Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
r M Beszélgetés Pécs és Eger közös gondjáról 11 pincerendszer múltja a jelenben 40 Kérdez: a Dunántúli Napló és a Népújság ^ Válaszol: Janter Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, illetve Czente Gyula Pécs, és dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke A közelmúltban egy, itt. hon és Európa-szerte nagy érdeklődést kiváltó könyv jelent meg az üzletekben. Az Eger múltja a jelen, ben című kötet szerzője, dr. Kieb Béla, a Budapes. ti Műszaki Egyetem adjunktusa, több fejezetet szentelt művében a történelmi város alatt húzódó pincerendszernek. A té. mában jártas kutató ezeket a fejezeteket nemcsak az egri tapasztalatok alapján írhatta volna meg, ha. nem a másik régi magyar város, Pécs pincerendszeri gondjait elemezve is. A két megyeszékhelyen ugyanis évek óta nagy károkat okoz — néha a legváratlanabb időben — a belváros alatt húzódó elhanyagolt, s rendkívül rossz állapotban levő üregrendszer. A napokban múlt öt esz^ tendeje annak, hogy a városi tanácsok segítségére sietett az országos tárcaközi bizottság, amely finanszírozta és koordinálta a pincerendszerrel kapcsolatos munkákat. Ebből az alkalomból keresték fel a Pécsett megjelenő megyei lap, a Dunántúli Napló, valamint a Népújság munkatársai a tárcaközi bizottság vezetőjét és a két város tanácselnökét, hogy az öt éve folyó közös munka eredményeiről, jövőbeni kilátásairól kér. jenek tájékoztatást. Nincs különbség a két város között Janter Antal építésügyi és városfejlesztési miniszter, helyettestől, a tárcaközi bizottság elnökétől mindenek, előtt az iránt érdeklődtünk, milyennek ítéli a tárcaközi bizottság és a két város tevékenységét? — Ügy vélem, eredményes volt ez az öt esztendő. Ennek okát abban látom, hogy p tárcaközi bizottság összetételénél fogva nemcsak felismerte a veszélyt és megszüntetéséne'-. szükségességét, de meg js tett mindent annak érdekében, hogy az ötödik ötéves tervidőszakra szánf jelentős összeget hasznosan lehessen felhasználni. Ugyanez vonatkozik a két városra is, amelyek hosszú ideig a saját bőrükön érezték a gondot, és nem vártak ölbe tett kézzel az állami támogatásra, hanem saját erőből azonnal hozzáláttak a munkához. Azt hiszem. ebben nem lehet különbséget tenni a két város között. Az állami támogatással folyó munkával az életveszélyt, a lét- és vagyonbiztonságot veszélyeztető állapotot sikerült megszüntetni és ezzel elértük azt a célt, amit ebben az ötéves tervben magunk elé (Fotó: Tóth Gizella) tűztünk. Hozzátenném ehhez, hogy a két városnak adott 1,3 milliárd forintból a a kivitelező vállalatoknál jelentős gépesítésre is lehe. tőség nyílt, ez a munkát is gyorsította, és sikerült a fajlagos költségeket is csökkenteni. — A munka 1980-ban nem ér véget. Az új ötéves terv előkészítésének időszakában vagyunk, pincerendezési témában mit jelent ez a jövőt illetően? — A jövőt most fogalmazzuk, a mi elképzelésünk kialakult, s ezt még az idén megvitatjuk, a tárcaközi bizottsággal is. A szükséges anyagi eszközök nagyságára is megvan az elképzelés,, amit az Országos Tervhivatallal és a Pénzügyminisztériummal is egyeztetni kell, így még nem biztos, hogy változtatás nélkül elfogadják-e a mi elképzelésünket. Mi a VI. ötéves tervi elő. irányzatot — az előzőekhez képest — emelni szeretnénk az árváltozások figyelembe, vételével. Pécs és Eger mellett újabb két várost — Szentendrét és Szekszárdot — szeretnénk rendbe tenni, ahol az eddigi felmérések szerint jelentős gondok vannak, bár léptékükben ki. sebbek a pécsieknél és az egrieknél. Egyébként Pécset és Egert illetően úgy véljük, hogy a 80-as évek végére mindenképpen be lehet fejezni a pincékkel kapcsolatos tevékenységet. Arra nem gondolunk, hogy a teljes befejezésig állami támogatásra legyen szükség, a befejező szakaszban — a kezdéshez hasonlóan — a városok saját erőforrásaikat használnák fel. Az elképzelhető. hogy a hatodik ötéves tervben alacsonyabb összegű állami támogatást kapnak a városok, s ebben az esetben még a hetedik ötéves tervidőszakban kapnának központi segítséget — mondotta a tárcaközi bizottság elnöke. Példás társadalmi együttműködés •— Pécsett egvmást érték a súlyosabbnál súlyosabb pin. cebeszakadások, károsodások. amelyek súlyos veszélyhelyzetet teremtettek. Jelentékeny anyagi kár keleti kezett az épületekben, közművekben. utakban. Viszont megnyugvással tölthetett el minden pécsi polgárt, hogy a Vincék nem