb gondokat is. Csökkent a fakitermelés Amint az a nemrégiben tárgyalt jelentésükből is ki­tűnik, például még azt a fa­mennyiséget sem vágják ki évente, amire egyébként le­hetőségük volna. Igaz, az ^rdőrendezőség esztendőről esztendőre megszabja a ki- terrrtelés mértékét, de még Munkában: a szöiökimbáín Beérett a szőlő a Mátra- alján is. A Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság szí lőiben a héten megkezdő­dött a szüret. A Mátra tövé­ben a hagyományos kézi sze­dőkön kívül az idén ötödik alkalommal állt munkába az amerikai gyártmányú szüre­telőkombájn. A géppel csaknem hatvan hektárról szedik le a rizling­szilvánit és a francia erede­tű Souvignon szőlőfajtákat. Mykológiai térkép Oombászak tábora a Htt-tatai Javában tart a Bükki Nemzeti Park természeti ér­tékeinek, növény- és állatvi­lágának tudományos felméré­se. „leltározása”. E program keretében az Országos Erdé­szeti Egyesület mykológiai és faanyagvédelmi társasága háromnapos gombásztábort szervezett Bánkúton. melyen a Kertészeti Egyetem 1979— 80-as tanévében végző felső­fokú gombaszakértői vettek részt. A gombászok a Bánkú- t; Síklub faházában rendez­ték be szállásukat, s a há­romnapos táborozáson feltér­képezték a táj gazdag gom­bavilágát. A Bükki Nemzeti Park területén belül a bükk- fennsíki Nagymezőn végez­tek gyűjtést azok a szakem­berek. akik a diploma kéz­hezvétele után oktatni fog­ják majd felelősségteljes mesterségüket. Mint arról „illetékesek” tájékoztattak bennünket, igazi „diploma- munka” volt az a gombapör­költ is, amit a táborozok a vizsgálati anyagból főztek — maguknak. ezzel a kiszabott lehetőség­gel sem éltek sok helyütt. Csökkent is a fakitermelés az elmúlt esztendőkben, s ma már ott tartunk, hogy az indokoltnál mintegy 20 szá­zalékkal kevesebb fa kerül ki az erdőkből. Igaz, az amúgy is drága berendezé­sekből nem tudtak elegen­dőt vásárolni az üzemek, né­hol pedig a fa minősége is oly gyenge, hogy egyszerűen nem érdemes kivágni. A szakemberek körében időről időre visszatérő be­szédtéma a kitermelt fa mind szélesebb körű, ugyan­akkor gazdaságos feldolgozá­sa. Ugyanis mire az erdő fá­jából .bútoralkatrész, tám- oszlop, épületelem, vagy bár­milyen más termék szüle­tik, jelentős mennyiség el­vész. Sokszor már a vágás helyén ott marad a fa 10 százaléka, később pedig a feldolgozásnál is sok, talán még felhasználható nyers­anyag a fűrésztelepek hulla­dékába kerül. Az istenmezeji Béke Tsz-ben, amely a fafeldolgozás egyik tekin­télyes központja, ez a vesz­teség megközelíti a 20 szá­zalékot is, pedig léte­zik már az országban olyan feldolgozási módszer, aminek révén szinte még a fa levelét is felhasználják. Bár ellenpéldaként megem­líthetjük a felsőtárkányi kö­zös gazdaságot is, mely rend­re hasznosít szinte mindent az erdeiben. Mindez azért részben an­nak a következménye, hogy a szövetkezetek korábban már kialakítottak egyfajta termékszerkezetet, ahhoz vá­sároltak gépeket, s az egyre inkább növekvő termelés mel­lett aligha jut energiájuk és módjuk a fahulladék gazda­ságos hasznosítására. Külö­nösen így van ez a legtekin­télyesebb feldolgozóknál, a pétervásári és a már emlí­tett istenmezeji szövetkeze­teknél. Annál furcsább viszont, i hogy szinte sehol nem él­nek kellően