Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

Évadnyitó premier

Ma kaput nyit Thália temploma. Ünnepi hangulat és izgalom vibrál az öltözőkben, kedélyes érdeklődő zsongás uralja az előcsarnokot a nagyérdemű közönség helyet foglal a nézőtéren, majd gong szól. kigyúlnak a reflektorok, s ünnepélyes méltósággal felgördül a függöny. Évadnyitó premier! Kezdetét veszi az új színházi esztendő, az egri Gárdonyi Géza Színház 1979—80-as évadja.

Némi eltéréssel mindig így kezdődik a varázslat. amelynek színház a neve. Az egymást követő évadokkal pedig úgy vagyunk, mint a ránk köszöntő új esztendőkkel, amelyektől mindig többet, jobbat és szebbet várunk, remélünk.

Az egyformaság külső jegyei mellett azonban mindig más az évadnyitó premier hangulata. A mai évadkezdés akár rendhagyónak is mondható. A szokásos esti órák helyett ugyanis délután várja közönségét a színház, s nem a felnőtteket, a gyerekeket inkább: Egerben mesedarabbal kezdődik a színi évad. Mondhatnánk így is: a jövő felé fordul az első bemutató, ezekben a napokban a leghá- • lásabb. ugyanakkor a legkritikusabb közönségnek játszik a színház. Bárcsak a nemzetközi gyermekév keretein túl is tenné ugyanezt, s gyakrabban nevelné, szórakoztatná ifjú közönségét.

Eltér a megszokottól a premierhangulat azért is. mert hosszú évek után most valóban új reményeket táplál a színház vezetésében bekövetkezett változás, a hosszabb távra megfogalmazott és magasabb mércét állító művészi törekvés. A megújhodás nyitányát jelzi a megerősödött társulat és az idei műsorterv, amely tíz bemutatót ígér. Vígjátékot, komédiát, színmüvet és drámát, operettet és musicalt. Sarkadit, Moliére-t, a régen nem játszott G. B. Shaw-t. Ödön von Horváthot. Bertold Brechtet. E. A. Poe-t és Millöckert, a gyermekeknek pedig mesét.

Milyen lesz az évad. mit érdemes megnézni? — kérdezik sokan. A tíz bemutató megannyi ígéret, hiszen valamennyi magában hordozza a siker lehetőségét. Hogy siker lesz-e valójában, az persze csakis a bemutatók után derül ki. Addig azonban még sok

a tennivalója színháznak, közönségnek egy-; a ránt.

Brechtet idézve gyakran hallani a mon-; dást, miszerint: a közönséget nem lehet levál. tani. Valóban nem lehet, de nem is kell. Buzdítani kell inkább a színház szeretetére, felkészíteni a művészet befogadására. Része le- hét a felkészítésben az iskolák, a közművelődés igyekezetének, az orientálást vállaló kri- j tikáknak és a vezetők példamutató művészet- ! pártolásának is. De legfőképp a színház jelenlétének. a produkcióknak, amelyek az írói, rendezői mondandót közvetítve, szórakoztatva < formálják az emberek gondolkodását, maga- . tartását.

Tudjuk, sokféle igényt kell kielégítenie a J Miskolcról utazó egri színháznak, amely előadásaival igyekszik felkelteni az országos érdeklődést is. Az ilyen ambíciókkal fűtött művészi célkitűzésekben örömest osztozik ugyan \ az egri közönség, ám joggal reméli, hogy igényeire jobban figyel a jövőben a színház. • Mert egy színpadra vitt dráma — bármily < izgalmas avagy látványos legyen is az — csak { produkció csupán, amelyet a közönség jelenléte, közreműködése emel a művészet rang- 1 jára. A közönség részvétele, felkészültsége, < műveltsége, sőt még a hangulata is befolyá- , solja a színpadi játékot, s ily módon szinte \ társszerzője lehet az előadásnak.

Az egri közönség évről évre növekvő szám„ < bán vállalja ezt a társszerzőséget. Az egriek! és a környékbeliek szeretnek színházba járni. í Az élményért, az igazságot sugalló írói gon- J dolatért, a szórakozásért, a kedvenc színésze- < kért, a színházi varázslatért.

