Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-29 / 228. szám
Csak a kamaszok vétkeznek? Az első kísértés Spanyol film Jó, hogy a spanyol filmgyártás egyre szélesebb választékkal jelentkezik nálunk. Más szemlélet. más társadalmi gondok és mindenekelőtt például másfajta déli temperamentum, mint az olaszoktól megszoktuk. Visszafogottabb, de talán annál tüzesebb és mélyebb. Mint a borokkal szokott lenni. A spanyol kamaszok is — mint mindenütt a világon a tizenévesek — a nagy szerelemről, a testi vonzalmak, ról, azokról a csodákról ábrándoznak, amikben a felnőttek oly magabiztosan, olykor szemtelen fölényességgel válogatnak, ök még kívül vannak a „kerítésen”, így hát irigykedve csodálják azokat, akik benn hancúroz. nak, hiszen az élet egy szivárványszínű, tarka mulatság — az ő vágyálmaikban. Ezért lesznek ezek a vagányok vakmerőkké; lopnak, hazudoznak vágyaik beteljesedéséért. Hiába a templom szelídítő, fegyelmező közelsége, a rokoni szitkok, ők loholnak, leszegett fejjel, olykor szemérmetlenül merész ötletekkel a titok után, amiket még nem értenek. Ezt az általánosságot, ezt a kamaszkor! szabványt azért említjük, mert ebben a filmben is ezt a szorongós, ezt a nyílt-burkolt vallomássorozatot kapjuk. Lehetetlen nem érezni, hogy a film írója, huis Mudillo kamaszkori élményeit eleveníti fel, a nagy kezű, esetlen, csetlő-bot. ló barátokat, akikkel együtt átélte a fiatalságot, a nagy kalandot, a rádöbbenést, az érzések és a szenvedély viharzását. Maga a film és a mese az el koptatott utcalány — romantika egyik késői oldalhajtása lenne — az érzelgősség így sem hiányzik —, ha a kamaszok nem játszanék el előttünk azokat a csínytevéseket, amik a lázas keresés, a szerelemre való rátalálásnak ebben a furcsa korszakában eszünkbe jutottak. Innen a film őszinte humora. Curro, ez a szeplős fiatal kölyök a kivetettek, a nem-szeretettek orrlógatá- sával jár-kel a világban és természetesnek veszi, hogy a maga módján szintén szere- tetért sóvárgó Cristina befogadja őt. De mint gyereket! No, ezt az érzelmi szakadékot jól átlépni, vagy átugrani nem könnyű feladat. És úgy érezzük, hogy ebben a filmben is ez a váltás, a felnőttként is igen tapasztalt Cristina, és a gyerekként is tisztán álmodozó Curro között a legproblematikusabb. A „szeretlek”-ig mindkét kis emberke eljut, olyan erős ellenpontozással, amely már-már az egész történet hitelét veszélyezteti. Pedig a részletek hitelesek. Manuel Summers, a rendező egy részletekben, a realisztikus ábrázolásban, a környezet színes felépítésében elsőrangú. Az öreg pap és a két kamasz kapcsolatát egy-egy grimasszal, a templomi sürgés-forgás és az áhitat jól szerkesztett képsoNépi kismesterségek A gyöngyösi Bcrze Nagy János Gimnáziumban látható az a kiállítás, amely Népi kismesterségek címmel mutatja be Bodrogi Sándornak, a népművészet mesterének lószöréksze- reit, Török Mária textilmunkáit és Kishonti Pál sallangjait. (Fotó: Szabó Sándor) Badacsonyi szüret A Balatoni Intéző Bizottság kezdeményezésére idén ismét felelevenítik az egykor sok érdeklődőt vonzó badacsonyi szüretet. Az idegen- forgalmi utószezon látványos programjának ígérkezik vasárnap Badacsonyban a Veszprém megyei együttese'-1979. szeptember 29., szombat folklórműsora. A literi, csopaki, badacsonytomaji, veszprémi és herendi együttesek délelőtt a badacsonytomaji főtérről a hajóállomásra vonulnak. majd a vasútállomás előtti téren és a parkban színpompás menettáncot mutatnak be. A veszprémi Dimitrov