Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
Miért wan mélyponton a bükksiéki közmüuelödés? Íi koprodukció» filmek Kiállítás az egri Gárdonyi Géza Színházban Képzőművészek a gyermekekért Két koprodukciós film készült az elmúlt napokban a MAFILM stúdióiban, mindkettőt még ez évben bemutatják. A tervek szerint a hazai közönség előbb az első, magyar—lengyel közös vállalkozásban filmre vitt ..Ütközben”-t láthatja. A Dialóg Stúdió „terméke” Mészáros Márta rendezte produkció, egy Magyarországon élő, lengyel származású asszony fordulatos életét követi nyomon. A forgatókönyvet a rendezőnő, az egyik főszerepet alakító Jan No- wiczki és Marek Piwowski írta. A felvételeket Magyar- országon és Lengyelországban készítették.. A női főszereplő, Delphine Seyrig Bejrútban született s ez idő tájt Párizsban él. Oscar-díjas szereplője is van, a csehszlovák vendég- művész, Jiri Menzel személyében. a szintén premier előtt álló ..Koportos”-nak’ amely a Hunnia Filmstúdió és az NSZ-beli ZDF tévétársaság együttműködésének eredményeként jött létre. E koprodukciós vállalkozás rendezője, Cyarmathy Lívia számos amatőrt foglalkoztatott a — Balázs József nagy sikerű, hasonló című regényéből készült — forgatókönyv megfilmesítésénél. A félcigány útépítő munkás három napját bemutató filmet a negyedik negyedévben sugározza a ZDF, itthon pedig 1980-ban vetítik. „Őszül" a Hátra A hirtelen bekövetkezett hideg éjszakák az utóbbi napokban meggyorsították az erdei lombok őszi hervadá- sát. A Mátrában napról napra színesedik az erdő. A bükkfák levelei már számos helyen sárga színt öltöttek. A vadcseresznvefák lombjai lángszínűre váltottak. A cserszömörce gránitpiros lombozata ugyancsak új Egri képzőművészek kezdeményezésére a Hazafias Népfront Eger Városi Bizottsága felhívással fordult a városban, megyében élő és innét elszármazott képzőművészekhez: járuljanak hozzá -Lko- tásaikkal az ínségben élő gyermekek megsegítéséhez. A felhíváshoz 26-an csatlakoztak. A világ éhező és nyomorgó gyermekeinek javára felajánlotta egy-egy alkotását, illetve annak értékét Asztalos Joachim, Balogh László, Csont István, Dohnál Tibor, Erdős Júlia, Fodor Etelka, Herczeg István, Her- czeg Istvánná, Kastaly István, idős Kátai Mihály, Kengyel Zoltán Kishonthy Jenő, Kocsis Árpád, Kocsis Ar- pádné, Kocsis Katalin, Kő Pál. Merza István, Mérai József, Moldován István, Nagy Több éve gondot okozott a Siroki Általános Iskolában a napközi otthon hiányos felszereltsége, a konyha, az étkező és a foglalkoztató helyiségek jócskán megkopott volta. Mi több, a villanyhálózat már kezdett színfoltja az erdőnek. A sárgulás már elérte a Mátra csúcsait, bár egyes helyeken még erősen tartja magát a zöld. Így az aranysárgától a rubinvörösön át a zöld árnyalatokig látványos színekben pompázik a Mátra. Az erdei tisztásokat nyíló vadvirágok díszítik. Az őszi kikerics lila szirmait valósággal elborítják a terepet. Ernő, Pusztai Ágoston, San kadi Péter, Tilles Béla, 1 óth Péter, Tridél Lajos és Trojan Marian Jozef. A felajánlott művekből a Hazafias Népfront Eger Városi Bizottsága kiállítást rendez az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában, ahol a bemutatott képek megvásárolhatók. Az elkelt alkotásokért kapott összeget az UNESCO Gyermeksegélyező Alapjára fizetik be. A kiállítás megnyitására október 5-én, 14 órakor kerül, sor. Ünnepi programmal fel-t» lép az I-es számú általános' iskola kamarakórusa, megnyitót mond Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke. A „Gyermekekért 79’* című kiállítást október 5-től 20-ig láthatják az érdeklődők. életveszélyessé válni, s így a községi tanácsnál elhatározták, hogy az épületet rendbe hozatják. A Pétervásári Költségveté-J si Üzem munkásai augusztus tizedikén láttak munkához. Kicserélték az elektromos kábeleket, korszerűsítették a konyhát, s kívül - belül kifestették a termeket! Mintegy kétszáz diák tölti délutánjait is az iskolában, nem lehet közömbös tehát, hogy milyen körülmények) között tanulnak, ebédelnek, játszanak. Egyébként a napköziben