A varázslatért, amelynek mától ismét ré- J szesei leszünk. Kaput nyit Thália, kezdődik < 02 új színházi évad. Amelyről bizalommal j hisszük: magasabb művészi színvonalat kép- < viselve jobb és igazabb lesz mint a tavalyi < volt. Ezzel a reménnyel köszöntjük a színhá- < zat, művészeit, dolgozóit. És köszöntjük a j színházat szerető közönséget.

Gong szól, kigyúlnak a reflektorok, kéz- j dődik az évad ...

Márkusz László

SZOMBAT REGGEL FÉL 8-KOR

A rádió szlovák műsorának egri szerkesztőségében

EGY ŐSZI TÁRLAT

Szüret a képzőművészetben

A Szüret a képzőművészetben című tárlat, amely a gyöngyösi szüret programjához kapcsolódóan az elmúlt vasárnap nyílt meg, egyben a képzőművészeti világhét megyei eseménysorozatának rangos záróaktusát is jelentette. Nemcsak azért rangosat, mert az idén úgy tűnik, ez a bemutatkozás helyettesíti a hagyományos őszi tárlatot. amelyen a Hevesben élő, s az e tájhoz kapcsolódó alkotók felvonultatják legfrissebb termésük javát — hanem azért is, mert a résztvevők, mintegy 12_en, gondosan válogatott anyaggal jelentkeztek. Levon viszont ebből valamit, hogy igazán friss munkát a csaknem száz közt keveset lehetett látni.

A megyei tanács fő díját elnyerő Pusztai Ágoston szobrászművész értékes alkotásai — melyeket az egri közönségnek már volt alkalma megtekinteni — minden bizonnyal a gyöngyösi nézőket is megragadja majd. Médeája,

Torzója, őséről készült szobra az új környezetben talán még jobban hangsúlyozza a művész erényeit, mellyel ötvözi a legnemesebb hagyományokat. a modern törekvésekkel. Erő-dinamika. s ugyanakkor egyfajta hajlékony lágyság jellemzi kisplasztikáit.

Piroska. Csaba festőművész több arcúan mutatkozik be. Míg a Fák közt című képe némi kételyt ébreszt a nézőkben az iránt, hogy az alkotó elérheti-e célját olyanféle megoldással, hogy a nyugodt, álomszerű kék ház mögé vibráló ecsetkezeléssel fest hátteret, addig a Város mélyén című mind a barnák, kékek, s az égő vörös harmonikus ötvözésével, mind- pedig az erőteljes kompozícióval megkapja a szemet. A A Nyári táj is arról győz meg. méltán kapta Gyöngyös Város Tanácsa második díját.

A harmadik díjazott, Molnár József, aki szintén a gyöngyösi városi tanács jutalmát nyerte el — most mintha kicsit gyöngébb lenne a tőle megszokottnál. A roppant statikusan megfogalmazott Halárusok, avagy a kaszás, sarlós, ásós figurákat, majd (?) szerelmes párt és anyát felvonultató és szintén halakkal keretezett mozaikterve hűvössé teszi a szemlél ód őt. Ezit az idegenkedésit talán a Virág és gyümölcs című csendélet oldja csak fel,

Szombat reggel fél 8 órakor a rádió 3. műsorán népzenei szignál hangzik fel, majd egy kedves női hang bejelenti: Pocujete vy slo- vensky reci — a Magyar Rádió szlovák nyelvű adása következik. A műsor szerkesztője. Selmeczy Romola július 1-től a miskolci rádió egri stúdiójában dolgozik, itt állítja össze a heti félórás adást.

— Miért „került” a műsor Egerbe? — tettük fel a kérdést a fiatal szerkesztőnőnek.

— Szolnokról jöttem, ahol

1978. januárjától szerkesztettem a szlovák adásokat. Mivel onnan nehezen tudtam bejárni a szlováklakta településeket, ezért helyeztek át ide. Az áthelyezésemmel egyidőben kaptam meg a szolnoki városi tanácstól a lakáskiutalásomat. Szóval, akkor nem esett jól az áthelyezés. Egert viszont máris nagyon megszerettem és szakmai szempontból is nagyon jó a helyem. A megye négy szlováklakta településén : Mátraszentlászlón,

Mátraszentimrén, Mátra- szentistvánon és Kisnánán túl, Nógrád és Pilis szlovákjait is könnyen elérhetem innen. A csehszlovák rádióval is könnyebben kapcsolatba léphetek.