Művelődési Központ együttese ad térzenét, majd a résztvevőket csaknem ötórás műsor szórakoztatja. A program este szüreti bállal zárul. (MTI) raival tárja elénk s hogy mindennek a templomi fegyelemnek rögtön az ellenkezője is igaz legyen, a bűnözés fészkét a toronyban rakja össze, ahol a harang és a pornólapok a nagy darab kövek alatt jól1 megférnek. A kamaszok lelkét nyitja fel, az ő szemükkel látja és láttatja a képmutató felnőttekét és ettől eleven ez a korhatáros film. Cristinával a rendező már nem tudott mit kezdeni: együgyű mon- datocskái mögött kereste a boldogság utáni vágyat. A szeplős Currót Francisco M. Summers, Cristinát Beatrix Galbo alakította. Az operatőr, Luis Caudrado a kamaszok ötleteinél jól követte azt a gyorsaságot, ahogyan Curro és Kobra, a csúnya, de eszes fiú „kivitelezték” a bosszút és a bűnöket, De hát csak ők vétkeztek? Farkas András MEeByík az e betű? LÁTOGATÁS EGY EGRI KORREKCIÓS OSZTÁLYBAN Ha valaki belép az egri V-ös számú Általános Iskola első c osztályába, nem fedez fel semmi különöset. Az apróságok hol a matematika alapelemeivel ismerkednek, hol a betűvetés fortélyaival bíbelődnek. Ha figyelmesebben szétnéz, már észreveszi a sajátosságokat. A szemléltetőeszköz itt jóval több mint másutt, bármerre néz. mindenütt fellel egy-egy fajtát. Ha nem sajnálja az időt. aíkkor rájön, hogy a tanítónő különböző módszerek seregét veti hadba, hogy a tizenkét fiú és lány könnyebben boldoguljon az anyaggal. Megirigyelheti Horváth Sándorné ritka türelmét és ügybuzgalmát, aki számon tartja: ki miként halad. Ha egyikőjük megtorpan, azonnal segít, s csak úgy következhet az újabb gondolat- menet, ha az előbbieket már mindenki megértette. Nem véletlen ez, hiszen a kicsik korrekciós osztályba kerültek. Harcban a lemaradással — öt éve annak, hogy megkérdezték tőlem: vállalom-e ezt a nehézségekben bővelkedő megbízatást. Tudtam, mi vár rám, mégsem mondtam nemet. Izgatott ez a szép feladat, örültem, h ’ v olyan dologgal próbálkozhatok meg, amiről addig csak hallottam. Megszerettem azokat a gyerekeket, akik nem tehetnek arról, hogy a szellemi fejlődésben kissé visszamaradtak. Jobb képességű társaikkal semmiképp sem bírták volna a versenyt. így viszont egy esztendő alatt behozattam velük a hátrányt. Más szóval: átmehettek a többi másodikos közé. Jóleső érzés az/ hogy ennyi idő alatt mindössze négyen kezdték újra az elsőt. A rendellenességekre már az óvodában fény derült, s innen javasolták az alapbs vizsgálatot. A megyei neve- velési tanácsadó pedagógus és pszichológus szakemberei ajánlották ezt a megoldást. — Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a szülők általában húzódoznak, nemegyszer tiltakoznak. Rabjai lesznek annak a téves szemléletnek, hogy ez a pillanatnyilag szükséges megkülönböztetés lekicsinylő. Nem egyszerű, de csak sikerül meggyőzni őket arról, hogy mi a gondok orvoslását ajánl- juk, s későbbi kellemetlenségektől mentjük meg a tanulókat, akik így teljes értékű fiatalokká nőhetnek. Idővel persze feloldódik ez a tartózkodás, s igen jó kapcsolat formálódik az édesapákkal és az édesanyákkal. Több törődés Másiutt harminchat, harmincnyolc diák szorong egy teremben, ilyen körülmények között szinte képtelenség mindenkivel külön törődni. A gyengébb adottságúaknak azonban épp erre van szükségük. Többen beszédhibásak, s ezt az előrehaladást gátló tényezőt is fel kell számolni. Minderre csak a korrekciós osztályok nyújtanak lehetőséget. — Nálunk — s ez is a kis