a feldolgozóüze­mek teljesítőképességével. Még a bodonyi gazdaságban is, — ahol pedig két mű­szakban dolgoznak — a ka­pacitásuk alig több mint fe­lét használják ki. Másutt meg már délután leállnak a drá­ga gépek; s F f líiaí órán át tétlenül várnak munkára. Nincs elegendő munkaerő Valószínű, hogy ésszerűb. , átgondoltabb szervezéssel az érintettek sokat javíthatná­nak e cseppet sem rózsás helyzeten. Csökkenthetnék a munkaerőhiányból adódó gondokat. Még különösebb ez a ké­nyelem — s ezen megakadt a népi ellenőrök szeme is — miután a feldolgozás a gaz­daságok legnyereségesebb ágazatai közé tartozik. Bo- domy, Felsőtárkány, Istenme­zeje, Szajla és Bélapátfalva például tavaly együttesen csaknem 12 millió forint nyereségről adott számot tagjainak, s ez a háromszo­rosa a két évvel korábbinak. Lehet, hogy a két dolog közt nincs különösebb ösz- szefüggés, de mindenesetre kiderült az is a népi ellen­őrzés jelentéséből, hogy több termelőszövetkezetben ret­tentő a rendetlenség a szám­lák, bizonylatok körül. Fel- sőtárkányban például csak ömleszti a könyvelés az er­dészeti tevékenység költség- és árbevételi jegyzékeit, de az adatok átfogó elemzésé­vel másutt is adósak a ter­melők. Hogyan mutathatnák ki akkor, hogy még milyen lehetőségeket rejt számukra e terület, mennyivel nagyobb nyereségre tehetnének szert. Ugyanis ma még a viszony­lag egyszerűbbnek tartott ön­költségelemzés, utó- és elő­kalkuláció is korántsem meg­bízható adatokat szolgáltat a gazdasági vezetőknek. Érde­mes volna ezt fontolóra ven­ni mondjuk Szajlán vagy Felsőtárkónyban, de többé- kevésbé említhettünk volna más gazdaságot is. Erdőfelújítások De Íját sí fát nemcsak vág­ni, hanem felújítani, telepí­teni is kell, hisz arra nem­csak ma meg holnap, de a későbbiekbetn is nagy szük­ség lesz. Nos, e téren sincs minden rendben, bár ezért csak részben okolhatók a mezőgazdasági üzemek. Ked­vező a helyzet az erdőfelújí­tásoknál. Persze igazi, mes­terséges beavatkozásra itt csak harmadrészt volt szük­ség, mivel többségükben az erdők magról, illetve sarjuk­ról fiatalodnak. Részben az­után ennek a következmé­nye, hogy korát tekintve az erdő többsége még az ifjú, vagy az érett korban van, de szerkezetük, fajtaösszeté­telük korántsem kedvező. Néhány évtizeddel ezelőtt hasonló okai voltak az< ér­téktelen cserfa túlzott elsza­porodásának is, s a népi el­lenőrök szerint ezt még nem ismerték fel kellően például Pótervására, Bélapátfalva, Istenmezeje szövetkezetében sem. Esetenként ugyanakkor meg keil hajolnunk a gaz­daságok érvei előtt is, mely szerint a jelenlegi felújítási egységárak és a meglehető­sen romló munkaerőhelyzet nem is ösztönzi őket külö­nösebben erdőfelújításaik gyors kiterjesztésére. Romlott az erdőtelepítés gazdaságossága is. Több mint három esztendeje mit sem változtak ugyanis a be­vételi lehetőségek, a költsé­gek ezzel szemben igencsak megemelkedtek. Tetejében még elegendő facsemetét sem lehetett kapni. Megfelelő fa­csemetéért nemegyszer az ország másik végébe kellett szaladgálniuk az erdészetek szakembereinek — elképzel­hető, micsoda költség és em­beri energia árán —, s a végén még így is örülhettek, ha jutott nekik tölgyből, bükkből ültetni való anyag. Aligha csodálható ezek után, hogy a