— Hogyan lett a szlovák műsor szerkesztője?

— Anyai ágról szlovák vagyok, anyám nemzetiségi iskolában tanít a Börzsönyben levő Kóspallagon. Budapesten jártam szlovák nyelvű középiskolába, majd onnan kerültem a pozsonyi egyetem újságíró szakára, ahol négy évvel ezelőtt végeztem. Azután mentem Szolnokra, a stúdiómunka alapjait ott kellett elsajátítanom.

— Milyen témákkal foglalkozik a műsor?

— A szlováklakta települések életével, mezőgazdaságával, iparral, a nemzetiségi oktatással és kultúrpolitikával. Ezenkívül minden adásban van lapszemle, amelyben a szlovák nyelvű sajtó cikke&Müm,

1979. szeptember 27., csütörtök

it ismertetem, elsősorban a Magyarországon hetenként megjelenő Ludové Novini, a szlovák „Népújság” számait. Ez így persze túl általános. Naponta járom a falvakat és városokat, megkeresem a szlovákokat munkahelyükön, otthonukban és igyekszem mikrofonnal bemutatni

mindazt, ami számukra fontos lehet. Sorozatokat készítek, most fut például a Mesterségünk címere című, amelyben a régi mesterségek képviselőit szólaltatom meg: drótosokat, bognárokat, szénégetőket.

— Milyen zenei betétek hangzanak el az adásban?

— Igyekszem az élő magyarországi szlovák népzenét fölhasználni, de kevés a pávakörök és a népzenészek száma, ezért a bratislavai rádiótól félévenként kapott zenei szalagokat is föl kell használnom. Ezenkívül a Bratislavában évente megrendezett szlovák könnyűzenei fesztivál anyagából is válogatok. Még így is előfordul, hogy meg kell ismételni egy-két zeneszámot.

— Ha már itt tartunk, milyen segítséget kap a műsorvezető a szlovák rádióktól?

— A szolnoki stúdiónak a besztercebányai szerkesztőséggel volt szorosabb kapcsolata. a miskolcinak inkább a kassaival. Azt hiszem, most mind a két stúdióval jó együttműködést alakíthatok ki. Ezenkívül a pozsonyi rádió minden héten küld egy férfibemondót, hogy ne mindig az én és a segítségemre levő Hargitai Éva pedagógus hangját hallják.

— Irodalmi összeállítást tartalmaz-e az adás?

— Természetesen. Vannak

nemzetiségi költőink, akik közül a legnevesebbekkel: Papucsek Gergellyel és Kormos Sándorral interjút is készítettem. Van a műsortáramban két magyarországi szlovák anyanyelvű művésztől is felvételem: Nagyidai

István, a békéscsabai színház tagja és Sunyovszky Szilvia, a Pozsonyban végzett művésznő, az adás számára magnóra mondott szlovák költőktől verseket.

— A hallgatósággal való kapcsolata?

— Ez a legnagyobb gond. Alig kapok levelet, „sötétben tapogatódzom” az éter hullámain át. Az URH műsorát sokan még nem tudják fogni, különösen az olyan öregek régi rádióján nincs ilyen csatorna, akik valóban szívesen hallgatnák ezt az adást. Nagyobb támogatásra szorulnék. hiszen az adás hallgató nélkül, élő kapcsolat nélkül csupán üresen elszálló rádióhullám.

19.

— Na jó, hozok akkor én egy kis teát.

S kiment a bába. András most ráhajolt, hogy megcsókolja a homlokát. Merő verejték volt.

— Mégiscsak nagyon fáj ez neked.

— Ó nem, ha itt vagy, nem fáj annyira. Ugye, nem mégy el?

— Reggelig nem.

— Istenem, pedig én majd csak nappal fogok szülni.

— Honnan tudod, kedves? Te azt nem tudhatod.

— Dehogynem tudom! Én mindent tudok. Én úgy meg- érzek mindent, ennél még sokkal nehezebb dolgokat is.

— Ne beszólj?!

