Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

i Heg kezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka ) (Folytatás az 1. oldalról) matattak, az egészségügyi el­látás és a megelőzés kiter­jesztésének. Ugrásszerűen növekszik a szervezett szű­rés, vagy egyedi vizsgálat kapcsán felderített, ma még tünetmentes betegek szá­ma. Vagyis a felelősséggel dolgozó egészségügy, a két­ségtelen eredmények mellett, új és gyakran nehezebben megoldható feladatot, is te­remt. — Olyan korban élünk, amikor az orvostudomány elég gyakran ér el jelentős, a gyakorlat számára szüksé­ges és jól felhasználható és felhasználandó eredménye­ket. Ezek szükség szerinti hasznosítása tetemes anyagi áldozatba kerül Uj, haté­kony gyógyszerek bevezeté­sét, az orvostechnika állan­dó fejlesztését biztosítjuk. Ugyanakkor az újdonságok — főképp a nem biztos ala­pon' nyugvók — alkalmazá­sának megvan a veszélye is. Az egészségügyi és a tömeg­tájékoztatási dolgozóknak együttesen kell vigyázniuk arra. éppen az emberek ér­dekében, hogy még nem bi­zonyítottan hasznos vagy egyenesen káros, de divatos eljárások, avagy csodaszerek ne keltsenek felesleges igé­nyeket, amelyek csalódást és nem gyógyulást hoznak a betegnél. — Az utóbbi esztendőkben szakmai, szervezeti intézke­désekkel is igyekeztünk és továbbra is igyekszünk mun­kánkat javítani. — Az ellátás terén a leg­főbb törekvés: a felnövek­vő nemzedék, a munkaké­pes korúak és az. idősek egészségének megóvása, il­letve a kezelés biztosítása. Ezek egymásból követke­ző feladatok, s kifejezetten olyan jellegűek az esetek zömében, ahol az egészség- politika és a szociálpoli­tika együttesen ösztönöz­heti az egészségügyi tör­vényben rögzített feladatok megoldását. — >nc A népesedéspolitikai határozat végrehajtásában elért általában jó eredmé­nyek mellett fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket az óvodás, iskolás és serdü­lő korú gyermekek orvosi el­látására tettünk, de sokat kell még tennünk annak ér­dekében. hogy nemcsak a járványok lehető kiküszöbö­lésével, hanem a megelőzés teljességével is biztosítsuk fejődésüket egészséges fei nettekké. — A felnőttek körében némtek gyógyító és mege zc 1 euekenijSc.gre van szük­ség, hanem olyan egészség- ügyi kultúra kialakítására is. amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget s nem tereli az öngyógyítás, öngyógyszerezés veszélyes útjára az embereket. A túlzó gyógyszerfogyasztás ellen nem a pénz, a költség miatt tiltakozunk, hanem az em­berért. — A termelés intenzivitá- sának növekedése,, a munka gépesítése, automatizálása, új vegyi anyagok bevezetése új követelményeket is tá­maszt. Állandó tennivaló, hogy az egészségügy és az orvosi gyakorlat megkülön­böztetett figyelmet fordítson az emberi szervezetre káro- sar ható tényezők megelő­zésére, ezek felderítésére A kedvező munkafel ételek megteremtése és a környe­zetvédelem biztosítása fontos állami feladat. A VI. ötéves tervben meg­oldandó, már most formáló­dó feladatok kapcsán a mi­niszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egy időben. A törvény életbe lé­pése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új or- vpsi szakág kezdte meg mű­ködését. több új szakintézet Kapott irányító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti az- a törvényszerűséget, hogy a* egyes szakágak súlya e következő ötéves tervben sem lehét egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sor­Heves megyei képviselők egy csoportja rendiséget és ez nem szak­mai minősítés, hanem e1 lá­tási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk. A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpoliti­kánk hosszú távú céljaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesz­tése és a kórházi ágyak meg­oszlásának megfelelő kiala­kítása. Nemzetközi összeha­sonlítás szerint Magyaror­szágon találkozik a paciens a leggyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 millió- szór, tehát egy állampolgár átlagban