létszámból fakad — könnyebben oldódik az idegenkedés és a félsz. A szemléltetés, a játékos jelleg igen nagy szerepet kap. így mélyítjük el az ismereteket, s a tanítványok élvezik ezt a helyzetet. Kibontakozik — ha nem is máról holnapra — alkotó-, készségük, s egyre jobb ötletekkel rukkolnak ki. Ebéd után sem mennek haza, hanem lepihennek, s délután a napközis nevelő gyakorolja velük a tudnivalókat. H. Ildi hamar megbarát-i % kozik velünk, s a táblánál is feszélyeaettség nélkül mozogj a tanítónő kérésére határozottan választja ki a többi közül az é betűt. Arról is beszél, hogy melyik tárgyat miért kedveli. — A tornaóra tetszik á legjobban. Az olvasással is megbarátkoztam, dé a ma te-, matika nem nagyon megy. Több mint fél év alatt, bi-' zonyára megkedveli. Legalább annyira, mint O. Peti; aki valósággal rajong érte. — Tessék megnézni ezeket a rudakat, és a többi eszközt. Érdekesek, s az a jó, hogy a végén mindig kijön az az eredmény, amit a tanító néni vár. A kisfiú akaratlanul is a hatékony módszereket dicséri, s a tanítás szórakoztató jellegére utal. Egész napos iskola A nevelő a jövőről is szót ejt, s ezzel kapcsolatban egy leendő ígéretes kísérletre hívja fel a figyelmet. — Itt a sikerélmény sokkal élőbb mint bárhol. Ebben van részünk, amikor összehasonlítjuk az esztendő- eleji és a tanév végi rajzokat, felmérőlapokat. Ekkor láthatjuk. hogy mekkora utat tettek meg neveltjeink. Szeretnénk továbblépni, s bevezetni az egész napos iskolát. Ez azt jelenti, hogy délelőtt ■ és délután is lenne oktatás, s az ezzel járó teendőket kizárólag én látnám el. Teljesebb képet kaphatnék mindenkiről, még jobban érvényesülne a differenciált törődés, azaz az eddiginél is magasabb szintre juthatnánk el. Ügy érzem, ezért nem drága semmilyen áldozat.., • Pécsi István 21. András most nem szívesen bonyolódott vitába; minél előbb menni szeretett volna. De hát mégsem bírta megállni, megfogta Stammler vállát: — Ide figyelj, Frici! Azt az egyet mondd meg nekem, hogy szüksége van-e a forradalomnak katonára?! Emlékszel, hogy már az előnyomulás alatt is akadtak parasztok, akik otthagyták a frontot? De csak hirdesd ki, akár még most is!... Akár Itt. ezekben a községekben, hogy aki fegyvert fog és velünk jön. az kap három holdat ... ne többet, hármat... Persze, azonnal. A családja már rakhat is bele egy kis száznapos kukoricát... — Három hold, tíz hold ... Miket beszéltek ti itt, mint valami ártatlan, civil, kávéházi politikusok? Hát erről van szó, barátaim? Hát nem erről van szó! Nem szabad játszani a katonával! S ami mindennél fontosabb: nem szabad eldobni a megszerzett győzelmet! Nem lett volna szabad északról visszajönni, akárhogy is ugrálnak, és akármit hazudoznak Cle- menceau-ék! Kész! Ez mindennek a lényege. — Ezen már túl vagyunk ... — mondta András. Tudta, hogyha megint elkezdik az északi hadjáratot, akkor ez a vita. hacsak valami félbe nem szakít jr nagyon sokáig eltarthat. — Túl vagyunk?! — pattant fel Stammler. — Nem vagyunk túl! Éppen ma hajnalban gondolkodtam el ezen: hogy az ördögbe nem volt bennünk annyi morzsányi lelemény és olyan picur- ka bátorság, hogy megtagadjuk akkor azt a parancsot?! — Te egyedül? Vagy a század ? — Az egész front, barátom! Mit csinált volna a tisztelt Kormányzótanács, ha az egész front egységesen azt mondja: nem!? Nem! Nem! Nem! — S verte maga mellett az asztalt. — Egy tapodtat sem megyünk vissza. Na, mit csinált volna? — Nem tudom. — Hát akkor én megmondom! Beszart