— De. Mindent megérzek. Azt, hogy ide kellett jönnöm, azt is megéreztem. Fogtam is magam, és eljöttem, senki sem tudott meg- állitani...

Majdnem megkérdezte tőle, hogy mit érzett: miért is kellett idejönnie? Szerencsére idejében észbe kapott.

Mert férfi logi kával kétségtelenül ő sem találta túlságosan indokoltnak, hogy csak úgy elindul, közvetle- rül szülés előtt, bele a világba, s kijön egészen ide, ahol éppen sokkal másabb helyzet is lehetne. Hiszen puszta véletlen, hogy nem a leghevesebb ütközet kellős közepébe cseppent... Na de hát ezt most mégsem kérdezheti meg. Majd talán egyszer, amikor mindenen túl lesznek. Most már csak így kell ezt a helyzetet elfogadni, ahogy van. Idejött, itt akar lenni mellette. Melette akar lenni, amikor szül. Hát ez éppen érthető is. Bár az, hogy megérezni mit kell ezen? Megérezte, hogy neki most ide kell jönni... istenem, ez már olyan asszonyi dolog.

Letörülgette a homlokát, s félre js húzódott, mert a bába bejött a teával.

— így ni, nem szabad többet. — Letette a bögrét az asztalra.

Most egy kicsit megint nyögdécselt, s megint erősebben szorította András kezét. No hiszen nem olyan nagy baj; állta.

— Most már ez nem lesz

igaz, itt is zavaró kissé, hogy úgy tűnik, túlságosan a megjelenített tárgyakra koncentrált.

Dohnál Tibor ez alkalommal népi motívumoktól ihletett lírai képekkel jelentkezett. Közülük is talán a leg- megragadóbb az Emlékek a tanyáról című hármas táblakép. amely egyként hordozza magában az egyetemességet s a legmeghittebb .,egyedit” is. Asszonyalakjai kaszával, kosárral, tállal sugározzák a szelíden teremtő erőt. Pásztori ikonjának íves vonalai a figura méltóságát bontják ki.

Nagy Ernő két tájképe, a Falu a völgyben s a Liget is kékek, zöldek mosolygós játéka. Hangulatával talán Delast Elena Ligetben című munkája rímel rájuk legjobban, a fák közt ellibbenő elmosódott szőke leányfigurá- val.

Somlai Lajos Város széle I. és II. című festményei közül az egyes számú tűnik érdekesebbnek. A vörös házak, fák. a kék háttér kontraszja azonnal magához vonzza a tekintetet. Kevésbé világosan fogalmazott a Város széle II., ahol a művész mintha nem döntötte volna el. mi is a képben a legfontosabb számára, mit is szeretne legjobban hangsúlyozni.

Lejárt a Hatvani Galéria második országos portrébienná- léjának pályázati határideje, sőt a napokban Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, érdemes

művész elnökletével a Képzőművészeti Lektorátus zsűrije elvégezte a minősítést, az anyag bírálatát is. továbbá döntött a kitüntető diplomák és díjak odaítéléséről.

Száznegyvenen küldtek.

Hatvanba festményt, szobrot, grafikát az ország különböző tájairól, művésztelepeiről, s bár szigorú volt a rosta, a város felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából megnyíló tárlaton száznál több művész 150 alkotásában gyönyörködhetnek a műbarátok. A kiállítók között találjuk majd Borsos Miklóst, Mikus Sándort, Borbás Tibort, Bar- csay Jenőt, Janzer Frigyest,

nagyon fájdalmas — nyugtatta meg őket a bába. — Nemsokára megint aludhatunk is egyet. Nem is árt, mert kell majd az erő azutánra. Hiszen a java még hátra van.

S valóban, mintha megint aludtak volna. Aranka az ágyon, András a széken, a bába a kanapén.

Az éjszaka csendes volt. Bár valahol a csendes éjszaka mélyén András sejtett valami nyugtalanságot.

A láncáról elengedett kutya morgott, nyöszörgött, né_ ha kaparta a kerítést. A tyúkok többször is felriadtak az ólban, behalLatszott rémült kotyogásuk. Lovak nyerítettek fel álmukban. Csupán fegyverzaj nem hallatszott.