gazdaságokban az er­dőtelepítés három év alatta veszteséges munkák közé került. A járási népi ellenőrök jelentése persze jó néhány egyéb, kisebb-nagyobb prob­lémával ig foglalkozott, de az erdőgazdálkodás helyen­kénti ellentmondásosságát talán ez a néhány példa is jól tükrözi. Az mindeneset­re biztos, hogy a legtöbb gazdaságban már felismerték az erdő adta lehetőségeket, de anyagi, egy-egy esetben személyi okok miatt még messze állnak attól, hogy igazán kis is aknázzák azo­kat. A mind szigorúbb gaz­dasági, gazdálkodási viszo­nyok között azonban rá kell előbb-utóbb jönniük, hogy lehet és kell okosabban, ész­szerűbben gazdálkodni az erdő forintokat hozó fájá­val. .. Cziráki Pcter DR. SCHULTHEISZ EMIL, az orvos és a miniszter j „megvizsgált” valamennyiünket: az országgyűlés őszi ülés. 5 szakán egyebek között a több mint tíz és fél millió ma- í gyár állampolgár kórlapját ismertette beszámolójában. Mi j tagadás, ez a sokunknak kiállított „zárójelentés” a fe- j jünkre olvasott néhány komoly hanyagságunkat, mint pél. dául azt, hogy keveset mozgunk, sokat dohányzunk. s bi-< zony előkelő helyet foglalunk el a világranglistán az alko_ < holfogyasztásban is. Aztán: csökönyösen ragaszkodunk; egyfajta — be kellene végre látni — elavult életmódhoz, mert nem engedünk az évszázados táplálkozási szokása- ] inkból, nehezen fogadjuk el az újat, a korszerűt. S ami még nagyobb baj, rossz példát mutatunk gyermekeinknek, a jövő generációjának. Érdemes lenne pedig újítani, az 5 egészségesebb életmódot választani, mert ezzel tovább nö- í vélhető az átlagéletkor. Ez harminc esztendővel ezelőtt a nőknél 64. a férfiaknál 59,8 év volt, ma 73,5, illetve 67,2 j év. A hosszú, pontosabban fogalmazva, a hosszabb élet i titka — úgy tűnik — részben ismertté vált. Legalábbis annyiban, hogy a „titok kulcsa” nemcsak az orvosok, azj ápolónők privilégiuma. A hazai betegellátás a hét éve hozott egészségügyi í törvény hatására jelentősen fejlődött. Elsődlegessé vált a megelőzés: a rendszeres szűrővizsgálatok lehetővé teszikj a betegségek korai felismerését és az eredményes gyógyí­tó munkát, a kötelező védőoltások nyomán egyáltalán < nem, vagy csak kis számban fordul elő járvánnyal fenye­gető betegség. (Ezt erősítette meg egyébként a parlamenti' vitát végighallgató dr. Szabó Ferenc, a megyei tanács j egészségügyi osztályának vezetője, illetve dr. Safrankó j Erzsébet, a KÖJÁL megyei főorvosai is.) Az sem elha­nyagolható, hogy országosan fejlődött a körzeti orvosi el-! látás, megyénkben mindössze néhány ilyen állás betöl­tetlen. Ez azt jelzi, hogy az egészségügyi dolgozók élet-; és munkakörülményei — főként az 1977—78: évi béremé- 1 lést követően — lényegesen javultak. Újabb és újabb kor. \ szerű gyógyintézményeket adnak át az országban, s foly­tatódik a kórházak — mint például az egri és a hatvani; intézmény — rekonstrukciója. < AZ EGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNYBŐL fakadóan a mi­niszter hét évvel ezelőtt felírt néhány receptet a szakte- í rület „gyógyítására”. Az illetékesek — legalábbis az el- í ért eredmények ezt jelzik — sikerrel váltották be a vé- ^ nyékét, amelyekre a további, de egyáltalán nem könnyű , gyógyító munka alapozható. S ez az alap: fél egészség! > Szilvák