közel tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a kör­zeti orvos kielégítő ellátás­ban részesíthesse a nála megjelenők mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültsé­génél fogva ezt meg tudja tenni, az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellá­tás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kórházba lehető­leg az kerüljön, akit kizáró­lag ott tudnak meggyógyí­tani. Befejezésül dr. Sehultheisz Emil egyebek között hangsú­lyozta: — Magyarországon a népi hatalom kezében lévő egész­ségügy jelentősen fejlődött A betegségek megelőzése ér­dekében kifejtett tevékenység hatékony, az általános be­tegellátás sok vonatkozásban lényegesen jobb. mint jó né­hány nálunk sokkal gazda­gabb fejlett tőkés országban. Ma Magyarországon a leg­kisebb településtől a főváro­sig, nappal és éjjel, munka­napokon és ünnepnapokon megfelelő orvosi ellátáshoz juthat minden rászoruló. Pár­tunk programja, a XI. kong­resszus határozata sokolda­lúan határozta meg a tenni­valókat és most, amikor, ha nem is a törvény végréhaj- tásának befejezéséről, hanem jelenlegi állásáról jelentek, teljes felelősséggel állíthatom, gyarapítottuk hazánk és né­pünk történelmi eredményeit. Kérem az országgyűlést, hogy az egészségügyi törvény végrehajtásáról szóló beszá­molót fogadja el. Dr, Sehultheisz Emil ex­pozéját vita követte. Pesta László az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának elnöke elmondta: a törvény hatály­ba lépése óta nem múlt el egyetlen esztendő sem. hogy üléseken és helyszíni talál­kozókon meg ne vizsgálták volna az egészségügy vala­mely fontos és időszerű problémájának megoldási le- lehetőségeit. A szociális és egészségügyi bizottságnak a parlamenti ülésszakot meg­előző tanácskozásán — ahol a törvény végrehajtását te­kintették át — szorgalmaz­ták például, hogy a leg­drágább műszereket és be­rendezéseket olyan tájköz­Az idős emberek érdeké­ben törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és krónikus, utókezelő ágyak arányának helyes ki­alakítására. Az orvosképzésről úgy nyi­latkozott a miniszter, hogy nem több orvosra van szük^ ség, hanem olyan orvosokra, akik a diploma megszerzését követő 1—2 évi kórházi gya­korlat után az általános or­vos nagyon nagy tudást és felelősséget jelentő funkci­óját is be tudják tölteni. Orvosellátottságunk a nem­zetközi statisztikai összeve­tésben kiemelkedően jó, ugyanakkor léteznek területi és szakmai megoszlási arány­talanságok. Arról is szólt dr. Schult- heisz Emil, hogy a magyar egészségügyben — csaknem egyedülálló módon t— a ku­tatóhálózat az egészségügyi ellátó hálózatra és az oktató intézményekre épül. — A beszámolási időszak­ban tovább erősítettük, fej­lesztettük együttműködésün­ket a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, és a KGST-tagállamokkal. — A szocialista egészség­ügy előtt álló célok elérésé­nek letéteményei az orvosok és az egészségügyi dolgozók. Felelősséggel állíthatom, hogy feladataikat — sokszor mos­toha körülmények között — növekvő színvonalon, gyara­podó szakmai tudással, áldo­zatkészen végzik. A beszámo­lási időszakban javult anya­gi és erkölcsi megbecsülésük. — Nem hallgathatok azok­ról a részben indokolt, de semmiképpen sem általáno­sítható megjegyzésekről, ame­lyek anyagias szemléletet bí­rálnak. Erélyesen fellépünk azokkal az egészségügyi dol­gozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsítanak, hogy szinte kikényszerítik a beteg­- tői a külön anyagi szolgál­tatás valamilyen formáját. A kivételesen előforduló elíté­lendő eseteik nem homályo- síthatiák el dolgozóink túl­nyomó többségének hivatás­tudatát, példás magatartását, áldozatkészségét. Szabó Imre és Sas Kálmán dr. Trethon Ferenc miniszter társaságában Munkatársunk telefon jelentése: Nemhiába hangoztatták mostanában olyan sokszor az orvosok, hogy az egészséges életmódhoz hozzátartozik a mozgás: a képviselők java­része ugyahis kellemes sétát tett az őszi napsütésben, mi­előtt