volna, elvtársam! így, ahogy mondom! És hagyta volna, hogy menjünk tovább előre! Leugrott az asztalról, szorosan a térképhez lépett, s nádpálcáját lendületesen siklatta rajta előre. — ... Stromfeld akarta ... ő katona... ő támadni akart. Szóval..., ha Lenin ezt látja ... Látja, hogy előremegyünk ... látja, hogy mi rendületlenül csak előremegyünk ... hogy mi tojunk Clemenceau-ra, meg az egész rothadt burzsoá bandára ... akkor ő is tovább erősíti a lengyel frontot! Azóta találkozunk! És akkor azóta az ántánt magától kiüríti a Tiszántúlt. Mert nem kockáztatja az itteni csapatait... — Hogy nem kockáztatja? Ugyan. Frici. ne gyerekes- kedj! Mit érdekli őket, hogy hány román katona hagyja itt a fogátl Ezt a te Clemenceau-dat ilyen csekélység aztán igazán nem érdekli... Na, de hát ez úgyis mind csak ábránd. — Ábránd hát... — mondta erre csüggedten Stammler, és visszahuppant az asztalra. — Ábránd hát, az isten verje meg! És minél inkább elrontjuk a dolgunkat, annál inkább fogunk ábrándozni ... Most már van vagy egy hónapja, hogy csak az ábrándjainkból élünk. Kitör a német forradalom ... kitör az angol meg a francia forradalom .,. meg ilyesmi. Még küldünk nekik egy-két dekrétumot, ugye, aztán egykettőre mindenütt felkelnek a világ proletárjai. — Hiszen még felkelhetnek ... — mondta a támadt csendben András, bár nem sok meggyőződéssel. —• Ám ahhoz, hogy felkeljenek, éppen nem visszavonulni kellett volna! — Stammler Frigyes most nádpálcájával minden eddiginél nagyobbat csapott az asztalra. — De hát, úgy látszik, hogy az elvtársak sokkal hamarabb tanulmányozták a térképet, mint én. És összecsinálták magukat. — A térképtől? Mit találtál te ezen a térképen? — Hogy mit találtam ... Stammler ráakasztotta a sapkáját a nádpálcára, súgy nyújtotta oda a térkép közepére. — látod? — Nem tudom, mit kell látni. — A sapkám alatt elfér egész Tanácsmagyarország. Egv percig meging nagy csendben voltak; emésztették, hallgattak mind a hárman. — Nagy fejed van — szólalt meg végül András. — Nagy sapkát hordasz. Stammler visszavette a pálcáját, és visszanyomta a fejébe a sapkát — Tévedsz. Ez a legközepesebb méretű sapka. — És a dandár? — érdeklődött András. — Azt egy légy szárnya eltakarja. Ha rászáll. — És akkor most? —kérdezte Czauner. — Akkor most miért támadunk? A térkép ugyanaz, nem? — Szerintem azért, mert mostanra talán már a térképüket is elveszítették! A fejüket, a térképüket, mindent! — Nagyobb, s nagyobb dühbe kergette bele magát. — Amikor megyünk előre, mint az isten, akkor megállítanak! Mikor aztán szarrá mentünk, akkor huss! előrekergetnek. Zseniális egy hadvezetés, mondhatom; nincs is rá más kifejezés, egyszerűen zseniális... Megint nem bírta tovább ülve; leugrott a dobogóról, és járkálni kezdett a padok között, mint egy dühös tanító, kezében a nádpálcával, de akit nem a nebulók ingereltek fel, hanem a tanfelügyelő, vagy talán maga a püspök. — Na, jó — mondta aztán egyszerre csendesebben. — Én most kimegyek, és megnézem, hogy melyik a legjobb út Debrecenbe. Landler elvtárs, azt hiszem, úgy gondolja, hogy mi menetelünk, a románok meg csak szaladnak előlünk. Ha netán mégsem szaladnának, akkor esetleg, ugye, harcolunk is valamicskét. Vagy úgy, hogy megyünk széles arcvonalon előre a Hortobágyon ... Végeredményben majdnem minden hajításnyira jut egy vöröskatona. Szerencsénk van abban is, hogy a sík mezőn messze el lehet látni, így akármilyen ritkán megviink is. nem veszítjük majd el az összeköttetést... í folytatjuk.) j