István ( A hevesiek már teljesítették A • Hatvani Konzervgyár az idén 1100 vagon paradi­csom szállítására kötött szer­ződést a hevesi Rákóczi Ter­melőszövetkezettel. A heve­siek pénteken, jóval a ha­táridő előtt teljesítették szál­lítási kötelezettségüket és az 1100 vagon paradicsomot el­juttatták Hatvanba. A kon­zervgyáriak elismerésüket fe­jezték ki a hevesieknek jó munkájukért, és további 100 vagon paradicsom szállítá­sára kötöttek velük szerző­dést. Akárhogy vesszük, nehéz munka. Véleményt kell mondani az emberekről, az emberről. Nem csak általá­ban. hanem névre szólóan. Méghozzá úgy, hogy ugyan­akkor valamiféle „skatulyá­ba” is bele kell majd helyez, ni: ez rendes ember, ez érti a dolgát, ez nem tud bánni az emberekkel és így tovább. — Igaz, nagy felelősséggel járó, de nagyon szép munka a miénk. Ha nem tudom, mennyi pénzt fizetnének, ak­kor sem mennék másfajta beosztásba. Aki így vélekedett a sze­mélyzeti munkáról. Nagy Miklós, a Mátrai Egyesült Tsz személyzeti és oktatási csoportjának a vezetője. Ne. ki aztán már igazán volt alkalma mérlegre tenni ezt a feladatot. Az iroda, mint a többi, a páncélszekrény, mint a töb­bi. az asztalnál ülők, mint a többi ember. ’ És mégis minden egészen más. A páncélszekrény nyitott ajtaja látni engedi a sok egyforma dossziét. Átlátszó, vékony nylonlap fedi vala­mennyit. Mindegyikben egy- egy ember, a múltjával és a jelenével, de egy kicsit a jövőjével is. Nem túlságosan nagy te­her összeállítani egy élő em­ber „kataszterét”, azzal a tudattal, hogy minden leírt, szónak súlya van? — Nagyon messze vagyunk már attól, hogy a személyi anyag hétpecsétes titok amibe bele nem lehet még kukkantani sem Akinek a minősítését végezzük, a ke­Ember a dossziéban zébe kapja a róla alkotott véleményünket. Joga van az­zal akár nem egyetérteni is, és joga van a saját vélemé­nyét is papírra vetni. — Van ilyen? — kérdez­tük a csoportvezetőt. — Előfordult már nem­egyszer, hogy nem minden­ben egyezett a felfogásunk. Az is megtörtént, hogy az érintett személy kényelmet­lenül érezte magát, amikor meghallotta a minősítését. De hát azt mondják, az em­ber a legkevésbé önmagát is­meri. Csakugyan. Miért ne lenne szubjektív az ember éppen a saját szubjektuma iránt? így mondják: a tsz-ben dolgozók közül több mint százötvennek a nyilvántartá­sát kell biztosítani. Nekik, valamennyiüknek erkölcsi bi­zonyítványt kell beszerezni­ük. Hogy kik tartoznak kö­zéjük? Például a brigádve­zetők Kissé meglepőbb, ha azt is megemlítjük, hogy a vonatkozó rendelet, szerint a gépírónők is a nyilvántartás­ra kötelezettek körét bőví­tik, mivel ők „bizalmas” fel­adatot látnak el — eseten­ként. Akiket folyamatosan kell minősíteni, azoknak a száma meghaladja a hatvanat Nagy szám ez is. — Hat évvel ezelőtt még a Béke Tsz-nél kaptam sze­mélyzetis feladatot — emlé­kezik vissza Hordós Józsefné előadó —, de akkor csak egy halom papírt nyomtak a ke­zembe azzal, hogy ezek a személyi akták. Ha valamire szükségem van, csak keres­sem bátran, valahol biztosan ráakadok. Akkor azt sem tudtam még, mit kell csinál­nom. Bújtam a rendelkezé­seket, tanfolyamokra jártam, mire a megfelelő ismereteket megszereztem. — A családban soha nem volt semmiféle ellenkezés a beosztása