belépett volna az Or­szágház főbejáratán. Az őszi ülésszak stílszerű kezdése volt ez. hiszen a napirenden szereplő fő téma — vala­mennyiünk egészsége. S talán az sem véletlen, hogy ezút­tal az ország más-más ré­szeiből érkezett ismerős képviselők nemcsak megszo­kásból tették fel egymásnak a kérdést: Hogy vagy, hogy szolgái az egészséged? Az egészségügyről szóló miniszteri beszámoló, illetve a sok jelzett hozzászólás már a tanácskozás kezdése előtt nagy érdeklődést váltott ki. Mi sem bizonyította ezt job­ban, mint az, hogy a képvi­selők vendégeiként jó né­hány egészségügyi dolgozó kapott belépőt az országgyű­lés karzatára. Fiala Tivadar- né például dr. Szabó Feren­cet, a megyei tanács egész­ségügyi osztályvezetőjét, dr. Gyetvai Gyulát, a megyei kórház igazgatóját és dr, Tárczy Csabát, a kórház párttitkárát kalauzolta meg­érkezésük után a kupolacsar­nokban. De orvosismerősök, egészségügyi dolgozók „gyű­rűjében” jött az ülésszakra dr. Novák Pálné és Nagy Márta is. + — Az én vendégem már járt egyszer a Parlamentben, az első képviselői ciklusom id.cjén, 1063-ban hívtam meg először. A mostani téma annyira felkeltette az érdek­lődését, hogy ismét megkért, hozzam ej az ülésszakra — mondta Hever Lajos, ami­kor a folyosón összetalálkoz­tunk. Aztán bemutatta a hevesi rendelőintézet gazda­sági vezetőjét, aki nem más, mint a képviselő felesége. — Arra vagyok kíváncsi, hogy miként vélekednek az egész­ségügyi törvény végrehajtá­sáról a képviselők, s azok a szakemberek, akik a saját munkaterületük gondjairól, eredményeiről számolnak be a miniszteri expozé után. Hevesen jól felszerelt rende­lőintézet működik, a szak­emberellátással sincs baj, mindössze az a problémánk, hogy kezdjük kinőni az in­tézményt — vette át a szót a képviselő „vendége”. — Azért kértem a férjem, hogy hozzon magával erre a na­pirendi vitára, mert ez jó alkalom az új tapasztalatok s a munkát segítő ötletek gyűjtésére. Ami azt illeti, Hevér La­pontokban működő kórhá­zakban helyezzék el, ahol azokat a leggyakrabban használják. Felvetették: a szombat-vasárnapi folya­matos szolgálat igényével „összhangba” kell hozni az egészségügyi szakdolgozók javadalmazását. Nyomaték kai szóltak arról is, hogy a higiéné rovására nem sza­bad megengedni a betegel­látás csorbításával együtt járó takarékoskodást. Tűr­hetetlen — foglaltak állást a képviselők —. hogy sok család helyezi el kórházak­ban otthon is ápolható idős családtagjait, néha hónapok­ra is. A szociális és egészség- ügyi bizottság — az ipari bizottsággal együtt — a ké­sőbbiekben két nagyon fon­tos témát ismét napirendre kíván tűzni. Az egyik a gyógyszerellátás hazai bázisának kérdése, a má­sik a baleset vagy beteg­ség következtében rok­kanttá vált emberek re­habilitációja. Az egészségügyi rehabili­tációt ugyanis az esetek többségében nem követi munkahelyi rehabilitáció, így sok olyan ember is rok­kantdíjasként él tovább, aki — megfelelő munkakörben — hasznos tevékenységet végezhetne. Molnár Endre, az MSZMP Budapesti Bizottságának tit­kára hangsúlyozta, hogy az egészségügyben is törekedni kell a meglevő anyagi és személyi feltételek jó haszno­sítására, mert itt sok a tar­talék. A kórházi ágyak je­lentős részét olyan króniku­san beteg, idős emberek foglalják le, akik nem igé­nyelnek intenzív orvosi ellá­tást. A kórházak nagy részé­ben péntektől hétfőig gya­korlatilag csak ügyeletet tar­tanak, komoly vizsgáló, gyó­gyító munka nem folyik. El kell terjeszteni a folyama­tos ellátást, amit Budapes­ten kezdeményeztünk, é.s josménaik volt mit jegyzetel­nie, mert csupán a tegnapi ülésszakon tizenöten kértek szót, ma délelőtt pedig még hárman szólnak hozzá a miniszteri beszámolóhoz. ★ Dr. Novák Pálné a mosta­ni ülésszakra megváltozott „státusszal” érkezett. A Hat­vani Városi Tanács egészség- ügyi osztályának vezetője a legutóbbi országgyűlés óta ugyanis nyugdíjba vonult. A munkájától azonban nem szakadt el. Erről beszélget­tünk az egyik rövid szünet­ben. — Miután