Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
kettesben a főtitkárral Fogyasztok és kereskedői« A beszélgetést, amelyet Kiss Tiborral, a KPDVSZ megbízott főtitkárával folytattam, nem annyira a szóba került témák újdonságértéke, mint a társadalmi háttér változásaiból eredő új követelmények tehetik hangsúlyossá. Tudjuk — tapasztalatból is —, a kereskedelem és a vendéglátóipar munkája a társadalmi közérzet egyik meghatározója. És manapság, az új fogyasztói árak közegében, a korábbiakhoz képest mérsékeltebben emelkedő — vagy éppen stagnáló — életszínvonal esetén az emberek sokkal élénkebben reagálnak mindarra, ami az üzletekben, a piacokon, vagy a vendéglátóhelyeken történik. Igaz: a kiegyensúlyozott áruellátás, a fogyasztói árak alakítása — állami feladat. De e feladat gyakorlati végrehajtását nagymértékben befolyásolhatja a szakszervezet. Hogyan, milyen eszközökkel és .módszerekkel? — Maradva mindjárt orz áruellátásnál: sokat segíthet az ipar, a szállítók és a kereskedelem közötti szocialista szerződések kezdeményezése, szorgalmazása. — Nem vonom kétségbe a szocialista szerződések hasznát, de hadd kockáztassam meg: mégiscsak furcsa az ipar és a kereskedelem közötti megállapodások betartásának, illetve teljesítésének külön szerződésekkel való garantálása. — Ha a kérdése úgy szólt volna, hogy mi a véleményünk a szerződéses fegyelemről, akkor erre is válaszolnék. Am a kérdés az volt, hogy a szakszervezet mi módon segítheti a kereskedelem-politikai irányelvek végrehajtásét. S mert a vállalatok közötti szerződéses fegyelem olyan, amilyen, s mert ezt közvetlenül ajigha befolyásolhatjuk, ezért tartjuk fontosnak a szocialista szerződések rendszerét. És azt se feledjük: e szerződések a társadalmi kapcsolatok erősítésének is jó eszközei, ami szintén nem elhanyagolható szempont És hogy végképp ne is legyen közöttünk félreértés: magam sem vitatom, hogy a vállalatok közötti együttműködést a szokásos szerződéses megállapodásoknak kell szabályoznia. Aminek jogi konzekvenciái is vannak. Ám, ha a jog bizonyos esetekben hatástalan, akkor hozzá kell nyúlni a társadalmi, a morális eszközökhöz, módszerekhez is. — Az áru tehát végül is valamilyen módon az üzletekbe kerül, s ettől kezdve minden az emberek szeme előtt történik. És sajnos nem mindig közmegelégedésre. .. — Hadd szögezzem le: a kereskedelmi munka javításakor, a bajok, a gondok fel- térképezésekor nem lehet vezérlő elvünk a mundér becsületének minden áron való védelme. Csakhogy: a bolti munka javítása nem csupán elhatározás, nem is csak rábeszélés, nevelés, vagy agitáció kérdése, hanem mindezek mellett kemény anyagi, személyi és tárgyi feltételek függvénye. Például: a közfelháborodást keltő udvariatlan, vagy éppen goromba eladót nem szabad eladóként foglalkoztatni, alkalmasint el kell küldeni. No de ki álljon a helyébe? Csak a budapesti élelmiszer-kiskereskedelemben annyi ember hiányzik, hogy abból kitelne egy egész fővárosi kerület, vagy egy közepes város élelmiszerüzlet-hálózatának komplett személyzete. — Miből is az következik, hogy a kereskedelem nem tartozik a legcsábitóbb életpályák közé.. — Csak tényeket mondok, kommentár nélkül: az ipari és a kereskedelmi dolgozók havi átlagbére, illetve jövedelme közötti különbség most már 500 forint, az ipar javára. És a távolság fokozatosan nő. Az érvényben levő bérrendszer olyan, ami gátolja a racionális anyagi ösztönzést. Külön gond a boltvezetők nagyon korlátozott jog- és hatásköre. A vállalatok nagy részénél félnek a jogkörök észszerű decentralizálásától, és így a boltvezetők többsége nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a rájuk bízott üzlet szakszerű és felelős irányításához kellenének. Ráadásul: gyakorta döntésképtelenek, mert informáltságuk szinte csak véletlenszerű. S mindehhez vegyük még hozzá a kereskedelmi dolgozók korántsem ideális munkakörülményeit. A kereskedőknek olyan körülmények között kell dolgozniuk, ami a vásárlókat negyedóra, húszpercnyi üzletlátogatás alkalmával is gyakorta felbosz- szantja. Hogy