Lehet, hogy valóban Debrecenig szaladt az ellenség? S holnap csak szépen utána kell majd gyalogolni? Ezek a lovasok meg Igarban, ezek csak olyan utóvédek, felderítők. .. ?

i Máskor nem szokott a háborúról álmodni. Most meg, éppen ezen az ágyúdörgés nélküli éjszakán, ahogy egy

á

Idősebb Kátaí Mihály tájképei nek egyszerű harmóniái régtől ismerősek a megye képzőművészetet kedvelő közönsége előtt. A Magas-Tátra idilljét a mellé helyezett vihar előttes, A Hernád partján című, jól ellenpontozza. Tetszetős a figurális Szép- asszony-völgyi pincék című munkája is.

Kishonthy Jenő olajfest-, ménye, az özvegy Varga Kálmánná csalódást keltő álrealizmusával. Király Róbert kisplasztikái közül a Szerelem, Várakozás, Anyaság sorozat a jobban sikerült.

Sarkadi Péter e tárlaton is mesél grafikáival. Mesél, s egyben kérdez a világról és önmagáról. A költő versével összecsengő ceruzarajza, a Talált tárgyak a 27. születés_ napomra motívumaival — a mellette lévő Kis-nagy kép- avagy az Ajánlás ... című mit-minak és miértjét folytatja — a szárnyas fejjel, a keretbe helyezett arccal, a dinamitos csomaggal átleng az irracionalizmusba.

Erdős Júlia Nyár elnevez ', zést viselő gobelinje a drap— ■ pok, barnák, sárgák hullám*' zásával kínál meleget, csen—í det, tiszta nyugalmat.

Bráda Tibort, Kurucz Dl Istvánt, Patay Lászlót, Somogyi Józsefet, Kiss Istvánt, Vecsési Sándort, akiknek részvétele jelzi az „Arcok és sorsok” címet viselő bienná- lé színvonalát.

A Heves megyében élő; vagy innen elszármazott művészek sorát Kő Pál, Nagy Ernő, Molnár József nyitja, s a fiatal Pusztai Ágoston fejezi be, aki egy nagyon szép, érzékenyen munkált vörösmárvány portréval lép nyilvánosság elé a Hatvani Galériában. Ami sajnálatos ugyanekkor: az eredeti tervtől eltérően még ezt a nagyszabású kiállítást az elaggott művelődési központban kell megrendezni, mivel a galéria állandó otthonának kialakítása csigalassúsággal halad.

kicsit is elnyomta az álom, már rögtön harcolt is... De álmában összekeveredett benne a két háború.

Feküdt a tüzelőállásban.. s évek óta halott bajtársak feküdtek mellette, akik még kint estek el, valahol a vol- hiniai mocsarakban. .. Azután meg gyönyörű erdők, hegyek között támadtak, talán Losonc és Zólyom között. .. ám furcsamód megint együtt ezekkel a régen halottakkal. Folkusházyt szidták, a dandárparancsnokot, aki, lám, nem sokba veszi a vöröskatonák életét... De hogyan szidhatta őt Ba- gi Dani, aki még tizenötben esett el? Káromkodott, földhöz verte a rohamsisakját, és sírva panaszolta, hogy ezek fognak minket elárulni. ..

Ügy sajnálta most álmában ezt a derék Bagi Danit, hogy ő maga is majdnem sírva fakadt. Vagy talán éppen ő maga volt az, aki sírt? ... De közben bevonultak Zólyomba, és Aranka is ott menetelt a macskaköves zólyomi utcán, már gyerekkel a karján. Mikor szülted meg a gyermekünket, Aranka?... Ó, amíg te aludtál, én már meg is szültem; tudtam, hogy nagyon fog örülni, ha itt lehet velünk ezen a tüntetésen. ..

Mert akkor meg már nem is lehetett tudni, hogy Zó- lyom-e még ez vagy a Rákóczi út, vagy egy teljesen ismeretlen, idegen város? Nagy szürke házak voltak, és mindenütt zászlókat lobogtattak az ablakokból. Virágokat is dobáltak... őszirózsát meg vörös szegfűt. Egyszerre mind a kettőt: őszirózsát is, meg szegfűt isj (Folytatjuk)

Gábor László

Németi Zsuzsa -i

„Arcok és sorsok”

Száznál több művész a Hatvani Galériában