most több időm van a búvárkodásra, alapo­san utánanéztem, hogy mire haladtunk Hatvanban az 1972-ben hozott egészségügyi törvény megvalósításában — lapozta jegyzeteit. — Ha csak azt nézzük, hogy mi­ként javultak a munkafelté­teleink, gyarapodott az in­tézményhálózat, s alakult ki a település- és munkaegész­ségügy, akkor is órákig so­rolhatnám a példákat. De emeljünk ki csak egy dol­got: a megelőzést. Nagy eredményeket értünk el a szűrővizsgálatokban. Hatvan­ban és környékén például a tüdőszűréssel együtt végez­zük a vérnyomásmérést, s a cukorbetegek felderítését- Egy ilyen felülvizsgálat so­rán vettük észre, hogy Heré­den és Nagykökényesen a lakoság 2,3 százaléka magas vérnyomásban szenved, 1,2 százaléka pedig cukorbeteg­gyanús. Vagy egy másik példa: a nők rákszűrésekor 10 ezer közül száznál talál­tunk gyanús jeleket, a korai felismerés azonban lehetővé tette a gyógyítást. A tegnapi. szerdai ülés­szak szünetében nemcsak az egészségügyi kérdésekkel foglalkozó képviselők se­rénykedtek. Szabó. Imre pél­dául egy jókora iraitcsomó­négy kórházban sikerrel ki­próbáltunk. Egyenetlen a felszereltség és a műszere­zettség. gyakran rossz a nagy értékű felszerelések, beren­dezések kihasználtsága. Ja­vításra vár a munka szerve­zése. az erők. az eszközök ki­használása az egészségügy ben is. Az okos és tényleges integráció előre vihet ben­nünket. Déváid József kórházi fő­orvos kiemelte: körültekin­tőbb tervezéssel, jobb szer­vezéssel az intézményhálózat szükséges korszerűsítése is meggyorsítható. Olyan ter­vekre van szükség, amelyek kivitelezése elsősorban hazai alapanyagokból, előregyár­tott elemekből gyorsan és gazdaságosabban megváló, sítható. A tervezésnél — a szakmai integráció szem előtt tartásával — az azonos feladatot ellátó intézmények típusterveinek kialakításával lehetne sokat segíteni. De nemcsak az építkezéseknél, hanem az egészségügyi gé­pek, műszerek, anyagok ter­vezésénél, beszerzésénél is szükséges lenne a tipizálás. A továbbiakban Gulyás Emilné Szabolcs-Szatmár megyi, dr. Petri Gá­bor Csongrád megyei, Deutsch Erzsébet Baranya megyei, Szűcs Gábor, Hajdú- Bihar megyei, dr. Vámos Marietta Pest megyei, dr. Faragó Margit Szolnok me­gyei, Koltay Nándorné Veszprém megyei, Koczmann Ferencné Győr-Sopron me­gyei, Csapó Jánosné Tolna megyei, Szalai Istvánné Vas megyei, dr. Pál István Fejér megyei képviselő mondta el hozzászólását. Az országgyűlés szerdai ülése — amelyen az elnöki tisztet felváltva Apró Antal, Péter János és Raffai Sarol­ta töltötte be — ezzel véget ért. A parlament őszi ülés­szaka ma az egészségügyi miniszter beszámolója fölötti vitával folytatódik. val a kezében kereste az elintézendő ügyek illetéke­seit- Komjáthy Aladár re­formátus esperes egy röpke beszélgetés során köszönte meg Kádár Jánosnak, hogy a keddi, csepeli beszédében, külön is említést tett az egyházi vezetők munkájá­ról, amelyet a társadalompo­litikai kérdések vitájából fejtett ki. A haladást segítő mun­kát mindenkor ej kell ismerni, ez nekem meggyőző- désem — válaszolta kádár János, akinek tegnap Heves megyei „napja” volt. Egy másik szünetben az ország- gyűlés munkájával ismerke­dő államigazgatási főiskolá­sok nevében léptek hozzá diákok. Kérésüket, miszerint szeretnék meghívni iskolá­jukba, a másodéves, egri Horváth Béla tolmácsolta. — Köszönöm a meghívá­sukat. Ha az idom engedi, egy megbeszélt alkalommal szó lehet az önökkel való találkozásról — mondta egyebek között Kádár elv­társ, akit képviselőtársaival együtt a munka folytatására figyelmeztetett a csengőszó. ★ Az egészségügyi törvény végrehajtásáról szóló vita várhatóan ma délelőtt befe­jeződik, s a képviselők hoz­zákezdenek a népi ellenőrzé­si munka tapasztalatainak megtárgyalásához. Dr. Sza­kait József államtitkár, a KEB elnökének beszámoló­jához megyénk képviselői közül Sass Kálmán szól hoz­zá, a vita résztvevői közül sorrendben negyedikként. Szilvás István Mmm® 1979. szeptember 27., csütörtök a i

Next

/
Thumbnails
Contents