mást ne mondjak: a munkát könnyítő kisgépesítéshez, konténerek alkalmazásához, korszerű szervezési megoldásokhoz, vagyis a technika megjelenéséhez mindenekelőtt hely kell. Erre pedig az agyonzsúfolt eladótérben, sok helyütt, és elsősorban a fővárosban szinte gondolni sem lehet. Ám e tények ellenére is ahhoz kell igazodni, hogy a kereskedelem van a vevőért, és nem megfordítva. S hogy ez így legyen, ahhoz elsősorban a boltvezetőkkel kell szót értenünk. De ehhez meg az kellene, hogy a boltvezető valóban vezethesse, irányíthassa az üzletet. Hogy például ne legyen kiszolgáltatva a szállítóknak, s hogy ez a kiszolgáltatottság ne kényszerítse korrupciós megoldásokba. Csúszópénz? — Igen. De mért ezt senki nem ismeri el, hogy ad, vagy kap ilyet, gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk, mert itt a moralizálás semmit nem segít. — De például a munkaerőgondokon talán segítene a racionálisabb létszámgazdálkodás. A zsúfoltságon, a nehéz munkakörülményeken pedig az előrelátóbb tervezés. Az áruellátáson az ipari és kereskedelmi kapcsolatok jobb szervezése... — ... minderre csak azt mondhatom: így igaz! Bár: például a kiskereskedelmi hálózatban koránt sincsenek olyan munkaerő-tartalékok. mint az iparban, következésképpen a létszám- gazdálkodás racionalizálása is korlátozottabb. Vagy a tervezés: sorozatban ismétlődik, hogy egy-egy új' üzletet mondjuk egymillió forintos forgalomra terveznek, és a nyitás után két hónappal már ennek a duplájával kénytelenek bajlódni az ott dolgozók. Az iparral való kapcsolatok javítása? Nos. ebben is vannak nagy lehetőségek. Legalábbis mindaddig. amíg a szükséges árucikkeket egyáltalán gyártja valaki. A szűnni nem akaró ipari koncentráció azonban szükségképpen tágítia a hiánycikkek körét. És egyre szűkül az a kör. ahonnan ezek a többnyire „apró” cikkek beszerezhetők. Mindezzel csak azt jelzem, hogy a mi szakmánk sem függetlenítheti magát a gazdálkodásra általánosan jellemző folyamatoktól. feltételektől és körülményektől De azért ne feledjük: a kereskedelem évente 280— 300 milliárd forint értékű forgalmat bonyolít le, és ez a forgalom az idén. július végéig, változatlan áron számolva. 4 százalékkal emelkedett az elmúlt évhez képest. Azért is. mert az áruellátás. minden gond ellenére. mégiscsak egyenletes és iavul: azért is. mert a lehetőségekhez kénest a kereskedelmi munka is javul és azért is. mert az általam felsorolt, gondokat — ahogy mondani szekták — nemcsak ismerjük, de enyhíteni is próbálóik. A következő időszak fejlesztési tervei elsősorban a fővárosi üzlethálózat. fejlesztésére, korszerűsítésére koncentrálnak. Mert azt el kell ismerni, hogy az ország más városaiban — ktuéue iaLáa- ^rtéhány ipari* centrumot, vagy megyei központot — lényegesen jobb körülmények között vásárolhatnak az emberek. — Hogy ne korlátozódjék a beszélgetés csak a kereskedelemre: ejtsünk szót a vendéglátásról is. Uj és szokatlan helyzet alakult ki az áremelések után: üresek az éttermek. — Fogalmazzunk pontosabban: üresek azok az éttermek, ahol az áremeléseket egyszerű szorzással hajtották végre, ahol nem spekuláltak azon, hogy miként lehetne megtartani a vendégeket, szóval, ahol nem írták át az étlapokat. — De miért nem? A vendéglátóipar léte és az ott dolgozók jövedelme erősen függ a forgalomtól. Akkor mi lehet az oka, hogy a vendéglátóipar nemcsak a vendég, de a saját érdekeit sem tartja fontosnak? — Hadd vitatkozzam: ez a magatartás az árváltozások után alig másfél hónappal sem jellemző minden vendéglátóhelyre. Vannak éttermek, ahol másképp gondolkodtak, ahol gyorsan felismerték, hogy a magasabb árak szabta határokon belül is fenntartható az eddigi forgalom. Hogy másutt, mások miért nem cselekedtek ugyanígy? Mert — és lehet hogy ez furcsa, de mégis így igaz —, szóval mert évtizedeken át hozzászoktak ahhoz, hogy bármivel és bárhogyan szolgálják ki a vendégeket, vendég mégis van. Ebből a szempontból vizsgálva: az áremelés nehéz helyzetet teremtett, de ugyanakkor élénkítőleg hat a vendéglátóipar munkájára. Kialakulhat az egészséges, és mindannyiunk számára nagyon is kívánatos szelekció azok között, akik valóban a fogyasztói érdekeket nézik és azok között, akik semmibe veszik a fogyasztót. — Köszönöm a beszélgetést. Vértes Csaba ŐSZI VASAK AT Őrségváltás konyhán Hogy mennyi asszony (és férfi) töri magát a sütésfőzésért, meg a háztartás egyéb tennivalóiért — nincs róla kimutatás. De hogy az őszi vásáron ugyancsak tolonganak a konyha újdonságai körül, az látnivaló. A fokozott érdeklődés titka egyébként nyilván abban is keresendő, hogy az árváltozások nyomán tovább nőtt a házi étkezések becse, de ettől még nem több az időnk, amit a háztartásra fordíthatunk. Még nagyobb szükség van tehát korszerű készülékekre, gépekre, méghozzá takarékosra, hiszen a villany, a gáz, no‘és az időnk is drágul... „Takarék” helyett takarékos Lássuk először is a tűzhelyeket. A Zománcipari Művek, közkeletűbben Lam- part, a G 750-es jelű gáztűzhelyet ajánlja. Árban, kivitelben és részben „tudásban” is hatfélét, amelyek azért mind égésbiztosítóval és a sütőben thermosztátos hőfokszabályzóval vannak ellátva. Ezek a biztonság és az eredményes munka eszközei, de a gáztakarékosságot is szolgálják. Ilyen szempontból hasznos a jobb szigetelés is, valamint a gáz-: égők más-más erőssége — a rántáshoz elegendő a kis teljesítményű, míg a tészta kifőzéséhez jóval több kalória kell. Ügy számolják, hogy ezek a tűzhelyek mintegy 25—30 százalékkal takarékosabbak a jelenleg még túlnyomórészt használt „takaréktűzhelyeknél”. Hogy aztán a sütőnek egyszerű ablaka, vagy „pa- noráma”-ablaka legyen, az égőket magunk gyújtjuk meg, vagy elektromos gyújtó lobbantja fel a lángot — ez pénztárca kérdése. És aki villannyal szeret vagy kénytelen sütni-főzni? A VBKM szakemberei kínálatuk három figyelemre méltó újdonságát hangsúlyozzák. 1. Gyártanak a megszokottnál keskenyebb (43 centis) tűzhelyet, amely ugyanannyit tud, mint az50 centiméter széles készülék, de szűkebb helyen elfér és valamivel kevesebbet foTejpor Berettyóújfaluból gyászt. 2. Sütőik „légkeveréses” típusúak, ami azért előnyös az eddig használtakkal szemben, mert egyszerre akár háromfélét (például halat, húsfélét és tésztát) is süthetünk benne, nem veszik át egymás illatát, és húsz százalékkal hamarabb végzünk, ami egyszerre idő- és energiamegtakarítás. 3. Ez még csak javaslat. Gyártanak — egyelőre főleg kivitelre — igazán korszerű, négyégős főzőfelületet és a fentivel egyező sütőt — a tűzhely megszokott teste, doboza nélkül. Ezek ugyanis beépíthetők a modern konyhabútorba — ha a konyhabútor-gyár is úgy akarja. Az igazság az, hogy még nem egyeztek meg, ráadásul a kereskedelem is habozik; nem tudja, ki fogja ezeket a konyhafalakat beszerelni. Van, aki forrón szereti A kávéról se feledkezzünk meg. Azaz a kávéfőzőkről. A nagyobb gépek közül ma alighanem az úgynevezett „Espresso” két változata a legelterjedtebb, és igen népszerű a kis, kétszemélyes „kotyogó” is. Előállítójuk, a Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet most egy ugyancsak „komoly” kis gépet fejlesztett ki — a télen akarja piacra dobni. A leendő „Mokka” előnyei: tartályába csőfűtőtestet öntöttek, minek folytán gyorsabban főz, elektromosan alig hibásod- hat meg és a maiaknál 25 százalékkal kevesebb villanyt fogyaszt. Továbbá: a kiöntőedény alatt külön működtethető fűtőtest van, tehát forró kávét kaphatunk és a maradékot hosszabb ideig is forrón tarthatjuk vagy újból fölmelegíthetjük. Ára persze még nincs a készüléknek, de azt mondják, nem lesz sokkal drágább a mostani, jobb gépekénél. Majd meglátjuk... Házi mirelit És a hűtés? A Lehel típusai ismertek, nincs róluk mit mondani. Viszonylag új a „fagyasztó”-szekrény — jelenleg 60 literes kapható —, de már bemutatták és a jövő év derekán sorozatban gyártják a 125 literest is. A Hűtőgépgyár tervei között ugyan korábban egy. a szokványos hűtőszekrénnyel egybeépített fagyasztó szerepelt (külön-külön ajtóval), de ez arra késztette volna a mai hűtőszekrény-tulajdonost, ha „fejleszteni” akar, hogy túl adjon a mostani gépén. Márpedig nem kevesebb, mint hárommillió hűtőgéppel kell ma számolni! Ezért terveztek különálló — kisebb és nagyobb — fagyasztó szekrényt; mindegyik ráhelyezhető a mostani hűtőszekrények tetejére. Ez a nagyobb szekrény mínusz 24 fokon fagyaszt és — tároló részé-, ben — a szükséghez képest akár mínusz 18 fokon tartósítja a fagyasztott adagokat. A gyáriak mintegy- nyolcezer forintos árról beszélnek, ami nem kevés, de a gép is tagadhatatlanul sokat tud. Tény, hogy nem olcsó mulatság egy korszerű konyha berendezése. De azon is érdemes eltűnődni, hogy menynyi időt, mennyi energiát és pénzt lehet megtakarítani vele. (B. .7.) Répaátvétel minőség alapján Sajtótájékoztató a Cukoripari Trösztben A Hajdú megyei Tejipari Vállalat berettyóújfalui tejporgyárában naponta kétszáz mázsa tejport és nyolcvan-száz mázsa vajat készítenek. Két év óta az egyik nyári termékük a fagylaltpor, amelyből az idén eddig ezerkétszáz tonnát gyártottak. A sűrített tejet is Berettyóújfaluban készítik. (MTl-fotó felv. KS.J A cukorrépa- és a cukor- termelés a gyors területnövelés. a technológiai hiányosságok és az időjárás kedvezőtlen hatásai miatt 1975—76-ban érte el mélypontját — mutatott rá csütörtök délelőtt sajtótájékoztatóján Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója. Elmondta, hogy az V. ötéves terv eltelt időszakában a kedvező intézkedések hatására folyamatosan javult a répatermelés és a -feldolgozás helyzete. A cukorrépa termelő terület 75 százaléka termelési rendszerekhez tartozó és megfelelő agrotechnikai színvonalon dolgozó gazdaságokhoz tartozik. Túlnyomóan a legjobb üzemek álltak rá a szakosított, a kézi munkát teljesen, vagy nagy részben kiküszöbölő cukorrépa-termelésre. Az egy gazdaságra eső cukorrépa-terület átlagosan 192 hektárra emelkedett. A termelőüzemek száma 1976-ban még 895 volt. jelenleg 587. A cukorrépa termelése ma már ismét megfelelő jövedelmet nyújtó ágazat lett a mezőgözdasági üzemekben. A cukoripar az idén azt a feladatot kapta, hogy az előző évekhez képest 10 százalékkal csökkentett területen termeltessen répát. A vetések is megsínylették az idei szélsőséges időjárást, bár más növényekhez képest jobban viselték a májusi. a június eleji nagy szárazságot. Az idei év legnagyobb gondja a répatáblák nyár végi gyomosodása .volt, melynek egyik oka, hogy az időjárás miatt a vegyszeres gyomirtás az idén kisebb hatékonyságú volt, mint niás években. Ennek ellenére a répa fejlődése és cukortartalma igen jó. Így az Alföldön szeptember közepén, a Dunántúlon szeptember végén kezdődik a répabetakarítás. A csökkentett répaterületről és az új hajdúsági cukorgyár belépésével lerövidül a répafeldolgozási kampány. A várhatóan január közepéig tartó 110—116 napos feldolgozási idény igen jól összehangolt, ütemezett átvételt és szállítást tesz szükségessé. Az idén először nem csupán súly, hanem a cukor- tartalom szerint veszik át a répát. A szükséges előkészületek megtörténtek, melyek során a megelőző 3 év tapasztalatait felhasználták a cukorgyárak és a mezőgazdasági üzemek. A cukorgyári telepeken és a nagyobb forgalmú átvevőhelyeken mintavevőgépeket állítottak be. A laboratóriumi eredményt lyukszalagon rögzítik, majd az átvett répa súlyadataival a budapesti számítóközpontba továbbítják, ahol ennek alapján történik a gépi úton való elszámolás. A Népújság munkatársának kérdésére Nagy László elmondta, hogy a cukoripar az idén is erőfeszítéseket tett a műszaki színvonal emelésére. Ennek eredményeként a Mátravidéki Cukorgyárak selypi gyárában például nagy teljesítményű gőzkazánt építettek be. A Mátravidéki. Cukorgyárak az idei kampány alatt 16174 hektár területről várnak répát. A feldolgozás a múlt héten megkezdődött Selypen és Hatvanban. A két gyárban naponta 560 vagon répából nyernek cukrot A minőség jó, miután a répa cukortartalma 16 százalékos. A selypi magüzemben előállított drazsírozott vetőmagvak az idén elnyerték a Kiváló Áruk Fóruma kitün- tő minősítést. Mentusz Károly MbmM® 1979. szeptember 21., péntek