követeltek emberéletet — kapcsolódott a témához Czente Gyula, a pécsi városi tanács elnöke. — A rendkívüli helyzetben nemcsak előttünk, de az illetékes kormányzati szervek előtt is világos volt, hogy egy város a saját erőforrásból nem tudja megoldani a tetemes anyagi ráfordítást igénylő bonyolult problémát. Tulajdonképpen ilyen előzmények után jött létre a tárcaközi bizottság, majd született meg a döntés az állami támogatásról, amelyet e tervidőszakban évről évre folyamatoson kapunk. — Mit jelent az állami támogatás? — A harmadik ötéves tervben évente 3,1, a negyedik ötéves tervben 8,4 millió forintot tudott Pécs a pincekárok elhárítására — az úgynevezett tűzoltómunkára — fordítani. Az ötödik ötéves tervben ez év közepéig összesen 445,4 millió forint volt a felhasználásunk, az éves átlag tehát jócskán meghaladja a 100 millió forintot. Városunk területéből mintegy 5,3 négyzetkilométernyi a sűrűn alápincézett rész, ezen a területen a felmérések és a becslések szerint két és fél ezer pince van, amelyek közül egy-egy és fél ezer igényel beavatkozást. A tervszerű munkák megkezdése, azaz 1976 óta összesen 718 beavatkozásra került sor, 666 pincét szüntettünk meg, 44-et pedig megerősítettünk. A munkák során igazán példás társadalmi együttműködés alakult ki, amire másutt is nagy szükség lenne. Méltányolni kell azt az erőfeszítést, ami tudományos téren is történt azáltal, hogy két alkalommal — 1975-ben és 1978-ban — pincekonferenciát rendeztek Pécsett. Ezeken sok vitás kérdést tisztáztunk, s az egész bonyolult problémakört előbbre vitték a sokoldalú eszmecserék. — Eredményesnek ítéli-e az eddig végzett munkát? — Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy városunk biztonságát sikerült helyreállítani, s hogy ezt elértük, azt a szakemberek áldozatkész munkájának köszönhetjük. Olyan hosszú távú városfejlesztési lehetőséget biztosítottak ezáltal, amelyekre nemcsak mai, de holnapi, holnaputáni terveket is alapozhatunk. Lehetővé vált számunkra egy olyan várospolitika folytatása, ami már nem az életveszély elhárítására szorítkozik, hanem a jövőt szolgáló fejlesztések megalapozásához járul hozzá. Ha nem születik meg az állami támogatásról a döntés, felmérhetetlen károk keletkezhettek volna, amelyeknek az elhárítása a mostaninál sokszorta többe került volna. — Az ötödik ötéves terv végén járunk. Melyek a jövő tervei? — Súlyos hiba volna, ha félbehagynánk a megkezdett munkát. Ezzel a tempóval szeretnénk folytatni, mert így a VI. ötéves tervben egyenesbe kerülhetünk, utána már a város saját ereje is elegendő lesz a hátralevő munkákra. Ügy véljük, hogy a következő években célul tűzhetjük ki valamennyi pince megfelelő állapotának biztosítását, a közmű- és útkorszerűsítések fokozását — e tevékenységünk olyan szakaszba jutott, hogy a további állami támogatás elmaradása esetén az egész eddigi munkánk kárba vész —, továbbá a pincék hasznosítási lehetőségének növelését. A városfejlesztés fékezője A barokk város, Eger alatt már a török idők előtt kivájták az első pincéket. A híres várrendszer, majd a történelmi borvidék kialakulása idején újabb és újabb üregeket fúrtak a tufába a helybeliek. Ezekről a labirintusokról már az egykori történetírók beszámoltak, közvetlen létezésükről a mai ember azonban akkor győződött meg, amikor egymás után szakadtak be a megyeszékhely különböző részeiben az elhaaseSB**. tfLlcitett, gyenge boltozatú pincék. — Azt már régen sejtettük, hogy a város alatt egy szinte felmérhetetlen üreglabirintus húzódik — mondta dr. Varga János, a városi tanács elnöke e témáról beszélgetve. — Amikor hirtelen, a gyors ütemű közművesítés miatti talajvíz- szint-változás eredményeként omladozni kezdtek a pincék, azonnal munkához láttunk. Dr. Kieb Béla, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa 1968-ban kezdte el feltérképezni a pincéket. Nem sokkal később már 70, majd kilencven, mára 130 kilométer hosszú labirintus került a térképre. Ahogy megismertük a ‘pincék állapotát, úgy döbbentünk , rá, hogy milyen veszélyeket rejt magában ez a föld alatti rendszer. — Ez késztette gyors intézkedésre a városi tanács vezetőit is. — A helyzet olyan veszélyes volt, hogy nem lehetett tovább várni. 