étkeznek a falu öregek otthonának lakói is, s így az intézmény kettős feladatot lát el. A községi tanács majd négyszázezer forintot költött a felújításra, s az építők a napokban fejezik be a munkálatokat. KÉTSZÁZ DIÁK OTTHONA Felújítják a siroki napközit Milyen képet alkothatnak közművelődésünk szintjéről azok, akiket hideg zuhanyként érnek ezek az „élmények”. Állítólag — bár így lenne — a hatodik ötéves tervben végre teljesül a régi óhaj. Addig azonban esztendők telnek el, s az is előfordulhat, hogy ez a tétel megint fkimarad a nagy költségvetésből. Ezért hívjuk fel most a figyelmet arra, hogy Bükkszék nem lehet tovább mostohagyermek. Fel kell karolni, így legalább némileg behozhatja sok mérfól- des lemaradását. Valóra válnak a dédelgetett álmok, a nagyon is jogos kívánságok egy része, őszintén kívánjuk, mert ez nemcsak helyi érdek, hanem megyei, országos ügy is. Addig azonban még évek múlnak, s ezeket nem töltheti ki csak a kesergés hangulata. A Megyei Könyvtár — a rá jellemző önzetlenséggel — vállalta, hogy á bibliotékában kialakítja a szabadpolcos rendszert, s biztosítja az ízléses, a vendégcsalogató Megdöbbentő, de tény — akkor is, ha ezt igen sokan hihetetlennek tartják —, hogy ebben a községben a közművelődés évtizedek óta válságban van. Méghozzá olyanban, amely egyre inkább súlyosbodik. Fura, ám mégis igaz: erről a településről egyszerűen megfeledkeztek azok. akik tehettek volna valamit a kulturális élet fellendítéséért. Hogy történhetett ez. kik a felelősök? Fáradságos munka lenne ennek megállapítása. Ráadásul felesleges is, mert ez sajnos semmit sem változtatna a pillanatnyi, meglehetősen tragikus helyzetben. Ebben a faluban nincs művelődési ház, 1976-tól vetítésre alkalmas terem hiányában — nem tartanak mozielöadásokat. Egy korábbi cikkünkben^ már szóvá tettük azt. hogy otthontalan a könyvtár. Ennek lett is visszhangja — no nem máról holnapra, hanem jókora késéssel —, s az isme- retgyarapodást szolgáló művek végre átkerültek a községi pártszervezet épületébe. Ott sorakoznak ma is üvegajtós szekrénybe zárva. A szabadpolcos rendszer ma még vágyálom, de legalább akadt egy pedagógus, aki vállalta — hetenként kétszer — a kölcsönzést. Arról persze szó sincs, hogy az iskolások számára rendhagyó órákat szervezzenek itt. Egyéb programokat is hiába várnak az irodalom, az olvasás kedvelői, mert a bibliotéka az albérlők keserű sorsát éli. Más szóval: ép- penhogy megtűrik. Riasztó dolog ez, hiszen egy község lakosságának nincs lehetősége arra. hogy kellemesen, hasznosan töltse el szabad idejének egy részét. Az itteniek nem tekinthetik meg az egymást követő új magyar filmeket, nem nézhetik meg a színházi előadásokat, nem tevékenykedhetnek a különböző szakkörökben és klubokban, nem vehetnek részt író-olvasó találkozókon, nem lapozgathatnak folyóiratokat, újságokat a könyvek birodalmában. Tarthatatlan helyzet, ám ebben az esetben sokkal többről van szól Köztudomású, hogy a gyógyvizéről híres fürdő évente legalább százezer vendéget vonz. Nemcsak szerte az országból, hanem külföldről is. Tessék elképzelni. hogy meglepődnek az ide látogatók. amikor hiába keresik a kultúra otthonát és a mozit. A könyvkötészet mesterműhetye Vácon, negyvennégy éve dolgozik Váci György kétszeli/ti), szeptember 20., csütörtök rés aranydíjas könyvkötőmester. Díszes pxunkái a világ számos országában jó hírnevet szereztek a mesternek. (MTI Fotó: Cser István felvétele — KS) berendezést. Bármikor szállítaná is, de nincs hová. Az akadály? Tessék elhinni — erről tanúskodik fotónk is — az, hogy az itt levő leltárba vett, ötvenes évekbeli, kizárólag csak selejtezésre — magyarul felvágásra — való székeket nem engedik elvinni. A tanácsi vezetők kilincseltek, sürgettek, de hiába. Ilyen apróságokon buknának meg a nagyobb ügyek? Ezek után nem csodálkozunk — ehhez hasonló „buktatók” korábban is adódtak — a helyi közművelődés aggasztó válságán. Hozzátéve persze azt, hogy az effajta szemlélettel soha nem lehet egyetérteni... Pécsi István vésre biztatva az egyedül- való domnulét. A román felkapta egy picit a fejét, de , nem fordult hátra, csak a fülét hegyezte, akár a lova. — £csi romunescsi? — kérdezte aztán halkan. — Minden nyelven tudok, fiam — mondta neki Czauner. — Csak az ostoba emberek nyelvét nem vagyok képes megtanulni, hogy egyszer szót értenék azokkal is. Dvorcsák gyanúsan pislogott rá, vajon kire gondol, ha ostobát mond. De hamarosan megnyugodott, mert Czauner egy tőle szokatlanul hosszú mondatban kifejtette a véleményét, s az már semmiképpen ' nem vonatkozhatott őrá.-1- Az embereknek ugyanis. .. — magyarázta Czauner — értem ezen a munkásembereket. szóval a parasztokat is.. . még az elnyomóiknál is. az elnyomó uraiknál is nagyobb ellenségük a saját ostobaságuk. Mert vagy azt nem képesek megérteni, hogy ki okozza a nyomorúságukat, ki az ellenségük. .. vagy ha legalább erre már rájöttek akkor meg azt nem képesek kitalálni, hogyan cselekedjenek ellenük a legeredményesebben. így aztán attól félek, hogy ez az egész dolog egy kicsit so- • káig el fog tartani. Hallgattak mindnyájan; emésztették. — Milyen dolog? — kérdezte meg aztán Dvorcsás. — A forradalomra gondolsz? Hogy talán a világforradalom az, ami te- szerinted sokáig el fog tartani ? Czauner nem válaszolt. Maga is sokallotta, mennyit beszélt most egyszerre. Elgondolkoztak. Alig vették észre, hogy már kő van alattuk. Hát itt a falu. Szürkült is. A házat, ahova Arankáék megérkeztek, láthatóan a tavaszon meszelték. A faoszlopos kis tornácon borsószalma száradt. Nagy, fehér kutya vigyázott az udvarra, láncon; de most aludt. Mikor a tornácajtót megn.vi- korgatták, felébredt, csendesen bámulta őket, egy kicsikét mozdult is, bár inkább csak úgy jelentkezésképpen. A kislány rászólt: — Aludj csak. — S aludt tovább. Ez a kicsi Aranka töprengés nélkül tette, amit egy háziasszonynak tennie kell. Először is vizet öntött a lavórba. — Jó állott — mondta. S odakoppintotta a kis fekete szappandarabot is- a székhez. Hozott ki a szobából tiszta törülközőt. * Azután hozott a kamarából egy gömbölyű kupuly- kókosarat. — Csinálok rántottét, jó? Serpenyőbe szalonnát vágott. s csak azután gyújtott be .szalmacsóvával. Gallyat szürkéit be közé; aztán megforgatta a szalonnát. (Folytatjuk.) 13. Semmiféle kizsákmányoló.'.. érted-e ezt? Érted a fenét.! — jött egészen tűzbe. — Buta paraszt vagy, nem értesz semmit... különben nem hetvenkednél itt azzal a századik . lovashadosztállyal ! — Csitulj csak egy kicsit. agitátor! — szólt rá higgadtan Czauner. Állát felszegte a levegőbe, s nagyon kezdte kutatni az eget. A csendben aztán ők is meghallottak valami halk, távoli zúgást. Repülő lenne? Egy pillanatig még a lő is nyugtalankodott, de mikor András morgott neki valamit és megveregette a nyakát, nyugodtan baktatott tovább. Hallgattak, figyeltek. De a zúgást már nem hallották. Nagy kék ég volt felettük, még bárányfelhők is alig: néhány pacsirtánál egyebet nem láthattak. Szép nyári ég; szép nyári táj. Valahogy nem volt most olyan tikkadt. mint sok esztendőben ezen a tájon; a tarlók sárga meg rozsdás tábláit sok dús zöld env- hítette: a kukoricák zöld foltjai, a fák más és más színű zöldje. Mint a béke. Nesz se, semmi. Nem az iménti zúgás, de még egy távoli árva puskalövés se hallatszott semerről. Ebben a nagy csendben aztán a nap is megindult lefele. Csak mentek. Jól eljöttünk, most látszik, gondolta András. De azért jobb, mintha nem jöttünk volna. Egyszer észrevette, hogy régóta figyeli a lovat. A ló ment magától; egyetlen szóval, egy szármoccantás- sal sem kellett vezetni, tétovázás nélkül haladt előre, mintha csak őrá lett volna bízva, hogy válassza meg és tartsa az irányt. — Kompasz van ebben a lóban. — Mi van benne? — Nem vezetem, csak megy. Iránytű van a fejében. — Figyelem én is — kapta fel a fejét Dvorcsák. — Én is figyelem. Ez, barátom, afféle képzett ló. Királyi ló. na! Szóval, nem akármilyen! — Hallod-e, János! — csóválta meg a fejét Czauner. — Te sem vagy ám akármilyen. S a változatosság kedvéért románul káromkodott egyet, sűrű drakulujt emlegetve, s illetlen cselek-