miatt? — Nem A férjem is itt dolgozik, ő is tudja, milyen nagy szükség van a mi munkánkra. Ha belegondolunk, hosszú utat kellett bejárni , ahhoz, hogy a személyzeti munká­nak „becsülete” legyen a tsz- dolgozók körében. — A személyzetis mindig 'személyzetis? — Azt hiszem, igen. Még akkor is az — válaszolta Nagy Miklós —, amikor „esze ágában sincs” annak lenni. Például: kimegyek a telepre, mert meg akarom kérdezni, rendben van-e a busz, ami­vel a fiatalokat elviszik ki­rándulni. Utólag tudom meg, hogy az emberek egy része mindjárt azt kezdte kérdez­getni. ugyan mit akarhattam én X_tőí vagy Y-tól. — Mennyire humánus a személyzetis? — Annyiban, hogy senkii sem akarunk „kikészíteni”. Igyekszünk a véleményünket pontosan, félreérthetetlenül, de bántó él nélkül megfo­galmazni De megfogalmaz­zuk. Nemegyszer úgy, hogy: amennyiben a jelzett köve­telménynek nem tesz eleget, hosszabb távon nem tudunk igényt tartani a munkájára. — Előfordult már, hogy valahol, valakit „el akartak adni”. Ezért alaptalanul fel­dicsérték. — Mi is jártunk így. A vállalat igazgatója nagyon szépeket mondott, amikor fel­kerestem. Aztán megjött a személyi anyag, és mit mondjak? Ma sem tudjuk az illetőt ott alkalmazni, ahol szerettük volna. Én nem va­gyok hajlandó, de nálunk senki sem hajlandó kitenni magát annak, hogy megkér­dezzék tőle: nem ég le a bőr a képedről? — Ha most hirtelen né­hány vezetőre lenne szűk. ség máshol, nyugodt lélek­kel tudnának ilyeneket aján­lani ? — Hirtelenjében négy-öt embert is tudnék mondani, akik tökéletesen megfelelné­nek a követelményeknek. — Változott meg már bár­ki annak nyomán, hogy a jellemzésébe beírták a hiá­nyosságait? — Hogyne. Ezt úgy tudjuk meg, hogy a munkatársai fognak el bennünket: mi tör­tént ezzel az emberrel? Rá sem lehet ismerni. Tessék, ilyen is van. És ez_ mind a személyzeti munka következménye. ★ Oktatási feladatokat is el­látnak. Sorolják is: tizen­négy fiatal tanul most a gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolában. Ök jö­vőre már a tsz-ben dolgoz­nak. Több mint százan vé­gezték el eddig az általános iskola nyolc osztályát. Fel­sorolni is sok, mennyi segít­séget kaptak ehhez. Még az iskolában töltött időre is kaptak óradíjat. Hogy mit szóltak ehhez a többiek? Aki értetlenkedve fogadta, azt mondták neki: ő is tanulhat, csak rajta. A kezdő szakemberek mind maradtak a gazdaságban. Csak egy ment el, kivétel­ként, családi okok miatt. Az első doktori címet Nagy János szerezte meg, aki most a műszaki főmérnök. Öt Ko­csis István követte,, akinek egészen friss a diplomája. Csörgő István most áll a megvédés előtt. Mind a hár­man a tsz dolgozóiként vál­lalkoztak a tudományos mi­nősítésre, megszervezésre Senki sem kényszerítette őket, de mindenki segített nekik. A felettes szervek ellenőr­zései is elismerően szóltak a személyzeti és oktatási mun­káról. A minisztérium ta­pasztalatcserére, okulásul, a személyzetis tanfolyamot úgy mindenestül leutaztatja a kö­zeli napokban ide, hogy mindenki a saját szemével lássa, a saját fülével hallja, hogyan is csinálják a tenni­valókat Gyöngyöspatán. Egyszóval: lám, fordul a világ és mi is — vele együtt. G. Molnár Ferenc 1979. szeptember 29., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents