Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Áz Alföld festője Szombaton délután Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban dr. Dömötör János, a hódmezővá­sárhelyi Tornyai János Múze um igazgatója nyitotta meg Csikós András vásárhelyi fes­tőművész kiállítását. A Mátra Múzeum és a gyöngyösi Galéria dicséretes elhatározása, hogy ez évi programjukban ízelítőt adnak a vásárhelyi művészetből. Ez alkalommal egy fiatal tehetséges alföldi festőművész munkáit láthatják a helyi művészetbarátok. (Fotó: Szabó Sándor) FELÚJÍTÁS MILLIÓKÉRT UÜawesB’oizsoaicaBc cex egri Petőfi ICoSlégíumot Megkezdődött az új tanév. Benépesültek az iskolák, tan­termek — és a kollégiumok is. Az egri Foglár utcai, Pe­tőfi Sándorról elnevezett kö­zépiskolai kollégium azonban kihalt, néptelen. szinte kong az ürességtől. Az intézet di­ákjait másutt helyezték el: 110 fiút a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola, 60 leányt pedig a Jó­zsef Attila Kollégium foga­dott be. A Petőfi Sándor Kollégiumban egy évig tartó felújítási munkák kezdődtek. Tóka János igazgató a helyén maradt, a felújítási munká- M°k idejére őt bízták meg ÍH építkezés felügyeletével. ” — Öreg, ódon ez az épület, kora több mint 300 évre te­hető. Egyházi rendeltetéssel építették, itt volt a papne­velde, majd a Szent József internátus 80 növendékkel, s itt működött átmenetileg a jogakadémia is. Akkor ve­zették be ide a vizet, a vil­lanyt, amikor Egerben a vil­lany- és a vezetékes vízszol­gáltatás megkezdődött. Ért­hető hát, nagyon elavult és elöregedett itt. minden. Gya­kori volt a csőtörés, az áram­szünet., A konyhában nem lehetett működtetni korszerű elektromos berendezéseket, nem bírta a hálózat. Két éve pedig az történt, hogy tűz ütött ki a villamos vezeték túlterhelődése miatt. Csak toldozgatásokat. foldozgatá- sokat csináltak, a bajokat, hibákat javítgattuk. Nagyon ideje már, hogy generális felújítást végezzenek. — Milyen változásokra le­het számítani? — Megváltozik teljesen a kollégium belső helyzete, ké­pe. A cserépkájyhák helyett radiátorok ontják majd a meleget, központi fűtés lesz, ehhéz a gáztüzelésű kazánok már beépítve megvannak. csak a gázt kell bevezetni hozzánk. Kicserélik a víz­vezetékeket, megújítják a szennyvízhálózat rendszerét. Üj villanyvezetékeket is ka­punk. A munka nagyságának, nehézségének érzékeltetésére hadd említsem meg, hogy az elektromos vezetékek elhe­lyezéséhez 3000 méternyi hosszúságban kell kivésni a falakat. Üj konyhát is épí­tenek, amely egy szintben lesz majd az ebédlővel. És természetesen más szükséges munkákat is elvégeznek. A kollégium felújítási munkálatait a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Végzi. Az előzetesen ; terve­zett költség 4;5 millió forint, amely minden valószínűség szerint tovább emelkedik. Az építők ígérete szerint a jövő év őszén, szeptember­ben vehetik majd birtokba a diákok az újjávarázsolt intézetet. (kyd) 10. — Mikor mondtam már jn, hogy forduljunk vissza! — sóhajtott fel egyszerre Dvorcsák. — Igaz. Azóta rrár rég pikahegyen lehetnénk. Ha, mondjuk, például arra lej­jebb érnek utói, a búzatar­lón. — Nem úgy értettem, ha­nem úgy, hogyha még ad­dig se jöttünk volna. Minek? Hiszen így most még az is lehet, hogy ebben az átko­zott erdőben fog ránk este­ledni ... Végre, mint ahogy a szél megborzolja a nádat, végig- borzolódtak a pikák. A lo­vascsapat megfordult; a kö­zépen lévők széthúzódtak, s visszaengedték maguk között előbb a parancsnokokat. Az­után a por egy pillanat alatt felcsapott; rögtön úgy meg­indultak, majdhogy nem vág­tában. 1970. szeptember 16., vasárnap — No, Janó — morgott tovább, de most már csak magában Dvorcsák. Ilyenkor a tót bozse istent emlegette. Csak most határozta el„ hogy összecsattintja a bicskáját; bevágta a kis maradék ke- nyeret-szalonnát a zsákjába. Iszkoltak beljebb, be egye­nesen a bodza közé. Látni onnan már nem nagyon lát­tak ki az útra, de a dübör­gést, azt hamarosan meghal­lották. S aztán már ott is voltak. A pikák még csillantak egy-egv utolsót, mielőtt be­értek volna a földút fák ta­takarta részére; ám itt, ami látszott belőlük a nyárzöld levélfüggönyökön át, az egy­szerre sokkal valósabb lett. Az imént még fénylő, csillo­gó látomás most közeli, hús­ba döfhető fegyverré Vált. A csúcsos román katona­sapkák, a bolyhos csalánszö­vet zubbonyok .szinte kézzel Mérhetően trappoitak el előt­tük. Most már úgy érez­ték, hogy sokkal közelebb maradtak az úthoz, mint gon- üolták s éppen csak vélet­lenül arra kell pillantania valamelyik lovasnak, hogy észrevegye őket ahogy ott lapulnak a bodzáiévá! közt, ' De talán rikkantott is már valamelyik, és talán éppen ez a rikkantás figyelmezteti a többit! S lám, többen van­nak, úgy látszik, még többen is vannak, minit ahogy ők messziről képzelték. Hosszan dübörögtek előt­tük. De aztán egyszer végre már csak a por remegett utá­nuk a fák között a levegő­ben. Akkor lassan egymásra mertek nézni; mind a hár­mójuk kezében lövésre ké­szen a puska. Eléggé meg voltak dermedve; nem tud­ták. hogy fellélegezhetnek-e hót végre? Még nem mozdultak meg, amikor Kis András a por elültével meglátta a ló fejét. A ló, egy jellegtelen s jel- legtelemségében. szinte is­merős pofájú sárga, elmosó­dott fehér folttal a homlo­kán — mintha -maga Is csu- dálkozva bámulná a három katonát — megnyújtott nyak­kal, kissé ferdére fordított fejjel, felnyihogott. Adrás a szájára tette a mutatpújját. Nem lehetett tudni, hogy járőrtársait in­ti-e csendre vagy a lovat. Dvorcsák ék' Czauner min- denesetré csendben maradt. Postásszív Ha ez a jubileum nem va­sárnapra esik, akkor ma ugyanúgy belépne a postahi­vatalba, mint ötven éve min­den áldott reggel. Szeptem­ber 16-ot írtak 1929-ben, amikor Gyuri bácsi, az idős gönci postamester szólt a munkáért annyifelé kilincse­lő, végzős kisdiáknak: — Jó lennél te ide, fiam! Mekkora örömet jelentett akkor ez a mondat. A világ­hírű Magyar Postánál dol­gozni — rangot jelentett. És kemény munkát, mert a gönci . postamester precíz, pontos ember volt, s ezt a belső fegyelmet, az embe­rekhez való végtelen igaz­ságérzetet. türelmet követel­te meg a gyakornokától is. — A posta olyan finom „műszer”, amely kimutat minden jót és minden hi­bát, ami valamennyiünkre jellemző — ismételgette rendszeresen a tapasztalt szakember, akinek az volt a szavajárása, hogy „a posta­mesterek meghalnak, de nem mennek nyugdíjba...!” A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Göncön, majd a szomszédos Vilmányban el­töltött néhány hónap igazi tanulóidő volt a fiatal pos­tásgyakornoknak, egy sza­bályos hivatali karrier kez­dete. — A folytatás? Szaktanfo­lyam Debrecenben, hivatali munka Enyingben és Szik­szón, Hidasnémetiben. Az­tán az első postamesteri ál­lás Bácsordason. Majd egy kis nem várt, szabálytalan kitérő következett, a háború. A felszabadulás után a mis­kolci 2-es- postára kerültem, onnan Alsó-Zsolcára hiva­talvezetőnek. Itt hallottam életemben először Poroszló nevét... Kisétáltunk az öreg posta­épületből. A hűvös szoba után jólesik a nyári meleg, amelyet kellemessé enyhít a Tisza felöl fújdogáló szellő. A folyóról jut eszembe, hogy az előbb, odabenn az előszo­ba sarkában evezőt láttam és horgászbotot. Ezek után mi juthat az ember eszébe! mint a bográcsban rötyogó halász­lé. ■-— Mi tagadás, mindig sze­rettem pecázni, s ennek a szenvedélyemnek nem kis része volt abban, hogy itt ragadtam, ebben az alföldi faluban. Evett már halászlét poroszlói postamester módra, vagy bácskai húspogácsát A ló fején kötőfék lógott. Nem volt vele kikötve; csak úgy odadobták egy bokorra. Ember sehol. Hanem ahol ló van. ott ember is csak van. Jelen esetben lennie kell itt egy román királyi lovas katoná­nak. András lassan, nagyon-na- gyon lassan, hogy valami meg ne reccsenjen, emelked­ni kezdett. Ö maga viszont gyanús neszjt hallott, ember­neszt. Csak még nem volt egészen biztos a dolgában. Ám hiába állt úgy fel, mint­ha lábizom gyakorlatként kellene mély térdhajlításból, lassítva felemelkednie; a bokron túl így sem látott semmit. Kénytelen volt óva­tosan lábujj hegyre emelked­ni. majd egy rövidet, nesz­telent előrelépni, már amennyire a bokor engedte, miközben óvatos mutatóuj­ját nem vette le a szájáról. Ajka szorosan összeharapva, s bal kezében szinte görcs­ben a puska. A román sapka csúcsa, mikor megpillantotta, éppen mintha bólintott volna; egy ember guggolt a bokor túl­oldalán, és nyögött. Neszei immár annyira félre nem érthetők voltak, hogy a szin­tén lélegzet-visszafojtva fü­lelő Dvorcsák elvigyorodott. Érhet-e felderítőt váratla- ■ nul ennél nagyobb katona- . szerencse? íme, egy valósá­gos . nyelv, szinte tálalva, éppen csak ki kell nyúlni érte. Bár ez a kinyúlás koránt­sem látszott egyszerűnek. A fickó, tekintet nélkül kényel­metlen helyzetére és öltöze­te hiányaira, vagyis zilált állapotára, egy pillanat alat' f öl ugorba <­(Folytatjuk.) (Fotó: Peil Márton) csipetkével? Mert, ha nein, akkor egyszer meghívom egy bogrács finomságra. akár­csak az itteni barátaimat, ismerőseimet szoktam — int körbe az utcai séta közben. — Főzni, főként a halat, csak szívvel-lélekkel szabad, ahogy dolgozni is ... Lám. visszakanyarodtunk a, munkához. Hogy is lehetne, elszakadni ettől a minden­napi tevékenységtől, hiszen Nagy Ernő szinte minden percét ez töltötte ki Porosz­lón is. Decemberben lesz harminc esztendeje, hogy „sátrat vert” a községben, ahonnan a szíve minden aka­ratával szabadulni akart egykoron, míg meg nem csapta az orrát a tavaszt hozó, áradó folyó vizének szaga. — Szóval, itt ragadtam, megismertem mindenkit a faluban, engem is befogad­tak, tisztelnek a munkám, a társadalmi tevékenységem után. Talán nem tűnik sze­rénytelenségnek, de mindig a postáért, s a községért dol­goztam. Nem panaszkodtam, nem vártam látványos elis­meréseket, nyugdíjba is csendesen mentem, mint itt bárki más a hosszú eszten­dők után. — A postamesterek meg­halnak, de nem mennek nyugdíjba... — idézem. . Ernő bácsi bólint, így igaz, csakhát: — Negyvenkét évig dol­goztam, sokszor napi 10—12 órát, máskor . kevesebbet, mikor hogy kívánta a napj forgalom. Negyvenkét év alatt mindösze egy hónapot és öt napot hiányoztam, ak­kor is betegség miatt. Aztán egyszer eljött az idő, amikor úgy éreztem, hogy az az erősnek hitt postásszív sem bírja már úgy. És 1971-ben nyugdíjba mentem, nyugdíj­ba — de nem pihenni! Mert azóta is mindennap bejövök segíteni az pgykori kollégák­nak, úgy is mondhatnám: neveltjeimnek. S ha az a fél évszázados jubileum nem va­sárnapra