1969-től kezdve négy év alatt mintegy 2—2,5 millió forintot költöttünk a város pénzéből a közvetlen életveszély megszüntetésére. Így is házak omlottak össze, óvodát kellett egyik percről a másikra kiköltöztetni, vagy beszakadt az út az éppen arra haladó jármű után. A mind tökéletesebb feltárások azt bizonyították, hogy az elképzeléseinket meghaladó összegre lesz szükség a pincerendszeri gondok megszüntetésére. — A város alatt húzódó labirintus hatalmas összegeket „nyelt el" eddig. Menynyire tehető az a pénz, amelyet napjainkig felhasználtak a pincék megmentésére, betömésére? — Miután a város pénztárcájából már nem futotta a legszükségesebb munkálatokra sem, a Heves megyei tanács közvetítésével segítségünkre sietett a Pénzügyminisztérium, majd a tárcaközi koordinációs bizottság. 1972—76 között tízmillió forintot kapott a vá- ros, három évvel ezelőtt már 86 milliót, azóta évente hozzávetőlegesen 122 milliót. Ebből az összegből aztán sikerült betömnünk 20,5 kilométer hosszú életveszélyes üreget, s megmenteni, későbbi hasznosításra átadni 8,2 kilométernyi pinceszakaszt. Ügy tűnhet az említett adatokból, hogy jól állunk a munkálatokkal. Ezek valóban szép eredmények, azonban még mindig súlyos gondjaink vannak: újabb és újabb, eddig feltáratlan üregekre bukkanunk a helyre- állításkor, a pénzünk azonban nem teszi lehetővé a gyorsabb munkát. A két kivitelező vállalat, az aknamélyítő és a megyei tanácsi építőipari vállalat mintegy 80 milliós kapacitását sem tudjuk lekötni, s ez ugyancsak gondot okoz. A jelenhez tartozik még, hogy minden lehető erőnket a 25-ös fő közlekedési út egri átkelési szakaszának építéséhez kell összpontosítanunk, mert az út nyomvonalában levő üregeket, pincerészeket kell elsősorban megerősítenünk a Ráckapu tér és a Kisvölgy utca közötti részen. — Milyenek az elkövetkezendő évek kilátásai? — Terveink szerint 1990-ig szeretnénk megszüntetni az életveszélyes gócokat, mert a várost fejleszteni a pincék rendbehozatala nélkül lehetetlen. Reméljük, hogy — ha többet nem is — az eddigieknek megfelelő összegű támogatást kapunk majd a koordinációs bizottságtól. A századforduló környékén a fenntartásra és a megelőzésre szeretnénk fordítani a pénzünket. Bár sohasem lehet tudni: mi tervezünk, a pincerendszer végez azaz „átterveztet” mindent egyetlen újabb be- omlással — mondta befejezésül az egri városi tanács elnöke. — Köszönjük a beszélgetést. Iföe.sfa£ **eSn Sah«ácjtstián . ülmaexport Füzesabonyból (Tudósítónktól)s Szeptember eleje óta ugyancsak megélénkült az élet a Füzesabonyi Állami Gazdaság 80 hektáros almáskertjében. A meleg, verőfényes szeptemberi nappalokon kora reggeltől késő estig teljes erővel folyik az almaszüret. — Sok munka és küzdelem után jutottunk el idáig — mondja Lenkei Béla, az almáskert üzemvezetője. Sok kárt okoztak a tavaszi fagyok, kárt tett az augusztus eleji jégverés, de ennek ellenére az elmúlt évi átlaghoz hasonlóan jó közepes termést szüretelünk. Az idei szüretet hagyományosan az arany parmen fajták szedésével kezdték, mintegy négyszáz mázsa termett ebből. Jelenleg a jonatánalmák szedése folyik. Nagy munka ez, hiszen 18 ezer fáról kell gondosan leszedni az idei termést. Nap mint nap 130 állandó és idénymunkás végzi az almaszüretet, akik a szomszédos községekből járnak ide naponta. A nagy munkába a diákok is besegítenek. Az idén is a Pétervásári Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet diákjai végeznek majd itt hasznos munkát. A szorgalmas almaszedők naponta 800 mázsát szednek le, amelyet serényen forduló gépek, traktorok szállítanak a központi tárolóhelyre. A tárolóban újabb munkafolyamat, az osztályozás, válogatás és a szállításra Való előkészítés kezdődik. A várható 93 vagonos termés zöme most is mint mindig, exportútra indul. A jonatánok egy részét az egri hűtőházba szállítják, ahonnan nyugati országokba exportálják Jelentős exportszállítmányokat indítanak útba a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Lengyelországba, és több más szomszédos államba is. • . Császár István Diákok a földeken Csaknem ezer hatvani általános és középiskolás diák segít a Csányi Állami Gazdaságban szeptembertől október elejéig a mintegy 240 hektárnyi paradics''mtermés nagy részének mielőbbi betakarításában. A munkával szerzett forintokat az úttörőcsapat, illetve KISZ-alapszervezet pénztárában, vagy takarékbetétkönyvben helyezik el az év végi tanulmányi kirándulásra. Felvételeink a II. sz. álta-i lános iskola diákjait örökítették meg a paradicsomszüreten. Gyorsan telik a láda Szelei Orsolya keze nyomán Nincs csalás, nincs ámítás, erre a tanár néni, dr. Zeke Gáborné ügyel. (Saaíéképriportja) 1 1979. szeptember tk, vasarnaa