esnék, úgy, érzem,* nagy meghatottsággal' ülnék le a feketepárnás bélyegzők, a berregő telefonközpont, a bélyegtartó mappák mellé, a sajátos világ ú hivatal aszta­lához ... Igaz is, ezzel a vasárnap­pal van baj. Az igazi pos­tásszívvel — bárhogy is irka­firkál az EKG könyörtelen tollhegye — semmiképp, bár ráfér egy kis pihentetés a balatonalmádi szakmai üdü­lőben. Tizennégy nap — a munkálkodással telt több mint 17 ezer után...! (szilvás) TÁRLAT A RUDNAI-TEREMBEN Laki Ida képeiről Laki Ida képeit szeptem­berben láthatja az egri kö­zönség. A tárlaton látható táblaképeken határozott és szerves rend uralkodik. A vonalak és színek olykor egy­mást. kísérő, olykor szembe- ritmusa bizonyítja, hogy a művész el akar kalauzolni miniket abba az élményvilág­ba, abba, a sajátságos látás­rendszerbe, ahol ezek a vo­nalak színek az élmények egy-egy állomását jelezhetik. Elhiszem a művészi absz­trakciókat. A Forradalmak és háborúk tizenkét fülkére, majdnem azt mondtam, stró­fára. önálló szerkezetre osz­tott rendje elhiteti velem, hogy Laki Ida kétszáz esz­tendő lepergő hónapjait és forradalmait, a háborúkat és egyéb társadalmi, történelmi robbanásokat bejelezte ebbe a szigorú vonal- és színrend­szerbe. De ha a köznapi élet­ből és a mai technikai vi­lágban rám akasztott viszony­lagos tudásból indulok ki és úgy szemlélem ezt az alko­tást mintha ma nekem me­netrendet adnának a kezem­be, hogy visszafelé megköze­lítsem a történelem forró, vagy hideg gócait, azokat a nagy-nagy földet rengető ri­anásokat. amik korrá álltak össze, vagy hegycsúcsokká magasodtak a térben és az időben, kellene tudnom, hogy ezek a táblaképek, a rajtuk található színek, vonalak milyen kulcs szerint, mit je­lentenek? Hogyan osztják fel a földet, a kontinenseket, a népeket? Az események eb­bén a rendben, ebben a vo­nal- és színharmóniában ho­gyan oszlanak meg és miként függnek össze? Az, hogy ezt a művész ál­tal adott rendet elfogadom és igyekszem megszeretni, még nem biztos, hogy a mű­vészetbe vetett hitem elle­nére is teljes mértékben el tudok igazodni ebben a szu­verén fogalmazású világban. Laki Ida másik tartomá­nya a csend, a csendélet, a táj derűs szépsége. Itt is jó­kora stilizáltság indít kere­sésire. A nagy és húsos leve­lű virágok olykor csaknem háttérré takarják azt a tájat, amelyből az alkotás táplál­kozik. Itt van példának az Egri táj. Az indázó növény- és világalakzatok mögött hú­zódik a párás fénylő ködben az egri vár bástyarendszere. A Sárga liliom komoly líra, a Gitározó tétova tekintése azok felé, akik készek az al­kotást megszeretni, érzelmi­leg befogadni, mert a valós világot fel is fogják. Ügy, ahogyan azt velük közlik. Farkas András Űj tantervek a nemzetiségi iskolákban Az idei tanévvel megkez­dődött az új tantervek fo­kozatos bevezetése a nem­zetiségi tanítási nyelvű ál­talános iskolákban. Üj el­rendezésű, s a mai kor kör vetelményeinek jobban meg­felelő tananyagot tanulnak a diákok. Az új tantervek legfőbb jellemzője, hogy számotte­vően nőtt az anyanyelvű órák száma. Az 1—4. osztá- vyokb.in ■ "’i'il csak a ma­gyal* nyelv- és irodalmat, illetve az egyes ' tantárgyak szakkifejezéseit ‘ tanulják magyarul a gyerekek. A ko­rábbinál nagyobb szerephez jutott a nemzetiségi nyelv a felső tagozat osztályaiban is, ahol például az oktatott tantárgyak szakkifejezéseit minden esetben anyanyelven is megismertetik a nevelők. Az alapvető pedagóiai do­kumentumok szeptember 1- én érvénybe léptek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents